Szeptember vége
Vannak hetek, amikor az ember úgy érzi, nem tudja kialudni magát. Ha alszik is, nem ébred pihenten. Amikor a munka olyasfajta aprólékos figyelmet követel meg, amire képtelen, pláne, ha hideg van irodában és a főnöke még ki is sajátítja magának a minihősugárzót, ami nem az övé. Amikor mások figyelmetlensége az ember legnagyobb önuralma ellenére is pattanásig feszíti az idegeit, de igyekszik mosolyogni, mert minden jobb, mint azt kapni, hogy már megint mitől van morcos.
Amikor a tömegközlekedés annak ellenére is kikészít, hogy a zene megpróbál kikapcsolni.
Na, szeptember utolsó hete éppen így telt el. Örülök, hogy vége és remélem, a jövő hétfő jobb hétre virrad.
Ez egyetlen, ami ki tudott kapcsolni a hetet belengő feszültségből a Sungkyunkwan Scandal volt.
Újra rakták a gépemet és ez azt jelenti, hogy lesatírozták róla a sok felesleges programot, köztük a messengert is. Nem hiszem, hogy újra felrakom. Az msn adminoktól nem jött válasz arra, hogyan tudnám aktiválni a letiltott fiókomat, és nincs kedvem ilyesmivel szöszölni.
Nem szokásom, de azért reklám:
Ezen a livejournalon megtalálható egy nemzetközi fanproject leírása, amit nálam hithűbb DBSK/TVXQ/Tohoshinki rajongók kezdeményeztek. Akit érdekel, csatlakozzon!
http://kumiko17.livejournal.com/
Mára ennyi voltam. Ja, még egy Rekvi, mert az új irományom még készül.
Cím: Rekvilibrium14
Páros: Christian Bale/Jared Leto
Besorolás: Karikás 12
Sorozat: Rekvilibrium
Figyelmeztetés: slash, káromkodás
Ízelítő: Egy rég várt telefonhívás...
Írói megjegyzés: A mű megírásáról egyik színész sem értesült. Sajnos nem ismerem őket.:)) A történetből semmi anyagi javam nem származik, és szegény lévén én sem vagyok perelhető.
Pusztán szórakoztatásra készült!
Jared a kamerák mögött állva nézte, ahogy partnernője éles vitába keveredik a legjobb barátnőjét alakító színésznővel. A kis Howard lány nem is játszott rosszul, bár elég nehezen vették rá, hogy vígjátékban vállaljon szerepet. Hamar kiderült, hogy nem csak drámai szerepeket képes tökéletesen megformálni, de komikának is kiváló.
v Még csak két hete kezdték el a forgatást, de Jared-en egyre többször vett erőt a türelmetlenség. Gyanította, hogy ennek köze van a telefonhíváshoz, ami Sam-től jött. A rendező lassanként befejezte Bale-lel közös filmjük utómunkálatait és arról érdeklődött, mennyire lesz foglalt augusztus közepén, amikor a kész anyag moziba kerül, hogy részt vehessen a promóciós kampányban. Jared hirtelen azt sem tudta, mit mondjon, végül kibökte, hogy a vígjátékban való szereplése után valószínűleg szabad lesz, de megkérte Sam-et, hogy hívja ismét, ha már pontosabb időpontok is lesznek.
v Várta, hogy a rendező visszahívja, és többet megtudjon a népszerűsítés idejéről. Várta a premiert, mert remélte, hogy akkor ismét láthatja Christian-t. A férfi a forgatás óta, majdnem három hónapja, hallgatott, és Jared attól tartott, hogy többet nem is fogja keresni. Hogy a kettejük között történtek nélküle értek véget. Időnként úgy érezte, ennek így kellett lennie, néha pedig minden idegszála tiltakozott ez ellen.
Talán, ha van bátorsága keresni a másik férfit, képes lett volna ébren tartani a szenvedélyt, ami közöttük volt. Gyáva volt, és nem csak ő. Christian sem emelte fel a telefont az elmúlt időszakban. Kicsit sajnálta, hogy a viszonyuk mindössze három hétig tartott, és csalódott volt, hogy egyikük sem tett semmit a megmentéséért. Nem sokat tudott tenni, fokozatosan belenyugodott.
Rezegni kezdett a telefonja a farmerja zsebében. Előkotorta a masinát, de amikor a kijelzőre pillantott, nem ismerte fel a számot. Nem merte figyelmen kívül hagyni, mert a lemezstúdió főnökétől várt hívást, akinek a száma Shannon-nál volt meg egyedül. Volt olyan feledékeny, hogy nem kérte el tőle.
-Jared Leto.
-Szia, Chrisitian vagyok.
A férfi hangja, amit annyira akart hallani, szinte gyomorszájon vágta. Egy teljes percig képtelen volt bármit is mondani.
-Jared, ott vagy?
-I…igen, itt vagyok - mondta gyorsan.
-Nem zavarlak, tudunk beszélni? - tudakolta a másik.
-Várj egy percet, légyszí! - kérte Jared, és lefogva a telefon mikrofonját odaszólt a rendező-asszisztensnek, hogy amíg nem lesz rá szükség az öltözőkocsijában lesz. A férfi bólintott, Jared pedig ellépett mellőle.
-Zavarlak? - kérdezte tőle Christian, mikor ismét a füléhez emelte a kagylót.
-Forgatás közben vagyok, de éppen nincs felvételem - mondta gyorsan.
Sietve bezárta maga mögött a konténert és neki dőlt az ajtónak. Christian hallgatott a vonal túlsó oldalán és ő sem tudta, mit mondjon. Végül a másik férfi törte meg a csendet.
-Én… csak… meg akartam kérdezni, hogy vagy - mondta.
-Jól, köszi - felelte sután Jared. - Hát te?
-Én is jól, mára végeztem a forgatással, és… Nem is tudom…
-Jól halad a munka?
Jared kerülte, hogy azonnal a viszonyukkal hozakodjon elő. Tartott tőle, hogy hamar vita lenne belőle.
-Igen, jól haladunk - felelte a férfi. - Talán a hónap végére végzünk is. Cate üdvözletét küldi.
Egy újabb percnyi hallgatás következett. Volt valami bizalmas abban, hogy egymás lélegzetét hallgatták.
-Akkor már értem - szólalt meg Jared.
-Mit értesz? - kérdezte Christian.
-Hogy miért nem hívtál eddig. Lefoglalt a forgatás.
-Úgy tudom, te rá értél az utóbbi néhány hónapban - válaszolta Christian. - Vártam, hogy felhívsz, de nem tetted. Nem hiszem, hogy jogod lenne bármit is számon kérni tőlem.
-Amikor eljöttem Máltáról, azt hittem, van - felelte ingerülten Jared. - Akkor úgy éreztem, hogy…
-Most tényleg veszekedni fogunk? - vágott a szavába Christian. - Nekem nem ez volt a szándékom, amikor tárcsáztam a számod.
-Hát akkor, mi, basszus? Három hónapja nem hallottam rólad! Most mire számítottál?
-Nem arra, hogy így nekem ess - jelentette ki a brit, és a dühtől halványan érezni lehetett az akcentusát.
-Az istenit, Christian, én… - de Jared nem tudta meghatározni, mit akar mondani pontosan. - Annyiszor fel akartalak hívni, de…
-De?
-Nem is tudom… nem mertelek…
-Nem mertél? Jared, miért nem?
Igen, miért is? Jared emlékezett a kétségek közt töltött estékre közvetlenül a Máltáról való visszajövetele után.
-Féltem, hogy meggondoltad magad - válaszolta.
-Mivel kapcsolatban?
-Rólunk. A kurva életbe, azt hittem, hogy átléptél rajtam!
Christian hallgatott a vonal másik végén. Jared rosszra számított.
-Nem léptem, de időre volt szükségem. Át kellett gondolnom ezt az egészet.
-Remélem, arra jutottál, hogy nincs értelme, és most azért hívtál, hogy bejelentsd, vége - mormolta Jared.
-Hát ez is megfordult a fejemben - mondta Christian.
-Akkor meg nem tudom, mi a fenét akarsz még tőlem - fortyant fel Jared.
Elsétált a díványig, ami végig húzódott a konténer hosszanti falán és belerogyott.
-Legalább egy mondatot engedj végig mondani! - szólt rá a férfi.
-Neked még nincs eleged a folytonos szócséplésből, baszki?
-Ha jól emlékszem, kettőnk közül, te vagy az, aki mindig beszél - vágta rá Christian. - Te keresel folyton válaszokat, nem? Úgy gondolom, az, hogy felhívtalak jelent valamit.
-Világosíts fel!
Christian szuszogása a kagylóba, azt jutatta az eszébe, mikor a férfi lélegzésére aludt el Máltán. Szinte érezte a bőre felszínén.
-Hiányzol, Jared.
A kijelentés váratlanul érte. Titkon remélte, hogy ezt fogja hallani, de Christian bátorsága meglepte. Nem volt biztos abban, hogy ő képes lett volna kimondani ilyen merészen. A másik férfitól pedig nem várta, hogy kimondja.
-Nem tudom, hogy helyes-e, de hiányzol - ismételte meg a brit újra. - Próbáltam átgondolni a helyzetet, valami megoldást találni kettőnknek. Ebben a dologban csak egymásra számíthatunk. Jared, ott vagy még?
-Igen, itt. Chris… te is hiányzol nekem. Azt hittem, nem így lesz. A francba! Ez így szar. Kurva szar!
Nem tudta, hogyan fogalmazza meg, amit mondani szeretne. Amíg a fejében voltak a mondatok, olyan egyszerűnek tűntek, de amint hangosan ki kellett mondani őket, teljesen lebénult.
-Úgy értem… Tudod… Az első két hétben, miután szétváltunk, bármit megtettem volna, hogy lássalak. A rohadt életbe, ez olyan nehéz… Tudod, mert férfiak vagyunk…
-Jared, azt hiszem, tudom, hogy mit érzel - Christian hangja nyugodt volt. - Nem hittem, hogy ez fog történni. Azt hittem, a szexről fog szólni… Hogy elég lesz annyi… Teljesen kikészültem.
Keserűség volt a hangjában. Jared arra vágyott, hogy magához ölelhesse, és az ujjai már-már összerándultak a megvalósíthatatlan kívánságtól.
-Ez csak veled működik, Jared - mondta halkan. - Így, kettőnk között. De nem tudom, hogy van-e értelme…
-Miért nem mondod ki, hogy vége? Bassza meg, Chris, mindketten férfiak vagyunk! Nem hisztizhetünk ezen a dolgon úgy, mint a nők! Ha vége van, hát vége van.
-Ezek szerint, azt szeretnéd, hogy vége legyen?
-Nem, nem szeretném! Azt szeretném, ha itt lennél. Velem. Ha megérinthetnélek… Ha…
Elnyelte a mondata végét, attól tartva, ha kibukik belőle, Christian megbotránkozik.
-Fejezd be a mondatot, Jared!
-Miért?
-Mert tudni akarom!
-Azt akarod hallani, hogy boldogabb lennék, ha nem arra kellene kivernem, hogy a fejemben kefélünk? Hogy napjában többször is arra gondolok, milyen jó lenne, ha egyszer csak felbukkannál és megdugnál?
Christian nem szerette ezt a fajta közönségességet, de Jared megkönnyebbült, ahogy kimondta.
-Mit csináltál velem?
-Nem tudom, Jared. Fogalmam sincs.
-Szükségem van rád. A hatalmadra, amivel kordába tartasz.
-Hülyeség.
-Nem, nem az. A kurva életbe, érts meg engem. Amíg nem találkoztam veled, mindig én birtokoltam másokat. A nőket, akikkel jártam. Te megismertetted velem, milyen birtokolva lenni, és függővé tettél. Istenem…
Hátra dőlt a díványon és az öltözőkocsi plafonját bámulta. A rácsosra engedett rolón át beszűrődő fénycsíkokban porszemek örvénylettek. Milliónyi zavarodott atomocska lebegett a levegőben, elveszve, tanácstalanul.
-Minek kellett ennek így történnie? - kérdezte halkan. - Úgy értem… Miért nem lehetünk egyszerűen csak haverok? Akkor nem kellene bujkálnunk, ha beszélni akarnánk egymással, vagy megenni egy ebédet valahol.
-Tudom - sóhajtotta Christian a vonal másik végén. - Én sem értem. Ha barátok lennénk, minden egyszerűbb lenne. De én örülök, hogy nem csupán barátok vagyunk.
-Tényleg?
-Jared, te csodálatos ember vagy… Valószínűleg nem vonzódnék hozzád, ha nem gondolnám így.
-Bárcsak itt lennél.
-Mi lenne akkor?
-Valahogy beletörne a kulcs az öltözőm zárjába - mosolygott maga elé Jared.
-Sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz válaszolni - Christian is mosolygott. Törni látszott a jég. - Szóval, szexuális kizsákmányolásban lenne részem?
Jared elidőzött a válaszon.
-Most annyival is beérném, ha láthatnálak - felelte végül.
-Beszéltél Sam-mel?
-Felhívott, de csak annyit mondott, hogy augusztusban küldi a filmet a mozikba. Az még másfél hónap…
-Sajnos, most nem tudok elszabadulni - Christian megértette az idő hosszúságára tett célzását. - Esetleg te? -Totál meg vagyunk csúszva, gőzerővel hajtunk. Ha nem itt vagyok, akkor koncerten. Mindegyik promóciós úton részt veszel?
-Bevállaltam Európát, és a new yorki-i meg a los angeles-i premiert. Azokon te is leszel, nem?
-Igen. És talán Párizsban is.
-Örültem volna, ha felhívsz. Nekem is össze kellett szednem a bátorságomat hozzá, de megtettem.
Komolyan gondoltam, amit az utolsó reggel mondtam.
Jared nem merte bevallani, de az utolsó reggelből neki csak az maradt meg, hogy Christian mellett ébredt. A beszélgetésük homályba veszett.
-Nem emlékszel rá, igaz? - kérdezte a brit. - Azt mondtam, ha óvatosak leszünk, fent tarthatjuk, ami köztünk van. Nem gondoltam meg magam, láthatod. Felhívtalak, mert hallani akartam a hangodat.
-De?
-Nincs de, Jared.
-Chris, te még mindig azt érzed irántam, amit Máltán éreztél?
Miért nem bírta kimondani a „szeretsz még engem” kérdést? Hát nem lett volna mindegy? -Csak azt tudom, hogy hiányzol - érkezett a válasz.
Jared nem tudta eldönteni, hogy ki akarta-e vele kerülni a mondta burkolt értelmét, vagy egyszerűen így hozta a tudtára, hogy igen.
-Ez azt jelenti, hogy gondolsz is rám? - faggatta tovább a férfit.
-Hülye kérdéseid vannak, Jared. Felhívtalak, nem? Ez nem valami udvariassági beszélgetés. Tudni akartam, mi van veled.
-Örülök, hogy hívtál. Attól tartottam, hogy esetleg összejöttél valakivel…
-Nézd, nem hiszem, hogy ez elkerülhető - mondta Christian szokatlanul józanul.
-Van valakid?
-Nő nincs. Te vagy, Jared. De fel kell készülnünk arra az eshetőségre, hogy… Érted, esetleg megtetszik egy nő valamelyikünknek…
Jared-nek egy dolog adott némi biztonságot, hogy folyton nőkről beszélt.
-Ezt inkább ne telefonon beszéljük meg - javasolta Christian. - Ha korábban nem, de valamelyik premieren biztosan találkozunk. Próbáljunk meg valahogy időt szakítani egymásra, rendben?
-Rendben - egyezett bele Jared.
Egy pillanatra megijedt, hogy a másik azonnal le fogja tenni a kagylót.
-Tényleg kettőnkről fantáziálsz? - kérdezte aztán a brit.
-Többnyire.
-Az mit jelent?
-Néha kettőnkről, néha meg rólad, rólam meg Pam Anderson-ról.
Christian nevetése mosolygásra késztette Jared-et is.
-Pocsék az ízlésed - mondta.
-Gondolkodtam is, hogy téged mellőzlek….
Együtt nevettek. Jared felmelegedett a hangjától, és a férfi hiánya még élesebb lett.
-Tudod… - kezdte aztán Jared. - A szex is hiányzik… Az a más érzés… A tudat, hogy mindketten férfiak vagyunk… De most, ha lehetne csak hozzád bújnék… Bassza meg, ez milyen nyálasan hangzott…
-Nem, Jared. Szerintem ez őszinte volt. Én is szeretnék veled lenni. Nem olyan egyszerű túl lépni azon, ami kettőnk közt történt. Bonyolult az élet.
-Igen. Megbonyolítottuk. Én sosem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki…, akivel… A fenébe! Veled összhangban érzem magam. Nem lenne szabad. Nem úgy lenne helyes, ha egy nővel érezném ezt?
-Ki tudja már, hogy mi lenne helyes! Istenem, jó lenne ezt rendesen megbeszélni, de nem így. Los Angeles-ben van egy lakásom, esetleg….
Kopogtak, és a konténer ajtaja azonnal kinyílt. Egy asszisztens kukkantott be rajta.
-Jelenetbe várják, Mr. Leto - közölte.
-Mennem kell - mondta Jared a telefonba. - Felhívlak holnap!
Nem akarta letenni. Amíg élt a vonal, együtt lehetett a férfival, akit szeretett.
-Várni fogom! Szia!
Christian bontotta a kapcsolatot. Jared feltápászkodott, hogy kimenjen a helyszínre. Valamelyest megkönnyebbült, most, hogy tudta, a brit nem felejtette el. Nagyon várta, hogy másnap legyen.
Amikor a tömegközlekedés annak ellenére is kikészít, hogy a zene megpróbál kikapcsolni.
Na, szeptember utolsó hete éppen így telt el. Örülök, hogy vége és remélem, a jövő hétfő jobb hétre virrad.
Ez egyetlen, ami ki tudott kapcsolni a hetet belengő feszültségből a Sungkyunkwan Scandal volt.
Újra rakták a gépemet és ez azt jelenti, hogy lesatírozták róla a sok felesleges programot, köztük a messengert is. Nem hiszem, hogy újra felrakom. Az msn adminoktól nem jött válasz arra, hogyan tudnám aktiválni a letiltott fiókomat, és nincs kedvem ilyesmivel szöszölni.
Nem szokásom, de azért reklám:
Ezen a livejournalon megtalálható egy nemzetközi fanproject leírása, amit nálam hithűbb DBSK/TVXQ/Tohoshinki rajongók kezdeményeztek. Akit érdekel, csatlakozzon!
http://kumiko17.livejournal.com/
Mára ennyi voltam. Ja, még egy Rekvi, mert az új irományom még készül.
Cím: Rekvilibrium14
Páros: Christian Bale/Jared Leto
Besorolás: Karikás 12
Sorozat: Rekvilibrium
Figyelmeztetés: slash, káromkodás
Ízelítő: Egy rég várt telefonhívás...
Írói megjegyzés: A mű megírásáról egyik színész sem értesült. Sajnos nem ismerem őket.:)) A történetből semmi anyagi javam nem származik, és szegény lévén én sem vagyok perelhető.
Pusztán szórakoztatásra készült!
Jared a kamerák mögött állva nézte, ahogy partnernője éles vitába keveredik a legjobb barátnőjét alakító színésznővel. A kis Howard lány nem is játszott rosszul, bár elég nehezen vették rá, hogy vígjátékban vállaljon szerepet. Hamar kiderült, hogy nem csak drámai szerepeket képes tökéletesen megformálni, de komikának is kiváló.
v Még csak két hete kezdték el a forgatást, de Jared-en egyre többször vett erőt a türelmetlenség. Gyanította, hogy ennek köze van a telefonhíváshoz, ami Sam-től jött. A rendező lassanként befejezte Bale-lel közös filmjük utómunkálatait és arról érdeklődött, mennyire lesz foglalt augusztus közepén, amikor a kész anyag moziba kerül, hogy részt vehessen a promóciós kampányban. Jared hirtelen azt sem tudta, mit mondjon, végül kibökte, hogy a vígjátékban való szereplése után valószínűleg szabad lesz, de megkérte Sam-et, hogy hívja ismét, ha már pontosabb időpontok is lesznek.
v Várta, hogy a rendező visszahívja, és többet megtudjon a népszerűsítés idejéről. Várta a premiert, mert remélte, hogy akkor ismét láthatja Christian-t. A férfi a forgatás óta, majdnem három hónapja, hallgatott, és Jared attól tartott, hogy többet nem is fogja keresni. Hogy a kettejük között történtek nélküle értek véget. Időnként úgy érezte, ennek így kellett lennie, néha pedig minden idegszála tiltakozott ez ellen.
Talán, ha van bátorsága keresni a másik férfit, képes lett volna ébren tartani a szenvedélyt, ami közöttük volt. Gyáva volt, és nem csak ő. Christian sem emelte fel a telefont az elmúlt időszakban. Kicsit sajnálta, hogy a viszonyuk mindössze három hétig tartott, és csalódott volt, hogy egyikük sem tett semmit a megmentéséért. Nem sokat tudott tenni, fokozatosan belenyugodott.
Rezegni kezdett a telefonja a farmerja zsebében. Előkotorta a masinát, de amikor a kijelzőre pillantott, nem ismerte fel a számot. Nem merte figyelmen kívül hagyni, mert a lemezstúdió főnökétől várt hívást, akinek a száma Shannon-nál volt meg egyedül. Volt olyan feledékeny, hogy nem kérte el tőle.
-Jared Leto.
-Szia, Chrisitian vagyok.
A férfi hangja, amit annyira akart hallani, szinte gyomorszájon vágta. Egy teljes percig képtelen volt bármit is mondani.
-Jared, ott vagy?
-I…igen, itt vagyok - mondta gyorsan.
-Nem zavarlak, tudunk beszélni? - tudakolta a másik.
-Várj egy percet, légyszí! - kérte Jared, és lefogva a telefon mikrofonját odaszólt a rendező-asszisztensnek, hogy amíg nem lesz rá szükség az öltözőkocsijában lesz. A férfi bólintott, Jared pedig ellépett mellőle.
-Zavarlak? - kérdezte tőle Christian, mikor ismét a füléhez emelte a kagylót.
-Forgatás közben vagyok, de éppen nincs felvételem - mondta gyorsan.
Sietve bezárta maga mögött a konténert és neki dőlt az ajtónak. Christian hallgatott a vonal túlsó oldalán és ő sem tudta, mit mondjon. Végül a másik férfi törte meg a csendet.
-Én… csak… meg akartam kérdezni, hogy vagy - mondta.
-Jól, köszi - felelte sután Jared. - Hát te?
-Én is jól, mára végeztem a forgatással, és… Nem is tudom…
-Jól halad a munka?
Jared kerülte, hogy azonnal a viszonyukkal hozakodjon elő. Tartott tőle, hogy hamar vita lenne belőle.
-Igen, jól haladunk - felelte a férfi. - Talán a hónap végére végzünk is. Cate üdvözletét küldi.
Egy újabb percnyi hallgatás következett. Volt valami bizalmas abban, hogy egymás lélegzetét hallgatták.
-Akkor már értem - szólalt meg Jared.
-Mit értesz? - kérdezte Christian.
-Hogy miért nem hívtál eddig. Lefoglalt a forgatás.
-Úgy tudom, te rá értél az utóbbi néhány hónapban - válaszolta Christian. - Vártam, hogy felhívsz, de nem tetted. Nem hiszem, hogy jogod lenne bármit is számon kérni tőlem.
-Amikor eljöttem Máltáról, azt hittem, van - felelte ingerülten Jared. - Akkor úgy éreztem, hogy…
-Most tényleg veszekedni fogunk? - vágott a szavába Christian. - Nekem nem ez volt a szándékom, amikor tárcsáztam a számod.
-Hát akkor, mi, basszus? Három hónapja nem hallottam rólad! Most mire számítottál?
-Nem arra, hogy így nekem ess - jelentette ki a brit, és a dühtől halványan érezni lehetett az akcentusát.
-Az istenit, Christian, én… - de Jared nem tudta meghatározni, mit akar mondani pontosan. - Annyiszor fel akartalak hívni, de…
-De?
-Nem is tudom… nem mertelek…
-Nem mertél? Jared, miért nem?
Igen, miért is? Jared emlékezett a kétségek közt töltött estékre közvetlenül a Máltáról való visszajövetele után.
-Féltem, hogy meggondoltad magad - válaszolta.
-Mivel kapcsolatban?
-Rólunk. A kurva életbe, azt hittem, hogy átléptél rajtam!
Christian hallgatott a vonal másik végén. Jared rosszra számított.
-Nem léptem, de időre volt szükségem. Át kellett gondolnom ezt az egészet.
-Remélem, arra jutottál, hogy nincs értelme, és most azért hívtál, hogy bejelentsd, vége - mormolta Jared.
-Hát ez is megfordult a fejemben - mondta Christian.
-Akkor meg nem tudom, mi a fenét akarsz még tőlem - fortyant fel Jared.
Elsétált a díványig, ami végig húzódott a konténer hosszanti falán és belerogyott.
-Legalább egy mondatot engedj végig mondani! - szólt rá a férfi.
-Neked még nincs eleged a folytonos szócséplésből, baszki?
-Ha jól emlékszem, kettőnk közül, te vagy az, aki mindig beszél - vágta rá Christian. - Te keresel folyton válaszokat, nem? Úgy gondolom, az, hogy felhívtalak jelent valamit.
-Világosíts fel!
Christian szuszogása a kagylóba, azt jutatta az eszébe, mikor a férfi lélegzésére aludt el Máltán. Szinte érezte a bőre felszínén.
-Hiányzol, Jared.
A kijelentés váratlanul érte. Titkon remélte, hogy ezt fogja hallani, de Christian bátorsága meglepte. Nem volt biztos abban, hogy ő képes lett volna kimondani ilyen merészen. A másik férfitól pedig nem várta, hogy kimondja.
-Nem tudom, hogy helyes-e, de hiányzol - ismételte meg a brit újra. - Próbáltam átgondolni a helyzetet, valami megoldást találni kettőnknek. Ebben a dologban csak egymásra számíthatunk. Jared, ott vagy még?
-Igen, itt. Chris… te is hiányzol nekem. Azt hittem, nem így lesz. A francba! Ez így szar. Kurva szar!
Nem tudta, hogyan fogalmazza meg, amit mondani szeretne. Amíg a fejében voltak a mondatok, olyan egyszerűnek tűntek, de amint hangosan ki kellett mondani őket, teljesen lebénult.
-Úgy értem… Tudod… Az első két hétben, miután szétváltunk, bármit megtettem volna, hogy lássalak. A rohadt életbe, ez olyan nehéz… Tudod, mert férfiak vagyunk…
-Jared, azt hiszem, tudom, hogy mit érzel - Christian hangja nyugodt volt. - Nem hittem, hogy ez fog történni. Azt hittem, a szexről fog szólni… Hogy elég lesz annyi… Teljesen kikészültem.
Keserűség volt a hangjában. Jared arra vágyott, hogy magához ölelhesse, és az ujjai már-már összerándultak a megvalósíthatatlan kívánságtól.
-Ez csak veled működik, Jared - mondta halkan. - Így, kettőnk között. De nem tudom, hogy van-e értelme…
-Miért nem mondod ki, hogy vége? Bassza meg, Chris, mindketten férfiak vagyunk! Nem hisztizhetünk ezen a dolgon úgy, mint a nők! Ha vége van, hát vége van.
-Ezek szerint, azt szeretnéd, hogy vége legyen?
-Nem, nem szeretném! Azt szeretném, ha itt lennél. Velem. Ha megérinthetnélek… Ha…
Elnyelte a mondata végét, attól tartva, ha kibukik belőle, Christian megbotránkozik.
-Fejezd be a mondatot, Jared!
-Miért?
-Mert tudni akarom!
-Azt akarod hallani, hogy boldogabb lennék, ha nem arra kellene kivernem, hogy a fejemben kefélünk? Hogy napjában többször is arra gondolok, milyen jó lenne, ha egyszer csak felbukkannál és megdugnál?
Christian nem szerette ezt a fajta közönségességet, de Jared megkönnyebbült, ahogy kimondta.
-Mit csináltál velem?
-Nem tudom, Jared. Fogalmam sincs.
-Szükségem van rád. A hatalmadra, amivel kordába tartasz.
-Hülyeség.
-Nem, nem az. A kurva életbe, érts meg engem. Amíg nem találkoztam veled, mindig én birtokoltam másokat. A nőket, akikkel jártam. Te megismertetted velem, milyen birtokolva lenni, és függővé tettél. Istenem…
Hátra dőlt a díványon és az öltözőkocsi plafonját bámulta. A rácsosra engedett rolón át beszűrődő fénycsíkokban porszemek örvénylettek. Milliónyi zavarodott atomocska lebegett a levegőben, elveszve, tanácstalanul.
-Minek kellett ennek így történnie? - kérdezte halkan. - Úgy értem… Miért nem lehetünk egyszerűen csak haverok? Akkor nem kellene bujkálnunk, ha beszélni akarnánk egymással, vagy megenni egy ebédet valahol.
-Tudom - sóhajtotta Christian a vonal másik végén. - Én sem értem. Ha barátok lennénk, minden egyszerűbb lenne. De én örülök, hogy nem csupán barátok vagyunk.
-Tényleg?
-Jared, te csodálatos ember vagy… Valószínűleg nem vonzódnék hozzád, ha nem gondolnám így.
-Bárcsak itt lennél.
-Mi lenne akkor?
-Valahogy beletörne a kulcs az öltözőm zárjába - mosolygott maga elé Jared.
-Sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz válaszolni - Christian is mosolygott. Törni látszott a jég. - Szóval, szexuális kizsákmányolásban lenne részem?
Jared elidőzött a válaszon.
-Most annyival is beérném, ha láthatnálak - felelte végül.
-Beszéltél Sam-mel?
-Felhívott, de csak annyit mondott, hogy augusztusban küldi a filmet a mozikba. Az még másfél hónap…
-Sajnos, most nem tudok elszabadulni - Christian megértette az idő hosszúságára tett célzását. - Esetleg te? -Totál meg vagyunk csúszva, gőzerővel hajtunk. Ha nem itt vagyok, akkor koncerten. Mindegyik promóciós úton részt veszel?
-Bevállaltam Európát, és a new yorki-i meg a los angeles-i premiert. Azokon te is leszel, nem?
-Igen. És talán Párizsban is.
-Örültem volna, ha felhívsz. Nekem is össze kellett szednem a bátorságomat hozzá, de megtettem.
Komolyan gondoltam, amit az utolsó reggel mondtam.
Jared nem merte bevallani, de az utolsó reggelből neki csak az maradt meg, hogy Christian mellett ébredt. A beszélgetésük homályba veszett.
-Nem emlékszel rá, igaz? - kérdezte a brit. - Azt mondtam, ha óvatosak leszünk, fent tarthatjuk, ami köztünk van. Nem gondoltam meg magam, láthatod. Felhívtalak, mert hallani akartam a hangodat.
-De?
-Nincs de, Jared.
-Chris, te még mindig azt érzed irántam, amit Máltán éreztél?
Miért nem bírta kimondani a „szeretsz még engem” kérdést? Hát nem lett volna mindegy? -Csak azt tudom, hogy hiányzol - érkezett a válasz.
Jared nem tudta eldönteni, hogy ki akarta-e vele kerülni a mondta burkolt értelmét, vagy egyszerűen így hozta a tudtára, hogy igen.
-Ez azt jelenti, hogy gondolsz is rám? - faggatta tovább a férfit.
-Hülye kérdéseid vannak, Jared. Felhívtalak, nem? Ez nem valami udvariassági beszélgetés. Tudni akartam, mi van veled.
-Örülök, hogy hívtál. Attól tartottam, hogy esetleg összejöttél valakivel…
-Nézd, nem hiszem, hogy ez elkerülhető - mondta Christian szokatlanul józanul.
-Van valakid?
-Nő nincs. Te vagy, Jared. De fel kell készülnünk arra az eshetőségre, hogy… Érted, esetleg megtetszik egy nő valamelyikünknek…
Jared-nek egy dolog adott némi biztonságot, hogy folyton nőkről beszélt.
-Ezt inkább ne telefonon beszéljük meg - javasolta Christian. - Ha korábban nem, de valamelyik premieren biztosan találkozunk. Próbáljunk meg valahogy időt szakítani egymásra, rendben?
-Rendben - egyezett bele Jared.
Egy pillanatra megijedt, hogy a másik azonnal le fogja tenni a kagylót.
-Tényleg kettőnkről fantáziálsz? - kérdezte aztán a brit.
-Többnyire.
-Az mit jelent?
-Néha kettőnkről, néha meg rólad, rólam meg Pam Anderson-ról.
Christian nevetése mosolygásra késztette Jared-et is.
-Pocsék az ízlésed - mondta.
-Gondolkodtam is, hogy téged mellőzlek….
Együtt nevettek. Jared felmelegedett a hangjától, és a férfi hiánya még élesebb lett.
-Tudod… - kezdte aztán Jared. - A szex is hiányzik… Az a más érzés… A tudat, hogy mindketten férfiak vagyunk… De most, ha lehetne csak hozzád bújnék… Bassza meg, ez milyen nyálasan hangzott…
-Nem, Jared. Szerintem ez őszinte volt. Én is szeretnék veled lenni. Nem olyan egyszerű túl lépni azon, ami kettőnk közt történt. Bonyolult az élet.
-Igen. Megbonyolítottuk. Én sosem gondoltam volna, hogy te leszel az, aki…, akivel… A fenébe! Veled összhangban érzem magam. Nem lenne szabad. Nem úgy lenne helyes, ha egy nővel érezném ezt?
-Ki tudja már, hogy mi lenne helyes! Istenem, jó lenne ezt rendesen megbeszélni, de nem így. Los Angeles-ben van egy lakásom, esetleg….
Kopogtak, és a konténer ajtaja azonnal kinyílt. Egy asszisztens kukkantott be rajta.
-Jelenetbe várják, Mr. Leto - közölte.
-Mennem kell - mondta Jared a telefonba. - Felhívlak holnap!
Nem akarta letenni. Amíg élt a vonal, együtt lehetett a férfival, akit szeretett.
-Várni fogom! Szia!
Christian bontotta a kapcsolatot. Jared feltápászkodott, hogy kimenjen a helyszínre. Valamelyest megkönnyebbült, most, hogy tudta, a brit nem felejtette el. Nagyon várta, hogy másnap legyen.