Exiled: Pansy Parkinson
Megjegyzés: Witches Hunter kihívásra kezdtem el írni, de sajnos nem készültem el vele a határidőre :( Így egy másik művel pályáztam ^^ Ez alatt jelentősen átírtam, és átgondoltam az egészet, így már köze sincs a kihíváshoz ^^ Tehát íme: a Perfect Bath folytatásának első része. Remélem azért az is tetszeni fog!
Író: Miluiel
KORHATÁR: 18+
TARTALOM: Pansy elkényeztetett. Pansy önző. Pansy csak szórja a pénzt, és semmi tiszteletet meg hálát nem mutat szülei felé. Pansy szülei ezt már rég megunták... Nincs más megoldás, mint elküldeni a gyereket Romániába a sárkányrezervátumba, egy diákmunka keretében! Sárkányok, vámpírok, vérfarkasok és egyéb emberevő mágikus lények! Exiled: Pansy Parkinson!
Exiled: Pansy Parkinson
Prológus - Száműzve
London rejtett utcácskáin álmosan hömpölygött az élet. Érdekes módon se köd, se felhő nem terült el a város fölött, így a nap még erőtlen sugarai szabadon beszűrődtek minden szűk helyre. Talán az idő is a nyári szünetet éltette pont, mint Pansy Parkinson, szülei Abszol úti házának egyik szobájában. A nehéz sötétítő függönyök minden ablak előtt el voltak húzva, de az ablakszárnyak teljesen ki voltak tárva, hadd fújjon be a hajnali, hűs, friss, tiszta levegő. A köztük lévő szűk réseken, amiket a fel-feltámadó szellő néha összehúzott vagy épp kiszélesített, a fény élénk sugárként törte meg a szoba sötétjét, melyekben lassan táncoltak a porszemek. Színes madarak szálltak el ablaka előtt hangos csiviteléssel, amitől az ágyban szundító lány morcosan a másik oldalára fordult.
Pepper nevű házimanója hangos pukkanással materializálódott ágya mellett.
- Ms. Parkinson! Reggel hatra kérte az ébresztést, és most pontosan annyi az idő. Ágyba kéri a reggelijét, vagy az étkezőben kívánja elfogyasztani? - Pansy álmosan nyitotta résnyire az egyik szemét. A manó türelmesen várta, míg gazdasszonya félig felnyomta magát a párnákról, és egy hatalmas ásítással visszahanyatlott, arcát a párnák közé fúrva. A szoba csendjében csak egy párnába mormogott utasítást lehetett hallani. - Értem, akkor tíz perc múlva hozom a reggelijét.
A manó ugyanolyan pukkanással, mint ahogy érkezett, el is tűnt. Pansy elkeseredetten szusszant bele a párnáiba. Álmosan, elaludt hajjal ült teljesen fel, és elnyomott egy újabb ásítást. Görnyedten, még mindig félig aludva, körbenézett a szobában. Iskolai ládája még mindig érintetlenül állt a fürdőszobaajtó melletti sarokban. Hát igen, aki olyan mozgalmas és izgalmas életet él mint ő, annak ilyesmire nincs ideje! Már négy napja annak, hogy leszállt a Roxfort expresszről, és beköltözött világuk központjában elhelyezkedő rezidenciájukba.
Lusta mosoly szállt fel a vékony ajkakra. De milyen négy nap! Partiból partiba esett, így, hogy végre a Voldemort fenyegetettség is elhárult, és vagyonuk lefoglalt részeit is végre felszabadították. De a mai nap nem a bulizásról szól. Ma shopping és szépség nap van!
Lábait átvetette a hatalmas ágyon, és kicsit se kecsesen elvánszorgott a fürdőszobáig. Ahogy benyitott, azonnal szembetalálta magát a csappal és a hatalmas fürdőszobatükörrel. Fáradtan támaszkodott meg a csap peremén és nyújtotta meg az elgémberedett derekát.
Megborzongott, majd egy élettel teli mosolyt lövellt a tükörből magára. Ez a nap is de jó lesz!
Gyorsan lekapta magáról a pizsamáját, és beállt a forró zuhany alá. Szappanozás közben számba vette napi teendőit. A reggel egy masszázzsal kezdődik, azután méregtelenítés, szőrtelenítés, arckezelések - lehetőleg a legújabbak -, fodrász, valamilyen új frizura és szín, utána sminkes, és végül a műkörmös. És ha mindez megvan, találkozik a barátaival egy laza délutáni kis vásárolgatásra. Szép az élet!
Ahogy végzett, elzárta a csapokat, és az ódon csaptelep mellett benyomott egy pici sárga gombot egy fém panelen. A zuhanyzót lassan megtöltötte a plafonból érkező forró levegő. Amint a levegő bőréhez ért, finom nyalintásokkal lesimogatta testéről a vizet. Újra megnyomta a gombot, így a mágikus szárító elállt és kiléphetett a zuhany alól. Úgy ahogy volt, meztelenül, visszacaplatott a szobájába, ahol Pepper már illatos reggelivel várta.
A tegnap vásárolt ruhásszatyrokhoz sétált, és közben nagyon jót kuncogott a manó felháborodott sipító hangján. Előhalászott egy orgonalila talárt, és megforgatta a kezei között. Gyönyörű darab volt! Mire eldöntötte, hogy ezt a darabot veszi föl, a manó kifulladva szaladt mellé szorosan bezárt szemmel, a többi ruhadarabjával.
- Jól van, Pepper, elmehetsz. - A manó hangos pukkanással dehoppanált, majd vissza, hogy letegye a kiválasztott ruhadarabokat. Pansy harsányan felnevetett. - Ennyire nem lehetsz még te sem zavarban!
A manó keskeny arcán pírcsík futott végig, majd újra eltűnt valamerre.
Vidáman magára kapkodta ruháit, majd a tálcáról felvett egy halas szendvicset, és a sminkasztalához sétált vele. Leült, majd pálcáját magához véve rákoppintott az egyik fésűjére. Az felemelkedett, és lágy simításokkal fésülte hátközépig érő, szőkésbarna haját. Amint végzett a szendviccsel, előhúzta az egyik fiókból a sminkes cuccait, majd nekilátott kifesteni magát.
Húsz perc múlva már a reggeli friss levegő lengette talárját az Abszol úton lefelé. Arcát a meleg nap felé fordítva mélyet szippantott a reggel utolsó hűs leheletéből, és belépett az Abszol Witch szépség stúdióba, ahol majdnem az egész napját tölteni fogja.
*****
Délután fél négykor egy megújult Pansy Parkinson lépett ki a szalon ajtaján. Arca csak úgy ragyogott a sárkánytejes kezeléstől, haja szénfeketén lobogott arca körül. Frizurája immár csak nyaka feléig ért, így kihangsúlyozta arca erős vonásait. Kedvtelve nézett le körmeire. Az augurey tollak, amiket a műkörmös beleépített, olajos zölden csillogtak a szikrázó napsütésben az ezüst kövecskék sűrűjében. Próbaként csettintett egyet ujjaival, majd boldogan elmosolyodott a kipattanó kék szikrácskák miatt. Nagy kedvencei voltak az ilyen körmök. Az előzőbe sárga fwooper tollak voltak beépítve. Ezeknek az a különlegessége, hogy felerősítik a pálca és hang nélküli varázslatokat, és a pálcairányítást is könnyebbé teszik.
Ahogy a Dracóval megbeszélt üzlet felé haladt, a kirakatokban figyelte magát. Élvezettel beletúrt a hajába.
Teljesen megérte ezért a kis szépítkezésért az a 278 galleon. Anyáék meg bekaphatják...
Kecses léptekkel haladt végig az üzletsoron, majd amint meglátta a szőke üstököt kimagaslani a többi varázsló feje közül, gazella léptekkel odafutott hozzá, és megölelte.
- Sziaaa!
A szőke elmormogott az orra alatt egy nem túl lelkes választ, majd miután öt másodpercig tűrte az ölelgetést, eltolta magától.
- Na, és akkor mit akarsz venni ma? - kérdezte Draco, majd végigmérte, és elismerően ciccentett. - Hű, de jól nézel ma ki.
Pansy a bóktól boldog mosollyal az arcán körbefordult, és erotikusnak szánt fejrázással válaszolt.
- Ugye? Szerintem is kitettem ma magamért. - És kacéran rákacsintott a másikra.
Draco csak a szemeit forgatta, majd elindult az egyik üzlet felé, amiben különböző egzotikus ékszereket árultak. Pansy felzárkózott mellé, és belekarolt. Draco egy rosszalló pillantást lövellt felé, de azért tűrte az érintését.
- És Harry merre van? Nem úgy volt, hogy jön velünk?
Draco felsóhajtott.
- De igen. Később jön is, csak el kell búcsúznia Weasleyéktől, mert elutaznak valahova... - Majd ahogy befejezte, beléptek az első boltba, és másról kezdtek beszélgetni.
Két óra, rengeteg bolt és kasszacsörrenés után, a szatyroktól megszabadulva egy cukrászda előkertjében ültek fagyit eszegetve, amikor feltűnt Harry.
Pansy pont úgy ült, hogy látta közeledni, míg Draco teljesen háttal ült neki. Harry cserkésző mozdulatokkal a háta mögé lopózott, majd amikor Draco épp nyelni akart rávetette magát.
Annyi szerencséje volt a fiúknak, hogy amikor Draco köpött, épp elkerülte Pansy fejét a csula, bár egy kis nyálas-vaníliás permet még érte...
Tandemben ordítottak Harryvel, míg az a hasát fogva nevetett, és helyet foglalt mellettük. Sóvárogva figyelte, ahogy a pörölés átmegy köztük szerelmes évődésbe és lágyan megcsókolják egymást. Sóhajtva hátradőlt a székében, elszakította tekintetét a gerlepárról, és a környezetüket kezdte vizsgálni.
Kikerekedett pillantásokat kaptak minden oldalról, bár nem voltak ellenségesek vagy undorodóak. Az embereknek bőven volt idejük hozzászokni a meleg Harry Potter gondolatához, de valószínűleg másabb lehetett személyesen látni is azt. Mióta összejöttek Dracóval, folyton cikkeznek róluk, és különböző helyzetekben elcsípett képeket közölnek róluk. Sóhajtott még egyet. Rossz lehet állandóan a hátuk mögé nézni. Sosem engedhetik el magukat teljesen. Ha esetleg rossz helyre tévedne valamelyikük keze, azonnal a másnapi újság címlapján végzi, pont mint márciusban. Bár az több volt, mint egy kis taperolás. Sőt...
Bár ennek a híres kapcsolatnak előnyös vonzatai is voltak a népek számára. Így, hogy a nagy hősük ebbe az irányba hajlik, képesek szemet hunyni, vagy jobb esetekben elfogadni az azonos nemű párokat. A Roxfortban is, míg tanultak, ugrásszerűen megnőtt a meleg/leszbikus párok száma, bár ez talán inkább divathullám lehetett pár embernél sajnos...
Annak ellenére, hogy most divat a homo- és biszexualitás, Pansy nem érezte, hogy ő a divatot követné ebben. Talán akkor mozdult meg benne először valami egy lány iránt, amikor negyedikben az egyik barátnőjével táncolni tanulni próbáltak a karácsonyi bálra. Beth karcsú kis teste olyan kecsesen forgott a kezei között. Imádta magához szorítani, mikor az arca kipirult a tánctól és a nevetéstől. Finom kis mellkasa úgy pihegett, mintha egy törékeny kismadár lenne, szemei csillogtak, ahogy ránéztek.
Ezek után az esti gyakorlások után erősen el kellett gondolkodnia, miért van az, hogy az ágyban Rá gondol, miközben simogatja magát. Ő volt az első szerelme. Minden tánclecke után remegő lábakkal és átázott bugyival bújt ágyba, és alig tudta kivárni, hogy újra átélhesse ezt. De sajnos eljött a karácsony, és Beth egy Hollóhátas fiúval ment el a bálba. A tömeg széléről figyelte őket. Szívét mardosta a féltékenység, szemében keserű könnyek égtek. Akkor fordult ki a teremből, mikor rájött, emiatt a fiú miatt gyakoroltak annyit. Másnap kisírt szemmel hallgatta végig, ahogy Beth beszámolt a szüzessége elvesztéséről. Olyan boldog volt...
Pansy összerázkódott, és megpróbálta lerázni magáról a depressziós gondolatokat. Tekintete ismét Harryékre tévedt, akik épp azt tárgyalták meg, miket is vettek aznap, és mit láttak. Összebújva sutyorogtak bele egy szatyorba. Ahh, valószínűleg az az, amit a Zsebpiszok köz bejáratánál lévő szexshopnál kaptak. A kis fehérmájúak! Pansy szívből jövően rájuk mosolygott, majd megkérdezte, hogy indulhatnak-e. Mikor igennel feleltek, felnyalábolta az összes szatyrot, és hármasban elindultak a rezidenciája felé. Az odaúton is kaptak pár kimeredt pillantást a fiúk összekulcsolt ujjait miatt, de különösebb gond nélkül értek haza.
Ahogy feltárult előttük a lakosztály ajtaja, Pepper szaladt elé. Kivette kezéből a vásárolt dolgokat, majd visítva értesítette gazdáját a távollétében történt fejleményekről.
- Ms. Parkinson, az édesapja várja önöket a társalgóban. Úgy láttam rajta, hogy valami nagyon feldühítette...
Pansy elhúzta a száját. Mégis, mit keres ez itt már megint?
- Kösz!
Dracóék lepakolták a saját cuccaikat az előszobában, majd szorosan mögötte haladva követték a társalgóba. Ahogy belépett, tudta, hogy baj van! Nem csak az apja, hanem az anyja és két öccse is ott voltak. Csak az érkezésére várva egységes falként ültek a nagy asztal túloldalán. Apja egy mozdulatával széket varázsolt az asztal ő felőli oldalára, és egy arisztokratikus intéssel felé bökött.
- Ülj le, Pans! Beszélnünk kell!
Apja hangja könyörtelenül csattant. Pansy hátán hirtelen végigszaladt a hideg. Mit csináltam, hogy ekkora baj van? Már megint azon a szaros pénzen fogunk rágódni?
Odasétált a székhez, és leült. Mögötte a fiúk próbáltak láthatatlanná válni, de azért élénken figyelték a történéseket.
- Oké... és miért?
Apja felszívta magát, és belekezdett.
- Pansy. Az utóbbi időben szörnyen viselkedsz... - Apja figyelmeztetően feltartotta egyik kezét, amikor a lánya a szavába akart vágni. - Tiszteletlen vagy velünk, a szüleiddel, és nem értékeled azokat az erőfeszítéseket, amiket érted és az életviteledért teszünk. Nem érzed mennyit ér a pénz, amit nap mint nap elköltesz. Ma is több mint 500 galleont költöttél el, ami több mint egy...
Pansy a szavába vágott.
- Már megint ez a rohadt pénz! Nem tudom mit smucigoskodtok! Annyi van, hogy éppen bele nem fulladunk, és mégis folyton ezzel basztattok...
- PANSY! - förmedt rá dühösen az anyja.
Pansy elhallgatott majd vasvilla tekintettel meredt ki a fejéből. Észrevette, hogy testvérei kárörvendően vigyorognak rá.
- Mint mondtam, semmit nem tisztelsz. Ezért anyáddal úgy döntöttünk, hogy kiürítjük a bankszámládat - Pansy ijedten kapta fel a fejét -, és elküldünk dolgozni Romániába, hogy tanulj egy kis alázatot.
- EZT NEM TEHETITEK!
- De igen! Pakolj össze! Holnap indulsz, vagy mehetsz az utcára!
*****
Másnap a zsupszkulcs állomáson Pansy egy gyűlölködő pillantást vetett szüleire, mielőtt megfogta volna a külön a számára készült darabot.
Harry és Draco is kikísérte az állomásra lelki támasz végett, bár Draco alig tudta elfojtani a nevetését. Ahogy az indító elkezdett visszafelé számolni, Harry még odakiáltott neki.
Három.
- Héé, Pans! Ne aggódj, majd meglátogatunk Dracóval, nemsoká'! - És lelkesen integetett neki.
Kettő.
Draco arcáról leolvadt a kárörvendő vigyor, és teljes elborzadással kapta a fejét Harryre. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit amikor...
Egy.
... Pansy köldökébe beleakadt egy láthatatlan kampó, és repítette egyenesen Románia felé.
1. fejezet - Pokoli nyárimunka-meseországban