Fic: Tükröm, tükröm... 1. fejezet
Cím: Tükröm, tükröm… 1. fejezet
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: Folytatásos wincestre adtam újból a fejem, most mit tetszenek szólni? Nem akarom a warningokkal ellőni a poént, majd az a következő fejezetnél :) Itt is, mint a legtöbb wincestnél, John haláláig vettem csak figyelembe a sorozatot, tehát tulajdonképpen au-ként is felfogható. De inkább legyen alternatív második évad.
- Én azt mondtam, - vett egy mély levegőt, mert egy böfögés készült feltörni belőle, és azért hölgyek társaságában nem lehet ilyen kultúrálatlan - hogy Sammy maradjon nyugton, amíg én körülnézek.
- Dean. Nem hagyhattam, hogy…
- Hallgass - bugyogta. Jóval többet ivott, mint kellett volna, de öccse is. Két fiatal nő volt a társaságukban, akik tudták mivel foglalkoznak, és a legizgalmasabb történeteket meséltették el velük. - Szóval. Fogom a kezemben a sóval töltött puskát, a szellem pedig jön - folytatta, de nyelve már igencsak akadozott. - Már éppen rám támadna, amikor Sam feltépi az ajtón, és beront. Az a dög pedig szertefoszlik.
- Már ezerszer mondtam, hogy sajnálom! - rivallt rá az öccse. Már az ő hangján is hallatszott az elfogyasztott alkohol.
- Sssh - csitította le újból Dean. Ujjait a szája elé tette. - És csak akkor vettem észre, hogy csapdába kerültem. Valami boszorkány jel volt a földre festve - itt csuklott egyet. - És ha az öcskös nem jön, akkor az a dög kinyír engem - mondta, még ki is húzta magát. Büszke volt. - Sammy megmentette az életemet.
Öccse csak nézett rá azokkal a kiskutya szemekkel. Így részegen még imádnivalóbb volt, ezt Dean is elkönyvelte magában.
- Ezt eddig nem is mondtad…
- Mert nem akartam, hogy elbízd magad öcsi - nevetett, és megpaskolta Sam vállát. A két nő már nem volt olyan vidám. Összehúzták szemöldöküket, és felálltak.
- Látom már ránk nincs is szükség - mondta a barna hajú felháborodva.
- Viszlát - köszönt el a másik, és otthagyták őket. Lassan sétáltak ki a kocsmából, hogy a fiúk alaposan megnézhessék őket, és rájöjjenek, hogy mit vesztettek. De a testvérek nem nagyon foglalkoztak velük. Inkább belemerültek a beszélgetésbe. Most az alkohol sok mindent felhozott belőlük, amit máskor nem mondtak volna el egymásnak. Egyre gyakrabban értek egymáshoz, és egyre szélesebb vigyor ült ki az arcukra.
Ritkán itták le együtt magukat, általában külön-külön részegedtek le, a másik neheztelő pillantásaival kísérve. De most mindketten kapatosak voltak, és így nem haragudtak a másikra, mert az felöntött a garatra. Még megittak egy pár pohárral, vagyis legalább még egy üveg whiskey-t, és csak záráskor hagyták ott a kocsmát. Már alig voltak maguknál, amikor végig botorkáltak a motelig vezető úton. Hangosan felröhögtek, amikor néha egymásba kellett kapaszkodniuk, nehogy orra bukjanak. Végül Sam belekapaszkodott Dean kabátjába, így jutottak el a szobájukig.
- Hol a fenébe van a kulcsom - morgott Dean, miközben zsebeit kutatta. - Nincs nálad Sammy?
- Nálam nincs - rázta meg a fejét, úgy hogy a haja ide-oda libegett. - Áh - nyöszörgött, mert megszédült tőle. - De itt van valami - ezzel keze Dean fenekére simult. Óvatosan, de valahogy mégis erőteljesen húzta végig a kezét bátyja fenekén, majd hosszú ujjai bekúsztak a zsebébe. - Voila! - kiáltotta, és Dean kezébe nyomta a kulcsokat. Bátyja remegő kézzel nyúlt utána, és csak a sötétnek volt köszönhető, hogy nem látszott mennyire vörös lett. Zavarba jött Sam érintésétől, hiszen ez jóval intimebb volt az eddig megszokottnál. - Amúgy kurva jó segged van Dean - motyogta Sam, és homlokát a hideg falnak döntötte.
- Mi? - kérdezte Dean nagyon halkan, szinte ő maga sem hallotta meg. Ugyanúgy remegett a keze, amikor megpróbált bele találni a zárba, és sokadszorra sem sikerült. Sam csukott szemmel odanyúlt, megfogta bátyja kezét, és hiba nélkül belevezette a kulcslyukba. - Apám, neked aztán van lyukérzéked… - suttogta, aztán még ettől is elpirult.
- Tudom - vigyorgott Sam elégedetten. Végül kitárult az ajtó, és Dean belépett. Sam még mindig ott állt, homloka még mindig a falnak döntve. Bátyja megfogta kabátját a hátán.
- Gyere te jeti - dünnyögte, és maga előtt betolta a szobába.
A fiatalabb testvér lassan, komótosan és nagyon ügyetlenül bújt ki a kabátból, Dean is valahogy hasonlóan. Egy ágyra ültek le, hogy levegyék a bakancsukat, de bőven elfértek rajta. Nem nagyon birkóztak meg vele.
- Na várj. Én lehúzom a tiédet, te pedig az enyémet - motyogta már félálomban Dean, és már fel is állt. Megragadta Sam lábát, és lerántotta. Akkora lendülettel, hogy sikerült Sam bakancsával a kezében fenékre huppanni.
- Jól vagy Dean? - kérdezte öccse ijedten.
- Persze - mondta mérgesen, aztán belekapaszkodott San lábába, és feltápászkodott. Gyorsan lehúzta a másikat is, aztán leült az ágyra. - Most az enyémet! - adta ki az utasítást. Sam lassan állt fel, látszott, hogy már nem nagyon tud egyensúlyozni. Nagy nehezen lerángatta mindkét bakancsot, aztán leült Dean mellé. Egészen közel, még neki is dőlt.
- Asszem kevesebbet kellett volna inni…
- Mostmár késő bánat Sammy - felelte testvére, és elkezdte lehúzni öccséről a pólót.
- Hé, a gatyámhoz ne érj - motyogta Sam, és hátradőlt. Egy pillanattal később már hortyogást lehetett hallani.
- Csodás. Az én ágyamon - morgott az idősebb, és megpróbált átmászni a másik ágyra, persze sikertelenül. Végül a karja adta meg magát, ahogy négykézláb akart átkászálódni, és kicsúszott alóla. Sam hasa mellett ért a feje az ágyra, és ő úgy zuhant álomba.
Másnap reggel, vagyis inkább délután egy óra körül még félig lehunyt szemmel, de egy furcsa vigyorral az arcán támolygott ki a fürdőből.
- Hé Sammy - mondta vidáman, de még meggyötört hangon. Szemei még most is apróra össze voltak szűkülve. - Éjszaka nőtt a farkam!
- Közönséges vagy Dean - felelte a másik, és felült. Szemei egyből kipattantak. - Úristen!
- Mi a baj?
- Nyisd ki a szemed, és meglátod!
- Mi va’? Höh? - reagált rá Dean, de Sam már a tükör elé is ráncigálta.
- Nem veszel észre valami igazán furcsát? - kérdezte pánikba esve.
- Furcsa a hangod Sammy… - motyogta, és megdörzsölte a szemét. Már most furcsának tartotta, hogy kezének érintése nem olyan, mint máskor. Aztán végre kinyitotta a szemét. Először homályosan látott, de már akkor megdöbbent. Végül teljesen felébredt, amikor azt látta, hogy Sam tükörképe néz vissza rá.
- Hát ez meg mégis mi a jó büdös franc? - ordította, és elhátrált. Öccsére nézett, aki viszont az ő bőrébe bújt. - ÚRISTEN SAM!
- Én mondtam - felelte a másik, és visszaült az ágyra. - Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs - meredt maga elé Dean Sam testében. - Ezt nem hiszem el…
- Hello fiúk! Rég láttalak titeket! - üdvözölte Bobby a testvéreket.
- Mi is téged Bobby - dünnyögte Dean, és belépett a házba.
- Dean. Mi a baja az öcsédnek? - kérdezte Samtől.
- Mindjárt Bobby, de hozz valami erőset, oké?
Bobby értetlenül nézett Samre, akit ő ugyebár Deannek látott. Előhozott egy üveg vodkát, és három poharat. Letette a fiúk elé, és már töltött is. Dean el is kapta a poharat, és felhörpintette a tartalmát, és visszacsapta az asztalra.
- Még egyet Bobby!
- Sam? Mi a gond?
- Az az átkozott gond, hogy én Dean vagyok! Csak az óriás öcsém bőrébe bújta, valami eszement átoknak köszönhetően!
- Úristen, akkor te vagy Sam? - nézett a valódi Samre, aki Deanként állt előtte.
- Aha - bólogatott.
- Hogy a fenébe fogjuk ezt helyrehozni?
- Nem tudom Bobby, de valamit ki kell találni - mondta Dean lehangoltan. Közben Sam kiment egy sörért, hiszen neki kellett a rövidhez. - Nem bírok Sam testében élni… Mindene olyan… hatalmas. MINDENE! Érted Bobby?
- Hogy érted, hogy mindene?
- Hát úgy. Érted? - magyarázta idősebb barátjának, aki csak nézett rá. Fogalma sem volt róla, hogy Dean miről beszél.
- Hát a farka is Bobby - rázta meg a fejét.
- Á, értem Dean. Szóval megesz az irigység, hogy az öcséd legkedvesebb testrésze sokkal nagyobb, mint a tiéd.
- Nem! - kiáltotta. - Mármint nem olyan sokkal nagyobb - próbálta magát kimosni a kényes helyzetből.
- Ugyan Dean - nevetett fel Bobby. Eközben Sam is visszatért.
- Mi olyan vicces? Mondjátok már, hadd nevessek a mai nap először én is.
- Csak az öcséd… izé bátyád, kicsit el van kámpicsorodva, hogy nagyobb felszereltséggel rendelkezel, mint ő - szólta el magát, igazából akarattal az idős vadász. Sam csak nézett rá Dean hatalmas szemeivel.
- Köszönöm Bobby! Nagyon szépen köszönöm - csapott az asztalra Dean, és felugrott. Kiviharzott a házból, és beült az Impalába. Mindenhogy kényelmetlen volt a számára. Közben Sam utána sétált, kezében a sörével, és beült mellé. - Igazán nem tudom, hogy a csónak méretű lábaid, hogyan férnek el a pedálokon - morgott.
- Dean - szólalt meg halkan öccse. - Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked - ezzel megfogta a vállát.
- Igen az. Na és?
- Dean, ne csináld ezt kérlek. Nekem se a legjobb, elhiheted. De tudod, én mindig olyan akartam lenni, mint te. Most jó egy kicsit kipróbálni, hogy milyen Dean Winchester bőrében lenni - mosolygott. - Legalább elmondhatom magamról, hogy kicsit voltam én is tökéletes - mondta, és hangjában semmilyen gúny nem volt. Őszintén mondta, és ez Deant meg is lepte. - És most legalább a tested megfelel a naaaaagy testvér elvárásainak - röhögött most fel, és már ki is ugrott a kocsiból, mert tudta, hogy Dean nem hagyja ennyiben. És valóban, már nyúlt is utána, aztán, mivel nem érte el, ki akart pattanni a kocsiból, hogy utána eredjen. De megint elfelejtette, hogy Sam testében van, és beverte a fejét. Azonnal visszaroskadt az ülésbe. Sam megijedt, és odaugrott hozzá.
- Jól vagy Dean? Minden rendben?
- Kurvára nincsen rendben semmi Sammy! - kiáltotta fejét fogva, aztán elrohant.
Tanácstalanul nézett bátyja után, aki kicsit mókásan járt az ő testében. Persze Sam is érdekesen járkált bátyja bőrében, de őt valahogy nem ütötte annyira szíven a dolog. Egy picit valóban élvezte, hogy imádott bátyja testében élhet.
Este Dean a tusoló felé vette az irányt.
- Senki, mondom senki ne merjen zavarni - nézett mérgesen Bobby-ra és Samre, majd belépett. Belenézett a tükörbe, és addig kemény vonásai teljesen ellágyultak. Először a tükörképéhez nyúlt, finoman, gyengéden húzta végig ujját a visszatükröződött arcélen. Aztán az ajkakat is megérintette, persze az üveg hideg volt, ezért végül magát érintette meg. Félve, mintha attól tartana, hogy valami bűnt követ el, tapintotta meg a rózsaszín ajkakat, és ettől fel is sóhajtott. Levette magáról a pólót, és megcsodálta Sam tökéletesen kimunkált testét, és nem bírta megállni, hogy megérintse. Ettől már nagyobbat sóhajtott, és azt vette észre, hogy a méretes férfiasság a nadrágjában életrekelt. Ettől megijedt, és megnyitotta a hidegvizet. Úgy ruhástól állt be alá, hogy lehűtse magát. Szerencsére elérte a hatást, amit szeretett volna.
Éjjel furcsa hangra ébredt. Oldalra hajtotta a fejét, és megnézte Samet. Látta, hogy öccse furcsán mozdul, keze becsúszik a takarója alá. Egyből rájött, hogy mire készül.
- Sam! Bele ne nyúlj a nadrágomba!
- Dean - sóhajtotta Sam. Bátyja most jött rá, hogy öccse alszik. Elkerekedtek a szemei, és felült az ágyon. - Oh, istenem Dean - suttogta Sam újból, és lerúgta magáról a takarót. Dean most látta magát először kívülről anyaszült meztelenül. Nem bírta levenni a szemét öccséről.
- Úristen, saját magamat kukkolom - rázta meg a fejét. Aztán rájött, hogy ő is valami hasonlót tett a fürdőben. Átült a másik ágyra, Sam mellé, és végighúzta ujjait a karján, egészen kézfejéig, ahol hirtelen, gondolkodás nélkül megfogta a kezét, és ő kezdte diktálni az ütemet. Először lassan húzta végig kezét a lüktető férfiasságon, ami a vágytól már szinte vörös volt. Percekig így kényeztette magát, és ezzel igazából öccsét, aztán mikor izgalma első jele megjelent a hegyén, kezdett fokozatosan gyorsítani. Samből egyre nagyobb nyögések szakadtak fel, és mikor már közelített a gyönyörhöz felpattantak szemei. Felriadt az álomból.
- Dean? - kérdezte ijedten, de már valóban annyira közel volt, hogy nem volt ereje eltolni bátyja kezét. Végül lába önkénytelenül rúgott egyet, és fejét hátravetette. Dean az utolsó cseppig masszírozta, majd végül elengedte, mikor az eredetileg hozzá tartozó testrész lassan elernyedt. - Dean…
- Nyugi Sammy… Ez az én testem, ezzel semmi rosszat nem követtünk el… És ki más ismerné, hogyan működik, ha nem az igazi tulajdonosa…
Folyt köv.
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: Folytatásos wincestre adtam újból a fejem, most mit tetszenek szólni? Nem akarom a warningokkal ellőni a poént, majd az a következő fejezetnél :) Itt is, mint a legtöbb wincestnél, John haláláig vettem csak figyelembe a sorozatot, tehát tulajdonképpen au-ként is felfogható. De inkább legyen alternatív második évad.
- Én azt mondtam, - vett egy mély levegőt, mert egy böfögés készült feltörni belőle, és azért hölgyek társaságában nem lehet ilyen kultúrálatlan - hogy Sammy maradjon nyugton, amíg én körülnézek.
- Dean. Nem hagyhattam, hogy…
- Hallgass - bugyogta. Jóval többet ivott, mint kellett volna, de öccse is. Két fiatal nő volt a társaságukban, akik tudták mivel foglalkoznak, és a legizgalmasabb történeteket meséltették el velük. - Szóval. Fogom a kezemben a sóval töltött puskát, a szellem pedig jön - folytatta, de nyelve már igencsak akadozott. - Már éppen rám támadna, amikor Sam feltépi az ajtón, és beront. Az a dög pedig szertefoszlik.
- Már ezerszer mondtam, hogy sajnálom! - rivallt rá az öccse. Már az ő hangján is hallatszott az elfogyasztott alkohol.
- Sssh - csitította le újból Dean. Ujjait a szája elé tette. - És csak akkor vettem észre, hogy csapdába kerültem. Valami boszorkány jel volt a földre festve - itt csuklott egyet. - És ha az öcskös nem jön, akkor az a dög kinyír engem - mondta, még ki is húzta magát. Büszke volt. - Sammy megmentette az életemet.
Öccse csak nézett rá azokkal a kiskutya szemekkel. Így részegen még imádnivalóbb volt, ezt Dean is elkönyvelte magában.
- Ezt eddig nem is mondtad…
- Mert nem akartam, hogy elbízd magad öcsi - nevetett, és megpaskolta Sam vállát. A két nő már nem volt olyan vidám. Összehúzták szemöldöküket, és felálltak.
- Látom már ránk nincs is szükség - mondta a barna hajú felháborodva.
- Viszlát - köszönt el a másik, és otthagyták őket. Lassan sétáltak ki a kocsmából, hogy a fiúk alaposan megnézhessék őket, és rájöjjenek, hogy mit vesztettek. De a testvérek nem nagyon foglalkoztak velük. Inkább belemerültek a beszélgetésbe. Most az alkohol sok mindent felhozott belőlük, amit máskor nem mondtak volna el egymásnak. Egyre gyakrabban értek egymáshoz, és egyre szélesebb vigyor ült ki az arcukra.
Ritkán itták le együtt magukat, általában külön-külön részegedtek le, a másik neheztelő pillantásaival kísérve. De most mindketten kapatosak voltak, és így nem haragudtak a másikra, mert az felöntött a garatra. Még megittak egy pár pohárral, vagyis legalább még egy üveg whiskey-t, és csak záráskor hagyták ott a kocsmát. Már alig voltak maguknál, amikor végig botorkáltak a motelig vezető úton. Hangosan felröhögtek, amikor néha egymásba kellett kapaszkodniuk, nehogy orra bukjanak. Végül Sam belekapaszkodott Dean kabátjába, így jutottak el a szobájukig.
- Hol a fenébe van a kulcsom - morgott Dean, miközben zsebeit kutatta. - Nincs nálad Sammy?
- Nálam nincs - rázta meg a fejét, úgy hogy a haja ide-oda libegett. - Áh - nyöszörgött, mert megszédült tőle. - De itt van valami - ezzel keze Dean fenekére simult. Óvatosan, de valahogy mégis erőteljesen húzta végig a kezét bátyja fenekén, majd hosszú ujjai bekúsztak a zsebébe. - Voila! - kiáltotta, és Dean kezébe nyomta a kulcsokat. Bátyja remegő kézzel nyúlt utána, és csak a sötétnek volt köszönhető, hogy nem látszott mennyire vörös lett. Zavarba jött Sam érintésétől, hiszen ez jóval intimebb volt az eddig megszokottnál. - Amúgy kurva jó segged van Dean - motyogta Sam, és homlokát a hideg falnak döntötte.
- Mi? - kérdezte Dean nagyon halkan, szinte ő maga sem hallotta meg. Ugyanúgy remegett a keze, amikor megpróbált bele találni a zárba, és sokadszorra sem sikerült. Sam csukott szemmel odanyúlt, megfogta bátyja kezét, és hiba nélkül belevezette a kulcslyukba. - Apám, neked aztán van lyukérzéked… - suttogta, aztán még ettől is elpirult.
- Tudom - vigyorgott Sam elégedetten. Végül kitárult az ajtó, és Dean belépett. Sam még mindig ott állt, homloka még mindig a falnak döntve. Bátyja megfogta kabátját a hátán.
- Gyere te jeti - dünnyögte, és maga előtt betolta a szobába.
A fiatalabb testvér lassan, komótosan és nagyon ügyetlenül bújt ki a kabátból, Dean is valahogy hasonlóan. Egy ágyra ültek le, hogy levegyék a bakancsukat, de bőven elfértek rajta. Nem nagyon birkóztak meg vele.
- Na várj. Én lehúzom a tiédet, te pedig az enyémet - motyogta már félálomban Dean, és már fel is állt. Megragadta Sam lábát, és lerántotta. Akkora lendülettel, hogy sikerült Sam bakancsával a kezében fenékre huppanni.
- Jól vagy Dean? - kérdezte öccse ijedten.
- Persze - mondta mérgesen, aztán belekapaszkodott San lábába, és feltápászkodott. Gyorsan lehúzta a másikat is, aztán leült az ágyra. - Most az enyémet! - adta ki az utasítást. Sam lassan állt fel, látszott, hogy már nem nagyon tud egyensúlyozni. Nagy nehezen lerángatta mindkét bakancsot, aztán leült Dean mellé. Egészen közel, még neki is dőlt.
- Asszem kevesebbet kellett volna inni…
- Mostmár késő bánat Sammy - felelte testvére, és elkezdte lehúzni öccséről a pólót.
- Hé, a gatyámhoz ne érj - motyogta Sam, és hátradőlt. Egy pillanattal később már hortyogást lehetett hallani.
- Csodás. Az én ágyamon - morgott az idősebb, és megpróbált átmászni a másik ágyra, persze sikertelenül. Végül a karja adta meg magát, ahogy négykézláb akart átkászálódni, és kicsúszott alóla. Sam hasa mellett ért a feje az ágyra, és ő úgy zuhant álomba.
Másnap reggel, vagyis inkább délután egy óra körül még félig lehunyt szemmel, de egy furcsa vigyorral az arcán támolygott ki a fürdőből.
- Hé Sammy - mondta vidáman, de még meggyötört hangon. Szemei még most is apróra össze voltak szűkülve. - Éjszaka nőtt a farkam!
- Közönséges vagy Dean - felelte a másik, és felült. Szemei egyből kipattantak. - Úristen!
- Mi a baj?
- Nyisd ki a szemed, és meglátod!
- Mi va’? Höh? - reagált rá Dean, de Sam már a tükör elé is ráncigálta.
- Nem veszel észre valami igazán furcsát? - kérdezte pánikba esve.
- Furcsa a hangod Sammy… - motyogta, és megdörzsölte a szemét. Már most furcsának tartotta, hogy kezének érintése nem olyan, mint máskor. Aztán végre kinyitotta a szemét. Először homályosan látott, de már akkor megdöbbent. Végül teljesen felébredt, amikor azt látta, hogy Sam tükörképe néz vissza rá.
- Hát ez meg mégis mi a jó büdös franc? - ordította, és elhátrált. Öccsére nézett, aki viszont az ő bőrébe bújt. - ÚRISTEN SAM!
- Én mondtam - felelte a másik, és visszaült az ágyra. - Most mit csináljunk?
- Fogalmam sincs - meredt maga elé Dean Sam testében. - Ezt nem hiszem el…
- Hello fiúk! Rég láttalak titeket! - üdvözölte Bobby a testvéreket.
- Mi is téged Bobby - dünnyögte Dean, és belépett a házba.
- Dean. Mi a baja az öcsédnek? - kérdezte Samtől.
- Mindjárt Bobby, de hozz valami erőset, oké?
Bobby értetlenül nézett Samre, akit ő ugyebár Deannek látott. Előhozott egy üveg vodkát, és három poharat. Letette a fiúk elé, és már töltött is. Dean el is kapta a poharat, és felhörpintette a tartalmát, és visszacsapta az asztalra.
- Még egyet Bobby!
- Sam? Mi a gond?
- Az az átkozott gond, hogy én Dean vagyok! Csak az óriás öcsém bőrébe bújta, valami eszement átoknak köszönhetően!
- Úristen, akkor te vagy Sam? - nézett a valódi Samre, aki Deanként állt előtte.
- Aha - bólogatott.
- Hogy a fenébe fogjuk ezt helyrehozni?
- Nem tudom Bobby, de valamit ki kell találni - mondta Dean lehangoltan. Közben Sam kiment egy sörért, hiszen neki kellett a rövidhez. - Nem bírok Sam testében élni… Mindene olyan… hatalmas. MINDENE! Érted Bobby?
- Hogy érted, hogy mindene?
- Hát úgy. Érted? - magyarázta idősebb barátjának, aki csak nézett rá. Fogalma sem volt róla, hogy Dean miről beszél.
- Hát a farka is Bobby - rázta meg a fejét.
- Á, értem Dean. Szóval megesz az irigység, hogy az öcséd legkedvesebb testrésze sokkal nagyobb, mint a tiéd.
- Nem! - kiáltotta. - Mármint nem olyan sokkal nagyobb - próbálta magát kimosni a kényes helyzetből.
- Ugyan Dean - nevetett fel Bobby. Eközben Sam is visszatért.
- Mi olyan vicces? Mondjátok már, hadd nevessek a mai nap először én is.
- Csak az öcséd… izé bátyád, kicsit el van kámpicsorodva, hogy nagyobb felszereltséggel rendelkezel, mint ő - szólta el magát, igazából akarattal az idős vadász. Sam csak nézett rá Dean hatalmas szemeivel.
- Köszönöm Bobby! Nagyon szépen köszönöm - csapott az asztalra Dean, és felugrott. Kiviharzott a házból, és beült az Impalába. Mindenhogy kényelmetlen volt a számára. Közben Sam utána sétált, kezében a sörével, és beült mellé. - Igazán nem tudom, hogy a csónak méretű lábaid, hogyan férnek el a pedálokon - morgott.
- Dean - szólalt meg halkan öccse. - Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked - ezzel megfogta a vállát.
- Igen az. Na és?
- Dean, ne csináld ezt kérlek. Nekem se a legjobb, elhiheted. De tudod, én mindig olyan akartam lenni, mint te. Most jó egy kicsit kipróbálni, hogy milyen Dean Winchester bőrében lenni - mosolygott. - Legalább elmondhatom magamról, hogy kicsit voltam én is tökéletes - mondta, és hangjában semmilyen gúny nem volt. Őszintén mondta, és ez Deant meg is lepte. - És most legalább a tested megfelel a naaaaagy testvér elvárásainak - röhögött most fel, és már ki is ugrott a kocsiból, mert tudta, hogy Dean nem hagyja ennyiben. És valóban, már nyúlt is utána, aztán, mivel nem érte el, ki akart pattanni a kocsiból, hogy utána eredjen. De megint elfelejtette, hogy Sam testében van, és beverte a fejét. Azonnal visszaroskadt az ülésbe. Sam megijedt, és odaugrott hozzá.
- Jól vagy Dean? Minden rendben?
- Kurvára nincsen rendben semmi Sammy! - kiáltotta fejét fogva, aztán elrohant.
Tanácstalanul nézett bátyja után, aki kicsit mókásan járt az ő testében. Persze Sam is érdekesen járkált bátyja bőrében, de őt valahogy nem ütötte annyira szíven a dolog. Egy picit valóban élvezte, hogy imádott bátyja testében élhet.
Este Dean a tusoló felé vette az irányt.
- Senki, mondom senki ne merjen zavarni - nézett mérgesen Bobby-ra és Samre, majd belépett. Belenézett a tükörbe, és addig kemény vonásai teljesen ellágyultak. Először a tükörképéhez nyúlt, finoman, gyengéden húzta végig ujját a visszatükröződött arcélen. Aztán az ajkakat is megérintette, persze az üveg hideg volt, ezért végül magát érintette meg. Félve, mintha attól tartana, hogy valami bűnt követ el, tapintotta meg a rózsaszín ajkakat, és ettől fel is sóhajtott. Levette magáról a pólót, és megcsodálta Sam tökéletesen kimunkált testét, és nem bírta megállni, hogy megérintse. Ettől már nagyobbat sóhajtott, és azt vette észre, hogy a méretes férfiasság a nadrágjában életrekelt. Ettől megijedt, és megnyitotta a hidegvizet. Úgy ruhástól állt be alá, hogy lehűtse magát. Szerencsére elérte a hatást, amit szeretett volna.
Éjjel furcsa hangra ébredt. Oldalra hajtotta a fejét, és megnézte Samet. Látta, hogy öccse furcsán mozdul, keze becsúszik a takarója alá. Egyből rájött, hogy mire készül.
- Sam! Bele ne nyúlj a nadrágomba!
- Dean - sóhajtotta Sam. Bátyja most jött rá, hogy öccse alszik. Elkerekedtek a szemei, és felült az ágyon. - Oh, istenem Dean - suttogta Sam újból, és lerúgta magáról a takarót. Dean most látta magát először kívülről anyaszült meztelenül. Nem bírta levenni a szemét öccséről.
- Úristen, saját magamat kukkolom - rázta meg a fejét. Aztán rájött, hogy ő is valami hasonlót tett a fürdőben. Átült a másik ágyra, Sam mellé, és végighúzta ujjait a karján, egészen kézfejéig, ahol hirtelen, gondolkodás nélkül megfogta a kezét, és ő kezdte diktálni az ütemet. Először lassan húzta végig kezét a lüktető férfiasságon, ami a vágytól már szinte vörös volt. Percekig így kényeztette magát, és ezzel igazából öccsét, aztán mikor izgalma első jele megjelent a hegyén, kezdett fokozatosan gyorsítani. Samből egyre nagyobb nyögések szakadtak fel, és mikor már közelített a gyönyörhöz felpattantak szemei. Felriadt az álomból.
- Dean? - kérdezte ijedten, de már valóban annyira közel volt, hogy nem volt ereje eltolni bátyja kezét. Végül lába önkénytelenül rúgott egyet, és fejét hátravetette. Dean az utolsó cseppig masszírozta, majd végül elengedte, mikor az eredetileg hozzá tartozó testrész lassan elernyedt. - Dean…
- Nyugi Sammy… Ez az én testem, ezzel semmi rosszat nem követtünk el… És ki más ismerné, hogyan működik, ha nem az igazi tulajdonosa…
Folyt köv.