Ismét a vonaton alkoték...
Elkezdődött az új tanév, új diákok érkeztek az iskola falai közé. A felvételüket szigorú válogatás előzte meg. Elit iskola lévén nem kerülhetett be akárki. Fontos volt az elhivatottság, a fegyelem és a diszkréció. Ezek voltak a Valrois akadémia legfőbb alapelvei. Aki egyszer bekerült ide, az a tanulmányok végéig az iskola vendégszeretetét élvezi. Az új diákok hamarosan részei lesznek az itteni nagy és összetartó különleges családnak.
1. nap: az új diákok megismerkednek az intézmény épületeivel.
2. nap: ismerkedés az oktatókkal, a nevelőtanár kijelölése, a tanév rendjének ismertetése.
3. nap: tankönyv-, illetve felszerelés osztás.
4. nap: ismerkedés a tananyaggal (elméleti rész)
5. nap: ismerkedés a tananyaggal (gyakorlati rész)
Gyorsan híre ment az osztályban, hogy mi fog rájuk várni a hét utolsó napján. Már a felsőbb évesektől elterjedtek a hírek, és a tegnapi nap már a nevelőtanáruk is bejelentette: ezen a napon végre először testközelből láthatnak majd egy igazi, élő és lélegző vámpírt. Kivételes helyzetben tudhatják magukat, ugyanis az összes többi ilyen iskolában csupán csak félvérek vannak, a vámpírok halvány árnyékai csupán. Mindannyian izgatottak várták már azt a bizonyos órát, amikor megérkezik majd. Minden szív egyszerre dobbant hatalmasat, amikor váratlanul kopogtattak az ajtón. Nem tudták, hogy mire számítsanak, milyen is lesz majd, így a látvány talán kicsit csalódásként is érte őket. Egy férfi lépett be az ajtón, kezében vékony ezüstlánccal. A lánc végén egy bilincs volt, kecses, vékony csuklóra kattintva. A bőre majdhogynem márvány-fehér, mást nem is láttak belőle. Egyszerű, hétköznapi ruhát viselt, tornacipő, farmer és pulóver. A kapucni mélyen le volt húzva a szemére, így az arcát nem láthattál. Így elsőre pont ugyanúgy festett, mintha az utcáról hoztak volna be valakit. Nem volt benne semmi különleges, vagy félelmetes, sz idegen csupán alig néhány centivel, ha magasabb volt náluk.
- Ülj le! - mutatott a tanár a tábla elé készített székre.
Az idegen leült, a férfi pedig a lánc végét a tanár kezébe adta, majd távozott.
- Mi ez az elégedetlenség az arcokon? - nézett végig a diákokon - Tudjátok jól, hogy tökéletesen képesek elvegyülni közöttünk, és megtévesztik a tudatlanokat.
- Hány évesek vagytok? 15-16?
A hang hideg volt, akár a jég és a tudatuk mélyére hatolt, akár egy kés pengéje. A 12 arc egyszerre sápadt el, amikor rádöbbentek, hogy ez nem holmi közönséges átverés.
- Én öregebb vagyok, mint ti valaha is lesztek.
Felemelte a fejét, és egyenesen rájuk nézett. A kapucni a hátára hullott. Egy rövid szőke hajú lány volt, első ránézésre nem lehetett több 19-nél.
- Évszázadok óta halott vagyok, csak néhány évet éltem igazán. Az életemnek ti, emberek vetettetek véget! - fordította tekintetét hirtelen a tanár felé.
A tengerkék szemekben szikrázott a düh, egy pillanatra a diákok is megrezzentek a padokban. Halk csörgés törte meg a pillanatnyi csendet. A lányról lehullt a bilincs, elszakította a láncot. Egyetlen szemvillanás alatt magához rántotta az egyik első padban ülő fiút, a kezeit fél kézzel a háta mögé csavarta. A fiú szemében könnyek gyűltek össze, próbált erős maradni, de egész testében remegni kezdett, amikor megérezte nyakán a lány leheletét.
- Gyilkosok vagytok mindahányan. Ti vettétek el az életemet, miattatok kellett meghalnom!
Elővillantak a szemfogai, készen állt rá, hogy ott és azonnal átharapja a fiú torkát. A jelenet láttán a hátsó padban ülő lány hangosan felsikított. A fiú rángatni kezdte a satuként csuklóira fonódó kezet, de hasztalanul, csak erősödött a szorítás. Mindenki nyugtalan volt, a teljes kétségbeesés illata töltötte be a termet.
- Elég! - kiáltotta el magát végül a tanár.
Ekkor mintegy varázsütésre a vámpír elengedte a fiút. A lány ránézett a tőle alig néhány lépésre álló tanárra és nevetni kezdett.
- Azt hiszem ez egészen jól sikerült! - mondta nevetve.
- Be kell, hogy valljam igen. Rég volt már ilyen jó a műsor. - nyugtázta a tanár.
- Rövid, de annál velősebb. - küldött felé a lány egy vámpírmosolyt.
A padban ülők szemei elkerekedtek, egy-két diáknak még a szája is tátva maradt.
- Osztály, had mutassam be nektek Robint, az egyik ügyeletes vámpírunkat.
És akkor itt vészesen közeledett a végállomás és be kellett fejeznem a sztorit :(
Folyt.
1. nap: az új diákok megismerkednek az intézmény épületeivel.
2. nap: ismerkedés az oktatókkal, a nevelőtanár kijelölése, a tanév rendjének ismertetése.
3. nap: tankönyv-, illetve felszerelés osztás.
4. nap: ismerkedés a tananyaggal (elméleti rész)
5. nap: ismerkedés a tananyaggal (gyakorlati rész)
Gyorsan híre ment az osztályban, hogy mi fog rájuk várni a hét utolsó napján. Már a felsőbb évesektől elterjedtek a hírek, és a tegnapi nap már a nevelőtanáruk is bejelentette: ezen a napon végre először testközelből láthatnak majd egy igazi, élő és lélegző vámpírt. Kivételes helyzetben tudhatják magukat, ugyanis az összes többi ilyen iskolában csupán csak félvérek vannak, a vámpírok halvány árnyékai csupán. Mindannyian izgatottak várták már azt a bizonyos órát, amikor megérkezik majd. Minden szív egyszerre dobbant hatalmasat, amikor váratlanul kopogtattak az ajtón. Nem tudták, hogy mire számítsanak, milyen is lesz majd, így a látvány talán kicsit csalódásként is érte őket. Egy férfi lépett be az ajtón, kezében vékony ezüstlánccal. A lánc végén egy bilincs volt, kecses, vékony csuklóra kattintva. A bőre majdhogynem márvány-fehér, mást nem is láttak belőle. Egyszerű, hétköznapi ruhát viselt, tornacipő, farmer és pulóver. A kapucni mélyen le volt húzva a szemére, így az arcát nem láthattál. Így elsőre pont ugyanúgy festett, mintha az utcáról hoztak volna be valakit. Nem volt benne semmi különleges, vagy félelmetes, sz idegen csupán alig néhány centivel, ha magasabb volt náluk.
- Ülj le! - mutatott a tanár a tábla elé készített székre.
Az idegen leült, a férfi pedig a lánc végét a tanár kezébe adta, majd távozott.
- Mi ez az elégedetlenség az arcokon? - nézett végig a diákokon - Tudjátok jól, hogy tökéletesen képesek elvegyülni közöttünk, és megtévesztik a tudatlanokat.
- Hány évesek vagytok? 15-16?
A hang hideg volt, akár a jég és a tudatuk mélyére hatolt, akár egy kés pengéje. A 12 arc egyszerre sápadt el, amikor rádöbbentek, hogy ez nem holmi közönséges átverés.
- Én öregebb vagyok, mint ti valaha is lesztek.
Felemelte a fejét, és egyenesen rájuk nézett. A kapucni a hátára hullott. Egy rövid szőke hajú lány volt, első ránézésre nem lehetett több 19-nél.
- Évszázadok óta halott vagyok, csak néhány évet éltem igazán. Az életemnek ti, emberek vetettetek véget! - fordította tekintetét hirtelen a tanár felé.
A tengerkék szemekben szikrázott a düh, egy pillanatra a diákok is megrezzentek a padokban. Halk csörgés törte meg a pillanatnyi csendet. A lányról lehullt a bilincs, elszakította a láncot. Egyetlen szemvillanás alatt magához rántotta az egyik első padban ülő fiút, a kezeit fél kézzel a háta mögé csavarta. A fiú szemében könnyek gyűltek össze, próbált erős maradni, de egész testében remegni kezdett, amikor megérezte nyakán a lány leheletét.
- Gyilkosok vagytok mindahányan. Ti vettétek el az életemet, miattatok kellett meghalnom!
Elővillantak a szemfogai, készen állt rá, hogy ott és azonnal átharapja a fiú torkát. A jelenet láttán a hátsó padban ülő lány hangosan felsikított. A fiú rángatni kezdte a satuként csuklóira fonódó kezet, de hasztalanul, csak erősödött a szorítás. Mindenki nyugtalan volt, a teljes kétségbeesés illata töltötte be a termet.
- Elég! - kiáltotta el magát végül a tanár.
Ekkor mintegy varázsütésre a vámpír elengedte a fiút. A lány ránézett a tőle alig néhány lépésre álló tanárra és nevetni kezdett.
- Azt hiszem ez egészen jól sikerült! - mondta nevetve.
- Be kell, hogy valljam igen. Rég volt már ilyen jó a műsor. - nyugtázta a tanár.
- Rövid, de annál velősebb. - küldött felé a lány egy vámpírmosolyt.
A padban ülők szemei elkerekedtek, egy-két diáknak még a szája is tátva maradt.
- Osztály, had mutassam be nektek Robint, az egyik ügyeletes vámpírunkat.
És akkor itt vészesen közeledett a végállomás és be kellett fejeznem a sztorit :(
Folyt.