Mostanában néztem meg két anitutópikus alkotást: Az ember gyermeke és a Legenda vagyok című filmeket. Ezek után írtam egy kis elemzést erről a stílusról, hogy levezessem a depressziót, amit ezek a művek okoznak bennem. Kicsit hivatalos néhol és nem olyan frappáns így leírva, mint a fejemben volt, de azért postolom, hamár ennyit szöszöltem vele.
(
mórok )
Comments 7
Elképzelhető az is, hogy aztán publikálva lesz, de az ellen még tiltakozhatsz. XD
Reply
Reply
Reply
Az az igazság, hogy szerintem az emberiséget egy nem happy end-es film sem rázná fel. Egyszerűen nem fogják fel a téma komolyságát... Ott van pl. a AI - az sem lett egy népszerű film...
Reply
Nem gondoltam volna, hogy más is értékelni fogja rajtam kívül.^^"
Akkor ezentúl leírom az ilyenjeimet.
Tudod, ezeket a filmeket nem azok nézik, akik tehetnének valamit az ügyek érdekében és azoknak meg amúgy sem érdeke.
Az A.I. talán azért sem lett népszerű, mert nem egyértelmű a mondanivalója. Az első fél óra nagyon jó, de utána csak romlik a vége pedig szerintem abszólute túl elvont és kár érte. Pedig Spielberg-film és azokat szoktam szeretni. Mármint a régieket.
Reply
Ebben igazad van, de azt gondolom, hogy a teljesen átlagos ember is tehet legalább valami keveset a globális felmelegedés ellen, pl. azzal, ha meggondolja, mi az, amit tényleg ki kell nyomtatnia, és mi az, amit csak ki fog dobni később, ha nem önti bele az olajat a lefolyóba, nem folyatja a csapokat ész nélkül, kikapcsolja a nyomtatóit stb. De az emberek szerint ez hülyeség, és nem értem meg, miért gondolják így >.<
Hát igen, az AI lehetett volna jobb is. De szerintem a vége minden elvontságával együtt durva. És nem győztünk :)
Reply
Egyébként az egészben az a szörnyű, hogy váltig hangoztatják odafönt, hogy mi lenne a helyes, de a világ, amit irányítanak, pont az ellenkezőjére "nevel".
Reply
Leave a comment