George/Hermione fordítás - Gyermekeim tündérmeséje (javított változat) - 3. fejezet
Eredeti cím: My child’s Fairytale
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?
Eddigi fejezetek: 1. fejezet, 2. fejezet
3. Wesley és Winnie
Amint Charlie a St. Mungóba hoppanált, Hermionét keresve futásnak eredt. A szemben lévő pulthoz csörtetett, és megállt.
- Hol van… - kérdezte.
- Nem aggódok a légzés miatt, csak adj néhány nyavalyás pirulát, te buzeráns! - szakította félbe egy hang.
- Nem számít - biccentett a szolgálatosnak, majd továbbszaladt a hang irányába. - Hermione! - kiáltotta. - Jól vagy?
- Ó, friss és üde vagyok, mint mindig! Hogy érted azt, hogy rendben vagyok-e, te idióta? - visította Hermione. Ugyanígy folytatta, Charlie pedig azt is megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Egy szobában voltak, Pansy, Draco és Blaise odakint ácsorogtak. Őt is kitolták, méghozzá a vártnál hamarabb, az orvos pedig a képébe csukta az ajtót.
- Pansy, Draco, Zambini - üdvözölte őket egy biccentéssel. - Mikor kezdődött? - kérdezte.
- Úgy egy órája - mondta Draco.
- Dührohamot kapott, amikor észrevette, hogy elfolyt a magzatvize - mondta Blaise.
- El tudom képzelni…
- SZEDJE MÁR KI ŐKET BELŐLEM! - hallották a lány sikolyát. Mindannyian kuncogtak.
- Gondoljátok, hogy jól van? - kérdezte Pansy aggódva.
- Remekül! - mondta Draco. - Csak egy kicsit fáj neki.
- OH, ÁTKOZOTT ISTENEM, ÚGY ÉRZEM, MENTEN KETTÉSZAKADOK! - Mindhárman megrándultak.
- Na persze… Kicsit.
- Bárcsak George is itt lenne - mondta Charlie szomorúan. - Alicia teljesen az ujja köré csavarta. De én mondom, még mindig szereti Hermionét.
- Igen. És természetesen Hermione is még mindig szereti - vágta rá Blaise.
- GYŰLÖLÖM! GYŰLÖLÖM AZT AZ ISTENVERTE HÜLYE PASIT! NEM TUDOM ELHINNI, HOGY EZT TETTE VELEM! BÁRCSAK ITT LENNE! ITT HELYBEN KASZTRÁLNÁM!
Összemosolyogtak a lány időzítésén. - Nem úgy értette, ugye? - kérdezte Draco szégyellősen.
- HALL ENGEM, MAGA ORVOSOK SZÉGYENE? HA VALAHA EZT TENNÉ A FELESÉGÉVEL, GEORGE WEASLEY LEGYEN A PÉLDA. ESKÜSZÖM, LETÉPEM A GOLYÓIT, HOGY SOHA TÖBBÉ NE CSINÁLHASSON GYEREKET!
- Jó ég… - mondta Charlie félszegen. - Nem hittem volna, hogy ilyen agresszív is tud lenni.
- Srácok, szerintem marha jó dolog, hogy nem én vagyok George! - mondta Blaise.
- OH, ISTENEM! SZEDJE KI ŐKET! SZEDJE KI!
- Kicsit nyugodtabbnak tűnik - kuncogott Pansy.
- SZÜNTESSE MÁR MEG EZT A FÁJDALMAT! ÚGY RÉMLIK, KÉRTEM EGY ROHADT FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT! NE MONDJA NEKEM, HOGY LÉLEGEZZEK! HA TUDOK BESZÉLNI, AKKOR LEVEGŐT IS VESZEK!ÉS MOST IDE A ROHADT GYÓGYSZERREL!
Draco felnevetett. - Aha, egy kicsit agresszív.
- AHHHHHHHHHH...!
- Nyomjon még egyet, Miss Granger.
- POFA BE!
- Most! Az utolsó!
- OH ISTENEM!
Azok hárman egymásra néztek. Az ikrek egyike megszületett. Meghallották, ahogy az egyik gyermek felsír. Boldogan összemosolyogtak. Mindannyian tudtak Hermione tervéről. A gyerekeknek három pár keresztszülője lesz. Az első Charlie és Ginny, a második Draco és Pansy, a harmadik pedig Blaise és Angelina. Mindannyian felkészültek a találkozásra az első keresztgyerekükkel, de nem hozták ki a szobából.
- Gyerünk, Miss Granger, csak még egy nagy nyomást!
- Kérem, szüntesse meg ezt a fájdalmat.
- Csak még egy nyomás!
- URGHAAAAAAAAAHHHHH!
Meghallottak egy másik sírást is. Izgatottan mosolyogtak egymásra. Kijött az orvos, és megtörölte a homlokát a köpenye ujjával.
- Pár perc múlva meglátogathatják.
Bólintottak, az orvos pedig elment, hogy kitöltse Hermione kórlapját. Néhány perc múlva kopogtattak a lány ajtaján, és bágyadt hívást hallottak. Amint beléptek, meglátták a két babát, akiket Hermione tartott a karjaiban. A lány mosolyogva és kicsit nevetve nézte a gyermekeit, majd felézett a látogatóira. Fáradt volt, de nagyon boldog.
- Gyertek ide - mondta nekik. Mosolyogva sétáltak oda, tekintetük az újszülöttekre tapadt. - Ő itt az idősebb, egy perc és hat másodperccel, Wesley Charles. Köszönj szépen, Wes - gügyögte a fiának. Charlie csak úgy ragyogott a név hallatán. A fiú gyönyörű volt. A szemei csukva voltak, de ők tudták, hogy valószínűleg apja kék szemeit örökölte, és láthatták a vörös hajcsomókat a kis fejen. - És ő itt Abigail Winifred.
- Öh… már bocs, de miért neveznél egy fiút Abigail Winifrednek? - kérdezte Blaise.
Draco a szemeit forgatta, és megütötte őt.
- Kétpetéjűek, idióta.
- Ja!
Nézték a kislányt is. Vörös haj nőtt az ő kobakján is, és gyönyörű, világoskék szeme volt.
- Oh, te jó ég! - kiáltotta Pansy. - Annyira csodásak, Hermione! - Hermione mosolygott.
- Amilyen gyönyörű vagyok, igazán ez a legkevesebb! - mondta megjátszott fellengzősséggel. Mindannyian elnevették magukat. - Szeretnétek megfogni őket? - Charlie közelebb ugrott, és már nyújtotta is a karját. Hermione nevetett. Wesley-t adta oda neki. A férfi rámosolygott a gyermekre.
- Szia, Wesley. Nos, valójában Charnak foglak hívni, a húgodat pedig Winnie-nek vagy Freddie-nek. Ettől csak még különlegesebbek lesztek, és csakis én hívhatlak majd így titeket - mondta, miközben jelentőségteljesen végignézett a szobában tartózkodókon. Ők csak a szemüket forgatták, mikor visszafordult a kis Wesleyhez. - Én leszek majd a kedvenc nagybácsikád, ugye? - gügyögte. - Merlinre, ezek ketten tisztára olyanok lesznek majd, mint az apjuk, mikor felnőnek, ugye? - mondta Hermionénak.
- Ó, édes Istenem, reméljük, nem! - felelte az anyjuk. - Reméljük!
***
Hermione Granger beviharzott a nemrég vásárolt házába. Kalapot viselt, és a táskáját a padlóra dobta. Becsapta maga után az ajtót, az arca pedig egyre vörösebb lett a méregtől.
- WESLEY CHARLES ÉS ABIGAIL WINIFRED WEASLEY! - kiabálta Hermione, mire a két ötéves leszökdécselt a lépcsőn.
- Igen, mami? - kérdezte a kislány.
- Ezzel ne is próbálkozz, Abigail! - Azok ketten megugrottak. - Mit csináltatok?!
- Mi nem csináltunk semmit! - kiabálta a kisfiú.
- Ó, tényleg? - kérdezte. Azok bólintottak. - Akkor miért türkizkék a hajam? - kérdezte, miközben ledobta a fejéről a kalapot. A haja leomlott, és az ikrek arca elvörösödött. Keményen próbálkoztak, hogy el ne nevessék magukat.
- Nos… tudod, mami - kezdte Wesley - Ezt nem neked szántuk, hanem Cha’lie bá’nak. - Hermione majdnem elolvadt az imádnivaló kiejtés hallatán. De csak majdnem.
- És ez változtat bármit is a helyzeten? - A hangja valamivel lágyabb volt, de még mindig zord.
- Nem, mami - mondták az ikrek egyszerre.
- És…
- Nagyon sajnáljuk, mami, és el fogjuk mondani Cha’lie bá’nak, hogy meg akartuk viccelni, amikor legközelebb találkozunk vele.
Ez már rutinnak számított a család számára, már csak azért is, mert hetente legalább egyszer előfordult. Hermione csak a szemét forgatta, majd szélesre tárta a karját. Az ikrek elvigyorodtak, és odaszaladtak hozzá.
- Hiányoztál, mami!
- Hol van Pansy nénikétek?
- Draco bával furcsa zajokat csapnak a szobájukban - mondta Wesley. Hermione arca eltorzult az undortól és a dühtől.
- DRACO ÉS PANSY MALFOY! - kiáltotta. Ekkor visítást és puffanást hallott. Majd egy "Az ördögbe, Hermione hazaért!”
A lány felkuncogott. - Gyerünk. Elviszlek bennetek ettől a két páviántól.
- Hová megyünk?
- Természetesen az Abszol útra. - Az ikrek izgatottan kiáltottak fel. - Charlie bácsikátok mindjárt itt lesz, úgyhogy siessetek. - Azok ketten felszaladtak a szobájukba, átöltöztek, és már szaladtak is vissza.
***
- George! - nyafogta valaki. George felnyögve nézett a menyasszonyára.
- Igen, Alicia!
- Most oda akarok bemenni! - nyafogta. Az Abszol úton voltak, és már bejárták az összes átkozott áruházat, ahová Alicia csak be akart menni.
- Istenem! Hermione bezzeg nem nyafogott ennyit - motyogta George, de Alicia meghallotta.
- Mit mondtál? - suttogta.
- Semmit.
- Hermione megcsalt téged! Mikor vered ki végre a fejedből? - kiabálta elkínzottan. George egy apró szúrást érzett a szívében. Még mindig szerette.
- Már nem szeretem őt, Alicia!
- Biztos?
- Igen!
- Rendben… Akkor indulás. Menjünk be.
George felsóhajtott. Leült, és Hermionéra gondolt. Eltöprengett, hogy vajon mit rontott el, amiért a lány elhagyta, hogy valaki mást találjon. Eltöprengett, hogy ki lehetett az. Hogy a lány vajon milyen gyönyörű nővé válhatott. Hogy vajon milyen érzés lenne, ha az arcához érne, mint régen. Az ajkára gondolt, ahogy az övéhez ért. A kezére az ő kezében.
- George! - Abbahagyta a merengést, és Aliciára nézett.
- Igen?
- Mi van veled?
- Semmi, semmi!
***
- Charlie nem vinnéd el őket fagyizni, amíg én veszek nekik valami ajándékot?
- Tényleg! Ajándékot? - kérdezte Wesley.
- Igen. És most irány fagyit enni. Én majd később csatlakozok, méghozzá ajándékostul. - Azok ketten boldogan szökdécselve követték Charlie-t a fagyizóhoz.
Hermione elégedetten sóhajtott, és elsétált a kviddicsbolthoz. Vásárolt nekik két, a Griffendél színeiben pompázó talárt és két gyerekméretű seprűt. Sokat spórolt, hogy megvehesse nekik ezeket. Elmosolyodott, miközben becsomagolták és táskába tették a játékokat. Kifizette, és akkorára zsugorította őket, hogy beleférjenek a zsebébe, majd elhagyta az üzletet. Épp az utcán sétált, amikor egy férfi nekiment. Elesett, és a kis dobozok kiestek a zsebéből.
- Az ördögbe - mondta, és felkapta őket.
- Annyira sajnálom! - mondta a férfi. Hermione megdermedt a sokktól. Lassan megfordult, és olyasvalakit látott, akinek már öt éve a színét sem látta. George állt ott megdermedve.
- Herm… - George még a nő nevét se tudta befejezni. A lány elszaladt, amilyen gyorsan csak tudott. Galléron ragadta Charlie-t.
- Itt van! - suttogta hisztérikusan. Charlie szemei kikerekedtek.
- Öh… Gyerünk srácok, megyünk. - A két gyerek zavarodottan nézett rájuk.
- Azért kapunk ajándékot?
- Igen, természetesen. De most mennünk kell - mondta Hermione.
Vissza se nézve hagyták el az Abszol utat. George még mindig ott állt, ahol az előbb, és azt a pontot bámulta, ahol nemrég még Hermione volt.
Tovább>>
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?
Eddigi fejezetek: 1. fejezet, 2. fejezet
3. Wesley és Winnie
Amint Charlie a St. Mungóba hoppanált, Hermionét keresve futásnak eredt. A szemben lévő pulthoz csörtetett, és megállt.
- Hol van… - kérdezte.
- Nem aggódok a légzés miatt, csak adj néhány nyavalyás pirulát, te buzeráns! - szakította félbe egy hang.
- Nem számít - biccentett a szolgálatosnak, majd továbbszaladt a hang irányába. - Hermione! - kiáltotta. - Jól vagy?
- Ó, friss és üde vagyok, mint mindig! Hogy érted azt, hogy rendben vagyok-e, te idióta? - visította Hermione. Ugyanígy folytatta, Charlie pedig azt is megbánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Egy szobában voltak, Pansy, Draco és Blaise odakint ácsorogtak. Őt is kitolták, méghozzá a vártnál hamarabb, az orvos pedig a képébe csukta az ajtót.
- Pansy, Draco, Zambini - üdvözölte őket egy biccentéssel. - Mikor kezdődött? - kérdezte.
- Úgy egy órája - mondta Draco.
- Dührohamot kapott, amikor észrevette, hogy elfolyt a magzatvize - mondta Blaise.
- El tudom képzelni…
- SZEDJE MÁR KI ŐKET BELŐLEM! - hallották a lány sikolyát. Mindannyian kuncogtak.
- Gondoljátok, hogy jól van? - kérdezte Pansy aggódva.
- Remekül! - mondta Draco. - Csak egy kicsit fáj neki.
- OH, ÁTKOZOTT ISTENEM, ÚGY ÉRZEM, MENTEN KETTÉSZAKADOK! - Mindhárman megrándultak.
- Na persze… Kicsit.
- Bárcsak George is itt lenne - mondta Charlie szomorúan. - Alicia teljesen az ujja köré csavarta. De én mondom, még mindig szereti Hermionét.
- Igen. És természetesen Hermione is még mindig szereti - vágta rá Blaise.
- GYŰLÖLÖM! GYŰLÖLÖM AZT AZ ISTENVERTE HÜLYE PASIT! NEM TUDOM ELHINNI, HOGY EZT TETTE VELEM! BÁRCSAK ITT LENNE! ITT HELYBEN KASZTRÁLNÁM!
Összemosolyogtak a lány időzítésén. - Nem úgy értette, ugye? - kérdezte Draco szégyellősen.
- HALL ENGEM, MAGA ORVOSOK SZÉGYENE? HA VALAHA EZT TENNÉ A FELESÉGÉVEL, GEORGE WEASLEY LEGYEN A PÉLDA. ESKÜSZÖM, LETÉPEM A GOLYÓIT, HOGY SOHA TÖBBÉ NE CSINÁLHASSON GYEREKET!
- Jó ég… - mondta Charlie félszegen. - Nem hittem volna, hogy ilyen agresszív is tud lenni.
- Srácok, szerintem marha jó dolog, hogy nem én vagyok George! - mondta Blaise.
- OH, ISTENEM! SZEDJE KI ŐKET! SZEDJE KI!
- Kicsit nyugodtabbnak tűnik - kuncogott Pansy.
- SZÜNTESSE MÁR MEG EZT A FÁJDALMAT! ÚGY RÉMLIK, KÉRTEM EGY ROHADT FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT! NE MONDJA NEKEM, HOGY LÉLEGEZZEK! HA TUDOK BESZÉLNI, AKKOR LEVEGŐT IS VESZEK!ÉS MOST IDE A ROHADT GYÓGYSZERREL!
Draco felnevetett. - Aha, egy kicsit agresszív.
- AHHHHHHHHHH...!
- Nyomjon még egyet, Miss Granger.
- POFA BE!
- Most! Az utolsó!
- OH ISTENEM!
Azok hárman egymásra néztek. Az ikrek egyike megszületett. Meghallották, ahogy az egyik gyermek felsír. Boldogan összemosolyogtak. Mindannyian tudtak Hermione tervéről. A gyerekeknek három pár keresztszülője lesz. Az első Charlie és Ginny, a második Draco és Pansy, a harmadik pedig Blaise és Angelina. Mindannyian felkészültek a találkozásra az első keresztgyerekükkel, de nem hozták ki a szobából.
- Gyerünk, Miss Granger, csak még egy nagy nyomást!
- Kérem, szüntesse meg ezt a fájdalmat.
- Csak még egy nyomás!
- URGHAAAAAAAAAHHHHH!
Meghallottak egy másik sírást is. Izgatottan mosolyogtak egymásra. Kijött az orvos, és megtörölte a homlokát a köpenye ujjával.
- Pár perc múlva meglátogathatják.
Bólintottak, az orvos pedig elment, hogy kitöltse Hermione kórlapját. Néhány perc múlva kopogtattak a lány ajtaján, és bágyadt hívást hallottak. Amint beléptek, meglátták a két babát, akiket Hermione tartott a karjaiban. A lány mosolyogva és kicsit nevetve nézte a gyermekeit, majd felézett a látogatóira. Fáradt volt, de nagyon boldog.
- Gyertek ide - mondta nekik. Mosolyogva sétáltak oda, tekintetük az újszülöttekre tapadt. - Ő itt az idősebb, egy perc és hat másodperccel, Wesley Charles. Köszönj szépen, Wes - gügyögte a fiának. Charlie csak úgy ragyogott a név hallatán. A fiú gyönyörű volt. A szemei csukva voltak, de ők tudták, hogy valószínűleg apja kék szemeit örökölte, és láthatták a vörös hajcsomókat a kis fejen. - És ő itt Abigail Winifred.
- Öh… már bocs, de miért neveznél egy fiút Abigail Winifrednek? - kérdezte Blaise.
Draco a szemeit forgatta, és megütötte őt.
- Kétpetéjűek, idióta.
- Ja!
Nézték a kislányt is. Vörös haj nőtt az ő kobakján is, és gyönyörű, világoskék szeme volt.
- Oh, te jó ég! - kiáltotta Pansy. - Annyira csodásak, Hermione! - Hermione mosolygott.
- Amilyen gyönyörű vagyok, igazán ez a legkevesebb! - mondta megjátszott fellengzősséggel. Mindannyian elnevették magukat. - Szeretnétek megfogni őket? - Charlie közelebb ugrott, és már nyújtotta is a karját. Hermione nevetett. Wesley-t adta oda neki. A férfi rámosolygott a gyermekre.
- Szia, Wesley. Nos, valójában Charnak foglak hívni, a húgodat pedig Winnie-nek vagy Freddie-nek. Ettől csak még különlegesebbek lesztek, és csakis én hívhatlak majd így titeket - mondta, miközben jelentőségteljesen végignézett a szobában tartózkodókon. Ők csak a szemüket forgatták, mikor visszafordult a kis Wesleyhez. - Én leszek majd a kedvenc nagybácsikád, ugye? - gügyögte. - Merlinre, ezek ketten tisztára olyanok lesznek majd, mint az apjuk, mikor felnőnek, ugye? - mondta Hermionénak.
- Ó, édes Istenem, reméljük, nem! - felelte az anyjuk. - Reméljük!
***
Hermione Granger beviharzott a nemrég vásárolt házába. Kalapot viselt, és a táskáját a padlóra dobta. Becsapta maga után az ajtót, az arca pedig egyre vörösebb lett a méregtől.
- WESLEY CHARLES ÉS ABIGAIL WINIFRED WEASLEY! - kiabálta Hermione, mire a két ötéves leszökdécselt a lépcsőn.
- Igen, mami? - kérdezte a kislány.
- Ezzel ne is próbálkozz, Abigail! - Azok ketten megugrottak. - Mit csináltatok?!
- Mi nem csináltunk semmit! - kiabálta a kisfiú.
- Ó, tényleg? - kérdezte. Azok bólintottak. - Akkor miért türkizkék a hajam? - kérdezte, miközben ledobta a fejéről a kalapot. A haja leomlott, és az ikrek arca elvörösödött. Keményen próbálkoztak, hogy el ne nevessék magukat.
- Nos… tudod, mami - kezdte Wesley - Ezt nem neked szántuk, hanem Cha’lie bá’nak. - Hermione majdnem elolvadt az imádnivaló kiejtés hallatán. De csak majdnem.
- És ez változtat bármit is a helyzeten? - A hangja valamivel lágyabb volt, de még mindig zord.
- Nem, mami - mondták az ikrek egyszerre.
- És…
- Nagyon sajnáljuk, mami, és el fogjuk mondani Cha’lie bá’nak, hogy meg akartuk viccelni, amikor legközelebb találkozunk vele.
Ez már rutinnak számított a család számára, már csak azért is, mert hetente legalább egyszer előfordult. Hermione csak a szemét forgatta, majd szélesre tárta a karját. Az ikrek elvigyorodtak, és odaszaladtak hozzá.
- Hiányoztál, mami!
- Hol van Pansy nénikétek?
- Draco bával furcsa zajokat csapnak a szobájukban - mondta Wesley. Hermione arca eltorzult az undortól és a dühtől.
- DRACO ÉS PANSY MALFOY! - kiáltotta. Ekkor visítást és puffanást hallott. Majd egy "Az ördögbe, Hermione hazaért!”
A lány felkuncogott. - Gyerünk. Elviszlek bennetek ettől a két páviántól.
- Hová megyünk?
- Természetesen az Abszol útra. - Az ikrek izgatottan kiáltottak fel. - Charlie bácsikátok mindjárt itt lesz, úgyhogy siessetek. - Azok ketten felszaladtak a szobájukba, átöltöztek, és már szaladtak is vissza.
***
- George! - nyafogta valaki. George felnyögve nézett a menyasszonyára.
- Igen, Alicia!
- Most oda akarok bemenni! - nyafogta. Az Abszol úton voltak, és már bejárták az összes átkozott áruházat, ahová Alicia csak be akart menni.
- Istenem! Hermione bezzeg nem nyafogott ennyit - motyogta George, de Alicia meghallotta.
- Mit mondtál? - suttogta.
- Semmit.
- Hermione megcsalt téged! Mikor vered ki végre a fejedből? - kiabálta elkínzottan. George egy apró szúrást érzett a szívében. Még mindig szerette.
- Már nem szeretem őt, Alicia!
- Biztos?
- Igen!
- Rendben… Akkor indulás. Menjünk be.
George felsóhajtott. Leült, és Hermionéra gondolt. Eltöprengett, hogy vajon mit rontott el, amiért a lány elhagyta, hogy valaki mást találjon. Eltöprengett, hogy ki lehetett az. Hogy a lány vajon milyen gyönyörű nővé válhatott. Hogy vajon milyen érzés lenne, ha az arcához érne, mint régen. Az ajkára gondolt, ahogy az övéhez ért. A kezére az ő kezében.
- George! - Abbahagyta a merengést, és Aliciára nézett.
- Igen?
- Mi van veled?
- Semmi, semmi!
***
- Charlie nem vinnéd el őket fagyizni, amíg én veszek nekik valami ajándékot?
- Tényleg! Ajándékot? - kérdezte Wesley.
- Igen. És most irány fagyit enni. Én majd később csatlakozok, méghozzá ajándékostul. - Azok ketten boldogan szökdécselve követték Charlie-t a fagyizóhoz.
Hermione elégedetten sóhajtott, és elsétált a kviddicsbolthoz. Vásárolt nekik két, a Griffendél színeiben pompázó talárt és két gyerekméretű seprűt. Sokat spórolt, hogy megvehesse nekik ezeket. Elmosolyodott, miközben becsomagolták és táskába tették a játékokat. Kifizette, és akkorára zsugorította őket, hogy beleférjenek a zsebébe, majd elhagyta az üzletet. Épp az utcán sétált, amikor egy férfi nekiment. Elesett, és a kis dobozok kiestek a zsebéből.
- Az ördögbe - mondta, és felkapta őket.
- Annyira sajnálom! - mondta a férfi. Hermione megdermedt a sokktól. Lassan megfordult, és olyasvalakit látott, akinek már öt éve a színét sem látta. George állt ott megdermedve.
- Herm… - George még a nő nevét se tudta befejezni. A lány elszaladt, amilyen gyorsan csak tudott. Galléron ragadta Charlie-t.
- Itt van! - suttogta hisztérikusan. Charlie szemei kikerekedtek.
- Öh… Gyerünk srácok, megyünk. - A két gyerek zavarodottan nézett rájuk.
- Azért kapunk ajándékot?
- Igen, természetesen. De most mennünk kell - mondta Hermione.
Vissza se nézve hagyták el az Abszol utat. George még mindig ott állt, ahol az előbb, és azt a pontot bámulta, ahol nemrég még Hermione volt.
Tovább>>