Drizzt: Az utolsó küszöb előtt

[island_lovell]

Miközben szív repesve várom, hogy átléphessem az utolsó küszöböt (a következő, két hét múlva megjelenő Drizzt-regény címe: The Last Threshold, vagyis "Az utolsó küszöb"), sikerült rátennem a kezem a két legutóbbi kötet magyar kiadására (Neverwinter, Budapest, 2012, Deltavision; Kharón Karma, Budapest, 2012, Deltavision).

Comments

[stekker]

Drizzt

[island_lovell]

Drizzt: Ő azért vett ebben a kötetben egy elég erőteljes hátraarcot még magához képest is. Hogy jó irányba-e? Nem tudom. Valahogy kellett neki az, amit átélt, a bizonytalanság, az abszolútnak hitt értékekbe vetett hitének a megingása, mert a világ tényleg nem fekete-fehér, ugyanakkor megértem a vívódását, mert tudom, milyen az, amikor amikor a szürke bármely árnyalata elfogadhatatlan. Drizzt szerintem hasonló helyzetbe került, mint az orkság idején. Nem lát célt maga előtt, csak követi másokét, és semmilyen szél nem viszi előre azt, aki nem tudja, merre tart. Ő most nem tudja, még a saját céljai is csak félig a sajátjai. Személy szerint nem hiszem, hogy elindult volna Sylora Salm után bosszút állni, ha nem áll mellette Dahlia, nem hiszem, hogy elindult volna elpusztítani Kharón Kharmát, ha Entreri miatt nem érzi kötelességének, és nem hiszem, hogy Herzgo Alegni akárcsak egy picit is érdekelte volna, ha Dahlia és Entreri nem akarják kinyírni. Nem a saját céljaiért harcol, a többiekével pedig nem tud maradéktalanul azonosulni. Hogy

[stekker]

Hátraarcot csinált? Mire vonatkozóan? Teljesen egyetértek abban, hogy az előző kötetek kalandjaiba a társak miatt vágott bele, és tényleg nem tudott teljesen azonosulni az ő céljaikkal. De ebben a kötetben szerintem egyértelműen Drizzt volt az irányadó. Mostanra legyőzték a társak démonait, és a kötet elején igazából mind cél nélkül néztek a jövőbe. Én úgy érzem Drizzt újra meglátta maga előtt az utat, és amint ez tisztázódott benne, átvette az irányítást. Azt mondjuk nem tudom, hogy ezt az utat a korábbi fekete-fehér szemlélettel nézi-e, ez szerintem egyelőre nem derült ki.
Ha valamiben hátraarcot csinált, az szerintem a szerelmi élete. Ahelyett, hogy felnőtt módjára feldolgozná a rosszul elsült kapcsolatot, és továbblépne, gyerek módjára a homokba dugja a fejét.

[island_lovell]

Nekem pont az az érzésem, hogy Drizzt lézeng. Going where the wind blows. Csak akkor van célja, amikor Guenért megy, meg amikor elindul vissza a Jeges Szelek Völgyébe - bár ez utóbbinak a mikéntje elég faramucira sikerült. Tény, hogy már a kötet elején átveszi az irányítást, hiszen Ő megy az erdőbe Guen után, Ő rángatja magával a tőr ürügyén Entrerit, Ő tűzi ki a zászlóra Port Llast megmentését, aztán Ő vállalja el a hajó védelmét Entreri tőréért, de mi végre mindez? Guen megkerül, oké (bár nem értem, hogy nem tűnik fel neki, hogy túl könnyen, túl spontán került elő), de utána? Végig az volt az érzésem, hogy "csináljunk már valamit", de nem látom mögötte a célt. Azt én is érzem, hogy Drizzt próbál visszatérni a hajdani értékrendjéhez, próbálja lerázni magáról Dahlia nézeteit és hatását. Egyre jobban bosszantja a nő hozzáállása, és míg az előző kötetekben elgondolkozott a nő cinikus megjegyzésein, mert látta mögöttük az igazságot, addig most már teljesen elhatárolódik. Azzal, hogy elutasítja a csajt, elutasítja a nézeteit is. Így

[island_lovell]

Drizzt-Entreri: Megdöbbentő, hogy a közös küldetésen túl is mennyire ragaszkodnak egymáshoz. Entrerinek kellett Drizzt, hogy segítsen neki megszabadulni HA-től, majd a kardtól, de utána... Ebben igazolva látom korábbi sejtésemet, hogy mind a ketten azért ragaszkodnak a másikhoz, mert ők egymásnak az utolsó szál ami egy olyan élethez köti őket, ahová visszavágynak. Miért tart Entreri Drizztékkel? Neki sincs ezzel semmi célja. Tök mindegy neki minden. Ebből a szempontból a sorsa megint párhuzamos Drizztével, mert ő sem tudja, merre tart, mit akar. Csak sodródik az eseményekkel, és megy, amerre lát, illetve amerre Drizzt. És Dahlia hiába is áltatná magát azzal, hogy miatta tart velük. Nem. Csakis Drizzt miatt

[stekker]

Teljesen egyetértünk. Abban is, hogy ragaszkodnak egymáshoz, és az utolsó jelenetet illetően is. Az utóbbi kötetek Entrerije nem hagyná sorsára a félhulla Drizztet!! Az ebben a kötetben leírt, Drizztet mélyen tisztelő Entreritől meg egyenesen azt vártam volna, hogy Dahliát félrelökve azonnal Drizztért nyúl és felnyalábolja a földről, hogy Ambergishez vigye, hátha az meg tudja gyógyítani. Egyszerűen olyan szinten értetlenül állok ez előtt a jelenet előtt, amit ki se tudok fejezni.

[island_lovell]

Pontosan! Egyszerűen lehetetlen ez, ami történt. Minél többet agyalok rajta, annál szürreálisabb az egész. Még azt sem tartom kizártnak, hogy ez az egész csak egy álom az álomban. Ilyen egyszerűen nincs.

[island_lovell]

Dahlia: Érzelmi szinten ő valóban egy tizenéves fruska. Lehet, hogy végigszexelte a felnőtt életét, de soha nem volt szerelmes, nem tud mit kezdeni az érzéssel és ebből adódóan azzal sem, amikor kiderül, hogy az érzései viszonzatlanok. Az a baj, hogy ő sem tudja már eldönteni, hogy ő tökös csajszi vagy szerelmes fruska. Az, ahogy ott a hegyen beszélgetnek Drizzttel az összecsapásuk előtt, egyértelműen ezt mutatja. Próbálom megtalálni Drizzt hibáját a folyamatban, de nem tudom, mit tehetett volna másképp. Elkúrta, de nem tudom, hogyan tudott volna enyhíteni a károkon. Mert hát van ilyen. Az ember néha belebolondul valakibe, belemegy egy kapcsolatba, aztán később rájön, hogy mégsem ezt akarja. Nagyon kényes ügy, mert a másik joggal számít valamire, amit az egyik már nem akar neki megadni. Az biztos, hogy Drizzt nem ígért semmit, ami alapján Dahlia követelhetne bármit is. "I beg your pardon, I never promised you a rose garden." Effron nagyon jól fogalmazott: együtt utaztok és együtt háltok. Tényleg ennyi volt köztük. Drizzt jelleméből

[stekker]

Nem tudom, tényleg nem. Elég nehezen veszi be a gyomrom, hogy létezik olyan karakter/személyiség, aki az élet egyes területeit felnőttként, érett szemmel tudja látni és kezelni, másokat meg érzelmi analfabétaként él meg.

A legnagyobb csapás ebben az egész Dahlia ügyben pontosan az, amit írsz, hogy Drizztet a halott asszonyhoz lökte vissza ahelyett, hogy újabb lépés, tapasztalat lett volna a szerelmi életében.