Mese arról, hogyan Hiróból és Taisukéból HiroSuke

[lylith_santos]

Cím: Mese arról, hogyan lett Hiróból és Taisukéból HiroSuke
Szerzők:
lylith_santos &
kamyba
Páros: HiroSuke (Kitayama Hiromitsu × Fujigaya Taisuke)
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: erotikus tartalom
Jogok: A JE minden hímje Johnny papa tulajdonát képezi, a történet viszont a miénk ^^ Hiro az enyém, de csitt ^^ (lylith voltam)



- Most muszáj? - nyüsszögte Taisuke, és átfordult a hátára.

- Igen, muszáj. Nem akarsz megbukni, ugye? - Hiro szigorúan nézett le a mellette fetrengőre, és újra arca elé emelte az egyik tesztlapot. - Még egy témát megnézünk, és utána abbahagytuk mára, rendben?

Taipi bólintott egyet, majd mikor az idősebb azt is felajánlotta neki, hogy választhat, melyik topikot akarja átvenni, elvigyorodva ült fel.

- A hatosat.

- Testrészek? - húzta fel Hiromitsu a szemöldökét, de aztán ráhagyta a másikra hirtelen támadt vidámságát. - Akkor először vegyük át a szavakat… fej.

- Ümmm, head - Taipi feltérdelve hajolt oda Kitayamához, és nyomott egy gyors puszit annak fejére, majd visszahuppant a helyére.

Hiro még mindig nem látta át a dolgot, az egészet betudta annak, hogy Taipi már nagyon elfáradt… végül is már három órája gyakoroltak.

- Arc.

Taipi újra felkászálódott, és megcsókolta társa arcát.

- Face.

- Orr - Újabb csók érkezett, csak most az újonnan említett testrészre; Hiro még mindig nem realizálta a dolgot.

- Nose…

Mikor már túl voltak a fülön, a szemen és a homlokon, Hiro mélyen beszívva a levegőt tette le maga mellé a papírlapot.

- Taipi, te meg mit…

- Száj, mouth - vágott közbe Fujigaya, és magához húzva az egyre morcosabb Hiromitsut, megcsókolta. Hiro hirtelen elfelejtett szigorúnak lenni, és a derekánál fogva húzta ő is közelebb magához társát.

- Mmm… Taipi, ugye tudod, hogy ilyen könnyen nem úszod meg a tanulást? - szakadt el egy pillanatra tőle, de a másik erőszakosan visszahúzta.

- De hiszen… most is… tanulok - mormolta Taipi, miközben újabb és újabb csókokkal központozta mondanivalóját. - Chin… - egy finom puszi Hiro állára. - Neck… - itt hosszasabban elidőzött, nyelvét végigfuttatta az idősebb nyakának vonalán. Szerette volna megjelölni őt, de nehéz volt rejtegetni a nyomokat, akármilyen óvatosan is választották ki a foltok helyét. Hiro felszisszent, amikor Taipi belemélyesztette fogait a vállába. Pillanatnyi fájdalom volt csupán, ami nem hagy nyomot, de Hiro zihálni kezdett, és hirtelen sokkal, de sokkal nehezebb lett a leckére koncentrálni. Lehunyt szemmel hagyta, hogy a másik szabadon kalandozzon a testén, nem volt hozzászokva, hogy a másik ennyire agresszíven átvegye az irányítást. Taisuke figyelmesen szeretgette végig társa felsőtestét, néha visszahajolva Hiro arcához egy-egy csókra. Ujjai végigfutottak az idősebb gerincén, majd az apró köldök köré kezdtek el absztrakt mintákat rajzolni. A pár héttel ezelőtti eset óta többször is úgy értek egymáshoz, mint akkor, és Taipi kezdett rájönni, hogy hol jó csapattársának, és hol vannak azok a pontok, amikkel sóhajt lehet kicsikarni Hiróból.

Hiro már csak annyira volt képes, hogy háta mögött megtámaszkodott kezeivel, és fejét kicsit hátradöntötte. Teste pár pillanat alatt felhevült, miközben eszébe jutott, hogy eddig Taisuke is mindig ezt érezte-e, mikor ő kezdeményezett. Mert biztos volt benne, hogy ez volt az első alkalom, mikor a fiatalabb kezdte; máskor túlságosan zavarban volt már akkor is, mikor Hiro keze végigfutott az oldalán.

Mikor a magasabb hirtelen elszakadt tőle, és látszólag esze ágában sem volt folytatni, értetlenül nézett rá.

- Szerintem befejeztük ezt a topikot is, akkor én most megyek, úgy érzem - magyarázta komolyan Hirónak, majd egy szemétkedős vigyor ült ki arcára. Lassan felállt, és megpróbált elsétálni a még mindig pihegő fiú mellett, de az hirtelen megfogta a kezét, és egy mozdulattal gyűrte maga alá.

- Most nagyon kihúztad a gyufát… - morogta durcásan, mire az alatta lévő felnevetett és újra megcsókolta, most már sokkal lassabban és érzelmesebben, mint pár perce. Azonban a lassú, mély csók nagyon hamar átváltott valami sokkal birtoklóbbra, amitől Taisuke elfelejtett lélegezni és gondolkozni, és csak Hiro forró teste létezett a sajátján, amint lassan egymáshoz dörzsölte az ágyékukat.

- What do you want? - suttogta közelebb hajolva. Taipi ködös tekintettel nézett fel rá: az agya nem funkcionált megfelelően ahhoz, hogy képes legyen válaszolni, de ha lehetséges, még közelebb húzta magához Hirót. A másik azonban ezúttal nem elégedett meg ennyi kontaktussal, és miután eltüntette a pólót Taipiról, hezitálás nélkül húzta le róla a nadrágot is. A fiatalabb megremegett, ahogyan Hiro először a pillantásával simogatta végig a testét, és halkan felnyögött, amikor egy meleg tenyér érintette a hasát, óvatos ujjak rajzoltak apró köröket a köldökére, és nem tudta elfojtani a hangját, amikor az a kéz először bátortalanul ugyan, de lejjebb siklott, hogy az alsónadrág vékony anyagán keresztül rátapadjon a férfiasságára. Csípője önkéntelenül emelkedett meg, hogy többet kapjon az érintésből, miközben félig lehunyt szempillái mögül Hirót figyelte. A másik fiú félig mellette, félig rajta feküdt, könyökén támasztva meg magát, haja csapzottan tapadt a homlokára, és ajkát beharapva koncentrált Taisuke testére. Keze lassan mozdult, szinte félénken, ahogyan bizonytalanul érintette a másikat.

- Hiro… - félig suttogva, félig nyögésbe fulladt sóhajtásként hagyta el a név Taipi duzzadt, vörösre csókolt ajkait, és Hiro végre felnézett, és találkozott a tekintetük. - Ne… - motyogta, mire az idősebb értetlenül és kissé ijedten nézett le rá. - Ez így nem jó… én is… akarom neked.

Taisuke elvörösödött ugyan, de biztos kezekkel bontotta ki Hiro nadrágját, majd kicsit leállt. Határozottan tudta, hogy ilyesmit nem szoktak csinálni a barátok, és valószínűleg ez a kétkedés az arcán is látszódhatott, mert a másik elmosolyodva nyomott egy csókot a fülére. Taipi háta felemelkedett a földről, és szemei tágra nyíltak, miközben tüdejéből egy halk, sípoló hang szökött ki, ahogy a másik fiú keze végre besüllyedt bokszere alá, és közvetlenül ért hozzá merevedéséhez. Úgy érezte, agya nem bírja befogadni rendesen az érzést, így alig fogta fel Hiromitsu szavait is.

- Nem ilyenkor kéne a fejedet használni - mormolta Hiro a fülébe, miközben lassan megmozdította kezét, majd kicsit megállt, arra várva, hogy társa lenyugodjon.

Taipi erősen lélegezve nézett rá ismét csapattársára, hogy aztán feljebb hajolva megcsókolhassa. Ujjai szinte lassított felvételként futottak végig a másik ágyékán, majd az ő keze is eltűnt a ruhadarabban. Hiro megszakítva a csókot felnyögött, és válaszként erősítve fogásán kezdte el folyamatosan mozgatni kezét. Taipi minden egyes gondolata eltűnt a fejéből, és újra hagyta, hogy elragadja az ár. Most már egyikük sem tudta visszafogni a hangját, Hiro torkából apró, mély hangú nyögések szöktek ki, Taipi pedig folyamatosan valami furcsa, nyöszörgéssel keveredett zihálást hallatott. Csókjuk végleg megtört, egymás szájába lihegtek, ellopva a másik levegőjét. Kezük mozgása gyorsult, és alig néhány, végtelennek tűnő perc után előbb Taisuke teste feszült meg, hogy zihálva megadja magát az orgazmusnak, azután még mielőtt beleájult volna az utóremegések fél-öntudatlanságába, valahonnan összeszedett annyi erőt, hogy pár határozott mozdulattal segítsen Hirónak is elérni a beteljesülést. Ő remegő testtel, elakadó lélegzettel rogyott a fiatalabbra; izzadtan egymáshoz tapadó, összefonódott végtagokkal feküdtek egy kupacban, hallgatva a másik lassuló szívverését. Végül Hiro volt az, aki megmozdult. Felemelte a fejét, hogy ránézhessen a másikra:

- Nem akarlak összenyomni - mondta bocsánatkérő mosollyal.

- Maradj! - kérte Taipi, és utánakapott, mikor Hiro súlya kezdett eltűnni a testéről. Hiro újra elmosolyodott, ahogyan visszahelyezkedett a másikra, arcát belefúrta a nyakába, beszívta a hajának illatát, és futó csókot lehelt a bőrére. Alatta Taipi elégedetten nyugtázta a meleg, bizsergető, és furcsán biztonságot adó érzést, amit Hiromitsu közelsége jelentett.

***

Taipi kicsit szomorú volt, mert mostanában a próbákon nem voltak együtt Hiróval. Kettő fellépésen is a Kis-My-Ft2 tagjai voltak a háttértáncosok, így két kisebb csapatra választották szét őket pár hétre. Nem lepődött meg, mikor Hirót a másik csapatba tették, de ettől még nem volt könnyebb elviselni a hiányát.

Már mind a négyen - Nika, Senga, Yokoo és ő - bent voltak az öltözőben. Yokoo éppen az edzőruháit rángatta elő, mikor telefonja kiesett a táskából, és végigcsúszott az öltöző kövén.

- Ő az a lány, akivel a múltkor…? - kapta fel a mobilt Nika, ránézve a matricára csapattársa mobilján.

- Semmi közötök hozzá - válaszolt zavartan Yokoo, és eltette készülékét.

- Úúú, csókon kívül volt már valami? - kontrázott rá Senga, miközben felvette trikóját.

- Szeretitek egymást? - kérdezte halkan Taisuke. Ő sosem volt az a fajta, aki az intim dolgokra kérdezett volna rá, de tényleg kíváncsi volt rá, hogyan mennek csapattársa dolgai.

- Ez meg milyen kérdés? Nyílván való, hogy azért csókolta meg, mert szereti!

- De… az emberek, szoktak csak úgy… simán szeretetből is csókolózni, nem? - hebegte halkan Taipi.

Mikor mindenki úgy bámult rá, mint egy űrlényre, gyorsan hátat fordított nekik, és felkapkodta magára a ruháit. Hirtelen valahogy nagyon rosszul érezte magát. Egész idő alatt miatta kellett újracsinálni a legegyszerűbb mozdulatsorokat is, nem vette észre, ha szólították, és egy idő után már az arca is teljesen falfehér volt. Mire délután találkozott Hiróval a megbeszélt helyen, olyan elgyengültnek érezte magát, hogy lába néha megroggyant. Úgy érezte, már semmit sem ért.

Hiro nagyon jól ismerte azt a kifejezést, ami most is kiült Taisuke arcára: azt jelentette, hogy a másik bizonytalan, zavarban van, és nem sok választja el attól, hogy ismét menekülni kezdjen. Mégis mosolyogva üdvözölte, és lopva végigsimította a kezét, de ennél többet nem tehetett, mert a park, ahol találkoztak, tele volt a késő délutáni napfényben fürdőző emberekkel. Úgy tett, mintha nem venné észre, hogy Taipi hogyan húzódik el az érintése elől, és inkább megkérdezte tőle, szeretne-e fagyit enni.

- Üm… ühüm - bólintott szórakozottan a fiatalabb, és némán várta, hogy Hiro a kezébe nyomja a tölcsért, pontosan azokkal az ízekkel és díszítéssel, ahogyan mindig is szerette. Ez a gyengéden figyelmes apróság egy pillanatra megmelengette a szívét, és bizonytalanul rámosolygott Hiróra, miközben megköszönte az édességet.

- Gyere, keressünk egy padot - indítványozta az idősebb, és társa ismét csak bólintott. Csendesen sétáltak egymás mellett az árnyékos fák alatt, és szerencsére találtak is ülőhelyet egy nyugalmas kis részen, távol a tömegtől és zajtól. Úgy ültek le, hogy megtartották a kötelező távolságot, nem csak a környezet miatt, hanem mert egyikük nem vágyta most a közelséget, a másik pedig érezve ezt, tiszteletben tartotta barátja személyes terét.

- Hiro… - szólalt meg nagy sokára a fiatalabb; hangja bizonytalan, rekedtes volt. Nem mert társára nézni.

- Mi az? - fordult felé Hiro egy apró, bátorító mosollyal az arcán. Ha őszinte akart lenni, sejtette, mi foglalkoztatja a másikat, neki is megvoltak a saját kételyei, de hagynia kellett, hogy Taisuke kimondja a gondolatait.

- Én… mi… amit mi csinálunk, az… mit jelent? - kérdezte végül Taipi. Lassan beszélt, akadozva, nehezen öntötte szavakba az érzéseit. - Mit jelent neked?

- Emlékszel, hogy hogyan kezdődött ez az egész? Hogy megmutattál nekem egy mangát? - kérdezte Hiro kicsit álmodozva, miközben lehunyta szemét, élvezve a napsugarak kedves simogatását.

Taipi kicsit értetlenül nézett a másikra, főleg, hogy szerinte ez a kérdés eléggé távol állt az ő kérdésétől. Végül mégis elmotyogott egy igent, és belenyalt a kicsit megolvadt fagyiba.

- Miért én voltam az, akinek elmondtad, hogy mi történt? - Hiro még mindig teljesen nyugodtnak tűnt, mintha tudná, hogy tényleg minden rendben van, és minden rendben is lesz.

- Mert benned bízom a legjobban, és úgy gondoltam, hogy… te így is elfogadnál. Reménykedtem benne, hogy… így is szeretni fogsz. És talán… mert azt akartam, hogy ha egyszer velem is megtörténik az, ami a mangában volt, azt veled élhessem át.

- Boldog vagy a mostani helyzettől? - Hiro lassan kinyitotta szemét, és ő is nekilátott a fagylaltnak, miközben figyelte a fiatalabbat.

- Én, én nagyon szeretek veled lenni, de… még nem válaszoltál.

- Imádok veled lenni. Szeretem, hogy minden miatt ennyire aggódsz, hogy minden szabad percedet rám tudod áldozni. Szeretem, ahogy hozzám érsz. És szeretem, hogy már nem csak barátok vagyunk. Tudom, hogy emiatt aggódsz, túl jól ismerlek már ehhez.

Mikor Taipi elvörösödött, és hirtelen az előttük elterülő füvet kezdte nézni, Hiro halkan felnevetett.

- Akkor, mi most… már nem vagyunk barátok? Mi most… egy… pár vagyunk? - Taipi olyan halkan motyogta a szavakat, hogy még ő maga sem volt biztos volt benne, hogy kimondta őket. Hiro lassan kinyújtotta a kezét, és könnyedén Taipi tenyerébe csúsztatta, hogy összefonhassa az ujjaikat.

- Ha akarod, akkor igen - mondta Hiro halkan, de határozottan, miközben egyenesen belenézett Taisuke szemébe. Amikor a másik elpirulva akarta elkapni a pillantását, ujjainak gyengéd szorításával ösztökélte, hogy ne fordítsa el a tekintetét. Taipi beharapta az ajkát, és végül bólintott.

- Szeretném - mondta halkan, és a másik szerette volna átölelni és megcsókolni, ledönteni a fűbe, fölébe kerekedni, meztelenre vetkőztetni és végigcsókolni minden porcikáját, és sajátjaként megjelölni, de ezek közül itt és most egyiket sem tehette, ezért beérte egy mosollyal, ami azonban mindent elmondott.

- Gyere - állt fel végül a padról, maga után húzva a fiatalabbat. - Sétáljunk.

Sétáltak. Némán, egymás mellett, a kezük néha összesúrlódott egy röpke érintésre, és nem beszéltek. És amikor a lemenő nap utolsó aranyló sugarai a már lassan elcsendesülő parkon simítottak végig, Hiro egy vastag fa törzse mögé húzta Taisukét.

- Mi az? - kérdezte édesen kérdő pillantással a másik, aztán kicsit felszisszent, ahogy a háta nem túl finoman találkozott a fatörzzsel. Hiro nem válaszolt, csak gyorsan odahajolt, hogy mélyen, fullasztóan édesen megcsókolhassa. Fájdalmasan rövid ideig tartott a csók, aztán az idősebb most a másik fiú nyakához hajolt, és erősen megharapta, keményen kiszívva az érzékeny bőrt Taipi füle mögött, most először nem igazán törődve vele, hogy a másik tökéletesen el tudja-e kendőzni a nyomot. Taisuke lábai remegtek, zihálva dőlt a fatörzsnek, ez a röpke néhány perc minden erejét felemésztette, és amikor Hiro végigsimított a haján, és újra maga után húzta, ezúttal már kifelé a parkból, kábán és engedelmesen követte.

Igazából kicsit meglepődött, mikor elértek Hiróékhoz, de nem értette hogy miért, végül is számíthatott volna rá. De az idősebb feltűnően gyorsan robogott végig az előszobán és nappalin, majd mikor Taipi nagy nehezen beérte, Hiromitsu úgy csukta be maga után az ajtót, mintha attól félne, hogy valaki bejön utánuk. Taisuke hatalmas szemekkel pislogott rá társára, de mikor megkérdezte volna, hogy van-e valami baj, Hiro magához ölelte, és újra olyan csókban részesítette, mint nem olyan régen a fa mögött.

Alig bírt reagálni az idősebb hevességére és mikor a másik elkezdte tolni az ágy felé, párszor úgy érezte, hogy mindjárt elesik. Mikor lába hozzáért az ágyhoz, de Hiro nem állt meg, mindketten egyenesen rázuhantak a matracra, és csapattársa végre ránézett.

- Hiro, ugye minden rendben?

- Mondd, hogy szeretsz… - suttogta Hiromitsu a fülébe, miközben végigcsókolta a nyakát. Taisuke hirtelen elvörösödött, és szíve kétszeres ütemre váltott, mégis gondolkodás nélkül válaszolt.

- Szeretlek. Nagyon szeretlek Hiro…

Most a fiatalabb húzta oda magához, és csókolta meg. A boldogság ott vibrált az egész szoba levegőjében, ahogy végre Taipinak is minden olyan tiszta volt, mint eddig soha.

- Szeretlek - ismételte, szinte csodálkozva, hogy milyen természetességgel gördül ki a száján ez a szó, és nem tudta, miért nem mondta ki eddig.

- Akkor jó - mosolyodott el hirtelen gyermeki ártatlansággal és elégedettséggel Hiro. - Akkor jó…

- És te…

- Én is szeretlek - suttogta Hiro, és lélegzete végigcirógatta Taipi bőrét, mielőtt biztos kezekkel levetkőztette volna. Az alsónadrágnál bizonytalanodott el csak egy pillanatra, de ahogy felnézett a másik arcára, és látta a szemében csillogó bizalmat, nem tétovázott tovább. A fiatalabb megemelte kicsit a csípőjét, hogy segítsen, és bár elpirult, de nem fordította el a tekintetét. Mikor azonban Hiro újra lehajolt, hogy végigcsókolja a vállát és a kulcscsontját, szemei lecsukódtak, és nem maradt más a világon, mint az idősebb forró szája, amely a bőrét kényezteti. Halkan zihált, kezei ökölbe szorultak a takarón, és egy egészen kicsit szédült.

- Hiro… Hiro… - suttogó mantraként tört fel a torkából a másik fiú neve. Hiro végigfuttatta a tenyerét az oldalán, Taisuke pedig kinyújtotta a kezét, hogy magára húzza. Amikor megérezte Hiro súlyát meztelen testén, halkan felnyögött, és végre kinyitotta a szemét. Hirtelen zavarba jött, ahogy realizálta, hogy Hiro teljesen fel van öltözve, de még így is érezte a csípőjének nyomódni a másik izgalmát.

Lassan feljebb emelte felsőtestét, és nagyon lassan végigcsókolta az idősebb nyakát, majd lehúzta róla pólóját. Aztán újra megcsókolta a felette lévőt, és már az sem zavarta, hogy újra lenyomták a párnára. Ujjai gyorsan megtalálták Hiromitsu nadrágját, és nem a legkönnyebben ugyan, de végül sikeresen letolta Hiróról a bokszert és a nadrágot is. Miután egyikükön sem maradt ruha, Hiro szinte félve a következményektől feküdt végig társán. A fiatalabb ujjai azonnal vállába martak, ahogyan levegő után kapkodva hunyta le szemeit.

- Hiro…

- Hm?

- Emlékszel még… a mangára?

Hiro kicsit értetlenül nézett bele a fátyolos szemekbe, de azért aprót bólintott.

- Emlékszel, mikor iskola után találkoztak egymással, és… - Taipi arca lángvörösre gyúlt, ahogy alig bírta kinyögni a szavakat. - Tudod, úgy voltak egymáson, hogy pont fordítva volt a fejük és a lábuk…

Hiro agya pörögni kezdett, és mikor végre rájött, hogy mire gondol a másik, magához képest meglepő módon, kicsit az ő arca is vörösebbre váltott. Aztán újra csak bólintott, hogy folytassa párja.

- Nem… nem szeretnéd… kipróbálni? Vagy szerinted rossz ötlet? Csak mert úgy egyszerre lehetne, és én nem akarom, hogy csak te csináld. De ha nem akarod, akkor nem kell, én csak… - látszólag Taipi hirtelen elkezdett pánikolni, de Hiro egy szenvedélyes csókkal azonnal beléfojtotta a szót.

- Szeretném - válaszolt aztán elmosolyodva, és most már szinte teljesen zavartalanul, négykézláb fordult meg Taisuke felett. Lassan végigsimított kezével az alatta lévő merevedésén, mire Taipi teste megfeszült, és tüdejéből egy halk, akadozó hang tört fel.

Olyan zavarban érezte magát, mint még soha, ahogyan ott feküdt teljesen meztelenül Hiro alatt, az idősebb lélegzete az ágyékát csiklandozta, és mindeközben ő is szembenézett a másik merevségével. De megpróbálta összeszedni magát, és kinyújtotta a kezét, hogy megérinthesse Hirót. Óvatosan végigfuttatta tenyerét az idősebb combjain és fenekén, mielőtt ujjaival körülfonta volna a másikat. Hiro egy apró nyögést hallatott, saját ujjainak szorítása erősebbé vált Taipi körül. Lejjebb hajolt, érezte, hogy arcába szökik a vér, de kíváncsian, puhatolózva végighúzta a nyelvét a fiatalabb férfiasságának csúcsán. A szokatlan íz ellenére tetszett neki a bársonyos bőr simasága, ezért tovább haladt; érezte nyelve alatt az erek finom lüktetését. Taipi szorosra zárt szempillái mögött csillagok táncoltak, és mindent megtett, hogy tovább érintse Hirót, de amikor a másik végre teljesen a szájába vette, és érezte az őt elnyelő nedves forróságot, nem volt képes másra, mint halkan nyöszörögni, és Hiro combjait markolni. Az idősebb kezei közben lágyan, nyugtatóan cirógatták a csípőjét, és a feje lassú ritmusban emelkedett fel és le. Taipi küzdött, hogy képes legyen kinyitni a szemét, hogy mozgásra bírja a testét, hogy viszonozhassa mindazt, amit a másik ad neki. Mély lélegzeteket vett, beszívta Hiro összetéveszthetetlen illatát, és ez segített a koncentrációban. Felemelte a fejét, és kicsit helyezkedett az idősebb alatt, hogy szájával elérje a másik merevedését. Ügyetlen, bizonytalan mozdulatokkal próbálta leutánozni azt, amit Hiro tett vele, és a nyelve első apró érintésére egyszerre érezte és hallotta a másik fiú torkából feltörő apró nyögést. Az érzéstől megrezzent, de kis zihálás után lejjebb húzta társa csípőjét, aki segítőkészen engedett neki. Vett egy mély levegőt, majd nagyon lassan hagyta, hogy Hiro férfiassága ajkai közé csússzon. Érezte, hogy a másik leáll pár másodpercre, mintha ő is azt próbálta volna megemészteni, amit ő próbált nemrég. Aztán Taipi nyelve lassan végigfutott az érzékeny bőrön, és az ő feje is megmozdult. Elsőre kicsit furcsa volt az érzés, de a Hiróból kiváltott reakciók mindenért kárpótolták, és egyre nagyobb szenvedélyre sarkallták. Tetszett neki, ahogy az idősebb hangosan felnyög, amikor mélyebben engedi a szájába, vagy a nyelve teljesen végigsimít rajta. Azonban egyszerre koncentrálni a gyönyörre és saját mozdulataira sokkal nehezebb volt, mint hitte. Néha feje mozgása leállt, csak hogy hangosan felnyöghessen, vagy vehessen egy mély levegőt.

- Taipi… Taipi várj… - nyöszörögte Hiro, mikor már alig bírta visszafogni magát, úgy markolászta a lepedőt. Társa lassan leengedte a párnára a fejét, de mikor a másik megfordult rajta, és adott egy röpke csókot a szájára, kicsit értetlenül nézett fel Hiromitsura. Az idősebb nem mondott semmit, csak ajkait vállára tapasztotta, majd elhelyezkedve felette feküdt lassan végig Taisukén. Mikor lassan megmozdította csípőjét, a fiatalabb körmei végigkaristolták a hátát, ahogy a vékony test megremegett alatta. Édes, halk nyögések hagyták el Taipi duzzadt ajkait, amik csak Hirót is tovább tüzelték. Szinte egyszerre mozdultak, hogy ujjaikat a másik köré fonják, és a belőlük felszakadó nyögést a másik szája tompította. Már nem volt óvatoskodás, nem finomkodva értek egymáshoz, mindketten a saját és a másik gyönyörét hajszolták, csípőjük mozgásával segítve egymást. Fogaik összekoccantak, amikor megpróbáltak újabb csókot váltani, de nem szakadtak el a másiktól, egymástól szívva el a lélegzetet. Hiro volt az első, aki megremegett, fogai Taisuke ajkába mélyedtek, és a másik felszisszent a fájdalomtól, de ugyanabban a pillanatban az ő teste is megfeszült, ahogy a gyönyör végigszáguldott rajta. Egymásba olvadva ziháltak, amíg az utóremegések is el nem csitultak, Hiro teljesen elengedte magát, súlya az ágyba préselte a másikat. Taipi viszont egyáltalán nem bánta, szerette magán érezni Hiro testét, magához ölelni őt és a hátát simogatni egészen addig, míg a légzése lassan lecsillapodik. Mikor végre megmozdultak, a fiatalabb az ajkához nyúlt, és letörölte onnan az apró vércseppet, ami Hiro fogainak nyomán serkent ki. A másik legördült róla, és elhelyezkedett mellette.

- Hű - szólalt meg végül rekedtes hangon Hiro, és oldalra fordította a fejét, hogy Taipira nézhessen.

- Szerintem is - vigyorodott el a másik, és nyújtózkodni kezdett, azután az idősebb elkerekedett szemekkel figyelte, hogy Taipi ismét az ajkához emeli a kezét, és kíváncsian lenyalja az egyik ujjáról Hiro gyönyörének eredményét.

- Taipi…

- Mi az? - mosolygott rá a másik, aztán az éjjeliszekrényre nyúlt pár zsebkendőért, és tisztára törölte a kezét, utána pedig Hirónak is odanyújtott egyet.

- Elképesztő vagy - mondta Hiro, és kinyújtotta a karját, hogy közelebb húzhassa magához a fiatalabbat.

- Csak azért, mert szeretlek - válaszolta Taipi. - És már tudom.

Boldogan fészkelődött közelebb Hiróhoz, aki szorosan magához ölelte. Igen, nagy lépést tettek előre.