[Fanfic] Aduász | Tizenkettedik fejezet
Cím: Aduász
Író: jarithka
Fandom: Marvel/Avengers
Párosítás: Loki/Tony, mellékpárosként Natasha/Clint várható
Típus: multichapter
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetések: az összes fejezetre vonatkozóan erőszak, trágár beszéd, nem kevés vér, kínzás
Szószám: 6786
Történet: Öt hónap telt el azóta, hogy Manhattan a Chituri és Loki támadásának áldozatává vált. Mindenki azt hitte, hogy ezzel vége, mert vége is kellett volna legyen, Asgard Thor személyében a szavát adta erre. Aztán egy váratlan napon Loki visszatér, de egyáltalán nem úgy, ahogy a Bosszúállók várták volna.
Ajánlás: Azt hiszem, ezt mindenkinek ajánlom, aki lát egy kis fantáziát ebben a párosban :)
Megjegyzés: Újabb +18-as fejezet, nem kevés csúszással, de legalább most már egész végig tudom, hogyan akarom megírni, nincsenek kitöltésre váró lyukak, mint eddig :D Jó olvasást!
Tizenkettedik fejezet - Vihar előtti csend
- Ki kell szednünk belőle, hogy miért jött ide - jelentette ki Clint, amint mindenki abbahagyta a nyüzsgést, és az igencsak lelakott konyha falai között már csak a szekrénysornak szegezett lény morgása nyújtott ellenfelet a csöndnek. Amíg a többiek ideértek, Thor kivételével, és Tony keresett magának egy konyharuhát, amit a vérző homlokára nyomhatott, az a valami megpróbált visszaváltozni Furyvá, de csak félig sikerült neki, úgyhogy most egy torz, sem emberre, sem más lényre nem hasonlító gnóm vicsorgott rájuk, viszont egy szót sem szólt. Annak ellenére, hogy Stark tisztában volt vele, tud beszélni, még eredeti alakjában is.
Valószínűleg az érintette érzékenyen, hogy képtelen volt megszabadulni Barton nyílvesszőitől, amik fogságban tartották. A speciális fegyverek nem fából vagy hasonló törékeny anyagból készültek.
- Én még mindig azt mondom, hogy gyújtsuk fel - mormogta Tony. Hasogatott a feje, és őszintén szólva, kezdett kilenni a hócipője azzal, hogy állandóan őt találta meg mindenki. Először a váll lövés, aztán az incidens Hulkkal, majd Thor, most pedig ez a nagyra nőtt E.T.
- Megette Furyt - szólalt meg Steve, mindkét szót kellőképp kihangsúlyozva. - Állításod szerint pedig tud beszélni.
- Akkor megkínálom egy doboz sörrel - érkezett a gúnyos válasz. - Hátha beszédesebb lesz azután, és el is hiszed nekem.
- Megtennétek, hogy bármi is legyen a gond köztetek, félrerakjátok egy kicsit? - kérdezte Natasha téve egy lépést előre. Mikor minden férfi szem rá szegeződött, folytatta. - Itt van egy nem evilági lény, ami megölte a SHIELD igazgatóját, és kis híján még valakit közülünk, ti pedig a farkatokat méritek össze ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnátok. - Clintben volt legalább annyi tisztesség, hogy féloldalasan elfordult, mielőtt hagyta az arcára kúszni a kikívánkozó vigyort. - Legalább neked lehetne több eszed, Steve - tette hozzá a vörös, bár jóval kedvesebben.
Rogers vett egy mély levegőt, majd bólintott.
- Igazad van.
Tony nem mondott semmit. Akkor sem fog bocsánatot kérni, ha nyilvánvalóan kellene. Nem érdekelte, hogy nem tett semmit azért, hogy Steve-vel rendbe jöjjenek a dolgok köztük, mert úgy sem tudott volna olyat mondani, ami kellőképpen megfelelt, vagy kiengesztelte volna a kapitányt.
- Talán meg kéne vizsgálnom - köszörülte meg a torkát Bruce, és vetett egy pillantást a váratlan vendégükre, aki összeszűkült szemekkel, pislogás nélkül meredt vissza rá. - Ha úgy sem mond semmit…
- Nem nagyon hiszem, hogy a felboncolása előrébb vinne minket, doki - mondta a mesterlövész. - Emellett én nem mennék a közelébe sem. Nézd meg, keresztüllőttem a fejét, és még sincs semmi baja. Amíg nem tudjuk kinyírni, felvágni sem nagyon kellene.
- Talán, ha…
Tony lehunyta a szemét.
Ez az egész kezdett kicsúszni a kezükből. Steve-nek ebben igaza volt. Olyasmi előtt álltak, amit nem tudtak kezelni, ráadásul azzal, hogy Fury eltűnéséből hivatalos halálhír lett, az is kiderült, hogy irányítás nélkül maradtak. Igaz, hogy egymás haját sosem fonták be a férfivel, de még ő is tisztában volt vele, hogy Fury találta ki ennek a szövetségnek az alapját, és ő volt az, akiben volt annyi keménység, hogy összefogja őket.
A milliomos nem kételkedett abban, hogy nem egy remetével volt dolguk, a rá támadó lénynek bizonyára voltak társai, akik ha nem is nyertek volna el egy Nobel-díjat, nagy valószínűséggel egy idő után keresni fogják a hiányzó haverjukat.
Nem tudták, mivel álltak szemben, még abban sem lehettek biztosak, hogy egymással képesek lesznek dűlőre jutni.
Thor egyáltalán nem csöndes érkezésére kapta csak fel a fejét, és döbbent rá, hogy gyakorlatilag az egész szóváltásról lemaradt, ami Rogers, Banner, Barton és Natasha között lezajlott.
- Odakint minden rendben - biztosította őket a szőke félisten, mielőtt a tekintete a lényre esett volna. Az arca zavarodottságot tükrözött. - Ez a teremtmény támadott Tony Starkra?
- Ez - biccentett Clint a kérdező mellé sétálva. Elképesztő volt a magasságkülönbség kettőjük között. Bár Thor mellett szinte majdnem mindenki aprónak tűnt. - Nem ismerős esetleg? Egy régi zsúrról vagy valami?
Thor megrázta a fejét.
- Én magam nem találkoztam még hasonlóval sem, de a tapasztalataim nem túl gazdagok. Kevés időt töltök Asgardon kívül, mióta… Nos, mióta meghiúsult a koronázási szertartásom.
Tony nem akarta elhinni, hogy ez az információ csak őt és Bruce-t lepte meg, pedig a többiek arckifejezését elnézve, mégis ez volt a helyzet.
- Meghiúsult a koronázási szertartásod? - kérdezte a professzor egyszerre meglepetten és sajnálatot éreztetően.
- Volt koronázási szertartásod? - jött Stark hökkent kérdése, miközben leeresztette a homloka elől az anyagot, amivel eddig a vérzés elállításán dolgozott. Mivel nem érzett további nedvességet a bőrén, gyanította, hogy sikeres volt ez a próbálkozás. - Már bocs, de azt hittem, hogy az egész hajtépés Loki és közted arról szó, hogy ki legyen a király a szivárványszínű trónon.
Megfogalmazását tekintve még mindig nem a legtökéletesebb, ám ezúttal senki sem rótta fel neki a dolgot, még Steve sem. Thor ugyan egy rosszalló pillantással méltatta, azonban ennek ellenére is válaszadásra nyitotta a száját.
- Én vagyok az idősebb és mindig is engem akart apánk a trónra. Mindketten hercegek voltunk, és én sosem tekintettem magam jobbnak Lokinál… - Thor arcán látszott, hogy ez vagy nem egészen így volt, vagy pedig érezte, hogy a saját részéről sántít a dolog. - Nem álltam még készen, mikor elérkezett a koronázási szertartás. Gőgös voltam, ostoba és tapasztalatlan. Azt gondoltam, hogy a cím és korona csak játékszerek, és hogy harccal mindent megoldhatok. Loki bölcsebb volt nálam és látta azt, hogy nem lennék még jó király, de… nem úgy oldotta meg a dolgot, ahogy kellett volna. Én pedig túlságosan vak voltam, hogy észrevegyem, szenved mellettem.
Ahogy a szőke mindezt elmesélte, Tony előtt valahogy megjelent az egész. Egy fényes palota, csillogás, gazdagság és mindennek a birtokosa Thor, aki lehet, hogy nem volt a legtökéletesebb választás akkor a trónra, de minden megvolt benne, ami ahhoz kellett, hogy az legyen. Az arany hajzuhatag, a kék szempár, a daliás kiállás, a fizikai termet, a gondolkozásmódja. És Tony látta mögötte a fekete hajú, vékony fiút is, akinek a zöld szeme telve van irigykedéssel és csodálattal - mert csak abban tudsz akkorát csalódni, hogy aztán gyűlöld, akit csodáltál, akit szerettél.
Tony sosem látta még olyan emberinek a félistent, mint abban a pillanatban. Ez a félnótás tényleg szerette az öccsét, aki kizárt, hogy megbocsátatott volna neki, mert azzal egy újabb csalódást kockáztatott volna meg.
- Loki - köszörülte meg a torkát Thor, mikor senki sem szólalt meg - rengeteg időt töltött könyvek között. Sokkal jobban szeretett új ismereteket szerezni, mint fegyvert forgatni vagy odakint tölteni a szabadidejét. És mielőtt megtámadta volna a Földet, hosszú időre eltűnt a világaink között.
- Tehát Lokit kellene megkérdeznünk arról, hogy mi lehet ez - rövidítette le a dolgot Natasha. Thor bólintott.
Clint semmitmondó arckifejezéssel nézett Tonyra.
- Itt a te időd, gerlice.
- Ne keverj a fajtársaiddal!
Steve közéjük lépett, ami megakadályozta Bartont abban, hogy megpróbálkozzon valamiféle visszavágással, viszont pár pillanatig nem mondott semmit, tűnődő arccal bámulta a padlót. Majd megemelte a fejét.
- Szerintem át kellene adnunk Lokinak.
- Ezt mondtuk mi is az előbb, Steve - erősítette meg Bruce.
- Nem, nem - rázta meg a fejét, mielőtt a tekintete végigsiklott volna mindenkin a helyiségben. - Úgy értem, adjunk neki szabad kezet.
Tony összeráncolta a homlokát.
- Azt mondod, hogy akár kínozza is meg azért, hogy megtudjunk valamit?
- Azt - felelte Rogers, miközben karba tette a kezét a mellkasa előtt. - Nézzétek, nem vagyok erre büszke, egyáltalán nem szeretem az erőszakot, de… Rohamosan fogy az időnk, Lokinál többet pedig valószínűleg senki nem tud ezekről a lényekről. Ráadásul azok után, amit vele tettek, nem hiszem, hogy nagyon ellenkezne a feladatot illetően.
Tony megborzongott.
Nem, ebben erősen kételkedett. Jól emlékezett még arra, amit Loki mondott neki a kínzásokról.
---
A Kapitánynak lett igaza a végén. Loki egyáltalán nem visszakozott, mikor Tony és Thor megkeresték a kéréssel, hogy próbáljon meg kiszedni a lényből valamit. Tony nem tudta eldönteni, hogy mindez azért történt, mert a félisten is tisztában volt vele, hogy közös érdekük minél többet megtudni, hiszen alapvetően Loki skalpjára pályáztak, vagy csak valami perverz élvezet hajtotta, amit a bosszúvágy táplált mélyen belül. Esetleg mindkettő, különösen, ha figyelembe vették, hogy Thor rukkolt elő a kéréssel.
Tony szavakkal le sem bírta írni azt a bárgyú mosolyt, ami Thor ajkaira költözött, miután pár másodperces hallgatás-gondolkozás után Loki rábólintott, és nem fűzött egyetlen gúnyos megjegyzést sem ahhoz, hogy nekik esetleg túl gyenge a gyomruk ehhez.
Az egész család tiszta zizi. Ha a sógorom mellett az anyósom és az apósom is ilyen lesz, nem fogjuk gyakori programmá tenni a vasárnapi ebédeket - gondolta hüledezve.
Loki úgy vigyorgott rá, mintha minden gondolatát hallotta volna.
Tony a másik férfi rendelkezésére nyújtott egy vastag üvegű, majdnem törhetetlen kamrát, amit alapvetően sugárzással és nukleáris anyagokkal kapcsolatos vizsgálatokra használt, amikor használt. Már évek óta nem volt üzemben, mert semmire sem kellett neki. Ennek beépített szellőztetése volt, vagyis amennyiben bezárták, Loki akkor sem fulladt volna meg. Bár mágiával nyilván ezt is meg tudta volna oldani.
Clint és Natasha elmentek, hogy szóljanak a SHIELD-nél az alvezetőknek, hogy végre megtudták, mi történt az igazgatóval, Steve pedig a nemzeti gárdával és a rendőrséggel próbált meg életképes kapcsolatot létesíteni, ami Tony szerint felesleges időpocsékolás volt, mert a zsernyákokat, ameddig nem történt valami konkrét, mondjuk a fejükre robbantak a felhőkarcolók, addig a legnagyobb problémájuk abból állt, hogy nincs vaníliás csokis, csak csokis vaníliás fánk a helyi pékségben. Mindenesetre Rogers tisztjének tekintette, hogy időben felkészüljenek egy esetleges evakuálásra is. Senki sem szerette volna kétszer ugyanazt megélni.
Így hárman maradtak, Thor, Bruce és Tony. Előbbi közvetlenül a kamránál várakozott és figyelt, készen rá, hogy berontson, ha bármi rosszul sülne el. Tony és Bruce az irányítóteremben maradtak. Stark nem tudott volna mit tenni a páncélja nélkül, Banner pedig nem akart semmit sem tenni, az látszott a legegészségesebbnek. Emellett szabályozniuk kellett a szerkezet működését.
- A kamrában mérhető még egy kis sugárzás - dörmögte Bruce, mikor végignézett az összes kijelzőn.
- Elhanyagolható mennyiség - vonta meg a vállát a másik férfi. - Különben sem hiszem, hogy Lokinak bármennyit ártana. Bár jövök neked egy sörrel, ha kihullik a haja pár nap múlva.
Bruce mosolyogva megcsóválta a fejét.
Tony a mikrofonért nyúlt. Megkocogtatta a fejét, mielőtt beleszólt.
- Kezdheted.
Loki eddig a több biztonsági retesszel lezárt ajtónak dőlve állt, karba tett kézzel, ennek hallatán viszont felemelte a fejét és lassan mosolyra húzta vékony ajkait.
A vele szemközt félig fekvő, félig ülő helyzetben lévő lény szeme annyira összeszűkült, hogy a lila írisz éppen csak látszott. Talán Barton nyílvesszői nem ölték meg, viszont kétségkívül lelassították őt, majdhogynem mozgásképtelenné tették. Mondjuk Tony azt is megkockáztatta, hogy Loki bájossága volt rá ilyen hatással.
A konyhából Loki teleportálta magával. Így volt a legegyszerűbb mozgatni annak veszélye nélkül, hogy megszökjön.
- Hiba volt ide jönnöd - mormolta halkan a fekete hajú, szikár férfi megtéve pár határozott és lusta lépést a kamra másik felében kuporgó valami felé. - Hiba volt kezet emelnetek rám.
- Sikoltoztál asgardi! - köpte a szavakat a lény lekicsinylően, megremegő testtel. A formátlan, gyurmaszerű végtagok gyakorlatilag reszkettek, és még mindig képtelenül az alakváltásra, hol Fury vonásai váltak dominánssá, hol az eredeti alakja, amit nem lehetett sokkal szebb a mostaninál.
Ezúttal Loki volt az, aki összeszűkítette a szemeit.
- Ó, ne aggódj. Te is fogsz. Ameddig el nem mondod, amit tudni akarok.
- Mind megdöglötök - sziszegte válaszul.
- De azt te már nem fogod megérni - felelte Loki, miközben az arcvonásai egyik pillanatról a másikra kisimultak. Egyetlen érzelem sem tükröződött a már-már szép arcról, ami éppen elég ideig lekötötte Tony figyelmét, hogy ne tudja követni a mozdulatot, amivel Loki megragadta a lény egyik megdagadt, húsos csuklóját, majd a következő pillanatban a kamrának azt a falát, amire az éppen beállított kamera rálátott, elöntötte a vér.
A felhangzó üvöltés elérte, hogy Bruce székestül kicsit hátrébb pozícionálja magát, de még Tony is összerezzent.
A foglyuk már a padlón hevert és artikulátlanul üvöltött, egészen addig, míg Loki rá nem taposott a sérült karjára. Azután már csak a nyöszörgését lehetett a hangszórókból kivenni.
A félisten lassan lehajolt hozzá.
- Elmondod, amit tudni akarok - mormolta -, vagy a másik kézfejed következik. Szerencsére tudom, hogy ebbe nem halsz bele, de hidd el, tudok olyan fájdalmat okozni, amit nektek nem sikerült nekem. Ugyanis veletek ellentétben… én tudom, hol a ti gyengepontotok - sziszegte, mielőtt olyan mozdulatot tett a lábával, mintha egy csikket nyomott volna el. Mindezt a szörny sérült csuklóján.
Tony elfordult a képernyőktől. Éppen elég volt hallani a kiabálásokat és a kínokkal teli szűkölést, inkább nem akarta végignézni. Így is túl sokat látott.
Bruce is sápadtabbnak tűnt a szokásosnál.
- És te ezzel az alakkal…?
Tony felemelte mindkét kezét és látványosan megmozgatta az ujjait.
- Lepedő-akrobatika közben nem művelt ilyeneket.
- Eddig is tudtad, hogy képes ilyenekre - bökött a nem eléggé hangszigetelt ablak felé a professzor. - Ez azóta sem változott, csak rosszabb lett.
- Bökd ki, hogy mire akarsz kilyukadni, Bruce - sóhajtott Stark. - Nem én találtam ki, hogy adjuk oda neki kínzásra az egyetlen földönkívülit, akiből kiszedhetünk valamit. Ha állatjogi aktivistaként akarsz tisztelegni, nem nálam kéne kezdeni. Steve találta ki az egészet.
Banner vett egy mély levegőt, mielőtt lecsúsztatta az orráról a szemüvegét, majd az ölébe téve végigdörzsölte az arcát.
- Én csak… Nem találom bölcs döntésnek, hogy intim viszont folytatsz Lokival.
- Sokan azt sem találták bölcs döntésnek, hogy baráti viszonyba kerültem veled - dobta vissza a labdát könnyedén Tony, kikerülve annak a kényszerét, hogy konkrétan reagáljon a kijelentésre. - Mivel kétszázötven csontomat tudnád eltörni egyetlen mozdulattal.
Nem volt szép, hogy a Hulk kártyát húzta elő a tarsolyából, tudatában volt ennek, de a Stark Industries sem a kedvességéből táplálkozva nőtt vezető pozíciójú céggé a fegyver-, és később az energiapiacon. Bizonyos esetekben szükség volt arra, hogy egyenes és kissé kegyetlen legyen. Bruce arcán is látta, hogy kellemetlenül érintette a megjegyzés.
- Képzelheted, hogy ez mennyire aggaszt, ha még mindig nem húztam nyúlcipőt - folytatta. - Loki nem tökéletes, sőt. Elbaszott egy darab. De nem a kezét kértem meg, Bruce. Nem az életemet akarom vele leélni, csak szexeltünk. Ő sem kért számon rajtam semmit, pedig akadna mit.
Bruce nem látszott meggyőzöttnek. Leginkább úgy festett, mint aki képes elfogadni a hallottakat, de egyetérteni velük attól még nem fog. Tony ezt nem is kérte.
- Mit látsz benne, ami megér minden kockázatot? - kérdezte végül a professzor, mikor a csend és a háttérből a helyiségbe szűrődő hangok együttese elviselhetetlen lett. - Mit tud nyújtani neked Loki?
Szeretett volna erre épkézláb, használható választ adni, de rá kellett döbbennie, hogy maga sem tudja megfogalmazni. Abban biztos volt, hogy valami megfogta Lokiban, a félisten egyszerűen a markában tartotta, és nagy valószínűséggel ez nemcsak a testiségből adódott. Tonynak volt éppen elég hálószoba gyakorlata és tapasztalata ahhoz, hogy megkülönböztesse a vágy jeleit, amiket a farka küldött az agya felé, illetve azokat, amik mélyebbről fakadtak.
Talán egy rohadék volt, és az is igaz, hogy gyilkolt. Nem éppen elfogadható mennyiségű emberi élet elvesztéséért felelős, és ezekről nem tudott volna megfeledkezni, ezek mellett viszont Loki… korrekt volt. Abból a szempontból legalábbis igen, hogy neki még nem hazudott. Volt, hogy nem mondott el mindent, de ez inkább esett az elhallgatás, mint a hazugság kategóriába Tony szótárában, ráadásul amennyire irtózást váltott ki belőle, annyira vonzotta az, hogy Loki gyakorlatilag ránézett, és mindent kiolvasott a bensőjéből. Tudnia kellett, hogyan csinálja. Tudnia kellett. Émelyítő volt, hogy azok, akik akár heti több napot mellette töltenek és a mágus, aki már egyszer megmentette az életét, aztán mindenki biztonsága érdekében használta az erejét, egyszer ágyba bújt vele, és mégis jobban ismerte.
Persze Stark nem lett volna hű önmagához és dicső őseihez, ha azt mondta volna, hogy nem volt elképesztő a szex is. Nyilván ez dobta meg a tortát a szájban olvadós tejszínhabbal.
Bannernek ennek ellenére nem tudott mit válaszolni, így inkább visszafordult a képernyőhöz, és figyelte, amint Loki puszta kézzel felszaggatja a lény mellkasát, az arcát pedig piros pöttyökkel szórja be a vérpermet.
---
- Te genetikailag vagy úgy kódolva, hogy képtelen legyél bármiféle kártyajátékra? - kérdezte Tony, miközben letette a kezéből azokat a lapokat, amik a saját osztását képezték egészen addig, míg ki nem derült, hogy mindaz, amit fél órán keresztül magyaráztak Thornak, semmit sem ért.
- A ti játékaitok mások, mint nálunk, Asgardban - mondta a szőke, és ugyan lehetett benne érezni némi bocsánatkérő élt, kicsi volt arra az esély, hogy szándékos lett volna. - A szórakozás nálunk nem az asztalnál ülést jelenti, hanem-
- Igen, Obelix, ti vadkanra vadásztok, és bőrruhában huláztok egy tábortűz körül - közölte Tony megdörzsölve az arcát.
Thor természetesen nem értette az utalást, ezzel szemben Clint felhorkant, miközben összeszedte a lapokat, hogy megint megkeverje őket.
- Ha egy kicsivel nagyobb tuskó lennél, már gyökeret is verhetnél, Stark.
- Legyetek egy kicsit türelmesebbek, fiúk - kérte Natasha, és letett az asztalra három doboz sört és egy tál csokoládés kekszet. Ezek voltak azok, amiket Thor gyakorlatilag állandóan inni és enni tudott, mikor a toronyban volt. A férfi számára mindkettő újdonságot jelentett, és míg az egyiket éppen a kesernyés mellékíze, a másikat az édessége miatt szerette. - Magyarázzátok el még egyszer neki. Ti sem értetek mindenhez.
- A magad nevében beszélj, vörös - vigyorodott el Tony, mielőtt vett egy marokkal a kekszből, aztán átvéve a paklit Bartontól felhúzott három lapot, amiket kiterített Thor elé. - Tehát, a figurákat és a színeket egyszer már átvettük, azok megvannak, ugye?
- Igen - bólintott a férfi, és az arca olyan koncentrálásról és eltökéltségről árulkodott, hogy Natasha akaratlanul is felnevetett, miközben beleült Clint ölébe, aki férfiasan titkolva örömét ölelte át a derekát, és húzta közel a mellkasához őt.
A kártyázás ötlete pont a nő fejéből pattant ki, miután már nem tudtak magukkal mit kezdeni.
A bérgyilkos páros szólt a SHIELD-nek mindarról, amit megtudtak, és ugyan először Hill nem akarta elhinni a hallottakat, a végén kénytelen volt legalább hipotetikusan igazat adni Clintéknek, ameddig nem tudtak kézzel fogható bizonyítékot adni Fury halálára. Ez holttest hiányában nem ígérkezett a legkönnyebb feladatnak, viszont amint a foglyul ejtett idegen lény beszél, a felvételt átadják a SHIELD-nek, aminek ideiglenesen Maria lett a vezetője. A szabályzat szerint az igazgatói poszt az eredeti igazgató távollétében és/vagy hiányában a helyettesére száll, aki ebben az esetben a kémnőt jelentette, egészen addig, míg a tanács ki nem jelöl egy másik utódot, vagy az igazgató meg nem jelenik.
Natasháék tudták, hogy az utóbbi nem fog megtörténni, de Hill még reménykedett. A fáradtság és az aggodalom ráncok tucatjait gyűjtötte a szép arcra, mikor távoztak.
Steve még nem tért vissza, és nem is lehetett elérni, azonban nem féltették. Ha valakit nem kellett félteni, az Steve volt. Baj esetén is megoldotta volna, hogy jelezzen nekik.
Bruce azzal húzta ki magát a játékból, hogy valakinek felügyelnie kellett Lokit, aki még Tony kérdéseire sem válaszolt. A milliomos megpróbálta rávenni, hogy hagyjon fel egy kicsit a szörny gyötrésével, de a félisten még csak hátra sem fordult. Thor azt mondta, hagyják annyiban. Makacs volt a szőke, de ismerte is Lokit úgy, ahogy Tony még nem.
- Ez a lap aduász - mutatta fel a pakli alá merőlegesen helyezett kártyalapot Tony, ami történetesen egy pikk ötös volt. - Az aduász azt jelenti, hogy nem számít, mekkora lapot hívsz ellene a többi színből, mindenképp üti. Egy pikk kettessel akár egy káró ászt is elvihetsz ebben az esetben.
Thor lassan bólintott.
- Tehát ezeket az aduászokat érdemes tartogatni.
- Az esetek többségében igen - bólintott a férfi. - Szorult helyzetben mindenesetre jól jöhetnek.
Clint felkelt, valószínűleg úgy döntött, kihasználja alkalmat, amíg még az utolsó fogalomtisztázáson átesnek játékostársai, és meglátogatja a mosdót, addig pedig Natasha vette át a helyét. Büszke arckifejezésre rendeződtek a vonásai, ahogy figyelte a Thornak magyarázó milliomost. Előbbi arcán végre a „tökéletesen értem” állapot öltött testet.
- Az asgardi hadseregnek van egy hasonló elven működő alakulata - mondta a sokadig bólintás után a szőke. - Ők csak azután lépnek színre, hogy az első gyalogos vonalak elestek, amennyiben elestek, természetesen. Nem így hívják őket, de… Aduászok. Ők a biztosíték arra, hogy mi nyerünk.
Tony hümmögött.
Nem különösebben ájult el a mitológiai történetektől. Ha elhitt volna minden marhaságot, akkor hétfőn Jancsi és Juliska, keddenként pedig az égig érő paszuly megjelenését várta volna. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha egy orkot talál a reggeliző asztalánál, vagy a szombati partijait szétveri egy csapat sith lovag. Nem, valahol meg kellett húznia a határt. Ezt a vonalat persze, azután, hogy Thor és Loki felbukkantak, kis helyváltoztatásra kényszerítette. Asgard egész pofás helynek tűnt. Biztos érdekes lett volna tanulmányozni az ottani kultúrát és technológiát.
Egyszer. Valaki másnak. Éppen elég kutatási területet jelentett neki Hófehérke kisöccse.
Tony felsóhajtott, mikor Barton visszaérkezett, és újra elhelyezkedtek az újabb körhöz. Nagyon sok mindent megadott volna azért, hogy nekik is legyen egy verhetetlen alakulatuk, egy aduászuk az ellenségeikkel szemben. Ehelyett volt egy szappanoperára elegendő személyes problémájuk, egy túszuk, akivel nem tudtak mit kezdeni, és rengeteg kérdésük válaszok nélkül.
Bárhogy számolta, az esélyeik valószínűségarányai egyre közeledtek a nulla felé.
---
Steve a kezelőpanel előtt ült, és ugyan nem egészen értett és tudott kezelni minden egyes ablakot, amik megjelentek előtte négyszeres méretre nagyítva, a lényeget sikerült elérnie: kivetítetnie mindazt, amit három nap alatt el tudott érni. Tony és Bruce a háta mögött álltak, előbbi rátámaszkodott a szék hátuljára, amiben a kapitány ült, de körülményesen figyelt arra, hogy ne érjenek hozzá az ujjai egy pillanatra se a másikhoz.
- A rendőrség hajlandó volt egy telefonos hálózatot létrehozni, vezetékes és vezeték nélküli eszközökre egyaránt. Amivel csak az a probléma, hogy amennyiben elmegy az áram…
- Odalesznek a telefonok is - hümmögött Tony. - Az épületem arc reaktora viszont független a város főbb áramszolgáltatásától. Önmagát működteti, tehát arra ráköthetem a telefonvonalakat is. Bár eltartana egy darabig.
- De megoldható? - pillantott hátra a válla felett Steve.
- Nem lehetetlen - mondta inkább az egyértelmű „igen” vagy „nem” helyett Stark.
- Ezzel az épület mennyi energiát veszítene el? - ráncolta a homlokát Bruce, miközben töprengően figyelte azoknak a kameráknak a felvételeit, amiket a szövetségiek megosztottak velük. Ugyan az FBI szkeptikus volt, a nemzeti gárda pedig egyenesen szembe röhögte Rogerst, minden oldalon egyetértettek abban, hogy New Yorknak nem ez lenne az első földönkívüli támadása. Ezúttal talán fel is készülhettek rá. A SHIELD befolyásának köszönhetően pedig a nyomás is meglett a laikusok oldalára.
- A legszükségesebbek működőképesek maradnának - vett egy mély levegőt Tony, mielőtt felemelte a kezét, hogy számolhassa a felsoroltakat. - A liftek, a villanyok, az ajtók vezérlői, az én emeletemen pedig teljes lenne a teljesítmény. A páncélok és a biztonsági rendszer irányítása miatt. Minden más takarékon pörögne.
Banner láthatóan kellemetlenül érezte magát, az ajkain is végignyalt azelőtt, hogy megszólalt volna. A hangja annak ellenére volt bizonytalan, hogy hallhatóan igyekezett palástolni.
- Az LS-200 is ezek közé tartozik?
A kérdés hallatán Steve fél oldalasan megfordult, hogy láthassa ő is Tony arcát, akiből kikívánkozott egy kiadós és velős káromkodás. Aminek köze lett volna Clint nemesebbik szervéhez és egy távolabbi rokonához.
Nem mintha a mesterlövész itt lett volna velük, nem, Barton a tetőre ment, hogy őrködjön. A férfi egész délelőtt feszült volt, pedig már három nap telt el azóta, hogy az egyik tortúra huszár megpróbálta megölni Tonyt, azóta síri csend uralkodott mindenhol. A normálisnál is nyugodtabb volt minden. A sólyom mégis aggódott valami miatt, és mivel senki sem tudott meggyőzőt mondani, inkább hagyták, hogy azt tegye, ami megnyugtatja.
Tudták, hogy ez a béke nem maradhatott így sokáig. A kérdés mindössze annyi volt, mennyi idejük maradt, ameddig minden szar a nyakukba robban.
- Az LS-200 rengeteg elektromos áramot igényel - kezdte Tony lassan. Látta megvillanni Steve kék szemében a rossz érzést és a tiltakozást a mondandója végkimenetelével kapcsolatban. A plafonon volt attól, hogy barátja túlérett igazságérzete állandó jelleggel elítélte minden egyes döntését, még azelőtt, hogy egyáltalán végigmondta volna őket. - Ha arról nem mondunk le, akkor valami másról kell, és speciel én örülök, ha látom, hova lépek, emellett az ajtókat sem szeretném kitörni.
- Állítsuk le a lifteket - dobta fel a lehetőséget Steve. - A lépcsőzésbe nem halsz bele.
Tony rámeredt, aztán hitetlenkedve a reaktorára tette a kezét.
- Rokkant vagyok, nem emlékszel?
- Az biztos, de nem a mellkasod miatt - meredt rá rosszallóan a szőke. Farkasszemet néztek egy ideig, a feszültség még mindig úgy csapdosott közöttük, mint a születéshelyükre vágyó lazacok, mikor a sodrással szemben próbálnak előrébb jutni. Egyikük sem engedett a maga igazából, ami megszülte a tökéletes patthelyzetet.
- Tony - köszörülte meg a torkát Bruce, miután elfogyott a türelme a tökösségi verseny asszisztálása kapcsán. - Nem mondhatod komolyan, hogy megbízol annyira Lokiban, hogy csak úgy… elengedd.
Más körülmények között még akár vicces is lett volna ez a beszélgetés. Lokit tökéletesen el tudta képzelni egy apró kis vakaréknak, egy fekete szőrű pincsikutyának, annak a típusnak, amit a nők jószívűségből raknak retikülbe, a férfiak pedig csak azért, mert esélyes, hogy az a padlócirkáló (nem, Tony nem volt hajlandó kutyának nevezni azt az állatot, ami alig nagyobb egy kulcstartónál) esetleg megfullad. Persze a másik oldalról nézve kicsit beteges volt Lokit egy kutyához hasonlítani, miután szexeltek. Azért ennyire még Tony sem számított elborultnak.
Viszont jelenleg nem tudott mosolyogni. Kezdett beleunni a törött, beakadt lemezbe, ami folyamatosan csak a refrént játszotta.
- Lokit mindössze a mozgásában korlátoztam, az erejében nem - közölte egy fáradt sóhajjal. Még neki is feltűnt, mennyiszer sóhajtozik mostanában. Túl sokszor. Olyan hatást keltett vele, mint egy kiégett vénember. Pedig nem volt kiégett és főleg nem vén. - Az, hogy velünk mulatja az időt, a saját döntése gyakorlatilag. Biztos találna módot, ha annyira ki akarna törni. Ha ettől jobban alszotok éjjel, nem kapcsolom le, kívánságotok számomra parancs.
- Én nem… - kezdte Bruce, de benne ragadtak a szavak, mikor Steve felemelkedett a székből, és ezzel mindkettőjük figyelmét magára vonta.
- Fordított esetben te nem aggódnál? Ha Bruce vagy én kerülnék kapcsolatba Lokival?
Banner arca megnyúlt.
- Engem hagyj ki ebből, ha lehetséges…
- De nem ti kerültetek! - tárta szét a karját Tony. A vérnyomása úgy kezdett ingadozni, mint a racionális döntéseinek gyakorisága oszlopdiagramon ábrázolva. - Különben is, ne gyere nekem ezzel, mikor te szűz vagy, Bruce meg legfeljebb akkor érintene meg egy férfit, ha az illető haldokolna.
A professzor láthatóan nem élvezte, hogy ennyire beleszőtték a beszélgetésbe, és az arca alapján megfontolta azt a lehetőséget, hogy addig hagyja el a süllyedő hajót, ameddig lehetséges, ezzel szemben Steve állta a vádló és dühös pillantást.
- Ki lennél akadva és napokig duzzognál, amiért nem hallgatunk rád.
- Érett módon juttatnám tudomásotokra egyet nem értésemet - mormolta kimérten a milliomos. - Nem duzzogok.
A szőke ráhagyta.
- Értsd meg, hogy óriási kockázatot vállalunk azzal, hogy vakon megbízunk Lokiban.
- Nem Lokiban kellene megbíznotok, hanem bennem! - tört ki belőle. Az arca egy pillanat alatt megfeszült, az indulat csak úgy pulzált a vonásairól, és a szeme dühtől villogott. Türelmetlen és fáradt volt, és a legkevésbé sem akart újra veszekedni, de nem volt olyan fensőbb hatalom, ami kedvéért hagyta volna, hogy Steve tulajdona legyen az utolsó szó joga. - Nem Loki a csapattársatok, hanem én. Az én szavamban és megítélésemben kellene bíznotok. Vagy csak egyszerűen verjétek ki a fejetekből, hogy kivel hempergek. - Felkapta a mobilját a pultról a dosszié mellől, amit Steve hozott a szövetségiektől, aztán zsebre tette. - Amíg modelleket dugtam, minden második éjjel berúgtam, nem baszogatott senki ennyit, mint ti most. Mi lenne, ha a változatosság kedvéért a feladatokra koncentrálnánk, és nem Loki személyiséghibáira?
Tudta, hogy rosszabb, mint egy öt éves, duzzogó kiskölök, akitől elvették a nyalókáját és összetörték a kedvenc játékát, de magas ívben tett rá. Még le is tudta volna rajzolni, mennyire magas ívben. Mérhetetlenül unta már ezt a vitatkozást, és azt is, hogy tehetett bármit, láthatóan a többiek bizalmát sosem fogja visszakapni. A tény, hogy majdnem megölte Natashát; az, hogy nem volt éppen csapatjátékos, és a sok kis egyéb hiba elérték azt, hogy elpártoljanak tőle még azok is, akik eddig bíztak benne.
Ő sem bízott Lokiban teljesen, de eddig semmi olyat nem tett, ami miatt oka lenne a kétkedésre. Ami még Tonyra sem volt igaz.
- Most hova mész? - kérdezte fásultan Rogers, pont, mikor elért a lifthez.
- Megnézem, él-e még a foglyunk - válaszolta, tüntetőleg a hátát mutatva a másiknak. - Meg nekiállok a kommunikációs rendszer energiaforrás-átcsoportosításának. Ja, és ha marad egy kis időm, talán kifestjük egymás körmét Lokival.
Igen. Szánalmasan és undorítóan gyerekesen viselkedett. Annak érdekében, hogy kicsit felnőttebbnek érezze magát, első útja egy pohár whiskeyhez és egy jó szivarhoz vezetett. Amiről nem tudnak a többiek, amiatt majd fáj az ő feje.
---
Még mindig kicsit szédült, amikor egy óra múlva odajutott Loki szobájához, és biztos volt benne, hogy egy mentolos rágó sem jött volna épp rosszul, de ezen már kár volt töprengenie.
Egyedül Thort találta húsz perccel ezelőtt a kamránál, ahova a foglyot bezárták. A szőke a falnak dőlt és figyelte, ahogy az üvegfalon a még friss vér lefelé csordogál, egyéb más testnedvekkel együtt. A lényből, ami megzabálta Furyt, egy felismerhetetlen húscsomó maradt mindössze, és az is több darabban hevert odabent. Egy mészárszék szebben festett annál, mint ami Tonyt fogadta, az alkohol szinte rögtön rakoncátlankodni kezdett a gyomrában.
Vagy nem tudott semmit a szörny, vagy Loki elvesztette a türelmét. Mindenesetre többet már nem lesz hasznukra, hacsak Bruce nem akarja elemezni a vérét, ami nem tűnt alapvetően hülyeségnek. Tony gyorsan mintát vett, amit zsebre vágott, hogy majd odaadja a professzornak.
Thor egész idő alatt nem szólt semmit, igazából még arra sem méltatta Starkot, hogy egy pillantást vessen felé.
Nem lehetett egyszerű megbirkóznia azzal, hogy tudatosítsa, ezt a mocskot mind az öccse okozta, akiről megvolt a maga groteszk, rózsaszín légváras elképzelése azzal kapcsolatban, milyen is valójában.
Tony inkább magára hagyta. Nem tudott volna mit mondani, főleg nem becsípve, és még el kellett intéznie pár dolgot.
Így lyukadt ki a dilemmában, hogy kopogjon vagy sem.
Addig húzta az időt, míg legnagyobb meglepetésére az ajtó magától kinyílt. Odabentről kiáradt némi fény, amit a gyertyákkal díszített csillár szolgáltatott, de nem úgy tűnt és hallatszott, mintha lett volna odabent valaki.
Tony tett előre egy bizonytalan lépést.
- Loki?
Nem érkezett válasz. A milliomos természetesen nem futamodott meg. Az ő tornya, az ő szobája gyakorlatilag. A személyes szféra pedig amúgy is idegen fogalom volt az ő szótárában.
- Loki? - szólította a mágust ismét, miután becsukta maga mögött az ajtót, és szétnézett.
- Mit akarsz, Anthony? - kérdezte az ismerős hang hideg, már-már ellenséges tónusa. Mintha sötétkék és fekete tintát öntött volna egy amúgy is szakadt papírra.
Loki az ágyon ült, háttal neki, pont egy olyan részen, ahova nem ért el az apró lángok fénye, így árnyék vetült az egész testére. Rendkívül melodramatikus és hatásos volt, pont olyan, mint a férfi maga.
Tony lassan megkerülte az ágyat, de mielőtt leülhetett volna a másik mellé, egy pillantás vetése Lokira, és máris meggondolta magát.
- Hogy az istenbe nézel te ki? - bukott ki belőle a döbbent kérdés.
A bőrruha átázott a vértől, több helyen még húscafatok is csüngtek rajta, Loki arcából pedig nem sok látszott a vörösesbarna folyadéktól, ami apró cseppekben potyogott az ágyra a hajtincsei végéről. Eddig a félisten a padlót bámulta, de most felemelte a tekintetét, hogy Tonyra meredjen, akinek minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne tegyen három lépést hátra.
Főleg azért, mert nem biztos, hogy állva tudott volna maradni, a tekintélye pedig abban a pillanatban foszlott volna szanaszét, hogy elseggel a padlón.
- Megölted a szörnyet - váltott végül témát a milliomos, mikor Loki nem szólalt meg.
- Meg.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét. - Nem gondolod, hogy esetleg még hasznukra lehetett volna? Vagy talán velünk is megbeszélhetted volna.
Loki felkelt az ágyról, az új rálátási szög pedig még rosszabb állapotban mutatta őt a férfinek. Nem tudott túl sok másodpercet szánni a bámulásra, de mintha nem is lett volna tiszta felület rajta. Talán csak a szeme, az írisze még mindig úgy csillogott, mint a tiszta smaragd a napfény cirógatása alatt.
- Megöltem, mert nem tudott semmit - mondta fojtott, fenyegető hangon. Tony tarkóján felállt minden kicsi szőrszál. - Mit akarsz tőlem, Anthony? Nem fogom többször megkérdezni.
Miért is jött ide pontosan?
- Nem fontos - húzta végül „nem érdekel” mozdulatra a vállát. - Pontosabban változott a terv. Bűzlesz és csöpögsz valaki más belsőségeitől. Zuhanyozzunk le!
Loki felvonta a szemöldökét, és az egész arckifejezéséről sütött, hogy az utolsó felszólítás személyragja váltotta ki belőle ezt a reakciót, de nem mondott semmit, csupán biccentett Tonynak, hogy menjen előre.
Középkorias, kőből faragott úszómedencét és pókhálókat várt a sarkokban, ám megkönnyebbüléssel konstatálta, hogy Loki nem alakította át a fürdőszobát úgy, ahogy azt a hálóval tette. Ez persze felvetette a kérdést, hogy vajon milyen gyakorisággal használta a helyiséget.
Tony kibújt a pulóveréből, amit óvatosan letett a mosdókagyló szélére (nem szerette volna összetörni a kémcsövet, amiben a minta várakozott Bruce-ra), aztán jöhetett a pólója.
Megfordult. Az agya hátsó zugában az a gondolat motoszkált, hogy a csettintéses trükknek köszönhetően a félisten már meztelen lesz, ehelyett egy majdhogynem bizonytalan arc és ugyanaz a borzalmas látvány fogadta. De csak majdhogynem, Loki gyorsan rendezte vérrel borított vonásait, miközben lassan a szíjakhoz nyúlt, amik a felsőtestén tartották a bőrfelszerelését.
Az anyag csattantó-loccsanó hanggal érkezett meg a padlóra. Normális esetben sem lehetett éppen könnyű darab, de miután megszívta magát vérrel…
A sápadt mellkasra is jutott a vérből, de messze nem annyi, mint a ruhára vagy a félisten arcára, Tony pedig megbabonázva figyelte, ahogy a hosszú ujjak a fekete nadrág övéhez siklanak.
Nem volt egyszerű elszakadnia a megbabonázó látványtól, azonban annak nem lett volna semmiféle hasznos és érett felnőtthöz méltó végeredménye, ha folytatja a bámulást. Az ivással és dohányzással már pont eléggé bizonyította, hogy elmúlt tizenkét éves. Bár önnön esetében kicsit sántított az elmélet.
Belépett a zuhanyfülkébe, beállította a vizet, aztán alálépett. Azzal nem vesződött, hogy levegye a nadrágját. Nem feltétlen jelentett hátrányt, ha úgy fürdik együtt Lokival, hogy legalább egyikükön van még gatya.
Szinte el sem lepte a fejét a vízsugár, mikor megérezte a másik férfi mellkasát a hátának simulni. Ha nem gondolt arra, hogy mi minden volt jelenleg azon a felsőtesten, nem fogta el a hányinger… annyira.
Mikor már a hűvös karok is átfonták a testét, Tony felhorkant.
- Loki, undorító vagy.
- Eddig nem ez volt a véleményed - jegyezte meg jól szórakozva a mágus.
- Eddig nem is úsztál vérben. Lehet, hogy nálatok ez is egyfajta szexuális rítus, az áldozati állatok beleiben való fetrengés, de itt kifejezetten-
Nem mondhatta végig, mert Loki egy kézzel megragadta a vállát, megfordította és a falnak taszította, míg a másik az arca felé nyúlt, Tony pedig hirtelen elfelejtett levegőt venni, amit a tüdeje és minden egyéb szerve nem értékelt túlzottan. Ösztönösen még a szemét is hosszabb időre hunyta le, mint egy pislantás, de Loki nem bántotta. Az egyik tusfürdőt emelte le a falra rögzített tartóról a feje mellett.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, ami hallatán a félisten felnevetett.
- Ha bántani akarnálak, Anythony, megtenném.
- Kedves tőled, hogy biztosítasz ezzel kapcsolatban - vágott cinikus arcot Tony, ahogy figyelte Loki ujjainak könnyed, folyékony mozdulatait, amint felpattintották a tubus tetejét, és valamennyit kinyomott kezébe a lila színű tusfürdőből.
Aztán csak nézte. Meg húzta a száját az illatra, ami leginkább felrobbantott virágmezőre és narancs-feldolgozóüzemre hasonlított. Stark felsóhajtott, mielőtt kivette a kezéből a tusfürdőt.
Nem volt oda a romantikus szarságokért. Pepperrel sem csinált semmi igazán romantikusat sosem. Olykor elvitte étterembe vacsorázni, meglepte csokoládéval (amit Happy intézett neki, esetleg JARVIS rendelt az internetről), de nagyrészt nem jutott erre sem idejük, sem energiájuk, és igényük sem volt rá. Pontosabban Tonynak nem volt, Pepper pedig tudta, mire számíthat tőle. Évekig asszisztált az önpusztító életmódjához. Még az egyéjszakás kalandjainak is ő adott taxi pénzt, ugyan már! Ha ezek után egy olyan nők álmát várta, mint amilyen Steve volt, az elég naiv lett volna.
Viszont volt valami… kellemes és idilli abban, hogy habbal és szappannal vonta be Loki reaktora által megvilágított testét, aki mindezt mélázva, félredöntött fejjel figyelte. Azon kívül, hogy a lábuk alatt, a lefolyó irányába csordogáló víz rózsaszínes barna színezést kapott, már semmi sem utalt Loki korábbi állapotára.
Miután ezzel végzett, Tony hátranyúlt egy samponért.
- Az mi? - kérdezte Loki gyanakodva, mikor konstatálta, hogy a következő túl illatos valaminek nem lila, hanem kék színe van.
- Varázslötty - mormolta a milliomos abból is kényszerítve valamennyit a tenyerébe. - Szalonképessé teszi a fejed is. Semmi sértés, de ráfér.
Úgy tűnt egy pillanatig, hogy Loki ellenkezni fog, aztán mégis mozdulatlan maradt, mikor a férfi lassan mindkét kezét a nedves, csapzott hajtincsekhez emelte. Tony gyomra először fordult egyet, aztán öklömnyire zsugorodott, végül mély zuhanásba kezdett, mikor Loki lehunyta a szemét, és hátradöntötte a fejét. A szája finoman elnyílt, ahogy Tony ujjbegyei a fejbőrét dörzsölték, mindeközben pedig a hátát masszírozták a meleg vízsugarak. Nagy volt a csábítás Tony számára, hogy az ajkait a vízzel mosott nyakra tapassza, ami olyan gyönyörűen megfeszült pontosan a szeme előtt.
Túlságosan nagy, még sem ő adta fel először az önuralmát.
Már Loki tarkójánál járt, mikor a félisten torkából egy elégedett morgásra nagyon is hajazó hang tört elő, amit rögtön követett a lökés, aminek nyomán Tony ismét a falnál kötött ki, csak ezúttal intenzív társaság kíséretében.
Tompa, örömteli nyögést hallatott, mert tényleg felemelő volt megint éreznie a durva, harcias csókot, az övéhez préselődő szálkásan izmos testet. Loki nyelve pillanatok alatt a szájában volt, és afelől sem volt kétsége, hogy a derekánál érzett húzás annak köszönhető, hogy a félisten épp próbálja megszabadítani a nadrágjától.
- Szerencséd, hogy már tiszta vagy - nyögte Tony elhúzva a fejét, hogy jusson egy kis levegőhöz is. Nehéz volt úgy oxigént pumpálnia a szervezetébe, hogy Loki szája blokkolta az egyik utat, a víz pedig a másikat.
- A törődésed felizgat, Anthony - mormogta válaszul a vele szemközt álló. Közben végre sikerült meglazítania az övet. Stark arrébb rúgta a nadrágot, amint az a bokájához esett, ami egyébként kész csoda volt amennyire tapadt a bőréhez a nedves anyag.
- Ha csak nem akartad magadon látni a reggelimet, ez közös érdek volt - közölte megborzongva. Loki vigyorogva megcsóválta a fejét, és a tenyerét Tony hasára csúsztatta, aki ettől levegőért kapott.
- Hazudsz.
- Tessék?
- Nem ettél semmit ma. Csak az alkoholodból ittál.
Tony mindkét szemöldöke a homloka közepén kötött ki ettől.
- Tudsz róla, hogy a hideg futkos a hátamon, mikor ilyeneket mondasz? - érdeklődött, és igyekezett nem mutatni, hogy mennyire hátborzongatónak is találta olykor Lokit. Összehasonlítva Thorral tényleg látszott, hogy két külön világból jöttek. A szőke kétajtós szekrényt könnyebb volt kiismerni és átlátni, ezzel szemben Loki… Tony mindig eljutott egy pontig, mikor azt hitte, megértette őt, aztán Loki állandóan megcáfolta valamivel.
- Helyes - bólintott a mágus, és nem pazarolva tovább az értékes időt, illetve a meleg vizet sem, rámarkolt Tony már szinte teljesen merev férfiasságára, aki hálát adott az égnek a mögötte szilárdan álló falnak, aminek nekidőlhetett.
Loki lassú mozdulatokkal masszírozta őt, miközben a fogai közé szívta Tony alsó ajkát. Stark erőt vett magát és egyik kezét Loki tarkójára csúsztatta, hogy közelebb vonhassa és mélyíthessen a csókon, aztán még nagyobb harcok árán sikerült félreütnie a férfi kezét.
Egymás nyakát harapták, mialatt Tony valahogy megfordította magukat, így Loki háta préselődött a már langyos falnak, az övét pedig a víz érte.
- A többiek szerint nem kéne dugnom veled - mormolta különös figyelmet szentelve Loki kulcscsontjának, amíg a másik a lapockába mélyesztette az ujjait, és a kócos hajába mordult. - Mert nem bízhatunk meg benned.
- Te nem is bízol bennem, Anthony - válaszolta Loki egy metsző pillantás kíséretében, mielőtt megfordult. Tony kis híján a padlóra ájult, mikor a félisten váratlanul az ágyékának nyomta és dörgölte a hátsóját. - Neked nem bizalom kérdése ez. Ez csak élvezet.
Tony ciccentett egyet.
Megragadta a férfi csípőjét, átkulcsolta az egyik karjával, majd egyszerre két ujját csúsztatta belé. Loki hangos nyögése visszhangot vert a fürdőszobában.
Még mindig nehezére esett elhinni a síkosító-gumi mentesség élvezetét. Ennyire egyetlen szex sem lehetett tökéletes. És Bannerék még kérdezték tőle a hülyeségeket, hogy miért fekszik le Lokival.
Az asgardi kitolta a fenekét, gyönyörű ívben pucsított, és a karjain támaszkodott meg, miközben élvezte, amit Tony művelt, hiába volt szinte már durva vele a milliomos.
- Bár az elgondolkodtató, hogy a barátaid sem bíznak benned és a döntéseidben.
- Nem kussolnál? - érdeklődött Tony, mielőtt kihúzta az ujjait a másikból.
Olyan könnyedén siklott a testébe, mintha mindig is oda tartozott volna, és mindkettőjük biológia felépítése a másikéhoz igazodott volna.
Tony Loki vállainak két oldalán támaszkodott meg, ami egyrészt nem volt a legkényelmesebb megoldás, ráadásul a tenyere csúszott a falon, viszont ennek köszönhetően a félisten hátára tudott simulni, miközben erős, hosszú lökésekkel tudott mozogni benne.
Egy kis nyaktekerés árán még meg is tudta csókolni Lokit.
Lehet, hogy igaza volt. Valószínűleg igaza volt, viszont Tonynak nem kellett az, hogy még Loki is a szemébe mondja. Arra sem volt szüksége, hogy kioktassák. Gondolkodni pedig végképp nem szeretett volna azon, hogy vajon tényleg nem bízik Lokiban? Egyáltalán? Mindössze csak a szex kellett neki?
Nem, most csak élvezte a szűk forróságot a farka körül, Loki nyelvét a szájába, és a combjába mélyedő körmöket, amint a férfi próbált valami kapaszkodót találni az élvezet gyötrő súlya alatt - és eközben a víz még mindig zuhogott rájuk.
---
Clintet egész nap rossz érzés gyötörte. Nem is aludt jól, hiába simult a mellkasának a takaró alatt Natasha, és ölelték át a meleg, óvó karok, valahogy nem talált nyugtot. Csakis azért nem jött fel már éjjel is a tetőre, mert nem szerette volna felverni a nőt. Megijeszteni sem.
A napok óta tartó baljósló csönd felzaklatta. Tudta, hogy valami nagyon nem volt rendben, ám még nem érkezett el az áttörés, aminél megmondhatná, mi is zavarja annyira.
A tetőn ücsörgés sem hozta meg a várt hatást. Általában ez segít Bartonnak, hogy rendezze a gondolatait, az érzéseit, a szél kitisztította az elméjét, aznap viszont hatástalannak bizonyult.
Már felragyogtak az első csillagok, a távolban szirénák jelezték, hogy valamiféle baleset történt New York forgalmas és veszélyes utcáin, mikor végre valahára - amennyiben lehetett ezt mondani - valami felkeltette Clint figyelmét.
Először még önmagát sem győzte meg, de aztán egyre több pontot szúrt ki a házak közül, és minden egyes ponttal egyre biztosabb lett abban, hogy ez az, amire várt. Ez az, amit félt.
előző | következő
Író: jarithka
Fandom: Marvel/Avengers
Párosítás: Loki/Tony, mellékpárosként Natasha/Clint várható
Típus: multichapter
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetések: az összes fejezetre vonatkozóan erőszak, trágár beszéd, nem kevés vér, kínzás
Szószám: 6786
Történet: Öt hónap telt el azóta, hogy Manhattan a Chituri és Loki támadásának áldozatává vált. Mindenki azt hitte, hogy ezzel vége, mert vége is kellett volna legyen, Asgard Thor személyében a szavát adta erre. Aztán egy váratlan napon Loki visszatér, de egyáltalán nem úgy, ahogy a Bosszúállók várták volna.
Ajánlás: Azt hiszem, ezt mindenkinek ajánlom, aki lát egy kis fantáziát ebben a párosban :)
Megjegyzés: Újabb +18-as fejezet, nem kevés csúszással, de legalább most már egész végig tudom, hogyan akarom megírni, nincsenek kitöltésre váró lyukak, mint eddig :D Jó olvasást!
Tizenkettedik fejezet - Vihar előtti csend
- Ki kell szednünk belőle, hogy miért jött ide - jelentette ki Clint, amint mindenki abbahagyta a nyüzsgést, és az igencsak lelakott konyha falai között már csak a szekrénysornak szegezett lény morgása nyújtott ellenfelet a csöndnek. Amíg a többiek ideértek, Thor kivételével, és Tony keresett magának egy konyharuhát, amit a vérző homlokára nyomhatott, az a valami megpróbált visszaváltozni Furyvá, de csak félig sikerült neki, úgyhogy most egy torz, sem emberre, sem más lényre nem hasonlító gnóm vicsorgott rájuk, viszont egy szót sem szólt. Annak ellenére, hogy Stark tisztában volt vele, tud beszélni, még eredeti alakjában is.
Valószínűleg az érintette érzékenyen, hogy képtelen volt megszabadulni Barton nyílvesszőitől, amik fogságban tartották. A speciális fegyverek nem fából vagy hasonló törékeny anyagból készültek.
- Én még mindig azt mondom, hogy gyújtsuk fel - mormogta Tony. Hasogatott a feje, és őszintén szólva, kezdett kilenni a hócipője azzal, hogy állandóan őt találta meg mindenki. Először a váll lövés, aztán az incidens Hulkkal, majd Thor, most pedig ez a nagyra nőtt E.T.
- Megette Furyt - szólalt meg Steve, mindkét szót kellőképp kihangsúlyozva. - Állításod szerint pedig tud beszélni.
- Akkor megkínálom egy doboz sörrel - érkezett a gúnyos válasz. - Hátha beszédesebb lesz azután, és el is hiszed nekem.
- Megtennétek, hogy bármi is legyen a gond köztetek, félrerakjátok egy kicsit? - kérdezte Natasha téve egy lépést előre. Mikor minden férfi szem rá szegeződött, folytatta. - Itt van egy nem evilági lény, ami megölte a SHIELD igazgatóját, és kis híján még valakit közülünk, ti pedig a farkatokat méritek össze ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnátok. - Clintben volt legalább annyi tisztesség, hogy féloldalasan elfordult, mielőtt hagyta az arcára kúszni a kikívánkozó vigyort. - Legalább neked lehetne több eszed, Steve - tette hozzá a vörös, bár jóval kedvesebben.
Rogers vett egy mély levegőt, majd bólintott.
- Igazad van.
Tony nem mondott semmit. Akkor sem fog bocsánatot kérni, ha nyilvánvalóan kellene. Nem érdekelte, hogy nem tett semmit azért, hogy Steve-vel rendbe jöjjenek a dolgok köztük, mert úgy sem tudott volna olyat mondani, ami kellőképpen megfelelt, vagy kiengesztelte volna a kapitányt.
- Talán meg kéne vizsgálnom - köszörülte meg a torkát Bruce, és vetett egy pillantást a váratlan vendégükre, aki összeszűkült szemekkel, pislogás nélkül meredt vissza rá. - Ha úgy sem mond semmit…
- Nem nagyon hiszem, hogy a felboncolása előrébb vinne minket, doki - mondta a mesterlövész. - Emellett én nem mennék a közelébe sem. Nézd meg, keresztüllőttem a fejét, és még sincs semmi baja. Amíg nem tudjuk kinyírni, felvágni sem nagyon kellene.
- Talán, ha…
Tony lehunyta a szemét.
Ez az egész kezdett kicsúszni a kezükből. Steve-nek ebben igaza volt. Olyasmi előtt álltak, amit nem tudtak kezelni, ráadásul azzal, hogy Fury eltűnéséből hivatalos halálhír lett, az is kiderült, hogy irányítás nélkül maradtak. Igaz, hogy egymás haját sosem fonták be a férfivel, de még ő is tisztában volt vele, hogy Fury találta ki ennek a szövetségnek az alapját, és ő volt az, akiben volt annyi keménység, hogy összefogja őket.
A milliomos nem kételkedett abban, hogy nem egy remetével volt dolguk, a rá támadó lénynek bizonyára voltak társai, akik ha nem is nyertek volna el egy Nobel-díjat, nagy valószínűséggel egy idő után keresni fogják a hiányzó haverjukat.
Nem tudták, mivel álltak szemben, még abban sem lehettek biztosak, hogy egymással képesek lesznek dűlőre jutni.
Thor egyáltalán nem csöndes érkezésére kapta csak fel a fejét, és döbbent rá, hogy gyakorlatilag az egész szóváltásról lemaradt, ami Rogers, Banner, Barton és Natasha között lezajlott.
- Odakint minden rendben - biztosította őket a szőke félisten, mielőtt a tekintete a lényre esett volna. Az arca zavarodottságot tükrözött. - Ez a teremtmény támadott Tony Starkra?
- Ez - biccentett Clint a kérdező mellé sétálva. Elképesztő volt a magasságkülönbség kettőjük között. Bár Thor mellett szinte majdnem mindenki aprónak tűnt. - Nem ismerős esetleg? Egy régi zsúrról vagy valami?
Thor megrázta a fejét.
- Én magam nem találkoztam még hasonlóval sem, de a tapasztalataim nem túl gazdagok. Kevés időt töltök Asgardon kívül, mióta… Nos, mióta meghiúsult a koronázási szertartásom.
Tony nem akarta elhinni, hogy ez az információ csak őt és Bruce-t lepte meg, pedig a többiek arckifejezését elnézve, mégis ez volt a helyzet.
- Meghiúsult a koronázási szertartásod? - kérdezte a professzor egyszerre meglepetten és sajnálatot éreztetően.
- Volt koronázási szertartásod? - jött Stark hökkent kérdése, miközben leeresztette a homloka elől az anyagot, amivel eddig a vérzés elállításán dolgozott. Mivel nem érzett további nedvességet a bőrén, gyanította, hogy sikeres volt ez a próbálkozás. - Már bocs, de azt hittem, hogy az egész hajtépés Loki és közted arról szó, hogy ki legyen a király a szivárványszínű trónon.
Megfogalmazását tekintve még mindig nem a legtökéletesebb, ám ezúttal senki sem rótta fel neki a dolgot, még Steve sem. Thor ugyan egy rosszalló pillantással méltatta, azonban ennek ellenére is válaszadásra nyitotta a száját.
- Én vagyok az idősebb és mindig is engem akart apánk a trónra. Mindketten hercegek voltunk, és én sosem tekintettem magam jobbnak Lokinál… - Thor arcán látszott, hogy ez vagy nem egészen így volt, vagy pedig érezte, hogy a saját részéről sántít a dolog. - Nem álltam még készen, mikor elérkezett a koronázási szertartás. Gőgös voltam, ostoba és tapasztalatlan. Azt gondoltam, hogy a cím és korona csak játékszerek, és hogy harccal mindent megoldhatok. Loki bölcsebb volt nálam és látta azt, hogy nem lennék még jó király, de… nem úgy oldotta meg a dolgot, ahogy kellett volna. Én pedig túlságosan vak voltam, hogy észrevegyem, szenved mellettem.
Ahogy a szőke mindezt elmesélte, Tony előtt valahogy megjelent az egész. Egy fényes palota, csillogás, gazdagság és mindennek a birtokosa Thor, aki lehet, hogy nem volt a legtökéletesebb választás akkor a trónra, de minden megvolt benne, ami ahhoz kellett, hogy az legyen. Az arany hajzuhatag, a kék szempár, a daliás kiállás, a fizikai termet, a gondolkozásmódja. És Tony látta mögötte a fekete hajú, vékony fiút is, akinek a zöld szeme telve van irigykedéssel és csodálattal - mert csak abban tudsz akkorát csalódni, hogy aztán gyűlöld, akit csodáltál, akit szerettél.
Tony sosem látta még olyan emberinek a félistent, mint abban a pillanatban. Ez a félnótás tényleg szerette az öccsét, aki kizárt, hogy megbocsátatott volna neki, mert azzal egy újabb csalódást kockáztatott volna meg.
- Loki - köszörülte meg a torkát Thor, mikor senki sem szólalt meg - rengeteg időt töltött könyvek között. Sokkal jobban szeretett új ismereteket szerezni, mint fegyvert forgatni vagy odakint tölteni a szabadidejét. És mielőtt megtámadta volna a Földet, hosszú időre eltűnt a világaink között.
- Tehát Lokit kellene megkérdeznünk arról, hogy mi lehet ez - rövidítette le a dolgot Natasha. Thor bólintott.
Clint semmitmondó arckifejezéssel nézett Tonyra.
- Itt a te időd, gerlice.
- Ne keverj a fajtársaiddal!
Steve közéjük lépett, ami megakadályozta Bartont abban, hogy megpróbálkozzon valamiféle visszavágással, viszont pár pillanatig nem mondott semmit, tűnődő arccal bámulta a padlót. Majd megemelte a fejét.
- Szerintem át kellene adnunk Lokinak.
- Ezt mondtuk mi is az előbb, Steve - erősítette meg Bruce.
- Nem, nem - rázta meg a fejét, mielőtt a tekintete végigsiklott volna mindenkin a helyiségben. - Úgy értem, adjunk neki szabad kezet.
Tony összeráncolta a homlokát.
- Azt mondod, hogy akár kínozza is meg azért, hogy megtudjunk valamit?
- Azt - felelte Rogers, miközben karba tette a kezét a mellkasa előtt. - Nézzétek, nem vagyok erre büszke, egyáltalán nem szeretem az erőszakot, de… Rohamosan fogy az időnk, Lokinál többet pedig valószínűleg senki nem tud ezekről a lényekről. Ráadásul azok után, amit vele tettek, nem hiszem, hogy nagyon ellenkezne a feladatot illetően.
Tony megborzongott.
Nem, ebben erősen kételkedett. Jól emlékezett még arra, amit Loki mondott neki a kínzásokról.
---
A Kapitánynak lett igaza a végén. Loki egyáltalán nem visszakozott, mikor Tony és Thor megkeresték a kéréssel, hogy próbáljon meg kiszedni a lényből valamit. Tony nem tudta eldönteni, hogy mindez azért történt, mert a félisten is tisztában volt vele, hogy közös érdekük minél többet megtudni, hiszen alapvetően Loki skalpjára pályáztak, vagy csak valami perverz élvezet hajtotta, amit a bosszúvágy táplált mélyen belül. Esetleg mindkettő, különösen, ha figyelembe vették, hogy Thor rukkolt elő a kéréssel.
Tony szavakkal le sem bírta írni azt a bárgyú mosolyt, ami Thor ajkaira költözött, miután pár másodperces hallgatás-gondolkozás után Loki rábólintott, és nem fűzött egyetlen gúnyos megjegyzést sem ahhoz, hogy nekik esetleg túl gyenge a gyomruk ehhez.
Az egész család tiszta zizi. Ha a sógorom mellett az anyósom és az apósom is ilyen lesz, nem fogjuk gyakori programmá tenni a vasárnapi ebédeket - gondolta hüledezve.
Loki úgy vigyorgott rá, mintha minden gondolatát hallotta volna.
Tony a másik férfi rendelkezésére nyújtott egy vastag üvegű, majdnem törhetetlen kamrát, amit alapvetően sugárzással és nukleáris anyagokkal kapcsolatos vizsgálatokra használt, amikor használt. Már évek óta nem volt üzemben, mert semmire sem kellett neki. Ennek beépített szellőztetése volt, vagyis amennyiben bezárták, Loki akkor sem fulladt volna meg. Bár mágiával nyilván ezt is meg tudta volna oldani.
Clint és Natasha elmentek, hogy szóljanak a SHIELD-nél az alvezetőknek, hogy végre megtudták, mi történt az igazgatóval, Steve pedig a nemzeti gárdával és a rendőrséggel próbált meg életképes kapcsolatot létesíteni, ami Tony szerint felesleges időpocsékolás volt, mert a zsernyákokat, ameddig nem történt valami konkrét, mondjuk a fejükre robbantak a felhőkarcolók, addig a legnagyobb problémájuk abból állt, hogy nincs vaníliás csokis, csak csokis vaníliás fánk a helyi pékségben. Mindenesetre Rogers tisztjének tekintette, hogy időben felkészüljenek egy esetleges evakuálásra is. Senki sem szerette volna kétszer ugyanazt megélni.
Így hárman maradtak, Thor, Bruce és Tony. Előbbi közvetlenül a kamránál várakozott és figyelt, készen rá, hogy berontson, ha bármi rosszul sülne el. Tony és Bruce az irányítóteremben maradtak. Stark nem tudott volna mit tenni a páncélja nélkül, Banner pedig nem akart semmit sem tenni, az látszott a legegészségesebbnek. Emellett szabályozniuk kellett a szerkezet működését.
- A kamrában mérhető még egy kis sugárzás - dörmögte Bruce, mikor végignézett az összes kijelzőn.
- Elhanyagolható mennyiség - vonta meg a vállát a másik férfi. - Különben sem hiszem, hogy Lokinak bármennyit ártana. Bár jövök neked egy sörrel, ha kihullik a haja pár nap múlva.
Bruce mosolyogva megcsóválta a fejét.
Tony a mikrofonért nyúlt. Megkocogtatta a fejét, mielőtt beleszólt.
- Kezdheted.
Loki eddig a több biztonsági retesszel lezárt ajtónak dőlve állt, karba tett kézzel, ennek hallatán viszont felemelte a fejét és lassan mosolyra húzta vékony ajkait.
A vele szemközt félig fekvő, félig ülő helyzetben lévő lény szeme annyira összeszűkült, hogy a lila írisz éppen csak látszott. Talán Barton nyílvesszői nem ölték meg, viszont kétségkívül lelassították őt, majdhogynem mozgásképtelenné tették. Mondjuk Tony azt is megkockáztatta, hogy Loki bájossága volt rá ilyen hatással.
A konyhából Loki teleportálta magával. Így volt a legegyszerűbb mozgatni annak veszélye nélkül, hogy megszökjön.
- Hiba volt ide jönnöd - mormolta halkan a fekete hajú, szikár férfi megtéve pár határozott és lusta lépést a kamra másik felében kuporgó valami felé. - Hiba volt kezet emelnetek rám.
- Sikoltoztál asgardi! - köpte a szavakat a lény lekicsinylően, megremegő testtel. A formátlan, gyurmaszerű végtagok gyakorlatilag reszkettek, és még mindig képtelenül az alakváltásra, hol Fury vonásai váltak dominánssá, hol az eredeti alakja, amit nem lehetett sokkal szebb a mostaninál.
Ezúttal Loki volt az, aki összeszűkítette a szemeit.
- Ó, ne aggódj. Te is fogsz. Ameddig el nem mondod, amit tudni akarok.
- Mind megdöglötök - sziszegte válaszul.
- De azt te már nem fogod megérni - felelte Loki, miközben az arcvonásai egyik pillanatról a másikra kisimultak. Egyetlen érzelem sem tükröződött a már-már szép arcról, ami éppen elég ideig lekötötte Tony figyelmét, hogy ne tudja követni a mozdulatot, amivel Loki megragadta a lény egyik megdagadt, húsos csuklóját, majd a következő pillanatban a kamrának azt a falát, amire az éppen beállított kamera rálátott, elöntötte a vér.
A felhangzó üvöltés elérte, hogy Bruce székestül kicsit hátrébb pozícionálja magát, de még Tony is összerezzent.
A foglyuk már a padlón hevert és artikulátlanul üvöltött, egészen addig, míg Loki rá nem taposott a sérült karjára. Azután már csak a nyöszörgését lehetett a hangszórókból kivenni.
A félisten lassan lehajolt hozzá.
- Elmondod, amit tudni akarok - mormolta -, vagy a másik kézfejed következik. Szerencsére tudom, hogy ebbe nem halsz bele, de hidd el, tudok olyan fájdalmat okozni, amit nektek nem sikerült nekem. Ugyanis veletek ellentétben… én tudom, hol a ti gyengepontotok - sziszegte, mielőtt olyan mozdulatot tett a lábával, mintha egy csikket nyomott volna el. Mindezt a szörny sérült csuklóján.
Tony elfordult a képernyőktől. Éppen elég volt hallani a kiabálásokat és a kínokkal teli szűkölést, inkább nem akarta végignézni. Így is túl sokat látott.
Bruce is sápadtabbnak tűnt a szokásosnál.
- És te ezzel az alakkal…?
Tony felemelte mindkét kezét és látványosan megmozgatta az ujjait.
- Lepedő-akrobatika közben nem művelt ilyeneket.
- Eddig is tudtad, hogy képes ilyenekre - bökött a nem eléggé hangszigetelt ablak felé a professzor. - Ez azóta sem változott, csak rosszabb lett.
- Bökd ki, hogy mire akarsz kilyukadni, Bruce - sóhajtott Stark. - Nem én találtam ki, hogy adjuk oda neki kínzásra az egyetlen földönkívülit, akiből kiszedhetünk valamit. Ha állatjogi aktivistaként akarsz tisztelegni, nem nálam kéne kezdeni. Steve találta ki az egészet.
Banner vett egy mély levegőt, mielőtt lecsúsztatta az orráról a szemüvegét, majd az ölébe téve végigdörzsölte az arcát.
- Én csak… Nem találom bölcs döntésnek, hogy intim viszont folytatsz Lokival.
- Sokan azt sem találták bölcs döntésnek, hogy baráti viszonyba kerültem veled - dobta vissza a labdát könnyedén Tony, kikerülve annak a kényszerét, hogy konkrétan reagáljon a kijelentésre. - Mivel kétszázötven csontomat tudnád eltörni egyetlen mozdulattal.
Nem volt szép, hogy a Hulk kártyát húzta elő a tarsolyából, tudatában volt ennek, de a Stark Industries sem a kedvességéből táplálkozva nőtt vezető pozíciójú céggé a fegyver-, és később az energiapiacon. Bizonyos esetekben szükség volt arra, hogy egyenes és kissé kegyetlen legyen. Bruce arcán is látta, hogy kellemetlenül érintette a megjegyzés.
- Képzelheted, hogy ez mennyire aggaszt, ha még mindig nem húztam nyúlcipőt - folytatta. - Loki nem tökéletes, sőt. Elbaszott egy darab. De nem a kezét kértem meg, Bruce. Nem az életemet akarom vele leélni, csak szexeltünk. Ő sem kért számon rajtam semmit, pedig akadna mit.
Bruce nem látszott meggyőzöttnek. Leginkább úgy festett, mint aki képes elfogadni a hallottakat, de egyetérteni velük attól még nem fog. Tony ezt nem is kérte.
- Mit látsz benne, ami megér minden kockázatot? - kérdezte végül a professzor, mikor a csend és a háttérből a helyiségbe szűrődő hangok együttese elviselhetetlen lett. - Mit tud nyújtani neked Loki?
Szeretett volna erre épkézláb, használható választ adni, de rá kellett döbbennie, hogy maga sem tudja megfogalmazni. Abban biztos volt, hogy valami megfogta Lokiban, a félisten egyszerűen a markában tartotta, és nagy valószínűséggel ez nemcsak a testiségből adódott. Tonynak volt éppen elég hálószoba gyakorlata és tapasztalata ahhoz, hogy megkülönböztesse a vágy jeleit, amiket a farka küldött az agya felé, illetve azokat, amik mélyebbről fakadtak.
Talán egy rohadék volt, és az is igaz, hogy gyilkolt. Nem éppen elfogadható mennyiségű emberi élet elvesztéséért felelős, és ezekről nem tudott volna megfeledkezni, ezek mellett viszont Loki… korrekt volt. Abból a szempontból legalábbis igen, hogy neki még nem hazudott. Volt, hogy nem mondott el mindent, de ez inkább esett az elhallgatás, mint a hazugság kategóriába Tony szótárában, ráadásul amennyire irtózást váltott ki belőle, annyira vonzotta az, hogy Loki gyakorlatilag ránézett, és mindent kiolvasott a bensőjéből. Tudnia kellett, hogyan csinálja. Tudnia kellett. Émelyítő volt, hogy azok, akik akár heti több napot mellette töltenek és a mágus, aki már egyszer megmentette az életét, aztán mindenki biztonsága érdekében használta az erejét, egyszer ágyba bújt vele, és mégis jobban ismerte.
Persze Stark nem lett volna hű önmagához és dicső őseihez, ha azt mondta volna, hogy nem volt elképesztő a szex is. Nyilván ez dobta meg a tortát a szájban olvadós tejszínhabbal.
Bannernek ennek ellenére nem tudott mit válaszolni, így inkább visszafordult a képernyőhöz, és figyelte, amint Loki puszta kézzel felszaggatja a lény mellkasát, az arcát pedig piros pöttyökkel szórja be a vérpermet.
---
- Te genetikailag vagy úgy kódolva, hogy képtelen legyél bármiféle kártyajátékra? - kérdezte Tony, miközben letette a kezéből azokat a lapokat, amik a saját osztását képezték egészen addig, míg ki nem derült, hogy mindaz, amit fél órán keresztül magyaráztak Thornak, semmit sem ért.
- A ti játékaitok mások, mint nálunk, Asgardban - mondta a szőke, és ugyan lehetett benne érezni némi bocsánatkérő élt, kicsi volt arra az esély, hogy szándékos lett volna. - A szórakozás nálunk nem az asztalnál ülést jelenti, hanem-
- Igen, Obelix, ti vadkanra vadásztok, és bőrruhában huláztok egy tábortűz körül - közölte Tony megdörzsölve az arcát.
Thor természetesen nem értette az utalást, ezzel szemben Clint felhorkant, miközben összeszedte a lapokat, hogy megint megkeverje őket.
- Ha egy kicsivel nagyobb tuskó lennél, már gyökeret is verhetnél, Stark.
- Legyetek egy kicsit türelmesebbek, fiúk - kérte Natasha, és letett az asztalra három doboz sört és egy tál csokoládés kekszet. Ezek voltak azok, amiket Thor gyakorlatilag állandóan inni és enni tudott, mikor a toronyban volt. A férfi számára mindkettő újdonságot jelentett, és míg az egyiket éppen a kesernyés mellékíze, a másikat az édessége miatt szerette. - Magyarázzátok el még egyszer neki. Ti sem értetek mindenhez.
- A magad nevében beszélj, vörös - vigyorodott el Tony, mielőtt vett egy marokkal a kekszből, aztán átvéve a paklit Bartontól felhúzott három lapot, amiket kiterített Thor elé. - Tehát, a figurákat és a színeket egyszer már átvettük, azok megvannak, ugye?
- Igen - bólintott a férfi, és az arca olyan koncentrálásról és eltökéltségről árulkodott, hogy Natasha akaratlanul is felnevetett, miközben beleült Clint ölébe, aki férfiasan titkolva örömét ölelte át a derekát, és húzta közel a mellkasához őt.
A kártyázás ötlete pont a nő fejéből pattant ki, miután már nem tudtak magukkal mit kezdeni.
A bérgyilkos páros szólt a SHIELD-nek mindarról, amit megtudtak, és ugyan először Hill nem akarta elhinni a hallottakat, a végén kénytelen volt legalább hipotetikusan igazat adni Clintéknek, ameddig nem tudtak kézzel fogható bizonyítékot adni Fury halálára. Ez holttest hiányában nem ígérkezett a legkönnyebb feladatnak, viszont amint a foglyul ejtett idegen lény beszél, a felvételt átadják a SHIELD-nek, aminek ideiglenesen Maria lett a vezetője. A szabályzat szerint az igazgatói poszt az eredeti igazgató távollétében és/vagy hiányában a helyettesére száll, aki ebben az esetben a kémnőt jelentette, egészen addig, míg a tanács ki nem jelöl egy másik utódot, vagy az igazgató meg nem jelenik.
Natasháék tudták, hogy az utóbbi nem fog megtörténni, de Hill még reménykedett. A fáradtság és az aggodalom ráncok tucatjait gyűjtötte a szép arcra, mikor távoztak.
Steve még nem tért vissza, és nem is lehetett elérni, azonban nem féltették. Ha valakit nem kellett félteni, az Steve volt. Baj esetén is megoldotta volna, hogy jelezzen nekik.
Bruce azzal húzta ki magát a játékból, hogy valakinek felügyelnie kellett Lokit, aki még Tony kérdéseire sem válaszolt. A milliomos megpróbálta rávenni, hogy hagyjon fel egy kicsit a szörny gyötrésével, de a félisten még csak hátra sem fordult. Thor azt mondta, hagyják annyiban. Makacs volt a szőke, de ismerte is Lokit úgy, ahogy Tony még nem.
- Ez a lap aduász - mutatta fel a pakli alá merőlegesen helyezett kártyalapot Tony, ami történetesen egy pikk ötös volt. - Az aduász azt jelenti, hogy nem számít, mekkora lapot hívsz ellene a többi színből, mindenképp üti. Egy pikk kettessel akár egy káró ászt is elvihetsz ebben az esetben.
Thor lassan bólintott.
- Tehát ezeket az aduászokat érdemes tartogatni.
- Az esetek többségében igen - bólintott a férfi. - Szorult helyzetben mindenesetre jól jöhetnek.
Clint felkelt, valószínűleg úgy döntött, kihasználja alkalmat, amíg még az utolsó fogalomtisztázáson átesnek játékostársai, és meglátogatja a mosdót, addig pedig Natasha vette át a helyét. Büszke arckifejezésre rendeződtek a vonásai, ahogy figyelte a Thornak magyarázó milliomost. Előbbi arcán végre a „tökéletesen értem” állapot öltött testet.
- Az asgardi hadseregnek van egy hasonló elven működő alakulata - mondta a sokadig bólintás után a szőke. - Ők csak azután lépnek színre, hogy az első gyalogos vonalak elestek, amennyiben elestek, természetesen. Nem így hívják őket, de… Aduászok. Ők a biztosíték arra, hogy mi nyerünk.
Tony hümmögött.
Nem különösebben ájult el a mitológiai történetektől. Ha elhitt volna minden marhaságot, akkor hétfőn Jancsi és Juliska, keddenként pedig az égig érő paszuly megjelenését várta volna. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha egy orkot talál a reggeliző asztalánál, vagy a szombati partijait szétveri egy csapat sith lovag. Nem, valahol meg kellett húznia a határt. Ezt a vonalat persze, azután, hogy Thor és Loki felbukkantak, kis helyváltoztatásra kényszerítette. Asgard egész pofás helynek tűnt. Biztos érdekes lett volna tanulmányozni az ottani kultúrát és technológiát.
Egyszer. Valaki másnak. Éppen elég kutatási területet jelentett neki Hófehérke kisöccse.
Tony felsóhajtott, mikor Barton visszaérkezett, és újra elhelyezkedtek az újabb körhöz. Nagyon sok mindent megadott volna azért, hogy nekik is legyen egy verhetetlen alakulatuk, egy aduászuk az ellenségeikkel szemben. Ehelyett volt egy szappanoperára elegendő személyes problémájuk, egy túszuk, akivel nem tudtak mit kezdeni, és rengeteg kérdésük válaszok nélkül.
Bárhogy számolta, az esélyeik valószínűségarányai egyre közeledtek a nulla felé.
---
Steve a kezelőpanel előtt ült, és ugyan nem egészen értett és tudott kezelni minden egyes ablakot, amik megjelentek előtte négyszeres méretre nagyítva, a lényeget sikerült elérnie: kivetítetnie mindazt, amit három nap alatt el tudott érni. Tony és Bruce a háta mögött álltak, előbbi rátámaszkodott a szék hátuljára, amiben a kapitány ült, de körülményesen figyelt arra, hogy ne érjenek hozzá az ujjai egy pillanatra se a másikhoz.
- A rendőrség hajlandó volt egy telefonos hálózatot létrehozni, vezetékes és vezeték nélküli eszközökre egyaránt. Amivel csak az a probléma, hogy amennyiben elmegy az áram…
- Odalesznek a telefonok is - hümmögött Tony. - Az épületem arc reaktora viszont független a város főbb áramszolgáltatásától. Önmagát működteti, tehát arra ráköthetem a telefonvonalakat is. Bár eltartana egy darabig.
- De megoldható? - pillantott hátra a válla felett Steve.
- Nem lehetetlen - mondta inkább az egyértelmű „igen” vagy „nem” helyett Stark.
- Ezzel az épület mennyi energiát veszítene el? - ráncolta a homlokát Bruce, miközben töprengően figyelte azoknak a kameráknak a felvételeit, amiket a szövetségiek megosztottak velük. Ugyan az FBI szkeptikus volt, a nemzeti gárda pedig egyenesen szembe röhögte Rogerst, minden oldalon egyetértettek abban, hogy New Yorknak nem ez lenne az első földönkívüli támadása. Ezúttal talán fel is készülhettek rá. A SHIELD befolyásának köszönhetően pedig a nyomás is meglett a laikusok oldalára.
- A legszükségesebbek működőképesek maradnának - vett egy mély levegőt Tony, mielőtt felemelte a kezét, hogy számolhassa a felsoroltakat. - A liftek, a villanyok, az ajtók vezérlői, az én emeletemen pedig teljes lenne a teljesítmény. A páncélok és a biztonsági rendszer irányítása miatt. Minden más takarékon pörögne.
Banner láthatóan kellemetlenül érezte magát, az ajkain is végignyalt azelőtt, hogy megszólalt volna. A hangja annak ellenére volt bizonytalan, hogy hallhatóan igyekezett palástolni.
- Az LS-200 is ezek közé tartozik?
A kérdés hallatán Steve fél oldalasan megfordult, hogy láthassa ő is Tony arcát, akiből kikívánkozott egy kiadós és velős káromkodás. Aminek köze lett volna Clint nemesebbik szervéhez és egy távolabbi rokonához.
Nem mintha a mesterlövész itt lett volna velük, nem, Barton a tetőre ment, hogy őrködjön. A férfi egész délelőtt feszült volt, pedig már három nap telt el azóta, hogy az egyik tortúra huszár megpróbálta megölni Tonyt, azóta síri csend uralkodott mindenhol. A normálisnál is nyugodtabb volt minden. A sólyom mégis aggódott valami miatt, és mivel senki sem tudott meggyőzőt mondani, inkább hagyták, hogy azt tegye, ami megnyugtatja.
Tudták, hogy ez a béke nem maradhatott így sokáig. A kérdés mindössze annyi volt, mennyi idejük maradt, ameddig minden szar a nyakukba robban.
- Az LS-200 rengeteg elektromos áramot igényel - kezdte Tony lassan. Látta megvillanni Steve kék szemében a rossz érzést és a tiltakozást a mondandója végkimenetelével kapcsolatban. A plafonon volt attól, hogy barátja túlérett igazságérzete állandó jelleggel elítélte minden egyes döntését, még azelőtt, hogy egyáltalán végigmondta volna őket. - Ha arról nem mondunk le, akkor valami másról kell, és speciel én örülök, ha látom, hova lépek, emellett az ajtókat sem szeretném kitörni.
- Állítsuk le a lifteket - dobta fel a lehetőséget Steve. - A lépcsőzésbe nem halsz bele.
Tony rámeredt, aztán hitetlenkedve a reaktorára tette a kezét.
- Rokkant vagyok, nem emlékszel?
- Az biztos, de nem a mellkasod miatt - meredt rá rosszallóan a szőke. Farkasszemet néztek egy ideig, a feszültség még mindig úgy csapdosott közöttük, mint a születéshelyükre vágyó lazacok, mikor a sodrással szemben próbálnak előrébb jutni. Egyikük sem engedett a maga igazából, ami megszülte a tökéletes patthelyzetet.
- Tony - köszörülte meg a torkát Bruce, miután elfogyott a türelme a tökösségi verseny asszisztálása kapcsán. - Nem mondhatod komolyan, hogy megbízol annyira Lokiban, hogy csak úgy… elengedd.
Más körülmények között még akár vicces is lett volna ez a beszélgetés. Lokit tökéletesen el tudta képzelni egy apró kis vakaréknak, egy fekete szőrű pincsikutyának, annak a típusnak, amit a nők jószívűségből raknak retikülbe, a férfiak pedig csak azért, mert esélyes, hogy az a padlócirkáló (nem, Tony nem volt hajlandó kutyának nevezni azt az állatot, ami alig nagyobb egy kulcstartónál) esetleg megfullad. Persze a másik oldalról nézve kicsit beteges volt Lokit egy kutyához hasonlítani, miután szexeltek. Azért ennyire még Tony sem számított elborultnak.
Viszont jelenleg nem tudott mosolyogni. Kezdett beleunni a törött, beakadt lemezbe, ami folyamatosan csak a refrént játszotta.
- Lokit mindössze a mozgásában korlátoztam, az erejében nem - közölte egy fáradt sóhajjal. Még neki is feltűnt, mennyiszer sóhajtozik mostanában. Túl sokszor. Olyan hatást keltett vele, mint egy kiégett vénember. Pedig nem volt kiégett és főleg nem vén. - Az, hogy velünk mulatja az időt, a saját döntése gyakorlatilag. Biztos találna módot, ha annyira ki akarna törni. Ha ettől jobban alszotok éjjel, nem kapcsolom le, kívánságotok számomra parancs.
- Én nem… - kezdte Bruce, de benne ragadtak a szavak, mikor Steve felemelkedett a székből, és ezzel mindkettőjük figyelmét magára vonta.
- Fordított esetben te nem aggódnál? Ha Bruce vagy én kerülnék kapcsolatba Lokival?
Banner arca megnyúlt.
- Engem hagyj ki ebből, ha lehetséges…
- De nem ti kerültetek! - tárta szét a karját Tony. A vérnyomása úgy kezdett ingadozni, mint a racionális döntéseinek gyakorisága oszlopdiagramon ábrázolva. - Különben is, ne gyere nekem ezzel, mikor te szűz vagy, Bruce meg legfeljebb akkor érintene meg egy férfit, ha az illető haldokolna.
A professzor láthatóan nem élvezte, hogy ennyire beleszőtték a beszélgetésbe, és az arca alapján megfontolta azt a lehetőséget, hogy addig hagyja el a süllyedő hajót, ameddig lehetséges, ezzel szemben Steve állta a vádló és dühös pillantást.
- Ki lennél akadva és napokig duzzognál, amiért nem hallgatunk rád.
- Érett módon juttatnám tudomásotokra egyet nem értésemet - mormolta kimérten a milliomos. - Nem duzzogok.
A szőke ráhagyta.
- Értsd meg, hogy óriási kockázatot vállalunk azzal, hogy vakon megbízunk Lokiban.
- Nem Lokiban kellene megbíznotok, hanem bennem! - tört ki belőle. Az arca egy pillanat alatt megfeszült, az indulat csak úgy pulzált a vonásairól, és a szeme dühtől villogott. Türelmetlen és fáradt volt, és a legkevésbé sem akart újra veszekedni, de nem volt olyan fensőbb hatalom, ami kedvéért hagyta volna, hogy Steve tulajdona legyen az utolsó szó joga. - Nem Loki a csapattársatok, hanem én. Az én szavamban és megítélésemben kellene bíznotok. Vagy csak egyszerűen verjétek ki a fejetekből, hogy kivel hempergek. - Felkapta a mobilját a pultról a dosszié mellől, amit Steve hozott a szövetségiektől, aztán zsebre tette. - Amíg modelleket dugtam, minden második éjjel berúgtam, nem baszogatott senki ennyit, mint ti most. Mi lenne, ha a változatosság kedvéért a feladatokra koncentrálnánk, és nem Loki személyiséghibáira?
Tudta, hogy rosszabb, mint egy öt éves, duzzogó kiskölök, akitől elvették a nyalókáját és összetörték a kedvenc játékát, de magas ívben tett rá. Még le is tudta volna rajzolni, mennyire magas ívben. Mérhetetlenül unta már ezt a vitatkozást, és azt is, hogy tehetett bármit, láthatóan a többiek bizalmát sosem fogja visszakapni. A tény, hogy majdnem megölte Natashát; az, hogy nem volt éppen csapatjátékos, és a sok kis egyéb hiba elérték azt, hogy elpártoljanak tőle még azok is, akik eddig bíztak benne.
Ő sem bízott Lokiban teljesen, de eddig semmi olyat nem tett, ami miatt oka lenne a kétkedésre. Ami még Tonyra sem volt igaz.
- Most hova mész? - kérdezte fásultan Rogers, pont, mikor elért a lifthez.
- Megnézem, él-e még a foglyunk - válaszolta, tüntetőleg a hátát mutatva a másiknak. - Meg nekiállok a kommunikációs rendszer energiaforrás-átcsoportosításának. Ja, és ha marad egy kis időm, talán kifestjük egymás körmét Lokival.
Igen. Szánalmasan és undorítóan gyerekesen viselkedett. Annak érdekében, hogy kicsit felnőttebbnek érezze magát, első útja egy pohár whiskeyhez és egy jó szivarhoz vezetett. Amiről nem tudnak a többiek, amiatt majd fáj az ő feje.
---
Még mindig kicsit szédült, amikor egy óra múlva odajutott Loki szobájához, és biztos volt benne, hogy egy mentolos rágó sem jött volna épp rosszul, de ezen már kár volt töprengenie.
Egyedül Thort találta húsz perccel ezelőtt a kamránál, ahova a foglyot bezárták. A szőke a falnak dőlt és figyelte, ahogy az üvegfalon a még friss vér lefelé csordogál, egyéb más testnedvekkel együtt. A lényből, ami megzabálta Furyt, egy felismerhetetlen húscsomó maradt mindössze, és az is több darabban hevert odabent. Egy mészárszék szebben festett annál, mint ami Tonyt fogadta, az alkohol szinte rögtön rakoncátlankodni kezdett a gyomrában.
Vagy nem tudott semmit a szörny, vagy Loki elvesztette a türelmét. Mindenesetre többet már nem lesz hasznukra, hacsak Bruce nem akarja elemezni a vérét, ami nem tűnt alapvetően hülyeségnek. Tony gyorsan mintát vett, amit zsebre vágott, hogy majd odaadja a professzornak.
Thor egész idő alatt nem szólt semmit, igazából még arra sem méltatta Starkot, hogy egy pillantást vessen felé.
Nem lehetett egyszerű megbirkóznia azzal, hogy tudatosítsa, ezt a mocskot mind az öccse okozta, akiről megvolt a maga groteszk, rózsaszín légváras elképzelése azzal kapcsolatban, milyen is valójában.
Tony inkább magára hagyta. Nem tudott volna mit mondani, főleg nem becsípve, és még el kellett intéznie pár dolgot.
Így lyukadt ki a dilemmában, hogy kopogjon vagy sem.
Addig húzta az időt, míg legnagyobb meglepetésére az ajtó magától kinyílt. Odabentről kiáradt némi fény, amit a gyertyákkal díszített csillár szolgáltatott, de nem úgy tűnt és hallatszott, mintha lett volna odabent valaki.
Tony tett előre egy bizonytalan lépést.
- Loki?
Nem érkezett válasz. A milliomos természetesen nem futamodott meg. Az ő tornya, az ő szobája gyakorlatilag. A személyes szféra pedig amúgy is idegen fogalom volt az ő szótárában.
- Loki? - szólította a mágust ismét, miután becsukta maga mögött az ajtót, és szétnézett.
- Mit akarsz, Anthony? - kérdezte az ismerős hang hideg, már-már ellenséges tónusa. Mintha sötétkék és fekete tintát öntött volna egy amúgy is szakadt papírra.
Loki az ágyon ült, háttal neki, pont egy olyan részen, ahova nem ért el az apró lángok fénye, így árnyék vetült az egész testére. Rendkívül melodramatikus és hatásos volt, pont olyan, mint a férfi maga.
Tony lassan megkerülte az ágyat, de mielőtt leülhetett volna a másik mellé, egy pillantás vetése Lokira, és máris meggondolta magát.
- Hogy az istenbe nézel te ki? - bukott ki belőle a döbbent kérdés.
A bőrruha átázott a vértől, több helyen még húscafatok is csüngtek rajta, Loki arcából pedig nem sok látszott a vörösesbarna folyadéktól, ami apró cseppekben potyogott az ágyra a hajtincsei végéről. Eddig a félisten a padlót bámulta, de most felemelte a tekintetét, hogy Tonyra meredjen, akinek minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne tegyen három lépést hátra.
Főleg azért, mert nem biztos, hogy állva tudott volna maradni, a tekintélye pedig abban a pillanatban foszlott volna szanaszét, hogy elseggel a padlón.
- Megölted a szörnyet - váltott végül témát a milliomos, mikor Loki nem szólalt meg.
- Meg.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét. - Nem gondolod, hogy esetleg még hasznukra lehetett volna? Vagy talán velünk is megbeszélhetted volna.
Loki felkelt az ágyról, az új rálátási szög pedig még rosszabb állapotban mutatta őt a férfinek. Nem tudott túl sok másodpercet szánni a bámulásra, de mintha nem is lett volna tiszta felület rajta. Talán csak a szeme, az írisze még mindig úgy csillogott, mint a tiszta smaragd a napfény cirógatása alatt.
- Megöltem, mert nem tudott semmit - mondta fojtott, fenyegető hangon. Tony tarkóján felállt minden kicsi szőrszál. - Mit akarsz tőlem, Anthony? Nem fogom többször megkérdezni.
Miért is jött ide pontosan?
- Nem fontos - húzta végül „nem érdekel” mozdulatra a vállát. - Pontosabban változott a terv. Bűzlesz és csöpögsz valaki más belsőségeitől. Zuhanyozzunk le!
Loki felvonta a szemöldökét, és az egész arckifejezéséről sütött, hogy az utolsó felszólítás személyragja váltotta ki belőle ezt a reakciót, de nem mondott semmit, csupán biccentett Tonynak, hogy menjen előre.
Középkorias, kőből faragott úszómedencét és pókhálókat várt a sarkokban, ám megkönnyebbüléssel konstatálta, hogy Loki nem alakította át a fürdőszobát úgy, ahogy azt a hálóval tette. Ez persze felvetette a kérdést, hogy vajon milyen gyakorisággal használta a helyiséget.
Tony kibújt a pulóveréből, amit óvatosan letett a mosdókagyló szélére (nem szerette volna összetörni a kémcsövet, amiben a minta várakozott Bruce-ra), aztán jöhetett a pólója.
Megfordult. Az agya hátsó zugában az a gondolat motoszkált, hogy a csettintéses trükknek köszönhetően a félisten már meztelen lesz, ehelyett egy majdhogynem bizonytalan arc és ugyanaz a borzalmas látvány fogadta. De csak majdhogynem, Loki gyorsan rendezte vérrel borított vonásait, miközben lassan a szíjakhoz nyúlt, amik a felsőtestén tartották a bőrfelszerelését.
Az anyag csattantó-loccsanó hanggal érkezett meg a padlóra. Normális esetben sem lehetett éppen könnyű darab, de miután megszívta magát vérrel…
A sápadt mellkasra is jutott a vérből, de messze nem annyi, mint a ruhára vagy a félisten arcára, Tony pedig megbabonázva figyelte, ahogy a hosszú ujjak a fekete nadrág övéhez siklanak.
Nem volt egyszerű elszakadnia a megbabonázó látványtól, azonban annak nem lett volna semmiféle hasznos és érett felnőtthöz méltó végeredménye, ha folytatja a bámulást. Az ivással és dohányzással már pont eléggé bizonyította, hogy elmúlt tizenkét éves. Bár önnön esetében kicsit sántított az elmélet.
Belépett a zuhanyfülkébe, beállította a vizet, aztán alálépett. Azzal nem vesződött, hogy levegye a nadrágját. Nem feltétlen jelentett hátrányt, ha úgy fürdik együtt Lokival, hogy legalább egyikükön van még gatya.
Szinte el sem lepte a fejét a vízsugár, mikor megérezte a másik férfi mellkasát a hátának simulni. Ha nem gondolt arra, hogy mi minden volt jelenleg azon a felsőtesten, nem fogta el a hányinger… annyira.
Mikor már a hűvös karok is átfonták a testét, Tony felhorkant.
- Loki, undorító vagy.
- Eddig nem ez volt a véleményed - jegyezte meg jól szórakozva a mágus.
- Eddig nem is úsztál vérben. Lehet, hogy nálatok ez is egyfajta szexuális rítus, az áldozati állatok beleiben való fetrengés, de itt kifejezetten-
Nem mondhatta végig, mert Loki egy kézzel megragadta a vállát, megfordította és a falnak taszította, míg a másik az arca felé nyúlt, Tony pedig hirtelen elfelejtett levegőt venni, amit a tüdeje és minden egyéb szerve nem értékelt túlzottan. Ösztönösen még a szemét is hosszabb időre hunyta le, mint egy pislantás, de Loki nem bántotta. Az egyik tusfürdőt emelte le a falra rögzített tartóról a feje mellett.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle, ami hallatán a félisten felnevetett.
- Ha bántani akarnálak, Anythony, megtenném.
- Kedves tőled, hogy biztosítasz ezzel kapcsolatban - vágott cinikus arcot Tony, ahogy figyelte Loki ujjainak könnyed, folyékony mozdulatait, amint felpattintották a tubus tetejét, és valamennyit kinyomott kezébe a lila színű tusfürdőből.
Aztán csak nézte. Meg húzta a száját az illatra, ami leginkább felrobbantott virágmezőre és narancs-feldolgozóüzemre hasonlított. Stark felsóhajtott, mielőtt kivette a kezéből a tusfürdőt.
Nem volt oda a romantikus szarságokért. Pepperrel sem csinált semmi igazán romantikusat sosem. Olykor elvitte étterembe vacsorázni, meglepte csokoládéval (amit Happy intézett neki, esetleg JARVIS rendelt az internetről), de nagyrészt nem jutott erre sem idejük, sem energiájuk, és igényük sem volt rá. Pontosabban Tonynak nem volt, Pepper pedig tudta, mire számíthat tőle. Évekig asszisztált az önpusztító életmódjához. Még az egyéjszakás kalandjainak is ő adott taxi pénzt, ugyan már! Ha ezek után egy olyan nők álmát várta, mint amilyen Steve volt, az elég naiv lett volna.
Viszont volt valami… kellemes és idilli abban, hogy habbal és szappannal vonta be Loki reaktora által megvilágított testét, aki mindezt mélázva, félredöntött fejjel figyelte. Azon kívül, hogy a lábuk alatt, a lefolyó irányába csordogáló víz rózsaszínes barna színezést kapott, már semmi sem utalt Loki korábbi állapotára.
Miután ezzel végzett, Tony hátranyúlt egy samponért.
- Az mi? - kérdezte Loki gyanakodva, mikor konstatálta, hogy a következő túl illatos valaminek nem lila, hanem kék színe van.
- Varázslötty - mormolta a milliomos abból is kényszerítve valamennyit a tenyerébe. - Szalonképessé teszi a fejed is. Semmi sértés, de ráfér.
Úgy tűnt egy pillanatig, hogy Loki ellenkezni fog, aztán mégis mozdulatlan maradt, mikor a férfi lassan mindkét kezét a nedves, csapzott hajtincsekhez emelte. Tony gyomra először fordult egyet, aztán öklömnyire zsugorodott, végül mély zuhanásba kezdett, mikor Loki lehunyta a szemét, és hátradöntötte a fejét. A szája finoman elnyílt, ahogy Tony ujjbegyei a fejbőrét dörzsölték, mindeközben pedig a hátát masszírozták a meleg vízsugarak. Nagy volt a csábítás Tony számára, hogy az ajkait a vízzel mosott nyakra tapassza, ami olyan gyönyörűen megfeszült pontosan a szeme előtt.
Túlságosan nagy, még sem ő adta fel először az önuralmát.
Már Loki tarkójánál járt, mikor a félisten torkából egy elégedett morgásra nagyon is hajazó hang tört elő, amit rögtön követett a lökés, aminek nyomán Tony ismét a falnál kötött ki, csak ezúttal intenzív társaság kíséretében.
Tompa, örömteli nyögést hallatott, mert tényleg felemelő volt megint éreznie a durva, harcias csókot, az övéhez préselődő szálkásan izmos testet. Loki nyelve pillanatok alatt a szájában volt, és afelől sem volt kétsége, hogy a derekánál érzett húzás annak köszönhető, hogy a félisten épp próbálja megszabadítani a nadrágjától.
- Szerencséd, hogy már tiszta vagy - nyögte Tony elhúzva a fejét, hogy jusson egy kis levegőhöz is. Nehéz volt úgy oxigént pumpálnia a szervezetébe, hogy Loki szája blokkolta az egyik utat, a víz pedig a másikat.
- A törődésed felizgat, Anthony - mormogta válaszul a vele szemközt álló. Közben végre sikerült meglazítania az övet. Stark arrébb rúgta a nadrágot, amint az a bokájához esett, ami egyébként kész csoda volt amennyire tapadt a bőréhez a nedves anyag.
- Ha csak nem akartad magadon látni a reggelimet, ez közös érdek volt - közölte megborzongva. Loki vigyorogva megcsóválta a fejét, és a tenyerét Tony hasára csúsztatta, aki ettől levegőért kapott.
- Hazudsz.
- Tessék?
- Nem ettél semmit ma. Csak az alkoholodból ittál.
Tony mindkét szemöldöke a homloka közepén kötött ki ettől.
- Tudsz róla, hogy a hideg futkos a hátamon, mikor ilyeneket mondasz? - érdeklődött, és igyekezett nem mutatni, hogy mennyire hátborzongatónak is találta olykor Lokit. Összehasonlítva Thorral tényleg látszott, hogy két külön világból jöttek. A szőke kétajtós szekrényt könnyebb volt kiismerni és átlátni, ezzel szemben Loki… Tony mindig eljutott egy pontig, mikor azt hitte, megértette őt, aztán Loki állandóan megcáfolta valamivel.
- Helyes - bólintott a mágus, és nem pazarolva tovább az értékes időt, illetve a meleg vizet sem, rámarkolt Tony már szinte teljesen merev férfiasságára, aki hálát adott az égnek a mögötte szilárdan álló falnak, aminek nekidőlhetett.
Loki lassú mozdulatokkal masszírozta őt, miközben a fogai közé szívta Tony alsó ajkát. Stark erőt vett magát és egyik kezét Loki tarkójára csúsztatta, hogy közelebb vonhassa és mélyíthessen a csókon, aztán még nagyobb harcok árán sikerült félreütnie a férfi kezét.
Egymás nyakát harapták, mialatt Tony valahogy megfordította magukat, így Loki háta préselődött a már langyos falnak, az övét pedig a víz érte.
- A többiek szerint nem kéne dugnom veled - mormolta különös figyelmet szentelve Loki kulcscsontjának, amíg a másik a lapockába mélyesztette az ujjait, és a kócos hajába mordult. - Mert nem bízhatunk meg benned.
- Te nem is bízol bennem, Anthony - válaszolta Loki egy metsző pillantás kíséretében, mielőtt megfordult. Tony kis híján a padlóra ájult, mikor a félisten váratlanul az ágyékának nyomta és dörgölte a hátsóját. - Neked nem bizalom kérdése ez. Ez csak élvezet.
Tony ciccentett egyet.
Megragadta a férfi csípőjét, átkulcsolta az egyik karjával, majd egyszerre két ujját csúsztatta belé. Loki hangos nyögése visszhangot vert a fürdőszobában.
Még mindig nehezére esett elhinni a síkosító-gumi mentesség élvezetét. Ennyire egyetlen szex sem lehetett tökéletes. És Bannerék még kérdezték tőle a hülyeségeket, hogy miért fekszik le Lokival.
Az asgardi kitolta a fenekét, gyönyörű ívben pucsított, és a karjain támaszkodott meg, miközben élvezte, amit Tony művelt, hiába volt szinte már durva vele a milliomos.
- Bár az elgondolkodtató, hogy a barátaid sem bíznak benned és a döntéseidben.
- Nem kussolnál? - érdeklődött Tony, mielőtt kihúzta az ujjait a másikból.
Olyan könnyedén siklott a testébe, mintha mindig is oda tartozott volna, és mindkettőjük biológia felépítése a másikéhoz igazodott volna.
Tony Loki vállainak két oldalán támaszkodott meg, ami egyrészt nem volt a legkényelmesebb megoldás, ráadásul a tenyere csúszott a falon, viszont ennek köszönhetően a félisten hátára tudott simulni, miközben erős, hosszú lökésekkel tudott mozogni benne.
Egy kis nyaktekerés árán még meg is tudta csókolni Lokit.
Lehet, hogy igaza volt. Valószínűleg igaza volt, viszont Tonynak nem kellett az, hogy még Loki is a szemébe mondja. Arra sem volt szüksége, hogy kioktassák. Gondolkodni pedig végképp nem szeretett volna azon, hogy vajon tényleg nem bízik Lokiban? Egyáltalán? Mindössze csak a szex kellett neki?
Nem, most csak élvezte a szűk forróságot a farka körül, Loki nyelvét a szájába, és a combjába mélyedő körmöket, amint a férfi próbált valami kapaszkodót találni az élvezet gyötrő súlya alatt - és eközben a víz még mindig zuhogott rájuk.
---
Clintet egész nap rossz érzés gyötörte. Nem is aludt jól, hiába simult a mellkasának a takaró alatt Natasha, és ölelték át a meleg, óvó karok, valahogy nem talált nyugtot. Csakis azért nem jött fel már éjjel is a tetőre, mert nem szerette volna felverni a nőt. Megijeszteni sem.
A napok óta tartó baljósló csönd felzaklatta. Tudta, hogy valami nagyon nem volt rendben, ám még nem érkezett el az áttörés, aminél megmondhatná, mi is zavarja annyira.
A tetőn ücsörgés sem hozta meg a várt hatást. Általában ez segít Bartonnak, hogy rendezze a gondolatait, az érzéseit, a szél kitisztította az elméjét, aznap viszont hatástalannak bizonyult.
Már felragyogtak az első csillagok, a távolban szirénák jelezték, hogy valamiféle baleset történt New York forgalmas és veszélyes utcáin, mikor végre valahára - amennyiben lehetett ezt mondani - valami felkeltette Clint figyelmét.
Először még önmagát sem győzte meg, de aztán egyre több pontot szúrt ki a házak közül, és minden egyes ponttal egyre biztosabb lett abban, hogy ez az, amire várt. Ez az, amit félt.
előző | következő