< RyoJunno fic > Tévedések vígjátéka II.része
Cím: Tévedések vígjátéka
Író: rheasilvia ( eredetit itt olvashatjátok )
Páros: RyoJunno
Korhatár: +18
Tartalom: Ryo egy félreértett mondata miatt a Kanjani8 azt hiszi, hogy ő és Junno lefeküdtek. Ryo nem tudja elviselni a szekálásukat, így Junnohoz fordul segítségért...
Fordítói megjegyzés: Huh, jó sokáig nyamnyogtam rajta, de végül is kész lett! Remélem mindenkinek tetszeni fog, noha a jelen idő miatt kissé zavaró lesz olvasni.^^" Ajánlom Marcsinak, mert a kedvenceink szerepelnek benne, és már angolul is tetszett neki a fic. xD A bétázást köszönöm csaca -nak. :D
I. része
- Nos, Ryo - mondja lassan Ohkura. Arca fürkésző - fókuszáló és elszánt, és a francba is.
Ryo tudta, hogy ez el fog érkezni; talán túl kellene esni rajta.
- Igen, bökd ki.
- Junnoról lenne szó. Sokat nevet, és elengedi az embereket egy semmi nélkül, és néhány ember úgy gondolja, hogy nem vesz semmit sem a szívére. De ez nem igaz. Azért van, mert nem akarja, hogy lásd, hogy fáj neki... ez azt jelenti, hogy még óvatosabbnak kell lenned, semmivel sem kevesebbnek. Megértetted?
Wow, ez állt a legközelebb egy éles tekintethez, amit valaha Ryo kapott Okhurától. Egyáltalán nem rossz teljesítmény.
- Igen, értettem - mondja Ryo keményen. - Azt hiszed, hogy egy szemét alak vagyok, aki kitépi a szívét és egy járdaszegélyre hajítja anélkül, hogy észrevenné. Értettem, higgy nekem.
Ohkura még egy pillanatig rajta tartja a szemét, és nem kér bocsánatot.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Ryo osakai stílusú takoyakit készít, és gőzölt csokisüteményt desszertnek. Természetesen felvert habbal. Junno ajándékokat hoz: egy olasz szakácskönyvet, kis üveg olivaolajat és egy drága ecetet. Egyikük sem tudja rendesen elolvasni a címkét (Junno állítja, hogy olaszul van, ami stílusos és egyéb, de nem igazán praktikus), de a dolgok finomak.
Gondolkodott róla, hogyan kellene csinálnia. Nem engedi, hogy hibázni lássa, és egy idiótának tűnjön. Nem, Ryonak van egy terve. Mézesmázos lesz, magabiztos és ellenállhatatlan, és azonnal leveszi Junnot a lábáról.
- Üljünk le a kanapéra a sütivel - ajánlja fel Ryo, és a terv szerint, a legelbűvölőbb mosolyát villantja Junnora. - Felbontok hozzá egy üveg vörösbort, mit gondolsz róla?
- Édes lenne tőled - ért egyet Junno.
Fél szívverésnyi ideig Ryora néz, aztán felpattan a székéről, és kiveszi Ryo kezéből a palackot. Ryo automatikusan visszaveszi, és ez így folytatódik pár hektikus, megdöbbentő másodpercig, mielőtt kicsúszik Ryo fogásából.
- Hé! - hadarja Ryo - Mi a...
Junno leteszi a bort, és közelebb megy Ryohoz. Ryo még sosem látta ezt a kifejezést az arcán. Intenzív és összpontosított és... Istenem, olyan magas, és a vállai tényleg szélesek, és... Ryo nem akart hátrálni, csak...
- Meggondoltam magam... nem a süteményt kívánom - mondja Junno. Lehetne egy szirupos idézet vagy egy rettenetes poén, de valahogyan egyik sem, és Ryo csak a Junno szemében lévő tűzre tud gondolni, mert, mert...
- Ne, várj! Van egy tervem. Összekuszálod a tervemet!
- Fogd be, idióta - mormogja Junno közvetlenül a szája előtt.
És Ryo befogja.
Egy pillanatig Junno szája Ryoén nem több, mint egy szívet fájdító utalása a melegnek és a puhaságnak. Még csak nem is csók, még nem, nem igazán, de Ryo testét megfeszíti, felébreszti benne a tudatosság mély morajlását. Junno olyan közel van... és akkor megmozdul, és még közelebb jön, Ryo a kezeit a derekára teszi, és közelebb hajol.
Talán furcsának kellene lennie, de nem az, bár Ryot az sem érdekelné, ha az lenne. Nem Junno szájával, ami kinyílik Ryonak; nem azokkal a kis halk hangokkal a torka mélyén, amiket Junno kiad, amikor Ryo a fogaival csapdába ejti az alsó ajkát, gyengéden ráharap, csak egy kicsit. Nem akkor, amikor Junno nyelve találkozik az övével, még mindig óvatosan; olyan óvatos, ahogyan Ryo túr bele az ujjaival Junno hajába.
Helyesnek tűnik.
Ez csak a harmadik csókjuk. Mi a pokolért nem csinálták ezt többször? Miért nem csókolta Ryo Junnot már hetek, hónapok... évek óta? De... most, végre, tényleg azt csinálják. Végre...
Még egy kicsit közelebb, és Junno teste meleg és biztos Ryoéval szemben, mellkastól combig hozzá nyomódik. Ryo lélegzete megakad a torkában; forróság söpör végig az erein.
Végigsimít Junno hátán, cirógatja a vékony póló alatti izmokat és csontot. Ryo térde olyan természetesen furakodik Junno lábai közé; amikor Ryo feléje mozdul, Junno belenyög a csókba, visszalöki magát, és egy összetéveszthetetlen dudor nyomódik Ryo hasának.
Ryo szíve kihagy egy ütemet. Az izgatottság hulláma fut végig rajta, elérve, hogy megborzongjon, hogy akarja őt, vágyjon rá...
Junno feneke kicsi és feszes, tökéletesen beleillik Ryo tenyerébe. Junno belezihál Ryo szájába, amikor a másik markolása erősebb lesz, jobban magához húzza, de Junno visszahúzódik, és... hé, ne, mi a pokol, mi...
Egy pillanatig eltart, míg Ryo feldolgozza a tényt, hogy Junno letérdel előtte. Abszurd módon könnyed, kipirult, a szemei tágak és sötétek; gyönyörű, ő olyan... és Ryo sosem látta még azt a pajkos kis szikrát, ami ezt a mosolyát kísérte. Kinyújtja a kezét, hogy megérintse azt a felkunkorodó szájat, végighúzza rajta az ujjait. Junno beleegyezésnek veszi, hogy folytassa; végigsimít Ryo lábán fel az övéig, és... francba, igen, Ryo akarja ezt. Nem buta, persze, hogy akarja, ezt és minden mást, mindent...
Ryo nadrágja és különös gonddal kiválasztott alsója együtt csúsznak le. Nincs ideje azon gondolkodni, hogy vajon hogy nézhet ki vagy mit tehetne, esetleg mondhatna, mert a következő másodpercben nedves melegség öleli körül, és az érzelmek megrohamozzák, maguk alá temetve őt.
Már kemény volt, de most... most szédül, és megsemmisülve érzi magát tőle. A kezei megtalálják Junno vállát, és szorosan megragadják, nem tudja rávenni magát, hogy engedjen a szorításból; nem tudja elvenni a tekintetét Junnoról, aki a férfiasságán dolgozik.
Junno megmarkolja a férfiasságát a tövénél, majd végigsimított rajta, és ó édes Istenem. Ez a... szívogatás és nyomás és a nyelve izgatott mozgása, olvadó boldogság ez, ami ellenállhatatlanul áthullámzik Ryon. Igen, ó, csak így, csak...
Junno valamit csinál a nyelvével, ami egy erős és hirtelen eksztázissal söpör végig Ryon; az érzés fényesen, élesen és tisztán robban benne, ellopva a tüdejéből a levegőt. Ez nagyon... Istenem, ez olyan jó, nem tud lélegezni, de nem törődik vele, és akkor Junno az ajkaival szorosan körbezárja Ryo farkát közvetlenül a fej alatt, és közelebb hajol, magába fogadja addig, amíg el nem éri az ujjait a tövénél, megszorítja és megrántja és...ó...
Lehetséges, hogy Ryo remeg, és az is lehetséges, hogy a fal jobban tartja őt, mint a saját lábai. Több, mint valószínű, hogy ő az, aki kiadja ezeket a szűkölő, kétségbeesett hangokat.
Junno megtalálja a ritmust, nem sietős, nagyon jó... nagyszerű. Ryo csontjai olvadnak; nem tud mozdulni, gondolkodni, nem tud mást tenni, mint levegő után kapkodni és érezni.
És aztán Junno teljesen visszahajol, Ryot hidegen és elveszetten hagyva. Megnyalja a száját, és felnéz. Pirosak és nedvesek és... nem, nem, nem, csak...
- Junno, ne, ne hagyd abba...
Ryo megpróbálja előre lökni magát, de Junno kezei a csípőjén megakadályozzák benne. Junno gyengéden megnyalja Ryo erekciójának tetejét, körbefonja a nyelve hegyével, és ez... ez egyszerűen kegyetlenség...
Levegőt véve ellenkezni próbál, de elfelejti, hogy mit akar mondani, amikor Junno újra végig nyal rajta, amikor lejjebb hajol, és a száját Ryo férfiassága alá teszi, pontosan a tető alá, és szopni kezdi.
Ryo a falba veri a fejét. A szikrák eltűnnek a látószögéből, és nem tudja, hogy vajon a robbanás helyén vannak vagy pedig Junno szájában.
- Ryo! Jól vagy? Ó, Istenem, sajnálom, olyan...
Valahogy Junno ott van előtte, így Ryo megragadja őt, és magához rántja, befogja a száját, megízleli magát Junno nyelvén; erősen nekinyomja magát, a térdének és a csípőjének löki magát. Junno farmerjának az anyaga durva és érdes Ryo bőrén, de nem tudja abbahagyni. Szüksége van erre, és még többre, közelebb kell lennie hozzá, szüksége van...
Nem emlékszik rá, hogyan kerültek a hálószobába. Abban sem biztos, hogy hova tűntek a ruháik, kivéve azt, hogy mindketten egyszerre próbálják lehúzni Junno pólóját, és közben majdnem megfujtják őt.
Junno felkiált, amikor Ryo az ágyra löki, eláll a lélegzete, amikor Ryo megnyalja és rágcsálja lefelé a nyakát; biztatásokat motyog, amikor Ryo mohó kezei a mellkasát és hasát simogatják. Ryo szeretné mindenhol megérinteni, megcsókolni és cirógatni mindenütt, szeretné tudni, hogy milyen az íze, milyen hangokat ad ki, és hogyan érez. Mitől nyög fel, mitől kezd el reszketni és mitől áll el a lélegzete... mitől kezd kiáltozni és mitől hullik darabjaira. És ezt meg is fogja tudni, meg ő...
Lágy tapintású haj, bársonyos bőr, és Junno most már egész terjedelmében kiterülve fekszik Ryo alatt, erekciója az övéhez nyomódik. Ryo megmozdul, és... ó, pokolian jó. Meleg és keménység csúszik férfiassága mellett hosszan egy lassú tiszta vad izgalomban, és nem tudja megállni, hogy még egyszer ne lökjön, még egyet, csak még egyet...
Az orruk összeütközik, amikor Ryo végül visszahúzódik. Junno száját elhagyja egy rövid lihegő tiltakozás, fészkelődik, egyik lábával átöleli Ryo derekát. Ez megváltoztatja a simulási felületet, és ó... igen, ez... de. De Ryo terve...
- Várj, várj... én... van valami, amit... engedd meg...
Meg akarja őt érinteni, meg akarja...
Forró, selymes keménység; folyadék nedvesíti meg a tetejét, sima Ryo hüvelykujja alatt. Junno nem ad semmilyen hangot, amikor Ryo körbefogja őt a kezével, de a lélegzete szakadozik, és a csípője felemelkedik az ágyról. Férfiassága megrándul Ryo kezében. A feje hátrahanyatlik, feltárva nyaka hosszú vonalát; a szája meglazul, csendes élvezetre nyílik. A karjai enyhén kinyújtva oldalra, és kitárja a lábait, egy kicsit felemeli a térdét...
Csodaszép. Gyönyörű, és Ryo akarja őt... meg kell kapnia... most. Most, azonnal...
Junno felnyög, amikor Ryo óvatos ujjakkal megkeresi a golyóit, megborzong, amikor a szabad kezébe veszi őket. Ryo megszorítja őket, csak egy kicsit, és Junno mocorogni kezd, a csípője mozog, és amikor Ryo megismétli, Junno kinyúl érte, az ujjbegyei céltalanul kószálnak Ryo arcán, éppen csak hozzáér az ajkaihoz, belemarkol a hajába a tarkójánál. Fura és féktelenül izgató, és Istenem, Ryo olyan, de olyan sokáig várt; már nem vár tovább.
Ryo lejjebb kezdi el cirógatni őt, gyengéden Junno nyílásához dörgölőzik. Junno markolása erősebbé válik a hajában; felnyög és felemeli a csípőjét, nekinyomódik Ryonak. Nehéz lélegeznie. Ryo annyira felizgul, hogy remeg, a sürgetés hajtja a vérét, de koncentrál, újabb bizonytalan lélegzetet vesz, ujjhegyeivel körberajzolja az izmos kis nyílást. Sürgetőbben dörgöli magát neki.
Amikor egyik ujját csak egy kicsit beljebb tolja, és megforgatja, Junno nyöszörögni és remegni kezd, valami nyers és bizonytalan dolgot zihál. Ryo csak a nevét tudja kivenni belőle.
Felnézve látja, hogy Junno kitágult szemekkel és pirulva nézi őt, majdnem olyan elszántnak tűnik, mint amilyennek Ryo érzi magát.
- Én... Junno. - A hangja remeg, és különben is, nevetségesen egyértelmű, de... - Tényleg nagyon benned akarok lenni.
- Nagyon szeretném, ha így lenne - válaszolja Junno. Semmivel sem tűnik összeszedettebbnek, mint Ryo.
Ryo a párna alá rejtette el a síkosítót. Junno felemelkedik és felfuttatja a kezeit Ryo két oldalán, őrjítő csókokkal hinti be a mellkasát, a kulcscsontját, a vállát. Ezzel elvonja a figyelmét, és egy hosszú pillanatig Ryo egyáltalán nem találja azt a fránya síkosítót; de aztán az ujjai körbezárják, éppen akkor, amikor Junno felkel, és óvatosan ráharap Ryo mellbimbójára, a nyelvét hozzádörzsöli az érzékeny bőrhöz. Forró, nedves bársony, és éles keménység törik össze egy részeg és égető élvezetbe, és Junno vajon honnan tudja, honnan,,,
Ryonak fogalma sincs, hogy a síkosító hova tűnt. Mindkét keze Junno hajába fonódik, közel tartva magához, úgy beállítva, hogy Ryo mélyen csókolhassa. És aztán ott van a sima bőr, és Junno pulzusa gyorsan és erősen ver Ryo ajka és nyelve alatt, Junno vonaglik alatta és a fülébe nyög, kezei rajta vannak és... Junno eltaszítja őt.
Eltart egy hosszú pillanatig, míg Ryo zsibbadt agya felfogja, hogy Junno mit csinál, miért van a lába úgy kitámasztva, miért van a keze a lábai között. Junno biztosan megszerezte tőle a síkosítót...
Ryo a sarkára ül. Junno két ujjával tágítja magát, beljebb nyomva őket, míg Ryo nézi, megforgatja őket, kitágítva magát... megnyílik. Ryonak.
A teste szinte brutálisan összeszorul a hirtelen támadt vágytól. Nem tud tovább várni, egy másodperccel sem többet... muszáj most megkapnia Junnot, most...
Junno beleremeg Ryo érintésébe a combján, felhúzza a térdét a mellkasához, kitárja magát. Síkosító csillog a nyílásánál, Ryo elhelyezkedik előtte, és beléhatol.
Világos, olvadt élvezet lobban fel, boldogságba zárva őket. Szoros melegség és kibírhatatlan szükség, és Ryo nem tud lassabban mozogni, egészen tövig hatol ebben a pompás érzésben, Junnoban. Tehetetlen eksztázis remeg az ereiben; a kezei selymes bőrt és merev hasizmokat tapintanak, amelyek remegnek az érintése alatt.
Junno már azelőtt felnyög, mielőtt Ryo a merevedéséhez érne; amikor ujjaival körbefonja őt, felnyomja a csípőjét, és mindketten megremegnek, ahogy a lökés hatással van rájuk. Túl sokáig húzták ezt el; Ryo már közel jár, fuldokol a szükségben. Mozog, mert nem tud nem mozogni, kihúzza magát, csak egy kis érintéssel érnek egymáshoz, mielőtt újra beléhatolna. Junno lázas tekintettel figyeli Ryot, és Ryo ez alkalommal távolabbra húzódik vissza, hogy többet kaphasson ebből az érintésből, amitől úgy érzi, hogy a csontjai elolvadnak, és nyomásból és... az... ó. A csípője a leggyorsabb mozgásba kezd, amit csak el tud képzelni, kemény és gyors és még gyorsabb. Elveszett, ég, és ez merő boldogság és tiszta kétségbeesés, mert többre van szüksége, többre...
Junno felnyög, megrándul, felkiált. A teste összeszorul Ryo körül, és háta ívben felemelkedik a lepedőről, minden egyes izma izzadságtól fénylik. Férfiassága megrándul Ryo markában; forró folyadék teríti be Ryo kezét, és Ryo nem tud elszakadni a látványtól, csak nézi, ahogy Junno vesz egy rövid akadozó lélegzetet, mielőtt visszahanyatlik az ágyra egy könnyed és tehetetlen kupacba.
- Te - mondja Ryo. Nehezen ismeri fel a saját hangját.
És akkor őt is eléri. Úgy üti meg, mint egy fal, minden egy villanásban összpontosul, megsemmisítő erővel ragadja meg őt, és egy forró meleg áradásban szétszakítja, amely a lélegzetét is elveszi; eltöri őt, a gerince ívbe feszül, és egy kiáltás tör fel a torkából.
~~~~~~~~~~~~~~~~
- Wow - mondja Junno, és elvigyorodik, izzadt és kábult és csillog a szeme és csodaszép. - Ez, ez... Ryo. Ez fantasztikus volt! Még egyszer?
- Ugye csak viccelsz velem? - mormogja Ryo. Összeszedi a maradék erejét, és kinyújtja az egyik kezét, megfogja Junnot a tarkójánál, és magához húzza. - Fogd be, és aludj.
- De ha felkelünk, akkor... - kezdi Junno reménykedve, majd lezuhan, mint egy kő, mielőtt befejezné a mondatot.
Ryo betakarja magukat a takaróval, és a karjai közé húzza Junnot. Megvárja, míg átöleli őt, majd kényelmesen elhelyezkedik, egyik lábát betolja Junnoé közé, az arca Junno nyakára néz.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Ryo megnéz még pár részt abból a koreai sorozatból, amiben a lány fizet a srácnak, hogy játssza el, hogy jár vele. Tiszta sor, hogy azok ketten igazából is összejönnek, amikor a dolgok lecsendesednek.
Nagyon jó párost fognak alkotni, gondolja Ryo.
~~~~~~~~~~~~~~~~
- Nos, ez a szakítás dolog - kezdi Ryo.
Junno mosolya elhalványul. Ryo azért tudja, mert várja a mosolyát, mert tudja, hogy várja... de tudja, és várja, és ez az, ami számít.
- Ó - mondja Junno. Egy fél szívdobbanásnyi idővel többet hallgat, mielőtt bólintana; a mosolya majdnem igazinak tűnik, majdnem könnyed és ragyogó. - Igen, természetesen.
- Elfelejthetnénk - folytatja Ryo barátságtalanul. - A fiúk... már nem igazán izgatnak. Lenyugodtak, ezen kívül már hozzászoktam a szekálásukhoz.
Ami valójában nem igaz, de... hát. Vannak ennél fontosabb dolgok is. Például Junno tekintete most; az új mosoly, ami elhalványítja az előzőt. A tény, hogy ez a mosoly igazi... meleg és édes és boldog, és csakis Ryoé.
A mód, ahogyan ez az új mosoly érződik Ryo száján, amikor lehúzza Junnot egy csókra.
- Nem fogsz tudni sokáig menekülni az Eito elől, ugye tudod? - Teszi hozzá Ryo kicsivel később. - Máris azzal üldöznek, hogy szervezzek meg egy találkozót csak azért, hogy egy csomó szörnyű és zavarba ejtő kérdést tehessenek fel neked.
Ryo nem gondolja úgy, hogy ez különösképpen csábító lehetőség lenne, de Junno úgy felvillanyozódik, mint egy színpad, ami kétszer annyi reflektor fényével büszkélkedik.
Talán Ryonak figyelmeztetnie kellene valakit, hogy Junnot és az Eitot összehozza, és hagyja, hogy a világra szabaduljanak. Vagy talán bűnösnek kellene éreznie magát, figyelembe véve a földcsuszamlásszerű rossz vicceket és az általános felfordulást, ami ebből fog következni.
Ámbár... ez igazából egyáltalán nem az ő hibája. Ha van valaki, akit hibáztatni lehet, az az a csínytevő, aki elkezdte ezt az egészet.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Ryo egy új táskát vesz Pinek, mert Pi odavan a táskákért. Megkéri az eladónőt, hogy szépen csomagolja be, és tesz mellé egy kártyát a következő szöveggel: "Köszönöm! El sem tudod képzelni, hogy mit jelentett ez nekem."
Széles mozdulattal Pinek adja az ajándékot, és nem mondja el neki, hogy miért kapja.
Junno ötlete volt. Junno sokkal ravaszabb, mint azt valaki is gondolná; Pi majd megőrül tőle.
A bosszú édes.
~Owari~