Hullócsillag [HUN gen worksafe] 6/
~500 szó. Original
Követem lépteid nyomát,
Vigyázom szívem zálogát,
Az urad vagyok, aki éberen virraszt - Quimby - Az álmod ébren tart
~~
A Bazár a Palotától alig pár percre volt és Marcus Terentiusnak elég volt egy pillantás, hogy megértse miért álltak meg itt. Rabszolgák, örömlányok, zsebesek, anyák, kereskedők, utcakölykök, koldusok, nemesek, katonák, külföldiek és helyiek keveredtek és beszéltek és lökdösődtek és vásároltak és alkudoztak, loptak és koldultak vagy éppen eladásra kínálták árujukat, asszonyukat, fiukat…
Lord A és Marcus Terentius akkor sem tűnt volna fel senkinek, ha mind a ketten pisztolyt ragadnak vagy éppen a ruhájukat megszaggatva a porba borulnak. Itt mindenki a saját dolgával törődött, és az intrikusok is csak a friss gyümölccsel törődtek ahelyett, hogy megpróbálják kihallgatni egy pár idegen magánbeszélgetését - főleg, hogy az egyik beszélő néma volt, a másik pedig angolul válaszolt. Egy kapualjba húzódtak be és mire Lord A arcszíne már nem volt halálosan sápadt Terence már elég bátornak érezte magát, hogy megszólaljon.
-Miért nem kérsz, uram, audienciát?
A válaszpillantásban rengeteg érzelem volt. Terence megszeppenve hajtotta le a fejét; amikor urában ez a hideg harag égett alig mert a közelébe menni.
-Akkor most mit teszünk, uram? Sajnálom, uram, de az őrök nem fogják beengedni engedély nélkül és ha nem jelzi az … udvarnagynak? az érkezését, akkor nem fogja megkapni.
Lord A bólintott. Szolgája néma maradt addig a pár percig, amíg gondolkodott. Némaságát nem rejthette el és Terence még nem beszélte elég jól az udvar nyelvét ahhoz, hogy egyedül kérjen bebocsátást az ő nevében. Bár… - a gondolat egy mosolyt csalt az arcára, és a jeges dühe is olvadni kezdett, ahogyan az ötlete alakot öltött.
Marcus Terentius sápadt arcán két vörös foltként ütközött ki az érzelem. Nem düh volt, hiszen nem lehetett dühös Lord A-ra; ezért nem. Nem félelem volt, mert azt valahol a pusztán hagyta, amikor ura egy gyilkos elé parancsolta egy fejmozdulattal, és különben sem volt Lord A-nál félelmetesebb dolog a föld színén. De a helyzet lehetetlensége, helytelensége és illetlensége mélyen megérintette, kényelmetlenné tette, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna. De legalábbis lecserélte volna a ruháit, amelyek díszesek és súlyosak voltak; tele uralkodói színekkel, amiket egy egyszerű szolga sohasem viselt volna. Seszínű hajába Lord A hosszú ujjai szalagot fontak, nyakába medállt akasztott és furcsán formázott betűivel megbízólevelet írt.
A lehajtott fejű, csendes szolgával senki sem törődött, amikor az európai úr megmutatta a levelet és sürgős meghallgatást kért a Birodalom urától. A suttogás ugyan követte őket, ahogyan megpróbálták kitalálni pontosan milyen kapcsolat is fűzi Marcus herceget az uralkodói családhoz; de szerencsére a Birodalmat mindig jobban érdekelték saját ügyei, mint az európai házasságok, örökbefogadások és sokad-unokatestvérségek.
Szinte felháborító volt, hogy mily’ könnyedén átjutottak most az őrökön bár egyikük figyelmét sem kerülte el a megsűrűsödő árnyékok, a belső termekben. Aztán egy függöny félrehúzódott, és őszes hajú, sötét szemű férfi telepedett le a párnákra. A ruhái megtévesztően egyszerűnek tűntek a Bazár kavalkádja után, de Marcus Terentius nem tudta nem észrevenni a sötétebb árnyalatú bőr és kortól származó barázdák alatt is nemes, határozott vonásokat, amelyek oly' ismerősek voltak!
Tompa puffanásra kapta oldalra a fejét, és döbbenten meredt Lord A-ra, aki előbb térdre esett, majd szertartásos mozdulattal a földhöz érintette homlokát.
~vége/folyt köv~
Követem lépteid nyomát,
Vigyázom szívem zálogát,
Az urad vagyok, aki éberen virraszt - Quimby - Az álmod ébren tart
~~
A Bazár a Palotától alig pár percre volt és Marcus Terentiusnak elég volt egy pillantás, hogy megértse miért álltak meg itt. Rabszolgák, örömlányok, zsebesek, anyák, kereskedők, utcakölykök, koldusok, nemesek, katonák, külföldiek és helyiek keveredtek és beszéltek és lökdösődtek és vásároltak és alkudoztak, loptak és koldultak vagy éppen eladásra kínálták árujukat, asszonyukat, fiukat…
Lord A és Marcus Terentius akkor sem tűnt volna fel senkinek, ha mind a ketten pisztolyt ragadnak vagy éppen a ruhájukat megszaggatva a porba borulnak. Itt mindenki a saját dolgával törődött, és az intrikusok is csak a friss gyümölccsel törődtek ahelyett, hogy megpróbálják kihallgatni egy pár idegen magánbeszélgetését - főleg, hogy az egyik beszélő néma volt, a másik pedig angolul válaszolt. Egy kapualjba húzódtak be és mire Lord A arcszíne már nem volt halálosan sápadt Terence már elég bátornak érezte magát, hogy megszólaljon.
-Miért nem kérsz, uram, audienciát?
A válaszpillantásban rengeteg érzelem volt. Terence megszeppenve hajtotta le a fejét; amikor urában ez a hideg harag égett alig mert a közelébe menni.
-Akkor most mit teszünk, uram? Sajnálom, uram, de az őrök nem fogják beengedni engedély nélkül és ha nem jelzi az … udvarnagynak? az érkezését, akkor nem fogja megkapni.
Lord A bólintott. Szolgája néma maradt addig a pár percig, amíg gondolkodott. Némaságát nem rejthette el és Terence még nem beszélte elég jól az udvar nyelvét ahhoz, hogy egyedül kérjen bebocsátást az ő nevében. Bár… - a gondolat egy mosolyt csalt az arcára, és a jeges dühe is olvadni kezdett, ahogyan az ötlete alakot öltött.
Marcus Terentius sápadt arcán két vörös foltként ütközött ki az érzelem. Nem düh volt, hiszen nem lehetett dühös Lord A-ra; ezért nem. Nem félelem volt, mert azt valahol a pusztán hagyta, amikor ura egy gyilkos elé parancsolta egy fejmozdulattal, és különben sem volt Lord A-nál félelmetesebb dolog a föld színén. De a helyzet lehetetlensége, helytelensége és illetlensége mélyen megérintette, kényelmetlenné tette, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna. De legalábbis lecserélte volna a ruháit, amelyek díszesek és súlyosak voltak; tele uralkodói színekkel, amiket egy egyszerű szolga sohasem viselt volna. Seszínű hajába Lord A hosszú ujjai szalagot fontak, nyakába medállt akasztott és furcsán formázott betűivel megbízólevelet írt.
A lehajtott fejű, csendes szolgával senki sem törődött, amikor az európai úr megmutatta a levelet és sürgős meghallgatást kért a Birodalom urától. A suttogás ugyan követte őket, ahogyan megpróbálták kitalálni pontosan milyen kapcsolat is fűzi Marcus herceget az uralkodói családhoz; de szerencsére a Birodalmat mindig jobban érdekelték saját ügyei, mint az európai házasságok, örökbefogadások és sokad-unokatestvérségek.
Szinte felháborító volt, hogy mily’ könnyedén átjutottak most az őrökön bár egyikük figyelmét sem kerülte el a megsűrűsödő árnyékok, a belső termekben. Aztán egy függöny félrehúzódott, és őszes hajú, sötét szemű férfi telepedett le a párnákra. A ruhái megtévesztően egyszerűnek tűntek a Bazár kavalkádja után, de Marcus Terentius nem tudta nem észrevenni a sötétebb árnyalatú bőr és kortól származó barázdák alatt is nemes, határozott vonásokat, amelyek oly' ismerősek voltak!
Tompa puffanásra kapta oldalra a fejét, és döbbenten meredt Lord A-ra, aki előbb térdre esett, majd szertartásos mozdulattal a földhöz érintette homlokát.
~vége/folyt köv~