Drizzt: Az utolsó küszöb előtt
Miközben szív repesve várom, hogy átléphessem az utolsó küszöböt (a következő, két hét múlva megjelenő Drizzt-regény címe: The Last Threshold, vagyis "Az utolsó küszöb"), sikerült rátennem a kezem a két legutóbbi kötet magyar kiadására (Neverwinter, Budapest, 2012, Deltavision; Kharón Karma, Budapest, 2012, Deltavision).
Mielőtt rátérnék a magyar kiadás finomságaira (illetve durvaságaira), kezdem egy jó hírrel: A Drizzt-könyvek magyar kiadója, a Deltavision betört az e-könyvek piacára, méghozzá úgy, ahogy oda be kell törni: tisztességes, az e-publikálás jelentősen alacsonyabb költségeit tükröző árakkal, és vásárlóbarát formátumkínálattal. Az e-könyvek epub és mobi kiterjesztésben is megvásárolhatók, vagyis a "Kindle Forever" és a "Fuck Kindle" tábort egyaránt kiszolgálják (én személy szerint mind a két táborban benne vagyok LOL).
A kínálat folyamatosan bővül, és egészen új kiadványok is megtalálhatók benne, többek között a Gauntlgrym és a Neverwinter is. (A Kharón Karma még nem, de állítólag hamarosan.)
Deltavisions - E-könyvek: Forgotten Realms
Az árak nagyon barátiak (1290 Ft / kötet), ennyiért bármikor megveszek egy magyar nyelvű e-könyvet és nem töltögetem le a kalóz pdf-eket és epubokat a netről. Erről van szó, kérem szépen, csak így tovább. Gratulálok a kiadónak, hogy végre valaki felfogta ebben az országban, mit is adhat (!) az e-könyv kiadás a magyar olvasóknak és a kiadóknak.
Újabb jó pont a kiadónak, hogy bár az utóbbi időben jelentősen el voltak maradva a Drizzt-könyvekkel az angol megjelenéshez képest, a Kharón Karmával elég jól felzárkóztak. Alig néhány hónappal a Neverwinter magyar kiadásának megjelenése után már a Kharón Karma is kint volt a hazai polcokon.
De milyen áron?
Sokadszor ismétlem magam, de nem lehet elégszer: egyazon sorozat köteteit ugyanannak a fordítónak kell fordítania! Akár azon az áron is, ha a fordító egyéb elfoglaltsága (más megbízások, határidők, életesemények) miatt későbbre kell halasztani a kiadást. Igen, bár kényes vagyok a magyar kiadások ütemezésére, még mindig a kisebb rossz, ha később jelenik meg, mintha valaki más fordítja. Tudom, itt épp egy minőségi szempontot helyezek egy üzleti szempont elé, ez pedig manapság egyenesen gazdasági terrorizmusnak számít, de én már csak ilyen régimódi vagyok. (És büszke rá!)
De ha már valamiért végleg nem megoldható, hogy ugyanaz a szakember fordítsa, akkor
1. a másik fordítónak kutya kötelessége lenni kimazsolázni a korábbi kötetekből a "kanonikus" elemeket
2. de ha nem tette akkor a szerkesztőnek kutya kötelessége lenne ellenőrizni és szükség esetén javítás kérni, hogy a "kakukkfióka" belesimuljon a "kanonikus" fordításba.
Nem elfogadható, hogy egy népcsoport, amit egyszer "thayok"-nak fordítottunk, az a következő kötetben "thayiak" legyen. Ha egyszer eldöntöttük, hogy a Sorcere-t, "szorszer" kiejtés szerint toldalékoljuk, akkor ne legyen máshol "szorszere" kiejtés szerint toldalékolva (pl. Sorcere-ben vs. Sorcerében). Hasogatom megint a szőrszálat, mi? Igen. Ez egy ilyen szakma. Betűkből áll össze, tehát betűnként kell összerakni. Pepecsmunka, de ami a nehézsége, ugyanaz a szépsége. A fantasy ebből a szempontból különösen nehéz műfaj, hiába nevezik szórakoztató irodalomnak. Tele van soha nem beszélt nyelveken írt kiejthetetlen szavakkal és beszélő nevekkel, amiknek alakját minden nyelven kanonizálni kell. Ha nem jól sikerül, lehet javítani, de akkor legalább a javításhoz illik ragaszkodni (és a javítás előtti kötetek későbbi kiadásai során venni a fáradtságot és egységesíteni). Ahol dolgoznak, ott repül a forgács, és csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Nem arról van szó, hogy minden egyes apró hibáért meg kellene kövezni a közreműködőket (ezért van a könyvkiadásban meghatározott hibahatár), de itt megint alapelvekről van szó, aminek a betartása akkor is látszik egy köteten, ha amúgy akadnak benne hibák.
A Neverwinter fordítója (neveket nem írnék, mindenki meg tudja nézni, akit érdekel) nagyon szépen felnőtt a feladathoz, az előforduló hibák nála már nem típushibák, simán beleférnek az általános hibahatárba. Ezzel nincs is semmi baj. Megörökölt néhány butaságot az előző fordításokból (Sokvesszős Obould egyszer még materializálódik itt az elsődleges anyagi síkon, hogy bosszút álljon nevének rangjához méltatlan magyar fordításáért LOL), de újakat nem gyárt, a beszélő nevek fordítása egyre nagyobb odafigyelésről tanúskodik, és amit egyszer leírt, azt legközelebb is úgy írja le.
A Kharón Karmát viszont egy másik fordítónak adták, akinek munkája már nem egyszer felzaklatott. Kérdésem még mindig ugyanaz: olvasta vajon a sorozatot, aminek egyik-másik kötetét elvállalja? Eleget dohogtam már emiatt az "Nagy salvatorei orkság" idején, úgyhogy most nem dohogok újra, de megszokni nem tudom. Ráadásul nemcsak formai dolgokról van szó. Ezúttal is akad a "Matron Malice-ház"-hoz hasonló értelmezési melléfogás, ugyanis sikerült a patron tisztséget, ami a drow társadalomban a ház nagyasszonyanyájának hivatalos társát, a ház első hímjét jelenti, patrónusnak fordítani.
De félre a dohogással, örvendjünk feleim a kultuszban, mert hamarosan itt a következő kötet. Ha valaki szeretne dedikált példányt, még tart az e-signing akció Salvatore honlapján. Ráadásul igazán el vagyunk kényeztetve, mert nem elég, hogy erre a kötetre csak fél évet kellett várni, még idén augusztusban kapunk egy újabbat Companions címmel, amiben Drizzt hajdani hű társaira, a Csarnok Vándoraira emlékszik.
A most megjelenő The Last Threshold (illetve valamennyi Salvatore-regény)első fejezetébe beleolvashattok a szerző honlapján vagy letölthetitek innen:
The Last Threshold - Sample chapter (pdf)
