92. Super Junior fanfiction fordítás (11/22)
Cím: A thousand beautiful things
Páros: KangTeuk
Többi páros: Heechul x Hangeng, Yunho x Jaejoong, Yesung x Ryeowook, Siwon x Kyuhyun
Műfaj: kaland/romantikus/angst
Korhatár: NC-17
Felhívás: yaoi
A Super Junior az SM Entertainmenthez tartozik
Megjegyzés:
Maffia AU. Kangin nem számít arra, hogy talál egy gyereket miközben megtámadja a rivális családot. Szintén nem számít arra, hogy a gyerek olyan valaki lesz, akire a leginkább kincsként tekint. A fanfiction nem az enyém, csak fordítom. Az írás sharl tulajdona! A fordítás a szerző engedélyével készül.
fejezetek: { 1 / 2 / 3 / 4 / 5 / 6 / 7 / 8a / 8b / 9 / 10 / 11 / 12 / 13 / 14 / 15 / 16 / 17 / 18 / 19 / 20 / 21 / 22 }
11. fejezet
Jó napnak indult; ráadásul ez volt Jeongsoo születésnapja. Valahogy egy ártalmatlan vidámparkba való kiruccanás egy szörnyű kalanddá változott, mivel felrobbant egy bomba. Kangin a még mindig égő autóra pillantott, amiben elvileg ülnie kellett volna, de Yoohwan mondta neki, hogy nem biztonságos ugyanazt az autót vezetni visszafelé. A Don először úgy gondolta, hogy ez csak paranoia lehet, de mivel sok erőfeszítésébe tellett, hogy Yoohwant elfogadják a Családban, így beleegyezett..
És a francba is, nem bánta meg.
A bomba körülbelül hat mérföldnyire robbant fel a vidámparktól. Jungsu aznap túl sok szénsavas üdítőt ivott, így ki kellett mennie a mosdóba. Egy gyorsétteremnél álltak meg, Yesung vett magának egy kis sült krumplit csirkeszárnyakkal, szóval Jungsu és Kangin ki tudott menni a mellékhelyiségbe. Akkor robbant fel hirtelen a bomba. Az üvegek betörtek, az emberek sikítottak és Kanginnak épp sikerült a közeli ablak elől elrángatni és magához ölelni Jungsut. Csak az ő sérült meg, néhány szilánk felsértette a hátát a vékony kabát alatt, de nem esett komolyabb baja. Legalábbis remélte. Habár voltak hátrányai is annak, hogy közel volt a felrobbanó autóhoz: a fülei őrülten csengtek.
A rendőrség is ott volt.Ellentétben Hangeng és Heechul esetével, ezúttal a civilek is veszélybe kerültek, szóval a kormánynak is be kellett avatkoznia. Számos mentőautó sietett a helyszínre, ahonnan pár a sérülteket vitte a közeli kórházba. Kangin tudta, hogy később foglalkoznia kell majd a kurva kormánnyal is. Soha nem szálltak szembe a Családdal, sőt, reménykedtek az együttműködésben. Mivel a Családok hatalmas bevételi forrásokkal rendelkeztek, a kormány mindig több pénzre vágyott. Ráadásul, a korrupció is elterjedt a körükben, még a legkisebb bürokráciai szinten is, a fejesek mind szemet hunytak efölött.
De ez alkalommal a szituáció teljesen más volt. Minden Donnak, minden Családnak fel kellett esküdnie arra, hogy nem bántják az ártatlanokat. Az utcai bandák más kategória volt. Ők általában terrorizálták a civileket a közeli környékükön és volt pár Család is, akik az ilyen bandákat alkalmazta, hogy elvégezzék helyettük a piszkos munkát. Egyszerűen nem volt hűség a bandák között és felé, mindig a Család volt az első.
Még senki sem jött rá, hogy ki helyezte el a bombát a kocsijában, de Kangin remélte, hogy nem valamelyik másik Család. Talán a kormány próbál különböző módszerekkel közeledni a Családokhoz. A kormány lehet, hogy katonai és kommandós erőket használ fel, hogy legyőzze őket; más szóval, a manapság történt konfliktusok amik a Családok között zajlottak, csak hab volt a tortán, mielőtt nem lesz több Család. Ez valami olyasmi volt, amit Kangin egyáltalán nem akart.
Felsóhajtott, majd a Don úgy döntött, hogy a tényekkel kell foglalkoznia. Ráér a kormány miatt később is aggódni, de most feledatai vannak, amiket a Kim Család fejeként el kell végeznie. Megközelítette az egyik őrmestert, aki a rendőrségen dolgozott, és megkérdezte: - Mekkorák a károk?
Úgy tűnt, az őrmester tisztában volt azzal, hogy ki volt Kangin, így hezitálás nélkül válaszolt.
- Négyen meghaltak a Családjából, uram; abban az autóban voltak, ami felrobbant. Húsz civil megsérült, és nyolcan a Kim Családból. Közülük tizenketten kritikus állapotban vannak. - Kangin bólintott.
- Néhány fő emberem ide tart, talán majd a maga és az emberei segítségét kérik. Együtt kell dolgoznunk, hogy megtudjuk, ki helyezte el az autóban a robbanószert. Személyesen fogok a főnökével beszélni. - Kangin a rendőr névjegyére pillantott. - Han őrmester.
- Főnök.
Amikor a Don megfordult, meglátta maga mögött Yesungot. A férfi úgy nézett ki, mint aki a pokolból tért vissza, de legalább jól volt.
- Felhívtam a többieket; tizenöt percen belül itt lesznek. Yunho egyenesen a kórházba ment.
- Jó. Hol van Jungsu? Hangeng?
- Bent van Heechullal. Igen, jól van. - tette hozzá Yesung, mielőtt a főnöke megkérdezhette volna. - Szerintem, Yunhonak később meg kellene vizsgálnia, csak a biztonság kedvéért. Hangeng kint van, próbálja megtalálni a bomba maradványait, hátha valami nyomra bukkanunk belőle.
- Yoohwan merre van? Meg szeretném köszönni neki, hogy megmentette az életem. - Kangin nem látta a fiatal fiút, és azon gondolkozott, hogy vajon hol lehetett. Nagyon nagy káosz volt, mikor a bomba felrobbant, és ennek az egésznek a közepén elég nehéz volt számon tartania, hogy merre voltak az emberei.
Yesung összeszorította a száját.
- Belső vérzése van. Épp most szállították el a kórházba.
*******************************
Siwon semmit sem utált jobban annál, minthogy áldozatok között legyen, ráadásul, hogy a Családja is az volt, csak még elviselhetetlenebbé tette számára. Továbbá, Kangin volt a célpont, a Don, a Kim Család feje. Ha Yoohwan nem tanácsolta volna, hogy cseréljenek autót, most Kangin halott lenne és a Kim Családnak nem lenne vezetője. Ez túl könnyű volt, túl egyszerű, túl közeli. Figyelmetlenek voltak.
Sőt, Siwont bízták meg azzal, hogy az egésznek a végére járjon. Még ha ez azt is jelentette, hogy türelmesen kellett beszélnie a rendőrséggel, együttműködést és információkat kérnie -tekintettel arra, hogy ritkán működnek együtt, mivel inkább ignorálni szokták egymást.
- A biztonsági kamerák? - De Han őrmester csak a fejét rázta.
- A kamerák két embert vettek fel, ahogy a bombát a főnöke autója alá helyezte, de maszkot és hétköznapi ruhát viseltek. Lehetetlenség kideríteni, hogy kik voltak.
- Láthatjuk a felvételeket?
- A protokoll azt- - Han őrmester felhorkantott.
- Beszélni fogok a felettesével. - szakította félbe Siwon. - Ne aggódjon, ez miatt. - A Consigliere a homlokát ráncolta. Tipikus állami alkalmazott:a protokollhoz és a szabályokhoz kötött, aki nem hajlandó addig együttműködni valaki külsőssel, amíg az egy kötegnyi pénzt nem ad neki. Siwon biztos volt benne, hogy Kangin fizetni fog a rendőr főnökének, csak azért, hogy megnézhessék a felvételt.
Ezután odasétált, ahol Kangin és Hangeng ült; halkan beszélgettek és néhány bomba töredéket vizsgálgattak, amit sikerült Hangengnek megtalálnia. Nem sok maradt meg belőle, csak pár alkatrész: detonátor és egy-két cső, amiben még mindig volt robbanószer. Később rekonstruálniuk kellene a bombát, hogy kitalálják, hogy az hogyan működött: ez adna némi információt arról, hogy milyen anyagokat használtak azok az idióták, remélhetőleg azt is, hogy kik voltak.
- Találtatok valamit? - guggolt le Siwon, hogy jobban lássa a szerkezet szétégett maradványait.
- Nem, elég okosak voltak, hogy kesztyűt használjanak, szóval nincsenek ujjlenyomatok; Ryeowook leellenőrizte. - vonta össze a szemöldökét a Don. Még mindig nem volt hajlandó elhagyni a területet annak ellenére, hogy ez veszélyes volt számára. Főleg, hogy ő volt a célpont. De igen, ő volt Kangin. A férfi, aki soha nem hagyta magára a Családját, nem számított, hogy Siwon hányszor kérte meg arra, hogy menjen egy biztonságosabb helyre, és ez csak egy ok volt a sok közül, amiért a Családja ennyire hűséges volt hozzá.
- Szükségünk van valaki olyanra, aki hatalmas szakértelemmel rendelkezik, hogy ezt kivizsgálja. - Hangeng egy komoly pillantást vetett Siwonra.
- Felhívom Changmint.
Siwon már épp menni készült volna, mikor meghallotta Kangin hangját.
- Siwon, ez parancs. Changminnak vissza kell jönnie. Nem érdekel, hogy oldod meg, de tolja ide a seggét és csatlakozzon ismét a Családhoz. Nem fogadok el nemet válaszként. Ha elutasítja, személyesen intézkedem arról, hogy soha ne találja meg Xiah-t. Soha.
A Consigliere megtorpant.
- Nem tennéd meg.
Kangin szemei összeszűkültek.
- Akkor csak figyelj.
******************************
Changmin magában morgolódott. Előtte volt a Hangeng által adott bomba töredéke és ha lett volna választási lehetősége, egyáltalán nem vizsgálta volna meg a bombát. Sőt, ott sem lett volna.
Nem arról volt szó, hogy nem érdekelte a Család, természetesen szimpatizált velük. De mikor Siwon megemlítette Xiah nevét, Changmin tudta, hogy zsarolják, annál pedig semmit sem gyűlölt jobban. Ódzkodott tőlük. De sajnos ez mindig is így volt és lesz. Szerencsétlenségére, nem adatott meg neki az a luxus, hogy ezúttal választási lehetősége legyen.
Bele kellett egyeznie és most ismét hivatalos tagja volt a Kim Családnak.
De most a feladatára kellett összpontosítania: megvizsgálni a robbanószer maradványait. Már minden létező tesztet átfutottak, de nem találtak semmilyen DNS-t. Akárki is tette, elég okos volt ahhoz, hogy óvatos legyen.
Másrészt, mikor Changmin, Kyuhyun és Ryeowook összefogott, a trió félelmetes csapatot alkotott. Megosztva az ötleteiket és tudásukat, előrukkoltak valamivel. Sokáig tartott, de több volt a semminél. Minden főbb ember összegyűlt, hogy megbeszéljék a részleteket; kivéve Yunho, aki még mindig a kórházban volt.
- Ezt a bombát nevetségesen egyszerű volt elkészíteni. Sőt, bárki, komolyan bárki képes megszerezni minden egyes eszközét és hozzávalóját. Például ezt a detonátort. - vett fel egy kis téglalapot, amiből vezetékek lógtak ki. - A támadók ezt bármelyik régi játékkereskedésben megvehették. Veszel egy távirányítós autót, repülőt, hajót, a detonátorát rárakod a motorra, a távolból rányomsz a gombra és bumm! Random Új Év ünneplés. A bomba összerakása is viszonylag könnyű.
- Mi a helyzet a robbanóanyagokkal?
- Igen, épp azt akartam elmondani. - Changmin vetett egy lenéző pillantást Hangengre. - Ellentétben a szokásos anyagokkal, ők éles tárgyakat használtak, hogy növeljék az áldozaton a sebek számát. Ez esetben szögeket, üvegszilánkokat és hasonló dolgokat. A robbanóanyag típusa és az ilyen tárgyak miatt azt mondom, nem igazán végeztek alapos munkát.
- Changmin. - morogta Kangin. - A lényeg?
Changmin a Donra nézett.
- Miért? Ha nem térek azonnal a lényegre, megölöd Xiah-t?
- Min- - Jaejoong közbeszólt volna.
- Egy utcai banda munkája. - szakította félbe a fiatal zseni. A korábbi mogorvaság eltűnt, már csak a büszkeség és az érdektelenség maradt, mintha nem csak a Kim Család Donjára lett volna mérges. Szerencsére, Kangin úgy tűnt, hogy nem szentelt különösebb figyelmet a másik viselkedésére. - Még nem tudom, hogy melyik. - folytatta Changmin. - De Kyuhyun és Ryeowook megtalálják őket. Csak megnézik z adatbázist és összevetik az ismert banda tagokkal azokat, akiket a biztonsági kamerák rögzítettek.
- Készítek egy szoftvert, ami képes digitálisan összehasonlítani és elemezni a két alakot. Szóval megtudom pontosan a testméreteiket, a magasságukat, súlyukat és az alakjukat. Reméljük, ezzel csökkenthetjük a gyanúsítottak számát. - magyarázta Kyuhyun.
- Igazából, ez nem old meg semmit, mivel az utcai bandák tagjai hasonló testfelépítéssel rendelkeznek, de legalább ez is valami, amiből kiindulhatunk. - bólintott Heechul. - De honnan tudjuk meg pontosan, hogy melyik volt, na, ez a következő akadály. Nem rángathatunk ide minden bandát és a tagjait, mert gyanúsak. Túl sokan vannak.
- Én azt javaslom, kérjük a rendőrség segítségét. Rengeteg beépített emberük van, és az utcai bandák mindig beszélnek. Ők nem hűségesek, mint mi; valaki végül úgyis dalolni fog. A rendőrség néha úgy is kér tőlük pár információt, szóval ez egy jó lehetőség, hogy nálunk gyorsabban kiderítsék, ki volt az. - ajánlotta Yesung.
Ez egy jó stratégia volt, a Don azonnal a beleegyezését adta.
- Oké, akkor ezzel kezdjük. Kyuhyun, állj neki a szoftvert készítésének, Ryeowook pedig hasonlítsa majd össze az adatbázissal. Én beszélek a nyomozók felettesével, hogy a rendőrség együttműködését kérjem. Addig Jaejoong, nézd meg Yunhoval Yoohwan állapotát. Yesung és Heechul, szedjétek össze az embereiteket egy későbbi támadásra, ma estére holtan akarom látni azokat, akik megtámadtak.- Itt megállt egy pillanatra, nem volt biztos benne, hogy folytassa-e. - Jungsut elküldöm egy biztonságosabb helyre. A kölyök többé nincs velünk biztonságban. Ez a végső döntésem.
Jaejoong összevont szemöldökkel bámulta a távolodó főnökét. Kangin túl elhamarkodottan cselekedett, először a zsarolás, most pedig az evakuálás egy biztonságos házba. Az állami rendőrség híres volt a lassú munkájáról, és Kangin ezt tudta. Ennek ellenére még mindig azt akarta, hogy az egésznek még ma este vége legyen, ez pedig szinte teljességgel lehetetlen volt. Felelőtlen volt, túlságosan is; ennek pedig egy oka lehetett: Jungsu.
****************************
Az egész olyan furcsa volt. Már négy napja volt, hogy felrobbant a bomba és a gyanúsítottak most már állami őrizetben voltak. Kangin dühös volt, mikor hallotta, hogy a rendőrségnek több idő kell a nyomozáshoz, de nem tehetett semmit. A Don vonakodva egyezett bele a várakozásba. De ezen a reggelen végre megtalálták, hogy melyik banda volt felelős a támadásért, így azonnal cselekedtek.
Az utcai bandák senkik nem voltak a Kim Családhoz és egyszerre lettek lecsukva. A rendőrség még ki akarta kérdezni őket, mielőtt a Kim Család eltörölte volna őket a föld színéről; hiszen ez volt a szokásos eljárás. Kiderült, a bandát egy névtelen megbízó bérelte fel, hogy helyezzék el a bombát egy meghatározott rendszámú autó alatt (a Don kocsija alatt) és a felajánlott összeg túl csábító volt. Idióta módon beleegyeztek anélkül, hogy leellenőrizték volna, hogy kinek a kocsija. Mikor megtudták, hogy kinek a tulajdonában állt a jármű, elborzadtak, de már túl késő volt.
Senki sem tudta, hogy kitől származott a névtelen hívás, de a Kim Család már tisztában volt vele, hogy ki állt az egész mögül: a Choi Család.
Sajnos, csak mint a Jung Család ügyénél, itt sem volt közvetlen bizonyíték, ami hozzájuk vezetett, szóval a Kim Család nem tehetett semmit azon kívül, hogy ültek és morogtak. Csak egy dolog nem változott. Kangin még mindig biztos volt benne, hogy Jungsunak sokkal jobb úgy felnőnie, ha nincs ennek az egésznek kitéve. A fiú a menedékházban volt még pár kezdő taggal.
Habár a kölyök visszautasított mindent, amit enni adtak neki, és Jaejoongnak volt egy feltételezése, hogy miért. Próbált beszélni a makacs főnökével, de a férfi hajthatatlan volt.
- Kangin, ha arra gondolsz, hogy engeded Jungsunak, hogy normális gyerekkora legyen... - Jaejoong a homlokát ráncolta. - Sajnálom, de már túl késő.
- Ez meg mi a francot jelentsen? - morgott a Don.
De Jaejoong rendíthetetlen volt. Egyenesen a főnökének a szemeibe nézett, miközben válaszolt.
- Az apja ezt a fiút egy föld alatti rejtekbe zárta, isten se tudja, hogy mennyi időre, rosszabban bántak vele, mint egy kutyával. Utána egyszer elrabolták ls most személyesen tapasztalta meg, milyen az, ha a szemei előtt robban fel egy bomba. Túl sok rossz dolog történt és akár hiszed, akár nem, ezek az élmények egy életre szóló traumát okoztak neki. Nem lehet soha normális élete.
- Akkor mi a faszt javasolsz? - mérgelődött a Don.
- Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy biztosítjuk, hogy biztonságban nő fel.
- Ezért akarom elküldeni!
Jaejoong a fejét ingatta.
- Ez nem megoldás, higyy nekem. Jungsu már négy napja nem evett semmit. Utoljára akkor evett valamit, mikor veled volt a vidámparkban.
Kangin összevont a szemöldökét.
- Mit értesz azalatt, hogy nem evett semmit?
Az író kersztbe fonta a kezeit és felhorkantott.
- Mit gondolsz, mi történt? Szerintem menj és nézd meg magad. Bármit is mondok, nem változik semmi. Neked kell megértened, hogy mit tettél.
Tizenöt perc múlva a Don a menedékházban volt, körülbelül húsz mérföldre a várostól. A kezdő emberei nagyon örültek, hogy viszont láthatják a főnöküket.
- Bezárkózott a szobába, uram. - mondta az egyikük. - Nem számít, mit mondunk, nem jön ki. Csak vizet iszik és nem nyúl hozzá az ételhez.
- Akkor miért nem töritek be ezt a kurva ajtót?
Kangin embere oldalra nézett és motyogni kezdett.
- Mert mindig sír, uram. Vagy sír vagy alszik.
Kangin frusztráltan kopogtatott az ajtón. Pár perc múlva sem kapott választ, talán a fiú ismét elaludt. De mikor Kangin már menni készült volna, az ajtó kattant egyet, azaz kinyitották.
- Jungsu? - A szoba sötét volt és ő nem látott semmit. - Itt vagy?
Valahonnan szipogást hallott. Kangin felkapcsolta a lámpát és megpillantotta Jungsut, aki az ágyon ült, a szemeiből folyó könnyek pedig elárasztották az arcát. Be volt takarózva, de ami a legsokkolóbb volt a fiúban, azok a félelemmel teli szemei voltak. A Don úgy érezte, hogy ezt már látta valahol, egy borzalmas déjà vu: mikor megtalálta Jungsut a föld alatti bunkerben.
Nagyon szívszaggató, hogy a két szituáció mennyire hasonlított.
- Hé! - Nem mondott semmi mást, és a legrosszabb rémálma is bekövetkezett, Jungsu a falhoz húzódott.
Kangin meglepődött. Mi a fenét csinált? Pár nap alatt ismét előidézte Jungsunál ezt az állapotot: vad és szörnyű volt, ráadásul a fiú még magában sem volt biztos. Hova tűnt a szórakozott és mosolygós kisfiú?
A Don óvatos lépésekkel közeledett az ágy felé. A lehető legközelebb ült le a fiú mellé, de ügyelt arra, hogy ne érjen hozzá szegény Jungsuhoz.
- Hé! - ismételte szánalmasan magát. A gondolatai akörül forogtak, hogy mit is mondjon. Végül úgy döntött, hogy előhozza a legbiztonságosabb témát. - Hallottam, hogy nem ettél semmit. Nem vagy éhes?
Egy pillanatig Kangin félt, hogy a fiú ismét elmenekül tőle, mint a bunkerben is tette. De szerencsére, Jungsu csak a fejét rázta, habár kicsit bizonytalanul.
- De miért? Nem szeretnél enni?
Jungsu szemei ismét könnybe lábadtak. Kis szipogások szöktek ki a szorosra zárt ajkak közül és Kangin öntudatlanul érintette meg a sajátját.
- Hé, minden rendben, beszélhetsz velem. Ne harapd így a szájadat, vérezni fognak.
A fiú még szipogott párat, mielőtt végül válaszolt volna.
- Ha-haragszol rám?
Az idősebb férfi szíve majd' megszakadt.
- Természetesen nem, kölyök. Miért kérdezed?
- M-mert elküldtél.
Kangin nyelt egyet.
- Nem érted. Ez a te ér-
Jungsu nyöszörögni kezdett.
- Ké-kérlek ne küldj el, hyung. Sajnálom, ha feldühítettelek vagy valami rosszat csináltam, ígérem, hogy jó fiú leszek, nem bújócskázok többet, megcsinálok mindent, amit Jaejoong-hyung kér tőlem, megígérem, megcsinálok mindent, de kérlek... kérlek, ne küldj el. Vigyázni fogok mindenre, amit Yunho-hyung ad nekem, nem fogok többet Kyuhyun-hyunggal számítógépes játékokkal játszani és nem fo-
A Don nem bírta tovább. Azonnal megölelte Jungsut, az erős karjai körülölelték a rémült fiút. Végre megértette, hogy mire célzott korábban Jaejoong. Mikor a legfontosabb dolgot mondta, hogy győződjenek meg arról, hogy Jungsu problémák nélkül nőhessen fel, nem csak a fizikai sérülésekre utalt, de az érzelmeit érő veszélyekre is. Kangin próbált normális gyerekkort biztosítani neki, ami igazából nem is állt olyan messze az igazságtól. Mindentől elszigetelte a fiút, és neki is ismerős volt ez az egész helyzet.
Ahogy hallgatta, hogy Jungsu egyenként beszél minden emberéről és különféle ígéreteket tett miattuk, tudta, hogy ezek az emberek voltak a fiú számára a legfontosabbak, Kangin pedig mégis hogy vehetné el ezt tőle? A felnövés azt jelentette, hogy szükségük volt egy megfelelő környezetre is, ez esetben ahol a kölyök a legboldogabb volt.
- Sajnálom. Megígérem, hogy nem foglak elküldeni. Soha.
- Megígéred? - dünnyögte Jungsu Kangin ruháiba.
A Don kartávolságnyira tolta el magától a fiút és úgy fogta tovább.
- Megígérem. - kulcsolta össze a kisujjaikat. - Ha megszegem az ígéretem, akkor én... a hátralevő életemben el leszek tiltva a csokoládétól. Semmi csokis süti, csokis torta, még azok a finom csokis muffinokat sem eszem meg többé, amiket Jaejoong csinált múlt héten.
Jungsu kuncogott.
- Ez hülyeség. Senki sem tud nemet mondani a csokinak, főleg nem Jae-hyung csokijainak.
Nem volt semmi sem tökéletesebb annál, minthogy Jungsut ismét boldognak látta. Abban a pillanatban Kangin biztos volt benne, hogy bármit megtenne azért, hogy a fiú örökké így mosolyogjon. Megsimogatta a kölyök puha arcát és azt mondta:
- De mielőtt hazajössz velem, enned kell valamit, oké?
- Csokit? - Jungsu egyből felélénkült és reménykedve nézett a férfire.
- Umm, nem, valami sokkal egészségesebbet.
Kangin kuncogni kezdett, mikor a fiú duzzogott. Összeborzolta a gyerek haját és felállt.
- Gyerünk. - emelte fel Jungsut a Don. - Hozok valamit enni és utána menjünk haza.