Mese arról, hogyan lett Hiróból és Taisukéból HiroSuke
Cím: Mese arról, hogyan lett Hiróból és Taisukéból HiroSuke
Szerzők:
lylith_santos &
kamyba
Páros: HiroSuke (Kitayama Hiromitsu × Fujigaya Taisuke)
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: erotikus tartalom
Jogok: A JE minden hímje Johnny papa tulajdonát képezi, a történet viszont a miénk ^^ Hiro az enyém, de csitt ^^ (lylith voltam)
Megjegyzés: utolsó, befejező rész ^^
Hiro az ágynak dőlve tette le kicsit a könyvét, majd hátrahajtva fejét, nyújtózott egyet. Esze megint azon járt, hogy a másik most pontosan mit is csinál. Tulajdonképpen amikor kinyitotta a szemét, és ránézett párjára, látta, hogy az már nem tudja, hogyan tarthatná közelebb az arcához mangáját, miközben a mellettük lévő popcornt úgy tömte a szájába, hogy Hiromitsu komolyan azért aggódott, mindjárt megfullad. Nem beszélve arról, hogy néha rémülten vagy izgatottan felnyöszörögött - nyilvánvalóan az izgalmas vagy ijesztő részeknél.
- Taipi?
A szólított halkan hümmögött egyet a figyelem jeleként, de nem úgy tűnt, mint aki képes lesz elszakadni mostanában a rajzolt képsoroktól. Kitayama fáradtan felsóhajtott, és kezét a lábai közt ülő fiú mellkasára simította, majd kicsit erőszakosan húzta oda magához, hogy Taisuke nekidőlhessen Hiro felsőtestének.
- Épp a finálénál tartok Hiro, nem…
Az idősebb kihasználva a helyzetet, hogy társa hátrafordulva magyarázott neki, odahúzta magához, és megcsókolta. Taisuke teste azonnal ellazult, és minden bizonnyal a manga izgalmairól is megfeledkezett, mert felsőtestét még jobban kicsavarta, és ujjait belefúrta Hiromitsu hajába, hogy jobban elmélyíthesse a csókot.
Mikor az idősebb lassan elhajolt tőle, hatalmas, értetlen szemekkel nézett rá.
- Ez meg mi volt?
- Csak nem akartam, hogy a nagy izgalmak közepette szívrohamot kapj, vagy megfulladj a kukoricától - vigyorodott el gonoszkodva Hiromitsu, mire Taipi megsértődve hümmögött egyet, majd újra előrehajolva olvasta tovább könyvét. De legalább a pattogatott kukoricához nem nyúlt újra.
- Egyébként mit olvastál? - Hiro jó érzékkel kivárta a megfelelő pillanatot - ölelkezés és apró csókok mindenhol -, hogy megkérdezze. Taipi túlságosan is rejtegette előle azt a könyvet.
- Én… izé - pirult el kissé a fiatalabb. - Csak egy mangát.
- Azt észrevettem - vigyorgott Hiro. - A reakcióidból ítélve elég izgalmas lehetett.
- Hirooo - nyüsszögte a másik, és arcát a párnákba rejtette.
- Miért nem mondod el?
- Mert az egy olyan manga… - Taipi motyogását szinte elnyelte az ágynemű, de Hiro így is hallotta, sőt a dőltbetűs kiemelést is kiértette a hangjából. Ha lehetséges, még szélesebben vigyorodott el.
- Akkor miért nem olvassuk el együtt?
- Micsoda? - ült fel hirtelen Taipi, és kikerekedett szemekkel bámult le a kényelmesen nyújtózkodó Hiróra.
- Miért ne? Lehet, hogy tanulhatnánk belőle - mosolygott fel a másikra Hiro.
- De… azt csinálják benne - suttogta Taipi fülig vörösödve.
- Taipi - ült fel most már Hiro is, és hirtelen sokkal komolyabban nézett a másikra. - Én azt gondolom… hogy akik szeretik egymást, azok előbb-utóbb… szeretkeznek.
Taisuke ha lehet, még vörösebb lett, és hirtelen olyan megszeppent arcot vágott, mintha valaki azt közölte volna vele, hogy a Mikulás nem létezik.
- De miért? - motyogta értetlenül, továbbra is hatalmas szemekkel bámulva a másikra. Hiro lassan végigsimított párja arcán, majd hátrébbigazított pár tincset.
- Hogy örömet szerezzenek egymásnak - magyarázta türelmesen.
- De mi így is… tudunk… örömet szerezni. Vagy te nem szereted?
- Nem erről van szó - rázta meg a fejét Hiro, miközben hátával nekidőlt a falnak. - Mikor két ember lefekszik egymással, az… sokkal mélyebb dolog, mint amit mi eddig csináltunk. Ha szeretkezel valakivel, azzal megmutatod a másiknak, hogy teljesen megbízol benne. A szeretkezés sokkal bonyolultabb dolog…
Taipi az ablakot bámulta, miközben látszott rajta, hogy gondolkodik, emésztgeti a dolgot.
- És… ezt mennyi idő után szokták… csinálni? - nézett rá újra az idősebbre.
- Igazából ennek nem igazán van kikötése. Ez olyan, mint amikor először csináltuk egymásnak kézzel. Azt sem terveztük igazán, csak úgy jött, hogy nekünk most ezt kell tennünk. Mert azt szerettük volna tenni.
Fujigaya arca már majdnem visszatért eredeti színéhez, de a másik magyarázatát hallva újra elvörösödött, és idegesen kezdett el babrálni az ágytakaró szélével. Hiro megnyugtatóan fogta meg a másik kezét, majd magához húzva ölelte meg. Taisuke úgy bújt hozzá, mintha minden gondot el lehetett volna intézni ezzel az egyszerű öleléssel. Magába szívta barátja illatát, majd elmosolyodva csókolta meg.
- Akkor? Elolvassuk?
Taipi pár másodpercig mélázott, majd bólintott egyet, és előkotorta a könyvet.
***
Hiro nem tudta, pontosan mikor csúszott ki ennyire az irányítás a kezükből. De mire észbe kapott, már szinte mindig és mindenhol kényszert érzett arra, hogy Taisukét csókolja, és nyilvános helyeken, vagy éppen a Jimushóban is nehezen tartotta tőle távol a kezeit. Így aztán amikor egy délután a próba szünetében is az üres öltőző egyik sarkában találták magukat, egymás szájára tapadva, már meg sem lepődött saját elővigyázatlanságukon. Azonban a szívverése kihagyott egy ütemet, amikor egy nagyon is ismerős hang csendült az ajtó irányából.
- Hoppá - mondta Nikaido, és Hiro meg Taipi egy pillanatnyi fagyott döbbenet után zihálva ugrott szét. Csapattársuk vigyorogva nézett rájuk.
- Ez nem az…
- Aminek látszik - fejezte be Hiro helyett a mondatot még mindig vigyorogva. - Ugyan Kitamitsu, azt hiszed, nem láttam még ilyet?
- Mi van?
- Johnny’s, emlékszel? Jézusom, eddig is csak ti ketten voltatok ennyire ártatlanok és naivak, hogy nem láttátok, mi folyik körülöttetek…
- Miért, mi folyik körülöttünk? - szólalt meg végre Taipi is bizonytalanul, de tagadhatatlan kíváncsisággal.
- Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem ti vagytok az egyetlenek, akik… nos, szeretnek egymással játszadozni - mosolygott Nikaido egy cseppnyi önelégültséggel a hangjában. - De ti persze azt sem veszitek észre, ami a saját csapatotokban történik.
- A saját csapatunkban?
- Miyata. Tamamori. Pedig az a kettő aztán még átlátszóbban csinálja, mint ti…
Taipi gondolkodva kezdte el piszkálni fülbevalóját. Most, hogy így Nikaido felhívta rá a figyelmüket, tényleg eszébe jutott pár eset, mikor Miyacchi és Tama-chan furcsán viselkedtek… mikor például a zuhanyzóból furcsa hangokat hallott, és aztán a két fiú közvetlenül egymás után jött ki. Vagy mikor egyszer Tamamori Miyata ölében ült… De akkor Miyata azt mondta neki, hogy Tama csak kicsit rosszul érezte magát, és segített neki a légzésgyakorlatban… meg mikor…
- És, mióta tart a dolog? Én vagyok az első, aki rátok nyitott? - érdeklődött újra Nika és vigyorogva leült az egyik padra. - Bár, a reakciótokból ítélve enyém volt a megtiszteltetés… szépen lassan tényleg egy nagy-nagy család leszünk… lesz sok papa meg papa, és eddig úgy tűnik, hogy Yokoo, Senga és én leszünk a gyerekek. Milyen idilli…
Hiro arca egyre inkább elsötétült. A végén már olyan idegesen és ölésre készen nézett csapattársára, hogy az abbahagyta a véleménye kifejtését, de még mindig nem állt fel.
- Ha megengeded, még dolgunk van - Hiro egy egyszerű mozdulattal nyomta vissza a falhoz Taisukét, és sajátította ki annak ajkait.
Nika hangosan felsóhajtott, majd kivette szekrényéből a törölközőjét.
- További jó turbékolást… És csak egy tanács: legközelebb zárjátok be az ajtót.
***
- Ne, Tama-chan… - Tamamori összerezzent, mert Taipi olyan halkan lopózott mögé, hogy észre sem vette a jelenlétét.
- Hm?
- Igaz, hogy te és Miyacchi… - kérdezte bizonytalanul Taipi, és óvatosan a másikra pillantott. Tamamori felsóhajtott.
- Nem hittem, hogy te is észreveszed.
Taipi nem tartotta fontosnak, hogy felvilágosítsa a másikat, nem magától jött rá a dologra.
- Szóval igaz - összegezte.
- Igen. Miért olyan fontos ez most hirtelen?
- Csak mert kíváncsi voltam, hogy ti szoktátok-e… hát tudod, azt csinálni.
Tamamori egy egészen kicsit elpirult.
- Szeretjük egymást - mondta halkan, mintha ez mindent megmagyarázna. Tulajdonképpen Taipi nézőpontjából meg is magyarázta.
- És… milyen? - kérdezte szinte suttogva, és ő is elpirult.
- Taipi, mi ez a hirtelen érdeklődés a szex iránt? Már itt tartotok Hiróval?
- Honnan veszed? - kérdezte zavartan és szégyenlősen Taisuke.
- Abból, ahogyan rád néz, meg ahogyan te nézel rá. És ahogyan állandóan egymáshoz értek. A múltkor, amikor Senga átölelt téged, Hiro majd’ megölte a szemével. És foltok vannak a nyakadon, szinte folyamatosan, hiába takargatod a hajaddal. És mellesleg nem csak a nyakadon, hanem…
- Jó, jó, elég már - szakította félbe Taipi kicsit ingerülten. - Tényleg ennyire átlátszóak vagyunk?
- Ne aggódj - igyekezett megnyugtatni Tamamori. - Még nem tudja az egész Jimusho, csak a juniorok.
Taipi szempontjából ez igenis elég ok volt az aggodalomra, de nem akart most erről vitatkozni.
- Hagyjuk - mondta. - Térjünk vissza a témához. Segítesz nekem, Tama-chan?
Tamamori elgondolkozva bólintott.
- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre - mondta még mindig vörösen Taipi. És volt egy olyan érzése, hogy a beszélgetés előrehaladtával ez csak rosszabb lesz. De tudnia kellett.
- Először is, szükségetek lesz síkosítóra és óvszerre.
- Honnan… honnan szerezzünk síkosítót? - Taipi az utolsó szót alig hallhatóan suttogta. Tamamori vállat vont.
- Bízz bennem, ahogyan Hirót ismerem, meg fogja kérdezni Miyaccchit, és ők ketten majd gondoskodnak róla.
- És akkor nekem… mit kell csinálnom?
- Bíznod kell Hiróban. Teljes mértékben. Ez a legfontosabb.
- Én bízom benne - vágta rá azonnal Taisuke.
- És lazítanod kell majd, mert különben nem lesz jó. Fontos, hogy kellőképpen felkészítsen téged. És Taipi: először fájni fog. Nem számít, hogy mennyire óvatos, nem számít, hogy mennyire vigyáz rád, először furcsa lesz és fájdalmas.
- De ha fáj, akkor mi értelme csinálni? - motyogta Taipi olyan ártatlanul, hogy Tamamori elmosolyodott.
- Mert jobb lesz majd. Ha ellazulsz, és bízol a párodban, akkor előbb-utóbb nagyon jó lesz. Teljesen egy leszel vele, és az nagyon, nagyon jó érzés.
- Teljesen egy… - suttogta maga elé Taipi, és arra gondolt, hogy akkor talán mégis megéri.
- Igen - bólintott Tamamori. - Igazából ennyi a lényeg, a többit hagyd Hiróra. Vigyázni fog rád.
Taisuke végre elmosolyodott: ebben egy pillanatig sem kételkedett.
***
- Ümm, ott van a dvd-tartó az íróasztalom fiókjában…
- Oké, máris hozom.
Taipi könnyeden felállva az ágyról ment oda az íróasztalhoz, és automatikusan kihúzta a felső fiókot, meg sem kérdezve, hogy a három közül melyikben van a tartó. Mikor meglátta a színes dobozt és mellette a kis tubust, elvörösödve emelte fel az utóbbit, elolvasta a feliratot, majd visszatette, és visszatolta a fiókot.
- Mostanában beszéltél Miyatával? - fordult hátra, ránézve Hiróra, mire az érdeklődve felült.
- Ezt hogy érted? Minden nap szoktam vele beszélni, mikor bent vagyunk a Jimushóban…
- Nem, úgy értem… - Taipi hirtelen az ajtót kezdte el bámulni, és elvörösödött. Hiromitsu már a folytatás nélkül is tudta volna, hogy miről van szó. - A szeretkezésről…
Mielőtt az idősebb válaszolt volna, Taipi újra kinyitotta a felső fiókot, majd a másodikat, és a síkosítóval, az óvszerrel és a dvd-tartóval a kezében sétált vissza az ágyhoz. A tartót letette Hiro elé, a másik kettőt pedig betette az éjjeliszekrény fiókjába.
- Tudod az, hogy oda tetted őket, olyan mintha a cipődet a videojátékok között tartanád… - magyarázta Taisuke, mire Hiro hangosan felnevetett, és odahúzta magához egy csókra párját.
- Ahogy szeretnéd - suttogta oda neki, majd újra megcsókolta.
***
Taipit összerakták pár másik juniorral az egyik senpai-banda koncertjére, így hétvégén is be kellett mennie gyakorolni. Megbeszélték Hiróval, hogy utána találkoznak, még elé is megy, hogy utána együtt mehessenek hozzájuk, de az idősebb már fél órája várt, és párja nem volt sehol. Kezdett aggódni, így besétált az ügynökségre, és megkereste a tánctermet, ahol elvileg betanulták a táncot. Mikor benyitott, az egész helyiségben már csak Taisuke volt. Zihálva, elázott felsőben állt a tükör előtt, és látszólag ugyanazt a mozdulatot igyekezett korrigálni.
Nem vette észre, hogy Hiro belépett az ajtón, így az csak néma csendben figyelte a fiatalabbat. Pár könnyebb lépés következett, majd Taipi egyik keze végigsimított felsőtestén, és megállapodott a derekán, a másikkal pedig hajába markolt, miközben elkezdett csípőjével körözni. Pár másodperc után a tánc show része abbamaradt, és Taisuke arcán a koncentráció látszott, ahogy egy négyütemes lépést próbált megcsinálni. Hirónak fel sem tűnt, hogy elrontotta, csak onnan tudta megállapítani, hogy párja idegesen morrant fel, majd újrakezdte az egészet.
Hiromitsu egyre kábultabban figyelte, ahogy társa szinte erotikusan vonaglik a gyakorlásra szoruló mozdulat előtt, és érezte, hogy pulzusa az egekbe szökik. Hirtelen elindult, és már csak akkor vette észre, hogy mit csinál, mikor Taisuke teste nekinyomult a tükörnek, és Hiro éhesen kezdte falni az ajkait.
- Hiro… - szakadt el zihálva a másik ajkaitól Taipi, és meglepetten nézett rá. - Mit művelsz?
- Megvárattál, Tai-chan… És aztán meg túl szexi voltál - válaszolta Hiro. Taipi mélyen elpirult.
- Még mindig nem megy tökéletesen… - motyogta, és közelebb bújva Hiróhoz, a vállgödrébe rejtette arcát.
- Szerintem ez már tökéletes - mosolygott a másik, és beletúrt Taipi izzadt, kócos hajába. - Gyere, menjünk haza.
- Várj, még le kell zuhanyoznom…
- Nálunk majd megfürdesz - mondta Hiro, és hozzátette: - Ha szeretnéd, megmosom a hátad is.
Taipi, ha lehetséges, még jobban zavarba jött.
- De Hiro…
- Felhívhatjuk anyukádat, hogy nálunk alszol - suttogta Taisuke fülébe, elvágva ezzel minden tiltakozást. Mély, halk, borzongatóan lágy hangja nem sok kétséget hagyott afelől, mit rejt magában ez a látszólag ártatlan ajánlat.
- Ma éjjel…? - súgta vissza ő is olyan halkan, mintha nem kettesben lettek volna a próbateremben. Borzasztóan zavarban volt, mégis felemelte a fejét, hogy Hiróra nézhessen.
- Ha nem akarod, nem kell - válaszolta a másik. - Bármi mást is csinálhatunk, amit már eddig is megtettünk… Vagy egyszerűen csak összebújunk, és alszunk.
Taipi sokáig, kutatón figyelte a másik tekintetét. Fejében egymást kergették a gondolatok, kétségek és félelmek, de végül egyetlen szó nélkül odahajolt a másikhoz, és megcsókolta. Semmit nem kellett mondania.
***
Kicsit zavarban volt, mikor Hiro anyukája odaadta neki a törölközőt és a pizsamát. Már sokszor aludt Kitayamáéknál, de még sohasem maradt éjszakára… azért.
Nagyon jól esett neki a zuhany, és sikerült is lehiggadnia a forró víz segítségével, de mikor már pizsamában állt a tükör előtt, és foltos nyakát nézte, eszébe jutott a beszélgetés, amit Tamamorival folytatott. Arca megint teljesen vörös lett, és mikor visszament Hiro szobájába, szokás szerint adta önmagát. Mikor zavarban volt, mindig össze-vissza verte magát, és ez most is pontosan ugyanígy történt: ahogy becsukta az ajtót maga után, véletlenül becsípte az ujját, aztán rémülten rántotta el a kezét onnan, és a vége az lett, hogy megint majdnem elesett.
Hiro a háttérben halkan felkuncogott, de mikor Taipi lesújtóan nézett rá, azonnal elkomolyodott, és kicsit aggódva felült.
- Minden rendben? Nem ütötted meg nagyon?
Taisuke lassan odasétált párjához, és megmutatta neki a kezét. Hiromitsu a szájához emelte Taipi ujjait, majd finoman végigcsókolta őket.
- Most már jobb? - mosolygott rá a másikra, mire az is elmosolyodott és bólintott egyet.
- Nem fáj annyira.
Taipi elégedetten hagyta, hogy Hiro magához húzza és megcsókolja. Idegessége pillanatok alatt eltűnt. Mint mindig, most is úgy érezte, hogy ha Hiromitsu ott van mellette, semmi baj nem érheti, és ez minden aggályát eltörölte.
- Szeretlek… - motyogta neki vagy ezredszerre, miközben felfészkelődött normálisan az ágyra. Felsóhajtva tűrte, hogy nyaka újabb foltokat kapjon, és teljesen természetesnek vette azt is, hogy az idősebb lassan fölé kerekedett, és úgy feküdt végig rajta.
- Én is szeretlek - súgta vissza, mielőtt a szájához hajolt volna. Lassan, alaposan csókolta a másikat, fogai óvatosan belemélyedtek az ajkába, majd nyelvével simított végig rajta. Taipi halkan felnyögött, és lábai önkéntelenül nyíltak szét, ahogyan hagyta, hogy Hiro közéjük helyezkedjen, és egymáshoz dörzsölje ágyékukat. A fiatalabb karjai körülfonták Hiro nyakát, hogy még közelebb húzza magához, és csípője megemelkedett, hogy még többet kapjon az érzésből.
- Le kellene… vetkőzni - zihálta végül Taipi, amikor már úgy érezte, megőrül a vágytól, amit Hiro csípőjének lassú, ingerlő mozgása keltett benne. Ez így túl kevés volt, többet akart érezni a másikból.
- Segíts - emelkedett fel Hiro, és magával húzta Taipit is. A fiatalabb engedelmesen bújt ki a felsőjéből, és remegő kezekkel húzta le Hiróról is a sajátját, azután visszafeküdt, és türelmetlen mozdulatokkal lerugdosta magáról a pizsamaalsót is. Hiro megbűvölten figyelte, ahogyan minden félénkségét feledve meztelenül nyúlik el az ágyon, és hajának kócos tincsei közül leplezetlen vággyal néz fel rá.
- Te is - suttogta Taisuke, és Hiro felébredve a kábulatból, szintén megszabadult a nadrágjától. Kezeit lassan, cirógatva futtatta végig párja testén, ujjai az ágyékára kulcsolódtak, szája megtalálta az apró mellbimbókat. Taipi háta megfeszült, és még többet kérve nyögött fel.
- Halkabban - szólt rá Hiro, de kezei egy pillanatra sem álltak le, fogai végigkarcolták a másik mellkasát, nyelve forró, nedves csíkot húzott a hasán át, végül az ajkai körülfonták őt. Taipi keményen a szájába harapott, hogy visszatartsa a torkából feltörő hangokat. Erőlködve markolászta a takarót, hogy csendben tudjon maradni, de egy idő után nem csak ezzel volt problémája, hanem saját testének visszafogásával is. Hiro szája érezhetően egyre ügyesebben kényeztette, így hamarosan attól kezdett tartani, hogy idő előtt el fog menni. Figyelmeztetően rámarkolt Hiro vállára, de látszólag Hirónak is feltűnt, mert azonnal elhajolt Taipitól. Az hangosan kezdett zihálni, arca bizsergett, de mikor Hiro mosolyogva hajolt oda hozzá, azonnal elvette kezét a szája elől.
Vágyakozva csókolta meg az idősebbet, és érezte, hogy most már abszolút nem tudja figyelmen kívül hagyni a szeretkezés közeledtének gondolatát. Szíve mindennél hevesebben vert, és teljes izgalom lett rajta úrrá.
- Taipi… - suttogta Hiro a fiatalabbnak, mire az hatalmas és őszinte szemekkel nézett fel rá. - Biztos vagy benne, hogy szeretnéd…?
Taisuke pár pillanatig némán figyelte a felette lévőt, majd elmosolyodva bólintott.
- Biztos - válaszolt, majd bólintott egyet, hogy így is megerősítse szavait.
Hiro még nyomott egy gyors csókot ajkaira, majd kihúzta az éjjeliszekrény felső fiókját és elővette a síkosítót.
Taisuke arca azonnal visszavörösödött, és az sem segített rajta, mikor hallotta, hogy Hiro sikeresen kinyitotta a tubust, és kinyomott belőle egy adagot.
- Óvatos leszek…
- Tudom.
Újra megcsókolták egymást, Hiro keze megnyugtatóan játszott társa tincseivel, de mikor Taipi megérezte Hiro síkos ujjait bejáratánál, egy pillanatra meglepődött és véletlenül ráharapott a másik nyelvére.
- Aucs… - motyogta Hiro, mire Taisuke sajnálkozva kért bocsánatot, és még jobban zavarba jött.
Kitayama teljes mértékben kihasználta, hogy az alatta lévő épp a bocsánatkérések áradatával van elfoglalva, és első ujjával Taipiba hatolt. Ő fájdalmasan felnyögve szorította meg Hiro vállát, de a másik azonnal engesztelően végigcsókolta nyakát és vállát, mire Taisuke érezhetően ellazult kicsit.
- Taipi, nézz rám - kérte halkan, és mozdulatlanul várta, hogy a másik engedelmeskedjen. Ködös pillantását Hiróra emelte, arca kipirult, az ajkai véresre harapva és csókolva. Hiro fogva tartotta a tekintetét, nem engedte, hogy elszakadjon tőle, miközben óvatosan megmozdította a kezét. Szabad kezének ujjait összefonta Taipiéval, és hagyta, hogy a fiatalabb erősen kapaszkodjon belé. Számára is furcsa érzés volt, ahogyan meg kellett küzdenie a másik testének ellenállásával, és alaposan kihasználta az időt, hogy felfedezze a szokatlan forróságot és a ruganyos izmok reakcióit, ahogyan Taipi egyre jobban ellazult az érintése alatt.
- Ez így rendben van? - kérdezte kicsit bizonytalanul, mintegy engedélyt kérve a folytatásra, és Taisuke bólintott. A második ujj már fájdalmasabb volt, és hiába minden óvatosság, Taipi ismét az ajkait harapta, hogy visszatartsa a nyögéseket, és olyan keményen szorította Hiro kezét, hogy ő is felszisszent. Lehajolt a másikhoz, hogy lágyan megcsókolja, szinte a saját lassú, egyenletes légzésével irányítva, hogy mély levegőket vegyen, és könnyebben ellazuljon. Csak akkor mozdította ismét az ujjait, amikor a másik engedett kissé kezének szorításán, de közben tovább csókolta, játékos érintésekkel terelve el a figyelmét. Végtelennek tűnő idő telt el, mialatt Hiro türelmesen játszott a másik testével, óvatosan érintve őt, egészen addig, míg Taisuke vágyakozva nyögött fel, és erőszakosan húzta magára Hirót.
- Most… kérlek - sóhajtotta elcsukló hangon, és most Hirón volt a sor, hogy megremegjen. Bizonytalan, reszkető kezekkel nyúlt az óvszerért, és el kellett fojtania egy mély, torokhangú nyögést, ahogyan magára görgette.
- Várj - préselte ki magából, és egy párnáért nyúlt, hogy Taipi csípője alá helyezze. Ahogyan elhelyezkedett a másik szégyentelenül széttárt lábai között, elkapta Taipi pillantását, és megborzongott a türelmetlen vágytól, ami a másik szemében villant. Ajkát összeharapta, tekintete nem engedte el a másikét, miközben kínzóan lassan elkezdett belé hatolni.
Taisuke arca eltorzult, a levegő tüdejében ragadt, és körmei Hiro vállába mélyedtek. Első gondolata az volt, hogy Tamamorinak tényleg igaza volt: hiába tudta, hogy az idősebb próbál minél gyengédebb lenni vele, és hogy milyen sok időt hagyott arra, hogy megszokja már csak az ujjait is, de ahhoz képest, amit most érzett, azok az ujjak csak apró kellemetlenségnek tűntek. Minden erejével azon volt, hogy ellazuljon és megküzdjön a fájdalommal, de muszáj volt vennie néhány mély levegőt, és újra rá kellett néznie Hiro szeretett arcára, hogy képes legyen lassan megnyugodni.
Biztos volt benne, hogy társa is érezte izmai ellazulását, mert újra előremozdította csípőjét. Teste ismét megfeszült, de most már sokkal könnyebben tudta kezelni a helyzetet, és pár pillanat után újra belenézett a másik sötét szemeibe.
- Ne állj meg… - erőltette ki magából a szavakat, és lassan végigsimított Hiromitsu karjain.
Pár perc múlva, mikor Hiro végre teljesen benne volt a másikban, odahajolt Taipihoz, hogy lassan megcsókolja. Taisuke eléggé megviseltnek látszott, de mikor vágyakozva és követelőzően viszonozta a csókot, Hiro kicsit megnyugodott. Kezei végigfutottak a fiatalabb oldalán, mellkasán és arcán, majd mikor már biztos volt benne, hogy Taisuke összeszedte magát, elhajolt tőle. Még mindig nehezen hitte el, hogy végre itt voltak, és ő tényleg birtokba vehette társa testét.
Ajkai lassan végigsimítottak Taipi nyakán, miközben csípőjével lassan hátrébbhúzódott, hogy aztán újra visszanyomulhasson a másikba. Taisuke lélegzete megint akadozóvá vált, de a kellemetlen érzés már össze sem volt hasonlítható az eddigiekkel. Inkább volt furcsa, mint fájdalmas. Kis idő után már újra el tudott lazulni, és érezhetően Hiro is megtalálta a tökéletes ritmust.
- Hiro…
- Hm?
- Érints meg… kérlek - nyögte elakadó hangon Taipi, ahogyan teste meg-megremegett Hiro lassú, mély, erőteljes lökéseitől. Az idősebb megtette, ujjai szorosan fonódtak Taipi férfiasságára, és ahogyan kezének első mozdulatára a másik belső izmai reagáltak, fojtottan felnyögött, és csípőjének ritmusa megbicsaklott. Egyik karján támaszkodva küzdött egyensúlyának megőrzéséért, míg a másik kezével Taipit simogatta, de a fokozatosan gyorsuló tempó miatt végül szinte teljes testével a másikra borult, belepréselve súlyával a matracba. Pontosan érezte, hogy a másik hol tart, testének remegéséből, csípőjének apró rándulásaiból, és a lassan halk nyögésekbe váltó zihálásból tudta, hogy nagyon közel van. Ő maga is érezte, hogy nem bírja már sokáig, az újszerű élmény, a szűk forróság, a másik illata és alatta reszkető teste mind-mind fénysebességgel hajtották az orgazmus felé. Az egyik pillanatban még csókra hajolt az alatta fekvőhöz, ajkaik egy édes érintésben találkoztak, a következőben pedig már fejét hátravetve remegett meg, és hagyta, hogy a gyönyör átcsapjon felette. Egy vakítóan fehér villanásnyi időre elvesztette önmagát, aztán lassú lebegéssel tért vissza, hogy lustán lemosolyogjon Taipira. A másik viszonozta a mosolyt, és Hiro ekkor vette észre, hogy őt még nem érték el a kielégülés hullámai. Fáradt izmait mozgásra bírva húzódott ki a másikból, és a halk szisszenésre bocsánatkérőn simította végig az arcát, aztán lejjebb csúszott, és ajkai közé vette Taipit. Csípője türelmetlenül rándult meg, és Hiro tudta, hogy csak pillanatok kérdése, és valóban, fejének és nyelvének néhány apró mozdulata elérte, hogy Taipi a lepedőbe markolva, egy halk, nyüszítő hang kíséretében elélvezzen. Erejének utolsó maradékaival helyezkedett vissza mellé, és onnan figyelte, hogyan terül szét egy megelégedett, boldog és fáradt mosoly a másik fiú arcán.
Taisuke lassan a másik felé fordította fejét, és még mindig mosolyogva megpróbált odafészkelődni hozzá, mint máskor is tette, de a mozdulatra halkan felszisszent és mozgása máris óvatosabbá vált.
- Ez holnap eléggé fájni fog… - motyogta halkan, majd felnevetett, és megpróbálta magukra ráncigálni a takarót. Hiro készségesen segített neki, majd magához húzta. - De… nagyon jó volt, ugye neked is? - nézett fel a másikra hatalmas szemekkel, mire az újra elmosolyodott, és lassan megcsókolta Taisukét. Tipikusan Taipis kérdés volt ez is.
- Tökéletes volt - mosolygott vissza párjára. Taipi még bólintott egyet, jelezve, hogy eljutott agyáig a válasz, és pillanatok múlva már aludt is, halkan szuszogva.
***
Hiro igazán próbálta visszatartani a nevetést, ahogyan Taipit figyelte, aki rendkívül óvatos és meggondolt mozdulatokkal sétált mellette, de néha nem tudott elfojtani egy-egy apró szisszenést vagy nyöszörgést.
- Ne merészelj kinevetni - morogta, sötét pillantást vetve a másikra. - A te hibád.
- Tudom, de… - Hiro nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés. Taipi megjátszott türelemmel várta, hogy a másik lecsillapodjon, aztán keményen oldalba vágta, mielőtt egy sértődött tekintet kíséretében besántikált az öltözőbe, és bevágta a másik orra előtt az ajtót.
- Jó reggelt, Tai-chan - köszöntötte mosolyogva Miyata, de Taipi csak egy morcos pillantással felelt.
- Ne, Tai-chan - szólalt meg Nika. - Mintha valahogy furcsán mozognál ma reggel…
Ebben a pillanatban lépett be az öltözőbe Hiro, még mindig vigyorogva. Óvatosan közelítette meg párját, és amikor biztosra vette, hogy nem kell elszenvednie semmilyen testi sértést, magához húzta, és egy csókot nyomott a nyakára. Taisuke elvörösödött, és idegesen körbenézett a helyiségben: mindenki őket figyelte. Hiro megköszörülte a torkát.
- Srácok, el kell… - kezdte, de Nika félbeszakította.
- Mondanotok valamit…
- Taipi és te…
- Együtt vagytok…
- Hónapok óta.
A csapat tagjai egymás szavába vágva igyekeztek befejezni a mondatot, Hiro és Taipi pedig jobbra-balra kapkodták a fejüket.
- És tegnap este… - folytatta Nika vigyorogva, de Senga gyorsan a szájára tapasztotta a kezét.
- Elég volt - szólt rá, aztán Hiróékhoz fordult: - Az a lényeg, hogy tudjuk, és sok boldogságot nektek meg minden… És most mehetnénk végre a táncpróbára?
Taipi halkan felszisszent a gondolatra, Hiro pedig megfogta a kezét.
- Ne haragudj, jóvá fogom tenni - ígérte.
- El is várom - motyogta Taipi, de hagyta, hogy a másik maga után húzza.
Szerzők:
lylith_santos &
kamyba
Páros: HiroSuke (Kitayama Hiromitsu × Fujigaya Taisuke)
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: erotikus tartalom
Jogok: A JE minden hímje Johnny papa tulajdonát képezi, a történet viszont a miénk ^^ Hiro az enyém, de csitt ^^ (lylith voltam)
Megjegyzés: utolsó, befejező rész ^^
Hiro az ágynak dőlve tette le kicsit a könyvét, majd hátrahajtva fejét, nyújtózott egyet. Esze megint azon járt, hogy a másik most pontosan mit is csinál. Tulajdonképpen amikor kinyitotta a szemét, és ránézett párjára, látta, hogy az már nem tudja, hogyan tarthatná közelebb az arcához mangáját, miközben a mellettük lévő popcornt úgy tömte a szájába, hogy Hiromitsu komolyan azért aggódott, mindjárt megfullad. Nem beszélve arról, hogy néha rémülten vagy izgatottan felnyöszörögött - nyilvánvalóan az izgalmas vagy ijesztő részeknél.
- Taipi?
A szólított halkan hümmögött egyet a figyelem jeleként, de nem úgy tűnt, mint aki képes lesz elszakadni mostanában a rajzolt képsoroktól. Kitayama fáradtan felsóhajtott, és kezét a lábai közt ülő fiú mellkasára simította, majd kicsit erőszakosan húzta oda magához, hogy Taisuke nekidőlhessen Hiro felsőtestének.
- Épp a finálénál tartok Hiro, nem…
Az idősebb kihasználva a helyzetet, hogy társa hátrafordulva magyarázott neki, odahúzta magához, és megcsókolta. Taisuke teste azonnal ellazult, és minden bizonnyal a manga izgalmairól is megfeledkezett, mert felsőtestét még jobban kicsavarta, és ujjait belefúrta Hiromitsu hajába, hogy jobban elmélyíthesse a csókot.
Mikor az idősebb lassan elhajolt tőle, hatalmas, értetlen szemekkel nézett rá.
- Ez meg mi volt?
- Csak nem akartam, hogy a nagy izgalmak közepette szívrohamot kapj, vagy megfulladj a kukoricától - vigyorodott el gonoszkodva Hiromitsu, mire Taipi megsértődve hümmögött egyet, majd újra előrehajolva olvasta tovább könyvét. De legalább a pattogatott kukoricához nem nyúlt újra.
- Egyébként mit olvastál? - Hiro jó érzékkel kivárta a megfelelő pillanatot - ölelkezés és apró csókok mindenhol -, hogy megkérdezze. Taipi túlságosan is rejtegette előle azt a könyvet.
- Én… izé - pirult el kissé a fiatalabb. - Csak egy mangát.
- Azt észrevettem - vigyorgott Hiro. - A reakcióidból ítélve elég izgalmas lehetett.
- Hirooo - nyüsszögte a másik, és arcát a párnákba rejtette.
- Miért nem mondod el?
- Mert az egy olyan manga… - Taipi motyogását szinte elnyelte az ágynemű, de Hiro így is hallotta, sőt a dőltbetűs kiemelést is kiértette a hangjából. Ha lehetséges, még szélesebben vigyorodott el.
- Akkor miért nem olvassuk el együtt?
- Micsoda? - ült fel hirtelen Taipi, és kikerekedett szemekkel bámult le a kényelmesen nyújtózkodó Hiróra.
- Miért ne? Lehet, hogy tanulhatnánk belőle - mosolygott fel a másikra Hiro.
- De… azt csinálják benne - suttogta Taipi fülig vörösödve.
- Taipi - ült fel most már Hiro is, és hirtelen sokkal komolyabban nézett a másikra. - Én azt gondolom… hogy akik szeretik egymást, azok előbb-utóbb… szeretkeznek.
Taisuke ha lehet, még vörösebb lett, és hirtelen olyan megszeppent arcot vágott, mintha valaki azt közölte volna vele, hogy a Mikulás nem létezik.
- De miért? - motyogta értetlenül, továbbra is hatalmas szemekkel bámulva a másikra. Hiro lassan végigsimított párja arcán, majd hátrébbigazított pár tincset.
- Hogy örömet szerezzenek egymásnak - magyarázta türelmesen.
- De mi így is… tudunk… örömet szerezni. Vagy te nem szereted?
- Nem erről van szó - rázta meg a fejét Hiro, miközben hátával nekidőlt a falnak. - Mikor két ember lefekszik egymással, az… sokkal mélyebb dolog, mint amit mi eddig csináltunk. Ha szeretkezel valakivel, azzal megmutatod a másiknak, hogy teljesen megbízol benne. A szeretkezés sokkal bonyolultabb dolog…
Taipi az ablakot bámulta, miközben látszott rajta, hogy gondolkodik, emésztgeti a dolgot.
- És… ezt mennyi idő után szokták… csinálni? - nézett rá újra az idősebbre.
- Igazából ennek nem igazán van kikötése. Ez olyan, mint amikor először csináltuk egymásnak kézzel. Azt sem terveztük igazán, csak úgy jött, hogy nekünk most ezt kell tennünk. Mert azt szerettük volna tenni.
Fujigaya arca már majdnem visszatért eredeti színéhez, de a másik magyarázatát hallva újra elvörösödött, és idegesen kezdett el babrálni az ágytakaró szélével. Hiro megnyugtatóan fogta meg a másik kezét, majd magához húzva ölelte meg. Taisuke úgy bújt hozzá, mintha minden gondot el lehetett volna intézni ezzel az egyszerű öleléssel. Magába szívta barátja illatát, majd elmosolyodva csókolta meg.
- Akkor? Elolvassuk?
Taipi pár másodpercig mélázott, majd bólintott egyet, és előkotorta a könyvet.
***
Hiro nem tudta, pontosan mikor csúszott ki ennyire az irányítás a kezükből. De mire észbe kapott, már szinte mindig és mindenhol kényszert érzett arra, hogy Taisukét csókolja, és nyilvános helyeken, vagy éppen a Jimushóban is nehezen tartotta tőle távol a kezeit. Így aztán amikor egy délután a próba szünetében is az üres öltőző egyik sarkában találták magukat, egymás szájára tapadva, már meg sem lepődött saját elővigyázatlanságukon. Azonban a szívverése kihagyott egy ütemet, amikor egy nagyon is ismerős hang csendült az ajtó irányából.
- Hoppá - mondta Nikaido, és Hiro meg Taipi egy pillanatnyi fagyott döbbenet után zihálva ugrott szét. Csapattársuk vigyorogva nézett rájuk.
- Ez nem az…
- Aminek látszik - fejezte be Hiro helyett a mondatot még mindig vigyorogva. - Ugyan Kitamitsu, azt hiszed, nem láttam még ilyet?
- Mi van?
- Johnny’s, emlékszel? Jézusom, eddig is csak ti ketten voltatok ennyire ártatlanok és naivak, hogy nem láttátok, mi folyik körülöttetek…
- Miért, mi folyik körülöttünk? - szólalt meg végre Taipi is bizonytalanul, de tagadhatatlan kíváncsisággal.
- Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem ti vagytok az egyetlenek, akik… nos, szeretnek egymással játszadozni - mosolygott Nikaido egy cseppnyi önelégültséggel a hangjában. - De ti persze azt sem veszitek észre, ami a saját csapatotokban történik.
- A saját csapatunkban?
- Miyata. Tamamori. Pedig az a kettő aztán még átlátszóbban csinálja, mint ti…
Taipi gondolkodva kezdte el piszkálni fülbevalóját. Most, hogy így Nikaido felhívta rá a figyelmüket, tényleg eszébe jutott pár eset, mikor Miyacchi és Tama-chan furcsán viselkedtek… mikor például a zuhanyzóból furcsa hangokat hallott, és aztán a két fiú közvetlenül egymás után jött ki. Vagy mikor egyszer Tamamori Miyata ölében ült… De akkor Miyata azt mondta neki, hogy Tama csak kicsit rosszul érezte magát, és segített neki a légzésgyakorlatban… meg mikor…
- És, mióta tart a dolog? Én vagyok az első, aki rátok nyitott? - érdeklődött újra Nika és vigyorogva leült az egyik padra. - Bár, a reakciótokból ítélve enyém volt a megtiszteltetés… szépen lassan tényleg egy nagy-nagy család leszünk… lesz sok papa meg papa, és eddig úgy tűnik, hogy Yokoo, Senga és én leszünk a gyerekek. Milyen idilli…
Hiro arca egyre inkább elsötétült. A végén már olyan idegesen és ölésre készen nézett csapattársára, hogy az abbahagyta a véleménye kifejtését, de még mindig nem állt fel.
- Ha megengeded, még dolgunk van - Hiro egy egyszerű mozdulattal nyomta vissza a falhoz Taisukét, és sajátította ki annak ajkait.
Nika hangosan felsóhajtott, majd kivette szekrényéből a törölközőjét.
- További jó turbékolást… És csak egy tanács: legközelebb zárjátok be az ajtót.
***
- Ne, Tama-chan… - Tamamori összerezzent, mert Taipi olyan halkan lopózott mögé, hogy észre sem vette a jelenlétét.
- Hm?
- Igaz, hogy te és Miyacchi… - kérdezte bizonytalanul Taipi, és óvatosan a másikra pillantott. Tamamori felsóhajtott.
- Nem hittem, hogy te is észreveszed.
Taipi nem tartotta fontosnak, hogy felvilágosítsa a másikat, nem magától jött rá a dologra.
- Szóval igaz - összegezte.
- Igen. Miért olyan fontos ez most hirtelen?
- Csak mert kíváncsi voltam, hogy ti szoktátok-e… hát tudod, azt csinálni.
Tamamori egy egészen kicsit elpirult.
- Szeretjük egymást - mondta halkan, mintha ez mindent megmagyarázna. Tulajdonképpen Taipi nézőpontjából meg is magyarázta.
- És… milyen? - kérdezte szinte suttogva, és ő is elpirult.
- Taipi, mi ez a hirtelen érdeklődés a szex iránt? Már itt tartotok Hiróval?
- Honnan veszed? - kérdezte zavartan és szégyenlősen Taisuke.
- Abból, ahogyan rád néz, meg ahogyan te nézel rá. És ahogyan állandóan egymáshoz értek. A múltkor, amikor Senga átölelt téged, Hiro majd’ megölte a szemével. És foltok vannak a nyakadon, szinte folyamatosan, hiába takargatod a hajaddal. És mellesleg nem csak a nyakadon, hanem…
- Jó, jó, elég már - szakította félbe Taipi kicsit ingerülten. - Tényleg ennyire átlátszóak vagyunk?
- Ne aggódj - igyekezett megnyugtatni Tamamori. - Még nem tudja az egész Jimusho, csak a juniorok.
Taipi szempontjából ez igenis elég ok volt az aggodalomra, de nem akart most erről vitatkozni.
- Hagyjuk - mondta. - Térjünk vissza a témához. Segítesz nekem, Tama-chan?
Tamamori elgondolkozva bólintott.
- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre - mondta még mindig vörösen Taipi. És volt egy olyan érzése, hogy a beszélgetés előrehaladtával ez csak rosszabb lesz. De tudnia kellett.
- Először is, szükségetek lesz síkosítóra és óvszerre.
- Honnan… honnan szerezzünk síkosítót? - Taipi az utolsó szót alig hallhatóan suttogta. Tamamori vállat vont.
- Bízz bennem, ahogyan Hirót ismerem, meg fogja kérdezni Miyaccchit, és ők ketten majd gondoskodnak róla.
- És akkor nekem… mit kell csinálnom?
- Bíznod kell Hiróban. Teljes mértékben. Ez a legfontosabb.
- Én bízom benne - vágta rá azonnal Taisuke.
- És lazítanod kell majd, mert különben nem lesz jó. Fontos, hogy kellőképpen felkészítsen téged. És Taipi: először fájni fog. Nem számít, hogy mennyire óvatos, nem számít, hogy mennyire vigyáz rád, először furcsa lesz és fájdalmas.
- De ha fáj, akkor mi értelme csinálni? - motyogta Taipi olyan ártatlanul, hogy Tamamori elmosolyodott.
- Mert jobb lesz majd. Ha ellazulsz, és bízol a párodban, akkor előbb-utóbb nagyon jó lesz. Teljesen egy leszel vele, és az nagyon, nagyon jó érzés.
- Teljesen egy… - suttogta maga elé Taipi, és arra gondolt, hogy akkor talán mégis megéri.
- Igen - bólintott Tamamori. - Igazából ennyi a lényeg, a többit hagyd Hiróra. Vigyázni fog rád.
Taisuke végre elmosolyodott: ebben egy pillanatig sem kételkedett.
***
- Ümm, ott van a dvd-tartó az íróasztalom fiókjában…
- Oké, máris hozom.
Taipi könnyeden felállva az ágyról ment oda az íróasztalhoz, és automatikusan kihúzta a felső fiókot, meg sem kérdezve, hogy a három közül melyikben van a tartó. Mikor meglátta a színes dobozt és mellette a kis tubust, elvörösödve emelte fel az utóbbit, elolvasta a feliratot, majd visszatette, és visszatolta a fiókot.
- Mostanában beszéltél Miyatával? - fordult hátra, ránézve Hiróra, mire az érdeklődve felült.
- Ezt hogy érted? Minden nap szoktam vele beszélni, mikor bent vagyunk a Jimushóban…
- Nem, úgy értem… - Taipi hirtelen az ajtót kezdte el bámulni, és elvörösödött. Hiromitsu már a folytatás nélkül is tudta volna, hogy miről van szó. - A szeretkezésről…
Mielőtt az idősebb válaszolt volna, Taipi újra kinyitotta a felső fiókot, majd a másodikat, és a síkosítóval, az óvszerrel és a dvd-tartóval a kezében sétált vissza az ágyhoz. A tartót letette Hiro elé, a másik kettőt pedig betette az éjjeliszekrény fiókjába.
- Tudod az, hogy oda tetted őket, olyan mintha a cipődet a videojátékok között tartanád… - magyarázta Taisuke, mire Hiro hangosan felnevetett, és odahúzta magához egy csókra párját.
- Ahogy szeretnéd - suttogta oda neki, majd újra megcsókolta.
***
Taipit összerakták pár másik juniorral az egyik senpai-banda koncertjére, így hétvégén is be kellett mennie gyakorolni. Megbeszélték Hiróval, hogy utána találkoznak, még elé is megy, hogy utána együtt mehessenek hozzájuk, de az idősebb már fél órája várt, és párja nem volt sehol. Kezdett aggódni, így besétált az ügynökségre, és megkereste a tánctermet, ahol elvileg betanulták a táncot. Mikor benyitott, az egész helyiségben már csak Taisuke volt. Zihálva, elázott felsőben állt a tükör előtt, és látszólag ugyanazt a mozdulatot igyekezett korrigálni.
Nem vette észre, hogy Hiro belépett az ajtón, így az csak néma csendben figyelte a fiatalabbat. Pár könnyebb lépés következett, majd Taipi egyik keze végigsimított felsőtestén, és megállapodott a derekán, a másikkal pedig hajába markolt, miközben elkezdett csípőjével körözni. Pár másodperc után a tánc show része abbamaradt, és Taisuke arcán a koncentráció látszott, ahogy egy négyütemes lépést próbált megcsinálni. Hirónak fel sem tűnt, hogy elrontotta, csak onnan tudta megállapítani, hogy párja idegesen morrant fel, majd újrakezdte az egészet.
Hiromitsu egyre kábultabban figyelte, ahogy társa szinte erotikusan vonaglik a gyakorlásra szoruló mozdulat előtt, és érezte, hogy pulzusa az egekbe szökik. Hirtelen elindult, és már csak akkor vette észre, hogy mit csinál, mikor Taisuke teste nekinyomult a tükörnek, és Hiro éhesen kezdte falni az ajkait.
- Hiro… - szakadt el zihálva a másik ajkaitól Taipi, és meglepetten nézett rá. - Mit művelsz?
- Megvárattál, Tai-chan… És aztán meg túl szexi voltál - válaszolta Hiro. Taipi mélyen elpirult.
- Még mindig nem megy tökéletesen… - motyogta, és közelebb bújva Hiróhoz, a vállgödrébe rejtette arcát.
- Szerintem ez már tökéletes - mosolygott a másik, és beletúrt Taipi izzadt, kócos hajába. - Gyere, menjünk haza.
- Várj, még le kell zuhanyoznom…
- Nálunk majd megfürdesz - mondta Hiro, és hozzátette: - Ha szeretnéd, megmosom a hátad is.
Taipi, ha lehetséges, még jobban zavarba jött.
- De Hiro…
- Felhívhatjuk anyukádat, hogy nálunk alszol - suttogta Taisuke fülébe, elvágva ezzel minden tiltakozást. Mély, halk, borzongatóan lágy hangja nem sok kétséget hagyott afelől, mit rejt magában ez a látszólag ártatlan ajánlat.
- Ma éjjel…? - súgta vissza ő is olyan halkan, mintha nem kettesben lettek volna a próbateremben. Borzasztóan zavarban volt, mégis felemelte a fejét, hogy Hiróra nézhessen.
- Ha nem akarod, nem kell - válaszolta a másik. - Bármi mást is csinálhatunk, amit már eddig is megtettünk… Vagy egyszerűen csak összebújunk, és alszunk.
Taipi sokáig, kutatón figyelte a másik tekintetét. Fejében egymást kergették a gondolatok, kétségek és félelmek, de végül egyetlen szó nélkül odahajolt a másikhoz, és megcsókolta. Semmit nem kellett mondania.
***
Kicsit zavarban volt, mikor Hiro anyukája odaadta neki a törölközőt és a pizsamát. Már sokszor aludt Kitayamáéknál, de még sohasem maradt éjszakára… azért.
Nagyon jól esett neki a zuhany, és sikerült is lehiggadnia a forró víz segítségével, de mikor már pizsamában állt a tükör előtt, és foltos nyakát nézte, eszébe jutott a beszélgetés, amit Tamamorival folytatott. Arca megint teljesen vörös lett, és mikor visszament Hiro szobájába, szokás szerint adta önmagát. Mikor zavarban volt, mindig össze-vissza verte magát, és ez most is pontosan ugyanígy történt: ahogy becsukta az ajtót maga után, véletlenül becsípte az ujját, aztán rémülten rántotta el a kezét onnan, és a vége az lett, hogy megint majdnem elesett.
Hiro a háttérben halkan felkuncogott, de mikor Taipi lesújtóan nézett rá, azonnal elkomolyodott, és kicsit aggódva felült.
- Minden rendben? Nem ütötted meg nagyon?
Taisuke lassan odasétált párjához, és megmutatta neki a kezét. Hiromitsu a szájához emelte Taipi ujjait, majd finoman végigcsókolta őket.
- Most már jobb? - mosolygott rá a másikra, mire az is elmosolyodott és bólintott egyet.
- Nem fáj annyira.
Taipi elégedetten hagyta, hogy Hiro magához húzza és megcsókolja. Idegessége pillanatok alatt eltűnt. Mint mindig, most is úgy érezte, hogy ha Hiromitsu ott van mellette, semmi baj nem érheti, és ez minden aggályát eltörölte.
- Szeretlek… - motyogta neki vagy ezredszerre, miközben felfészkelődött normálisan az ágyra. Felsóhajtva tűrte, hogy nyaka újabb foltokat kapjon, és teljesen természetesnek vette azt is, hogy az idősebb lassan fölé kerekedett, és úgy feküdt végig rajta.
- Én is szeretlek - súgta vissza, mielőtt a szájához hajolt volna. Lassan, alaposan csókolta a másikat, fogai óvatosan belemélyedtek az ajkába, majd nyelvével simított végig rajta. Taipi halkan felnyögött, és lábai önkéntelenül nyíltak szét, ahogyan hagyta, hogy Hiro közéjük helyezkedjen, és egymáshoz dörzsölje ágyékukat. A fiatalabb karjai körülfonták Hiro nyakát, hogy még közelebb húzza magához, és csípője megemelkedett, hogy még többet kapjon az érzésből.
- Le kellene… vetkőzni - zihálta végül Taipi, amikor már úgy érezte, megőrül a vágytól, amit Hiro csípőjének lassú, ingerlő mozgása keltett benne. Ez így túl kevés volt, többet akart érezni a másikból.
- Segíts - emelkedett fel Hiro, és magával húzta Taipit is. A fiatalabb engedelmesen bújt ki a felsőjéből, és remegő kezekkel húzta le Hiróról is a sajátját, azután visszafeküdt, és türelmetlen mozdulatokkal lerugdosta magáról a pizsamaalsót is. Hiro megbűvölten figyelte, ahogyan minden félénkségét feledve meztelenül nyúlik el az ágyon, és hajának kócos tincsei közül leplezetlen vággyal néz fel rá.
- Te is - suttogta Taisuke, és Hiro felébredve a kábulatból, szintén megszabadult a nadrágjától. Kezeit lassan, cirógatva futtatta végig párja testén, ujjai az ágyékára kulcsolódtak, szája megtalálta az apró mellbimbókat. Taipi háta megfeszült, és még többet kérve nyögött fel.
- Halkabban - szólt rá Hiro, de kezei egy pillanatra sem álltak le, fogai végigkarcolták a másik mellkasát, nyelve forró, nedves csíkot húzott a hasán át, végül az ajkai körülfonták őt. Taipi keményen a szájába harapott, hogy visszatartsa a torkából feltörő hangokat. Erőlködve markolászta a takarót, hogy csendben tudjon maradni, de egy idő után nem csak ezzel volt problémája, hanem saját testének visszafogásával is. Hiro szája érezhetően egyre ügyesebben kényeztette, így hamarosan attól kezdett tartani, hogy idő előtt el fog menni. Figyelmeztetően rámarkolt Hiro vállára, de látszólag Hirónak is feltűnt, mert azonnal elhajolt Taipitól. Az hangosan kezdett zihálni, arca bizsergett, de mikor Hiro mosolyogva hajolt oda hozzá, azonnal elvette kezét a szája elől.
Vágyakozva csókolta meg az idősebbet, és érezte, hogy most már abszolút nem tudja figyelmen kívül hagyni a szeretkezés közeledtének gondolatát. Szíve mindennél hevesebben vert, és teljes izgalom lett rajta úrrá.
- Taipi… - suttogta Hiro a fiatalabbnak, mire az hatalmas és őszinte szemekkel nézett fel rá. - Biztos vagy benne, hogy szeretnéd…?
Taisuke pár pillanatig némán figyelte a felette lévőt, majd elmosolyodva bólintott.
- Biztos - válaszolt, majd bólintott egyet, hogy így is megerősítse szavait.
Hiro még nyomott egy gyors csókot ajkaira, majd kihúzta az éjjeliszekrény felső fiókját és elővette a síkosítót.
Taisuke arca azonnal visszavörösödött, és az sem segített rajta, mikor hallotta, hogy Hiro sikeresen kinyitotta a tubust, és kinyomott belőle egy adagot.
- Óvatos leszek…
- Tudom.
Újra megcsókolták egymást, Hiro keze megnyugtatóan játszott társa tincseivel, de mikor Taipi megérezte Hiro síkos ujjait bejáratánál, egy pillanatra meglepődött és véletlenül ráharapott a másik nyelvére.
- Aucs… - motyogta Hiro, mire Taisuke sajnálkozva kért bocsánatot, és még jobban zavarba jött.
Kitayama teljes mértékben kihasználta, hogy az alatta lévő épp a bocsánatkérések áradatával van elfoglalva, és első ujjával Taipiba hatolt. Ő fájdalmasan felnyögve szorította meg Hiro vállát, de a másik azonnal engesztelően végigcsókolta nyakát és vállát, mire Taisuke érezhetően ellazult kicsit.
- Taipi, nézz rám - kérte halkan, és mozdulatlanul várta, hogy a másik engedelmeskedjen. Ködös pillantását Hiróra emelte, arca kipirult, az ajkai véresre harapva és csókolva. Hiro fogva tartotta a tekintetét, nem engedte, hogy elszakadjon tőle, miközben óvatosan megmozdította a kezét. Szabad kezének ujjait összefonta Taipiéval, és hagyta, hogy a fiatalabb erősen kapaszkodjon belé. Számára is furcsa érzés volt, ahogyan meg kellett küzdenie a másik testének ellenállásával, és alaposan kihasználta az időt, hogy felfedezze a szokatlan forróságot és a ruganyos izmok reakcióit, ahogyan Taipi egyre jobban ellazult az érintése alatt.
- Ez így rendben van? - kérdezte kicsit bizonytalanul, mintegy engedélyt kérve a folytatásra, és Taisuke bólintott. A második ujj már fájdalmasabb volt, és hiába minden óvatosság, Taipi ismét az ajkait harapta, hogy visszatartsa a nyögéseket, és olyan keményen szorította Hiro kezét, hogy ő is felszisszent. Lehajolt a másikhoz, hogy lágyan megcsókolja, szinte a saját lassú, egyenletes légzésével irányítva, hogy mély levegőket vegyen, és könnyebben ellazuljon. Csak akkor mozdította ismét az ujjait, amikor a másik engedett kissé kezének szorításán, de közben tovább csókolta, játékos érintésekkel terelve el a figyelmét. Végtelennek tűnő idő telt el, mialatt Hiro türelmesen játszott a másik testével, óvatosan érintve őt, egészen addig, míg Taisuke vágyakozva nyögött fel, és erőszakosan húzta magára Hirót.
- Most… kérlek - sóhajtotta elcsukló hangon, és most Hirón volt a sor, hogy megremegjen. Bizonytalan, reszkető kezekkel nyúlt az óvszerért, és el kellett fojtania egy mély, torokhangú nyögést, ahogyan magára görgette.
- Várj - préselte ki magából, és egy párnáért nyúlt, hogy Taipi csípője alá helyezze. Ahogyan elhelyezkedett a másik szégyentelenül széttárt lábai között, elkapta Taipi pillantását, és megborzongott a türelmetlen vágytól, ami a másik szemében villant. Ajkát összeharapta, tekintete nem engedte el a másikét, miközben kínzóan lassan elkezdett belé hatolni.
Taisuke arca eltorzult, a levegő tüdejében ragadt, és körmei Hiro vállába mélyedtek. Első gondolata az volt, hogy Tamamorinak tényleg igaza volt: hiába tudta, hogy az idősebb próbál minél gyengédebb lenni vele, és hogy milyen sok időt hagyott arra, hogy megszokja már csak az ujjait is, de ahhoz képest, amit most érzett, azok az ujjak csak apró kellemetlenségnek tűntek. Minden erejével azon volt, hogy ellazuljon és megküzdjön a fájdalommal, de muszáj volt vennie néhány mély levegőt, és újra rá kellett néznie Hiro szeretett arcára, hogy képes legyen lassan megnyugodni.
Biztos volt benne, hogy társa is érezte izmai ellazulását, mert újra előremozdította csípőjét. Teste ismét megfeszült, de most már sokkal könnyebben tudta kezelni a helyzetet, és pár pillanat után újra belenézett a másik sötét szemeibe.
- Ne állj meg… - erőltette ki magából a szavakat, és lassan végigsimított Hiromitsu karjain.
Pár perc múlva, mikor Hiro végre teljesen benne volt a másikban, odahajolt Taipihoz, hogy lassan megcsókolja. Taisuke eléggé megviseltnek látszott, de mikor vágyakozva és követelőzően viszonozta a csókot, Hiro kicsit megnyugodott. Kezei végigfutottak a fiatalabb oldalán, mellkasán és arcán, majd mikor már biztos volt benne, hogy Taisuke összeszedte magát, elhajolt tőle. Még mindig nehezen hitte el, hogy végre itt voltak, és ő tényleg birtokba vehette társa testét.
Ajkai lassan végigsimítottak Taipi nyakán, miközben csípőjével lassan hátrébbhúzódott, hogy aztán újra visszanyomulhasson a másikba. Taisuke lélegzete megint akadozóvá vált, de a kellemetlen érzés már össze sem volt hasonlítható az eddigiekkel. Inkább volt furcsa, mint fájdalmas. Kis idő után már újra el tudott lazulni, és érezhetően Hiro is megtalálta a tökéletes ritmust.
- Hiro…
- Hm?
- Érints meg… kérlek - nyögte elakadó hangon Taipi, ahogyan teste meg-megremegett Hiro lassú, mély, erőteljes lökéseitől. Az idősebb megtette, ujjai szorosan fonódtak Taipi férfiasságára, és ahogyan kezének első mozdulatára a másik belső izmai reagáltak, fojtottan felnyögött, és csípőjének ritmusa megbicsaklott. Egyik karján támaszkodva küzdött egyensúlyának megőrzéséért, míg a másik kezével Taipit simogatta, de a fokozatosan gyorsuló tempó miatt végül szinte teljes testével a másikra borult, belepréselve súlyával a matracba. Pontosan érezte, hogy a másik hol tart, testének remegéséből, csípőjének apró rándulásaiból, és a lassan halk nyögésekbe váltó zihálásból tudta, hogy nagyon közel van. Ő maga is érezte, hogy nem bírja már sokáig, az újszerű élmény, a szűk forróság, a másik illata és alatta reszkető teste mind-mind fénysebességgel hajtották az orgazmus felé. Az egyik pillanatban még csókra hajolt az alatta fekvőhöz, ajkaik egy édes érintésben találkoztak, a következőben pedig már fejét hátravetve remegett meg, és hagyta, hogy a gyönyör átcsapjon felette. Egy vakítóan fehér villanásnyi időre elvesztette önmagát, aztán lassú lebegéssel tért vissza, hogy lustán lemosolyogjon Taipira. A másik viszonozta a mosolyt, és Hiro ekkor vette észre, hogy őt még nem érték el a kielégülés hullámai. Fáradt izmait mozgásra bírva húzódott ki a másikból, és a halk szisszenésre bocsánatkérőn simította végig az arcát, aztán lejjebb csúszott, és ajkai közé vette Taipit. Csípője türelmetlenül rándult meg, és Hiro tudta, hogy csak pillanatok kérdése, és valóban, fejének és nyelvének néhány apró mozdulata elérte, hogy Taipi a lepedőbe markolva, egy halk, nyüszítő hang kíséretében elélvezzen. Erejének utolsó maradékaival helyezkedett vissza mellé, és onnan figyelte, hogyan terül szét egy megelégedett, boldog és fáradt mosoly a másik fiú arcán.
Taisuke lassan a másik felé fordította fejét, és még mindig mosolyogva megpróbált odafészkelődni hozzá, mint máskor is tette, de a mozdulatra halkan felszisszent és mozgása máris óvatosabbá vált.
- Ez holnap eléggé fájni fog… - motyogta halkan, majd felnevetett, és megpróbálta magukra ráncigálni a takarót. Hiro készségesen segített neki, majd magához húzta. - De… nagyon jó volt, ugye neked is? - nézett fel a másikra hatalmas szemekkel, mire az újra elmosolyodott, és lassan megcsókolta Taisukét. Tipikusan Taipis kérdés volt ez is.
- Tökéletes volt - mosolygott vissza párjára. Taipi még bólintott egyet, jelezve, hogy eljutott agyáig a válasz, és pillanatok múlva már aludt is, halkan szuszogva.
***
Hiro igazán próbálta visszatartani a nevetést, ahogyan Taipit figyelte, aki rendkívül óvatos és meggondolt mozdulatokkal sétált mellette, de néha nem tudott elfojtani egy-egy apró szisszenést vagy nyöszörgést.
- Ne merészelj kinevetni - morogta, sötét pillantást vetve a másikra. - A te hibád.
- Tudom, de… - Hiro nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés. Taipi megjátszott türelemmel várta, hogy a másik lecsillapodjon, aztán keményen oldalba vágta, mielőtt egy sértődött tekintet kíséretében besántikált az öltözőbe, és bevágta a másik orra előtt az ajtót.
- Jó reggelt, Tai-chan - köszöntötte mosolyogva Miyata, de Taipi csak egy morcos pillantással felelt.
- Ne, Tai-chan - szólalt meg Nika. - Mintha valahogy furcsán mozognál ma reggel…
Ebben a pillanatban lépett be az öltözőbe Hiro, még mindig vigyorogva. Óvatosan közelítette meg párját, és amikor biztosra vette, hogy nem kell elszenvednie semmilyen testi sértést, magához húzta, és egy csókot nyomott a nyakára. Taisuke elvörösödött, és idegesen körbenézett a helyiségben: mindenki őket figyelte. Hiro megköszörülte a torkát.
- Srácok, el kell… - kezdte, de Nika félbeszakította.
- Mondanotok valamit…
- Taipi és te…
- Együtt vagytok…
- Hónapok óta.
A csapat tagjai egymás szavába vágva igyekeztek befejezni a mondatot, Hiro és Taipi pedig jobbra-balra kapkodták a fejüket.
- És tegnap este… - folytatta Nika vigyorogva, de Senga gyorsan a szájára tapasztotta a kezét.
- Elég volt - szólt rá, aztán Hiróékhoz fordult: - Az a lényeg, hogy tudjuk, és sok boldogságot nektek meg minden… És most mehetnénk végre a táncpróbára?
Taipi halkan felszisszent a gondolatra, Hiro pedig megfogta a kezét.
- Ne haragudj, jóvá fogom tenni - ígérte.
- El is várom - motyogta Taipi, de hagyta, hogy a másik maga után húzza.