Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 6. fejezet: 2. rész
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
- Itt járt - bökött a kövekre Yuri.
- Miből gondolod? - érintette meg a köveket a fiú.
- A templom nagyon régi. Sok érzelem kötődik ezekhez a falakhoz. Noah ehhez képest olyan, mint egy emocionális sivatag. Érzem a köveken a lába nyomát, ahogy felszívta az érzelmi párát, ahogy elhaladt erre. Olyan jól csinálja, hogy már-már nem is mágia, inkább érzék kell ahhoz, hogy felismerd.
- Én csak kellemetlen szagot érzek. Szúrós szagot - fintorgott Revy.
A fiú a padlót tapogatta, megpróbálva megérezni az említett dolgokat. De nem járt sikerrel. Talán az ő érzékei nem voltak elég élesek, vagy az elméje elég állatias ehhez. Érzett valami egyebet viszont. Az épület lüktetett. Mágikus erek hálózták be, átjárva minden követ és növényt. E furcsa hálón keresztül az egész rendszer elérhető volt, egy bizonyos módon. És ha valaki képes volt felhasználni ezt a bizonyos módot!
- Szerintem figyel minket. Azóta, hogy beléptünk a templomba, sőt, talán régebben. Nézzetek csak körbe. Mindent behálóznak a növények, és a köveken is furcsa az erezet. Mindenütt ott vannak. A templomnak ez lehetett a közepe, és ez valamiféle domb lehetett. Ugye, lényegében a föld alatt vagyunk? - fordult az oroszhoz.
- Igen.
- Na, és? - vonta fel a szemöldökét Revy.
- A növények már régen áttörték a kőzetet, de a kupola a terem felett nem omlott be. Szerintem már akkor is így nézett ki, amikor még használták a templomot.
- Ok. Na, és? - ismételte magát a lány.
- A különös kövek és a növények. Ha az itteni buddhista papok varázslók is voltak, talán rájöttek, hogy ezek párosításával egy sajátos rendszert alkothatnak. A növények kúszónövények, vagyis elég messzire elérnek. Az egész templomot és a környékét is benőtték. Egyes növények érzékei nagyon hasonlóak az emberekéhez, vagy felfoghatóak akként is. Ha a papok elég ügyesek voltak, akkor rajtuk keresztül szemmel tarthatták az egész templomot.
- Növényekkel?
- Nem tudom, hogy valóban képesek voltak-e rá, mivel a növények „gondolkodásmódja” annyira más, mint az emberé, hogy nem tudom, milyen hatásfokkal lehetett ezt végezni, de ha tegyük fel, igen, akkor figyelembe véve, hogy elég jó az agyfürkészésben, azt kell hinnem, hogy mindenről tud, amit azóta tettünk, vagy gondoltunk, hogy beléptünk a templomba. Vagyis, nem csak helyzeti előnyben van velünk szemben, de immár…
- Felfogtam! - dühöngött Revy. - Hát, semmivel sem tudjuk meglepni ezt a kis mocskot?
- Dehogynem - vont vállat az orosz. - Ha önmagadat is megleped vele. Ami nincs ott, arról nem tud.
- Ez nekem magas.
Az orosz a lépcsősor teteje felé fordította a tekintetét.
- Elidőzött odafent egy darabig. Nézzük meg, mivel!
A lépcső egy tágas ajtónyílásban tűnt el, ami egy, a lentinél kisebb terembe nyílt. Négyszögletű, lépcsőzetesen befelé szűkülő tető borult a teljesen üres helyiségre. A falakat nyilvánvalóan nem buddhista rajzok borították.
- Vad nép élhetett itt. A papok talán azért jöttek ide, hogy a hátrahagyott rossz szellemeket elűzzék - pillantott körbe az orosz.
- Most valahogy szarok a folklórra - vonta meg a vállát Revy. - Mit csinált idefent a kölyök?
A mágus fényt gyújtott. Az árnyak közül egy apró alak bontakozott ki. A földön hevert, előttük pár méterre.
- Biztos, hogy ott van? - tette fel már rutinból a kérdést Harry. - Eddig nem láttuk.
- Talán ott van. Ti ketten, húzódjatok hátrébb! - intett az orosz.
Odalépett a testhez, és minden teketória nélkül belerúgott. A gyermeki test ellenállás nélkül átfordult, és odébb gurult.
- Üres héj. Talán eddig ezt használta.
- De akkor, most hol van? - vonta fel a szemöldökét Revy. - Nem úgy volt, hogy kell neki egy test, hogy egyben tarthassa magát? Nem így van, Ri?
- Én is így tudtam. A test nélküli létezés előbb-utóbb szétzilálja a lelket. Legalábbis nekem így tanították.
- És most? Mi a büdös szart csináljunk vele?
- Van még itt valami! - fordult a plafon felé Yuri. - Valami rosszindulatú. Kifelé!
Mintha szél kapta volna fel őket, úgy repültek ki a teremből. Csak az orosz maradt mozdulatlan. Ahogy a robbanás beszakította a tetőt és sok száz tonna követ omlasztott rá, ő egy helyben maradt. Ahogy átrepültek az ajtón, majd le a lépcsőn, könnyedén és puhán értek földet, mintha csak egy párnára estek volna. Mögöttük szürke por tört ki az ajtón keresztül.
- Yuri! - kiáltott Balalajka. - Yuri!
- Úgy néz ki, megint csak sikerült meglepnem benneteket - szólalt meg egy hang. - Habár, az orosz engem is meglepett. Rátok omlott volna az egész rohadt templom, ha nem marad odabent, és nem akadályozza meg. Igen megható volt. Akkor talán neki is kezdhetnénk a lényegnek.
Kövek roppantak, és a magasban valami mozgás támadt. A kőlapok, melyek a kupolát alkották, némelyike elmozdult és a padlóra zuhant. Az így támadt üregekben valami mozgolódni kezdett.
- Ha most élőhalottak következnek, menten berosálok - emelte fel a puskáját Dutch.
- De még milyenek - pillantott fel Harry - Tényleg képes rá!
- Mégis, mi a faszra?
Egy kéz nyúlt ki az üregéből. Aszott bőrű, csontos példány volt, tele növényindákkal. Rengeteg indával.
- Élőholtak márpedig nincsenek. De bármelyik halottat lehet dróton rángatni, ha megvannak a megfelelő zsinórok - vicsorodott el Balalajka, elharapva a szájában égő szivart. - Elvtársak! Senkinek sem kegyelmezünk!
Könnyebb volt mondani, mint valóra váltani. Az üregeikből kimászó testek lassúak és merevek voltak, de a lövéseket fel sem vették. Valóban dróton mozogtak, mindegyiket rengeteg vaskos inda eresztette alá, és csak jöttek. Az odalent állók a hátukat egymásnak vetve tűz alatt tartották őket. Néhány jobban sikerült lövés szétszaggatta az indákat, vagy letépett egy szikkadt végtagot, de nem sok kárt tett bennük.
- Most mi legyen? - pillantott Dutch Balalajkára.
- Nem megyünk sehova! Addig nem, amíg ki nem csináltam ezt a tetvet!
A halottakon túl maguk az indák is megindultak. Tapogatózva, rángva engedelmeskedtek az őket meglódító akaratnak. Végtagokra fonódtak rá, fegyvereket rángattak, röviden, mindent megtettek, hogy megnehezítsék a dolgukat.
- Újabb remek ötlet? - szaggatott le magáról egy maréknyi gyomot Revy. - Kezd tele lenni a tököm. Nagyon rühellnék - rántotta meg megint az indákat - a növények martaléka lenni.
- Talán elkerülhető - szólalt meg megint Noah hangja. - Talán… Talán, ha kapnék egy új testet. Talán… Talán…
- Kussolj már! - ordított Harry. - Fogd már be!
Rock közelebb húzódott hozzá. A fiút majd szétvetette a méreg. A kezében a két pisztoly szinte izzani látszott. Nyilvánvalóan nagyon felkavarták az események, és ez most sok volt neki. Mivel nem rendelkezett elegendő harctéri tapasztalattal, nem tudta miként kell kezelni az ilyen helyzeteket.
- Ejnye, Harry! De feltüzelted magad - élcelődött a hang.
- Azt mondtam, kussolj! - emelte a mennyezet felé mindkét pisztolyát a fiú. - Vagy én fogom be a pofádat!
Nem golyók voltak, amiket kilőtt. A fegyvert két, vörösen izzó lövedék hagyta el, amik gránátszerűen téptek bele a felettük lógó tetemekbe. Aztán jött a következő lövés. Majd a következő.
- A büdös életbe - ugrált félre Revy az aláhulló törmelék elől. - Még ránk omlasztod a templomot!
- Új játékszer? - kacagott a hang. - Mágikus fegyverré változtattad a pisztolyokat, annyira végezni akarsz velem. Akkor talán ideje nekem is elővennem a magamét. Nézd, mim van!
Az egyik inda egy ismerős fegyvert emelt fel.
- Hát így - csikorogta Harry.
- Hát így - tett egy széles mozdulatot a karddal az inda. - Valóban, igen sajátságos érzés birtokolni.
- Hogy? Mikor? - kapott a kardhüvelye után Balalajka. - Mikor?
- Nem figyelhettél minden indára. És nekem is tetszik ez a kard. Akkor, lássuk!
A lezúduló penge felülről csapott le Harryre, de a fehéren izzó fegyverek megakasztották. Lassan maga Harry is izzani kezdett.
- Szerintem most érte el a saját határát - vonult fedezékbe Revy. - Rock, ne bámészkodj, hanem gyere ide, vagy kinyiffansz!
- De mit csinál? - aggódott a férfi.
- Feldühödik. Mágikus ellenpólust képez. Annyira úgysem tud lenyugodni, mint Noah, hogy ilyen módon váljon egyenlővé az erejük. De ha feldühödik, akkor talán van esélye - magyarázta Benny. - És most, futás!
Egyszerre volt rémisztő és komikus jelenet, ahogy Harry egy indákkal rángatott karddal csatázik. Amikor egy lélegzetvételnyi szünethez jutott, a magasabban lévő növényeket vette célba, hogy ilyen módon vágja el őket a kövektől, ezzel talán megszüntetve a kardot mozgató „drótok” utánpótlását.
- Mondd, Harry. Még mindig félsz tőlem? - kérdezte a hang. - Hiszen én jobban beléd látok, mint bárki. Többet tudok rólad, mint akárki. Nem kellene ennyire félned tőlem. Hiszen, én megértelek!
- Megmondtam, hogy pofa be! - kiáltotta Harry.
Valami széthasította a körülötte lévő indákat. Majd a távolabb lévőket is, egészen fel, a mennyezetig. A kard a kövekre hullott.
- Nem tudod, mikor kell befogni a pofádat? - szuszogta kifulladtan. - Ha van még valamid, akkor most megmutathatod.
Noah testetlen hangja megint nevetni kezdett.
- Sokkal érdekesebb vagy, mint elsőre gondoltam volna. Sokkal, sokkal, sokkal. Hogy van-e még valamim? Persze, hogy van.
Harry teste megdermedt. A szemében kihunyt a fény, és drótjait vesztetten eresztette le a karjait.
- Ember - szólalt meg hirtelen tónustalan hangon. -, hogy ez mennyire kényelmetlen. De nem baj.
Megmozdult. Elhajította a pisztolyokat, és a baljával a kard felé intett. A japán kard megperdült a köveken, majd felemelkedve a kezébe siklott.
- Akkor? - fordult körbe. - Na, mit álltok ott? Megint sikerült meglepnem titeket, mi?
Mit sem törődve a körülötte állókkal, kedvtelve nézegette a kardot. Végigfuttatta a kezét a pengén, elidőzött a kovácsoláskor keletkezett számtalan hajlításon, amitől legendásan kemény lett a szamurájkard.
- Már nem annyira, mint hinnéd - sóhajtott neki háttal, a falhoz támaszkodva Balalajka. - Nem mintha pont erre számítottam volna, de azért nem meglepő.
- Egész pontosan, mi is? - vonta fel a szemöldökét Dutch.
- Ez már nem Harry - motyogta Rock.
- Mi a büdös francot bugyogsz itt? Mi az, hogy ez nem Ri?
- Elvette a testét. Ahogy a kölyöknek is, a kórházban - mondta Balalajka.
- Ne baszd! - csuklott a lány egyet.
- Bizony! - lódult előre Noah-Harry.
De a mozdulat megtört. Nem azért, mert Noah akarta. Mézsűrű, éjsötét miazma cseppent elé a földre. A paca ide-oda araszolt egy ideig, majd szétfolyt a kövek között. Egy pillanattal később újabb folt cseppent a padlóra.
- Már megint ezzel próbálkozol, boszorkány? Nem mondom, egy kicsit többre számítottam. Ebben a testben sokkal ellenállóbb vagyok a kis praktikáid ellen. Hálás vagyok ezért a kiváló testért.
- Remélem, alaposan kiélvezted, mert most visszakérjük.
Zajt hallottak a magasból. Kövek gurultak egymáson, ahogy valami odébb lökte őket. Fekete folyadék kezdett szivárogni a kövek közül, lassan lefolyt a lépcsőn, és egyre nagyobb foltban kezdett gyűlni a padlón.
- Mindenki maradjon a helyén, és ne mozduljon! - parancsolta Balalajka. - Ebben a formájában zsákmánynak tekint mindent.
A massza lassan kacsokat növesztett, és tapogatózni kezdett maga körül. Olyan volt, mint egy hatalmas amőba. Hirtelen egy vaskos, hegyes végű csáp robbant ki belőle és száguldott Harry felé. A szamurájkard kettévágta. A megcsonkított csáp visszahúzódott, de a paca egy pillanatra sem szűnt meg növekedni. Hamarosan terjedelmes tócsát alkotott.
- Te meg mi a mocsok vagy? - csuklott Harry testében Noah. - Mi ez a förmedvény?
Balalajka csak keserűen tudott mosolyogni. Yuri sokszor mondta neki, hogy van olyan mágikus erő, ami már az élettel összeegyeztethetetlen tényező. A testét feszítő energiák lassan ilyenné formálták az összes szövetét, felemésztve az embert, alig hagyva belőle valamit. Így nem tudott meghalni. Ki kellett volna szakítani a lelkét ebből a mocskos miazmából ahhoz, hogy meghalhasson. Erre azonban nem kapott engedélyt.
„És most, gazdám?”- hallotta a hangot a fejében. - „Mit tegyek? Neked kell parancsba adnod.”
- Öld meg!
A massza megindult. Először kúszva, majd egyre gyorsabban gördülve Harry felé közeledett. Fekete anyagból formázott kezek tucatjai sarjadtak ki belőle, amikkel már nem bírt el a kard. Hiába vágta le őket újra és újra, tovább nőttek. A massza felágaskodott, és most már hullámként tornyosult a fiú fölé. Egyetlen pillanat alatt beborította.
- Harry! - kiáltott Rock.
- Elég legyen! - parancsolt rá Balalajka. - Figyelj!
A massza továbbhömpölygött, végül a szemközti falra kenődött. A sötét ragacs odanyomta Harryt a kövekhez, és undorító csápjaival hozzá is rögzítette. Ezek után a massza formát öltött. Rettenetes volt látni és hallani, ahogy széthasad és végtagokat növeszt. Hullámzott és rezgett, mint a kampókkal rángatott hús, ahogy szétválasztotta a darabjait. Sötét, enyhén rovarszerű humanoid bontakozott ki belőle. Szinte várták, mikor növeszt magának még egy pár végtagot.
- Rock! - szólalt meg bugyborékolva, ahogy a szájából a fekete miazma előtört. - Gyere ide! Segíts nekem!
A férfi közelebb lépett. Harry vagy Noah még öntudatánál volt, és gyűlölködve nézett rájuk.
- Megmondtam neked, hogy néha neked kell majd bántanod őt. Hát, most itt az ideje - gagyogta. - Ááhh - hatalmas adag, és nagyon büdös anyagot öklendezett fel. - Most már jobb. Tudod, mit kell tenned?
- Azt hiszem, igen - mondta a férfi.
- Gyerünk, használd!
Rock felemelte a balját. A mozdulatlanná és némává lett Harry csak a szemével tudta követni a kezét. Gyengéden a halántékához érintette a tenyerét.
- Takarodj belőle! - mondta határozottan.
Tovább>>
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
- Itt járt - bökött a kövekre Yuri.
- Miből gondolod? - érintette meg a köveket a fiú.
- A templom nagyon régi. Sok érzelem kötődik ezekhez a falakhoz. Noah ehhez képest olyan, mint egy emocionális sivatag. Érzem a köveken a lába nyomát, ahogy felszívta az érzelmi párát, ahogy elhaladt erre. Olyan jól csinálja, hogy már-már nem is mágia, inkább érzék kell ahhoz, hogy felismerd.
- Én csak kellemetlen szagot érzek. Szúrós szagot - fintorgott Revy.
A fiú a padlót tapogatta, megpróbálva megérezni az említett dolgokat. De nem járt sikerrel. Talán az ő érzékei nem voltak elég élesek, vagy az elméje elég állatias ehhez. Érzett valami egyebet viszont. Az épület lüktetett. Mágikus erek hálózták be, átjárva minden követ és növényt. E furcsa hálón keresztül az egész rendszer elérhető volt, egy bizonyos módon. És ha valaki képes volt felhasználni ezt a bizonyos módot!
- Szerintem figyel minket. Azóta, hogy beléptünk a templomba, sőt, talán régebben. Nézzetek csak körbe. Mindent behálóznak a növények, és a köveken is furcsa az erezet. Mindenütt ott vannak. A templomnak ez lehetett a közepe, és ez valamiféle domb lehetett. Ugye, lényegében a föld alatt vagyunk? - fordult az oroszhoz.
- Igen.
- Na, és? - vonta fel a szemöldökét Revy.
- A növények már régen áttörték a kőzetet, de a kupola a terem felett nem omlott be. Szerintem már akkor is így nézett ki, amikor még használták a templomot.
- Ok. Na, és? - ismételte magát a lány.
- A különös kövek és a növények. Ha az itteni buddhista papok varázslók is voltak, talán rájöttek, hogy ezek párosításával egy sajátos rendszert alkothatnak. A növények kúszónövények, vagyis elég messzire elérnek. Az egész templomot és a környékét is benőtték. Egyes növények érzékei nagyon hasonlóak az emberekéhez, vagy felfoghatóak akként is. Ha a papok elég ügyesek voltak, akkor rajtuk keresztül szemmel tarthatták az egész templomot.
- Növényekkel?
- Nem tudom, hogy valóban képesek voltak-e rá, mivel a növények „gondolkodásmódja” annyira más, mint az emberé, hogy nem tudom, milyen hatásfokkal lehetett ezt végezni, de ha tegyük fel, igen, akkor figyelembe véve, hogy elég jó az agyfürkészésben, azt kell hinnem, hogy mindenről tud, amit azóta tettünk, vagy gondoltunk, hogy beléptünk a templomba. Vagyis, nem csak helyzeti előnyben van velünk szemben, de immár…
- Felfogtam! - dühöngött Revy. - Hát, semmivel sem tudjuk meglepni ezt a kis mocskot?
- Dehogynem - vont vállat az orosz. - Ha önmagadat is megleped vele. Ami nincs ott, arról nem tud.
- Ez nekem magas.
Az orosz a lépcsősor teteje felé fordította a tekintetét.
- Elidőzött odafent egy darabig. Nézzük meg, mivel!
A lépcső egy tágas ajtónyílásban tűnt el, ami egy, a lentinél kisebb terembe nyílt. Négyszögletű, lépcsőzetesen befelé szűkülő tető borult a teljesen üres helyiségre. A falakat nyilvánvalóan nem buddhista rajzok borították.
- Vad nép élhetett itt. A papok talán azért jöttek ide, hogy a hátrahagyott rossz szellemeket elűzzék - pillantott körbe az orosz.
- Most valahogy szarok a folklórra - vonta meg a vállát Revy. - Mit csinált idefent a kölyök?
A mágus fényt gyújtott. Az árnyak közül egy apró alak bontakozott ki. A földön hevert, előttük pár méterre.
- Biztos, hogy ott van? - tette fel már rutinból a kérdést Harry. - Eddig nem láttuk.
- Talán ott van. Ti ketten, húzódjatok hátrébb! - intett az orosz.
Odalépett a testhez, és minden teketória nélkül belerúgott. A gyermeki test ellenállás nélkül átfordult, és odébb gurult.
- Üres héj. Talán eddig ezt használta.
- De akkor, most hol van? - vonta fel a szemöldökét Revy. - Nem úgy volt, hogy kell neki egy test, hogy egyben tarthassa magát? Nem így van, Ri?
- Én is így tudtam. A test nélküli létezés előbb-utóbb szétzilálja a lelket. Legalábbis nekem így tanították.
- És most? Mi a büdös szart csináljunk vele?
- Van még itt valami! - fordult a plafon felé Yuri. - Valami rosszindulatú. Kifelé!
Mintha szél kapta volna fel őket, úgy repültek ki a teremből. Csak az orosz maradt mozdulatlan. Ahogy a robbanás beszakította a tetőt és sok száz tonna követ omlasztott rá, ő egy helyben maradt. Ahogy átrepültek az ajtón, majd le a lépcsőn, könnyedén és puhán értek földet, mintha csak egy párnára estek volna. Mögöttük szürke por tört ki az ajtón keresztül.
- Yuri! - kiáltott Balalajka. - Yuri!
- Úgy néz ki, megint csak sikerült meglepnem benneteket - szólalt meg egy hang. - Habár, az orosz engem is meglepett. Rátok omlott volna az egész rohadt templom, ha nem marad odabent, és nem akadályozza meg. Igen megható volt. Akkor talán neki is kezdhetnénk a lényegnek.
Kövek roppantak, és a magasban valami mozgás támadt. A kőlapok, melyek a kupolát alkották, némelyike elmozdult és a padlóra zuhant. Az így támadt üregekben valami mozgolódni kezdett.
- Ha most élőhalottak következnek, menten berosálok - emelte fel a puskáját Dutch.
- De még milyenek - pillantott fel Harry - Tényleg képes rá!
- Mégis, mi a faszra?
Egy kéz nyúlt ki az üregéből. Aszott bőrű, csontos példány volt, tele növényindákkal. Rengeteg indával.
- Élőholtak márpedig nincsenek. De bármelyik halottat lehet dróton rángatni, ha megvannak a megfelelő zsinórok - vicsorodott el Balalajka, elharapva a szájában égő szivart. - Elvtársak! Senkinek sem kegyelmezünk!
Könnyebb volt mondani, mint valóra váltani. Az üregeikből kimászó testek lassúak és merevek voltak, de a lövéseket fel sem vették. Valóban dróton mozogtak, mindegyiket rengeteg vaskos inda eresztette alá, és csak jöttek. Az odalent állók a hátukat egymásnak vetve tűz alatt tartották őket. Néhány jobban sikerült lövés szétszaggatta az indákat, vagy letépett egy szikkadt végtagot, de nem sok kárt tett bennük.
- Most mi legyen? - pillantott Dutch Balalajkára.
- Nem megyünk sehova! Addig nem, amíg ki nem csináltam ezt a tetvet!
A halottakon túl maguk az indák is megindultak. Tapogatózva, rángva engedelmeskedtek az őket meglódító akaratnak. Végtagokra fonódtak rá, fegyvereket rángattak, röviden, mindent megtettek, hogy megnehezítsék a dolgukat.
- Újabb remek ötlet? - szaggatott le magáról egy maréknyi gyomot Revy. - Kezd tele lenni a tököm. Nagyon rühellnék - rántotta meg megint az indákat - a növények martaléka lenni.
- Talán elkerülhető - szólalt meg megint Noah hangja. - Talán… Talán, ha kapnék egy új testet. Talán… Talán…
- Kussolj már! - ordított Harry. - Fogd már be!
Rock közelebb húzódott hozzá. A fiút majd szétvetette a méreg. A kezében a két pisztoly szinte izzani látszott. Nyilvánvalóan nagyon felkavarták az események, és ez most sok volt neki. Mivel nem rendelkezett elegendő harctéri tapasztalattal, nem tudta miként kell kezelni az ilyen helyzeteket.
- Ejnye, Harry! De feltüzelted magad - élcelődött a hang.
- Azt mondtam, kussolj! - emelte a mennyezet felé mindkét pisztolyát a fiú. - Vagy én fogom be a pofádat!
Nem golyók voltak, amiket kilőtt. A fegyvert két, vörösen izzó lövedék hagyta el, amik gránátszerűen téptek bele a felettük lógó tetemekbe. Aztán jött a következő lövés. Majd a következő.
- A büdös életbe - ugrált félre Revy az aláhulló törmelék elől. - Még ránk omlasztod a templomot!
- Új játékszer? - kacagott a hang. - Mágikus fegyverré változtattad a pisztolyokat, annyira végezni akarsz velem. Akkor talán ideje nekem is elővennem a magamét. Nézd, mim van!
Az egyik inda egy ismerős fegyvert emelt fel.
- Hát így - csikorogta Harry.
- Hát így - tett egy széles mozdulatot a karddal az inda. - Valóban, igen sajátságos érzés birtokolni.
- Hogy? Mikor? - kapott a kardhüvelye után Balalajka. - Mikor?
- Nem figyelhettél minden indára. És nekem is tetszik ez a kard. Akkor, lássuk!
A lezúduló penge felülről csapott le Harryre, de a fehéren izzó fegyverek megakasztották. Lassan maga Harry is izzani kezdett.
- Szerintem most érte el a saját határát - vonult fedezékbe Revy. - Rock, ne bámészkodj, hanem gyere ide, vagy kinyiffansz!
- De mit csinál? - aggódott a férfi.
- Feldühödik. Mágikus ellenpólust képez. Annyira úgysem tud lenyugodni, mint Noah, hogy ilyen módon váljon egyenlővé az erejük. De ha feldühödik, akkor talán van esélye - magyarázta Benny. - És most, futás!
Egyszerre volt rémisztő és komikus jelenet, ahogy Harry egy indákkal rángatott karddal csatázik. Amikor egy lélegzetvételnyi szünethez jutott, a magasabban lévő növényeket vette célba, hogy ilyen módon vágja el őket a kövektől, ezzel talán megszüntetve a kardot mozgató „drótok” utánpótlását.
- Mondd, Harry. Még mindig félsz tőlem? - kérdezte a hang. - Hiszen én jobban beléd látok, mint bárki. Többet tudok rólad, mint akárki. Nem kellene ennyire félned tőlem. Hiszen, én megértelek!
- Megmondtam, hogy pofa be! - kiáltotta Harry.
Valami széthasította a körülötte lévő indákat. Majd a távolabb lévőket is, egészen fel, a mennyezetig. A kard a kövekre hullott.
- Nem tudod, mikor kell befogni a pofádat? - szuszogta kifulladtan. - Ha van még valamid, akkor most megmutathatod.
Noah testetlen hangja megint nevetni kezdett.
- Sokkal érdekesebb vagy, mint elsőre gondoltam volna. Sokkal, sokkal, sokkal. Hogy van-e még valamim? Persze, hogy van.
Harry teste megdermedt. A szemében kihunyt a fény, és drótjait vesztetten eresztette le a karjait.
- Ember - szólalt meg hirtelen tónustalan hangon. -, hogy ez mennyire kényelmetlen. De nem baj.
Megmozdult. Elhajította a pisztolyokat, és a baljával a kard felé intett. A japán kard megperdült a köveken, majd felemelkedve a kezébe siklott.
- Akkor? - fordult körbe. - Na, mit álltok ott? Megint sikerült meglepnem titeket, mi?
Mit sem törődve a körülötte állókkal, kedvtelve nézegette a kardot. Végigfuttatta a kezét a pengén, elidőzött a kovácsoláskor keletkezett számtalan hajlításon, amitől legendásan kemény lett a szamurájkard.
- Már nem annyira, mint hinnéd - sóhajtott neki háttal, a falhoz támaszkodva Balalajka. - Nem mintha pont erre számítottam volna, de azért nem meglepő.
- Egész pontosan, mi is? - vonta fel a szemöldökét Dutch.
- Ez már nem Harry - motyogta Rock.
- Mi a büdös francot bugyogsz itt? Mi az, hogy ez nem Ri?
- Elvette a testét. Ahogy a kölyöknek is, a kórházban - mondta Balalajka.
- Ne baszd! - csuklott a lány egyet.
- Bizony! - lódult előre Noah-Harry.
De a mozdulat megtört. Nem azért, mert Noah akarta. Mézsűrű, éjsötét miazma cseppent elé a földre. A paca ide-oda araszolt egy ideig, majd szétfolyt a kövek között. Egy pillanattal később újabb folt cseppent a padlóra.
- Már megint ezzel próbálkozol, boszorkány? Nem mondom, egy kicsit többre számítottam. Ebben a testben sokkal ellenállóbb vagyok a kis praktikáid ellen. Hálás vagyok ezért a kiváló testért.
- Remélem, alaposan kiélvezted, mert most visszakérjük.
Zajt hallottak a magasból. Kövek gurultak egymáson, ahogy valami odébb lökte őket. Fekete folyadék kezdett szivárogni a kövek közül, lassan lefolyt a lépcsőn, és egyre nagyobb foltban kezdett gyűlni a padlón.
- Mindenki maradjon a helyén, és ne mozduljon! - parancsolta Balalajka. - Ebben a formájában zsákmánynak tekint mindent.
A massza lassan kacsokat növesztett, és tapogatózni kezdett maga körül. Olyan volt, mint egy hatalmas amőba. Hirtelen egy vaskos, hegyes végű csáp robbant ki belőle és száguldott Harry felé. A szamurájkard kettévágta. A megcsonkított csáp visszahúzódott, de a paca egy pillanatra sem szűnt meg növekedni. Hamarosan terjedelmes tócsát alkotott.
- Te meg mi a mocsok vagy? - csuklott Harry testében Noah. - Mi ez a förmedvény?
Balalajka csak keserűen tudott mosolyogni. Yuri sokszor mondta neki, hogy van olyan mágikus erő, ami már az élettel összeegyeztethetetlen tényező. A testét feszítő energiák lassan ilyenné formálták az összes szövetét, felemésztve az embert, alig hagyva belőle valamit. Így nem tudott meghalni. Ki kellett volna szakítani a lelkét ebből a mocskos miazmából ahhoz, hogy meghalhasson. Erre azonban nem kapott engedélyt.
„És most, gazdám?”- hallotta a hangot a fejében. - „Mit tegyek? Neked kell parancsba adnod.”
- Öld meg!
A massza megindult. Először kúszva, majd egyre gyorsabban gördülve Harry felé közeledett. Fekete anyagból formázott kezek tucatjai sarjadtak ki belőle, amikkel már nem bírt el a kard. Hiába vágta le őket újra és újra, tovább nőttek. A massza felágaskodott, és most már hullámként tornyosult a fiú fölé. Egyetlen pillanat alatt beborította.
- Harry! - kiáltott Rock.
- Elég legyen! - parancsolt rá Balalajka. - Figyelj!
A massza továbbhömpölygött, végül a szemközti falra kenődött. A sötét ragacs odanyomta Harryt a kövekhez, és undorító csápjaival hozzá is rögzítette. Ezek után a massza formát öltött. Rettenetes volt látni és hallani, ahogy széthasad és végtagokat növeszt. Hullámzott és rezgett, mint a kampókkal rángatott hús, ahogy szétválasztotta a darabjait. Sötét, enyhén rovarszerű humanoid bontakozott ki belőle. Szinte várták, mikor növeszt magának még egy pár végtagot.
- Rock! - szólalt meg bugyborékolva, ahogy a szájából a fekete miazma előtört. - Gyere ide! Segíts nekem!
A férfi közelebb lépett. Harry vagy Noah még öntudatánál volt, és gyűlölködve nézett rájuk.
- Megmondtam neked, hogy néha neked kell majd bántanod őt. Hát, most itt az ideje - gagyogta. - Ááhh - hatalmas adag, és nagyon büdös anyagot öklendezett fel. - Most már jobb. Tudod, mit kell tenned?
- Azt hiszem, igen - mondta a férfi.
- Gyerünk, használd!
Rock felemelte a balját. A mozdulatlanná és némává lett Harry csak a szemével tudta követni a kezét. Gyengéden a halántékához érintette a tenyerét.
- Takarodj belőle! - mondta határozottan.
Tovább>>