Drizzt: Az utolsó küszöb előtt

[island_lovell]

Miközben szív repesve várom, hogy átléphessem az utolsó küszöböt (a következő, két hét múlva megjelenő Drizzt-regény címe: The Last Threshold, vagyis "Az utolsó küszöb"), sikerült rátennem a kezem a két legutóbbi kötet magyar kiadására (Neverwinter, Budapest, 2012, Deltavision; Kharón Karma, Budapest, 2012, Deltavision).

Comments

[island_lovell]

Drizzt: Ő azért vett ebben a kötetben egy elég erőteljes hátraarcot még magához képest is. Hogy jó irányba-e? Nem tudom. Valahogy kellett neki az, amit átélt, a bizonytalanság, az abszolútnak hitt értékekbe vetett hitének a megingása, mert a világ tényleg nem fekete-fehér, ugyanakkor megértem a vívódását, mert tudom, milyen az, amikor amikor a szürke bármely árnyalata elfogadhatatlan. Drizzt szerintem hasonló helyzetbe került, mint az orkság idején. Nem lát célt maga előtt, csak követi másokét, és semmilyen szél nem viszi előre azt, aki nem tudja, merre tart. Ő most nem tudja, még a saját céljai is csak félig a sajátjai. Személy szerint nem hiszem, hogy elindult volna Sylora Salm után bosszút állni, ha nem áll mellette Dahlia, nem hiszem, hogy elindult volna elpusztítani Kharón Kharmát, ha Entreri miatt nem érzi kötelességének, és nem hiszem, hogy Herzgo Alegni akárcsak egy picit is érdekelte volna, ha Dahlia és Entreri nem akarják kinyírni. Nem a saját céljaiért harcol, a többiekével pedig nem tud maradéktalanul azonosulni. Hogy akkor miért csinálja? Nem tartozik nekik semmivel, csak magának magyarázza be, hogy tartozik, mert így nem kell feltenni magának a kérdést, hogy miért is tartok velük. A valódi válasz az, hogy csak mert nincs más, akivel tarthatna. Mert menthetetlenül társaságfüggő. Fél egyedül maradni a múltja emlékeivel, amit maximálisan megértek, mert félelmetes dolog.

Folyt. köv.

[stekker]

Hátraarcot csinált? Mire vonatkozóan? Teljesen egyetértek abban, hogy az előző kötetek kalandjaiba a társak miatt vágott bele, és tényleg nem tudott teljesen azonosulni az ő céljaikkal. De ebben a kötetben szerintem egyértelműen Drizzt volt az irányadó. Mostanra legyőzték a társak démonait, és a kötet elején igazából mind cél nélkül néztek a jövőbe. Én úgy érzem Drizzt újra meglátta maga előtt az utat, és amint ez tisztázódott benne, átvette az irányítást. Azt mondjuk nem tudom, hogy ezt az utat a korábbi fekete-fehér szemlélettel nézi-e, ez szerintem egyelőre nem derült ki.
Ha valamiben hátraarcot csinált, az szerintem a szerelmi élete. Ahelyett, hogy felnőtt módjára feldolgozná a rosszul elsült kapcsolatot, és továbblépne, gyerek módjára a homokba dugja a fejét.

[island_lovell]

Nekem pont az az érzésem, hogy Drizzt lézeng. Going where the wind blows. Csak akkor van célja, amikor Guenért megy, meg amikor elindul vissza a Jeges Szelek Völgyébe - bár ez utóbbinak a mikéntje elég faramucira sikerült. Tény, hogy már a kötet elején átveszi az irányítást, hiszen Ő megy az erdőbe Guen után, Ő rángatja magával a tőr ürügyén Entrerit, Ő tűzi ki a zászlóra Port Llast megmentését, aztán Ő vállalja el a hajó védelmét Entreri tőréért, de mi végre mindez? Guen megkerül, oké (bár nem értem, hogy nem tűnik fel neki, hogy túl könnyen, túl spontán került elő), de utána? Végig az volt az érzésem, hogy "csináljunk már valamit", de nem látom mögötte a célt. Azt én is érzem, hogy Drizzt próbál visszatérni a hajdani értékrendjéhez, próbálja lerázni magáról Dahlia nézeteit és hatását. Egyre jobban bosszantja a nő hozzáállása, és míg az előző kötetekben elgondolkozott a nő cinikus megjegyzésein, mert látta mögöttük az igazságot, addig most már teljesen elhatárolódik. Azzal, hogy elutasítja a csajt, elutasítja a nézeteit is. Így értettem a hátraarcot. Már-már kezdte látni, hogy a világ valóban nem fekete-fehér, most pedig elutasítja a szürkének nemcsak ötven, hanem minden árnyalatát.^^
A szerelmi életére ez kétszeresen is igaz - ahogy mondod. De hogy is dolgozna fel felnőtt módjára egy zátonyra futott kapcsolatot, mikor nem volt előtte soha semmilyen minta. Ő maga sem felnőtt még érzelmileg - legalábbis a kapcsolatai érzelmi megélésének terén.