Teen Wolf - Szavak nélkül
Cím: Szavak nélkül
Fandom: Teen Wolf
Páros: Derek Hale/Stiles Stilinski
Prompt: "Dereknek van egy szomszédja, aki soha nem hagyja el a lakását. A neve: Stiles."
Megjegyzés: Készült a Tavaszi Mini Memés Mókára. Még mindig nem ismerem a sorozatot, de már annyi oldalról kapom az ingert, hogy előfordulhat, hogy „megtörök”.
Tartalom: Stiles soha nem hagyja el a lakását és Dereket nagyon bántja, hogy egyedül van, így meglátogatja.
Szavak nélkül
Derek akkor látta a lakásán kívül, amikor beköltözött. A nevét is mástól tudta meg Stiles. Ahogy ismételgette magában érdekesnek találta a csengését, és nem bírta kiverni a fejéből, ahogy a szomorú barna szemeket sem. Késztetést érzett rá, hogy megvigasztalja, de ehhez a gátjain belülre kellett volna jutnia. Ezt lehetetlennek érezte, mert a másik férfi olyan vastag csigaházat épített maga köré, ami mögé szinte még belátni sem lehetett.
Szinte…
Ez egy fontos szó lett Derek életében, főleg onnantól kezdve, hogy megtalálta azt az apró lyukat a két lakást elválasztó falon, ami pont Stiles nappalijára nézett. Nevezhetjük vakszerencsének, sorsnak, Hale-t nem nagyon érdekelte, csak az, hogy ott volt.
Láthatta, amint a másik idegesen fel-alá járkál, edz, tévézik és néha nevet. A nevetése volt az, ami teljesen beleivódott Derek elméjébe, és nem tudta kitörölni onnan soha többé. Többet akart belőle, de Stiles sokkal-sokkal többet volt bánatos, ölelni való.
Hónapokig figyelte így. Vágyva, remélve, hogy egyszer megismerheti ezt a melankolikus, különös férfit, akit egyszerűen megkedvelt, és aki belopta magát a szívébe.
Aztán látta sírni, és nem bírta tovább. Anélkül, hogy átgondolta volna, becsengetett hozzá. A könnyes szemek értetlenül néztek rá, de Derek nem adott magyarázatot, csak egyszerűen beljebb tolta, és szó nélkül átölelte. Stiles először megfeszült, de pár pillanat múlva már elveszett a szoros, védelmező ölelésben.
Fandom: Teen Wolf
Páros: Derek Hale/Stiles Stilinski
Prompt: "Dereknek van egy szomszédja, aki soha nem hagyja el a lakását. A neve: Stiles."
Megjegyzés: Készült a Tavaszi Mini Memés Mókára. Még mindig nem ismerem a sorozatot, de már annyi oldalról kapom az ingert, hogy előfordulhat, hogy „megtörök”.
Tartalom: Stiles soha nem hagyja el a lakását és Dereket nagyon bántja, hogy egyedül van, így meglátogatja.
Szavak nélkül
Derek akkor látta a lakásán kívül, amikor beköltözött. A nevét is mástól tudta meg Stiles. Ahogy ismételgette magában érdekesnek találta a csengését, és nem bírta kiverni a fejéből, ahogy a szomorú barna szemeket sem. Késztetést érzett rá, hogy megvigasztalja, de ehhez a gátjain belülre kellett volna jutnia. Ezt lehetetlennek érezte, mert a másik férfi olyan vastag csigaházat épített maga köré, ami mögé szinte még belátni sem lehetett.
Szinte…
Ez egy fontos szó lett Derek életében, főleg onnantól kezdve, hogy megtalálta azt az apró lyukat a két lakást elválasztó falon, ami pont Stiles nappalijára nézett. Nevezhetjük vakszerencsének, sorsnak, Hale-t nem nagyon érdekelte, csak az, hogy ott volt.
Láthatta, amint a másik idegesen fel-alá járkál, edz, tévézik és néha nevet. A nevetése volt az, ami teljesen beleivódott Derek elméjébe, és nem tudta kitörölni onnan soha többé. Többet akart belőle, de Stiles sokkal-sokkal többet volt bánatos, ölelni való.
Hónapokig figyelte így. Vágyva, remélve, hogy egyszer megismerheti ezt a melankolikus, különös férfit, akit egyszerűen megkedvelt, és aki belopta magát a szívébe.
Aztán látta sírni, és nem bírta tovább. Anélkül, hogy átgondolta volna, becsengetett hozzá. A könnyes szemek értetlenül néztek rá, de Derek nem adott magyarázatot, csak egyszerűen beljebb tolta, és szó nélkül átölelte. Stiles először megfeszült, de pár pillanat múlva már elveszett a szoros, védelmező ölelésben.