Mese arról, hogyan lett Hiróból és Taisukéból HiroSuke
Cím: Mese arról, hogyan lett Hiróból és Taisukéból HiroSuke
Szerzők: lylith_santos & kamyba
Páros: HiroSuke (Kitayama Hiromitsu × Fujigaya Taisuke)
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: erotikus tartalom
Jogok: A JE minden hímje Johnny papa tulajdonát képezi, a történet viszont a miénk ^^ Hiro az enyém, de csitt ^^ (lylith voltam)
"A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörű barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa." (Lucy Maud Montgomery)
Hiro nevetve feküdt le a másik mellé a padlóra. Mindketten csurom vizesek és fáradtak voltak, de a végére csak sikerült összhangba hozni a mozdulatokat. Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, és mikor a másik megszólalt, kicsit kábán nézett rá.
- Akkor elmegyünk hozzánk fagyizni, a siker örömére? - vigyorgott Taipi, mire Hiro lassan bólintott egyet, majd meglepően gyorsan felállt, magával húzva társát is.
- Ha anyukád csinálta, akkor remélem jó sok van!
Taipi mosolyogva nézte Hiromitsut, ahogyan gyermeki mosollyal az arcán nyalogatta le a kanálról a fagylaltot, majd belemártotta az ujját a kicsit már folyós édességbe, és vigyorogva összekente a fiatalabb orrát. Valahogy még az evés is mindig nevetőgörcsbe és vicces pillanatokba fulladt, amikor ők ketten együtt voltak. Igazából Taisuke nem emlékezett rá pontosan, hogy mikor is lettek ilyen jóban. A Kis-My-Ft2 megalakulása óta sokszor előfordult, hogy kettőjüknek külön kellett koreográfiát megtanulni, esetleg a Shounen Clubban elénekelni egy-két senpaibanda számát. Aztán a gyakorlások végén sokszor lazítottak együtt, és egyszer csak Taipi azon kapta magát, hogy azok a napok, amikor nem találkozott az idősebbel, furcsán szomorkásnak tűntek. Senkivel nem tudott olyan jókat nevetni, olyan őszintén beszélgetni, mint Kitayama Hiromitsuval.
- Taipi…? Taipi? Tai-chan? - A szólított értetlenül kapta fel a fejét, ahogyan Hiro a kanállal hadonászott előtte.
- Hm?
- Te meg miért nem eszel? Vagy öt perce csak bámulsz ki a fejedből, és kavargatod a valaha volt fagyidat. Minden rendben?
Fujigaya csak bólintott, majd bekanalazta a maradék édességet.
***
- Gyere csak! Már ki is választottam, mit nézzünk meg...
Taipi szokatlanul csendes volt, mindenre csak bólogatott, még azokra a kérdésekre is, amikre nem igen vagy nem lett volna a válasz. Mintha más világban járt volna, és kerülte volna Hiro tekintetét. Mikor a fiatalabb véletlenül nekisétált a hátának, aggódva fordította maga felé Taisukét, és az álla alá nyúlva kényszerítette, hogy végre ránézzen.
- Mi a baj?
- Semmi - vágta rá azonnal a másik, de rögtön el is fordította a tekintetét, amivel még egyértelműbbé tette Hiro számára, hogy hazudik.
- Oké - vonta meg a vállát Hiro, és úgy tett, mintha elhinné, amit a másik állít. Ráér később is kiszedni Taipiból, hogy mi ütött belé. - Akkor menjünk a szobámba, találtam egy nagyon jó filmet…
Nem kerülte el a figyelmét, hogyan rezzent össze Taisuke, amikor szokás szerint megragadta a kezét, hogy maga után húzza a szobája irányába. Megvárta, amíg a másik kényelembe helyezi magát az ágyán, csak azután huppant le ő is mellé, és indította el a dvd lejátszását. Amikor a film elkezdődött, megkockáztatott egy gyors oldalpillantást Taipi irányába. A fiatalabb fiú észrevehetően feszült volt, és Hiro a szokásos meghitt és kényelmes csendjük helyett nyugtalan vibrálást érzett a levegőben. De nem szólt egy szót sem, próbált a képernyőre koncentrálni, azonban amikor a légkör jó fél óra elteltével - a film ütős poénjai és az izgalmas akciójelenetek ellenére - sem enyhült, váratlanul a távirányítóért nyúlt, és leállította a mozit.
- Furcsa vagy ma - törte meg végül a csendet. Taisuke továbbra is a képernyőn kimerevedett jelenetet bámulta.
- Pedig nem vagyok… - válaszolt kis idő után Taipi, erőltetetten nyugodt hangon. Hangja kicsit magasabb volt, mint máskor, mivel abszolút nem tudott jól hazudni, és nem is szeretett.
- Akkor miért nem akarsz rám nézni? Haragszol rám? Tettem valami rosszat? - Hiro már egyszerűen nem tudott mit csinálni, hogy bele tudjon nézni a barna szemekbe, így egyszerűen odahajolt a másik arcához.
Taisuke annyira megrémült, hogy hátrarántotta, és beverte a falba a fejét. Felnyögve kapott koponyájához, de mikor meghallotta Hiromitsu aggódó hangját és finoman tapogatózó kezét fején, újra csak ijedten mozdult arrébb. Mikor sikeresen leesett az ágyról, már rájött, hogy ez nem igazán volt az ő napja.
- Fujigaya Taisuke! - Teljes neve keményen és szigorúan hagyta el a most már leplezetlenül ideges Hiro száját. - Abbahagynád végre a menekülést, és elmondanád, hogy mi a fene ütött beléd?!
- Én… - kezdett el mentegetőzni, de mikor a mellette lévő idegesen felmorrant, halkan felsóhajtott. - Megígéred, hogy nem fogsz rólam semmit gondolni, miután elmondom?
Hiro szemei kicsit elkerekedtek a hirtelen szomorkássá vált hangtól, és azonnal lenyugodott. Úgy tűnt, tényleg valami komoly baj van.
- Bármi is történt, én mindig… - Nem tudta hirtelen, hogy fejezze ki magát, hogy ne legyen klisés és csöpögős. - A barátod maradok, és nem foglak elítélni.
Taipi a földet bámulva bólintott.
- Én igazából ma délelőtt a neten kerestem az egyik kedvenc mangám következő fejezetét, és a vége az lett, hogy találtam egy nagyon furcsa oldalt…
- Milyen oldalt? - kérdezte türelmesen Hiro.
- Mangák voltak rajta, és olyan szépen volt megrajzolva a borító, és érdekesen hangzott a címe, és… és beleolvastam.
- És?
- Két fiú volt benne… és azt csinálták. - Hallható volt a hangjában az „azt” szócska dőltbetűs kiemelése, így Hiro egyből tudta, mit is csináltak pontosan. A gondolattól kicsit elbizonytalanodott, aztán zavartan felnevetett.
- Taipi, ezért viselkedsz ilyen furán? Mindenkivel előfordul, hogy olyasmit lát, amit nem szeretne.
- Nem kimondottan zavart… a látvány - motyogta maga elé Taipi olyan halkan, hogy a másiknak komoly gondot okozott, hogy megértse.
- Hm?
- Talán… talán egy kicsit tetszett - suttogta Taisuke szemlesütve, és az arcán megjelent egy édes pirulás, de ezt Hiro alig láthatta, hiszen a másik fiú még mindig a földet bámulta. És egyébként is, időközben sötétedni kezdett, ők pedig nem kapcsoltak lámpát a szobában.
Hiro hirtelen nem tudta, mit is mondhatna. Nem akarta, hogy bármi olyan kicsússzon a száján, ami megbánthatná Taisukét, vagy ami miatt a másik azt hinné, elítéli őt. Ezért inkább csendben maradt, és elgondolkozva nézte a másikat a képernyő halvány fényében. Percek teltek el így, de végül ismét Taipi szólalt meg.
- Tudod, olyan furcsának kellett volna lennie… Látni egy rajzot, ahol egy fiú… megcsókol egy másik fiút. De nekem egyszerűen csak érdekesnek tűnt. Intenzívnek. Aztán törődőnek. És továbblapoztam. És aztán annál a résznél… melegem lett. Nagyon. És nem bírtam ki, végig kellett olvasnom az egészet, és azután csak… Egyszerűen furcsa volt, hogy egyáltalán nem találom furcsának. Vagy undorítónak. Én… - Taisuke hirtelen elhallgatott, és egy lopott pillantás erejéig felnézett a másikra.
Hiro komolynak, de ugyanakkor nyugodtnak is tűnt. Olyan volt, mint aki csak azért van ott, hogy meghallgassa minden baját, és aztán megnyugtassa.
- Szerinted ez tényleg olyasmi, ami miatt mostantól másképp néznék rád?
- Én, én nem tudom, én csak úgy megijedtem, hogy ez olyan…
- Taipi… - A fiatalabb azonnal elhallgatott, és nagyon óvatosan ránézett társára. - Mi lenne, ha nekem is mutatnál egyet?
Taisuke szemei hatalmasra nyíltak a döbbenettől, és úgy bámult a másikra egy ideig.
- Tessék? - nyögte ki magából végre, azt gondolva, biztosan csak félreértett valamit.
- Szerintem biztosan jobban éreznéd magad kicsit, ha… nem lennél vele egyedül, nem igaz? - mosolyodott el Hiro, majd fel is állt, és bekapcsolta a számítógépet.
Mikor már mindketten a gép előtt ültek, fojtott csend uralkodott a szobán. A monitoron éppen két fiú beszélgetett, meztelenül egymás mellett az ágyban. Hiro első gondolata a képről az volt, hogy tényleg igaza volt társának: az érzelmek valahogy a szavak nélkül is sütöttek a jelenetről, és annyira meghitt hangulata volt az egész képnek. Érezte, ahogy egy furcsa érzés összeszorította kicsit a szívét: mintha hirtelen ő is érezni akarta volna azt, amit az a két fiú a mangában.
Igazából nem gondolta volna, hogy belőle is fog olyan érzéseket kiváltani a történet, mint barátjából váltott ki: biztos volt benne, hogy furcsa lesz és kicsit tartózkodni fog tőle, de az eszébe sem jutott, hogy neki is tetszeni fog.
- Nos? - szólalt meg a történet végénél a mellette ülő fiú fojtott, várakozó hangon.
- Hát… - kezdte kicsit rekedt hangon Hiro. - Nem volt olyan rossz. Igazából… érdekes volt - tette még hozzá egy rövid szünetet követően.
Taipi hirtelen érdeklődéssel kapta fel a fejét, hogy a másikra nézhessen. Az immár teljesen sötét szobában a monitor volt az egyetlen fényforrás, de amennyire a szegényes világítás mellett meg tudta állapítani, Hiro zavartnak tűnt, és az arca mintha pirosabb lett volna a megszokottnál.
- Nem találtad… furcsának? - kérdezte, és hatalmas, kíváncsi szemekkel nézett Hiromitsura, aki ettől a pillantástól még jobban zavarba jött, és elfordította a tekintetét.
- Furcsa volt… de nem feltétlenül rossz értelemben furcsa. Inkább egy kicsit - nagyon kicsit - izgató. - Az utolsó szót olyan halkan mondta ki, hogy Taipi alig hallotta, de amikor felfogta Hiro szavainak az értelmét, félénken elmosolyodott.
- Nee, Hiro…
- Mi az? - motyogta a másik, és még mindig nem nézett Taisukéra, így nem láthatta annak kipirult arcát, finoman remegő kezét és habozó tekintetét.
- Mi lenne ha… megcsókolnál?
- Ezt… ezt most komolyan kérded? - hebegte halkan az idősebb, és amikor Taisuke aprót bólintott, hangosan nyelt egyet.
- Khm… végül is… megpróbálhatjuk. Persze, csak a kíváncsiság kedvéért, csak hogy tudjuk, milyen… - mondta összeszedve magát, majd hatalmasat bólintott, mintha magát is meg akarná győzni arról, hogy amit mond, az igaz.
Kicsit nekikészült, megigazította magán a ruhát, majd belenézett a másik szemébe. A gondolattól, hogy életében először csókolózni fog egy fiúval, aki ráadásul a legjobb barátja, szíve hevesen kezdett verni. Észre sem vette, mikor elkezdte bámulni Fujigaya telt ajkait, majd lassan engedve a vonzásnak, előrébb dőlt.
Pár pillanatig csak összeérintett ajkakkal vártak, hogy kicsit megszokhassák a dolgot, de aztán Taipi nagyon lassan, próbálkozva, hogy meddig mehet el, kezdte el csókolni az idősebb ajkait. Mikor viszonzásra talált, egyik kezét óvatosan Hiromitsu tarkójára tette, de éppen csak hogy hozzáért a puha tincsekhez. Be kellett ismernie, teljesen más érzés volt egy fiúval csinálni ezt, mint egy lánnyal. Akárhányszor is került közelebb egy lányhoz, sosem tudta, az mit gondol, és valahogy mindig kínosan ügyelnie kellett rá, hogy ne lépjen túl egy határt. Hirónál nem kellett ilyesmi miatt aggódni: hallotta, ahogy társa közelebb csúszik hozzá a székén, és lassan végignyalt Taisuke alsóajkán, mintha ő is csak a határokat feszegetné. Aztán lassan elhajoltak egymástól.
- Üm, mit gondolsz? Milyen volt? - kérdezte végül Fujigaya, akaratlanul végignyalva ajkain. Még mindig érezte Hiro szájának ízét és melegét rajtuk.
Hiro önkéntelenül emelte fel a kezét, hogy megérintse saját nedves, lüktető ajkait; hazudott volna, ha azt állítja, nem borzongatta meg az élmény.
- Tetszett - szaladt ki a száján, mielőtt gondolkozni tudott volna.
- Tényleg? - kérdezte halkan Taipi, miközben hatalmas, ártatlan szemekkel nézett a másikra.
- Ühüm - bólintott bizonytalanul Hiro.
- Nekem is - vallotta be Taipi, és tétován ismét a másik felé hajolt. Amikor Hiro nem mozdult, csak nézett rá kérdő tekintettel, Taisuke elbizonytalanodott. Végül mégis bezárta kettejük között a távolságot, és lassan végignyalt Hiro ajkain. A másik megremegett, pillái lecsukódtak, és beengedte Taipi nyelvét a szájába. Kis ideig csupán passzívan tűrte, hogy Taisuke irányítsa a csókot, de aztán beletúrt a másik hajába, és úgy fordította a fejét, hogy mélyebben, igazi éhséggel tudja őt csókolni. Amikor Taipi egy halk, fojtott nyögést hallatott, fogaival előbb végigkarcolta az alsóajkát, aztán finoman megharapta. Levegő után kapkodva váltak szét.
- Hiro…
- Shh… Ne mondj most semmit - kérte Hiro. - Inkább… csak nézzük tovább a filmet, jó?
- Oké - bólintott Taipi. Megértette a másikat. Szó nélkül helyezkedtek vissza Hiro ágyára, ültek egymás mellett, hátukat a falnak vetve, és a rájuk ereszkedett csendben alig volt feszültség. És csak egy kicsit rezzentek össze, amikor a kezük véletlenül súrolta a másikét. Látszólag minden rendben volt.
***
Ezek után ahelyett, hogy kellemetlen titokként húzódott volna köztük a dolog, ugyanolyan jól szórakoztak minden nap, mégis valami más volt - legalábbis Taisuke így érezte. Egyik délután épp Hiróék házában voltak, az idősebb angolból segített Fujigayának.
- Oké, akkor most fordítsd le a következő mondatot, és mondd el, hogy milyen igeidőben van… - adta ki a feladatot Taipinak, és jobban a könyv felé hajolt, miközben fel sem tűnt neki, hogy támasz gyanánt ráfektette tenyerét a másik combjára.
Taisuke eddig teljesen nyugodtnak érezte magát, igazából nagyon szeretett volna javítani angolból, hiszen mindig is ez volt a gyenge pontja, de ahogy Hiro lélegzete fülét érte, és társa felsőteste kicsit nekisimult, pulzusa felszökött az egekbe. Érezte, hogy ég az arca, mire automatikusan odakapta kezét, és megint a menekülő stratégiát követve, hátrébbkúszott a korrepetitortól, mire az értetlenül bámult rá.
- Én… én csak… - habogta ki halkan, és oldalra bámulva próbált valami másra gondolni; ami elég nehezen ment neki úgy, hogy közben Kitayama erősen bámulta.
Hiro teljesen értetlenül nézett rá a kivörösödött, levegőt kapkodó Taisukéra.
- Rosszul érzed magad? - kérdezte kicsit aggódva, és megint érezte a furcsa vibrálást a levegőben. Sosem tudta elég jól kezelni az ilyen helyzeteket, de úgy érezte, ha most csendben elkezd várni, akkor csak még hülyébben érezné magát.
- Nem, csak… eddig minden olyan normálisan folytatódott tovább, de most én nem tudom, mi történt…
Nem igazán volt értelme annak, amit a fiatalabb mondott, de Hiro kezdett rájönni, mi ütött társába.
- Jobb lesz, ha most megyek… - Taipi remegő kezekkel kezdte összekapkodni cuccait, alig látva, mit vesz fel a földről.
- Taipi, várj - szólt rá Hiro meglepően nyugodt hangon. A másik ideges várakozással nézett rá egy pillanatra, hogy aztán újra elfordítsa a fejét, a szoba fehér, sápadt falait tanulmányozandó.
- Mi az? - motyogta.
- Ne próbálj újra elmenekülni ezzel - kérte Hiro komolyan, és Taipi felé lépett, aki összerezzent ugyan, de ezúttal nem hátrált meg.
- De…
- Nem bízol bennem? - lépett még egy kicsit közelebb a másikhoz.
- Hiro…
Taisuke ártatlan, kerekre tágult szemekkel nézett rá, arca kicsit kipirult, ajkai pedig enyhén szétnyíltak, ahogyan apró, izgatott lélegzeteket vett. Hiro úgy tanulmányozta az arcát, mintha most látná először. Azután elmosolyodott: egy lassú, álmos mosoly kúszott az arcára, az a fajta, amit Taipi már százszor látott, de mindig megmelengette a szívét, és békével töltötte el. Ezt látta, valahányszor sápadtan, idegesen várta egy-egy fellépés kezdetét, amikor még annyira új volt neki ez az egész; valahányszor fáradtan rogyott a földre egy próba után, vagy éppen amikor elesett a görkorival, és megütötte magát - Hiro mindig ott volt, és a jelenlétével, a hangjával, egy ártatlan érintéssel, és pontosan ezzel a lusta mosollyal nyugtatta őt meg.
- Taipi… megengeded, hogy újra megcsókoljalak?
A szólított még vörösebb lett, de tekintetét nem tudta elkapni a másik mélybarna szemeitől. A tökéletes csendben tisztán hallotta saját szívdobogását, és mikor bólintásra szánta el magát, nem is volt benne biztos, hogy megtette azt az egyszerű mozdulatot.
Hiro ajkai talán még puhábbnak tűntek, mint az első alkalommal. Érezte, hogy egy meleg tenyér a hátára siklik, és ujjak kezdenek el a hajával babrálni. Kicsit megrezzent, mikor a lapok suhogó hanggal csúsztak ki kezéből, és szállingózva terültek el a padlón. Ahogy Hiromitsu egyre bátrabban és szenvedélyesebben csókolta, ő is úgy érezte, meg kell fogódzkodnia valamiben, így egyik kezével Hiro pólójának aljában kapaszkodott meg, a másikkal pedig végigsimított társa arcán.
A pár perccel ezelőtti idegessége azonnal elpárolgott, és a világ legboldogabb emberének érezte magát, ahogy ott álltak a szoba közepén, egymáshoz simulva. Hiro lassan elindult hátrafelé, de nem szakadt el tőle, magabiztosan húzta őt is maga után, és Taipi kicsit bizonytalanul botorkált a „mutatott irányba”.
Mikor az idősebb érezte, hogy a lába nekiütközik az ágynak, egy egyszerű mozdulattal huppant le a szőnyegre, ezzel kényszerítve rá Taipit, hogy jobb híján térdeljen le ő is. Taisuke értetlenül hajolt el Hirótól, és magyarázatra várva nézett bele újra a csillogó szemekbe.
- Még ne… - suttogta végül Hiro, és újra visszahúzta magához a fiatalabbat.
Nem tudta, hogy mióta ültek a földön, teljes némaságban, csókolózva. Csak annyit érzékelt, hogy már jócskán besötétedett, és hogy Taipi kezei már teljesen otthonos mozdulatokkal kényeztették nyakát és vállát.
- Hiro drágám! Most hívott Taisuke-kun édesanyja, hogy mikor fog hazamenni! - szűrődött be a szobába Hiro anyukájának a hangja.
Taipi olyan gyorsan pattant fel, hogy majdnem elvesztette az egyensúlyát, de végül is magához térve kapkodta össze újra elkóborolt papírjait.
- Most mennem kell, de holnap hamar végzek a suliban… - bámult rá várakozóan Hiróra, egyértelműen arra várva, hogy a másik eldöntse, hogy akar-e találkozni vele.
- Én is, de… próbánk van, emlékszel? - nevetett Hiro, mire Taipi ismét elpirult kissé.
- Igaz - motyogta megsemmisülten, és összerezzent, amikor Hiro gyengéden végigsimította az arcát.
- Mit szólnál, ha utána ennénk valamit? Elmehetnénk megint oda, ahol azt az isteni takoyakit ettük nemrég.
- Rendben - bólintott kicsit vidámabban a másik.
- Csak szólj anyukádnak, hogy nem eszel otthon, mert a múltkor is hogy kiakadt miatta - vigyorgott Hiro.
- Ne is emlékeztess rá - morogta Taisuke kissé ingerülten, mert eszébe jutott, hogy édesanyja úgy szidta le, mint egy kisgyereket szokás. Hiro lehúzta magához egy újabb gyors csókra, ajkaik röviden, de annál édesebben játszottak egymással, aztán az idősebb mosolyogva vált el tőle.
- Menj, későre jár - mondta, és ujjaival még utoljára végigcirógatta Taipi telt ajkainak vonalát, mielőtt kikísérte volna a szobájából.
- Jóéjszakát - búcsúzott Taipi már a bejárati ajtóban állva.
- Holnap - mosolygott rá Hiro, és Taisuke visszamosolygott.
- Holnap - ismételte, és ez az egyszerű szó most hirtelen édes ígéretekkel teli új jelentést nyert.
Nem csókolták meg egymást búcsúzóul. Hiro édesanyja ott volt pár méterre tőlük, a szomszédok, a járókelők az utcában… Hiromitsu vetett egy utolsó, simogató pillantást Taipira, ő pedig félénken rámosolygott, aztán a következő pillanatban már messze járt. Hiro furcsán könnyű szívvel zárta be utána az ajtót, a szobájába érve végigfeküdt az ágyon, és a plafont bámulva egy álmodozó mosoly játszott a szája körül.
***
Hiro pár héttel később újra átment Taipiékhoz házilag készített finomságokat enni; legalábbis ez volt a hivatalos verzió. A valóságban Taisuke közelebb bújt a mellette fekvő Hiromitsuhoz, és kicsit álmosan szusszantott egyet.
- Annyira jó illatod van… - mormogta a másik bőrének, de mikor rájött, hogy mit mondott, halványan elvörösödött.
Az idősebb nem válaszolt semmit, csak gyönyörködve figyelte a kipirult arcot, a lassan mozgó szempillákat, és a duzzadtra csókolt ajkakat. Egyre gyakoribb időtöltésük volt ez, eldugott helyeken lepihentek, és olykor órákon keresztül csókolóztak. Hiro furcsának tartotta az érzést, ami azt sugallta neki, hogy ettől lett teljes az élete, és a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, mikor magához ölelte csapattársát, vagy csak némán figyelte annak minden mozdulatát. Tudta, hogy valami nagyon megváltozott köztük, sokszor találkoztak úgy, amit más már régen randinak nevezett volna, és azzal is tisztában volt, hogy már elég régen átlépték a barátság határvonalát, de nem akart ilyen dolgokra gondolni.
Elmosolyodva nyúlt bóbiskoló társa álla alá, és lassan megcsókolta, de mikor Taipi megpróbálta elmélyíteni az érintést, kicsit hátrahúzódott. Mikor már sokadszorra játszotta el ugyanezt, Taisuke morcosan lebiggyesztette a száját, és úgy nézett fel rá.
- Mou, ez nem fair…
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - pislogott rá Fujigayára az idősebb, de nem bírta sokáig és elvigyorodott.
- Hirooo… - nyöszörögte a másik, és álmosan kapálózott, hogy aztán erőszakosan odahúzhassa magához. Hiro engedett neki, és hagyta, hogy Taipi a hátára gördülve magára húzza őt. Ennyire közel talán még soha nem voltak egymáshoz: Taisuke a hátán fekve, Hiro szorosan hozzápréselődve, egyik lába a fiatalabb fiú combjai között. Az idősebb hirtelen nagyon is tudatába került annak, hogy mennyire intim ez a közelség.
- Taipi - cirógatta meg az arcát, elérve ezzel, hogy a másik ráemelje tiszta, kérdő tekintetét. - Rendben van ez így?
Taisuke csak aprót bólintott, de ezen felül túlságosan is lefoglalta, hogy elégedett, szinte doromboló hangokkal nyugtázza Hiro meleg testének jelenlétét a sajátján. A másiknak mosolyognia kellett ezen, azután engedelmesen hajolt le, mikor Taipi a nyaka köré fonta a két karját, hogy végre egy mély, lassú csókba vonhassa őt. Ajkaik megfontoltan, óvatosan találkoztak, mintha először ízlelnék egymást, nyelvük gyengéden üdvözölte a másikat, ráérős ritmusban, kortyonként szívták el egymás tüdejéből az éltető oxigént. Amikor Hiro finoman megszívta Taipi alsóajkát, a fiú zihálni kezdett, és torkából egy egészen apró nyögés tört fel. Elszakadtak egymástól, némán, levegő után kapva figyelték a másik arcát. Taisuke ártatlan, ösztönös érzékiséggel nyalt végig az ajkain, mintha még mindig Hiro ízét keresné rajtuk, aztán elpirult, ahogyan Hiro tágra nyílt, sötét szemeibe nézett.
- Annyira édes vagy így - hajolt oda az idősebb Taisuke füléhez, kedvesen hátrébb igazítva a haját, majd finoman beleszippantott társa nyakába.
A másik fiú légzése érezhetően felgyorsult, de mikor Hiromitsu ajkai végül végigsimítottak nyakán, a levegő elfeledetten ragadt tüdejében. Ösztönösen oldalra döntötte fejét, felkínálva fedetlen bőrét csapattársának, s mikor végre már az idősebb nyelve is kényeztetni kezdte az érzékeny területet, hangosan nyögött fel. Kezei lassan végigszánkáztak a felette lévő hátán, majd finoman belemarkolva társa tincseibe lejjebb húzta, hogy ő is kényelmesen elérje a másik nyakát. Hiro érintései egyre erősebb reakciókat váltottak ki belőle, teste az eddiginél is forróbb lett, és akaratlanul is mocorogni kezdett a másik alatt, amitől az még inkább fölé került.
- Hiro - sóhajtotta a nevét, mikor az rátapasztotta ajkait a füle mögötti részre, és lassan szívni kezdte a vékony bőrt. Kezei ösztönösen markolászták Hiro vállát, izmai párszor megfeszültek, de aztán ő is csak visszafordult Hiromitsu nyakához, hasonlóan cselekedve. Mindketten odafigyeltek, hogy ne hagyjanak olyan nyomokat a másikon, amit lehetett látni leengedett hajjal, de mikor Hirót lassan zavarni kezdte a kötelező óvatosság, adott egy rövid csókot társának, majd a pólójáért nyúlt.
Taipi pontosan értette, hogy az idősebb szavak nélkül kért tőle engedélyt, így felemelte felsőtestét, segítve Hirónak. A másik lassan, figyelmesen nézett végig rajta, mintha most látta volna először félmeztelenül társát, mire az újra elvörösödött, és magához húzta, hogy megcsókolhassa.
- Te is… - szakadt el tőle végül zihálva, de Hiro szerencsére értette, hogy mire gondol, mert kapkodó mozdulatokkal megszabadult ő is a pólójától. Amikor újra Taipi fölé hajolt, mindketten felsóhajtottak az intenzív érzésre, ahogyan felhevült bőrük először ért egymáshoz. Orra hegyével végigcirógatta Taisuke nyakának vonalát, ahogyan lehajtotta a fejét, hogy óvatosan beleharapjon a vállába. Taipi teste megfeszült alatta, és ajkait egy reszketeg sóhaj hagyta el, miközben erősen kapaszkodott Hiróba. Hiro tétován felemelte az egyik kezét, és végigsimította a fiatalabb felsőtestét, a vállától egészen a derekáig, útközben leheletfinoman érintve a mellbimbóját. Taipi ismét megremegett, és fejét hátravetve olvadt bele a simogatásba. A másik fiú keze még mindig kicsit bizonytalanul, de céltudatosan járta be újra és újra a mellkasát, ujjai egyre nagyobb figyelmet szenteltek az érzékeny mellbimbóknak, majd amikor körmeivel karcolta végig őket, társa felnyögött, és csípője ösztönösen emelkedett fel, hogy a másikhoz dörgölőzzön. Hirónak tetszett a heves reakció, ezért lejjebb hajtotta a fejét, és apró csókot lehelt az egyik bimbóra, aztán megnyalta, nyelve kitartóan játszott vele, fogai végigkarcolták, és mire óvatosan megharapta, Taisuke már kontrollálhatatlanul remegett alatta. Hiro felemelte a fejét, hogy ránézzen: Taipi haja ziláltan terült szét, néhány tincs az arcába hullott, bőre kipirult, szeme ködös volt a vágytól.
Taisuke belenézett társa szemeibe, miközben próbálta összeszedni magát. Ő is szerette volna, ha viszonozhatja Hiro érintéseit, de mikor az megcsókolta, és ujjai csípőjén kezdtek el játszani, újra csak halk nyöszörgésre és reszketésre volt képes. Aztán az idősebb elhajolt tőle, és pár másodpercig mintha habozott volna; Taipi kapva kapott az alkalmon, és bizonytalan, remegő kezekkel nyúlt a másik farmerjához. A gomb eleinte nem akart engedni, de aztán végre kimozdult helyéről és Taisuke elvörösödve ugyan, de sikeresen letolta valameddig Hiro nadrágját.
Keze kíváncsian futott végig a bokszer felett, a lapos hasat ízlelgetve, mire most először az idősebb is felnyögött. Az események lassan kezdtek kicsúszni kezeik közül, újra csókban forrtak össze, és Taipinak fel sem tűnt igazán, hogy az ő nadrágja is lekerült róla. Zihálásuk egyre hangosabb és rendszertelenebb lett, ahogy kezük újra és újra végigfutott a másik érzékeny területein.
Hiro ajkai a kicsit foltos mellkason időztek, mikor lassan leengedte csípőjét. Alsónadrágján keresztül érezte az alatta fekvő merevedését, és az érzés annyira szokatlan, intenzív volt, hogy pár pillanatra le kellett hunynia a szemét. Lassan megmozdult, mire Taisuke szűkölve nyöszörgött fel és körmei végigszántottak Hiro hátán. Az csak felszisszent, de gyorsan realizálta magában, hogy még egy meggondolatlan mozdulat, és mindketten el fognak menni. Megpróbált újra feljebb helyezkedni, de a másik azonnal megragadta a csípőjét, és erősen összenyomta ágyékukat.
Mindketten megránduló testtel nyögtek fel, majd Hiro fáradtan feküdt le társa mellé, épp csak hogy nem esve rá. Taipi kicsit bűntudatosan nyúlt a zsebkendős dobozért, és próbálta megtisztítani mindkettőjüket. Igaz Hiromitsu semmit nem tett, csak félig lehunyt szemekkel feküdt mellette, még mindig hangosan kapkodva a levegőt, de ő annyira zavarban érezte magát, hogy szívverése nem lassult, inkább elkezdett felgyorsulni.
- Hiro, ez… - Taisuke szükségét érezte, hogy megszólaljon, hogy megbeszéljék, hogy ne ez a fojtó csend nehezedjen rájuk… Hiro azonban inkább békésnek találta a rájuk telepedő némaságot.
- Sshhh… - csitította a másikat, és lassuló lélegzettel, álmosan kinyújtotta a karját, hogy közelebb húzza magához Taipit. - Gyere ide.
Taisuke engedelmesen fészkelődött közelebb hozzá, hagyta, hogy az idősebb az ölelésébe vonja, és szégyenlősen fúrta fejét a vállába. Beszívta a másik illatát, azt a jellegzetes aromát, ami csak és kizárólag Hirót jelentette a számára, és amely most némi izzadtságszaggal, és a szobában terjengő, összetéveszthetetlen szex-szaggal keveredve is ellenállhatatlanul vonzotta.
Nem tudta, mennyi ideig fekhettek így, meztelen felsőtesttel, félig letolt nadrággal, csapzottan, ragacsosan, de ahogy a szégyenérzet lassan oszladozni kezdett, hirtelen úgy érezte, mintha valami a helyére kattant volna. Hiro egyenletes légzéséből tudta, hogy a másik elaludt, amin mosolyognia kellett, hiszen Hiro mindig is ilyen volt, miért pont szex után maradt volna ébren? Egy pillanatra megint zavarba jött. SZEX. Csupa nagybetűvel villogott a fejében ez a szó, mint egy neonreklám, kitörölhetetlenül és figyelmen kívül hagyhatatlanul. Ő és Hiro az imént…
- Taipi - szólalt meg hirtelen mellette Hiro, rekedt, borzongató hangon, és Taipi ijedten rándult össze.
- Hm?
- Ne gondolkozz túl sokat - kérte halkan az idősebb, aki túlságosan is jól ismerte ahhoz, hogy ne tudja, mikor mi jár a fejében. Taipi megborzongott a vállára lehelt könnyű csóktól. - Ezek csak mi vagyunk...
Taisuke váratlanul elmosolyodott, és bólintott egy aprót. Minden a helyén volt.
Szerzők: lylith_santos & kamyba
Páros: HiroSuke (Kitayama Hiromitsu × Fujigaya Taisuke)
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: erotikus tartalom
Jogok: A JE minden hímje Johnny papa tulajdonát képezi, a történet viszont a miénk ^^ Hiro az enyém, de csitt ^^ (lylith voltam)
"A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörű barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa." (Lucy Maud Montgomery)
Hiro nevetve feküdt le a másik mellé a padlóra. Mindketten csurom vizesek és fáradtak voltak, de a végére csak sikerült összhangba hozni a mozdulatokat. Mellkasa gyorsan mozgott fel-le, és mikor a másik megszólalt, kicsit kábán nézett rá.
- Akkor elmegyünk hozzánk fagyizni, a siker örömére? - vigyorgott Taipi, mire Hiro lassan bólintott egyet, majd meglepően gyorsan felállt, magával húzva társát is.
- Ha anyukád csinálta, akkor remélem jó sok van!
Taipi mosolyogva nézte Hiromitsut, ahogyan gyermeki mosollyal az arcán nyalogatta le a kanálról a fagylaltot, majd belemártotta az ujját a kicsit már folyós édességbe, és vigyorogva összekente a fiatalabb orrát. Valahogy még az evés is mindig nevetőgörcsbe és vicces pillanatokba fulladt, amikor ők ketten együtt voltak. Igazából Taisuke nem emlékezett rá pontosan, hogy mikor is lettek ilyen jóban. A Kis-My-Ft2 megalakulása óta sokszor előfordult, hogy kettőjüknek külön kellett koreográfiát megtanulni, esetleg a Shounen Clubban elénekelni egy-két senpaibanda számát. Aztán a gyakorlások végén sokszor lazítottak együtt, és egyszer csak Taipi azon kapta magát, hogy azok a napok, amikor nem találkozott az idősebbel, furcsán szomorkásnak tűntek. Senkivel nem tudott olyan jókat nevetni, olyan őszintén beszélgetni, mint Kitayama Hiromitsuval.
- Taipi…? Taipi? Tai-chan? - A szólított értetlenül kapta fel a fejét, ahogyan Hiro a kanállal hadonászott előtte.
- Hm?
- Te meg miért nem eszel? Vagy öt perce csak bámulsz ki a fejedből, és kavargatod a valaha volt fagyidat. Minden rendben?
Fujigaya csak bólintott, majd bekanalazta a maradék édességet.
***
- Gyere csak! Már ki is választottam, mit nézzünk meg...
Taipi szokatlanul csendes volt, mindenre csak bólogatott, még azokra a kérdésekre is, amikre nem igen vagy nem lett volna a válasz. Mintha más világban járt volna, és kerülte volna Hiro tekintetét. Mikor a fiatalabb véletlenül nekisétált a hátának, aggódva fordította maga felé Taisukét, és az álla alá nyúlva kényszerítette, hogy végre ránézzen.
- Mi a baj?
- Semmi - vágta rá azonnal a másik, de rögtön el is fordította a tekintetét, amivel még egyértelműbbé tette Hiro számára, hogy hazudik.
- Oké - vonta meg a vállát Hiro, és úgy tett, mintha elhinné, amit a másik állít. Ráér később is kiszedni Taipiból, hogy mi ütött belé. - Akkor menjünk a szobámba, találtam egy nagyon jó filmet…
Nem kerülte el a figyelmét, hogyan rezzent össze Taisuke, amikor szokás szerint megragadta a kezét, hogy maga után húzza a szobája irányába. Megvárta, amíg a másik kényelembe helyezi magát az ágyán, csak azután huppant le ő is mellé, és indította el a dvd lejátszását. Amikor a film elkezdődött, megkockáztatott egy gyors oldalpillantást Taipi irányába. A fiatalabb fiú észrevehetően feszült volt, és Hiro a szokásos meghitt és kényelmes csendjük helyett nyugtalan vibrálást érzett a levegőben. De nem szólt egy szót sem, próbált a képernyőre koncentrálni, azonban amikor a légkör jó fél óra elteltével - a film ütős poénjai és az izgalmas akciójelenetek ellenére - sem enyhült, váratlanul a távirányítóért nyúlt, és leállította a mozit.
- Furcsa vagy ma - törte meg végül a csendet. Taisuke továbbra is a képernyőn kimerevedett jelenetet bámulta.
- Pedig nem vagyok… - válaszolt kis idő után Taipi, erőltetetten nyugodt hangon. Hangja kicsit magasabb volt, mint máskor, mivel abszolút nem tudott jól hazudni, és nem is szeretett.
- Akkor miért nem akarsz rám nézni? Haragszol rám? Tettem valami rosszat? - Hiro már egyszerűen nem tudott mit csinálni, hogy bele tudjon nézni a barna szemekbe, így egyszerűen odahajolt a másik arcához.
Taisuke annyira megrémült, hogy hátrarántotta, és beverte a falba a fejét. Felnyögve kapott koponyájához, de mikor meghallotta Hiromitsu aggódó hangját és finoman tapogatózó kezét fején, újra csak ijedten mozdult arrébb. Mikor sikeresen leesett az ágyról, már rájött, hogy ez nem igazán volt az ő napja.
- Fujigaya Taisuke! - Teljes neve keményen és szigorúan hagyta el a most már leplezetlenül ideges Hiro száját. - Abbahagynád végre a menekülést, és elmondanád, hogy mi a fene ütött beléd?!
- Én… - kezdett el mentegetőzni, de mikor a mellette lévő idegesen felmorrant, halkan felsóhajtott. - Megígéred, hogy nem fogsz rólam semmit gondolni, miután elmondom?
Hiro szemei kicsit elkerekedtek a hirtelen szomorkássá vált hangtól, és azonnal lenyugodott. Úgy tűnt, tényleg valami komoly baj van.
- Bármi is történt, én mindig… - Nem tudta hirtelen, hogy fejezze ki magát, hogy ne legyen klisés és csöpögős. - A barátod maradok, és nem foglak elítélni.
Taipi a földet bámulva bólintott.
- Én igazából ma délelőtt a neten kerestem az egyik kedvenc mangám következő fejezetét, és a vége az lett, hogy találtam egy nagyon furcsa oldalt…
- Milyen oldalt? - kérdezte türelmesen Hiro.
- Mangák voltak rajta, és olyan szépen volt megrajzolva a borító, és érdekesen hangzott a címe, és… és beleolvastam.
- És?
- Két fiú volt benne… és azt csinálták. - Hallható volt a hangjában az „azt” szócska dőltbetűs kiemelése, így Hiro egyből tudta, mit is csináltak pontosan. A gondolattól kicsit elbizonytalanodott, aztán zavartan felnevetett.
- Taipi, ezért viselkedsz ilyen furán? Mindenkivel előfordul, hogy olyasmit lát, amit nem szeretne.
- Nem kimondottan zavart… a látvány - motyogta maga elé Taipi olyan halkan, hogy a másiknak komoly gondot okozott, hogy megértse.
- Hm?
- Talán… talán egy kicsit tetszett - suttogta Taisuke szemlesütve, és az arcán megjelent egy édes pirulás, de ezt Hiro alig láthatta, hiszen a másik fiú még mindig a földet bámulta. És egyébként is, időközben sötétedni kezdett, ők pedig nem kapcsoltak lámpát a szobában.
Hiro hirtelen nem tudta, mit is mondhatna. Nem akarta, hogy bármi olyan kicsússzon a száján, ami megbánthatná Taisukét, vagy ami miatt a másik azt hinné, elítéli őt. Ezért inkább csendben maradt, és elgondolkozva nézte a másikat a képernyő halvány fényében. Percek teltek el így, de végül ismét Taipi szólalt meg.
- Tudod, olyan furcsának kellett volna lennie… Látni egy rajzot, ahol egy fiú… megcsókol egy másik fiút. De nekem egyszerűen csak érdekesnek tűnt. Intenzívnek. Aztán törődőnek. És továbblapoztam. És aztán annál a résznél… melegem lett. Nagyon. És nem bírtam ki, végig kellett olvasnom az egészet, és azután csak… Egyszerűen furcsa volt, hogy egyáltalán nem találom furcsának. Vagy undorítónak. Én… - Taisuke hirtelen elhallgatott, és egy lopott pillantás erejéig felnézett a másikra.
Hiro komolynak, de ugyanakkor nyugodtnak is tűnt. Olyan volt, mint aki csak azért van ott, hogy meghallgassa minden baját, és aztán megnyugtassa.
- Szerinted ez tényleg olyasmi, ami miatt mostantól másképp néznék rád?
- Én, én nem tudom, én csak úgy megijedtem, hogy ez olyan…
- Taipi… - A fiatalabb azonnal elhallgatott, és nagyon óvatosan ránézett társára. - Mi lenne, ha nekem is mutatnál egyet?
Taisuke szemei hatalmasra nyíltak a döbbenettől, és úgy bámult a másikra egy ideig.
- Tessék? - nyögte ki magából végre, azt gondolva, biztosan csak félreértett valamit.
- Szerintem biztosan jobban éreznéd magad kicsit, ha… nem lennél vele egyedül, nem igaz? - mosolyodott el Hiro, majd fel is állt, és bekapcsolta a számítógépet.
Mikor már mindketten a gép előtt ültek, fojtott csend uralkodott a szobán. A monitoron éppen két fiú beszélgetett, meztelenül egymás mellett az ágyban. Hiro első gondolata a képről az volt, hogy tényleg igaza volt társának: az érzelmek valahogy a szavak nélkül is sütöttek a jelenetről, és annyira meghitt hangulata volt az egész képnek. Érezte, ahogy egy furcsa érzés összeszorította kicsit a szívét: mintha hirtelen ő is érezni akarta volna azt, amit az a két fiú a mangában.
Igazából nem gondolta volna, hogy belőle is fog olyan érzéseket kiváltani a történet, mint barátjából váltott ki: biztos volt benne, hogy furcsa lesz és kicsit tartózkodni fog tőle, de az eszébe sem jutott, hogy neki is tetszeni fog.
- Nos? - szólalt meg a történet végénél a mellette ülő fiú fojtott, várakozó hangon.
- Hát… - kezdte kicsit rekedt hangon Hiro. - Nem volt olyan rossz. Igazából… érdekes volt - tette még hozzá egy rövid szünetet követően.
Taipi hirtelen érdeklődéssel kapta fel a fejét, hogy a másikra nézhessen. Az immár teljesen sötét szobában a monitor volt az egyetlen fényforrás, de amennyire a szegényes világítás mellett meg tudta állapítani, Hiro zavartnak tűnt, és az arca mintha pirosabb lett volna a megszokottnál.
- Nem találtad… furcsának? - kérdezte, és hatalmas, kíváncsi szemekkel nézett Hiromitsura, aki ettől a pillantástól még jobban zavarba jött, és elfordította a tekintetét.
- Furcsa volt… de nem feltétlenül rossz értelemben furcsa. Inkább egy kicsit - nagyon kicsit - izgató. - Az utolsó szót olyan halkan mondta ki, hogy Taipi alig hallotta, de amikor felfogta Hiro szavainak az értelmét, félénken elmosolyodott.
- Nee, Hiro…
- Mi az? - motyogta a másik, és még mindig nem nézett Taisukéra, így nem láthatta annak kipirult arcát, finoman remegő kezét és habozó tekintetét.
- Mi lenne ha… megcsókolnál?
- Ezt… ezt most komolyan kérded? - hebegte halkan az idősebb, és amikor Taisuke aprót bólintott, hangosan nyelt egyet.
- Khm… végül is… megpróbálhatjuk. Persze, csak a kíváncsiság kedvéért, csak hogy tudjuk, milyen… - mondta összeszedve magát, majd hatalmasat bólintott, mintha magát is meg akarná győzni arról, hogy amit mond, az igaz.
Kicsit nekikészült, megigazította magán a ruhát, majd belenézett a másik szemébe. A gondolattól, hogy életében először csókolózni fog egy fiúval, aki ráadásul a legjobb barátja, szíve hevesen kezdett verni. Észre sem vette, mikor elkezdte bámulni Fujigaya telt ajkait, majd lassan engedve a vonzásnak, előrébb dőlt.
Pár pillanatig csak összeérintett ajkakkal vártak, hogy kicsit megszokhassák a dolgot, de aztán Taipi nagyon lassan, próbálkozva, hogy meddig mehet el, kezdte el csókolni az idősebb ajkait. Mikor viszonzásra talált, egyik kezét óvatosan Hiromitsu tarkójára tette, de éppen csak hogy hozzáért a puha tincsekhez. Be kellett ismernie, teljesen más érzés volt egy fiúval csinálni ezt, mint egy lánnyal. Akárhányszor is került közelebb egy lányhoz, sosem tudta, az mit gondol, és valahogy mindig kínosan ügyelnie kellett rá, hogy ne lépjen túl egy határt. Hirónál nem kellett ilyesmi miatt aggódni: hallotta, ahogy társa közelebb csúszik hozzá a székén, és lassan végignyalt Taisuke alsóajkán, mintha ő is csak a határokat feszegetné. Aztán lassan elhajoltak egymástól.
- Üm, mit gondolsz? Milyen volt? - kérdezte végül Fujigaya, akaratlanul végignyalva ajkain. Még mindig érezte Hiro szájának ízét és melegét rajtuk.
Hiro önkéntelenül emelte fel a kezét, hogy megérintse saját nedves, lüktető ajkait; hazudott volna, ha azt állítja, nem borzongatta meg az élmény.
- Tetszett - szaladt ki a száján, mielőtt gondolkozni tudott volna.
- Tényleg? - kérdezte halkan Taipi, miközben hatalmas, ártatlan szemekkel nézett a másikra.
- Ühüm - bólintott bizonytalanul Hiro.
- Nekem is - vallotta be Taipi, és tétován ismét a másik felé hajolt. Amikor Hiro nem mozdult, csak nézett rá kérdő tekintettel, Taisuke elbizonytalanodott. Végül mégis bezárta kettejük között a távolságot, és lassan végignyalt Hiro ajkain. A másik megremegett, pillái lecsukódtak, és beengedte Taipi nyelvét a szájába. Kis ideig csupán passzívan tűrte, hogy Taisuke irányítsa a csókot, de aztán beletúrt a másik hajába, és úgy fordította a fejét, hogy mélyebben, igazi éhséggel tudja őt csókolni. Amikor Taipi egy halk, fojtott nyögést hallatott, fogaival előbb végigkarcolta az alsóajkát, aztán finoman megharapta. Levegő után kapkodva váltak szét.
- Hiro…
- Shh… Ne mondj most semmit - kérte Hiro. - Inkább… csak nézzük tovább a filmet, jó?
- Oké - bólintott Taipi. Megértette a másikat. Szó nélkül helyezkedtek vissza Hiro ágyára, ültek egymás mellett, hátukat a falnak vetve, és a rájuk ereszkedett csendben alig volt feszültség. És csak egy kicsit rezzentek össze, amikor a kezük véletlenül súrolta a másikét. Látszólag minden rendben volt.
***
Ezek után ahelyett, hogy kellemetlen titokként húzódott volna köztük a dolog, ugyanolyan jól szórakoztak minden nap, mégis valami más volt - legalábbis Taisuke így érezte. Egyik délután épp Hiróék házában voltak, az idősebb angolból segített Fujigayának.
- Oké, akkor most fordítsd le a következő mondatot, és mondd el, hogy milyen igeidőben van… - adta ki a feladatot Taipinak, és jobban a könyv felé hajolt, miközben fel sem tűnt neki, hogy támasz gyanánt ráfektette tenyerét a másik combjára.
Taisuke eddig teljesen nyugodtnak érezte magát, igazából nagyon szeretett volna javítani angolból, hiszen mindig is ez volt a gyenge pontja, de ahogy Hiro lélegzete fülét érte, és társa felsőteste kicsit nekisimult, pulzusa felszökött az egekbe. Érezte, hogy ég az arca, mire automatikusan odakapta kezét, és megint a menekülő stratégiát követve, hátrébbkúszott a korrepetitortól, mire az értetlenül bámult rá.
- Én… én csak… - habogta ki halkan, és oldalra bámulva próbált valami másra gondolni; ami elég nehezen ment neki úgy, hogy közben Kitayama erősen bámulta.
Hiro teljesen értetlenül nézett rá a kivörösödött, levegőt kapkodó Taisukéra.
- Rosszul érzed magad? - kérdezte kicsit aggódva, és megint érezte a furcsa vibrálást a levegőben. Sosem tudta elég jól kezelni az ilyen helyzeteket, de úgy érezte, ha most csendben elkezd várni, akkor csak még hülyébben érezné magát.
- Nem, csak… eddig minden olyan normálisan folytatódott tovább, de most én nem tudom, mi történt…
Nem igazán volt értelme annak, amit a fiatalabb mondott, de Hiro kezdett rájönni, mi ütött társába.
- Jobb lesz, ha most megyek… - Taipi remegő kezekkel kezdte összekapkodni cuccait, alig látva, mit vesz fel a földről.
- Taipi, várj - szólt rá Hiro meglepően nyugodt hangon. A másik ideges várakozással nézett rá egy pillanatra, hogy aztán újra elfordítsa a fejét, a szoba fehér, sápadt falait tanulmányozandó.
- Mi az? - motyogta.
- Ne próbálj újra elmenekülni ezzel - kérte Hiro komolyan, és Taipi felé lépett, aki összerezzent ugyan, de ezúttal nem hátrált meg.
- De…
- Nem bízol bennem? - lépett még egy kicsit közelebb a másikhoz.
- Hiro…
Taisuke ártatlan, kerekre tágult szemekkel nézett rá, arca kicsit kipirult, ajkai pedig enyhén szétnyíltak, ahogyan apró, izgatott lélegzeteket vett. Hiro úgy tanulmányozta az arcát, mintha most látná először. Azután elmosolyodott: egy lassú, álmos mosoly kúszott az arcára, az a fajta, amit Taipi már százszor látott, de mindig megmelengette a szívét, és békével töltötte el. Ezt látta, valahányszor sápadtan, idegesen várta egy-egy fellépés kezdetét, amikor még annyira új volt neki ez az egész; valahányszor fáradtan rogyott a földre egy próba után, vagy éppen amikor elesett a görkorival, és megütötte magát - Hiro mindig ott volt, és a jelenlétével, a hangjával, egy ártatlan érintéssel, és pontosan ezzel a lusta mosollyal nyugtatta őt meg.
- Taipi… megengeded, hogy újra megcsókoljalak?
A szólított még vörösebb lett, de tekintetét nem tudta elkapni a másik mélybarna szemeitől. A tökéletes csendben tisztán hallotta saját szívdobogását, és mikor bólintásra szánta el magát, nem is volt benne biztos, hogy megtette azt az egyszerű mozdulatot.
Hiro ajkai talán még puhábbnak tűntek, mint az első alkalommal. Érezte, hogy egy meleg tenyér a hátára siklik, és ujjak kezdenek el a hajával babrálni. Kicsit megrezzent, mikor a lapok suhogó hanggal csúsztak ki kezéből, és szállingózva terültek el a padlón. Ahogy Hiromitsu egyre bátrabban és szenvedélyesebben csókolta, ő is úgy érezte, meg kell fogódzkodnia valamiben, így egyik kezével Hiro pólójának aljában kapaszkodott meg, a másikkal pedig végigsimított társa arcán.
A pár perccel ezelőtti idegessége azonnal elpárolgott, és a világ legboldogabb emberének érezte magát, ahogy ott álltak a szoba közepén, egymáshoz simulva. Hiro lassan elindult hátrafelé, de nem szakadt el tőle, magabiztosan húzta őt is maga után, és Taipi kicsit bizonytalanul botorkált a „mutatott irányba”.
Mikor az idősebb érezte, hogy a lába nekiütközik az ágynak, egy egyszerű mozdulattal huppant le a szőnyegre, ezzel kényszerítve rá Taipit, hogy jobb híján térdeljen le ő is. Taisuke értetlenül hajolt el Hirótól, és magyarázatra várva nézett bele újra a csillogó szemekbe.
- Még ne… - suttogta végül Hiro, és újra visszahúzta magához a fiatalabbat.
Nem tudta, hogy mióta ültek a földön, teljes némaságban, csókolózva. Csak annyit érzékelt, hogy már jócskán besötétedett, és hogy Taipi kezei már teljesen otthonos mozdulatokkal kényeztették nyakát és vállát.
- Hiro drágám! Most hívott Taisuke-kun édesanyja, hogy mikor fog hazamenni! - szűrődött be a szobába Hiro anyukájának a hangja.
Taipi olyan gyorsan pattant fel, hogy majdnem elvesztette az egyensúlyát, de végül is magához térve kapkodta össze újra elkóborolt papírjait.
- Most mennem kell, de holnap hamar végzek a suliban… - bámult rá várakozóan Hiróra, egyértelműen arra várva, hogy a másik eldöntse, hogy akar-e találkozni vele.
- Én is, de… próbánk van, emlékszel? - nevetett Hiro, mire Taipi ismét elpirult kissé.
- Igaz - motyogta megsemmisülten, és összerezzent, amikor Hiro gyengéden végigsimította az arcát.
- Mit szólnál, ha utána ennénk valamit? Elmehetnénk megint oda, ahol azt az isteni takoyakit ettük nemrég.
- Rendben - bólintott kicsit vidámabban a másik.
- Csak szólj anyukádnak, hogy nem eszel otthon, mert a múltkor is hogy kiakadt miatta - vigyorgott Hiro.
- Ne is emlékeztess rá - morogta Taisuke kissé ingerülten, mert eszébe jutott, hogy édesanyja úgy szidta le, mint egy kisgyereket szokás. Hiro lehúzta magához egy újabb gyors csókra, ajkaik röviden, de annál édesebben játszottak egymással, aztán az idősebb mosolyogva vált el tőle.
- Menj, későre jár - mondta, és ujjaival még utoljára végigcirógatta Taipi telt ajkainak vonalát, mielőtt kikísérte volna a szobájából.
- Jóéjszakát - búcsúzott Taipi már a bejárati ajtóban állva.
- Holnap - mosolygott rá Hiro, és Taisuke visszamosolygott.
- Holnap - ismételte, és ez az egyszerű szó most hirtelen édes ígéretekkel teli új jelentést nyert.
Nem csókolták meg egymást búcsúzóul. Hiro édesanyja ott volt pár méterre tőlük, a szomszédok, a járókelők az utcában… Hiromitsu vetett egy utolsó, simogató pillantást Taipira, ő pedig félénken rámosolygott, aztán a következő pillanatban már messze járt. Hiro furcsán könnyű szívvel zárta be utána az ajtót, a szobájába érve végigfeküdt az ágyon, és a plafont bámulva egy álmodozó mosoly játszott a szája körül.
***
Hiro pár héttel később újra átment Taipiékhoz házilag készített finomságokat enni; legalábbis ez volt a hivatalos verzió. A valóságban Taisuke közelebb bújt a mellette fekvő Hiromitsuhoz, és kicsit álmosan szusszantott egyet.
- Annyira jó illatod van… - mormogta a másik bőrének, de mikor rájött, hogy mit mondott, halványan elvörösödött.
Az idősebb nem válaszolt semmit, csak gyönyörködve figyelte a kipirult arcot, a lassan mozgó szempillákat, és a duzzadtra csókolt ajkakat. Egyre gyakoribb időtöltésük volt ez, eldugott helyeken lepihentek, és olykor órákon keresztül csókolóztak. Hiro furcsának tartotta az érzést, ami azt sugallta neki, hogy ettől lett teljes az élete, és a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, mikor magához ölelte csapattársát, vagy csak némán figyelte annak minden mozdulatát. Tudta, hogy valami nagyon megváltozott köztük, sokszor találkoztak úgy, amit más már régen randinak nevezett volna, és azzal is tisztában volt, hogy már elég régen átlépték a barátság határvonalát, de nem akart ilyen dolgokra gondolni.
Elmosolyodva nyúlt bóbiskoló társa álla alá, és lassan megcsókolta, de mikor Taipi megpróbálta elmélyíteni az érintést, kicsit hátrahúzódott. Mikor már sokadszorra játszotta el ugyanezt, Taisuke morcosan lebiggyesztette a száját, és úgy nézett fel rá.
- Mou, ez nem fair…
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - pislogott rá Fujigayára az idősebb, de nem bírta sokáig és elvigyorodott.
- Hirooo… - nyöszörögte a másik, és álmosan kapálózott, hogy aztán erőszakosan odahúzhassa magához. Hiro engedett neki, és hagyta, hogy Taipi a hátára gördülve magára húzza őt. Ennyire közel talán még soha nem voltak egymáshoz: Taisuke a hátán fekve, Hiro szorosan hozzápréselődve, egyik lába a fiatalabb fiú combjai között. Az idősebb hirtelen nagyon is tudatába került annak, hogy mennyire intim ez a közelség.
- Taipi - cirógatta meg az arcát, elérve ezzel, hogy a másik ráemelje tiszta, kérdő tekintetét. - Rendben van ez így?
Taisuke csak aprót bólintott, de ezen felül túlságosan is lefoglalta, hogy elégedett, szinte doromboló hangokkal nyugtázza Hiro meleg testének jelenlétét a sajátján. A másiknak mosolyognia kellett ezen, azután engedelmesen hajolt le, mikor Taipi a nyaka köré fonta a két karját, hogy végre egy mély, lassú csókba vonhassa őt. Ajkaik megfontoltan, óvatosan találkoztak, mintha először ízlelnék egymást, nyelvük gyengéden üdvözölte a másikat, ráérős ritmusban, kortyonként szívták el egymás tüdejéből az éltető oxigént. Amikor Hiro finoman megszívta Taipi alsóajkát, a fiú zihálni kezdett, és torkából egy egészen apró nyögés tört fel. Elszakadtak egymástól, némán, levegő után kapva figyelték a másik arcát. Taisuke ártatlan, ösztönös érzékiséggel nyalt végig az ajkain, mintha még mindig Hiro ízét keresné rajtuk, aztán elpirult, ahogyan Hiro tágra nyílt, sötét szemeibe nézett.
- Annyira édes vagy így - hajolt oda az idősebb Taisuke füléhez, kedvesen hátrébb igazítva a haját, majd finoman beleszippantott társa nyakába.
A másik fiú légzése érezhetően felgyorsult, de mikor Hiromitsu ajkai végül végigsimítottak nyakán, a levegő elfeledetten ragadt tüdejében. Ösztönösen oldalra döntötte fejét, felkínálva fedetlen bőrét csapattársának, s mikor végre már az idősebb nyelve is kényeztetni kezdte az érzékeny területet, hangosan nyögött fel. Kezei lassan végigszánkáztak a felette lévő hátán, majd finoman belemarkolva társa tincseibe lejjebb húzta, hogy ő is kényelmesen elérje a másik nyakát. Hiro érintései egyre erősebb reakciókat váltottak ki belőle, teste az eddiginél is forróbb lett, és akaratlanul is mocorogni kezdett a másik alatt, amitől az még inkább fölé került.
- Hiro - sóhajtotta a nevét, mikor az rátapasztotta ajkait a füle mögötti részre, és lassan szívni kezdte a vékony bőrt. Kezei ösztönösen markolászták Hiro vállát, izmai párszor megfeszültek, de aztán ő is csak visszafordult Hiromitsu nyakához, hasonlóan cselekedve. Mindketten odafigyeltek, hogy ne hagyjanak olyan nyomokat a másikon, amit lehetett látni leengedett hajjal, de mikor Hirót lassan zavarni kezdte a kötelező óvatosság, adott egy rövid csókot társának, majd a pólójáért nyúlt.
Taipi pontosan értette, hogy az idősebb szavak nélkül kért tőle engedélyt, így felemelte felsőtestét, segítve Hirónak. A másik lassan, figyelmesen nézett végig rajta, mintha most látta volna először félmeztelenül társát, mire az újra elvörösödött, és magához húzta, hogy megcsókolhassa.
- Te is… - szakadt el tőle végül zihálva, de Hiro szerencsére értette, hogy mire gondol, mert kapkodó mozdulatokkal megszabadult ő is a pólójától. Amikor újra Taipi fölé hajolt, mindketten felsóhajtottak az intenzív érzésre, ahogyan felhevült bőrük először ért egymáshoz. Orra hegyével végigcirógatta Taisuke nyakának vonalát, ahogyan lehajtotta a fejét, hogy óvatosan beleharapjon a vállába. Taipi teste megfeszült alatta, és ajkait egy reszketeg sóhaj hagyta el, miközben erősen kapaszkodott Hiróba. Hiro tétován felemelte az egyik kezét, és végigsimította a fiatalabb felsőtestét, a vállától egészen a derekáig, útközben leheletfinoman érintve a mellbimbóját. Taipi ismét megremegett, és fejét hátravetve olvadt bele a simogatásba. A másik fiú keze még mindig kicsit bizonytalanul, de céltudatosan járta be újra és újra a mellkasát, ujjai egyre nagyobb figyelmet szenteltek az érzékeny mellbimbóknak, majd amikor körmeivel karcolta végig őket, társa felnyögött, és csípője ösztönösen emelkedett fel, hogy a másikhoz dörgölőzzön. Hirónak tetszett a heves reakció, ezért lejjebb hajtotta a fejét, és apró csókot lehelt az egyik bimbóra, aztán megnyalta, nyelve kitartóan játszott vele, fogai végigkarcolták, és mire óvatosan megharapta, Taisuke már kontrollálhatatlanul remegett alatta. Hiro felemelte a fejét, hogy ránézzen: Taipi haja ziláltan terült szét, néhány tincs az arcába hullott, bőre kipirult, szeme ködös volt a vágytól.
Taisuke belenézett társa szemeibe, miközben próbálta összeszedni magát. Ő is szerette volna, ha viszonozhatja Hiro érintéseit, de mikor az megcsókolta, és ujjai csípőjén kezdtek el játszani, újra csak halk nyöszörgésre és reszketésre volt képes. Aztán az idősebb elhajolt tőle, és pár másodpercig mintha habozott volna; Taipi kapva kapott az alkalmon, és bizonytalan, remegő kezekkel nyúlt a másik farmerjához. A gomb eleinte nem akart engedni, de aztán végre kimozdult helyéről és Taisuke elvörösödve ugyan, de sikeresen letolta valameddig Hiro nadrágját.
Keze kíváncsian futott végig a bokszer felett, a lapos hasat ízlelgetve, mire most először az idősebb is felnyögött. Az események lassan kezdtek kicsúszni kezeik közül, újra csókban forrtak össze, és Taipinak fel sem tűnt igazán, hogy az ő nadrágja is lekerült róla. Zihálásuk egyre hangosabb és rendszertelenebb lett, ahogy kezük újra és újra végigfutott a másik érzékeny területein.
Hiro ajkai a kicsit foltos mellkason időztek, mikor lassan leengedte csípőjét. Alsónadrágján keresztül érezte az alatta fekvő merevedését, és az érzés annyira szokatlan, intenzív volt, hogy pár pillanatra le kellett hunynia a szemét. Lassan megmozdult, mire Taisuke szűkölve nyöszörgött fel és körmei végigszántottak Hiro hátán. Az csak felszisszent, de gyorsan realizálta magában, hogy még egy meggondolatlan mozdulat, és mindketten el fognak menni. Megpróbált újra feljebb helyezkedni, de a másik azonnal megragadta a csípőjét, és erősen összenyomta ágyékukat.
Mindketten megránduló testtel nyögtek fel, majd Hiro fáradtan feküdt le társa mellé, épp csak hogy nem esve rá. Taipi kicsit bűntudatosan nyúlt a zsebkendős dobozért, és próbálta megtisztítani mindkettőjüket. Igaz Hiromitsu semmit nem tett, csak félig lehunyt szemekkel feküdt mellette, még mindig hangosan kapkodva a levegőt, de ő annyira zavarban érezte magát, hogy szívverése nem lassult, inkább elkezdett felgyorsulni.
- Hiro, ez… - Taisuke szükségét érezte, hogy megszólaljon, hogy megbeszéljék, hogy ne ez a fojtó csend nehezedjen rájuk… Hiro azonban inkább békésnek találta a rájuk telepedő némaságot.
- Sshhh… - csitította a másikat, és lassuló lélegzettel, álmosan kinyújtotta a karját, hogy közelebb húzza magához Taipit. - Gyere ide.
Taisuke engedelmesen fészkelődött közelebb hozzá, hagyta, hogy az idősebb az ölelésébe vonja, és szégyenlősen fúrta fejét a vállába. Beszívta a másik illatát, azt a jellegzetes aromát, ami csak és kizárólag Hirót jelentette a számára, és amely most némi izzadtságszaggal, és a szobában terjengő, összetéveszthetetlen szex-szaggal keveredve is ellenállhatatlanul vonzotta.
Nem tudta, mennyi ideig fekhettek így, meztelen felsőtesttel, félig letolt nadrággal, csapzottan, ragacsosan, de ahogy a szégyenérzet lassan oszladozni kezdett, hirtelen úgy érezte, mintha valami a helyére kattant volna. Hiro egyenletes légzéséből tudta, hogy a másik elaludt, amin mosolyognia kellett, hiszen Hiro mindig is ilyen volt, miért pont szex után maradt volna ébren? Egy pillanatra megint zavarba jött. SZEX. Csupa nagybetűvel villogott a fejében ez a szó, mint egy neonreklám, kitörölhetetlenül és figyelmen kívül hagyhatatlanul. Ő és Hiro az imént…
- Taipi - szólalt meg hirtelen mellette Hiro, rekedt, borzongató hangon, és Taipi ijedten rándult össze.
- Hm?
- Ne gondolkozz túl sokat - kérte halkan az idősebb, aki túlságosan is jól ismerte ahhoz, hogy ne tudja, mikor mi jár a fejében. Taipi megborzongott a vállára lehelt könnyű csóktól. - Ezek csak mi vagyunk...
Taisuke váratlanul elmosolyodott, és bólintott egy aprót. Minden a helyén volt.