[FanFic] Viharcseppek
Elkészültem a Viharcseppek sorozat második történetével is :)
A napokban néztem végig a Maou c. doramát, ami után közvetlenül jutott eszembe ez a kis szösszenet. Igazából története nincs, csak egy kis pillanatkép Ohmiya főszereplésével :)
Kellemes olvasgatást hozzá <3
1. Csepp - Vihar a strandon
Maou
Szereplők: Ninomiya Kazunari, Ohno Satoshi
Verzió: Normál
Helyszín: Ohno lakása
Szavak száma: 537
Hallgatott zene főként: Truth
Rövid történet: Igazából még az is erős túlzás, hogy rövid történet, mert körülbelül semmi története nincs ennek a kis szösszenetnek :’D Nino megint megnézi a Maou-t, mire végez vele, Ohno már alszik - ez pedig a legkevésbé sem érdekli a fiatalabbat.
2. Csepp - Maou
Addig várt, míg a DVD apró kattanással, a tévé képernyő pedig sötétbe borulással jelezte, hogy valóban a végére ért az utolsó epizódnak is.
Először csak ült, az ölében összekulcsolta az ujjait és lassan pislogott egyet.
Hiába látta már kétszer az egészet, elejétől a végéig, annyira nagyon tökéletesnek tartotta. Az csak külön örömmel töltötte el, hogy egy egészen parányi szerepet ő is kapott ebben, a részese lehetett, illetve azt sem könyvelte el hátrányként, hogy a sorozatot igazán megkoronázó személyek egyikéhez nagyon is sok köze volt.
Felkelt a kanapéról és megdörzsölte a karját.
Hogyan lehet valami ennyire tökéletes? Igazából egyszerű. Egy mögötte álló, tökéletes valakinek köszönhetően. Nem volt épp szép, ám a határtalan büszkeség mellett egyfajta elégedettség is eltöltötte - hiszen senki másnak nem adatott meg az, ami neki. A lehetőség és a jog, hogy ennyire nagyon közel legyen… az ördöghöz.
Zokniba bújtatott lábai semmiféle zajt nem keltettek a béke csöndjébe burkolózott lakásban, míg eljutott a hálószoba csukott ajtajáig. Lassan, óvatosan nyomta le a kilincset, majd hasonló módon nyitotta résnyire az ajtót.
Apró mosollyal vezette végig tekintetét az ágyban fekvő test vonalán.
Mindene olyan tökéletes volt. És mindene az övé volt.
A néhány hónapja közösen vásárolt bútordarabhoz lépdelt, aztán felmászott rá, végül be a takaró alá az alvó férfi mögé. Kényelmesen elhelyezkedett, egyik kezét a melegítőnadrágba bújtatott combra csúsztatta, a másikkal elnyúlt a feje fölé.
Nem is gondolkozott azon, hogy megállítsa magát: ajkait párja tarkójának puha bőrére simította. Egyszer, majd még egyszer, és még néhányszor. Nem tudott betelni az érintésével, az orrát kitöltő illattal, azzal a kellemes meleggel.
- Uhm…
A halk mormogás sem késztette megtorpanásra, ami megtörte a teljes némaságot. Ujjai felsiklottak a férfi meztelen oldalán, csókjai pedig már a nyakának ívénél jártak.
Ohno Satoshi rendszeresen ébredt ilyesfajta orv támadásokra, de általában csak reggel. A legkevésbé sem értette, mi történik, hiszen még sötét volt.
- Nino…
Verbális válasz nem, forró lehelet az arcára viszont érkezett, amit aztán egy puszi követett a szája sarkába.
- Nino - próbálkozott ismét.
- Hm?
- Mit csinálsz?
- Meggyőződöm róla, hogy tényleg élsz még.
Ohno tapasztaltabb volt már annál, mint hogy élből hülyének nézze a fiatalabbat ezért a válaszért.
- Értem. És miből gondoltad, hogy meghaltam?
- Túl jó színész vagy, Oh-chan.
Nino finom csücsörítése és vádló pillantása fogatta a másikat, mikor megfordult a férfi (fél)ölelésében. Álmossága ellenére halványan elmosolyodott.
- Te is remek színész vagy.
- Tudom. - Ohno nem tudott a válaszhoz mérten eléggé rezignáltan nézni. - De erre a szerepre te voltál a tökéletes választás. Ha nem lenne praktikusabb, hogy az esetek többségében ruha nélkül legyél, elvárnám, hogy egész nap ingben és öltönyben flangálj - mormolta lehunyt szemmel.
Tizennyolc másodperces csend következett.
- Már megint Maou-t néztél?
- A pontos megfogalmazás az lenne, hogy téged néztelek.
- Mindenki sokat dolgozott rajta.
- De nekem te tetszel benne a legjobban - fúrta az arcát Ohno sötét tincseibe Nino. Elégedetten szívta be a puha haj epres sampon illatát, majd hasonló elégedettséggel csúszott lejjebb és nyomott csókot a férfi szájára. - Az én rossz jófiúm.
- Jobb, mint a rossz rosszfiú - felelte lehunyt szemmel az idősebb.
Nino szemöldöke a homlokáig szaladt a revans, de nem szólt semmit, csak ő is becsukta a szemét. Arra jutott, hogy a továbbiakban nem szabad hagynia, hogy Jun ennyi időt töltsön az ő ördögével.
A napokban néztem végig a Maou c. doramát, ami után közvetlenül jutott eszembe ez a kis szösszenet. Igazából története nincs, csak egy kis pillanatkép Ohmiya főszereplésével :)
Kellemes olvasgatást hozzá <3
1. Csepp - Vihar a strandon
Maou
Szereplők: Ninomiya Kazunari, Ohno Satoshi
Verzió: Normál
Helyszín: Ohno lakása
Szavak száma: 537
Hallgatott zene főként: Truth
Rövid történet: Igazából még az is erős túlzás, hogy rövid történet, mert körülbelül semmi története nincs ennek a kis szösszenetnek :’D Nino megint megnézi a Maou-t, mire végez vele, Ohno már alszik - ez pedig a legkevésbé sem érdekli a fiatalabbat.
2. Csepp - Maou
Addig várt, míg a DVD apró kattanással, a tévé képernyő pedig sötétbe borulással jelezte, hogy valóban a végére ért az utolsó epizódnak is.
Először csak ült, az ölében összekulcsolta az ujjait és lassan pislogott egyet.
Hiába látta már kétszer az egészet, elejétől a végéig, annyira nagyon tökéletesnek tartotta. Az csak külön örömmel töltötte el, hogy egy egészen parányi szerepet ő is kapott ebben, a részese lehetett, illetve azt sem könyvelte el hátrányként, hogy a sorozatot igazán megkoronázó személyek egyikéhez nagyon is sok köze volt.
Felkelt a kanapéról és megdörzsölte a karját.
Hogyan lehet valami ennyire tökéletes? Igazából egyszerű. Egy mögötte álló, tökéletes valakinek köszönhetően. Nem volt épp szép, ám a határtalan büszkeség mellett egyfajta elégedettség is eltöltötte - hiszen senki másnak nem adatott meg az, ami neki. A lehetőség és a jog, hogy ennyire nagyon közel legyen… az ördöghöz.
Zokniba bújtatott lábai semmiféle zajt nem keltettek a béke csöndjébe burkolózott lakásban, míg eljutott a hálószoba csukott ajtajáig. Lassan, óvatosan nyomta le a kilincset, majd hasonló módon nyitotta résnyire az ajtót.
Apró mosollyal vezette végig tekintetét az ágyban fekvő test vonalán.
Mindene olyan tökéletes volt. És mindene az övé volt.
A néhány hónapja közösen vásárolt bútordarabhoz lépdelt, aztán felmászott rá, végül be a takaró alá az alvó férfi mögé. Kényelmesen elhelyezkedett, egyik kezét a melegítőnadrágba bújtatott combra csúsztatta, a másikkal elnyúlt a feje fölé.
Nem is gondolkozott azon, hogy megállítsa magát: ajkait párja tarkójának puha bőrére simította. Egyszer, majd még egyszer, és még néhányszor. Nem tudott betelni az érintésével, az orrát kitöltő illattal, azzal a kellemes meleggel.
- Uhm…
A halk mormogás sem késztette megtorpanásra, ami megtörte a teljes némaságot. Ujjai felsiklottak a férfi meztelen oldalán, csókjai pedig már a nyakának ívénél jártak.
Ohno Satoshi rendszeresen ébredt ilyesfajta orv támadásokra, de általában csak reggel. A legkevésbé sem értette, mi történik, hiszen még sötét volt.
- Nino…
Verbális válasz nem, forró lehelet az arcára viszont érkezett, amit aztán egy puszi követett a szája sarkába.
- Nino - próbálkozott ismét.
- Hm?
- Mit csinálsz?
- Meggyőződöm róla, hogy tényleg élsz még.
Ohno tapasztaltabb volt már annál, mint hogy élből hülyének nézze a fiatalabbat ezért a válaszért.
- Értem. És miből gondoltad, hogy meghaltam?
- Túl jó színész vagy, Oh-chan.
Nino finom csücsörítése és vádló pillantása fogatta a másikat, mikor megfordult a férfi (fél)ölelésében. Álmossága ellenére halványan elmosolyodott.
- Te is remek színész vagy.
- Tudom. - Ohno nem tudott a válaszhoz mérten eléggé rezignáltan nézni. - De erre a szerepre te voltál a tökéletes választás. Ha nem lenne praktikusabb, hogy az esetek többségében ruha nélkül legyél, elvárnám, hogy egész nap ingben és öltönyben flangálj - mormolta lehunyt szemmel.
Tizennyolc másodperces csend következett.
- Már megint Maou-t néztél?
- A pontos megfogalmazás az lenne, hogy téged néztelek.
- Mindenki sokat dolgozott rajta.
- De nekem te tetszel benne a legjobban - fúrta az arcát Ohno sötét tincseibe Nino. Elégedetten szívta be a puha haj epres sampon illatát, majd hasonló elégedettséggel csúszott lejjebb és nyomott csókot a férfi szájára. - Az én rossz jófiúm.
- Jobb, mint a rossz rosszfiú - felelte lehunyt szemmel az idősebb.
Nino szemöldöke a homlokáig szaladt a revans, de nem szólt semmit, csak ő is becsukta a szemét. Arra jutott, hogy a továbbiakban nem szabad hagynia, hogy Jun ennyi időt töltsön az ő ördögével.