Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 6. fejezet: 3. rész
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Közjáték: A nevem Voldemort
Harry egy fehér sivatagban találta magát. A távolban szintén fehér hegyek emelkedtek, az ég türkizkéken ragyogott, de sehol sem látott rajta napot, mégis nappali fényözöntől szikrázott a táj. Fogalma sem volt róla, miként került ide.
- Hol vagyok? - fordult körbe, inkább csak magát, mint valakit kérdezve.
- A Lelkek Sivatagában - szólalt meg mögötte Noah. - Ott, ahol a kóbor lelkek randevút adnak egymásnak a haláluk előtt.
- Miért vagyunk itt? - kereste a hang forrását a fiú, de nem találta sehol. Noah megfoghatatlan délibábként siklott el minduntalan a szeme elől.
- Hogy eldöntsük, kié lesz a tested. Ketten túl sokan vagyunk benne, te viszont nem adnád át önként, ha nem tévedek.
Harry tudta, hogy ez nem közönséges álom vagy varázslat. Ez most tényleg komoly. Tényleg a lelke múlik azon, hogy mi fog itt történni.
- Ezen a helyen - anyagiasult előtte végre Noah - nincs sem mágia, sem más hatalom. Nincsen semmid, csak amit magaddal hoztál - emelte fel a szamurájkardot. - És te most fegyvertelenül jöttél.
Rohamra indult Harry ellen, aki kényszeredetten tapasztalta, hogy Noah igazat mondott. A tagjait nem járta át a már jól ismert erő, a mozgása lassú maradt, és az izmai sajogtak, mint minden közönséges embernek. Hatalmas igyekezetébe került, hogy elkerülje a kardcsapásokat. Szerencsére Noah nem volt túl gyakorlott vívó, mert különben pillanatok alatt felaprította volna. A porban fetrengve próbált egérutat nyerni azáltal, hogy megpróbálta gátolni ellenfele látását, de egyelőre az csak jött és jött. Meg sem fordult a fejében, hogy közelharcba bocsátkozzon vele. A teste minden mozdulat ellen tiltakozott, ennyit tudott csak kipréselni belőle.
A porfüggönybe penge hasított, végigvágva a mellkasán. Nem túl mélyen, de ahhoz épp eléggé, hogy a fájdalom megbénítsa egy pillanatra. A penge ezúttal felülről érkezett. Izomba markoló fájdalom árán sikerült odébb vetnie magát. A jobb karjába maró acél égő, szinte izzó kínhullámot zúdított rá, majd a porba zuhant. Noah fehéren, arcán a rettenet maszkjával rontott elő a fellegből.
- Végezzünk gyorsan - emelte fel a kardot.
Nem tudta levenni a szemét a lefelé zúduló pengéről. Igazából fel sem fogta, hogy ez lesz az utolsó dolog, amit életében lát. Aztán valaki a vállánál fogva kirántotta a lesújtó kard útjából. Noah orra bukva terült el, ahogy a lendülete magával ragadta, de szinte azonnal felpattant.
- Hol vagy?! - üvöltötte.
Harry nem értette, miért nem látja, hiszen alig egy méterre hevert tőle a porban. Noah azonban megfordult, és eltűnt a fellegben.
- Ő sem sok mindent hozott magával - rántotta talpra egy erős kéz.
A hozzá tartozó hangban Yurira ismert.
- Hát te? - küzdött még egy kicsit a lenyelt porral és a döbbenettel.
- Ahogy Noah is megmondta, találkát adnak egymásnak a lelkeink.
- De te még élsz, vagy nem?
- Olybá tűnik, de ez most lényegtelen. Ami fontos, hogy eldöntsd, kié lesz a tested. Hárman már igazán sokan lennétek benne.
- Hárman? - kérdezte döbbenten Harry.
- Időbe telt, mire rájöttem, mitől vagy annyira érdekes. Amikor Revy megölte Ginjit és elvette a kardját, a lelkét nem szerezte meg. Muszashi kardjának minden egyes forgatója birtokolta az előzőek tudását és emlékeit, így váltak egyre hatalmasabbá. Revy azonban csak elvette a kardot, birtokolni sohasem próbálta. Hogy milyen okkal választott Ginji téged, azt nem tudom. De beszél hozzád álmodban, vagy amikor közel kerülsz a belső önmagadhoz. Talán meglátta benned azt, akin segítenie kell.
- Segíteni?
- Itt, a Lelkek Sivatagában, csak azoknak van esélye létezni és cselekedni, akik összhangban élnek önmagukkal. Noah képes volt magával hozni a kardot még ide is, mert ő mindig is harmóniában élt a saját démonával. Ellentétben veled - szólalt meg Yuri mögött Ginji. - Mi is azért tudunk rajtad segíteni, mert nevet adtunk a saját démonunknak, így a lelkünk egyensúlya megmaradt.
- Kár volna tagadnom, hogy semmit sem értek belőle.
- Nézd meg őt jobban, Harry! - mutatott a mindhiába keresgélő Noah felé a szamuráj.
A fiú körül kékesen derengett valami. Egy rakoncátlan fürtökkel megáldott kisfiú kacagott. Hangtalanul ugyan, de tisztán érezni lehetett, hogy boldogan és teljes szívből teszi.
- Egész életében fegyelmezett volt. Mind a teste, mind az elméje. Így az ő démona a rakoncátlan gyermek, aki nem ura a tetteinek - mondta Yuri. - Minden ember lelkében él egy démon, ami kínozza őt, ha hagyja. Mindig olyan dolgokkal, amik őt bántják és elgyengítik, így a jókat és rosszakat egyaránt utoléri az ereje. Csak úgy fékezheted meg, ha elfogadod a létezését, és végre nevet adsz neki. Mint én az enyémnek.
Az óriási orosz oldalt lépett, és Harry megpillantott egy gyereket, aki egy arctalan asszony szoknyájába kapaszkodott.
- Minél inkább az ösztöneid rabja vagy, annál közelebb kerülsz a gyermeki énedhez. Ahhoz a boldog, ártatlan és esetlen gyermekhez, aki egykoron voltál. De mivel szörnyeteg vagy, tisztán látod az utat is, ami a gyermektől a szörnyhöz vezetett. És látod a gyermeket sírni.
A kisfiú arcán vastagon patakzottak a könnyek.
- Ráeszmélsz, hogy az egyetlen biztos pont az életedben az anyád volt, akinek azonban mára már az arcára sem emlékszel. Rájössz, mennyire elveszett vagy nélküle, hogy mennyire hiányzik a dicsérő szava, a mosolya. És hogy hiába próbálod betölteni ezt az űrt, sohasem leszel képes rá.
Letérdelt, és megsimogatta a szellemgyermek arcát.
- Ahogy arra is, hogy mi a neve. Eltékozolt életnek hívják.
- Yuri - érzékenyült el Harry.
Nem hitte volna, hogy ennyire megérinti a dolog. Így már megértette az oroszt. Minden tette azért volt, hogy azt a mosolyt újra láthassa. Ha nem is az anyja arcán, akkor egy másik nőén. Hogy valaki büszke legyen rá, hogy azt mondja, szereti.
- Mind bejárjuk a magunk útját, Harry - vette át a szót Ginji. - És eljön a perc, amikor vissza kell tekintenünk. Vajon még mindig helyesen járjuk? Egész életemet a bushidónak szentelve éltem, de voltak pillanatok, amikor elfogott a kétség, vajon még mindig azon az úton járok-e, amit a szamurájnak járnia kell? Harcos vagyok-e még, vagy csak egy közönséges gyilkos, aki elvadult kutyaként acsarog mindenkire, amíg ki nem lövik? Így leltem meg a magam démonának az alakját és a nevét.
Egy karóra tűzött, levágott fej jelent meg mögötte.
- Bundori. Egyetlen kardcsapással levágott fej, amit aztán karóra tűznek, és romlott életének minden bűnét felróják rá. Szamurájként ez a legszégyenteljesebb halál. Életem minden napján szaporodtak rajta a bűnök, amíg csak meg nem leltem magam a nevét. Csak így tudtam tovább járni az utamat, és gazdám, majd az úrnőm szemébe nézni.
- Minden démonnak hatalma van, Harry. Hatalom, amit felhasznál, csak az a kérdés, hogy ellened, vagy ellenségeid ellenében. Ha uralod a démonodat, békét lelsz, és legyőzöd a lelkedben kavargó kételyt. Nem mellesleg legyőzöd vele Noaht. Mögötted - intett neki Yuri, hogy forduljon meg.
Egy fakó, remegő, délibábszerű alakot látott.
- Harry, ő a démonod. Harry démonja, ő itt Harry - mutatta be őket egymásnak.
- Nem tudom, mi ez. Hogy adhatnék neki nevet? - pillantott hátra a fiú.
- A démon benned él. Te vagy. Az egész másik fele, ami még nem alkot egészet a párjával együtt. Nem, amíg ki nem mondod a nevét.
- Mégis, hogy tudhatnám meg a nevét?
- Más démonjának könnyű megtudni a nevét. De nem mondhatod meg neki. Úgy nem ér semmit.
- Mi a nevem? - kérdezte a remegő alak.
Ezerszólamú hang volt. Minden, valaha ismert ismerősének, barátjának, ellenségének hangja keveredett benne.
- Mi a nevem? - ismételte a délibáb.
- Honnét tudnám!? Nem is ismerlek!
- Mi a nevem?
- Fogalmam sincs!
- Nem fogja abbahagyni, Harry. Már nem. Amíg nem felelsz neki, vagy amíg meg nem bomlik az elméd.
- Segítsetek már! - könyörgött Harry. - Nem akarom ezt
- Mi a nevem! - Már nem kérdezett, már kiáltott a jelenés.
- Nem akarom tudni!
Harry elsírta magát. Nem akarta tudni! Letérdelt a porba, és zokogott. Miért nem hagyja már abba? Nem akarja tudni! Nem akarja kimondani! Hagyja már békén! Puha tapintású, meleg kezet érzett az arcán.
- Csak egy név, Harry - mondta egy szelíd hang. - Semmi baj.
Olyan megnyugtató volt, ahogy hozzáért. Mint egy anya meleg keze, aki a fiát nyugtatja.
- Csak egy név - ismételte utána.
Kalapált a szíve és remegett a gyomra az idegességtől.
- Mi a nevem? - kérdezte újból szelíden a hang.
- A neved… - kezdett bele.
- A nevem… - ismételte utána.
- A neved…
- A nevem…
- A neved… Voldemort.
- A nevem Voldemort.
A melegség eltűnt, és egy hideg, hüllőszerű kéz maradt a helyén.
- Most már rendben leszünk, Potter! - kacagott nyersen a Sötét Nagyúr hangján lelke démona.
Olyan volt a hangja, mint a szöggel karcolt palatábla.
- És most használd az erejét, Harry.
Hideg, merev tárgy simult a kezébe. Cirádás markolatú salamanca volt, pengéje smaragdzöld színű, kosarán egymást harapó kígyókkal. Hallotta a fegyver suttogását, de más volt, mint amire számított. A Voldemort-kard neki engedelmeskedett.
- Most pedig - intett Yuri -, küzdj meg önmagadért.
Újra a földön találta magát, felette a lecsapni készülő szamurájkard. A salamanca azonban már a kezében volt, és az izmait sem kínozta többé fájdalom. A keskeny penge megvillant, és hárította a másikat. Felhúzta a térdét, és belerúgott Noahba. Nem hagyott időt neki a reagálásra, felpattant, és nekirontott. Sohasem tapasztalt gyakorlottság vezette a kezét, és gyorsan védekezésre szorította a fiút. A tőrkard megvillant, és mélyen döfött Noah mellébe. Látta az arcán a csodálkozást és a döbbenetet. Megérzett valamit. A rideg szívű, merev tekintetű fiú lelkében sírni kezdett a gyermek. A kisfiú, aki nem értette, hogy miért bántják. A penge körül egyszerre megszűnt az ellenállás, ahogy a másik teste elenyészett a semmiben. Egy pillanatra keserűség fogta el. Sohasem látta még azok lelkének másik oldalát, akikkel harcolt, vagy megölt. Sajnálta Noah ártatlan énjét.
A kard kifordult a kezéből és eltűnt.
- Ezzel végeztünk, Harry - jelent meg előtte a két férfi. - Mostantól valóban rajtad áll, hogy mihez kezdesz.
- És ti? Veletek mi lesz?
Nem kapott választ. Az ég lassan feketére színeződött, a fények kihunytak, a sivatag homokját szél kavarta fel. Ideje volt visszatérnie.
Tovább>>
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Közjáték: A nevem Voldemort
Harry egy fehér sivatagban találta magát. A távolban szintén fehér hegyek emelkedtek, az ég türkizkéken ragyogott, de sehol sem látott rajta napot, mégis nappali fényözöntől szikrázott a táj. Fogalma sem volt róla, miként került ide.
- Hol vagyok? - fordult körbe, inkább csak magát, mint valakit kérdezve.
- A Lelkek Sivatagában - szólalt meg mögötte Noah. - Ott, ahol a kóbor lelkek randevút adnak egymásnak a haláluk előtt.
- Miért vagyunk itt? - kereste a hang forrását a fiú, de nem találta sehol. Noah megfoghatatlan délibábként siklott el minduntalan a szeme elől.
- Hogy eldöntsük, kié lesz a tested. Ketten túl sokan vagyunk benne, te viszont nem adnád át önként, ha nem tévedek.
Harry tudta, hogy ez nem közönséges álom vagy varázslat. Ez most tényleg komoly. Tényleg a lelke múlik azon, hogy mi fog itt történni.
- Ezen a helyen - anyagiasult előtte végre Noah - nincs sem mágia, sem más hatalom. Nincsen semmid, csak amit magaddal hoztál - emelte fel a szamurájkardot. - És te most fegyvertelenül jöttél.
Rohamra indult Harry ellen, aki kényszeredetten tapasztalta, hogy Noah igazat mondott. A tagjait nem járta át a már jól ismert erő, a mozgása lassú maradt, és az izmai sajogtak, mint minden közönséges embernek. Hatalmas igyekezetébe került, hogy elkerülje a kardcsapásokat. Szerencsére Noah nem volt túl gyakorlott vívó, mert különben pillanatok alatt felaprította volna. A porban fetrengve próbált egérutat nyerni azáltal, hogy megpróbálta gátolni ellenfele látását, de egyelőre az csak jött és jött. Meg sem fordult a fejében, hogy közelharcba bocsátkozzon vele. A teste minden mozdulat ellen tiltakozott, ennyit tudott csak kipréselni belőle.
A porfüggönybe penge hasított, végigvágva a mellkasán. Nem túl mélyen, de ahhoz épp eléggé, hogy a fájdalom megbénítsa egy pillanatra. A penge ezúttal felülről érkezett. Izomba markoló fájdalom árán sikerült odébb vetnie magát. A jobb karjába maró acél égő, szinte izzó kínhullámot zúdított rá, majd a porba zuhant. Noah fehéren, arcán a rettenet maszkjával rontott elő a fellegből.
- Végezzünk gyorsan - emelte fel a kardot.
Nem tudta levenni a szemét a lefelé zúduló pengéről. Igazából fel sem fogta, hogy ez lesz az utolsó dolog, amit életében lát. Aztán valaki a vállánál fogva kirántotta a lesújtó kard útjából. Noah orra bukva terült el, ahogy a lendülete magával ragadta, de szinte azonnal felpattant.
- Hol vagy?! - üvöltötte.
Harry nem értette, miért nem látja, hiszen alig egy méterre hevert tőle a porban. Noah azonban megfordult, és eltűnt a fellegben.
- Ő sem sok mindent hozott magával - rántotta talpra egy erős kéz.
A hozzá tartozó hangban Yurira ismert.
- Hát te? - küzdött még egy kicsit a lenyelt porral és a döbbenettel.
- Ahogy Noah is megmondta, találkát adnak egymásnak a lelkeink.
- De te még élsz, vagy nem?
- Olybá tűnik, de ez most lényegtelen. Ami fontos, hogy eldöntsd, kié lesz a tested. Hárman már igazán sokan lennétek benne.
- Hárman? - kérdezte döbbenten Harry.
- Időbe telt, mire rájöttem, mitől vagy annyira érdekes. Amikor Revy megölte Ginjit és elvette a kardját, a lelkét nem szerezte meg. Muszashi kardjának minden egyes forgatója birtokolta az előzőek tudását és emlékeit, így váltak egyre hatalmasabbá. Revy azonban csak elvette a kardot, birtokolni sohasem próbálta. Hogy milyen okkal választott Ginji téged, azt nem tudom. De beszél hozzád álmodban, vagy amikor közel kerülsz a belső önmagadhoz. Talán meglátta benned azt, akin segítenie kell.
- Segíteni?
- Itt, a Lelkek Sivatagában, csak azoknak van esélye létezni és cselekedni, akik összhangban élnek önmagukkal. Noah képes volt magával hozni a kardot még ide is, mert ő mindig is harmóniában élt a saját démonával. Ellentétben veled - szólalt meg Yuri mögött Ginji. - Mi is azért tudunk rajtad segíteni, mert nevet adtunk a saját démonunknak, így a lelkünk egyensúlya megmaradt.
- Kár volna tagadnom, hogy semmit sem értek belőle.
- Nézd meg őt jobban, Harry! - mutatott a mindhiába keresgélő Noah felé a szamuráj.
A fiú körül kékesen derengett valami. Egy rakoncátlan fürtökkel megáldott kisfiú kacagott. Hangtalanul ugyan, de tisztán érezni lehetett, hogy boldogan és teljes szívből teszi.
- Egész életében fegyelmezett volt. Mind a teste, mind az elméje. Így az ő démona a rakoncátlan gyermek, aki nem ura a tetteinek - mondta Yuri. - Minden ember lelkében él egy démon, ami kínozza őt, ha hagyja. Mindig olyan dolgokkal, amik őt bántják és elgyengítik, így a jókat és rosszakat egyaránt utoléri az ereje. Csak úgy fékezheted meg, ha elfogadod a létezését, és végre nevet adsz neki. Mint én az enyémnek.
Az óriási orosz oldalt lépett, és Harry megpillantott egy gyereket, aki egy arctalan asszony szoknyájába kapaszkodott.
- Minél inkább az ösztöneid rabja vagy, annál közelebb kerülsz a gyermeki énedhez. Ahhoz a boldog, ártatlan és esetlen gyermekhez, aki egykoron voltál. De mivel szörnyeteg vagy, tisztán látod az utat is, ami a gyermektől a szörnyhöz vezetett. És látod a gyermeket sírni.
A kisfiú arcán vastagon patakzottak a könnyek.
- Ráeszmélsz, hogy az egyetlen biztos pont az életedben az anyád volt, akinek azonban mára már az arcára sem emlékszel. Rájössz, mennyire elveszett vagy nélküle, hogy mennyire hiányzik a dicsérő szava, a mosolya. És hogy hiába próbálod betölteni ezt az űrt, sohasem leszel képes rá.
Letérdelt, és megsimogatta a szellemgyermek arcát.
- Ahogy arra is, hogy mi a neve. Eltékozolt életnek hívják.
- Yuri - érzékenyült el Harry.
Nem hitte volna, hogy ennyire megérinti a dolog. Így már megértette az oroszt. Minden tette azért volt, hogy azt a mosolyt újra láthassa. Ha nem is az anyja arcán, akkor egy másik nőén. Hogy valaki büszke legyen rá, hogy azt mondja, szereti.
- Mind bejárjuk a magunk útját, Harry - vette át a szót Ginji. - És eljön a perc, amikor vissza kell tekintenünk. Vajon még mindig helyesen járjuk? Egész életemet a bushidónak szentelve éltem, de voltak pillanatok, amikor elfogott a kétség, vajon még mindig azon az úton járok-e, amit a szamurájnak járnia kell? Harcos vagyok-e még, vagy csak egy közönséges gyilkos, aki elvadult kutyaként acsarog mindenkire, amíg ki nem lövik? Így leltem meg a magam démonának az alakját és a nevét.
Egy karóra tűzött, levágott fej jelent meg mögötte.
- Bundori. Egyetlen kardcsapással levágott fej, amit aztán karóra tűznek, és romlott életének minden bűnét felróják rá. Szamurájként ez a legszégyenteljesebb halál. Életem minden napján szaporodtak rajta a bűnök, amíg csak meg nem leltem magam a nevét. Csak így tudtam tovább járni az utamat, és gazdám, majd az úrnőm szemébe nézni.
- Minden démonnak hatalma van, Harry. Hatalom, amit felhasznál, csak az a kérdés, hogy ellened, vagy ellenségeid ellenében. Ha uralod a démonodat, békét lelsz, és legyőzöd a lelkedben kavargó kételyt. Nem mellesleg legyőzöd vele Noaht. Mögötted - intett neki Yuri, hogy forduljon meg.
Egy fakó, remegő, délibábszerű alakot látott.
- Harry, ő a démonod. Harry démonja, ő itt Harry - mutatta be őket egymásnak.
- Nem tudom, mi ez. Hogy adhatnék neki nevet? - pillantott hátra a fiú.
- A démon benned él. Te vagy. Az egész másik fele, ami még nem alkot egészet a párjával együtt. Nem, amíg ki nem mondod a nevét.
- Mégis, hogy tudhatnám meg a nevét?
- Más démonjának könnyű megtudni a nevét. De nem mondhatod meg neki. Úgy nem ér semmit.
- Mi a nevem? - kérdezte a remegő alak.
Ezerszólamú hang volt. Minden, valaha ismert ismerősének, barátjának, ellenségének hangja keveredett benne.
- Mi a nevem? - ismételte a délibáb.
- Honnét tudnám!? Nem is ismerlek!
- Mi a nevem?
- Fogalmam sincs!
- Nem fogja abbahagyni, Harry. Már nem. Amíg nem felelsz neki, vagy amíg meg nem bomlik az elméd.
- Segítsetek már! - könyörgött Harry. - Nem akarom ezt
- Mi a nevem! - Már nem kérdezett, már kiáltott a jelenés.
- Nem akarom tudni!
Harry elsírta magát. Nem akarta tudni! Letérdelt a porba, és zokogott. Miért nem hagyja már abba? Nem akarja tudni! Nem akarja kimondani! Hagyja már békén! Puha tapintású, meleg kezet érzett az arcán.
- Csak egy név, Harry - mondta egy szelíd hang. - Semmi baj.
Olyan megnyugtató volt, ahogy hozzáért. Mint egy anya meleg keze, aki a fiát nyugtatja.
- Csak egy név - ismételte utána.
Kalapált a szíve és remegett a gyomra az idegességtől.
- Mi a nevem? - kérdezte újból szelíden a hang.
- A neved… - kezdett bele.
- A nevem… - ismételte utána.
- A neved…
- A nevem…
- A neved… Voldemort.
- A nevem Voldemort.
A melegség eltűnt, és egy hideg, hüllőszerű kéz maradt a helyén.
- Most már rendben leszünk, Potter! - kacagott nyersen a Sötét Nagyúr hangján lelke démona.
Olyan volt a hangja, mint a szöggel karcolt palatábla.
- És most használd az erejét, Harry.
Hideg, merev tárgy simult a kezébe. Cirádás markolatú salamanca volt, pengéje smaragdzöld színű, kosarán egymást harapó kígyókkal. Hallotta a fegyver suttogását, de más volt, mint amire számított. A Voldemort-kard neki engedelmeskedett.
- Most pedig - intett Yuri -, küzdj meg önmagadért.
Újra a földön találta magát, felette a lecsapni készülő szamurájkard. A salamanca azonban már a kezében volt, és az izmait sem kínozta többé fájdalom. A keskeny penge megvillant, és hárította a másikat. Felhúzta a térdét, és belerúgott Noahba. Nem hagyott időt neki a reagálásra, felpattant, és nekirontott. Sohasem tapasztalt gyakorlottság vezette a kezét, és gyorsan védekezésre szorította a fiút. A tőrkard megvillant, és mélyen döfött Noah mellébe. Látta az arcán a csodálkozást és a döbbenetet. Megérzett valamit. A rideg szívű, merev tekintetű fiú lelkében sírni kezdett a gyermek. A kisfiú, aki nem értette, hogy miért bántják. A penge körül egyszerre megszűnt az ellenállás, ahogy a másik teste elenyészett a semmiben. Egy pillanatra keserűség fogta el. Sohasem látta még azok lelkének másik oldalát, akikkel harcolt, vagy megölt. Sajnálta Noah ártatlan énjét.
A kard kifordult a kezéből és eltűnt.
- Ezzel végeztünk, Harry - jelent meg előtte a két férfi. - Mostantól valóban rajtad áll, hogy mihez kezdesz.
- És ti? Veletek mi lesz?
Nem kapott választ. Az ég lassan feketére színeződött, a fények kihunytak, a sivatag homokját szél kavarta fel. Ideje volt visszatérnie.
Tovább>>