the only water in the forest is the river
miután kicsit érzékenyen érintett a junkie-s "beszámoló" a félévadzáróról, úgy gondoltam, hogy ezt a bejegyzést most megejtjük - szokásomhoz nem illően magyarul. lényegében azzal a cikkel a stílusán kívül (amin - ahogy Briginek is mondtam - nem szeretnék fennakadni, mert van, akinek meg az enyém nem tetszik) az volt a bajom, hogy gyakorlatilag leírta a cselekményt, és nesze. pedig azért ebben a részben bele lehetett volna menni a dolgokba mélyebben. jó, persze, ott van az is, hogy a junkie-olvasók között nem sok Who-fan van, és próbálja megragadni a potenciális olvasót, de engem nem győzött volna meg. meg a nyomás, na.
kezdeném azzal, hogy ez az évad valahogy nem fogott meg. persze, a terhességes rejtély azért leköti az embert, meg jajj, mindjárt megtudjuk ki volt River, de Gaiman részén kívül első nézés után egyikre sem mondtam azt, hogy na, ez egy jó rész volt. a Day of the Moon másodikra már az volt, de igazán ez a rész tette fel a pontot az i-re. látni kellett volna itthon, mint az idióta nézegettem, hogy lehet-e már nézni - itt jegyezném meg, hogy a csúszó hangos release-ért ölni tudtam volna abban a pillanatban - ami elég régóta nem történt meg velem.
ez a rész volt olyan kitüntetett szerepben mind helyzetileg, mind történetileg, hogy simán ketté lehetett volna szedni. bár Steven two-partereitől mentsen minket az ég, mert azokat mindig túlzottan széthúzza, de ezt meg túlzottan összenyomta. a thin one-nak és fat one-nak gyakorlatilag nem volt funkciója a headless monk-ok bemutatásán, illetve a katonaság hozzáállásának leírásán kívül, pedig azért elég érdekes karakterek voltak első ránézésre. simán elnéztem volna őket még 10-15 percet, ugyanez igaz Lornára. bár neki azért egészen találtak szerepet, de értelmetlennek tűnt a halála.
az adósok összeverbuválása is kissé érdekesen történt. amin viszont szakadtam, az Rory zseniális nyitánya volt a főcím előtt. egyrészt Rory, the roman kicks ass, másrészt azért eléggé tükrözte az érzelmi állapotát, hogy kb. mindent szétszedne, csak adják már neki vissza a családját. érdekes szövetségeseket sikerült összeszedni, bár azért a forró kását (ergo Russel-era) szépen kerülték. a nagy, kék, kereskedő, akinek nem emlékszem a nevére viszont a halála szívfájdalmam volt (ehhez képest tényleg nem emlékszem a nevére...). az ő karakterével eljátszadoznék még - bár ugye ahogy Julie Gardner is mondta, a sci-fiben senki sem hal meg igazán.
maga a rész hihetetlenül pörgős és ötletes volt. jól lefoglalt, bár ugye nem mindenkire jutott így elég idő. a mellékszereplőket szívesen megismertem volna, ennek a résznek a kidolgozása kifejezetten jóra sikerült, ami már kellett is. és akkor jöjjön a fekete leves. River. akinek ez eddig nem jutott eszébe, és meglepődött azon, hogy ki is ő, az most bújjon el a szék mögé öt percere. köszönöm. lényegében valahol evidens volt, de annyi apró dolog szólt ellene, ami lehet production error is, vagy valami, amit majd később mondanak el. most főleg Rory-ra gondolok. elég vicces volt Alex Kingston "pálfordulása", hiszen River teljesen máshogy viszonyult Rory-hoz ebben a részben. mivel ő is most tudta meg, hogy ja, ő a karaktered apja, légy vele kedves. a többi már logikai probléma, őket most nem részletezném.
feltűnően gyanús volt még Amy kérdése a Doktor gyerekeiről. persze, aktuális, de ez lehet egy további irányvonal előrevetítése is. bár én Jenny-ként is azt a Jenny-t vártam, de Moffat még nem szánta rá magát, hogy beletenyereljen RTD hagyatékába. további irányvonal valószínűleg Melody keresése lesz, ami elég vicces lesz egy fel-felbukkanó Riverrel. azt ugye tudjuk, hogy a Silence elől sikeresen elmenekült, és egyedül botorkál valahol. de a másik kérdés, hogy ha a Silence elűzése sikeresen megtörtént, mit keresett a jelenben a Silence egyik tagja a Doktor halálakor? magától értetődően ez a másik nagy szála az évad visszamaradó részének, illetve, hogy ki a gyilkosa. sok nyitott kérdésünk maradt, gondolom ez Steven ördögi terve, hogy szeptemberig rágjuk magunkat.
az egészet egy érdekességgel zárnám. nem tudom, hogy logikai baki, vagy szándékos, de emlékezzünk csak vissza a Blink eseményeire - amit ugye a mi drága Steven-ünk írt, bár valószínűleg nem igazán nézett még a jövőbe akkor. mit is mondott Martha?
Oh, the moon landing's brilliant. We went four times.
kezdeném azzal, hogy ez az évad valahogy nem fogott meg. persze, a terhességes rejtély azért leköti az embert, meg jajj, mindjárt megtudjuk ki volt River, de Gaiman részén kívül első nézés után egyikre sem mondtam azt, hogy na, ez egy jó rész volt. a Day of the Moon másodikra már az volt, de igazán ez a rész tette fel a pontot az i-re. látni kellett volna itthon, mint az idióta nézegettem, hogy lehet-e már nézni - itt jegyezném meg, hogy a csúszó hangos release-ért ölni tudtam volna abban a pillanatban - ami elég régóta nem történt meg velem.
ez a rész volt olyan kitüntetett szerepben mind helyzetileg, mind történetileg, hogy simán ketté lehetett volna szedni. bár Steven two-partereitől mentsen minket az ég, mert azokat mindig túlzottan széthúzza, de ezt meg túlzottan összenyomta. a thin one-nak és fat one-nak gyakorlatilag nem volt funkciója a headless monk-ok bemutatásán, illetve a katonaság hozzáállásának leírásán kívül, pedig azért elég érdekes karakterek voltak első ránézésre. simán elnéztem volna őket még 10-15 percet, ugyanez igaz Lornára. bár neki azért egészen találtak szerepet, de értelmetlennek tűnt a halála.
az adósok összeverbuválása is kissé érdekesen történt. amin viszont szakadtam, az Rory zseniális nyitánya volt a főcím előtt. egyrészt Rory, the roman kicks ass, másrészt azért eléggé tükrözte az érzelmi állapotát, hogy kb. mindent szétszedne, csak adják már neki vissza a családját. érdekes szövetségeseket sikerült összeszedni, bár azért a forró kását (ergo Russel-era) szépen kerülték. a nagy, kék, kereskedő, akinek nem emlékszem a nevére viszont a halála szívfájdalmam volt (ehhez képest tényleg nem emlékszem a nevére...). az ő karakterével eljátszadoznék még - bár ugye ahogy Julie Gardner is mondta, a sci-fiben senki sem hal meg igazán.
maga a rész hihetetlenül pörgős és ötletes volt. jól lefoglalt, bár ugye nem mindenkire jutott így elég idő. a mellékszereplőket szívesen megismertem volna, ennek a résznek a kidolgozása kifejezetten jóra sikerült, ami már kellett is. és akkor jöjjön a fekete leves. River. akinek ez eddig nem jutott eszébe, és meglepődött azon, hogy ki is ő, az most bújjon el a szék mögé öt percere. köszönöm. lényegében valahol evidens volt, de annyi apró dolog szólt ellene, ami lehet production error is, vagy valami, amit majd később mondanak el. most főleg Rory-ra gondolok. elég vicces volt Alex Kingston "pálfordulása", hiszen River teljesen máshogy viszonyult Rory-hoz ebben a részben. mivel ő is most tudta meg, hogy ja, ő a karaktered apja, légy vele kedves. a többi már logikai probléma, őket most nem részletezném.
feltűnően gyanús volt még Amy kérdése a Doktor gyerekeiről. persze, aktuális, de ez lehet egy további irányvonal előrevetítése is. bár én Jenny-ként is azt a Jenny-t vártam, de Moffat még nem szánta rá magát, hogy beletenyereljen RTD hagyatékába. további irányvonal valószínűleg Melody keresése lesz, ami elég vicces lesz egy fel-felbukkanó Riverrel. azt ugye tudjuk, hogy a Silence elől sikeresen elmenekült, és egyedül botorkál valahol. de a másik kérdés, hogy ha a Silence elűzése sikeresen megtörtént, mit keresett a jelenben a Silence egyik tagja a Doktor halálakor? magától értetődően ez a másik nagy szála az évad visszamaradó részének, illetve, hogy ki a gyilkosa. sok nyitott kérdésünk maradt, gondolom ez Steven ördögi terve, hogy szeptemberig rágjuk magunkat.
az egészet egy érdekességgel zárnám. nem tudom, hogy logikai baki, vagy szándékos, de emlékezzünk csak vissza a Blink eseményeire - amit ugye a mi drága Steven-ünk írt, bár valószínűleg nem igazán nézett még a jövőbe akkor. mit is mondott Martha?
Oh, the moon landing's brilliant. We went four times.