Fic: Tükröm, tükröm 10. fejezet
Cím: Tükröm, tükröm… 10. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Béta: Deana Winchester
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R-NC-17
Megjegyzés/Figyelmeztetés: Bodyswap. Lesz egy megjegyzés a végén, plusz egy kis meglepetés is.
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet 7. fejezet 8. fejezet
9. fejezet
A reggel a motelben és a viskóban is érzékenyen érintett mindenkit. Bobby egy szemhunyásnyit sem aludt, egész éjjel a régi Bibliát olvasta. Nem kevés igen fontos információt talált benne. A legérdekesebb az volt, hogy szinte minden ma is élő természetfeletti lény meg volt benne említve. Többek között a vámpírok is. Tehát a keresztények régen tudtak a vámpírok létezéséről. Éppen ezért nem tudta letenni az időtől megfakult, töredezett lapokból álló könyvet. Mikor egyre világosabb lett, végül összecsukta, majd megdörzsölte szemeit. Tele volt kérdésekkel, és épp ezért Cooper felé fordult, aki békésen aludt ágyán, Shane-t pedig szorosan tartotta a karjaiban, mintha védeni akarná valamitől.
A motelben a két testvér álma nyugtalan volt. Zagyvaságoknak tűnő dolgoktól álmodtak, amiben semmi rációt sem talált egyikük sem. Aztán az első napsugarak beszűrődtek a csak félig leeresztette redőnyön keresztül. Az egyik fénycsóva éppen Sam szemét bántotta, ezért elkezdett mocorogni. Először hasra fordult, amitől Dean morgott valamit, de a természet hívó szava felébresztette a fiatalabb testvért, ezért felült az ágyon. Ránézett bátyjára, és valóban Deant látta. Most nem hangoskodott, csak óvatosan kiosont a fürdőbe. Miután könnyített magán, megmosta a kezét, és visszalopakodott a szobába. Leült az ágyra, és megcsodálta az alvó Dean arcát. Szemei végigsimogatták a lehunyt hosszú pillákat, a tökéletes orrot, majd a szépen ívelt telt ajkakat, amik csókért ordítottak. Odahajolt hát, és csak apró csókot lehelt rá, majd egy újabbat, és a két erős kar tudatlanul fonódott a nyaka köré.
- Mi történt? - kérdezte halkan és rekedten Dean.
- Semmi… Csak újra a saját testünkben vagyunk - suttogta Sam. Dean automatikusan benyúlt a takaró alá, és megmarkolta a férfiasságát, hogy valóban az van-e az alsónadrágban. Sam keze követte az övét, és ráfonódott a már éledező izgalomra. - Látom, te is örülsz neki - vigyorodott el, majd lelökte a takarót bátyjáról, és melléfeküdt. Keze előbukkant az alsó alól, és lassan Dean arcához kúszott, és tenyerébe is fogta. Először a csókok csak aprók és lágyak voltak, becézték egymás ajkait. Majd egy-egy kisebb sóhaj hagyta el szájukat, és utána már nem volt megállás. Csók egyre jobban mélyült, mindkettejüket teljesen felébresztette.
Sam végül el tudott szakadni Dean ajkától, és akkor kezdte kényeztetni. Végigcsókolta arcának mindkét oldalát. Bátyja a párnán hátrahajtotta a fejét, így álla magasabbra került. Sam azt sem hagyta ki, de picikéket harapott bele. Az idősebbnek ez nagyon tetszett, és felsóhajtott. Öccse tudta, hogy jól csinálja, de egyszerűen nem bírt ott maradni, haladnia kellett lejjebb. Nyakát már nem harapdálta, csak csókolta, és Dean libabőrös lett, ahogy öccse sóhajai cirógatták a bőrét. Sam már a mellkasánál tartott, és a hasa következett, ami Dean testén nagyon érzékeny terület volt. Amint ajkával elérte, Dean háta is megfeszült, és beletúrt fivére hajába, aki felnézett rá, és egy mosolyt váltottak. Sam ekkor lerántotta bátyja alsóját, aki egyből maga alá teperte öccsét, és csókolni kezdte. Nem bírta már tovább ezt a kínzást, szeretni akarta Samet. Leküzdötték a fiatalabb testvérről is az alsót, majd lágy és vad csókokat változtatva elkezdtek felkészülni a valódi szeretkezésre.
Ebben a pillanatban megcsörrent Dean telefonja.
- Mi van Bobby?
- Jó reggelt fiúk - szólt bele fáradtan az öreg. - Mi újság?
- Visszaváltoztunk, jól vagyunk, hamarosan találkozunk a faháznál - hadarta el, majd bontotta a vonalat, és maguk mellé ejtette a telefont. - Az öreg mindig tudja, mikor kell zavarni - motyogta, és megcsókolta Samet, akinek a hasát, mellkasát és karjait még telefonálás közben is cirógatta. Ám öccse nem állt meg ennyinél, ő Dean férfiasságát tartotta végig kezében, az idősebb hangja azért volt annyira szaggatott a telefonban.
Ott folytatták, ahol abbahagyták, kedvüket ezúttal nem szegte Bobby mindig borzalmasan időzített hívása. Sőt, pár pillanat múlva Dean kihúzta ujjait öccse testéből, és lassan saját magát tolta centiről centire egyre beljebb. Sam belemélyesztette ujjait bátyja hátába, és felnyögött lehunyt szemekkel.
- Ha csak egy napot is úgy maradtunk volna, akkor nem bírtam volna tovább - dünnyögte a kéjtől rekedten Dean. - Úgy is neked estem volna - fejezte be, majd visszatapadt Sam ajkára, és ekkor mozogni is kezdett. Erőteljes, mély lökésekkel kezdett, de öccse is pont erre vágyott. Lábait feljebb húzta, még nagyobb teret adva testvérének, én innentől kezdve a két erős férfihang betöltötte a cseppnyi szobát. Nem akarták visszafogni magukat, csak szeretni a másikat gátlások nélkül. Egyszer sem váltottak pózt, mindvégig látni akarták egymást, ezért nyitott szemmel szeretkeztek. Csak akkor hunyták le pilláikat, amikor elérték a gyönyört, azt már nem bírták volna ki másképp.
Izzadtságtól síkosan, fáradtan, de annál elégedettebben feküdtek egymás mellett, és egyik kezük összekulcsolódott a másikéval. Még most is hangosan, zihálva vették a levegőt, de mindketten mosolyogtak. Dean összefonódott ujjaikat csodálta, majd odahúzta és megcsókolta a sebhelyet, amit még ő szerzett előző nap öccse testében.
- Nem fáj? - kérdezte, Sam pedig megcsóválta a fejét. - Akkor rendben. Mennünk kéne, még mielőtt Bobby ér ide.
- Csak még egy pár percet - suttogta öccse, és felült. Odahajolt Deanhez, aki tarkójára fonta kezét, és jobban magához húzta.
- Tudod Sammy… - csuklott el a hangja. - Szeretlek. Őrülten szeretlek - motyogta, és úgy csókolta meg, hogy öccsében kétség sem volt, hogy komolyan gondolta a vallomást, és valóban úgy is érez.
- Én is Dean - sóhajtotta bátyja ajkára.
Talán még sosem voltak ennyire boldogok, mint most. Mivel senki sem zavarta őket, ezért fogták egymás kezét a házhoz vezető úton. Dean csak akkor engedte el, ha váltani kellett, de utána újból összefonták ujjaikat. Bobby is észrevette a nagy boldogságot, mert ragyogtak mindketten, amikor kiszálltak a kocsiból.
- Látom, nagy az öröm, hogy ismét önmagatok lehettek - motyogta álmos hangon.
- Aludtál valamennyit? - kérdezte Sam, miközben Dean bezárta a kocsit.
- Nem - vágta rá Bobby.
- És miért nem odabent dumálunk?
- Azért Dean, mert a kis boszorkányunk és a vámpírocskánk, egymásnak estek, amint felébredtek - csattant fel az öreg. A két testvér arcára mosoly ült ki.
- Nincs is jobb egy reggeli huncutkodásnál - jegyezte meg Dean vidáman.
- Nálad senki sem tudja jobban fiam - morogta Bobby.
- És jutottatok valamire Cooperrel?
- Mutatott egy Bibliát. Azt mondja, hogy még a tridenti zsinat előtt nyomtatták. Nem kétlem, hogy akkor készült, főleg, hogy hallottam már róla, Pogány Biblia néven, de nem ismerek olyan embert, aki valaha is a kezében tartott volna egy ilyet.
- Cooper nem is ember - szólalt meg Sam.
- Hát akkor mégis mi? - nézett rá Dean.
- Fogalmam sincs, de nem ember.
- Hát, ami odabent folyik, az igenis emberinek tűnik - mondta Dean elkerekedett szemmel, amikor egy hangosabb nyögés kiszűrődött a házból.
- Térjünk vissza a Bibliára - vágott közbe az öreg. - Tehát ezt a Bibliát állítólag 1552-ben, a zsinat ideje alatt írták át. Az egyház vezetői nem akarták, hogy a nép mindent megtudjon a természetfelettiről. Ugyanis egyre többen váltak írástudóvá abban az időben. Az egyház azt akarta, hogy a hívők tudatlanok maradjanak.
- Várj. Mi van?
- Bocsánat Dean - dörzsölte meg az egész arcát Bobby. - Fáradt vagyok. Szóval ez a Pogány Biblia túl sok titkot tartalmaz. Vámpírokról, boszorkányokról… Olyan dolgokat is, amit el sem akarok hinni.
- Például? - kérdezte Sam.
- Az első vámpírról is van benne szó.
- Micsoda?
- Igen. E szerint a könyv szerint nem kisebb ember vált vámpírrá, mint maga Júdás, akit a pokol sem akart befogadni, miután elárulta Jézust.
- Na oké, ez már sok nekem - fordult el felháborodottan az idősebb Winchester. - És ennek van valami köze hozzánk, meg az egész helyzethez?
- Igazából ennek semmi, csak érdekesnek találtam.
- Istenem Bobby. Azért maradtál fent egész éjjel, hogy dajkameséket olvass?
- Nem. Mert találtam benne érdekes dolgokat. Például, hogy a vámpírok, pont Júdás miatt, Isten kegyelmét élvezik. Szóval, ha megölsz egy vérszívót, mész a pokolra.
- Micsoda? Azok meg gyilkoljanak le mindenkit? - csattant fel már Sam is.
- Nem egészen. Azt is írta, hogy egyszer, majd jönni fog egy vámpír, aki mindent megváltoztat. Új rendet hoz közéjük, és megszabadítja őket az örök élet átkától.
- Igen? És?
- Szerintem Shane az - jelentette ki az öreg szinte unottan.
- Shane? - kérdezte egyszerre a két testvér. - Mégis miből gondolod?
- Cooper azt mondta, hogy különleges a fiú… - kezdett bele az idős vadász.
- És megerősödik a sajátjai vérétől - folytatta Dean megvilágosult arccal.
Miután Cooper és Shane behívták őket, a testvérek is belenéztek a Bibliába, de ők nem sokat értettek belőle, mert Bobby kifelejtette azt az információt, hogy a könyv latinul íródott még. Röptében fordított nekik pár dolgot belőle, majd elment a motelba, hogy aludjon ő is egy keveset. Dean és Sam őrlődött. Nem tudták mire vélni ezt a rengeteg új dolgot, amit hirtelen megtudtak. És nem tudták eldönteni, hogy elárulják-e Shane-nek, hogy mi lesz az ő sorsa.
- Nem bíztok meg bennem, igaz? - kérdezte a testvérektől Cooper.
- Adtál rá okot, hogy megbízzunk benned? - kérdezte Sam.
- Mondjuk szembefordult a vámpírokkal miattatok - válaszolt helyette Shane. - Meg mintha megtörte volna a varázslatot, vagy rosszul emlékszem? Lehet, hogy azt is csak képzeltem, hogy adott nektek két védelmező átokzsákot? - mondta, és Cooperre nézett, aki nem igazán örült, hogy a fiú helyette beszélt.
- Hogy kinyílt valakinek a csipája - jegyezte meg Dean. - De köszönjünk, amit értünk tettél Cooper. Semmi okunk rá, hogy kételkedjünk benned. De ha elárulod, hogy mitől félsz ennyire, akkor elnyered teljes bizalmunkat.
- Én nem félek - rázta meg a fejét, de nem volt hihető. - Én rettegek Dean, ha kíváncsi vagy rá. És hogy mitől? A vámpíroktól, akik ezután vadászni fognak rám, tőletek, akik ugyebár gyűlölitek a boszorkányokat, és a mágiát.
- Tőlünk? - kérdezte Sam.
- Igen, tőletek félek a legjobban. Nem tudhatom, hogy mikor milyen tettem válik számotokra gyanússá, és mikor nyírtok ki emiatt. Tévedés ne essen, én tisztelem a vadászokat, de eközben őrültebb lénynek tartom őket, mint bármilyen természetfelettit. Ti vadászok, mindig valami olyan lelki sérülést hordoztok magatokban, ami kiszámíthatatlanná tesz titeket. És ez egy olyan embernek, mint én, igencsak rémisztő.
- Szóval kölcsönös a bizalmatlanság - jegyezte meg Dean.
- Nem teljesen - motyogta Cooper. - Muszáj megbíznom bennetek, hiszen Shane-t sem bántottátok, pedig ő vámpír. És azok után sem, amiket tett a többiekkel - nézett a testvérekre. - Igen, elmondta nekem. Akár hiszitek, akár nem, rengeteget beszélgettünk. Ahogy gondolom ti is szoktatok, nem pedig dugtok egész nap - ezzel felállt. Odalépett a könyvhöz, ami még kinyitva az asztalon feküdt. Becsukta, majd egy régi rongyba tekerte, ezután beletette egy vászonzsákba, és így rejtette el a szekrény rejtett zugába.
A Winchester fiúk már rájöttek, hogy a férfi már mániákusan óvatos, de ez még őket is meglepte. Nem akartak kérdezősködni, csak hallgattak egy ideig.
- És mi van azzal a kölyökkel, aki szerinted ezt tette? - kérdezte Sam, és ezzel megtörte a kínos csendet.
- Látjátok. Ahogy öregszem, egyre több mindent felejtek el - morgott Cooper, de magára volt mérges, nem másra. - Ha gondoljátok, indulhatunk. Nem messze lakik innen, egy írek által lakott részben. Valahogy vonzódik a kultúrájukhoz, én nem tudom miért - ezzel nyúlt a kocsikulcsaiért.
Hamarosan már le is parkoltak bérház előtt. A ház elég romos állapotban volt, de láthatóan nem volt koszos a környék. Egyetlen gyanús embert sem láttak ott ólálkodni, csak munkásokat hazatérni az éjszakai műszakból, és háziasszonyokat szintén haza igyekezni, a bevásárlásból. Mind a négyen kiszálltak az autóból, de Cooper megtorpant, nem akart felmenni. A testvérek hiába kérdezték, mi a gond, nem válaszolt, csak bámulta az egyik erkélyes lakást. A többiek is felnéztek, és pont akkor lépett ki egy férfi a teraszra. Rágyújtott egy szál cigire, és kifújta a füstöt. Shane remegni kezdett idegességében, és belekapaszkodott Cooper karjába.
- Mi van öcsi? - kérdezte Dean látva a jelenetet. Shane először nem válaszolt, csak felmutatott az idősebb férfira.
- Adrian - suttogta, és Cooper csak bólintott. Majd ő is megszólalt.
- Pont ott lakik Jimmy… A kis boszorkány összeszűrte a levet a vámpírral - mondta meglepetten.
- De eddig úgy volt, hogy halott a pasi - mondta Dean meglepődve.
- Én is azt hittem - motyogta a fiú. - Lehetetlen, hogy életben legyen… Széttéptem a nyakát, és minden csepp vérét kiittam…
- Na ezt az információt is kihagytad kishaver…
- Nem mondtam el? Azt hittem igen - rázta meg a fejét. - De mit akar itt? Miért van itt? Miért van életben?
- Kiderítjük - felelte Dean kemény arccal, és az Impalához lépett. Közben Adrian is észrevette őket. Rámosolygott Shane-re, majd ugyanúgy vigyorogva széttárta karjait, ezzel jelezte, hogy nem kíván menekülni.
Dean kivette a kocsiból kedvenc pengéjét, de Adrian nem rettent meg tőle, sőt még szélesebb vigyor ült ki az arcára. Ekkor még két férfi lépett ki a teraszra.
- Meg fogunk halni - jegyezte meg halkan Cooper. Shane csak bólintott.
- Amíg mi itt vagyunk, addig nem - rázta meg a fejét Sam, és bátyja mellé állt. Mind a négyen mereven bámulták az erkélyen álldogáló három férfit, akik mellé csatlakozott egy nő is. A fiatal vámpír most engedte el Cooper karját, és lépett egyet előre.
- Anya? - kérdezte kitágult pupillákkal. Nem akarta elhinni, amit látott. Édesanyja nem lehet életben, még azelőtt meghalt, mielőtt őt vámpírrá változtatta volna Adrian. És ha most ez valóban ő, akkor mit keresnek együtt?
- Mi van? - rángatta meg a fiú karját Dean.
- Azt hiszem, az ott az anyám - válaszolt, és megbabonázva elindult az ajtó felé.
Szaladt felfelé a lépcsőn, és pont amikor az ajtó elé ért, az kinyílt, és Adrian fogadta őt. Már becsukódott mögötte az ajtó, mire a többiek odaértek. Coopert már nem érdekelte, hogy az életét kockáztatja, Shane-t féltette. Dean berúgta az ajtót, amire a lakásban lévők neheztelve néztek rá.
- Nyitva volt - jegyezte meg Adrian és felállt. Kezet nyújtott a testvéreknek. - Gondolom, már a tudjátok a nevemet.
- Tudjuk te szemétláda - morogta Sam, Dean pedig megszorította a kard markolatát.
- Arra semmi szükség - siklott le a vámpír szeme a fegyverre. - Nem áll szándékunkban megölni egyikőtöket sem - mondta kimért hangon. - Tudod, mi hívők vagyunk.
- Hívők? - kérdezték egyszerre a Winchesterek és Cooper.
- Shane-hívők.
Folyt köv
Megjegyzés: azt, hogy Júdás volt az első vámpír a Dracula 2000 című filmből loptam.
És megcsináltam Shane-t is :)
Szerző: Anne Winchester
Béta: Deana Winchester
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R-NC-17
Megjegyzés/Figyelmeztetés: Bodyswap. Lesz egy megjegyzés a végén, plusz egy kis meglepetés is.
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet 7. fejezet 8. fejezet
9. fejezet
A reggel a motelben és a viskóban is érzékenyen érintett mindenkit. Bobby egy szemhunyásnyit sem aludt, egész éjjel a régi Bibliát olvasta. Nem kevés igen fontos információt talált benne. A legérdekesebb az volt, hogy szinte minden ma is élő természetfeletti lény meg volt benne említve. Többek között a vámpírok is. Tehát a keresztények régen tudtak a vámpírok létezéséről. Éppen ezért nem tudta letenni az időtől megfakult, töredezett lapokból álló könyvet. Mikor egyre világosabb lett, végül összecsukta, majd megdörzsölte szemeit. Tele volt kérdésekkel, és épp ezért Cooper felé fordult, aki békésen aludt ágyán, Shane-t pedig szorosan tartotta a karjaiban, mintha védeni akarná valamitől.
A motelben a két testvér álma nyugtalan volt. Zagyvaságoknak tűnő dolgoktól álmodtak, amiben semmi rációt sem talált egyikük sem. Aztán az első napsugarak beszűrődtek a csak félig leeresztette redőnyön keresztül. Az egyik fénycsóva éppen Sam szemét bántotta, ezért elkezdett mocorogni. Először hasra fordult, amitől Dean morgott valamit, de a természet hívó szava felébresztette a fiatalabb testvért, ezért felült az ágyon. Ránézett bátyjára, és valóban Deant látta. Most nem hangoskodott, csak óvatosan kiosont a fürdőbe. Miután könnyített magán, megmosta a kezét, és visszalopakodott a szobába. Leült az ágyra, és megcsodálta az alvó Dean arcát. Szemei végigsimogatták a lehunyt hosszú pillákat, a tökéletes orrot, majd a szépen ívelt telt ajkakat, amik csókért ordítottak. Odahajolt hát, és csak apró csókot lehelt rá, majd egy újabbat, és a két erős kar tudatlanul fonódott a nyaka köré.
- Mi történt? - kérdezte halkan és rekedten Dean.
- Semmi… Csak újra a saját testünkben vagyunk - suttogta Sam. Dean automatikusan benyúlt a takaró alá, és megmarkolta a férfiasságát, hogy valóban az van-e az alsónadrágban. Sam keze követte az övét, és ráfonódott a már éledező izgalomra. - Látom, te is örülsz neki - vigyorodott el, majd lelökte a takarót bátyjáról, és melléfeküdt. Keze előbukkant az alsó alól, és lassan Dean arcához kúszott, és tenyerébe is fogta. Először a csókok csak aprók és lágyak voltak, becézték egymás ajkait. Majd egy-egy kisebb sóhaj hagyta el szájukat, és utána már nem volt megállás. Csók egyre jobban mélyült, mindkettejüket teljesen felébresztette.
Sam végül el tudott szakadni Dean ajkától, és akkor kezdte kényeztetni. Végigcsókolta arcának mindkét oldalát. Bátyja a párnán hátrahajtotta a fejét, így álla magasabbra került. Sam azt sem hagyta ki, de picikéket harapott bele. Az idősebbnek ez nagyon tetszett, és felsóhajtott. Öccse tudta, hogy jól csinálja, de egyszerűen nem bírt ott maradni, haladnia kellett lejjebb. Nyakát már nem harapdálta, csak csókolta, és Dean libabőrös lett, ahogy öccse sóhajai cirógatták a bőrét. Sam már a mellkasánál tartott, és a hasa következett, ami Dean testén nagyon érzékeny terület volt. Amint ajkával elérte, Dean háta is megfeszült, és beletúrt fivére hajába, aki felnézett rá, és egy mosolyt váltottak. Sam ekkor lerántotta bátyja alsóját, aki egyből maga alá teperte öccsét, és csókolni kezdte. Nem bírta már tovább ezt a kínzást, szeretni akarta Samet. Leküzdötték a fiatalabb testvérről is az alsót, majd lágy és vad csókokat változtatva elkezdtek felkészülni a valódi szeretkezésre.
Ebben a pillanatban megcsörrent Dean telefonja.
- Mi van Bobby?
- Jó reggelt fiúk - szólt bele fáradtan az öreg. - Mi újság?
- Visszaváltoztunk, jól vagyunk, hamarosan találkozunk a faháznál - hadarta el, majd bontotta a vonalat, és maguk mellé ejtette a telefont. - Az öreg mindig tudja, mikor kell zavarni - motyogta, és megcsókolta Samet, akinek a hasát, mellkasát és karjait még telefonálás közben is cirógatta. Ám öccse nem állt meg ennyinél, ő Dean férfiasságát tartotta végig kezében, az idősebb hangja azért volt annyira szaggatott a telefonban.
Ott folytatták, ahol abbahagyták, kedvüket ezúttal nem szegte Bobby mindig borzalmasan időzített hívása. Sőt, pár pillanat múlva Dean kihúzta ujjait öccse testéből, és lassan saját magát tolta centiről centire egyre beljebb. Sam belemélyesztette ujjait bátyja hátába, és felnyögött lehunyt szemekkel.
- Ha csak egy napot is úgy maradtunk volna, akkor nem bírtam volna tovább - dünnyögte a kéjtől rekedten Dean. - Úgy is neked estem volna - fejezte be, majd visszatapadt Sam ajkára, és ekkor mozogni is kezdett. Erőteljes, mély lökésekkel kezdett, de öccse is pont erre vágyott. Lábait feljebb húzta, még nagyobb teret adva testvérének, én innentől kezdve a két erős férfihang betöltötte a cseppnyi szobát. Nem akarták visszafogni magukat, csak szeretni a másikat gátlások nélkül. Egyszer sem váltottak pózt, mindvégig látni akarták egymást, ezért nyitott szemmel szeretkeztek. Csak akkor hunyták le pilláikat, amikor elérték a gyönyört, azt már nem bírták volna ki másképp.
Izzadtságtól síkosan, fáradtan, de annál elégedettebben feküdtek egymás mellett, és egyik kezük összekulcsolódott a másikéval. Még most is hangosan, zihálva vették a levegőt, de mindketten mosolyogtak. Dean összefonódott ujjaikat csodálta, majd odahúzta és megcsókolta a sebhelyet, amit még ő szerzett előző nap öccse testében.
- Nem fáj? - kérdezte, Sam pedig megcsóválta a fejét. - Akkor rendben. Mennünk kéne, még mielőtt Bobby ér ide.
- Csak még egy pár percet - suttogta öccse, és felült. Odahajolt Deanhez, aki tarkójára fonta kezét, és jobban magához húzta.
- Tudod Sammy… - csuklott el a hangja. - Szeretlek. Őrülten szeretlek - motyogta, és úgy csókolta meg, hogy öccsében kétség sem volt, hogy komolyan gondolta a vallomást, és valóban úgy is érez.
- Én is Dean - sóhajtotta bátyja ajkára.
Talán még sosem voltak ennyire boldogok, mint most. Mivel senki sem zavarta őket, ezért fogták egymás kezét a házhoz vezető úton. Dean csak akkor engedte el, ha váltani kellett, de utána újból összefonták ujjaikat. Bobby is észrevette a nagy boldogságot, mert ragyogtak mindketten, amikor kiszálltak a kocsiból.
- Látom, nagy az öröm, hogy ismét önmagatok lehettek - motyogta álmos hangon.
- Aludtál valamennyit? - kérdezte Sam, miközben Dean bezárta a kocsit.
- Nem - vágta rá Bobby.
- És miért nem odabent dumálunk?
- Azért Dean, mert a kis boszorkányunk és a vámpírocskánk, egymásnak estek, amint felébredtek - csattant fel az öreg. A két testvér arcára mosoly ült ki.
- Nincs is jobb egy reggeli huncutkodásnál - jegyezte meg Dean vidáman.
- Nálad senki sem tudja jobban fiam - morogta Bobby.
- És jutottatok valamire Cooperrel?
- Mutatott egy Bibliát. Azt mondja, hogy még a tridenti zsinat előtt nyomtatták. Nem kétlem, hogy akkor készült, főleg, hogy hallottam már róla, Pogány Biblia néven, de nem ismerek olyan embert, aki valaha is a kezében tartott volna egy ilyet.
- Cooper nem is ember - szólalt meg Sam.
- Hát akkor mégis mi? - nézett rá Dean.
- Fogalmam sincs, de nem ember.
- Hát, ami odabent folyik, az igenis emberinek tűnik - mondta Dean elkerekedett szemmel, amikor egy hangosabb nyögés kiszűrődött a házból.
- Térjünk vissza a Bibliára - vágott közbe az öreg. - Tehát ezt a Bibliát állítólag 1552-ben, a zsinat ideje alatt írták át. Az egyház vezetői nem akarták, hogy a nép mindent megtudjon a természetfelettiről. Ugyanis egyre többen váltak írástudóvá abban az időben. Az egyház azt akarta, hogy a hívők tudatlanok maradjanak.
- Várj. Mi van?
- Bocsánat Dean - dörzsölte meg az egész arcát Bobby. - Fáradt vagyok. Szóval ez a Pogány Biblia túl sok titkot tartalmaz. Vámpírokról, boszorkányokról… Olyan dolgokat is, amit el sem akarok hinni.
- Például? - kérdezte Sam.
- Az első vámpírról is van benne szó.
- Micsoda?
- Igen. E szerint a könyv szerint nem kisebb ember vált vámpírrá, mint maga Júdás, akit a pokol sem akart befogadni, miután elárulta Jézust.
- Na oké, ez már sok nekem - fordult el felháborodottan az idősebb Winchester. - És ennek van valami köze hozzánk, meg az egész helyzethez?
- Igazából ennek semmi, csak érdekesnek találtam.
- Istenem Bobby. Azért maradtál fent egész éjjel, hogy dajkameséket olvass?
- Nem. Mert találtam benne érdekes dolgokat. Például, hogy a vámpírok, pont Júdás miatt, Isten kegyelmét élvezik. Szóval, ha megölsz egy vérszívót, mész a pokolra.
- Micsoda? Azok meg gyilkoljanak le mindenkit? - csattant fel már Sam is.
- Nem egészen. Azt is írta, hogy egyszer, majd jönni fog egy vámpír, aki mindent megváltoztat. Új rendet hoz közéjük, és megszabadítja őket az örök élet átkától.
- Igen? És?
- Szerintem Shane az - jelentette ki az öreg szinte unottan.
- Shane? - kérdezte egyszerre a két testvér. - Mégis miből gondolod?
- Cooper azt mondta, hogy különleges a fiú… - kezdett bele az idős vadász.
- És megerősödik a sajátjai vérétől - folytatta Dean megvilágosult arccal.
Miután Cooper és Shane behívták őket, a testvérek is belenéztek a Bibliába, de ők nem sokat értettek belőle, mert Bobby kifelejtette azt az információt, hogy a könyv latinul íródott még. Röptében fordított nekik pár dolgot belőle, majd elment a motelba, hogy aludjon ő is egy keveset. Dean és Sam őrlődött. Nem tudták mire vélni ezt a rengeteg új dolgot, amit hirtelen megtudtak. És nem tudták eldönteni, hogy elárulják-e Shane-nek, hogy mi lesz az ő sorsa.
- Nem bíztok meg bennem, igaz? - kérdezte a testvérektől Cooper.
- Adtál rá okot, hogy megbízzunk benned? - kérdezte Sam.
- Mondjuk szembefordult a vámpírokkal miattatok - válaszolt helyette Shane. - Meg mintha megtörte volna a varázslatot, vagy rosszul emlékszem? Lehet, hogy azt is csak képzeltem, hogy adott nektek két védelmező átokzsákot? - mondta, és Cooperre nézett, aki nem igazán örült, hogy a fiú helyette beszélt.
- Hogy kinyílt valakinek a csipája - jegyezte meg Dean. - De köszönjünk, amit értünk tettél Cooper. Semmi okunk rá, hogy kételkedjünk benned. De ha elárulod, hogy mitől félsz ennyire, akkor elnyered teljes bizalmunkat.
- Én nem félek - rázta meg a fejét, de nem volt hihető. - Én rettegek Dean, ha kíváncsi vagy rá. És hogy mitől? A vámpíroktól, akik ezután vadászni fognak rám, tőletek, akik ugyebár gyűlölitek a boszorkányokat, és a mágiát.
- Tőlünk? - kérdezte Sam.
- Igen, tőletek félek a legjobban. Nem tudhatom, hogy mikor milyen tettem válik számotokra gyanússá, és mikor nyírtok ki emiatt. Tévedés ne essen, én tisztelem a vadászokat, de eközben őrültebb lénynek tartom őket, mint bármilyen természetfelettit. Ti vadászok, mindig valami olyan lelki sérülést hordoztok magatokban, ami kiszámíthatatlanná tesz titeket. És ez egy olyan embernek, mint én, igencsak rémisztő.
- Szóval kölcsönös a bizalmatlanság - jegyezte meg Dean.
- Nem teljesen - motyogta Cooper. - Muszáj megbíznom bennetek, hiszen Shane-t sem bántottátok, pedig ő vámpír. És azok után sem, amiket tett a többiekkel - nézett a testvérekre. - Igen, elmondta nekem. Akár hiszitek, akár nem, rengeteget beszélgettünk. Ahogy gondolom ti is szoktatok, nem pedig dugtok egész nap - ezzel felállt. Odalépett a könyvhöz, ami még kinyitva az asztalon feküdt. Becsukta, majd egy régi rongyba tekerte, ezután beletette egy vászonzsákba, és így rejtette el a szekrény rejtett zugába.
A Winchester fiúk már rájöttek, hogy a férfi már mániákusan óvatos, de ez még őket is meglepte. Nem akartak kérdezősködni, csak hallgattak egy ideig.
- És mi van azzal a kölyökkel, aki szerinted ezt tette? - kérdezte Sam, és ezzel megtörte a kínos csendet.
- Látjátok. Ahogy öregszem, egyre több mindent felejtek el - morgott Cooper, de magára volt mérges, nem másra. - Ha gondoljátok, indulhatunk. Nem messze lakik innen, egy írek által lakott részben. Valahogy vonzódik a kultúrájukhoz, én nem tudom miért - ezzel nyúlt a kocsikulcsaiért.
Hamarosan már le is parkoltak bérház előtt. A ház elég romos állapotban volt, de láthatóan nem volt koszos a környék. Egyetlen gyanús embert sem láttak ott ólálkodni, csak munkásokat hazatérni az éjszakai műszakból, és háziasszonyokat szintén haza igyekezni, a bevásárlásból. Mind a négyen kiszálltak az autóból, de Cooper megtorpant, nem akart felmenni. A testvérek hiába kérdezték, mi a gond, nem válaszolt, csak bámulta az egyik erkélyes lakást. A többiek is felnéztek, és pont akkor lépett ki egy férfi a teraszra. Rágyújtott egy szál cigire, és kifújta a füstöt. Shane remegni kezdett idegességében, és belekapaszkodott Cooper karjába.
- Mi van öcsi? - kérdezte Dean látva a jelenetet. Shane először nem válaszolt, csak felmutatott az idősebb férfira.
- Adrian - suttogta, és Cooper csak bólintott. Majd ő is megszólalt.
- Pont ott lakik Jimmy… A kis boszorkány összeszűrte a levet a vámpírral - mondta meglepetten.
- De eddig úgy volt, hogy halott a pasi - mondta Dean meglepődve.
- Én is azt hittem - motyogta a fiú. - Lehetetlen, hogy életben legyen… Széttéptem a nyakát, és minden csepp vérét kiittam…
- Na ezt az információt is kihagytad kishaver…
- Nem mondtam el? Azt hittem igen - rázta meg a fejét. - De mit akar itt? Miért van itt? Miért van életben?
- Kiderítjük - felelte Dean kemény arccal, és az Impalához lépett. Közben Adrian is észrevette őket. Rámosolygott Shane-re, majd ugyanúgy vigyorogva széttárta karjait, ezzel jelezte, hogy nem kíván menekülni.
Dean kivette a kocsiból kedvenc pengéjét, de Adrian nem rettent meg tőle, sőt még szélesebb vigyor ült ki az arcára. Ekkor még két férfi lépett ki a teraszra.
- Meg fogunk halni - jegyezte meg halkan Cooper. Shane csak bólintott.
- Amíg mi itt vagyunk, addig nem - rázta meg a fejét Sam, és bátyja mellé állt. Mind a négyen mereven bámulták az erkélyen álldogáló három férfit, akik mellé csatlakozott egy nő is. A fiatal vámpír most engedte el Cooper karját, és lépett egyet előre.
- Anya? - kérdezte kitágult pupillákkal. Nem akarta elhinni, amit látott. Édesanyja nem lehet életben, még azelőtt meghalt, mielőtt őt vámpírrá változtatta volna Adrian. És ha most ez valóban ő, akkor mit keresnek együtt?
- Mi van? - rángatta meg a fiú karját Dean.
- Azt hiszem, az ott az anyám - válaszolt, és megbabonázva elindult az ajtó felé.
Szaladt felfelé a lépcsőn, és pont amikor az ajtó elé ért, az kinyílt, és Adrian fogadta őt. Már becsukódott mögötte az ajtó, mire a többiek odaértek. Coopert már nem érdekelte, hogy az életét kockáztatja, Shane-t féltette. Dean berúgta az ajtót, amire a lakásban lévők neheztelve néztek rá.
- Nyitva volt - jegyezte meg Adrian és felállt. Kezet nyújtott a testvéreknek. - Gondolom, már a tudjátok a nevemet.
- Tudjuk te szemétláda - morogta Sam, Dean pedig megszorította a kard markolatát.
- Arra semmi szükség - siklott le a vámpír szeme a fegyverre. - Nem áll szándékunkban megölni egyikőtöket sem - mondta kimért hangon. - Tudod, mi hívők vagyunk.
- Hívők? - kérdezték egyszerre a Winchesterek és Cooper.
- Shane-hívők.
Folyt köv
Megjegyzés: azt, hogy Júdás volt az első vámpír a Dracula 2000 című filmből loptam.
És megcsináltam Shane-t is :)
