Két különböző alkalom, amikor Ryo és Pi összevesztek (Aztán ki is békültek) -fordítás

[liliomfalevel]

Az iró: htenywg és az eredeti megtalálható itt.

Boldog szülinapot al ( eperlekvar ) drágám!!!! Tudom egy kicsit megkésve, de attól még szívem-lelkem  van benne. 
Marcsi ( marcsi568 ) nagyon szépen köszönöm a bétát és legközelebb, ha lesz majd valami egyszerűt találok jó? XD
Mint mindig a bipk -nek

Két különböző alkalom, amikor Ryo és Pi összevesztek (Aztán ki is békültek)

Egy

Pi túl sokat költ rá, mindenféle nevetséges és drága tárgyat megvesz neki, ami miatt Ryo néha kényelmetlenül érzi magát.

Tudta, hogy sokkal szerencsésebb a családi háttere miatt, mint Pi - nagy rokonsággal rendelkezett, és átlagos, bár működési problémáktól sem mentes család jutott neki, normális körülményekkel és hétköznapi gondokkal. Míg Pi, már 11 éves korára megtanulta azt, hogyan szeresse, és védje meg az édesanyját és húgát, megtéve értük bármit, így gondoskodva és támogatva mindkettőjüket. Ryo úgy nőtt fel, hogy része volt minden anyagi jószágban, nem szűkölködött bennük, míg Piről ez sajnos nem volt elmondható, így, most hogy megteheti, megvesz mindent, amit fiatalkorában a családja képtelen volt, és ez a képesség, hogy mindenfélével elhalmozhatja az embereket, nála a szeretet jele.

Ryót mégis kellemetlenül érintette mindez, mert úgy tűnt mintha nem tudná megengedni magának ezeket a cuccokat, ráadásul bűnösnek is érezte magát, mert nem szerette, hogy Pi ennyi pénzt áldoz rá, és persze azzal is tisztában volt, hogy ezek a dolgok sokkal többet jelentenek Pinek, mint neki, de nem tudta hogyan mondja ezt el barátjának.

Ez lesz az első Valentin Napuk együtt, és Ryo finoman megpróbálta megakadályozni, hogy Pi sokat költsön erre a nevetséges ünnepre. Mivel Pi különösképpen sokat sürgölődött, ami egyrészről Ryo szerint megnyerő volt, másrészről pedig erősen megkövtelte a türelmét. Ez az első Bálint Napuk együtt, viszont nem az első, hogy valakivel közösen töltötték, éppen ezért megértette a másik aggodalmát arra nézve, hogy semmi se tolja el ezt az alkalmat, hisz' vele már történt ilyen.

Mivel volt már ilyen vele azelőtt, tudta, hogy a legjobb tervek a legegyszerűbbek, így egész héten azt mondogatta Pinek, hogy csak mozduljanak ki valamerre, akár valami különleges helyre, ha szeretné, és pihenjenek; ez sokat jelentene, különösen azért, mert egy hete nem látták egymást.

"A Valentin Nap rettentően elüzletiesedett," mondta a telefonban a másiknak. "Amire a szerelmeseknek igazán szüksége van azon a napon: egymásra."
A Valentin napi boldogságomhoz csak annyi kell, hogy veled lehessek - írta Pinek, hiszen soha nem lenne képes ilyen dolgokat kimondani neki, a barátja pedig beleegyezett, hogy csak szobát foglaljanak.

Ám a Bálint Nap előtti éjjel Pi telefonált azzal a hírrel, hogy behívták egy sürgős felvételre másnapra. Folymatosan törtek elő belőle az újabb, és újabb bocsánatkérések, Ryo ritkán hallotta ennyire mérgesnek a munkája miatt, de úgy hangzott most közel áll ahhoz, hogy elátkozza a stábtagokat, a rossz időzítést, és úgy mindent.

"Hé," mondta lágyan a telefonba, ám Pi-ből özönlött a különböző hangok egyvelege, így újra megszólalt. "Hé. Hé."

Pi elhallgatott, s ő így folytatta mondandóját: "Minden rendben van, tényleg. Nem szükséges veled lennem holnap, hogy tudjam szeretsz."

Egy darabig csönd volt a vonalban, és csak Pi légzése tette bizonyossá, hogy még ott van a másik oldalon.

"Én is szeretlek, Ryo-chan," mondta végül, s mikor lerakta a telefont, Ryo furcsán megkönnyebbült.

Így, amikor másnap csengettek, és egy jó nagy csomagot tartottak elé, hogy írja alá; s mikor kibontotta egy ajándékként becsomagolt gitárt talált benne, teljesen felbőszült, mert Pi egy idióta.

Rögtön hívta is, s így kiáltott: "Mire volt ez jó?"

"Csak olyan rosszul éreztem magam, hogy töröltük a ma estét, és nem lehetek veled -"

"Nem a te hibád! Nem tehetsz róla! Nem kell gitárt venned azért, hogy kárpótolj."

"Miért ordítassz velem?"

"Én -"

"Ryo-chan," Pi hangja lehalkult és ijedtté vált. "Csak boldoggá akartalak tenni."

Ryo szíve úgy tűnt beleszakad a hirtelen jött bűntudatba. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Yamapi letette, s úgy tűnt már túl késő bármihez is.

Egy darabig csak üldögélt a kanapén és a gitárt nézte, majd visszahívta barátját. A másik majdnem azonnal felvette, amiből Ryo rögtön tudta, hogy ugyanúgy a telefont a kezében tartva üldögélt, ahogyan ő.

"Pi," mondta, mielőtt a másik megszólalhatott volna. "Nincs szükségem különböző tárgyakra tőled ahhoz, hogy boldog legyek."

"De mi mást tehetnék?"

"Minden amit tehetsz, hogy önmagad leszel."

"De ez vagyok én."

"Nem, ez nem igaz. Ez nem te vagy. Soha nem is voltál. Ne mondd ezt."

Odaát csönd volt, így vett egy nagy levegőt, majd nehezen így szólt: "Téged szeretlek, és nem a tárgyakat, amiket veszel nekem."

Még mindig csönd, és most Ryo egyáltalán nem tudta megmondani, vajon Pi ott van-e még.

"Pi?" Kockáztatta meg halkan, de Pi félbeszakította félig sóhajtva, félig kijelentve, "Én csak... Rettentően hiányzol, Ryo.""

Ryo erre becsukta szemeit, hiszen neki is nagyon hiányozott Pi, és most már egy kicsit meg tudta érteni, mért költ rá ennyit a másik. "Mikor végzel ma este?" kérdezte. Szinte látta maga előtt, ahogyan Pi fejét rázva válaszol, "Későn."

"Gyere ide, ha végeztél. Várni foglak," ígérte.

"Mit fogunk csinálni?" kérdezte Pi kétségekkel teli. "Nem akarom, hogy ilyen sokáig fent maradj miattam."

"Nem tudom" válaszolta az igazságnak megfelelően. "Talán főzők neked, vagy valami." Félig tréfált ugyan, de Pi nem nevetett, s így még őszintében folytatta, "Csak veled akarok lenni," és az elakadt légzéséből tudta, hogy ekkor Pi már értette.

*

Kettő

A Kurasagi forgatásának felénél Pi megbetegedett, de nem szólt róla senkinek. Ez teljesen kiakasztotta Ryót, hiszen rengetegszer figyelmeztette Pit, nehogy túldolgozza magát, és azt is látta, hogy egyre fáradtabb és fáradtabb lesz, de a másik teljesen figyelmen kívül hagyta a mondottakat.Egy este mikor felhívta őt, hiába bizonygatta a másik, hogy jól van, ő mégis hallotta a különösen tompa hangban a fáradtságot, és tudta, hogy Pi végül megbetegszik.

Pi mikor másnap felébredt a telefoncsörgésének hangjára, szörnyen nyomorultul érezte magát; összeragadt szemekkel meredt a kijelzőre - Ryo kereste.

"Pi!" Szólt bele a telefonba olyan hangon a másik, hogy Pi összerezzent. "Hol vagy? Otthon? Itt vagyok, nyisd ki az ajtót!"

"Menj el," nyögte Pi, de mégiscsak felkelt és odasétált a bejárati ajtóhoz, ám a szoba furcsán billegett körülötte.

Ryo hatalmas levegőt vett, amikor meglátta őt, majd mielőtt Pi felfoghatta volna mi történik, hátrébbnyomták, Ryo benyomult a lakásába, becsukta az ajtót, levette cipőit, majd felemelte őt. Tette mindezt Pi legnagyobb döbbentére, hiszen Ryo alacsonyabb volt nála, és egyáltalán nem gondolta, hogy ennyire erős lenne, amit el is mondott volna a másiknak, de a szavai teljesen összekuszálódtak.

Ryo egészen addig meg sem szólalt, míg le nem rakta az ágyra, csak ezután kezdte el lehordani, "Nem én lettem erősebb, te idióta, hanem sokat fogytál! Azt hittem, elég világos voltam, mikor figyelmeztettelek arra, hogy túlhajszolod magad. Erre azt kell hallanom, hogy elmentél leforgatni egy esős jelenetet, pedig lázas vagy. Mi a baj veled, Pi?"

Pi megpróbálta kinyitni a száját, hogy mondjon valamit.

"Vagy egy milliószor hívtalak, de nem vetted fel! Annyira aggódtam, hogy meghalsz, és senkinek sem tűnt volna fel, hogy mi történt egészen a jövő hétig, és belőled addigra már csupán rothadó csont-, és bőrkupac maradt volna! Pi, Pi, Pi, mit csináljak veled?" Ryo hangja olyan feszültségről árulkodott, ami bármelyik pillanatban szétrobbanthatja.

"Mintha csak az anyámat hallanám," krákogta Pi, próbálva szavaiba minél több szarkazmust csepegtetni, "Azon kívül, hogy ő soha nem üvöltözik velem, mikor beteg vagyok." Majd az ablak felé fordult, ahol ugyan éppen betűzött a nap, de csak így tudta Ryót figyelmen kívül hagyni, és arra késztetni, hogy elmenjen.

Amikor Ryo nem szólt semmit, megpróbált visszafordulni, de az izmai sikoltoztak a megerőltetés miatt, így inkább feladta, s álomba szenderült.

Amikor legközelebb visszanyerte öntudatát, hallotta ahogyan egy tálba finoman belecsepeg a víz, és azután érezte, hogy valamit levesznek a homlokáról, hogy rögtön azután, egy hűvösebbre cseréljék.
Kinyitotta szemét, s egy ajkát harapdáló Ryóval találta magát szemközt, aki éppen beleejtette a törülközőt a tálba; lefele nézve, így kerülvén el azt, hogy találkozzon tekintetük.

"Ryo-chan," szólt, s várta, hogy a másik ránézzen. "Ryo-chan, Ryo-chan," kinyújtotta a kezét, hogy megérinthesse Ryóét, amely az ölébe hullott.

Ryo ujjai megrándultak, úgy tűnt, mintha át akarták volna ölelni a másikéit, de ehelyett inkább így szólt, "Aludj tovább," majd felállt, és kisétált a szobából.

Pi szenvedett, de mégis küzdött a fejét, és a mellkasát uraló szorongató érzés ellen, de olyan fáradt volt, hogy újra visszazuhant az álmok birodalmába.

Amikor legközelebb felébredt, az ágya melletti asztalon egy letakart, de még meleg levessel teli tál várt rá. Sokkal jobban érezte magát, felült, bár így a törülköző leesett a homlokáról. Kinézve az ablakon látta, hogy már teljesen sötét van, és a lakásában is csend honolt. Kimászott az ágyából, majd kisétált a nappaliba, ahol a kanapén meglátta az ülő helyzetben alvó Ryót.

Rápillantott a legközelebbi órára, ami azt mutatta, hogy már kilenc óra van. Ryo rögtön ezután mozgolódni kezdett, majd felnézett, észrevette Pit és álmos hangon érdeklődni kezdett, "Mit csinálsz te itt? Menj visza az ágyadba, még mindig beteg vagy -" amikor is Pi megszakította azzal, hogy az ölébe ült, és megcsókolta.

"Mi a franc," szólalt meg szavaiba szeretet csempészve Ryo, mikor megtörték a csókot. "Át fogod adni nekem a baktériumaidat, te idióta!"

Pi csak mosolygott, karjait Ryo nyaka köré fonta, állát pedig Ryo vállába akasztotta, majd megszólalt gyerekes hangon, "Szeretlek, Ryo-chan~"

Ryo karjai rögtön köréfonódtak, majd kezei önkéntelenül is elkezdték simogatni Pi hátát. Majd mindent figyelembe véve, és a másikat ugratva így szólt: "Édesanyáddal is szoktál ilyet csinálni?"

Érezte, és hallotta is, ahogyan Pi felkuncogott válaszként, miközben a másik teljesen odasimult a nyakához, majd beleszippantott Pi képtelenül hosszú hajába, s sóhajtott egy nagyot a másik füle mögött, "Rettentően aggódtam érted."

"Igen, anya is mindig ezt mondja," dünnyögte Pi a bajsza alatt.

"Akkor ne tegyél többé semmi olyat, ami aggódásra készteti azokat, akik szeretnek," motyogta Ryo válaszként, Pi pedig ezt hallva megremegett, majd akkor is, amikor Ryo elkezdte apró csókokkal kényeztetni nyaka vonalát, majd elfordította fejét Ryo nyaka felé, és már csak sóhajtozni volt képes.