Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 6. fejezet: 4. rész
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Hazudj a kedvemért!
Az első dolog, amit Rock észlelt, a napfény volt, ahogy megvilágította a szemhéját, vörös folttá változtatva a világot. A második a nedves homok volt a bőrén. A harmadik az időről időre visszatérő víz a lábánál. Végre kinyitotta a szemét. Egy tengerparton feküdt, az ázott homokban. Vele szemben az óceánnal, a háta mögött meg… Pálmafákkal. Na, most álmodik, vagy nagyon sokat aludt, és valamelyik marha már megint szórakozott vele.
Egy kezet érzett a kezében. Balra fordította a fejét. Harry feküdt mellette, épen és életben. A szemei csukva voltak, ahogy aludt, vagy csak tettette az alvást, de ez most nem volt fontos. Ahogy az sem, hogy ki hozta őket ide és fektette egymás mellé. Megérintette a fiú arcát. Izzadtságtól volt nedves, és mintha kicsit hűvös lett volna a tapintása. Az érintése nyomán Harry megrezzent, és felnyitotta a szemét. Rápillantott.
- Szia - súgta. - Megint álmodom?
- Akkor már ketten álmodjuk ugyanazt.
- Emlékszel, hogy volt az az álmom? Akkor este, amikor mellettem feküdtél?
- Igen.
- Nagyon hasonlított ehhez. Csak akkor - tapogatta meg a mellkasát - úszódressz volt rajtam.
- Hogy mit össze nem álmodsz, te kis buta.
- Köszönöm a bókot.
Harry az oldalára fordult, és hozzásimult.
- Ez eddig jobb, mint az álmom - súgta a fiú. - Szeretném megköszönni, hogy visszahoztál.
- Nincs mit. De igazából te hoztad vissza magadat.
- Ne! - tette a szájára az ujját Harry. - Szeretnék hálás lenni neked! Ne rontsd el a hangulatot!
Finom, apró csókokat váltottak. Túl fáradtak voltak ahhoz, hogy mást is csináljanak, így megelégedtek ezzel is. Aztán egy árnyék vetült rájuk.
- Tapintatosan, oda sem nézve megjegyzem, hogy nemsokára megyünk - szólalt meg Benny. - Szedelőzködjetek, vagy ha segítség kell, akkor szóljatok. Mondjuk, ne nekem, de szóljatok!
Felkászálódtak a homokból, és egymás kezét fogva elindultak Benny után. Rövid séta után a part másik részére értek, ahol éppen visszatolták a Fekete Lagúnát a vízbe.
- Hát csak felébredtetek! - fordult feléjük csípőre tett kézzel Revy. - Na, persze, pont akkor, amikor már elvégeztük a munka dandárját. Szerintem - mutatott rá Rockra -, te csak azért feküdtél ki, hogy ne kelljen gályáznod - sandított rá.
- Ne légy ennyire kőszívű, Kétkezű! - vigyorgott cigivel a szájában Dutch. - Sok volt ez nekik. Megérdemeltek egy kis pihenést.
- Vagyis, ha én is bemelegszem, és a csajomat éppen egy testváltó kisköcsög szállja meg, akit utána egy fekete dzsuva segítségével szerzek vissza, én is kifeküdhetek? - nézett a főnökére Revy.
- Mindenképpen - bólintott az.
- Eda! Hol vagy ilyenkor, Eda, amikor valami hasznodat is venném?!
- Te sem hülyülsz már meg - sóhajtott valamivel odébb Balalajka. - Nem mindegy? Így is megcsináltuk, nem? Tedd magad üresbe!
- Bezzeg a te pasasod még egy kőomlástól sem feküdt ki - mutatott rá a lány. - Habár ezek után nem semmi lehet az állóképessége, de tekintve, hogy micsoda, nem szívesen látnám az ágyamban. Még elcsöppenne nekem!
Az orosz parancsnoknő sóhajtott, és lemondóan intett.
- Merre van Yuri? - kérdezte Rock. - Csak meg szeretnénk köszönni neki, amit tett.
- Akkor majd én tolmácsolom neki. Egyébként is a parancsomra tette, tehát semmiféle jószívűség nem játszott közre.
- Miért? Mi lett vele? - aggódott Harry. - Amikor elváltunk odabent, nem volt valami jó állapotban.
- Kilapította vagy kétszáz tonna kő. Naná, hogy nem volt! - röhögött Revy. - Mondhatni, kétdimenziós volt.
- Nem arra gondol a fiú - intette le Balalajka. - Megmarad, de ezek után kell neki egy kis idő, hogy emberformát öltsön. Tudod, nem tett neki jót, hogy így kivetkőzött emberi mivoltából.
- Megértem. Akkor majd megköszönöm, ha magához tért.
- Beszállás! - kiabálta Dutch. - Majd ráértek később megköszönni egymásnak, hogy éltek. Otthon. A Yellow Flagben. Na, húzás haza!
A hajó kifarolt az öbölből, és elindult vissza Roanaprába.
- Nem kellett volna szólnunk neki? - szólalt meg a hang Balalajka fülében.
- Mégis, miről? Hivatalosan két teljes percig volt halott. Amikor Rock megérintette, a kölyök inkább megállította a szívét, csakhogy ne kaphassuk vissza. Ha nem csal az emlékezetem, már tudnak róla Londonban. Ha egy auror meghal, a hivatalban égő boszorkánygyertya kialszik. No persze, nem gyullad meg újra, ha az alany feléled.
- És a másik?
- Egy halottat nem lehet visszahívni. Alastor szentimentális döntést hozott, amikor nekem és Changnak küldte a fiú visszahívó parancsát, és nem Harrynek. Nem fontos. Jelen pillanatban Harry Potter halott az angolok számára. És nem nekünk kell eldöntenünk, hogy így marad-e. Nem köszöntem még meg neked, hogy megmentetted.
- Ez volt a parancsod, nem? Noah halála. Harrynek élni kellett.
- Mennyit segítettél neki odabent?
- Nem többet, mint a szabályok engedték.
- Még mindig rosszul hazudsz - mosolyodott el a nő. - Boris! Irány vissza Roanaprába. Útközben béreljen nekünk egy fürdőt ma estére. Szerintem jól fog esni nekik. Addigra elfogadható állapotba hozod magad?
- Mindent elkövetek.
A visszaúton Benny a rádióhoz hívta Revyt. Rock a rádiószoba ajtajában hallgatta a beszélgetés, miután meggyőződött róla, hogy Harry kényelmesen lefeküdt. A fiút még mindig ólmos fáradtság kínozta, szinte végigzuhant a priccsen.
- Itt vagyok - szólt a fejhallgatóba a lány. - Mi? Ja, simán ment. Mondom, levertük, mint vak a poharat. Miért? Dutch! Eda szerint az amcsik most húznak el a városból.
- Ezt örömmel hallom. Kezd a tököm tele lenni velük.
- Folytasd! - szólt bele újra a mikrofonba. - Hogy mit találtál? Changnál? Ezt fejtsd ki bővebben!
Két percig némán hallgatta a másik mondandóját.
- Aha, értem. Persze.
Rock látta, hogy a szája egy pillanatra a szokott ragadozóvigyorba rándult, de aztán gyorsan úrrá lett magán.
- Persze, ezt megbeszéljük, ha végre hazaértem. Ja, és mondd, nem lennél véletlenül a csajom? Munkahelyi kedvezmények járnak vele. Szerintem neked is… Eda? Eda? Az anyádat!
A polcra csapta a fejhallgatót.
- Nem jött be az udvarlás? - kérdezte vigyorogva Rock.
- Nem baj, majd neked udvarolok. Tudod, ment már korábban is! - csapott a pisztolyára a lány.
- Meg ne próbáld! - figyelmeztette a férfi.
- Értem én. Nem szereted, ha hevesen teszik neked a szépet.
- Na, most húzzatok kifelé a kuckómból! - utasított ki őket Benny. - Egy-kettő!
- Nem kell heveskedni - hagyta ott őket a lány.
- Kezdtek az agyamra menni - sóhajtott Benny.
Órákkal később futottak be a kikötőbe. Eda már a dokkban várta őket. Dutch kihajolt az ablakon, és rápillantott.
- Pénzzel jövök nektek? Mi másért is állnál itt.
- Ezúttal nem pénzről van szó - legyintett az álapáca. - A Kétkezűvel van dolgom.
- Mi az így nagy hirtelen? - kérdezte Dutch, de igazából nem volt kíváncsi a válaszra. Túl sok dolog volt Eda és Revy között, amire egyáltalán nem volt kíváncsi.
- Egyébként az oroszok üzenik, hogy estére meg vagytok hívva valami fürdőbe - jegyezte meg szinte mellékesen Eda. - Valami oroszos helyre.
- Kövér, szőrös pasik közé megyünk? - vonta fel a szemöldökét Dutch. - Megint?
- Hogy van Ri? - kérdezte az álapáca.
- Megmarad. Miért?
- Valami madár repkedett a házatok körül, amikor arra jártam. Valami volt a lábán. Mit tudom én, hogy ez feléjük mit jelent.
- Én sem. De majd megkérdem.
Ezalatt Rock felébresztette Harryt a fedélközben. Olyan mélyen aludt, hogy szinte fel kellett ráznia álmából.
- Máááris itt vagyunk? - ásította a fiú.
- Igen. De nem máris. Órák óta alszol.
- És te miért nem heveredtél el mellettem? - pillantott rá a fiú.
- Bennem még dolgozik a sokéves rutin, amikor át kellett virrasztanom az estéket, ha munka volt. Sajnos nem alszom el csak úgy.
- Kár.
- Ha összeszedtétek magatokat, haladósra foghatnánk a dolgot. Az oroszok valami ünnepséggel álltak elő. Lesz vodka meg uborka, ahogy őket ismerem - szólt le Dutch. - Na, tipli van!
Az első dolog, amire mind Harry, mind Rock vágyott, egy forró zuhany volt. Egymást játékosan taszigálva próbáltak előrébb jutni. Végül kiegyeztek abban, hogy együtt állnak a kabinba. A forró víz lemosta róluk az izzadtságot és a rájuk ragadt mocskot. Egymást tisztogatva álltak a vízsugár alatt, egész addig, amíg valaki dörömbölni nem kezdett az ajtón.
- Előre szólok, hogy fegyver van nálam, és kurvára morózus vagyok. Egy percen belül betöröm az ajtót, és ha bármi nekem nem tetszőt látok, használni is fogom. Irgalom és gondolkodás nélkül.
A tőlük telő legnagyobb sebességgel befejezték a zuhanyzást, és törülközőbe csavarták magukat. Revy nem várta meg az egy percet, hanem szándékosan előbb nyitott be. Előbb a fegyvere, majd ő lépett be a helyiségbe.
- Reméltem is, hogy valami hasonló fogad! Rock, veled Eda akar beszélni. Küldtek nekik egy halom japó mordályt. Japán kezelési útmutatóval. Legalább egy silabuszos fordítás kellene. Odakint van.
- Értem, azonnal - bólogatott szaporán Rock, majd Harryt gondosan maga előtt tolva elhagyta a fürdőt.
- Nem kell túlspilázni. Ha mindenki végzett a zuhannyal, megyünk fürdeni - csapta be maga után az ajtót Revy.
- Akkor én most sebesen megnézem azokat a papírokat, aztán készülődhetünk - javasolta Rock.
- Jó. De tényleg siess.
Harry eltűnt a szobájában, amíg Rock a konyhában leült az asztalhoz. A papírok máris halomként tornyosultak előtte.
- Atombomba kézikönyvetek is van? - sandított Edára. - Ez egy halom hülyeség - lapozta át az első aktát. - Na, mi van még? Gránátok. Rakéták. Ez eddig okés. Van itt egy KCK-121-es is - jegyzetelt egy keveset. - Nem ügy. Az egy szabványos kézikönyv, csak a sajátosságokat kell megváltoztatni. Mikorra kell az neked?
- A kisebb fegyverek minél előbb, de a nagyok még ráérnek - rágózott tovább a nő. - Lesz valami gond vele?
- Nem hiszem, csak kicsit hosszú lesz. Majd fölé írom, amit kell, ti meg behelyettesítitek. Ennyi.
- Jól van. Aztán el ne cseszd, nehogy valami marha felrobbantsa magát.
- Miért nem írjátok rá, hogy csak saját felelősségre? - kérdezte Rock.
- Talán. Akkor minél előbb - hagyta ott a papírokkal a nő.
- Fordítási díjat kellene kérned ezért a sok szarért - vett el a halomból néhányat Dutch. - De én nem hiszem, hogy ennek van értelme. A legtöbb vevőjük olvasni sem tud. Csak meghúzni a ravaszt.
- Őszinte leszek, nem izgat. Nem is értem, minek kell nekik. Megyek pakolni.
- Nagyon fáradtnak látszol. Már úgy agyilag - jegyezte meg Dutch. - Nem kellene inkább itthon maradnod aludni?
- Ahogy mondtad, agyilag vagyok fáradt. Ha lefeküdnék, akkor sem tudnék aludni. Szóval inkább nem.
- Te tudod - vont vállat Dutch.
Rock csak megszokásból kopogott Harry ajtaján, hiszen semmi meglepőn sem kaphatta volna rajta a fiút. Harry egy papírlapot tartott a kezében. Amikor belépett, látta a fiún, hogy hatalmas önfegyelmet gyakorolva egy könnyed mozdulattal összehajtotta, és zsebre tette.
- Én kész vagyok. És te? - kérdezte erőltetett hangon.
Baj van, ezt Rock tisztán érezte. De majd elmondja, ha el akarja. Igazából muszáj volt rávennie magát, hogy ne akarjon mindig és mindent tudni Harryvel kapcsolatban. Hagyni kell a fiúnak egy kis mozgásteret.
- Nekem még kell egy kis idő. De egy perc elég lesz.
Hamarosan odakint álltak az ajtó előtt. Revy vetett egy sanda pillantást Harryre, de egyelőre beérte ennyivel.
- Amúgy, miért állunk idekint? - kérdezte meg. - Van kocsink, nem?
- Balalajka küld értünk. Valami puccosat, vagy mit - dünnyögte Dutch.
- Anyám - gyújtott rá a lány. - De fárasztó ez az egész!
- Ne szenvedj már annyit! Elvégre győzelmi ünnepre megyünk, vagy mi a szösz.
- Ja - gyújtott rá Benny is. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem már nagyon elegem van ebből. Dutch, legközelebb keríts valami csendes, nyugalmas, és ami azt illeti, unalmas melót!
- Majd igyekszem.
Jókora, Hummerből átalakított limuzin fékezett le a ház előtt.
- Az Enterprise csillaghajó befejezte a dokkolást - ereszkedett le a vezető oldali ablak. - Kérjük az űrkadétokat, hogy igyekezzenek a beszállással!
- Leigharch! - dermedt meg Revy. - Te meg mi a bánatos fenét keresel itt?
- A világ legjobb sofőrje a rendelkezésükre áll. Fittebben és szebben, mint valaha!
Rock valahogy nem volt ilyen lelkes. Az erősen drogfüggő sofőrrel a legsimább út is egy kész rémálommá változhatott. Főként, mert a drog mellett a Star Treket is imádta. Legutolsó közös túrájuk alkalmával a dzsungelen vágtatott keresztül egy kisbusszal, óránként száz mérfölddel, miközben hangosan üvöltötte, hogy: „Le kell győznünk a klingonokat, Picard kapitány!” Sokkoló egy túra volt.
- Engem kértek meg, hogy vigyelek el titeket a fürdőbe. És ehhez megkaptam a legújabb Enterprise-E-t! - csapott a kocsi ajtajára.
- Csak érjünk oda! - rántotta fel az ajtót Dutch. - Már elment a kedvem az egésztől!
Az odaút meglepően sima volt. Már Leigharchhoz képest. Nem volt egyetlen kézifékes kanyar, satufékes megállás, százhússzal vett kanyar. Csak százzal. A mélygarázsba szinte bezuhantak, de a kocsi egészen jól vette a dolgot. Ők nem annyira. A harminc szíjjal rögzített ír meg sem rezzent a zuhanástól, míg Dutch hatszor verte be a fejét. Minden alkalommal egyre hosszabban káromkodott.
- Gyű-lö-löm az í-re-ket! - sistergett.
- Akkor a whiskynket is gyűlölnöd kell - taposott a fékbe az ír. - Nos, kiszállni!
A fürdő alagsori garázsában egyfolytában ment a szellőztetés, mivel az a zseni, aki egy termálvizes fürdő alá tervezte a garázst, nem számolt a párával, a nedvességgel és a gőzzel. Így, ha nem akarták, hogy mindenből csavarni lehessen a vizet, szellőztetni kellett.
- Gyerünk a lifthez - fordult balra Revy.
- Te már jártál itt? - kérdezte Harry.
- Nem is egyszer. Tudod, néha gáláns marhákba botlom, akik elhoznak ide - sandított Rockra.
A férfi igazított a nyakkendőjén, mintha a szövet fojtogatta volna. Igen, egyszer valóban eljöttek ide Revyvel. Ami azt illeti, akkor sajnálta, hogy nem azért, amit szeretett volna. Balalajka valami kényes ízlésű vendégét fogadta itt, így őt, mint tolmácsot, Revyt, mint álcázott testőrt hozta magával. A lányon egész este selyemkimonó volt, az a felhasított fajta, és képtelen volt nem látni, hogy mennyire szexi.
Odafent már várták őket. Az oroszok és Mr. Chang a rájuk nem jellemző könnyed eleganciával öltözködtek, a még mindig merev Boris is egészen emberszerűnek látszott a kék zakójában. Balalajka természetesen most is füstölgött.
- De zordak vagytok - jegyezte meg. - Pedig most ünnepelni jöttünk össze.
- A magam részéről ezt kevésbé nyílt körben is el tudtam volna intézni - jegyezte meg Revy.
- Te sem lehetsz már nagyobb ünneprontó. Na gyertek, menjünk!
A fürdő valóban hatalmas volt, tágas belső tereit egyetlen funkciónak, a fürdésnek szentelték, így hiányoztak belőle a felesleges kiegészítők. Felette egy kisebb, elegáns hotel kapott helyet.
- Aki kifürödte magát, annak van odafent egypár különszoba, nem kell végig idelent maradni - tájékoztatta őket Balalajka.
- Büdöskénk merre van? - fintorodott el Revy. - Már összeszedte magát?
- Még nem szalonképes, de hamarosan az lesz - zárta le ennyivel a dolgot a parancsnoknő.
Az éjszaka további része meglepően jól telt. A meleg víz hamar feloldotta a felgyülemlett feszültségüket éppúgy, mint az izmaikban a görcsöt. Hogy körülheverték a forró vizes medencét, Rock elmerengett rajta, hogy mennyire csalóka is az őket körüllengő látszat. Bárki könnyedén egyszerű embereknek nézhetné őket, akik fáradt tagjaikat pihentetik a meleg vízben. Mondjuk, ez utóbbi igaz is volt, de az egyszerű, hétköznapi emberek kifejezés már aligha. Egy sem akadt közöttük, akit ne ítélt volna el minden jóérzésű bíróság legalább húsz évre, ha nem többre. Ilyenkor, amikor ezeket a számokat végiggondolta, elmerengett, hogy miként is sikerült neki idekeverednie. Persze, az eredeti ok élénken élt benne: egy rosszul sikerült kereskedelmi megbízás után, a főnökei, hogy mentsék a helyzetet és a saját jó hírüket, az egész hajót szó szerint és képletesen is elsüllyesztették, úgy rendezve a dolgot, hogy hivatalosan ő is rajta volt. És ezt telefonon meg is mondták neki. Mire az ügynek úgy-ahogy vége lett, a halálhíre már elterjedt Japánban, így amikor a fejesek nagy kegyesen mégis felajánlották neki, hogy hazatérhet, inkább beintett nekik. Ez idáig rendben is lenne. De utána? Annyi szart kellett lenyelnie az évek során, hogy már nem számolta, hányszor akarták megölni, és az ebben a teremben tartózkodók is alaposan kivették a részüket belőle, szóval nem tudott volna magának egy egyértelmű, tiszta választ adni. Ő, a nyüzüge japán üzletember, idecsöppent ebbe a mindent durván, meg fokozott erőszakkal intéző világba, és csak úgy tudott fennmaradni, ha a Revy által annyira utált hajlékonyságával igazodott a körülményekhez.
A mellette heverő Harryre pillantott. Ő valahogy sehogy sem illett ebbe a képbe. Eljött ide, hogy elszakadjon attól a világtól, ami nem az embert, hanem a hőst látta benne, itt viszont megint nem az embert, hanem az állatot akarták látni belőle. A varázslót, aki szelet vet, és vihart arat, villámokat hajigál, és egyetlen szavával embereket öl. Hát ehhez képest a fiú egy komoly csalódás lehetett. De ő egyáltalán nem bánta. Nem tudta volna szeretni, ha megfelelt volna azoknak az elvárásoknak. A fiú a szokottnál is csendesebb volt ma este. Biztos az átélt események nyomasztották ennyire. Valamennyit ő is látott a csatából, ami közte és Noah között zajlott, de nem tudta egészen pontosan mivel jár majd az a változás, ami végbe ment Harryben. Ha a fiú nem akart beszélni róla, ő nem erőltethette. Csak csendesen szemezett vele, és apró érintésekkel jelezte, hogy ott van mellette.
Éjfél körül Revy egyszer csak felpattant és elvágtatott. Az utána támadt enyhe zavart felhasználva ők ketten is menekülőre fogták a dolgot. A többiek elől akartak elmenekülni, egymáshoz.
- Aztán ne nagyon menj messzire, Rock. Még beszédem van veled! - szólt utána Balalajka.
Felsóhajtott. Még ez is! De azért mentek tovább.
Tovább>>
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Hazudj a kedvemért!
Az első dolog, amit Rock észlelt, a napfény volt, ahogy megvilágította a szemhéját, vörös folttá változtatva a világot. A második a nedves homok volt a bőrén. A harmadik az időről időre visszatérő víz a lábánál. Végre kinyitotta a szemét. Egy tengerparton feküdt, az ázott homokban. Vele szemben az óceánnal, a háta mögött meg… Pálmafákkal. Na, most álmodik, vagy nagyon sokat aludt, és valamelyik marha már megint szórakozott vele.
Egy kezet érzett a kezében. Balra fordította a fejét. Harry feküdt mellette, épen és életben. A szemei csukva voltak, ahogy aludt, vagy csak tettette az alvást, de ez most nem volt fontos. Ahogy az sem, hogy ki hozta őket ide és fektette egymás mellé. Megérintette a fiú arcát. Izzadtságtól volt nedves, és mintha kicsit hűvös lett volna a tapintása. Az érintése nyomán Harry megrezzent, és felnyitotta a szemét. Rápillantott.
- Szia - súgta. - Megint álmodom?
- Akkor már ketten álmodjuk ugyanazt.
- Emlékszel, hogy volt az az álmom? Akkor este, amikor mellettem feküdtél?
- Igen.
- Nagyon hasonlított ehhez. Csak akkor - tapogatta meg a mellkasát - úszódressz volt rajtam.
- Hogy mit össze nem álmodsz, te kis buta.
- Köszönöm a bókot.
Harry az oldalára fordult, és hozzásimult.
- Ez eddig jobb, mint az álmom - súgta a fiú. - Szeretném megköszönni, hogy visszahoztál.
- Nincs mit. De igazából te hoztad vissza magadat.
- Ne! - tette a szájára az ujját Harry. - Szeretnék hálás lenni neked! Ne rontsd el a hangulatot!
Finom, apró csókokat váltottak. Túl fáradtak voltak ahhoz, hogy mást is csináljanak, így megelégedtek ezzel is. Aztán egy árnyék vetült rájuk.
- Tapintatosan, oda sem nézve megjegyzem, hogy nemsokára megyünk - szólalt meg Benny. - Szedelőzködjetek, vagy ha segítség kell, akkor szóljatok. Mondjuk, ne nekem, de szóljatok!
Felkászálódtak a homokból, és egymás kezét fogva elindultak Benny után. Rövid séta után a part másik részére értek, ahol éppen visszatolták a Fekete Lagúnát a vízbe.
- Hát csak felébredtetek! - fordult feléjük csípőre tett kézzel Revy. - Na, persze, pont akkor, amikor már elvégeztük a munka dandárját. Szerintem - mutatott rá Rockra -, te csak azért feküdtél ki, hogy ne kelljen gályáznod - sandított rá.
- Ne légy ennyire kőszívű, Kétkezű! - vigyorgott cigivel a szájában Dutch. - Sok volt ez nekik. Megérdemeltek egy kis pihenést.
- Vagyis, ha én is bemelegszem, és a csajomat éppen egy testváltó kisköcsög szállja meg, akit utána egy fekete dzsuva segítségével szerzek vissza, én is kifeküdhetek? - nézett a főnökére Revy.
- Mindenképpen - bólintott az.
- Eda! Hol vagy ilyenkor, Eda, amikor valami hasznodat is venném?!
- Te sem hülyülsz már meg - sóhajtott valamivel odébb Balalajka. - Nem mindegy? Így is megcsináltuk, nem? Tedd magad üresbe!
- Bezzeg a te pasasod még egy kőomlástól sem feküdt ki - mutatott rá a lány. - Habár ezek után nem semmi lehet az állóképessége, de tekintve, hogy micsoda, nem szívesen látnám az ágyamban. Még elcsöppenne nekem!
Az orosz parancsnoknő sóhajtott, és lemondóan intett.
- Merre van Yuri? - kérdezte Rock. - Csak meg szeretnénk köszönni neki, amit tett.
- Akkor majd én tolmácsolom neki. Egyébként is a parancsomra tette, tehát semmiféle jószívűség nem játszott közre.
- Miért? Mi lett vele? - aggódott Harry. - Amikor elváltunk odabent, nem volt valami jó állapotban.
- Kilapította vagy kétszáz tonna kő. Naná, hogy nem volt! - röhögött Revy. - Mondhatni, kétdimenziós volt.
- Nem arra gondol a fiú - intette le Balalajka. - Megmarad, de ezek után kell neki egy kis idő, hogy emberformát öltsön. Tudod, nem tett neki jót, hogy így kivetkőzött emberi mivoltából.
- Megértem. Akkor majd megköszönöm, ha magához tért.
- Beszállás! - kiabálta Dutch. - Majd ráértek később megköszönni egymásnak, hogy éltek. Otthon. A Yellow Flagben. Na, húzás haza!
A hajó kifarolt az öbölből, és elindult vissza Roanaprába.
- Nem kellett volna szólnunk neki? - szólalt meg a hang Balalajka fülében.
- Mégis, miről? Hivatalosan két teljes percig volt halott. Amikor Rock megérintette, a kölyök inkább megállította a szívét, csakhogy ne kaphassuk vissza. Ha nem csal az emlékezetem, már tudnak róla Londonban. Ha egy auror meghal, a hivatalban égő boszorkánygyertya kialszik. No persze, nem gyullad meg újra, ha az alany feléled.
- És a másik?
- Egy halottat nem lehet visszahívni. Alastor szentimentális döntést hozott, amikor nekem és Changnak küldte a fiú visszahívó parancsát, és nem Harrynek. Nem fontos. Jelen pillanatban Harry Potter halott az angolok számára. És nem nekünk kell eldöntenünk, hogy így marad-e. Nem köszöntem még meg neked, hogy megmentetted.
- Ez volt a parancsod, nem? Noah halála. Harrynek élni kellett.
- Mennyit segítettél neki odabent?
- Nem többet, mint a szabályok engedték.
- Még mindig rosszul hazudsz - mosolyodott el a nő. - Boris! Irány vissza Roanaprába. Útközben béreljen nekünk egy fürdőt ma estére. Szerintem jól fog esni nekik. Addigra elfogadható állapotba hozod magad?
- Mindent elkövetek.
A visszaúton Benny a rádióhoz hívta Revyt. Rock a rádiószoba ajtajában hallgatta a beszélgetés, miután meggyőződött róla, hogy Harry kényelmesen lefeküdt. A fiút még mindig ólmos fáradtság kínozta, szinte végigzuhant a priccsen.
- Itt vagyok - szólt a fejhallgatóba a lány. - Mi? Ja, simán ment. Mondom, levertük, mint vak a poharat. Miért? Dutch! Eda szerint az amcsik most húznak el a városból.
- Ezt örömmel hallom. Kezd a tököm tele lenni velük.
- Folytasd! - szólt bele újra a mikrofonba. - Hogy mit találtál? Changnál? Ezt fejtsd ki bővebben!
Két percig némán hallgatta a másik mondandóját.
- Aha, értem. Persze.
Rock látta, hogy a szája egy pillanatra a szokott ragadozóvigyorba rándult, de aztán gyorsan úrrá lett magán.
- Persze, ezt megbeszéljük, ha végre hazaértem. Ja, és mondd, nem lennél véletlenül a csajom? Munkahelyi kedvezmények járnak vele. Szerintem neked is… Eda? Eda? Az anyádat!
A polcra csapta a fejhallgatót.
- Nem jött be az udvarlás? - kérdezte vigyorogva Rock.
- Nem baj, majd neked udvarolok. Tudod, ment már korábban is! - csapott a pisztolyára a lány.
- Meg ne próbáld! - figyelmeztette a férfi.
- Értem én. Nem szereted, ha hevesen teszik neked a szépet.
- Na, most húzzatok kifelé a kuckómból! - utasított ki őket Benny. - Egy-kettő!
- Nem kell heveskedni - hagyta ott őket a lány.
- Kezdtek az agyamra menni - sóhajtott Benny.
Órákkal később futottak be a kikötőbe. Eda már a dokkban várta őket. Dutch kihajolt az ablakon, és rápillantott.
- Pénzzel jövök nektek? Mi másért is állnál itt.
- Ezúttal nem pénzről van szó - legyintett az álapáca. - A Kétkezűvel van dolgom.
- Mi az így nagy hirtelen? - kérdezte Dutch, de igazából nem volt kíváncsi a válaszra. Túl sok dolog volt Eda és Revy között, amire egyáltalán nem volt kíváncsi.
- Egyébként az oroszok üzenik, hogy estére meg vagytok hívva valami fürdőbe - jegyezte meg szinte mellékesen Eda. - Valami oroszos helyre.
- Kövér, szőrös pasik közé megyünk? - vonta fel a szemöldökét Dutch. - Megint?
- Hogy van Ri? - kérdezte az álapáca.
- Megmarad. Miért?
- Valami madár repkedett a házatok körül, amikor arra jártam. Valami volt a lábán. Mit tudom én, hogy ez feléjük mit jelent.
- Én sem. De majd megkérdem.
Ezalatt Rock felébresztette Harryt a fedélközben. Olyan mélyen aludt, hogy szinte fel kellett ráznia álmából.
- Máááris itt vagyunk? - ásította a fiú.
- Igen. De nem máris. Órák óta alszol.
- És te miért nem heveredtél el mellettem? - pillantott rá a fiú.
- Bennem még dolgozik a sokéves rutin, amikor át kellett virrasztanom az estéket, ha munka volt. Sajnos nem alszom el csak úgy.
- Kár.
- Ha összeszedtétek magatokat, haladósra foghatnánk a dolgot. Az oroszok valami ünnepséggel álltak elő. Lesz vodka meg uborka, ahogy őket ismerem - szólt le Dutch. - Na, tipli van!
Az első dolog, amire mind Harry, mind Rock vágyott, egy forró zuhany volt. Egymást játékosan taszigálva próbáltak előrébb jutni. Végül kiegyeztek abban, hogy együtt állnak a kabinba. A forró víz lemosta róluk az izzadtságot és a rájuk ragadt mocskot. Egymást tisztogatva álltak a vízsugár alatt, egész addig, amíg valaki dörömbölni nem kezdett az ajtón.
- Előre szólok, hogy fegyver van nálam, és kurvára morózus vagyok. Egy percen belül betöröm az ajtót, és ha bármi nekem nem tetszőt látok, használni is fogom. Irgalom és gondolkodás nélkül.
A tőlük telő legnagyobb sebességgel befejezték a zuhanyzást, és törülközőbe csavarták magukat. Revy nem várta meg az egy percet, hanem szándékosan előbb nyitott be. Előbb a fegyvere, majd ő lépett be a helyiségbe.
- Reméltem is, hogy valami hasonló fogad! Rock, veled Eda akar beszélni. Küldtek nekik egy halom japó mordályt. Japán kezelési útmutatóval. Legalább egy silabuszos fordítás kellene. Odakint van.
- Értem, azonnal - bólogatott szaporán Rock, majd Harryt gondosan maga előtt tolva elhagyta a fürdőt.
- Nem kell túlspilázni. Ha mindenki végzett a zuhannyal, megyünk fürdeni - csapta be maga után az ajtót Revy.
- Akkor én most sebesen megnézem azokat a papírokat, aztán készülődhetünk - javasolta Rock.
- Jó. De tényleg siess.
Harry eltűnt a szobájában, amíg Rock a konyhában leült az asztalhoz. A papírok máris halomként tornyosultak előtte.
- Atombomba kézikönyvetek is van? - sandított Edára. - Ez egy halom hülyeség - lapozta át az első aktát. - Na, mi van még? Gránátok. Rakéták. Ez eddig okés. Van itt egy KCK-121-es is - jegyzetelt egy keveset. - Nem ügy. Az egy szabványos kézikönyv, csak a sajátosságokat kell megváltoztatni. Mikorra kell az neked?
- A kisebb fegyverek minél előbb, de a nagyok még ráérnek - rágózott tovább a nő. - Lesz valami gond vele?
- Nem hiszem, csak kicsit hosszú lesz. Majd fölé írom, amit kell, ti meg behelyettesítitek. Ennyi.
- Jól van. Aztán el ne cseszd, nehogy valami marha felrobbantsa magát.
- Miért nem írjátok rá, hogy csak saját felelősségre? - kérdezte Rock.
- Talán. Akkor minél előbb - hagyta ott a papírokkal a nő.
- Fordítási díjat kellene kérned ezért a sok szarért - vett el a halomból néhányat Dutch. - De én nem hiszem, hogy ennek van értelme. A legtöbb vevőjük olvasni sem tud. Csak meghúzni a ravaszt.
- Őszinte leszek, nem izgat. Nem is értem, minek kell nekik. Megyek pakolni.
- Nagyon fáradtnak látszol. Már úgy agyilag - jegyezte meg Dutch. - Nem kellene inkább itthon maradnod aludni?
- Ahogy mondtad, agyilag vagyok fáradt. Ha lefeküdnék, akkor sem tudnék aludni. Szóval inkább nem.
- Te tudod - vont vállat Dutch.
Rock csak megszokásból kopogott Harry ajtaján, hiszen semmi meglepőn sem kaphatta volna rajta a fiút. Harry egy papírlapot tartott a kezében. Amikor belépett, látta a fiún, hogy hatalmas önfegyelmet gyakorolva egy könnyed mozdulattal összehajtotta, és zsebre tette.
- Én kész vagyok. És te? - kérdezte erőltetett hangon.
Baj van, ezt Rock tisztán érezte. De majd elmondja, ha el akarja. Igazából muszáj volt rávennie magát, hogy ne akarjon mindig és mindent tudni Harryvel kapcsolatban. Hagyni kell a fiúnak egy kis mozgásteret.
- Nekem még kell egy kis idő. De egy perc elég lesz.
Hamarosan odakint álltak az ajtó előtt. Revy vetett egy sanda pillantást Harryre, de egyelőre beérte ennyivel.
- Amúgy, miért állunk idekint? - kérdezte meg. - Van kocsink, nem?
- Balalajka küld értünk. Valami puccosat, vagy mit - dünnyögte Dutch.
- Anyám - gyújtott rá a lány. - De fárasztó ez az egész!
- Ne szenvedj már annyit! Elvégre győzelmi ünnepre megyünk, vagy mi a szösz.
- Ja - gyújtott rá Benny is. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem már nagyon elegem van ebből. Dutch, legközelebb keríts valami csendes, nyugalmas, és ami azt illeti, unalmas melót!
- Majd igyekszem.
Jókora, Hummerből átalakított limuzin fékezett le a ház előtt.
- Az Enterprise csillaghajó befejezte a dokkolást - ereszkedett le a vezető oldali ablak. - Kérjük az űrkadétokat, hogy igyekezzenek a beszállással!
- Leigharch! - dermedt meg Revy. - Te meg mi a bánatos fenét keresel itt?
- A világ legjobb sofőrje a rendelkezésükre áll. Fittebben és szebben, mint valaha!
Rock valahogy nem volt ilyen lelkes. Az erősen drogfüggő sofőrrel a legsimább út is egy kész rémálommá változhatott. Főként, mert a drog mellett a Star Treket is imádta. Legutolsó közös túrájuk alkalmával a dzsungelen vágtatott keresztül egy kisbusszal, óránként száz mérfölddel, miközben hangosan üvöltötte, hogy: „Le kell győznünk a klingonokat, Picard kapitány!” Sokkoló egy túra volt.
- Engem kértek meg, hogy vigyelek el titeket a fürdőbe. És ehhez megkaptam a legújabb Enterprise-E-t! - csapott a kocsi ajtajára.
- Csak érjünk oda! - rántotta fel az ajtót Dutch. - Már elment a kedvem az egésztől!
Az odaút meglepően sima volt. Már Leigharchhoz képest. Nem volt egyetlen kézifékes kanyar, satufékes megállás, százhússzal vett kanyar. Csak százzal. A mélygarázsba szinte bezuhantak, de a kocsi egészen jól vette a dolgot. Ők nem annyira. A harminc szíjjal rögzített ír meg sem rezzent a zuhanástól, míg Dutch hatszor verte be a fejét. Minden alkalommal egyre hosszabban káromkodott.
- Gyű-lö-löm az í-re-ket! - sistergett.
- Akkor a whiskynket is gyűlölnöd kell - taposott a fékbe az ír. - Nos, kiszállni!
A fürdő alagsori garázsában egyfolytában ment a szellőztetés, mivel az a zseni, aki egy termálvizes fürdő alá tervezte a garázst, nem számolt a párával, a nedvességgel és a gőzzel. Így, ha nem akarták, hogy mindenből csavarni lehessen a vizet, szellőztetni kellett.
- Gyerünk a lifthez - fordult balra Revy.
- Te már jártál itt? - kérdezte Harry.
- Nem is egyszer. Tudod, néha gáláns marhákba botlom, akik elhoznak ide - sandított Rockra.
A férfi igazított a nyakkendőjén, mintha a szövet fojtogatta volna. Igen, egyszer valóban eljöttek ide Revyvel. Ami azt illeti, akkor sajnálta, hogy nem azért, amit szeretett volna. Balalajka valami kényes ízlésű vendégét fogadta itt, így őt, mint tolmácsot, Revyt, mint álcázott testőrt hozta magával. A lányon egész este selyemkimonó volt, az a felhasított fajta, és képtelen volt nem látni, hogy mennyire szexi.
Odafent már várták őket. Az oroszok és Mr. Chang a rájuk nem jellemző könnyed eleganciával öltözködtek, a még mindig merev Boris is egészen emberszerűnek látszott a kék zakójában. Balalajka természetesen most is füstölgött.
- De zordak vagytok - jegyezte meg. - Pedig most ünnepelni jöttünk össze.
- A magam részéről ezt kevésbé nyílt körben is el tudtam volna intézni - jegyezte meg Revy.
- Te sem lehetsz már nagyobb ünneprontó. Na gyertek, menjünk!
A fürdő valóban hatalmas volt, tágas belső tereit egyetlen funkciónak, a fürdésnek szentelték, így hiányoztak belőle a felesleges kiegészítők. Felette egy kisebb, elegáns hotel kapott helyet.
- Aki kifürödte magát, annak van odafent egypár különszoba, nem kell végig idelent maradni - tájékoztatta őket Balalajka.
- Büdöskénk merre van? - fintorodott el Revy. - Már összeszedte magát?
- Még nem szalonképes, de hamarosan az lesz - zárta le ennyivel a dolgot a parancsnoknő.
Az éjszaka további része meglepően jól telt. A meleg víz hamar feloldotta a felgyülemlett feszültségüket éppúgy, mint az izmaikban a görcsöt. Hogy körülheverték a forró vizes medencét, Rock elmerengett rajta, hogy mennyire csalóka is az őket körüllengő látszat. Bárki könnyedén egyszerű embereknek nézhetné őket, akik fáradt tagjaikat pihentetik a meleg vízben. Mondjuk, ez utóbbi igaz is volt, de az egyszerű, hétköznapi emberek kifejezés már aligha. Egy sem akadt közöttük, akit ne ítélt volna el minden jóérzésű bíróság legalább húsz évre, ha nem többre. Ilyenkor, amikor ezeket a számokat végiggondolta, elmerengett, hogy miként is sikerült neki idekeverednie. Persze, az eredeti ok élénken élt benne: egy rosszul sikerült kereskedelmi megbízás után, a főnökei, hogy mentsék a helyzetet és a saját jó hírüket, az egész hajót szó szerint és képletesen is elsüllyesztették, úgy rendezve a dolgot, hogy hivatalosan ő is rajta volt. És ezt telefonon meg is mondták neki. Mire az ügynek úgy-ahogy vége lett, a halálhíre már elterjedt Japánban, így amikor a fejesek nagy kegyesen mégis felajánlották neki, hogy hazatérhet, inkább beintett nekik. Ez idáig rendben is lenne. De utána? Annyi szart kellett lenyelnie az évek során, hogy már nem számolta, hányszor akarták megölni, és az ebben a teremben tartózkodók is alaposan kivették a részüket belőle, szóval nem tudott volna magának egy egyértelmű, tiszta választ adni. Ő, a nyüzüge japán üzletember, idecsöppent ebbe a mindent durván, meg fokozott erőszakkal intéző világba, és csak úgy tudott fennmaradni, ha a Revy által annyira utált hajlékonyságával igazodott a körülményekhez.
A mellette heverő Harryre pillantott. Ő valahogy sehogy sem illett ebbe a képbe. Eljött ide, hogy elszakadjon attól a világtól, ami nem az embert, hanem a hőst látta benne, itt viszont megint nem az embert, hanem az állatot akarták látni belőle. A varázslót, aki szelet vet, és vihart arat, villámokat hajigál, és egyetlen szavával embereket öl. Hát ehhez képest a fiú egy komoly csalódás lehetett. De ő egyáltalán nem bánta. Nem tudta volna szeretni, ha megfelelt volna azoknak az elvárásoknak. A fiú a szokottnál is csendesebb volt ma este. Biztos az átélt események nyomasztották ennyire. Valamennyit ő is látott a csatából, ami közte és Noah között zajlott, de nem tudta egészen pontosan mivel jár majd az a változás, ami végbe ment Harryben. Ha a fiú nem akart beszélni róla, ő nem erőltethette. Csak csendesen szemezett vele, és apró érintésekkel jelezte, hogy ott van mellette.
Éjfél körül Revy egyszer csak felpattant és elvágtatott. Az utána támadt enyhe zavart felhasználva ők ketten is menekülőre fogták a dolgot. A többiek elől akartak elmenekülni, egymáshoz.
- Aztán ne nagyon menj messzire, Rock. Még beszédem van veled! - szólt utána Balalajka.
Felsóhajtott. Még ez is! De azért mentek tovább.
Tovább>>