ff fordítás: A Thousand Beautiful Things (3/?)

[mycabou]

Páros: KangTeuk
Korhatár: NC-17
Felhívás: yaoi
A Super Junior az SM Entertainmenthez tartozik (mou~ sajnos nem a miénk)
Megjegyzés: Maffia AU. Kangin nem számít arra, hogy talál egy gyereket miközben megtámadja a rivális családot. Szintén nem számít arra, hogy a gyerek olyan valaki lesz, akire a leginkább kincsként tekint.

A fanfiction nem az enyém, csak fordítom. Az írás  sharl tulajdona! A fordítás a szerző engedélyével készül.



Az első alkalomkor, mikor Kyuhyun találkozott vele, Choi nem volt jó hangulatban.

Kyuhyun egyik nap morgmogott az orra alatt és az apja mellett ült egy értekezlet alatt. Mint a Kim csalág Consigliere, Kyuhyun apjának sok üzleti megbeszélésen kellett részt vennie, de az volt az egyik leghosszabb. Már hat órája tartott és még semmi jele nem volt, hogy hamarosan vége lett volna. Utálta. Utálta, hogy nem tehetett semmit, csak ült és hallgatott, mint a jó kutyák. Nem tehetett vagy mondhatott semmit; még nem volt elég idős és az apja szavaival élve, "nem rendelkezett a szükséges szakértelemmel és tudással".

Végül még három kínkeserves óra után a találkozó véget ért és az ügyfeleket kísérték ki. Kyuhyun kinyújtotta a lábait a megkönnyebbüléstől és eldöntötte, hogy kimegy az erkélyre, az időjárás kicsit felhős volt, de még nem esett. Jól leírta a komor hangulatát.

Ekkor látta meg őt.

Egy fiatal fiú sétált le Kangin apja mögött. Nem sokkal volt idősebb, mint ő. A szemei komolyak és kicsit feldagadtak voltak, mintha nemrég sírt volna. Az, hogy a Don mellett sétált, valaki fontos lehetett. Kyuhyun meghajolt a Don előtt, hogy kifejezze a tiszteletét és megállapította, hogy a fiú magasabb volt nála.

Az ő neve Siwon volt, és az apja egy szövetséges család Consigliere volt, de szerencsétlen módon egy hete megtámadták őket és csak ez a fiú volt az egyetlen túlélő. Az apját két nappal azelőtt lőtték agyon és Don Kim akkor érkezett és kereste meg Siwont, akit akkor öltek volna meg. Most árva lett, a fiatal fiúnak nem maradt más rokona ahova mehetett volna és ezért a Don szárnyai alá vette. Csatlakoznia kellett a Kim családhoz és megkapta a megfelelő oktatást, mint Consigliere jelölt, ez a tény pedig feldühítette Kyuhyun apját. A hagyományok szerint a Consigliere poszt apáról fiúra száll és az, hogy Siwon megfelelő oktatásban részesült, azt jelentette, hogy a Don még nem döntötte el, hogy Kyuhyun lesz-e a következő, aki átveszi az apja helyét. Kyuhyun ha lehetett volna választása, nem akart Consigliere lenni, de nem beszélhetett erről amíg az apja nagyon határozott volt.

A Don mondta, hogy Siwonban megvannak a lehetőségek, bár Kyuhyun apja próbálta lebeszélni, de hajthatatlan volt. És amit a Don mondott, azt be kellett tartani. Siwon hamarosan a Kim család része lett és magántanár felügyelte a tanulmányait.

Kyuhyun úgy gondolta, hogy Siwon olyan, mint a nap. Igaz, új volt a családban, de pár hét elteltével már népszerű volt; még néhány fontosabb tag is viccelődni kezdett vele. Kyuhyun értette, hogy miért. Siwonnak volt egy természetesen vidám oldala és még a nemrég megtörtént tragédia után is mosolyogni próbált. Minden alkalommal mikor elmosolyodott, kis gödröcskék jelentek meg az arcán és senki nem tudott rajta segíteni, de mégis visszamosolyogtak rá. A tény, hogy Siwon kedves volt, segített kijönni a család többi tagjával is. Annyira kedves, hogy Kyuhyun úgy gondolta, hogy ha lehetséges lett volna, Siwon meg tudta volna oldani a világ éhezésének problémáját és minden árva örökbefogadását. Kíváncsi volt, hogy Siwon túl fogja-e élni azt a háborúkkal teli világot amiben éltek.

Kyuhyun azt is gondolta, hogy Siwon furcsa volt. Olyan véletlenszerű dolgokat mondott amikor a Don parancsára 500 új fegyvert vettek, hogy milyen szép volt a hold. Egy kicsit minden lében két kanál volt. Ellenben Kyuhyunnal, aki inkább a saját dolgaival törődött, Siwon mindenkiébe beleütötte az orrát. Furcsa módon Kyuhyunt is beleértve, senki sem gondolta, hogy ez kicsit dühítő lett volna.

Hamarosan a Kim család ifjú örököse is észrevette Siwont. Először Kangin csak üzleti dolgokról beszélt Siwonnal, de nem sokkal később már együtt gyakoroltak lőni. Kyuhyun nem igazán szeretett lőni - ne értsétek félre, tökéletesen képes volt megmenteni magát és használni a pisztolyt - de jobban szeretett laptoppal játszani fegyverek helyett. Siwon egyébként mindkettőben jeleskedett. Jó volt a számítógépek kezelésében is, de még jobb volt a fegyverekében. Kyuhyun úgy gondolta, hogy Siwon tökéletes tagja lesz később az élvonalbeli csapatnak.

A tárgyalást gyakorolták, mikor egyik nap Kyuhyun apja nyitott be a terembe. Szerepjátékot játszottak és meg kellett győzni a tanárt és megállapodni egy kaszinó árán, amit a Kim család akart. Észrevéve az apját, Kyuhyun a legjobbakat nyújtotta - nagy benyomást szeretett volna tenni rá. Kyuhyun úgy gondolta, hogy elég jól sikerült, a tanár beleegyezett az árba ami elég közel volt a tervezetthez. De Siwon jobban csinálta. Számos taktikát használt, amire Kyuhyun soha sem gondolt volna. Tudta, hogy mennyire kell nyomulni és mikor visszalépni. A hangja csendes volt és udvarias, mégis parancsoló egyszerre. És végül a tanár elfogadta az árat, amit Siwon kínált - ami még alacsonyabb volt, mint amit eleve akart. Kyuhyun még mindig csodálkozva bámult Siwonra - úgy tűnt abban a pillanatban, hogy valami nagy dolgot tett -, mikor az apja hirtelen mellé állt.

- Ilyennek kell lennie egy Consigliere jelöltnek - mondta halkan az apja.

És Kyuhyun úgy nőtt fel, hogy gyűlölte azokat a gödröcskéket, mikor Siwon elmosolyodott, ha a tanár ismét őt dicsérte.

***********************************

Siwon fáradtan dörzsölte meg szemeit, próbálta elnyomni a kitörő ásítását. Épp befejezte azt a fárasztó feladatot, hogy a Park család vagyonát integrálja a Kim családéhoz, egy akció amit a legjobb csinálni, mielőtt a többi család elkezdené besöpörni a Park család birtokának maradványait. A Kim család védelme alatt az ellenség és a szövetségesek is legalább kétszer meggondolják, hogy bemerészkedjenek-e. Nyikorogva nyílt ki az irodájának ajtaja és Siwon tudta, hogy csak egy ember meri kopogás nélkül kinyitni és zavarni hajnali két órakor.

- Ezt nekem? - kérdezte a Consigliere, és a csésze felé intett, amiben a gőzölgő, forró kávét hozta az idegen.

- Természetesen nem, ez az enyém - válaszolt Kyuhyun. - Ráadásul aludnod kellene.

Siwon felhorkantott: - Mintha neked nem.

A másik megrázta a fejét és odasétált, ahol a magasabb férfi ült.

- Nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Valójában én nem vettem részt a rajtaütésben-te csináltad. Ráadásul ki kell találnom, hogy milyen paktumot hozott létre a többi család. Kanginnak reggel ezt kell látnia elsőnek.

Siwon elmosolyodott. - Néha úgy érzem, te lennél kettőnk közül a jobb Consigliere. - A karjaival átölelte a másik kisebb derekát.

Kyuhyun összevonta a szemöldökét. - Ha újra erről kell beszélnünk, esküszöm, hogy előbb borítom rád ezt a kávét, mielőtt te kilőnéd a fegyveredből azokat a kibaszott golyókat. - Erre Siwon kuncogni kezdett, aráct beletemette Kyuhyun mellkasába, miközben mélyen belélegezte az illatát, amit már jól ismert.

- Oké, ott a pont - ismerte be a Consigliere.

**************************************

Kyuhyun apja egy héttel később meghalt és a végeláthatatlan részvétnyilvánítás után, amit a Kim család és a többi család tagjai tettek, Kyuhyun végre bezárkózott a saját szobájába. Az apját reggel temették el a Kim család temetőjében, hasonlóan nagy ceremóniával, mint a néhai Dont néhány évvel korábban. Most Kangin a felelős a Kim családért és jó munkát végez.

Kyuhyun egyedül gyászolt a maga módján és most ideje volt eldöntenie, hogy mit is akar az élettől. Tudta, hogy mit és mit nem akart csinálni, de csak gondolni rá teljesen más, mint hangosan kimondani.

Végül Kangin beleverte(?). A Don behívatta Kyuhyunt az irodájába egyik nap és azt mondta neki, hogy Siwont szeretné a következő Consiglierenek. Kyuhyun nem bánta, soha nem akart Consigliere lenne és soha nem foglalkozott azzal, hogy az emberek szerint megtörték a hagyományokat. Különben is, az egyetlen ember akinek a jóváhagyására várt, már halott. Az apja forogna a sírjában ha tudná, hogy Kangin nem Kyuhyunt választotta, hanem Siwont.

- Sajnálom. Nem tudom, hogy Kangin miért tette - mondta neki aznap Siwon, a szemöldökét ráncolva és az arcán sajnálkozás jelei voltak. Ha nem tudta volna, hogy Siwon jobb, úgy gondolná, hogy a másik gúnyolódik vele. De Kyuhyun jobban ismerte; Siwon soha nem gúnyolt ki senkit, mikor sajnált valamit, azt úgy is gondolta. És Kyuhyun nem tudta sokáig utálni Siwont (nehéz is lett volna, ha minden nap együtt jártak órákra), de még mindig nem kedvelte. Siwon bocsánatkérésére csak vállat vont és elhagyta a szobát.

Siwonnak, mint Consigliere nehezen indult az első napjaiban, még mindig nagyon fiatal volt. Egy hasonlóan fiatal Don még nem tudott sok segítséget nyújtani neki; mindig lenézték őket, bár még mindig mindenki udvarias volt velük, főleg a tárgyalásokon. Kyuhyun is kapott munkát Kangintól, információkat gyűjt, a Don rájött, hogy ő különösen kedveli a számítógépeket és a technológiát.

Betört az egyik legnagyobb bank rendszerébe egyik este és mikor kopogtak az irodájának ajtaján és Siwon állt az ajtóban, aki nagyon fáradtnak tűnt és később azt állította, hogy befejezte holnapra a jelentést, ráadásul néhány cégnek szüksége volt rá, hogy ne aludjon és így teljesen kimerült legyen és Kyuhyun volt az egyetlen, aki még ébren volt. Kyuhyunnak ez rendben volt (talán egy fáradt pillantást vetett Siwon arcára és jobban sajnálta, mint a többi embert), amíg Siwon nem zavarta. Így kezdődött számukra, hogy együtt dolgozzanak hosszú éjszakákon át, csak csendben ültek és a meghatározott munkára összpontosítottak.

Kyuhyun azóta nem utálta Siwont.

***********************************

A Park család leszámolása utáni reggel Heechulnak és Ryeowooknak egy rémálom volt. Az egész azzal kezdődött, hogy Ryeowook kopogott Heechul és Hangeng szobájának ajtaján. Az ajtót egy álmos Heechul nyitotta ki és Ryeowook látta Hangenget mögötte az ágyon feküdni.

- Hyung, sajnálom, hogy ilyen korán zavarlak. De nem tudtam kihez menni, a többiek Szöul belvárosába mentek reggel - harapta be Ryeowook az alsóajkát. - Elmentem ellenőrizni Jungsut és vinni neki reggelit, de elbújt az ágy alá és nem akar kijönni.

- Talán nem éhes?

- Nem, olyan mintha... félne valamitől - Ryeowook egyre inkább aggódott.

Vett egy mély levegőt, Heechul megparancsolta a fiatalabbnak, hogy várjon az ajtó előtt. Ryeowook hallott egy kis mozgolódást és pár perccel később az ajtó ismét kinyílt, Heechul most normálisan felöltözött és Hangeng nyilvánvalóan zuhanyzik a víz csobogásából ítélve. A páros együtt ment a vendégszobába, ahol Jungsu volt. Kopogás nélkül rontott be Heechul az ajtón és amit tisztán látott, az az elegéns szoba volt. Ha nem tudná, akkor nem gondolta volna, hogy egy gyerek lehet ott.

Reggel volt és a napfény beszűrődött az erkély üvegajtajain át. Habár az ablakok nem voltak nyitva, de mivel este nem húzta be senki a függönyöket, most a reggeli nap sugarai fényesre festették a szobát. Az ágy ami alatt Jungsu rejtőzködött, tipikus viktoriánus ágy volt, de mindegyik ágytakaró és vászon lelógott mind a két oldalon, így tökéletes sötétséget adott bárkinek, aki az ágy alatt rejtőzködött.

Megrémült a napfénytől, jött rá Heechul, mert még soha nem látta korábban.

- Wookie, húzd el a függönyöket és takard le az ajtókat is. A kölyök nem igényli a fényt - állapította meg.

Ryeowook szemei kétszeresére nőttek-miért nem gondolt erre korábban? Az ágy mellé sétált egy asztahoz és kinyitotta az egyik fiókot. Tekintettel arra, hogy ez egy távirányító, megnyomta az egyik gombot. Egy gépies hang hallatszott amire Heechul megfordult és csak azt látta, hogy sötét redőny takarja el az ablakokat és az ajtókat, a szobának majdnem teljes sötétséget biztosítva. Mintha észlelte volna Heechul meglepődöttségét, a fiatalabb megszólalt:

- Mi az? Kyuhyun már két hónapja beszerelte. Túl sok időt töltöttél Kínában, hyung. Gyakrabban kéne erre járnod.

- Fogd be a szád. - Forgatta meg a szemeit, az éjjeliszekrényhez sétált és felkapcsolta a lámpát. Halvány fényt adott a szobának, elegendőt, hogy mindketten körül tudjanak nézni.

Oké, most hogyan kéne előcsalogatni, ezen gondolkoztak.

Két óra hízelgésbe és könyörgésbe tellett, mire a két férfi rájött, hogy semmi előrelépés nem történt. Jungsu minden alkalommal sírt, amikor próbálták felemelni a takarókat. Még a finom reggeli illatta sem csalta elő, így hamarosan a kimerült páros, Ryeowook és Heechul is leült a közeli kanapéra.

Lépteket hallottak közeledni, az ajtó kinyílt és felfedte Kangint, akit Hangeng és Yesung követett. A Don egyértelműen rossz hangulatban volt, és mind a két élvonalbelinek kimerültség tükröződött az arcán. Érezve, hogy valami nincs rendben, Heechul kérdő pillantást vetett Hangengre, aki csak megrázta a fejét figyelmeztetve, hogy ne mondjon semmit.

- Hol a fenében van? - mormogta Kangin.

Ryeowook hallhatóan nyelt egyet, tudta, hogy a válasza nem fog tetszeni a főnöknek.

- Az ágy alatt.

Kangin összeráncolta a szemöldökét. - Miért? Nem akar kijönni? - kérdezte mogorván. Ryeowook bólintott és Kangin kiengedett egy bosszúr morgást. Utána tett pár hosszú lépést és leguggolt az ágy mellé, felrántotta a takarót és erőszakosan kirángatta Jungsut a lábánál fogva. Jungsu rögtön jajgatni és kiabálni kezdett, a lábaival kapálózott, mintha Kangint akarta volna megrúgni. Látták, hogy a Don haragja egyre nagyobb és mielőtt reagálni tudtak volna, Kangin felemelte az öklét.

Az ökle a padlón csattant Jungsu feje mellett, ettől a fiú megugrottt. Befejezte a sírást és egyszer csak némán Kanginra nézett, a barna szemei a félelemtől csillogtak. A könnyei hamarosan legördültek sovány arcán. Jungsu csuklani kezdett, a zokogása volt az egyetlen hang a csendes szobában.

Kangin vett egy mély lélegzetet, hogy lenyugtassa magát és felállt. Ez még nagyobb félelmre késztette Jungsut, de a fiú maradt, ahol volt. Kangin rájött, hogy fél megmozdulni. Remegő kezekkel kapott fejéhez, a Don intett, hogy Hangeng informálja Heechult és Ryeowookot.

Hangeng bólintott. - A ma reggeli találkozó egy katasztrófa volt. Mind a Kang és a Song család sem volt hajlandó együttműködni. Az áron kívül, amiben eredetileg megegyeztünk, szintén közvetelik még négy másik kaszinó és nightclub felügyeletét. Azt mondták, hogy volt egy változás a kormányzati politikában, ami megnehezíti a fegyverek csempészését számunkra. Kemény volt, de megegyeztünk egy-egy kaszinóban és éjszakai klubban. Kellenek azok a fegyverek. Visszafelé azonban megtámadott minket egy utcai banda. Nem voltak sokan, azonnal legyőztük őket.

Heechul szemei kétszeresére nőttek. Senki sem merte megtámadni az elmúlt harminc évben a Kim családot, hacsak nem teljes értékű háborúról volt szó. A tény, hogy egy egyszerű utcai banda támadta meg őket azt jelenti, hogy egy másik maffia család lefizette őket. És ha ez igaz, akkor ez a támadás kezdete lehet a nemes családok közötti hosszú harcnak. Ráadásul, a Kang és Song család újra tárgyalni kezdtek. Korábban ezt soha nem tették meg; ezek szerint hallották, hogy mi történt a Park családdal este és érzékelik, hogy valami nincs rendben; sőt mi több, a Kim család miért nem nyilatkozott a Parkok megsemmisítéséről? Nem kell sok idő, hogy a hír tovább terjedjen.

Ryeowook egy gyors pillantást vetett Jungsura, aki még mindig zokogott. A Kim családnak szüksége volt minden erejére és nem engedhették meg maguknak, hogy pihenjenek. De valakinek még mindig vigyáznia kellene Jungsura.

Mintha tudta volna mire gondol Ryeowook, Kangin döntött: - Nem maradhat. Valószínű, hogy hamarosan támadás lesz. Nem hagyom, hogy egy kibaszott kolonc hátráltasson minket. Yunhoval és Jaejonggal marad.

*************************************

Jaejoong leparkolt a kocsijával és besétált a kórházba. Megnyomta a lift gombját, majd Yunho irodájának szintjére tartott. Yunho húsz perce értesítette és kérte, hogy jöjjön a kórházba. Ez nem volt ritkaság; a társa néha megtette amikor nem a pácienseivel volt elfoglalva, akkor azzal töltötte a szabad idejét, hogy Jaejoonggal ebédelt. Yunho volt a főorvos a szöuli Royal kórházban. Nem sok ember tudta az igazságot, de ez a kórház leginkább a Kim család kórháza volt, mint hétköznapi embereké. A legtöbb beteg a Kim család tagjai, rokonai vagy alkalmazottai volt.

Yunho régen a legfontosabb tagok között volt, de hamar belefáradt a háborúkba és úgy döntött, hogy még az elején kiszáll. Jaejoong már együtt volt Yunhoval és támogatta a döntését, hogy legyen helyette inkább sebész. Akkoriban Kangin apja volt a Don és csak egy feltétellel engedélyezte az egészet: miután Yunho elvégezte az orvosi iskolát, csak a szöuli Royal kórházban dolgozhat, amibe Yunho rögtön bele is egyezett.

A lift megállt és Jaejoong kilépett a folyosóra, hogy a keresett iroda felé vehesse az irányt. Nem kopogott, benyitott az ajtón és felhúzta a szemöldökét, amikor meglátta Siwont és Yesungot a kanapén ülni. De Yunho nem volt sehol.

Siwon üdvözölte: - Hello, Jae. Hogy vagy?

Jaejoong mosolyogva válaszolt. - Jól. Rólatok ezt nem lehet elmondani, mivel úgy néztek ki, mint akik a halálból tértek vissza. Minden rendben?

A Consigliere grimaszolt. - Hát, nem mondhatnám. Figyelj, Kanginnak lenne egy kérése. - Mielőtt magyarázni kezdhette volna, ismét nyílt az ajtó és mögötte feltűnt egy kifáradt Yunho. Üdvözölte szerelmét egy gyors mosollyal, a sebész megfordult és Siwonra nézett, aki teljesen nyugodtan, mégis frusztrált tekintettel nézett Yunho arcára.

- Azt akarod, hogy egy kibaszott állatra felügyeljek? - Yunho halkan és dühösen morgott.

- Vicces, Heechul este ugyanezt mondta - válaszolt Siwon nyugodtan. - Igazából Jaejoong vigyázna rá, gondolom elfoglalt vagy a munkáddal.

Jaejoong össze volt zavarodva. - Mi folyik itt? - nézett Yesungra, aki most az egyik sarokban állt és arcán mosoly bújkált, ő pedig keresett egy területet a szobában, ahova a válasz elől hátrálhatott. Yesung dobott egy szórakozott pillantást Jaejoongra, de néma maradt.

Vett egy mély levegőt, ránézett a társára és Yunho végül megszólalt: - Kangin azt akarja, hogy gondoskodjunk egy pszichiátriai állati esetről.

- Egy traumatikus gyerek esetéről - javította ki Siwon.

A sebész dühösen pillantott az ülő emberre. - Nem tud beszélni és még a kurva napfénytől is fél.

- Ettől nagyobb kihívás, nem gondolod? - mondta a Consigliere.

Yunho szólásra nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de Yesung félbeszakította. - Yunho, kérlek. - Most már mindenki figyelme Yesungra terelődött, aki közelebb lépett Siwonhoz. - Ez a kölyök az egyetlen túlélője a Park családnak. Az apja bezárta egy bunkerbe, ahol nem volt fény, nagyon kevés ételt és italt kapott és egy vödröt használt vécének. Nagyon alultáplált, bár biztos vagyok benne, hogy te is észrevetted. Kangin megsajnálta őt és úgy döntött, hogy nem öli meg a gyereket. - Yesung egy pillanatra megállt, mielőtt folytatta volna. - Ma reggel megtámadott minket egy utcai banda.

Yunho átkozta ezt a pillanatot. Ő is és Jaejoong is tudta, hogy ez mit jelentett-egy közvetlen, kimondott háborút a családok között. Látva, hogy Yunho is megingott, Siwon felállt. - Jaejoongnak van pszichológiai háttere, lehet, hogy el tudja érni, hogy a gyerek bízzon benne.

- Jungsu a kölyök neve? - kérdezte csendesen Jaejoong. Kezével megszorította Yunho karját, remélve, hogy ezzel meg tudja nyugtatni a másikat. Yesung bólintott és válaszolt Jaejoong kérdésére. - Kangin téged és Jaejoongot bízott meg ezzel. Ne áruljátok el a bizalmát.

Egy pillanat múlva Yunho bólintott és Siwon elmosolyodott. - Kösz, Yunho. Hálásak vagyunk érte. Ebédeltetek már? Én fizetek.

fordító megj. : Kangin és Hee<333 *fanatikus*