Drizzt: Az utolsó küszöb előtt

[island_lovell]

Miközben szív repesve várom, hogy átléphessem az utolsó küszöböt (a következő, két hét múlva megjelenő Drizzt-regény címe: The Last Threshold, vagyis "Az utolsó küszöb"), sikerült rátennem a kezem a két legutóbbi kötet magyar kiadására (Neverwinter, Budapest, 2012, Deltavision; Kharón Karma, Budapest, 2012, Deltavision).

Comments

[island_lovell]

Dahlia: Érzelmi szinten ő valóban egy tizenéves fruska. Lehet, hogy végigszexelte a felnőtt életét, de soha nem volt szerelmes, nem tud mit kezdeni az érzéssel és ebből adódóan azzal sem, amikor kiderül, hogy az érzései viszonzatlanok. Az a baj, hogy ő sem tudja már eldönteni, hogy ő tökös csajszi vagy szerelmes fruska. Az, ahogy ott a hegyen beszélgetnek Drizzttel az összecsapásuk előtt, egyértelműen ezt mutatja. Próbálom megtalálni Drizzt hibáját a folyamatban, de nem tudom, mit tehetett volna másképp. Elkúrta, de nem tudom, hogyan tudott volna enyhíteni a károkon. Mert hát van ilyen. Az ember néha belebolondul valakibe, belemegy egy kapcsolatba, aztán később rájön, hogy mégsem ezt akarja. Nagyon kényes ügy, mert a másik joggal számít valamire, amit az egyik már nem akar neki megadni. Az biztos, hogy Drizzt nem ígért semmit, ami alapján Dahlia követelhetne bármit is. "I beg your pardon, I never promised you a rose garden." Effron nagyon jól fogalmazott: együtt utaztok és együtt háltok. Tényleg ennyi volt köztük. Drizzt jelleméből adódóan gondoskodó, meg a férfiak amúgy is hajlamosak megvédelmezni az a "helyet", ahová gyakran ellátogatnak, naná, hogy igyekezett megvédeni, segíteni neki, mert hát úgyse volt más dolga. Ez önmagában még nem jelent semmit, viszont egy Dahlia érzelmi intelligenciaszintjén lévő nő bármibe beleláthat bármit. Mert hát mi közük volt egymáshoz ezen túl? Dahlia tényleg megmutatta neki a világ szürke árnyalatait, és ez használt is Drizzt látásmódjának, viszont hiába jó a látásmód, ha elutasítod azt, akitől származik, a látásmódot is el fogod utasítani, mert azonosítod az elutasított személlyel, Dahlia pedig a viselkedésével igenis elérte, hogy Drizzt elutasítsa őt. Amikor találkoztak, tényleg azt hittem, hogy végre itt van egy Drizztnek való nő, aki mellett tovább fog tudni lépni. Ehelyett az történt, hogy még jobban visszalökte a halott Catti-brie karjaiba. Túl éles kontraszt volt Catti-brie-vel szemben. Ki tudja, lehet, hogy Drizzt nem bírja a rámenős nőket. Nem csoda, hiszen elég "rámenős" nők között nőtt fel, megértem, ha egy életre elege volt belőlük - bár ő maga is bevallja, hogy Dahlia viselkedése, stílusa mennyire felizgatta. Meg hát mikor is ugrott rá végül? Amikor Dahlia először elővette a hullámos hajú ártatlan virágszál image-et. Akkor nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget, de most már annál inkább.

Az, hogy Dahlia meg akarja ölni, pusztán az elutasításból ered, semmi másból. És már csak azért sem hallhatott meg Drizzt, mert Salvatore nem ölné így meg. Lehetetlen. Hogy írói pályafutásának legnagyobb hőse egy nő féltékenységi rohamában önszántából alulmaradjon... Akármit is hisz, hogy mi várja "odaát", akkor sem hagyná így magát. Jobb harcos ő annál, másképp is meg tudná oldani, hogy ő ne halljon meg, de Dahliát se kelljen megölnie.

Folyt. köv.

[stekker]

Nem tudom, tényleg nem. Elég nehezen veszi be a gyomrom, hogy létezik olyan karakter/személyiség, aki az élet egyes területeit felnőttként, érett szemmel tudja látni és kezelni, másokat meg érzelmi analfabétaként él meg.

A legnagyobb csapás ebben az egész Dahlia ügyben pontosan az, amit írsz, hogy Drizztet a halott asszonyhoz lökte vissza ahelyett, hogy újabb lépés, tapasztalat lett volna a szerelmi életében.