Fic: Rattlesnake Smile 12. fejezet
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet 7. fejezet 8. fejezet
9. fejezet 10. fejezet 11. fejezet
Az autó csak hajtott tovább, Jensen hiába kérdezte, hogy hová mennek. A két férfi egyszerűen nem is figyelt rá, így hamar megunta a kérdezősködést. Egész úton a karkötőjét simogatta, forgatta a kezén, és álmodozott. Nem is maradt más neki, csak az emlékek, a karkötő, és az egyetlen Jareddel közös kép, amit kitépett az albumból, és most ingének belső zsebében lapult. Észre sem vette, hogy egy idő után ismét Texasban voltak, sőt közeledtek Dallas felé.
Hamarosan egy szürke négyemeletes épület előtt parkoltak le, amin semmilyen tábla nem volt, azonban biztonsági kamerák figyelték a bejáratot. Az ajtó is így működött, csak belülről, és számítógépes rendszeren keresztül működtethető. Mikor végre bejutottak, egyenesen a lift felé mentek, de közben a két ügynök biccentett az asztalánál ülő őrnek. Beszálltak a felvonóba, és egyenesen a negyedikre mentek. Ott szó nélkül egy szobába kísérték. Jensen be is lépett, és körülnézett. Hideg fehér falak, egy szekrény, és kisebb ágy volt mindössze ott. A fürdőszobába vezető ajtó a szekrény mellett nyílt. Miközben ő megnézte a fürdőt, a két férfi kilépett a szobából, és bezáródott az ajtó.
- Fantasztikus, még be is zárnak - dünnyögte, és leült az ágy szélére. - Ennél még a sitt is jobb lenne - sóhajtotta, majd hátradőlt, és elővette a képet. Ahogy nézegetni kezdte furcsa hang ütötte meg a fülét. A kamera hangja volt, ahogy elfordul. - Még titkom sem lehet…
Az első napokban nem léphetett ki a szobából, még az ételt is bevitték neki. Aztán egy hét múlva egy idősebb tiszt lépett be hozzá, és elkísérte egy kihallgató jellegű szobába. Ott leült a székre, és várt. El is telt egy kis idő, mire egy ismerős arc lépett be hozzá.
- Szia Jensen - köszönt a férfi.
- Jó napot Mr. Morgan - motyogta. Igazából kicsit örült az ügyvédjének. - Miért vagyok itt?
- A bíró azt mondja, mivel az ügyben te vagy a koronatanú, ezért biztonságba kell téged helyezni. És mivel volt ez az elrablásos ügy, úgy látta, hogy Duncanben már felfedték az álcátokat, így veszélybe kerültél. Főleg most, hogy le is tartóztatták Jonathan Reynoldsot.
- Letartóztatták? Végre!
- Igen, Christian Kane-el együtt. De mivel az egész hálózatot egyelőre nem tudták felgöngyölíteni, így te még mindig veszélyben lehetsz.
- De uram, ez a hely a legrosszabb, ahol valaha voltam. Ennél még az intézett is sokkal jobb volt.
- Tudom, Jensen. Épp ezért vagyok itt. Közben Mr. Padaleckitől is kaptam egy megbízást, miszerint hozassunk innen ki, és kéri, hogy a Szent Johannában helyezzenek el. Nem tudom menni fog-e… Anderson bíró igen szigorú, nem szokta megváltoztatni a döntéseit, és sajnos a te ügyed hozzá került. És nem kérhetünk másik bírót - sóhajtotta az ügyvéd, és meglazította a nyakkendőjét. - Figyelj, tudom, hogy mennyire rossz lehet itt. Gondolom nehéz elszakadni a mostmár kialakult, normális életedhez…
- Mr. Morgan…
- Jensen, mindent meg fogok tenni, hogy kikerülj innen, hogy ismét a barátaiddal és Mr. Padaleckivel lehess.
- Oh, igen Jared…
- A másik fiam, hogy örülni kell, hogy a köztetek lévő, hogy finoman fogalmazzak, romantikus kapcsolatra eddig nem derült fény… - motyogta. Jensen szemei nagyra kerekedtek.
- Honnan tudja?
- Nem kell túl sok ész hozzá, hogy meglássa az ember, hogy nem csak nevelő-védenc viszony van köztetek…
- És ez most ezzel meg akar zsarolni? Mit akar tőlem.
- Úristen, dehogy akarlak megzsarolni Jensen. Istenem, te valóban ennyire a rosszhoz vagy hozzászokva? - hűlt el a férfi. - Nem akarlak megzsarolni. Segíteni akarok nektek, neked, hogy minden helyrejöjjön. Szerintem megérdemled, hogy végre békés életed legyen, és olyanok között legyél, akik szeretnek - mondta bánatos tekintettel. Valóban nagyon megszánta, és igazság szerint meg is kedvelte Jaredet. Nagyon is.
- Értem, sajnálom, hogy meggyanúsítottam Mr. Morgan.
- Semmi baj - mosolyodott el. - Szólíts nyugodtan Jeffnek, és örülnék, ha tegeződnénk.
- Rendben Jeff - mosolygott Jensen is. - És köszönöm, hogy ennyit teszel értem.
- Semmiség. Még kevésnek is tartom, mivel eddig semmit nem ért…
- Elhiheted nekem, hogy ez számomra nagyon is sokat jelent. Nagyon kevesen tettek eddig értem bármit is önzetlenül
- Nem annyira önzetlen ez Jensen. Nekem nagyon is örömömre válna, ha végre tudnék rajtad érdemben is segíteni.
Ismét eltelt néhány nap, mire Jeff újból bejött. De most jó hírrel. A bíró engedélyezte a Szent Johannába való elszállítást, azonban állandó felügyelet alatt. Jared látogatási kérelmét ugyan nem hagyták jóvá, de végre nem így, szinte börtönben kellett élnie. Hamarosan át is szállították, de valóban mindenhová őr kísérte. Az étkezőbe, az udvarra, mindenhová. Kicsit fájt a szíve, hogy nem beszélgethet senkivel. De megértette, hogy az ő védelme miatt van. Csak annak örült, amikor Jeff bejött hozzá. A férfi mindig hozott valami üzenetet Jaredtől, és ez picit megmelengette a szívét, de egyben rossz is volt, mert ilyenkor még jobban hiányzott neki szerelme. Emiatt éjszakánként sokszor bizony el is sírta magát, emiatt pedig szégyenérzete is volt.
Lassacskán kezdett lelkileg leépülni. Egyre jobban magába fordult, már nem is olvasott. Csak bámulta a falat, és emlékezett a duncani szép napokra. Nem csak Jared járt ám a fejében, hanem a fiúk is. Azok a fiúk, akikről nem is gondolta volna, hogy ennyire jó barátai lehetnek. Ted, aki első pillanatban barátkozott vele, Don, a nagy, mogorvának tűnő óriás, Tony és Charlie, a két hősszerelmes, és végül Tom, akit először konkurenciának gondolt, de végül igazi jó barátok lettek.
Lassan, nagyon lassan telt az idő, aztán egyszercsak Jeff nagyon izgatottan toppant be az intézetbe.
- Kitűzték a tárgyalás időpontját - mondta amint belépett az ajtón.
- Úristen, mikor lesz?
- Január tizenötödikén - mondta, és letette a papírokat Jensen elé. - Jonathan és Christian is ott lesz… Tedet beidézték tanúnak, mivel őt, amikor téged megfenyegettek, összeverték. A vád szervezett bűnözés, és drogkereskedelem.
- Értem. Valahogy fel tudok rá készülni?
- Hát, megpróbáljuk, mert Morrison ügyvédnő egy igazi pittbull. Ő védi Reynoldsot és Kane-t.
- Rendben. Én mindent megteszek, hogy ők ketten életük végéig a sitten rohadjanak, és megtapasztalják azt a sok szörnyűséget, amit velem tettek.
- Reméljük, hogy sikerülni fog…
Ezután Jeffrey minden nap bement Jensenhez, és olyan kérdéseket tett fel, és olyan stílusban, ahogy az a tárgyaláson is előfordulhat. Így telt az idő egészen a tárgyalás napjáig, ahová Jensent egy fekete autóval szállították.
A fiú egy fekete öltönyben volt, a kinézete teljesen kifogástalan volt. Most három ügynök kísérte, napszemüvegben, és fülessel a fülökben. Jensen megpróbált viccelődni is azzal, hogy tisztára úgy néznek ki mint a Men In Blackben, és csak J ügynöknek és K ügynöknek volt hajlandó szólítani őket.
Egy kis szobában várakozott, amíg be nem szólították, mint tanú. Végigsétált a tárgyalótermen, és meglátta a barátait. Mindenki ott volt, még a lányok is. És az első sorban Jared is ott ült. Jensen szíve kihagyott egy ütemet, mikor meglátta, még a lábai is remegni kezdett. Odasúgta Jeffnek, hogy ez neki nem fog menni, de a férfi biztosította, hogy igenis sikerülni fog.
Először az államügyész hallgatta ki őt. Hosszú, és bonyolult kérdéseket tett fel, mindennel kapcsolatban, de Jensen mindenre válaszolt, és igencsak terhelő dolgokat mondott mind Jonathanről, mind Chrisről. Úgy tűnt, minden jól alakul, de ekkor átadta őt a védelemnek. Az ügyvédnő megpróbálta sarokba szorítani, de először úgy tűnt, hogy nem jár sikerrel. Aztán feltett egy kérdést.
- Igaz, hogy közted és Mr. Reynolds között szexuális kapcsolat volt? És hogy együtt is éltél vele az otthonában egy ideig?
- Igen igaz - válaszolta. - Kihasznált, aztán kidobott.
- És akkor nem lehetséges, hogy ez a részedről csak bosszú? Hogy képes vagy hamisan is tanúskodni azért, mert Mr. Reynolds megszakította veled ezt a bűnös kapcsolatot? - kérdezte a nő, és az esküdtszékre nézett.
- Nem asszonyom. Nem hazudok, a Bibliára esküdtem.
- Mit is jelent egy olyan fiúnak, mint te, a Biblia? Aki az utcán élt, és a testét használta, hogy elérje a céljait?
- Kérem, Ms. Morrisson, ne sértegesse a tanút - szólalt meg a bíró. - Először is ne felejtse el, hogy Mr. Ackles még kiskorú, tehát a védence megrontotta őt.
- Nem kellett őt megrontani - kiabált be Chris gúnyosan.
- Első figyelmeztetés Mr. Kane, a következőnél elvitetem - figyelmeztette a bíró. - Ön pedig intse rendre a védenceit Ms. Morrisson.
- Igenis bíró úr. Visszavonom a kérdést - mondta morcosan. Rájött, hogy semmi esélye nincsen. - Nincs Több kérdésem - ezzel leült.
Ezután Tedet hallgatták meg, ő is elmondott mindent, amit tudott. Főleg arról számolt be nagyon alaposan, amikor őt megverték, hogy Jensent megfélemlítsék. Ezután Jared következett. Próbálta nem feltűnően bámulni közben Jensent, de nehezére esett. Persze a fiú sem bírta levenni szerelméről, legszívesebben odaugrott volna, hogy megcsókolja. Természetesen nem tette meg, de nagyon vágyott rá. Jaredet azért hallgatták ki, hogy elmondja, hogy Jensen milyen állapotban került be az intézetbe, és hogy neki mit mondott el a fiú. Legjobb tudása szerint el is mondott mindent, amit Jensen mesélt neki.
Ezután, az esküdtszék elvonult, hogy döntést hozzon. Eközben Jared és a fiúk elmentek ebédelni, Jensent pedig vissza akarták kísérni a szobába. De addig könyörgött, míg ki nem engedték a bíróság éttermébe. A három ügynök oda is kísérte őt, de most nem bánta. Nem is kérdezte az ügynököket, azonnal ahhoz az asztalhoz indult, ahol Jaredék ültek. Az egyik férfi megfogta a vállát, és nem akarta odaengedni, de ő lerázta a kezét magáról.
- Hagyjon békén! Magának az a dolga, hogy megvédjen, nem pedig az, hogy rettegésben tartson - mondta, és odaült a szabad székre. - Sziasztok - mosolygott szélesen.
- Szia Jensen - vigyorgott rá mindenki, de a szemükben látszott a szomorúság. Főleg Jaredében.
- Hogy vagytok?
- Hiányzol - motyogta Ted, és szeme könnyes volt. Jensen megérintette a vállát.
- Talán ha ennek vége, megint veletek lehetek - felelte, de már Jaredre nézett, akinek remegett a kezében a villa.
- Meghalok nélküled - suttogta, nagyon halkan. Az ügynökök nem is hallhatták, mivel háttal is álltak.
- Én is nélküled - mondta Jensen, és az asztal alatt Jared combjához ért, aki lenyúlt és megfogta a kezét. - Nagyon hiányzol. És a srácok is - sóhajtotta. - Mi a helyzet veletek?
- Semmi jó… A legszomorúbb, hogy az élet megy tovább nélküled is… Csak fáj - szólalt meg Don.
- Istenem, te ilyet mondasz? - kérdezet könnyes szemmel Jensen.
- Bizony - mondta, majd szipogta, majd megrázta a fejét. Hosszú ideig beszélgettek, egészen addig, amíg a hangosbemondóban be nem mondták, hogy az ő ügyük résztvevői menjenek vissza a tárgyalóterembe. Vissza is sétáltak. És következett az ítélethírdetés.
- Texas állam, és Dallas város által rám ruházott joggal kihirdetem az esküdtszék ítéletét - kezdett bele a bíró. - Jonathan Reynoldsot és Christian Kane-t, a szervezett bűnözés, és drogkereskedelem, valamint, fiatalkorú megrontásának ügyében az esküdtszék bűnösnek találta - folytatta. Ezt szinte üdvrivalgás kísérte a fiúktól. - És Mr. Reynoldsot tizenöt év, míg Mr. Kane-t tíz év szabadságvesztésre ítélem, amit a dallasi fegyházban kell letölteniük.
Folyt köv.