Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 4. fejezet: 1. rész
Cím: Roanaprai mesék
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
4. fejezet
A Sárkányok ideje I.
Rock biztosra vette, hogy Harry nem fog többé szóba állni vele. A fiú részben igazolta is az elképzelését. Egész reggel nem szólalt meg, de amikor úgy tűnt, senki sem látja őket, egy futó pillanatra, talán csak véletlenül, talán önkéntelenül, de megérintette a bal kezét. Olyan volt, mintha félúton abbahagyta volna a mozdulatot, hogy megfogja, csak mintha közben elszállt volna a bátorsága.
Utána viszont egész úton csak az érzékeny jobb vállát markolta. A seb még láthatóan fájt neki, minden kezelés ellenére. Éppen ezért nem értette, hogy miért kapták azt az üzenetet, hogy Harrynek azonnal vissza kell mennie gyakorolni Changhoz. Sok mindent szeretett volna elmondani neki, de egyszerűen nem tudta, hol kezdje. És ami azt illeti, Revy sem sokat segített. Néha elkapta a tekintetét, amint a visszapillantó tükörben felváltva őket bámulja. Ölni tudott volna a tekintetével.
- Annyira ne fájlald a karodat - morgott egyfolytában. - Rendesen ellátták, és ha tudod mozgatni, akkor megmarad.
Ekkor félig feléjük fordult, és a fiúra förmedt.
- Elvégre két kézzel sem érsz valami sokat. Mit kezdenénk veled, ha félkezű lennél?
- Egész nyugodtan megrohadhatsz! - csikorogta Harry.
- Hogy mondtad?
Revy már-már hátramászott, amikor Benny a nadrágja korcánál fogva egy erélyes mozdulattal visszarántotta.
- Ma reggel kivételesen békén hagyhatnád. Éppen csak él, nem kell neked is belezned!
- Mi van? Már te is a kedvében akarsz járni?
Ezt olyan kétértelműen mondta, amennyire csak lehetett.
- Leginkább a magam kedvében járok azzal, hogy nem hagyom, hogy már reggel egymásnak essetek. Szerintem van kin levezetni az idegességeteket, nem kell egymásra pazarolnotok. Ami pedig a fiút illeti, megint csak nem csinált semmit. Ellentétben veled.
Ezt a kijelentést is úgy értették, ahogy akarták.
- Csak érjünk már oda! - mordult fel Rock.
Annyira kínosan érezte magát, hogy az elviselhetetlen volt. Az egyetlen, amire vágyott, hogy tisztázhassa az ügyet Harryvel, de erre már nem volt semmi esélye. Legalábbis jelenleg, és ez az egész út nagyon feszélyezte.
- Te csak fogd be a pofádat! Neked végképp nem osztottam lapot!
- Úgy is sakkozunk - jegyezte meg Benny.
A következő két perc tömény halálfélelemben telt a bennülők számára. Benny egyszerre küzdött a kocsival és a hajába kapaszkodó, azt fúriaként tépő Revyvel. A kocsi ide-oda csapódott a sávok között, nem sokkal kerülve el egy szemeteskocsit, majd egy veszélyes anyagokat szállító kamiont. Vagyis, a szokásos roanaprai forgalmat kerülgették, csak ezúttal majdnem sofőr nélkül és nyolcvan mérföld per órával. Vagyis, csaknem esélytelenül a túlélésre. Aztán Benny lerúgta magáról a megveszekedett lányt, és visszarántotta a kormányt.
- Hogy az isten basszon meg benneteket a seggeteknél fogva! - üvöltötte teli szájjal, és a leállósávba rontott a Plymouthszal. - Viselkedjetek már! Még el sem kezdődött a nap, de ti máris egymás idegeire törtök, meg az én életemre! Szóval, most amíg oda nem érünk, mindenki befogja a pofáját, és egyhelyben ül, mint a jó kisgyerek! - forgolódott sohasem látott idegességgel. - Én is sok mindent elviselek, de ezzel már nekem is betelt a pohár! Szóval mindenki kussol, vagy szándékosan egy teherautó alá hajtok, és a túlvilágon is kínozni foglak benneteket!
Dermedt csönd ereszkedett a kocsi belterére.
- Remek - indított újra Benny.
Temetési menethez hasonló komorsággal hajtottak végig a városon. A Plymouth csikorgó fékekkel állt meg a Chang-féle edzőterem előtt.
- Most kiszálltok, és bementek - markolta két kézzel a kormányt Benny. - És ha addig egy hangos szót is hallok, szétcsapok közöttetek. Most pedig kifelé!
Szinte kilökte őket a kocsiból, majd gázt adott, és elhajtott.
- Nagyon pipa volt - jegyezte meg Harry. - Nem is hittem, hogy ilyen is tud lenni.
- Hogy őszinte legyek, én sem - mondta enerváltan Revy. - Totál kikészültem tőle - gyújtott rá idegesen. - Na, menjünk!
A triádvezér arcáról most sem fagyott le a félmosoly, és a szájából sem hiányzott a cigaretta.
- Nos, mint látom, Harry még mindig él, és egészen egészséges színe van. Ez arra utal, hogy jól telt az estéje. Ha már a napjai nem annyira. Akkor munkára. Ma egy egyszerűbb dologra térünk át. Cipőt le, és bemelegítünk.
Nem nagyon volt tekintettel Harry fájós karjára, de az izzasztó alapgyakorlatok után valami tényleg egyszerűbbre tértek át.
- A feladat a mágia koncentrálása egy adott pontba. Lehet ez akármi, később majd több ponton is működni fog. Koncentrálsz, és kilövellsz. Akkor leszek elégedett, ha a bokszzsák anélkül mozdul meg, hogy hozzáérnél. A zsák szétrobbantása, felgyújtása, vagy egyéb úton történő megsemmisítése nem játszik.
- Meg lehet ezt egyáltalán csinálni? - vonta fel a szemöldökét Harry.
- Minden további nélkül. Revy, kérlek, szemléltesd - állt odébb a kínai.
Revy vett pár nagy levegőt, és a levegőbe bokszolt. Rock fájdalmas arccal csapódott a tatamik közé.
- Én speciel a zsákon gondoltam - jegyezte meg rezignáltan Chang.
- Tényleg? No fene, hogy mik vannak...
A zsák kilendült.
- Semmi a dolog - vigyorgott Revy.
- Argh! - nyögött fel Rock a szőnyegek között.
Erősen kezdett az idegeire menni a dolog. Volt egy olyan sejtése, hogy megint megbántotta valamivel Revyt, aki persze véletlenül sem regélné el, mivel érdemelte ki a bosszúhadjáratot. Fájdalomtól zsibbadt testtel hevert a felgyűrődött tatamik fedezékében, és a plafont bámulta. Vajon mennyire lehetett okos dolog az a tegnapi, úgy egytől tízes skálán? A nyilvánvaló válasz mínusz ötszáz lett volna, de ha reálisabban nézi a dolgot, akkor azért pozitívban marad az érték. Elvégre Harry nem tiltakozott, és nem akarta utána békává változtatni. Vagy ki tudja, mi dívik az angol mágusoknál az ilyen esetekben. Egyáltalán, vannak-e ilyen esetek?
- Neeem! - mordult fel Chang. - Nem kell kapkodni. Energiát gyűjtesz, aztán lövelled ki a célpont felé. Enélkül sohasem fog menni. Kon-cent-rálj!
- Nyazs-gem! - felelte tagoltan Harry, és újra próbálkozott.
A zsák a kétszázadik ütésnél kilendült, és utána mindig. Ezek után a lábakat is bevetették, felváltva, majd gyors egymásutánban. Úgy látszott, Harry lassan kezd belejönni.
- Remek, akkor most pihensz egy kicsit. Revy, szemléltesd a fegyvereket. A fegyvereken!
Kétkezű kelletlenül odalépett az asztalhoz, és felvette Harry egyik választott fegyverét.
- Enfield Spitfire-L. Egyszerű, félautomata pisztoly. A hüvelykujjaddal lenyomod a reteszt, és kiveszed a tárat. Kilenc golyó fér bele. Ha kiürül, kiejted, és újratöltesz. Hagyod, hogy a padlóra essen. Könnyű, alumínium tár, ha a lábadra esik sem lesz semmi bajod, de lehetőleg ne légy olyan barom, hogy ráejtsd. Ha a tár a fegyverben van, hátrahúzod a závárt. Könnyű siklású, nem akad el sehol. Aztán visszaengeded, és hüvelyk- vagy mutatóujjal bekattintod a biztosítószeget. Aztán lősz mindenre, ami mozog. A fegyver belső alkatrészeit egytized milliméter vastag volfrámmal vonták be, így elég nagy az ellenállásuk a hővel szemben. Egymás után kétszáz lövést kellene leadnod vele, hogy a hő okozta deformitás gondot jelentsen. Kilenc golyójával ez huszonhárom tárat jelent gyors egymásutánban. Aligha viselsz majd ennyit valaha is. Tehát, ha elakad a tüzelés, az a hibás lőszer oka. Ha a csőben akadt el, a závár hátrarántásával kilököd, majd újra jön a biztosítószeg, és lősz tovább. Ha a tárban, akkor ki a tárral, és újat a helyére. Ennyi az egész. Most csináld utánam!
Talán, mert idegesítette Kétkezű stílusa, talán, mert elkapta a ritmust, talán, mert kezdte megérteni, hogy minél többet, és minél gyorsabban el kell sajátítania, Harrynek a második alkalommal sikerült az egész műveletet hiba nélkül végigcsinálnia.
- Elfogadható - jegyezte meg Revy, és ez tőle szinte dicséret volt. - Megvan még a lőtered hátul? - kérdezte Changot.
- Mégis, hová vittem volna?
Újra átvették az egészet, ezúttal a Comodóval is, majd elindultak hátra. Rock végre elérkezettnek látta az időt, hogy kimásszon a tatamik közül.
- Aggodalmas az arcod - kínálta cigivel Chang. - A fiú miatt van, ugye?
- Melyik miatt? - kérdezett vissza Rock.
- Ott a pont. Jobban megy neki, mint vártam. Persze, ez nem jelenti, hogy hamar belejön. Az ilyenbe nem lehet csak úgy belejönni. De ha már mennek az alapok, akkor csak a finomítások lesznek hátra. És azokkal jól áll. Persze kérdéses, hogy tud-e majd embert ölni.
- Azt hiszem, tud - szívott mélyet a cigiből Rock.
- Nem érted. Egy-egy embert megölni bárki képes ezen a földön, még Teréz anya is képes lenne rá. De aztán hazamész, és otthon megint a rendes ember vagy, talán elmész és kibeszéled magadból, hogy mi játszódott le benned. De tényleg ebben élni, minden reggel úgy kelni, hogy talán ma is megölök tíz embert, és akkor ez csak egy gyenge nap volt, az már egészen más tészta. Az durva dolog. Ahhoz lelkileg is betegnek kell lenni.
Rock megválaszolatlanul hagyta a dolgot. Így nem tudta elképzelni Harryt. Sokféleképpen igen, de így nem.
- Most akkor megvárjuk, amíg kiderül, hogy képes-e Revyhez hasonlóan embert ölni, vagy az első alkalommal agyonlövik? - pillantott Changra.
- Ettől azért nem tartok - paskolta meg a vállát a kínai. - Nem vállaltam volna a fiút, ha nem hinném, hogy minderre képes.
- Balalajka azt mondta, Harrynek nem kellene itt lennie. Már korábban beszélt valamennyit az amerikaiakkal folytatott ügyleteiről, és Harry a lehető legrosszabbkor jött Roanaprába.
- Aligha arra gondolt, ami valóban kialakulóban van, de volt igazság a szavaiban. Noahtól borsódzik a hátam. Nem tudom, miféle torzszülött lehet ez a gyerek, de még ahhoz képest is durva, amihez mi hozzászoktunk. Veleszületett természetességgel és könnyedséggel turkál mások fejében, és ez nagyon veszélyessé teszi. Csak akkor van esélyünk ellene, ha előbb agyonlőjük, minthogy turkálni kezdene a fejünkben. És ebben, bevallom, számítok Harryre.
A lőtérről lövések hallatszottak.
- Nem, nem, nem! Két kézzel! - kiabált Revy. - Jobbal a markolatot, ballal a jobb csuklót!
- Megint kezdik - sóhajtott Chang.
- Mi ebben olyan nehéz? Céloz, lő, korrigál, megint lő. Ennyi az egész, az istenit! Bimm-bumm! Nem kérhetek olyan sokat!
Másfajta lövések dörrentek.
- Bumm, bumm!
- Segítség! - kiáltott Harry.
Berontottak a lőtérre. Revy a padlóra célzott a pisztollyal. A Harry körül lévő lyukakra pillantottak.
- Ha az az idegbeteg gondolatod támadt, hogy a fegyverek másra valók, minthogy emberek életét oltsák ki velük, akkor arról most tegyél le - vigyorgott zordan. - A fegyvereket egyetlen okkal készítik és forgatják. Ezek nem pálcák, meg kisded hókuszpókuszok!
Harry arcán ideges rángás futott végig.
- Mi a baj, Kétkezű? - köhintett Chang.
- Még semmi! - pillantott rá a lány. - Még semmi. De ez a fafejű marha nem érti meg, hogy az, amire a fegyver csövével rámutat, vagy halott a következő pillanatban, vagy őt fogják megölni. Ezt még egy gyerek is fel tudja fogni!
- Itt, Roanaprában minden bizonnyal, ahogyan Chinatownban is. De tudtommal Angliában nem kell tizenévesen az életedért gyilkolnod - rázta a fejét Chang. - Nem mindenki olyan ember, mint te, Kétkezű.
- Nem hinném, hogy annyira más a kölyök, mint én. Embert ölni nem nagy kunszt, ha képes vagy meghúzni azt a kurva ravaszt. A kérdés csak az, képes vagy-e rá?
- Majd az leszek - mondta lesütött szemmel Harry.
- Én meg egyszer apácának állok. Sohasem fog menni.
Csalódottan lökte a pisztolyt a tokjába.
- Én nem vesződnék többet vele a helyedben, Chang. Gyerek ez még.
A golyó a feje mellett süvített el. Revy megállt, és lehajtotta a fejét.
- Nem lettél ettől bátor, ezt ugye tudod? Mert mellélőttél.
Rock jól látta a sötét mosolyt az arcán. Gyilkos vigyor volt ez, egy szörny mosolya, amikor ölni készül.
- Harry, vigyázz!
Revy mozdult, de Chang gyorsabb volt. A megperdülő lány veséjébe vágta a tenyerét, amitől az megbicsaklott, és a padlóra zuhant. Szikrák pattogtak a kínai ujjai között. Revy bőrén piros foltok maradtak.
- Imádsz heveskedni, ezt szeretem benned. Ám az, ahogy a dolgaidat intézed, nem tetszik. A kölyökre szükségünk van, és ezen nem változtathatsz, még ha nincs is ínyedre.
Hátracsavarta a lány kezét.
- Kedvellek, Kétkezű, de ha nem fogod vissza magad, én magam törlek össze, és aztán végignézem, ahogy lábadozol. Világos voltam?
- Miért veszíti el mindenki egyszerre a humorérzékét, ha a kölyökről van szó? - nyögött fel Revy. - Elmagyarázhatnád végre, hogy mitől olyan különleges!
- Ha kérdezned kell, akkor nincs értelme magyaráznom.
- Az én kezemet csavarod, baszod! Engem vágtál a padlóhoz, és zúztad le a vesém! Szóval regélj!
Chang válasz nélkül hagyta, és talpra rántotta.
- Fegyelmezd magadat. Lehet, hogy nem kellene tovább hagynom, hogy a fiúval foglalkozz.
- Nagyon is lehet. Mert még kárt tennék benne. Szándékosan.
Rock valamelyest megnyugodott. Revy megint fenyegette Harryt, de ezt már ismerte. Ha eddig eljutott, akkor lehiggadt.
- Erre még visszatérünk - húzta el a száját Revy. - Amúgy meg van jobb dolgom is, mint folyton pesztrálni a kölyköt - indult meg kifelé a lány. - Később találkozunk.
- Szavakkal alig mérhető szerencséd volt, Harry - lépett a fiú elé Chang. - Hogyan fejezzem ki magamat egészen pontosan?
Az ökle Harry gyomrába csapódott. A meggörnyedő testet megragadva megperdítette a fiút, és ügyelve arra, hogy a bal karjára érkezzen, a földhöz vágta.
- Egyvalamit jól mondott a Kétkezű. Ha mellélősz, ráadásul szándékosan, nem biztos, hogy lőhetsz másodszor is. Ez az ostobaság ára. Van az a hülye mondás, hogy aki karddal él, kard által hal, de az is meghal általa, aki életében a kezébe nem vette. Így jobban teszed, hogy ha már a kezedbe vetted, akkor használod is. Rendesen és rendeltetésszerűen. Értve vagyok?
- Igen - nyögte Harry a hasát fogva.
- Akkor ezt tisztáztuk - bólintott rá Chang. - Ha összekapartad magad, folytathatjuk.
Rock odatérdelt Harry mellé, hogy felsegítse, akit annyira lekötött a fájdalom, hogy ellenkezni is elfelejtett. Ahogy felállt, egy kicsit megtántorodott, és Rocknak kellett megtartania.
- Óvatosan - markolta meg erősebben a fiú kezét Rock.
- Köszönöm - lihegte Harry. - Ez sokkal nehezebb lesz, mint képzeltem. Nappal ti törtök az életemre, este meg az összes többi ember. Nem mondom, hogy nem kihívás, de azért kicsit sok.
- Majd megszokod - próbálta biztatni Rock.
- Erősen kétlem. - Harry lába megbicsaklott, majd összeesett.
Egyszerűen elvágódott volna a padlón, ahogy elvesztette az eszméletét.
- Nagyszerű - sóhajtott Rock. - Egyszerűen remek. Chang! Segítségre van szükségem! Mondom, segítséget kérek!
Közjáték: Insactum Captura
A hotel tetején enyhe szél borzolta a fiú kabátját. Alatta a várost a napfény forró takarója fedte be.
- Az édesapja nemrég telefonált, és beszámolót kért tőlem - szólalt meg mögötte Hessen.
- Ha nem tévedek, már nagyon türelmetlen és egyre idegesebb, mert nem oldottam meg a dolgot azonnal. Nem mutatja, de az. Az anyám pedig aggódik, és rávette apámat, hogy hívjon haza, amint veszélyessé válik a helyzet - mondta szárazon Noah. - Kétségbeejtő, hogy mennyire nem tudnak már meglepni. Az a nő viszont annál inkább. A szürke szemei mögött van valami, amitől az én érzékeim szinte sikoltanak. Csak egy közönséges katona, sok-sok fájdalmas emlékkel és kérges lélekkel, de ettől még nem több a hozzá hasonló ezreknél, akikkel már dolgom volt. És mégis, mégis, mégis! Az acélszürke szemei mögött egy embertelen szörny lakik, mélyen befészkelve magát az agy lágy szöveteibe. Éreztem a lüktetését, mint egy másik szívnek, és a tébolyát, ahogy nem emberi tekintetét felém fordította.
- Parancsolja, hogy megkíséreljük a likvidálását? - kérdezte Hessen.
- Megkísérelni. Milyen találó szó. Ha csak megkíséreljük, azzal nem érünk el semmit. Sikerülnie kell, mégpedig elsőre. És ehhez idő kell. Fel kell térképeznem ezt a nőt. Vonz, mert olyannyira hasonlít az elménk, és annyira riaszt, amit az agyában láttam. Nyomoztasson utána, de ezúttal alaposabban, mint elsőre. Sokkal veszélyesebb, mint a felszín mutatja.
- Parancsára.
- Volt még valami, amit az apám akart? Ideges mostanában. Anyám állapota lefoglalja az elméjét. Tart tőle, hogy hamarosan megözvegyül. Semmi kedvem végignézni - mondta inkább csak magának, mint Hessennek.
- Azt mondta, szükség esetén készenlétbe helyezett további csapatokat, hogy amint parancsolja, iderepülhessenek.
Noahnak voltak elképzelései, miféle embereket akar ideküldeni az apja. Augustus Lauras megfontolt ember volt, de ha az első terve kudarcot vallott, másodjára gyakran nyúlt a durva erőszakhoz.
- Neked is feltűnt, hogy mennyire védelmezik azt az angol gyereket? - tekintett le a tetőről. - Már látogatást tettem az elméjében, de túl jól védekezik ellenem ahhoz, hogy sokat megtudhassak. Egy kezdő aurorhoz képest túl sok figyelmet kap.
- Ha szabad emlékeztetnem, Voldemort…
- De nem kell - intette le Noah. - Voldemortról éppen eleget hallottam anyámtól. Rettegett tőle, mert megölte az unokatestvérét, és állítása szerint egy szörnyű ember volt. Sajnos előbb meghalt, minthogy összeakadhattam volna vele. De aligha hiszem, hogy volt olyan érdekes, mint az orosz parancsnoknő agyában megbúvó lény. Az már szinte nem is emberi. Márpedig emberből valami nem emberivé válni embert próbáló feladat, hogy mit ne mondjak. A középkori embereknek volt erre egy kifejezése. Insactum captura. Ma úgy mondjuk, démoni megszállottság, vagy szentségtelen kapcsolat. Ezért nem tudok hozzáférkőzni.
- Értettem - felelte Hessen, pedig dehogy értette. Noah sokszor a legkevésbé sem volt érthető a számára.
- Amíg nem szerzel nekem pontosabb információkat, nem támadhatunk. Addig is, hogy a szavaddal éljek, megkísérlek bejutni Harry elméjébe. Ha sikerül a kis angol barátunkkal ezt összehoznom, akkor elégedett lehetek. Onnantól kezdve minden sokkal könnyebben fog menni.
Eszébe jutott, ahogy Harry agyában kutatott, több zavaros emléket is talált a közelmúltból. Egy férfiról leginkább, akivel kapcsolatban az ifjú Harry nem tudta eldönteni, milyen érzéseket kellene táplálnia iránta. Olyan zavaros és intenzív érzések voltak ezek, hogy képes volt bennük kitapintani a másikat is. Rock - igen, ez volt a férfi neve. Roppant érdekesnek találta az egészet. Nem mintha baja lett volna azzal, hogy kinek milyen a nemi identitása, de azt jól tudta, hogy az olyanok, akik bizonytalanok egy ilyen fontos dologban, mindig sebezhetőbbek. És amit meg lehet sebezni, azt el is lehet pusztítani. Lehet, hogy ez a Harry-fiú ellenáll a direkt mágiának, de mihez kezd az álmai ellen intézett támadásokkal? Egy kísérletet biztosan megér a dolog. Ha eljő az éj, táncra kel az Álmok Tengerén, felkorbácsolja habjait, és mesét sző tajtékból és hullámokból. Mesét félelemről, vágyról, kéjről és kínról. Igazán érdekes kis mese lesz, annyi szent!
Tovább>>
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
4. fejezet
A Sárkányok ideje I.
Rock biztosra vette, hogy Harry nem fog többé szóba állni vele. A fiú részben igazolta is az elképzelését. Egész reggel nem szólalt meg, de amikor úgy tűnt, senki sem látja őket, egy futó pillanatra, talán csak véletlenül, talán önkéntelenül, de megérintette a bal kezét. Olyan volt, mintha félúton abbahagyta volna a mozdulatot, hogy megfogja, csak mintha közben elszállt volna a bátorsága.
Utána viszont egész úton csak az érzékeny jobb vállát markolta. A seb még láthatóan fájt neki, minden kezelés ellenére. Éppen ezért nem értette, hogy miért kapták azt az üzenetet, hogy Harrynek azonnal vissza kell mennie gyakorolni Changhoz. Sok mindent szeretett volna elmondani neki, de egyszerűen nem tudta, hol kezdje. És ami azt illeti, Revy sem sokat segített. Néha elkapta a tekintetét, amint a visszapillantó tükörben felváltva őket bámulja. Ölni tudott volna a tekintetével.
- Annyira ne fájlald a karodat - morgott egyfolytában. - Rendesen ellátták, és ha tudod mozgatni, akkor megmarad.
Ekkor félig feléjük fordult, és a fiúra förmedt.
- Elvégre két kézzel sem érsz valami sokat. Mit kezdenénk veled, ha félkezű lennél?
- Egész nyugodtan megrohadhatsz! - csikorogta Harry.
- Hogy mondtad?
Revy már-már hátramászott, amikor Benny a nadrágja korcánál fogva egy erélyes mozdulattal visszarántotta.
- Ma reggel kivételesen békén hagyhatnád. Éppen csak él, nem kell neked is belezned!
- Mi van? Már te is a kedvében akarsz járni?
Ezt olyan kétértelműen mondta, amennyire csak lehetett.
- Leginkább a magam kedvében járok azzal, hogy nem hagyom, hogy már reggel egymásnak essetek. Szerintem van kin levezetni az idegességeteket, nem kell egymásra pazarolnotok. Ami pedig a fiút illeti, megint csak nem csinált semmit. Ellentétben veled.
Ezt a kijelentést is úgy értették, ahogy akarták.
- Csak érjünk már oda! - mordult fel Rock.
Annyira kínosan érezte magát, hogy az elviselhetetlen volt. Az egyetlen, amire vágyott, hogy tisztázhassa az ügyet Harryvel, de erre már nem volt semmi esélye. Legalábbis jelenleg, és ez az egész út nagyon feszélyezte.
- Te csak fogd be a pofádat! Neked végképp nem osztottam lapot!
- Úgy is sakkozunk - jegyezte meg Benny.
A következő két perc tömény halálfélelemben telt a bennülők számára. Benny egyszerre küzdött a kocsival és a hajába kapaszkodó, azt fúriaként tépő Revyvel. A kocsi ide-oda csapódott a sávok között, nem sokkal kerülve el egy szemeteskocsit, majd egy veszélyes anyagokat szállító kamiont. Vagyis, a szokásos roanaprai forgalmat kerülgették, csak ezúttal majdnem sofőr nélkül és nyolcvan mérföld per órával. Vagyis, csaknem esélytelenül a túlélésre. Aztán Benny lerúgta magáról a megveszekedett lányt, és visszarántotta a kormányt.
- Hogy az isten basszon meg benneteket a seggeteknél fogva! - üvöltötte teli szájjal, és a leállósávba rontott a Plymouthszal. - Viselkedjetek már! Még el sem kezdődött a nap, de ti máris egymás idegeire törtök, meg az én életemre! Szóval, most amíg oda nem érünk, mindenki befogja a pofáját, és egyhelyben ül, mint a jó kisgyerek! - forgolódott sohasem látott idegességgel. - Én is sok mindent elviselek, de ezzel már nekem is betelt a pohár! Szóval mindenki kussol, vagy szándékosan egy teherautó alá hajtok, és a túlvilágon is kínozni foglak benneteket!
Dermedt csönd ereszkedett a kocsi belterére.
- Remek - indított újra Benny.
Temetési menethez hasonló komorsággal hajtottak végig a városon. A Plymouth csikorgó fékekkel állt meg a Chang-féle edzőterem előtt.
- Most kiszálltok, és bementek - markolta két kézzel a kormányt Benny. - És ha addig egy hangos szót is hallok, szétcsapok közöttetek. Most pedig kifelé!
Szinte kilökte őket a kocsiból, majd gázt adott, és elhajtott.
- Nagyon pipa volt - jegyezte meg Harry. - Nem is hittem, hogy ilyen is tud lenni.
- Hogy őszinte legyek, én sem - mondta enerváltan Revy. - Totál kikészültem tőle - gyújtott rá idegesen. - Na, menjünk!
A triádvezér arcáról most sem fagyott le a félmosoly, és a szájából sem hiányzott a cigaretta.
- Nos, mint látom, Harry még mindig él, és egészen egészséges színe van. Ez arra utal, hogy jól telt az estéje. Ha már a napjai nem annyira. Akkor munkára. Ma egy egyszerűbb dologra térünk át. Cipőt le, és bemelegítünk.
Nem nagyon volt tekintettel Harry fájós karjára, de az izzasztó alapgyakorlatok után valami tényleg egyszerűbbre tértek át.
- A feladat a mágia koncentrálása egy adott pontba. Lehet ez akármi, később majd több ponton is működni fog. Koncentrálsz, és kilövellsz. Akkor leszek elégedett, ha a bokszzsák anélkül mozdul meg, hogy hozzáérnél. A zsák szétrobbantása, felgyújtása, vagy egyéb úton történő megsemmisítése nem játszik.
- Meg lehet ezt egyáltalán csinálni? - vonta fel a szemöldökét Harry.
- Minden további nélkül. Revy, kérlek, szemléltesd - állt odébb a kínai.
Revy vett pár nagy levegőt, és a levegőbe bokszolt. Rock fájdalmas arccal csapódott a tatamik közé.
- Én speciel a zsákon gondoltam - jegyezte meg rezignáltan Chang.
- Tényleg? No fene, hogy mik vannak...
A zsák kilendült.
- Semmi a dolog - vigyorgott Revy.
- Argh! - nyögött fel Rock a szőnyegek között.
Erősen kezdett az idegeire menni a dolog. Volt egy olyan sejtése, hogy megint megbántotta valamivel Revyt, aki persze véletlenül sem regélné el, mivel érdemelte ki a bosszúhadjáratot. Fájdalomtól zsibbadt testtel hevert a felgyűrődött tatamik fedezékében, és a plafont bámulta. Vajon mennyire lehetett okos dolog az a tegnapi, úgy egytől tízes skálán? A nyilvánvaló válasz mínusz ötszáz lett volna, de ha reálisabban nézi a dolgot, akkor azért pozitívban marad az érték. Elvégre Harry nem tiltakozott, és nem akarta utána békává változtatni. Vagy ki tudja, mi dívik az angol mágusoknál az ilyen esetekben. Egyáltalán, vannak-e ilyen esetek?
- Neeem! - mordult fel Chang. - Nem kell kapkodni. Energiát gyűjtesz, aztán lövelled ki a célpont felé. Enélkül sohasem fog menni. Kon-cent-rálj!
- Nyazs-gem! - felelte tagoltan Harry, és újra próbálkozott.
A zsák a kétszázadik ütésnél kilendült, és utána mindig. Ezek után a lábakat is bevetették, felváltva, majd gyors egymásutánban. Úgy látszott, Harry lassan kezd belejönni.
- Remek, akkor most pihensz egy kicsit. Revy, szemléltesd a fegyvereket. A fegyvereken!
Kétkezű kelletlenül odalépett az asztalhoz, és felvette Harry egyik választott fegyverét.
- Enfield Spitfire-L. Egyszerű, félautomata pisztoly. A hüvelykujjaddal lenyomod a reteszt, és kiveszed a tárat. Kilenc golyó fér bele. Ha kiürül, kiejted, és újratöltesz. Hagyod, hogy a padlóra essen. Könnyű, alumínium tár, ha a lábadra esik sem lesz semmi bajod, de lehetőleg ne légy olyan barom, hogy ráejtsd. Ha a tár a fegyverben van, hátrahúzod a závárt. Könnyű siklású, nem akad el sehol. Aztán visszaengeded, és hüvelyk- vagy mutatóujjal bekattintod a biztosítószeget. Aztán lősz mindenre, ami mozog. A fegyver belső alkatrészeit egytized milliméter vastag volfrámmal vonták be, így elég nagy az ellenállásuk a hővel szemben. Egymás után kétszáz lövést kellene leadnod vele, hogy a hő okozta deformitás gondot jelentsen. Kilenc golyójával ez huszonhárom tárat jelent gyors egymásutánban. Aligha viselsz majd ennyit valaha is. Tehát, ha elakad a tüzelés, az a hibás lőszer oka. Ha a csőben akadt el, a závár hátrarántásával kilököd, majd újra jön a biztosítószeg, és lősz tovább. Ha a tárban, akkor ki a tárral, és újat a helyére. Ennyi az egész. Most csináld utánam!
Talán, mert idegesítette Kétkezű stílusa, talán, mert elkapta a ritmust, talán, mert kezdte megérteni, hogy minél többet, és minél gyorsabban el kell sajátítania, Harrynek a második alkalommal sikerült az egész műveletet hiba nélkül végigcsinálnia.
- Elfogadható - jegyezte meg Revy, és ez tőle szinte dicséret volt. - Megvan még a lőtered hátul? - kérdezte Changot.
- Mégis, hová vittem volna?
Újra átvették az egészet, ezúttal a Comodóval is, majd elindultak hátra. Rock végre elérkezettnek látta az időt, hogy kimásszon a tatamik közül.
- Aggodalmas az arcod - kínálta cigivel Chang. - A fiú miatt van, ugye?
- Melyik miatt? - kérdezett vissza Rock.
- Ott a pont. Jobban megy neki, mint vártam. Persze, ez nem jelenti, hogy hamar belejön. Az ilyenbe nem lehet csak úgy belejönni. De ha már mennek az alapok, akkor csak a finomítások lesznek hátra. És azokkal jól áll. Persze kérdéses, hogy tud-e majd embert ölni.
- Azt hiszem, tud - szívott mélyet a cigiből Rock.
- Nem érted. Egy-egy embert megölni bárki képes ezen a földön, még Teréz anya is képes lenne rá. De aztán hazamész, és otthon megint a rendes ember vagy, talán elmész és kibeszéled magadból, hogy mi játszódott le benned. De tényleg ebben élni, minden reggel úgy kelni, hogy talán ma is megölök tíz embert, és akkor ez csak egy gyenge nap volt, az már egészen más tészta. Az durva dolog. Ahhoz lelkileg is betegnek kell lenni.
Rock megválaszolatlanul hagyta a dolgot. Így nem tudta elképzelni Harryt. Sokféleképpen igen, de így nem.
- Most akkor megvárjuk, amíg kiderül, hogy képes-e Revyhez hasonlóan embert ölni, vagy az első alkalommal agyonlövik? - pillantott Changra.
- Ettől azért nem tartok - paskolta meg a vállát a kínai. - Nem vállaltam volna a fiút, ha nem hinném, hogy minderre képes.
- Balalajka azt mondta, Harrynek nem kellene itt lennie. Már korábban beszélt valamennyit az amerikaiakkal folytatott ügyleteiről, és Harry a lehető legrosszabbkor jött Roanaprába.
- Aligha arra gondolt, ami valóban kialakulóban van, de volt igazság a szavaiban. Noahtól borsódzik a hátam. Nem tudom, miféle torzszülött lehet ez a gyerek, de még ahhoz képest is durva, amihez mi hozzászoktunk. Veleszületett természetességgel és könnyedséggel turkál mások fejében, és ez nagyon veszélyessé teszi. Csak akkor van esélyünk ellene, ha előbb agyonlőjük, minthogy turkálni kezdene a fejünkben. És ebben, bevallom, számítok Harryre.
A lőtérről lövések hallatszottak.
- Nem, nem, nem! Két kézzel! - kiabált Revy. - Jobbal a markolatot, ballal a jobb csuklót!
- Megint kezdik - sóhajtott Chang.
- Mi ebben olyan nehéz? Céloz, lő, korrigál, megint lő. Ennyi az egész, az istenit! Bimm-bumm! Nem kérhetek olyan sokat!
Másfajta lövések dörrentek.
- Bumm, bumm!
- Segítség! - kiáltott Harry.
Berontottak a lőtérre. Revy a padlóra célzott a pisztollyal. A Harry körül lévő lyukakra pillantottak.
- Ha az az idegbeteg gondolatod támadt, hogy a fegyverek másra valók, minthogy emberek életét oltsák ki velük, akkor arról most tegyél le - vigyorgott zordan. - A fegyvereket egyetlen okkal készítik és forgatják. Ezek nem pálcák, meg kisded hókuszpókuszok!
Harry arcán ideges rángás futott végig.
- Mi a baj, Kétkezű? - köhintett Chang.
- Még semmi! - pillantott rá a lány. - Még semmi. De ez a fafejű marha nem érti meg, hogy az, amire a fegyver csövével rámutat, vagy halott a következő pillanatban, vagy őt fogják megölni. Ezt még egy gyerek is fel tudja fogni!
- Itt, Roanaprában minden bizonnyal, ahogyan Chinatownban is. De tudtommal Angliában nem kell tizenévesen az életedért gyilkolnod - rázta a fejét Chang. - Nem mindenki olyan ember, mint te, Kétkezű.
- Nem hinném, hogy annyira más a kölyök, mint én. Embert ölni nem nagy kunszt, ha képes vagy meghúzni azt a kurva ravaszt. A kérdés csak az, képes vagy-e rá?
- Majd az leszek - mondta lesütött szemmel Harry.
- Én meg egyszer apácának állok. Sohasem fog menni.
Csalódottan lökte a pisztolyt a tokjába.
- Én nem vesződnék többet vele a helyedben, Chang. Gyerek ez még.
A golyó a feje mellett süvített el. Revy megállt, és lehajtotta a fejét.
- Nem lettél ettől bátor, ezt ugye tudod? Mert mellélőttél.
Rock jól látta a sötét mosolyt az arcán. Gyilkos vigyor volt ez, egy szörny mosolya, amikor ölni készül.
- Harry, vigyázz!
Revy mozdult, de Chang gyorsabb volt. A megperdülő lány veséjébe vágta a tenyerét, amitől az megbicsaklott, és a padlóra zuhant. Szikrák pattogtak a kínai ujjai között. Revy bőrén piros foltok maradtak.
- Imádsz heveskedni, ezt szeretem benned. Ám az, ahogy a dolgaidat intézed, nem tetszik. A kölyökre szükségünk van, és ezen nem változtathatsz, még ha nincs is ínyedre.
Hátracsavarta a lány kezét.
- Kedvellek, Kétkezű, de ha nem fogod vissza magad, én magam törlek össze, és aztán végignézem, ahogy lábadozol. Világos voltam?
- Miért veszíti el mindenki egyszerre a humorérzékét, ha a kölyökről van szó? - nyögött fel Revy. - Elmagyarázhatnád végre, hogy mitől olyan különleges!
- Ha kérdezned kell, akkor nincs értelme magyaráznom.
- Az én kezemet csavarod, baszod! Engem vágtál a padlóhoz, és zúztad le a vesém! Szóval regélj!
Chang válasz nélkül hagyta, és talpra rántotta.
- Fegyelmezd magadat. Lehet, hogy nem kellene tovább hagynom, hogy a fiúval foglalkozz.
- Nagyon is lehet. Mert még kárt tennék benne. Szándékosan.
Rock valamelyest megnyugodott. Revy megint fenyegette Harryt, de ezt már ismerte. Ha eddig eljutott, akkor lehiggadt.
- Erre még visszatérünk - húzta el a száját Revy. - Amúgy meg van jobb dolgom is, mint folyton pesztrálni a kölyköt - indult meg kifelé a lány. - Később találkozunk.
- Szavakkal alig mérhető szerencséd volt, Harry - lépett a fiú elé Chang. - Hogyan fejezzem ki magamat egészen pontosan?
Az ökle Harry gyomrába csapódott. A meggörnyedő testet megragadva megperdítette a fiút, és ügyelve arra, hogy a bal karjára érkezzen, a földhöz vágta.
- Egyvalamit jól mondott a Kétkezű. Ha mellélősz, ráadásul szándékosan, nem biztos, hogy lőhetsz másodszor is. Ez az ostobaság ára. Van az a hülye mondás, hogy aki karddal él, kard által hal, de az is meghal általa, aki életében a kezébe nem vette. Így jobban teszed, hogy ha már a kezedbe vetted, akkor használod is. Rendesen és rendeltetésszerűen. Értve vagyok?
- Igen - nyögte Harry a hasát fogva.
- Akkor ezt tisztáztuk - bólintott rá Chang. - Ha összekapartad magad, folytathatjuk.
Rock odatérdelt Harry mellé, hogy felsegítse, akit annyira lekötött a fájdalom, hogy ellenkezni is elfelejtett. Ahogy felállt, egy kicsit megtántorodott, és Rocknak kellett megtartania.
- Óvatosan - markolta meg erősebben a fiú kezét Rock.
- Köszönöm - lihegte Harry. - Ez sokkal nehezebb lesz, mint képzeltem. Nappal ti törtök az életemre, este meg az összes többi ember. Nem mondom, hogy nem kihívás, de azért kicsit sok.
- Majd megszokod - próbálta biztatni Rock.
- Erősen kétlem. - Harry lába megbicsaklott, majd összeesett.
Egyszerűen elvágódott volna a padlón, ahogy elvesztette az eszméletét.
- Nagyszerű - sóhajtott Rock. - Egyszerűen remek. Chang! Segítségre van szükségem! Mondom, segítséget kérek!
Közjáték: Insactum Captura
A hotel tetején enyhe szél borzolta a fiú kabátját. Alatta a várost a napfény forró takarója fedte be.
- Az édesapja nemrég telefonált, és beszámolót kért tőlem - szólalt meg mögötte Hessen.
- Ha nem tévedek, már nagyon türelmetlen és egyre idegesebb, mert nem oldottam meg a dolgot azonnal. Nem mutatja, de az. Az anyám pedig aggódik, és rávette apámat, hogy hívjon haza, amint veszélyessé válik a helyzet - mondta szárazon Noah. - Kétségbeejtő, hogy mennyire nem tudnak már meglepni. Az a nő viszont annál inkább. A szürke szemei mögött van valami, amitől az én érzékeim szinte sikoltanak. Csak egy közönséges katona, sok-sok fájdalmas emlékkel és kérges lélekkel, de ettől még nem több a hozzá hasonló ezreknél, akikkel már dolgom volt. És mégis, mégis, mégis! Az acélszürke szemei mögött egy embertelen szörny lakik, mélyen befészkelve magát az agy lágy szöveteibe. Éreztem a lüktetését, mint egy másik szívnek, és a tébolyát, ahogy nem emberi tekintetét felém fordította.
- Parancsolja, hogy megkíséreljük a likvidálását? - kérdezte Hessen.
- Megkísérelni. Milyen találó szó. Ha csak megkíséreljük, azzal nem érünk el semmit. Sikerülnie kell, mégpedig elsőre. És ehhez idő kell. Fel kell térképeznem ezt a nőt. Vonz, mert olyannyira hasonlít az elménk, és annyira riaszt, amit az agyában láttam. Nyomoztasson utána, de ezúttal alaposabban, mint elsőre. Sokkal veszélyesebb, mint a felszín mutatja.
- Parancsára.
- Volt még valami, amit az apám akart? Ideges mostanában. Anyám állapota lefoglalja az elméjét. Tart tőle, hogy hamarosan megözvegyül. Semmi kedvem végignézni - mondta inkább csak magának, mint Hessennek.
- Azt mondta, szükség esetén készenlétbe helyezett további csapatokat, hogy amint parancsolja, iderepülhessenek.
Noahnak voltak elképzelései, miféle embereket akar ideküldeni az apja. Augustus Lauras megfontolt ember volt, de ha az első terve kudarcot vallott, másodjára gyakran nyúlt a durva erőszakhoz.
- Neked is feltűnt, hogy mennyire védelmezik azt az angol gyereket? - tekintett le a tetőről. - Már látogatást tettem az elméjében, de túl jól védekezik ellenem ahhoz, hogy sokat megtudhassak. Egy kezdő aurorhoz képest túl sok figyelmet kap.
- Ha szabad emlékeztetnem, Voldemort…
- De nem kell - intette le Noah. - Voldemortról éppen eleget hallottam anyámtól. Rettegett tőle, mert megölte az unokatestvérét, és állítása szerint egy szörnyű ember volt. Sajnos előbb meghalt, minthogy összeakadhattam volna vele. De aligha hiszem, hogy volt olyan érdekes, mint az orosz parancsnoknő agyában megbúvó lény. Az már szinte nem is emberi. Márpedig emberből valami nem emberivé válni embert próbáló feladat, hogy mit ne mondjak. A középkori embereknek volt erre egy kifejezése. Insactum captura. Ma úgy mondjuk, démoni megszállottság, vagy szentségtelen kapcsolat. Ezért nem tudok hozzáférkőzni.
- Értettem - felelte Hessen, pedig dehogy értette. Noah sokszor a legkevésbé sem volt érthető a számára.
- Amíg nem szerzel nekem pontosabb információkat, nem támadhatunk. Addig is, hogy a szavaddal éljek, megkísérlek bejutni Harry elméjébe. Ha sikerül a kis angol barátunkkal ezt összehoznom, akkor elégedett lehetek. Onnantól kezdve minden sokkal könnyebben fog menni.
Eszébe jutott, ahogy Harry agyában kutatott, több zavaros emléket is talált a közelmúltból. Egy férfiról leginkább, akivel kapcsolatban az ifjú Harry nem tudta eldönteni, milyen érzéseket kellene táplálnia iránta. Olyan zavaros és intenzív érzések voltak ezek, hogy képes volt bennük kitapintani a másikat is. Rock - igen, ez volt a férfi neve. Roppant érdekesnek találta az egészet. Nem mintha baja lett volna azzal, hogy kinek milyen a nemi identitása, de azt jól tudta, hogy az olyanok, akik bizonytalanok egy ilyen fontos dologban, mindig sebezhetőbbek. És amit meg lehet sebezni, azt el is lehet pusztítani. Lehet, hogy ez a Harry-fiú ellenáll a direkt mágiának, de mihez kezd az álmai ellen intézett támadásokkal? Egy kísérletet biztosan megér a dolog. Ha eljő az éj, táncra kel az Álmok Tengerén, felkorbácsolja habjait, és mesét sző tajtékból és hullámokból. Mesét félelemről, vágyról, kéjről és kínról. Igazán érdekes kis mese lesz, annyi szent!
Tovább>>