Exiled: Pansy Parkinson
Megjegyzés: Witches Hunter kihívásra kezdtem el írni, de sajnos nem készülök el vele a határidőre :( Így egy másik művel pályáztam ^^ Remélem azért az is tetszeni fog!
Író: Miluiel
CÍM: Exiled: Pansy Parkinson
CSAPAT: Moonlight
KULCS: Meseország
KORHATÁR: 18+
KATEGÓRIA: AU, Fem-slash, egy csipet slash
SZEREPLŐK/PÁROSÍTÁS: Ginny/Pansy
MEGJEGYZÉS(EK): Ez az első fem-slash történetem, de próbáltam kihozni magamból a legjobbat nektek :D
TARTALOM: Pansy elkényeztetett. Pansy önző. Pansy csak szórja a pénzt, és semmi tiszteletet meg hálát nem mutat szülei felé. Pansy szülei ezt már rég megunták... Nincs más megoldás, mint elküldeni a gyereket Romániába a sárkányrezervátumba, egy diákmunka keretében! Sárkányok, vámpírok, vérfarkasok és egyéb emberevő mágikus lények! Exiled: Pansy Parkinson!
HOSSZA: szó
Exiled: Pansy Parkinson
1. Fejezet - Pokoli nyári munka - meseországban
Pansy kavargó gyomorral érkezett a talpára. Feje zúgott, és látása is homályos volt pár másodpercig. Nem meglepő, hisz átutazta fél Európát. Így a zsupsz-utazás hatásai többszörözötten hatottak rá. Tétován lépett előre utazóládájával a szűk érkező portálban. Érezte testén átsuhanni a biztonsági vizsgálatokat, majd kitárult a kis szoba ajtaja, és egy bajuszos fickó keményen megragadta a karját és kirángatta.
Ingerült szusszanással tűrte a motozást és a kereső és felfedő bűbájokat magán.
Közben alkalma volt körbenézni a zajos érkező csarnokban. A csarnok egy óriási világos, üvegkupolájú hangárra emlékeztetett, aminek mind a négy oldalában olyan kis állomások voltak felsorakoztatva, mint amiből az előbb ő is kilépett. Minden ajtó előtt három varázsló ellenőrizte a folytonosan érkező varázslókat, boszorkányokat, és egyéb lényeket.
És amikor azt mondom óriási, úgy is gondolom! Az angliai zsupsz-állomáshoz képest, körülbelül tízszer húszszor nagyobb volt. Nem számítva a nagyobb teherszállítmányoknak fenntartott egyéb állomásokat.
A csarnok közepén elhelyezkedő folyosóra terelték a már átvizsgált embereket, akik sietős tempóban maguk mögött húzva bőröndjeiket és ládáikat, haladtak a kinti fényre.
Pansy szemei a döbbenettől kerekedtek ki. Egyáltalán nem ilyenre számított! Azt hitte, maximum egy snassz két portálos kis mucsajröcsögei kutricában köt ki. Ehelyett itt van ez, ami valószínűleg a világuk egyik legforgalmasabb utazási központja lehet. Ijedten kapta oldalra a fejét, amint a mellette lévő kabinból ordítozás szökött ki, majd az ott őrt álló varázslók előre szegezett pálcával betörtek, és bilincsbe verve erőszakosan előrángatták a benn tartózkodót, majd az odasiető auroroknak adták. Fura, mekegő nyelven beszéltek. Mintha a nyugodt hangnemen keresztül is veszekedtek volna. Egy tört angolsággal elrecsegett, „Tiszta, mehet tovább!” ragadta ki a bámészkodásból. Elbizonytalanodott léptekkel indult el a tömeggel a szűk folyosón ki a fényre. Amint kilépett, megcsapta a nap perzselő forrósága, majd hajába kapott egy némileg frissítő szellő.
Odakinn még több varázsló tolongott, hangosan csivitelve, néhányak futva egy körülbelül ugyanakkora létesítménybe, mint amiből épp kijött. Ésszerűen ez lehetett az induló állomás.
Pansy bizonytalanul toporgott a hömpölygő tömeg közepén. Csak annyit kötöttek az ősei az orrára, hogy itt majd várni fogja valaki, aki elviszi a munkahelyére… De hogy találják meg egymást EKKORA tömegben??? Úgy döntött, hogy hagyja sodortatni magát a távozó emberekkel, és lesz aminek lennie kell! Ahogy végiggyalogolt az állomás főkapujához vezető sétányon, észrevette, hogy a szórt kövekkel lerakott ösvény oldalán magasra fellőtt pergameneken nevek állnak, alattuk pedig várakozó, kutató tekintetű emberek ácsorognak. Figyelmesen haladt tovább, míg meg nem pillantotta a saját nevét is. A megkönnyebbülés végigvágtatott a gerincén. Tülekedve küzdötte ki magát a tömegből, hogy leesett állal pillantsa meg azokat, akik a pergamenjét lebegtették.
- Piton professzor? Weaslette? - Hát mit keresnek ezek itt?
Piton professzor a maga hűvös eleganciájával állt előtte, és a felsőbbrendűk önelégült pillantásával bombázott minden botort, aki csak egy hosszabb pillanatra is rajta felejtette a tekintetét. De ki hibáztatná őket? Hisz a professzor sutba dobva a fekete lebegős talárt, ami semmit nem mutatott alakjából, most talpig bőrben tündökölt. Fémbetétes fekete bakancsot és gondosan kikészített szalamandra bőr nadrágot viselt, ami csípőjén pont annyira feszült, hogy gondosan kihangsúlyozza az elől található nem is olyan kicsi csomagot. Felül egy rafinált bőrszalagokból és láncokból álló hámszerű valamit viselt, ami inkább kihangsúlyozta a fedetlen bőrt, mint szemérmesen eltakarta volna. A hasa felső részén öt körbefutó bőrcsík ért egybe a köldöke fölött egy egymásba fűzött karika láncon. Ezeket a vállára felfüggesztett bőrök tartották helyen. Vállait áttetsző pókhálószerű anyag fedte. Kezein egy-egy ujjatlan bőrkesztyű volt, amikhez alkarvédők csatlakoztak. Mindezt feketében. Haját lófarokba kötötte, míg fülében egy fülbevaló (?!) lógott.
Pansy elnyílt szájjal bámulta a jelenést. Ez nem lehet Piton! Hisz Piton egy zsíros dög, ez meg itt szexi! Ez vagy a világ legnagyobb tévedése, vagy csoda történt! Valószínűleg túl feltűnően és egyben túl hosszan bámulhatta a jelenséget, mert az egy „Ms. Parkinson, csukja be a száját!” felszólítással, és egy vasvilla tekintettel ráförmedt.
Pansy elkapta a tekintetét. Igen, minden bizonnyal tényleg ő… bár lehet valami baj a fejemmel, mert ez a ruha lehetetle…
Tekintete megakadt a Weasley lányon. Eddig csak futólag pillantott rá, mert a világ legújabb csodája eddig lekötötte minden munkába állítható agysejtjét, de most szinte el is felejtette Pitont.
A szűzies kis Weasley, aki mindig Potter után futott, és a bátyjai lábai mögé kucorodott… Na ez a kép most tört darabokba az agyában a lányról!
A csaj fekete sárkánybőr combcsizmát és gyöngyház fényű ramórabőr nadrágot viselt egy fém övvel, aminek a csatján egy tűztaszító talizmán díszelgett. Felül ő is hasonló bőrszalagos izémicsodát viselt, annyi különbséggel, hogy a pókhálószerű anyag a mellinél olyan sűrűn volt szőve, hogy semmi nem látszott át alatta. A picsába! Vörös haja feszes copfba volt felkötve. Finom kis szeplős arca kipirult a melegtől. Szemei macskaszerűen voltak kihúzva fekete tussal, hogy barna szemei még intenzívebben csilloghassanak a világra.
Pansy nagyot nyelve hátrébb lépett. Hasában bizseregve mozdult meg valami az izgalomtól.
Rossz jel… Nagyon rossz! De istenem, olyan jól néz ki!
Ginny rámosolygott, majd előrelépve kezét nyújtotta neki.
- Szia, Pansy! Hallottam, hogy te is munkára jelentkeztél az Aranypikkely kennelhez. Úgy örülök, hogy más is van itt a suliból! Amúgy én fogok segíteni neked az első időkben, hogy ne keveredj el, vagy meg ne halj.
Mindezt olyan természetességgel és szikrázó mosollyal adta elő, hogy Pans önkéntelenül is visszamosolygott, és elfogadta a felkínált jobbot. Aztán elért agyáig a lány mondanivalója is… Arcára fagyott a mosoly, és egy vicsorgó grimasszá torzult.
Piton, míg leengedte a pergament a levegőből, szórakozottan felröhintett az orra alatt.
- Szia…! Öm. Jah. Köszi… - újra végigmustrálta a vöröset. - De mik ezek a ruhák, és hogy-hogy itt vagy? És a professzor?
Piton ezt az időt látta elérkezettnek arra, hogy véget vessen az ácsorgásnak.
- Tényleg nagyon megható ez az őzike hozzáállás, Miss, de igazán indulnunk kéne! Nekem ma még dolgom van. Majd a kocsiban beszélgetnek. - Ezzel felkapta Pansy ládáját a feje fölé, és fél kézzel tartva, ellavírozott a tömegbe veszve.
Pansy hirtelen azon kapta magát, hogy Weaslett szorongatja a kezét, és a hömpölygő embertömegben húzza a rohamléptekkel távolodó Piton után. Úgy bizsergetett az érintése. Átvágtak az embereken, majd egy óriási parkolóhoz indultak. Pansy még mindig Ginny kezét fogva bámészkodott. Volt itt is minden. A bérelhető szárnyas lovak istállói mellett seprűkölcsönzők és megőrzők, egy nagy mugli stílusú motor és autóparkoló, szőnyeg kölcsönző, tárolók, meg még sok olyan dolog, amit Pansy még életében nem látott.
Ők a mugli parkoló felé tartottak. Pansy furcsálló tekintettel nézte azt a bordó Audit, aminél Piton megállt, és a pálcáját elővéve felbontotta a kocsi védelmét és bepakolta a bőröndöt. Elől kinyitotta Ginnynek az ajtót, majd hátra lépve a hátsó ajtóhoz, Pansynek is megtette ugyanezt a szívességet, majd mikor a lány beszállt, beült a vezető ülésbe és a műszerfalra koppintva elindította a kocsit.