[FanFic] Egy millióért sem
Cím: Egy millióért sem
Író: jarithka
Fandom: JE / KAT-TUN
Párosítás: Kazuya/Tatsuya
Típus: one-shot
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetések: nem mondanám, hogy porn without plot, inkább with plot, viszont kétségkívül porn XD;
Szószám: 3217
Történet: Kamenashi Kazuya stresszes munkakörben kénytelen dolgozni, és elérkezik egy újabb este, mikor megelégeli a dolgot. Párja tűréshatára sokkal magasabb, azonban vannak bizonyos dolgok, amiket nem tud elviselni: például, ha az életében legjobban szeretett személyt elkeseredve találja otthon egy átdolgozott nap után.
Ajánlás: Az én drága marlenemnek, születésnapja alkalmából ♥ Ne kérdezd, miért lett belőle pornó, egyszerűen ez jött, de büszke vagyok ám a minimális háttértörténetre is XD Mivel kézzel foghatót még nem tudok neked adni, itt van ez. Boldog születésnapot, édes ♥
Megjegyzés: Mindentől függetlenül büszke vagyok erre az egyfejezetesre. Plusz már fogalmam sincs, mikor írtam utoljára velük vagy egyáltalán bármilyen JE-ssel magyarul, úgyhogy~
Megkönnyebbült sóhajjal csukta össze az esernyőjét és rázta le néhányszor, mielőtt a hangtalanul félrecsúszó fotocellás ajtókon át belépett a jól ismert, magas épületbe. A hallban hangos visszhangot vert a cipője - túlságosan késő volt már ahhoz, hogy bárki más is lézengjen idelent a portást leszámítva.
A liftek melletti pulthoz sétált, aminek a tetején már mosolyogva könyökölt lakóhelyük őre.
- Jó estét, Mr. Ueda - biccentett a férfi. Megannyi ránc szaladt össze a szeme alatt a kedves mosolytól. Ueda sosem értette, miért olyasvalakit szerződtettek erre a munkára, aki nyilvánvalóan nem volt fizikailag elég erős ahhoz, hogy bárkit is eltántorítson a céljától, ha a tilalom ellenére akart volna felmenni a szobákhoz vagy bejönni magába az épületbe, de igazából nem bánta, hogy Charles kapta meg a munkát. Charles nagyon kedves ember volt.
- Inkább éjszakát, nem, Charles? - kérdezte, miután letette a lábához az aktatáskáját, és maga elé húzta a mappát, amiben alá kellett írnia, hogy megérkezett.
- Viszonyítás kérdése, uram - dörmögte vidáman az idős férfi, és már nyújtotta is a kezét a mágneskártyáért, amit Ueda éppen csak előtúrt a zsebéből. - Cudar idő van, nemde?
- Enyhe kifejezés. Még szerencse, hogy sikerült taxit fognom. - Megborzongott. Alig várta, hogy felérjen és ledobja magáról a vizes kabátot, majd vegyen egy forró fürdőt. Kis híján ott helyben felnyögött, a hall kellős közepén a gondolatra.
- Már ő is megérkezett - mondta sejtelmesen a portás. Ueda meglepetten emelte fel a fejét, és még meglepettebben látta a férfi tekintetét.
- Mi az?
- Úgy tűnt, nincs a legjobb hangulatban.
Már megint mi történhetett? - gondolta, és önkéntelenül vetett egy aggódó pillantást a liftek felé. Most, hogy tudta, valami bántja párját, szeretett volna minél előbb felérni. Az is bosszantotta, hogy elhúzódott az értekezlet, már másfél órával ezelőtt meg kellett volna érkeznie.
Ueda, amint visszakapta a kártyáját, a kezébe vette a padlón várakozó táskát, és biccentett egyet a mindentudó mosollyal figyelő Charlesnak. Ő volt, az 2342-esben lakó nő mellett, az egyetlen, aki pozitívan állt ahhoz, hogy a huszonharmadik emeleten egy meleg pár is lakik.
Nem mintha annyira érdekelte volna. Már nagyon rég nem foglalkozott azzal, mások mit gondolnak róla.
- Reggel találkozunk, jó éjszakát!
- Jó éjszakát, uram - köszönt el szórakozott fejcsóválás kíséretében a portás.
Mivel már majdnem éjfél volt, a liftajtó rögtön kinyílt neki, mert senki sem vette használatba, valószínűleg jó ideje. A legtöbben már vagy visszavonultak a szobájukba, vagy rég elmentek az éjszakai programjukra.
Az alapvetően nem hosszú út ezúttal mégis csigalassúsággal telt felfelé.
Utálta, mikor nem úgy jöttek ki a lépések, ahogy ő eltervezte azokat. Ennyire későn pedig pláne nem szeretett hazaérni.
Egész meglepődött, hogy mikor kinyitotta a lakás ajtaját, mindenhol fényt látott. Égett a villany a nappaliban és a konyhából is áradt a világosság - illetve annak a zaja, hogy valaki épp munkálkodott ott.
Ledobta a szekrényre a kulcsát, amit nemsokára követett a táskája, a fogasra pedig hamar felkerült a kabátja. Az esernyővel kapcsolatban egy ideig vacillált, végül elmenőben a fürdőszoba mellett behajította a kádba. Később majd kezd vele valamit.
Ahogy rálépett a küszöbre, meg is állt ott. Összefonta a mellkasa előtt a karjait, és nekidőlt az ajtófélfának, miközben hagyott egy halvány mosolyt az ajkaira kúszni. Párja háttal állt neki és láthatóan teljesen belemerült egy szakácskönyv olvasásába, miközben a tűzhelyen valami vidám bugyborékolással főtt. Ugyanazokat a ruhákat viselte, amikben reggel elment, még az öltönyét sem vette le.
Nem mintha rosszul állt volna neki a sötét öltöny és nadrág, egyáltalán nem erről volt szó, még a konyha sötétkék és tört fehér berendezéseihez is mentek színvilágilag, de a tény zavarta Uedát, hogy a fiatalabb még csak át sem öltözött. Vagy ő is nemrég esett csak haza, vagy tényleg komolyan nyomasztotta valami.
Ueda megcsóválta a fejét.
- Hé, Kame - mondta kedvesen.
Párja hátrakapta a fejét és félig meg is fordult, a hirtelen mozdulat közben viszont leverte az asztalról a könyvet. Káromkodva hajolt le érte és csapta fel a pultra. Egyértelműen idegesnek tűnt.
Ueda megkerülte az étkezőasztalt és rögtön odalépett hozzá. Egyetlen szó nélkül simította a kezét Kamenashi arcára, hüvelykujjával megcirógatta a szája szélét.
- Hé, mi van? Történt ma valami? - kérdezte párja pillantását keresve, aki viszont tüntetőleg mindenfelé pislogott, egyedül rá nem. Ez az egy viszont pillanatok alatt ki tudta hozni a sodrából. Próbált tapintatos lenni, elvégre a másikkal valami nem volt rendben, de ehhez komoly erőfeszítéseket kellett tennie. - Kazuya - mondta halkan, nyomatékosan. - Nézz rám, és mondd el, mi történt!
Az első kérés nem rögtön, ám teljesítve lett.
- Csak… az egész nap - mondta nehezen a férfi. Ueda már az arcélét is finoman simogatta, hogy megnyugtassa kicsit, másik karját pedig a derekára csúsztatta, hogy magához húzza. - Semmi sem úgy sikerült, ahogy akartam, és mindenért engem basztak le. Nem én tehetek róla, hogy a nagykövet titkára egy idióta, és még arra sem képes, hogy minimális angol tudást felszedjen. Mi a francért jön akkor Amerikába? - fakadt ki Kamenashi, jól érezhetően remegve az idegességtől.
Ueda nem tehetett róla, de megnyalta az alsó ajkát. Inkább nem szólt semmit egyelőre, mert nem volt benne biztos, hogy olyasmi jött volna ki a száján, amit jelen pillanatban szerelme értékelt volna. Inkább hátracsúsztatta az arcán lévő kezét a tarkójára és gyengéd cirógatással játszott a narancssárgás tincsekkel ott.
- Rohadtul nem én tehetek róla, hogy még azt a nyelvet sem érti, amire a fordítást kérte. - A düh már élénken és erősen csillogott a barna szemekben. - Ráadásul a nyakamba varrtak egy másik marhát is, aki miatt csak fél órája értem haza, és hiába ígértem meg neked a vacsorát, még azzal sem leszek kész, a fenébe is! - Elkeseredett sóhajba fúlt bele a mondat vége.
Az idősebb meg eddig bírta. Előrehajolt és egyáltalán nem ártatlan csókra invitálta a másikat. Belevigyorgott a csókjukba, amikor Kame hökkenten felnyögött, és örömmel használta ki a lehetőséget, hogy párja szájába csúsztassa a nyelvét. Remegő ujjak kapaszkodtak bele a vállába, és még remegőbb test préselődött az övéhez.
- Imádom, mikor dühöngsz - suttogta Ueda halvány mosollyal, alig távolodva el a másiktól. Érezte a száján Kazuya forró, egyenetlen légzését. - Elképesztően kívánatos vagy ilyenkor, tudsz róla? - érdeklődött, és az ajkai átsiklottak a puha arcbőrre, majd le a férfi állára. Boldogan nyomott oda is egy csókot, hogy aztán felfedezze magának az érintésért könyörgő nyakvonalat. Érezte rajta Kame kölnijének és tusfürdőjének halvány illatát - és cigarettáét. Az az undorító szokás, amiről még nem sikerült lebeszélnie szerelmét, bár dolgozott az ügyön.
- Sosem veszel komolyan - préselte ki magából Kame. - Utállak.
- Komolyan veszlek - ellenkezett Tatsuya, mielőtt finoman ráharapott a pontra, ahol a szépen ívelt nyak és a férfi válla találkoztak egymással. Kapott érte egy apró nyögést. - De neked nem kellene ezeket az idiótákat - mormogta Ueda, és az eddig nyugodtan pihenő karját, amivel a keskeny derekat ölelte át, megmozdította. Rámarkolt Kazuya seggére és úgy kényszerítette közelebb magához, hogy az ágyékuk összedörzsölődjön. Még nadrágon keresztül is érezte, hogy párja felizgult.
Elvigyorodott.
Főleg, amikor érezte, hogy rámarkolnak a hajára, hogy tincseinél fogva húzzák fel a fejét. Kame pillantása valósággal égette. Már eltűnt belőle az idegesség, sokkal inkább a vágy és a sóvárgás égett bennük.
Az újabb csók sokkal szenvedélyesebb volt. Több harc a dominanciáért, több fog és nyelv és lihegés.
Ueda gondolkodás nélkül fonta a karjait a férfi teste köré és kapta fel, aki még ennél is ösztönösebben kulcsolta a lábait a dereka közé. Nem foglalkozva vele, hogy a tűzhelyen lévő lábasban már hangosan forrt a víz, elindult kifelé a konyhából szerelmével.
Kazuya úgy csókolta, mintha nem lett volna holnap, az ujjai kétségbeesetten merültek újra és újra a rezes, mostanra igencsak kócossá vált lobboncba. Ez a módszer általában bevált. Ueda nem vitatta, hogy a fontos dolgokat nem lehetett mindig szexszel megoldani, azonban ameddig Kame ennyire feszült volt, úgy sem kezdhetett vele semmit. Ezen a lelkiállapoton viszont mindig segített a szex.
Ráadásul nem hazudott, a férfi iszonyatosan vonzó volt, mikor dühöngött. Parázslott a szeme az arcába hulló hajtincsei mögött, megfeszült minden izma, amitől még szélesebbnek tűntek a vállai, és egy idő után berekedt a hangja.
Ueda nagyon szerette azt a rekedt hangot, főleg mikor az ő nevét nyöszörögte a fülébe.
Alig ért át a nappaliba párjával, amikor egy pillanatra megtántorodott Kame hevességétől, és tett néhány lépést hátra. A falnál kötött ki, a lapockájával pont sikerült eltalálnia a villanykapcsolót, így az egész nappali sötétbe borult. Nem mintha különösebben szüksége lett volna fényre, pontosan ismerte a berendezések elhelyezkedését.
Felszisszent, mikor Kazuya ráharapott az alsó ajkára. Rászorított a férfi seggére.
- Finoman - mormogta, miközben elindult keresztül a szobán. - Tudod, hogy imádom, mikor vadóc vagy, de holnap dolgozom - suttogta. Az átkozott meló. Annyi dolgot tett volna Kaméval néhány éjszaka, ha nem kellett volna arra gondolnia, hogy emberek közé kell mennie másnap…
Bűntudatnak nyoma sem volt a fiatalabb szemében, de annyit megtett, hogy bocsánatkérően végignyalt Ueda száján.
Tatsuyából ez kiváltott egy agresszív morranást.
Záros időn belül a szemben lévő ablaknál kötöttek ki. Ez eredetileg is Ueda lakása volt, ő ragaszkodott ahhoz, hogy a másik ideköltözzön. Egyáltalán nem Kazuya otthona ellen volt kifogása, egyszerűen ez a lakás mindkettőjük munkahelyéhez relatíve közelebb fekszik földrajzilag, úgyhogy nem engedett a vitából és a visszakozással sem foglalkozott. Ahogy pedig Kame megfogalmazta, Ueda elfojthatatlan szeretetet érez minden olyan berendezési megoldás és tárgy iránt, ami grandiózus és szokatlan és elképesztően giccses.
Ennek köszönhetően a nappali egyik falának helyét egy hatalmas üvegablak töltötte ki. Padlótól plafonig, faltól falig ért, és lélegzetelállító látványt biztosított New York városára a huszonharmadik emeletről.
Különösen ilyenkor, éjszaka, amikor a pulzáló városi fények éltették az épületeket.
Kazuya élvezettel felnyögött, mikor a háta nekipréselődött az üvegnek, Ueda pedig odadörgölte magát az ágyékához.
- Utálom a munkám, Tatsuya - sóhajtotta a férfi hátravetett fejjel, miközben párja gondos figyelemben részesítette torkát és az ingjéből kikandikáló kulcscsontját. - Az egészet… Az összes faszkalapot.
- Mondtam már, hogy keress másik állást - felelte, mielőtt a fogai közé csippentette a fehér bőrt. A fájdalmas, meglepett nyögést egy csókkal honorálta az inzultált bőrrészre.
- De ez… ez jól fizet - mormogta, és szorosabban ölelte az idősebb nyakát, hogy legyen lehetősége kicsit megmozdítani a csípőjét. - Szükségem van a pénzre, tudod.
- Pénzt adhatnék én is neked.
Kame zoknis talpa zaj nélkül ütközött össze a padlóval, amikor elengedte Ueda derekát és a férfi is lejjebb eresztette őt Úgy meredt az idősebbre, mintha legszívesebben megütötte volna. Ez nem túlságosan állt messze a valóságtól.
Ueda sejtette, hogy rosszat mondott - megint. Ebben a témában nem bírtak megegyezni. Kazuya nem volt kimondottan gazdag, inkább csak megcsinálta a szerencséjét, mikor Amerikába jött, a keresetének nagyobb részét pedig hazaküldte a családjának. Annyit költött magára, amennyi feltétlen szükséges volt, plusz talán egy kicsit minden hónapban pluszban, hogy azért mégis jól érezze magát a bőrében. Az állása jól kereső volt, diplomataként dolgozott, és egyben fordító munkákat is vállalt, viszont ez az egész óriási stresszel és seggfej kollégákkal járt, Kame pedig ezt a kettőt mostanában nehezen viselte.
Ueda felajánlotta, hogy kisegíti anyagilag, de mikor ezt először felvetette, egy hétig nem szexeltek és párja úgy nézett rá napokig, mintha a macskáját és az anyját is megölte volna. Hiába magyarázta el neki, hogy nem a saját pénzével akar hivalkodni vagy Kame képességeit megkérdőjelezni, csak segíteni, de süket fülekre talált minden próbálkozása.
- Nem szóltam semmit - emelte fel mindkét kezét védekezően. - Ne lépj ki és húzd fel magad minden harmadik este továbbra is - biccentett előzékenyen.
A fiatalabb rosszallóan csücsörített.
- Nem vagyok hisztis.
- Egy szóval sem mondtam - mondta Ueda, és nem hazudott. Hangosan valóban nem mondta ki.
Kazuya felsóhajtott, majd idegesen átsöpörte kócos tincseit az ujjaival. Egyetlen szó nélkül kibújt az öltönye felső részéből és eldobta a kanapé felé. A padlón kötött ki, de nem foglalkozott vele, inkább újra Tatsuya nyaka köré kulcsolta a karját és összeérintette a homlokukat, mielőtt apró csókot lopott volna tőle.
- Hisztis vagyok - tört ki belőle, mire Ueda felnevetett. A testéhez ölelte a másikat, amit egy jóval mélyebb csók követett, miközben szabad kezével nekilátott, hogy kigombolja a férfi ingjét.
- Egy kicsit - ismerte be Kame füléhez vezetve az ajkait. Végignyalt párja fülcimpáján, aki ennek hatására megremegett a karjában. Valószínűleg az sem segített túl sokat, hogy közben már a mellkasát is simogatta. - De szeretlek így, és a te pártodon állok. Akarod, hogy szétrúgjam a seggüket? Mert tudod, hogy szétrúghatnám - susogta.
Kazuyának nagyot kellett nyelnie, ám bólintott. Pontosan tudta. Élete második legnagyobb véletlenének a kapcsolatát könyvelte el Ueda Tatsuyával, aki az egyik legnagyobb amerikai vállalat vezérigazgatója volt. Hatalma és pénze volt, kapcsolatai és befolyása. Ezt pedig az ötödik randevújukig egyáltalán nem tudta. Addig azt hitte a férfiről, hogy egyszerű könyvelő egy nevenincs irodában. Nem a pozíciója miatt szeretett bele, de tény és való, hogy olykor hasznos előnyt jelentett. Például mindig kaptak helyet az egyik legnevesebb és legjobb olasz étteremben a 39. utcában.
- Nem kell - válaszolta halkan, és kihívóan nézett a másikra. - Csak dugj meg, kérlek.
Ezt nem kellett kétszer kérni. Sikerült végre teljesen megszabadítani az ingtől, és Ueda már a nadrágja övén dolgozott, miközben ajkaival az egyik apró mellbimbóval játszott. Szerette Kame mellkasát, volt rajta mit csókolni és harapni, és imádta felfedezni azokat az igazán érzékeny pontokat rajta. Néha napján szentül hitte, hogy Kazuya erogén zónáinak hetven százaléka ide került, a mellkasára.
Amint eresztett a nadrág, nem habozott belesüllyeszteni a kezét, a boxert is félrelökte az útjából. A tenyere alatt már jól érezhetően félig merev volt a másik, a száján kiszökő nyögés pedig arra utalt, hogy vágyik a mielőbbi folytatásra is.
Rövid időn belül Kame bokája köré esett a nadrág, úgyhogy amíg ő abból kilépett és gyorsan megszabadult az alsónadrágtól, Tatsuya is nekilátott, hogy fogyasszon az őt takaró ruhák számán. Pillanatok alatt eltűnt róla az ing és már az övvel vacakolt, mikor a még mindig torka köré simuló nyakkendőt párja megragadta és közelebb rántotta magához.
Meglepett nyögéssel esett neki a már finoman izzadt mellkasnak. Kame fejének két oldalán támasztotta magát az ablakon és csillogó szemekkel figyelte szerelmét, aki az alsó ajkára harapva éppen azon dolgozott, hogy ne túl feltűnően, de azért meglehetősen jelentőségteljesen az idősebb combjához dörgölje magát.
Ueda elvigyorodott.
- Síkosító?
- Hálószoba - válaszolta szisszenve Kazuya, mikor a határozott szorítású ujjak visszakerültek a merevedésére, és lassú masszírozásba kezdtek rajta.
- Amíg idehozod, én levetkőzöm.
- Miért is nem mi megyünk oda? - vonta fel egyik tökéletesre szedett szemöldökét a férfi. Hördülve döntötte hátra a fejét, amikor Ueda hüvelykujja végigdörzsölte a makkját.
- Ne kérdezősködj, hanem csináld! - Eleresztette őt, így végre Kame levegőhöz jutott. Amint sikerült magát annyira összeszednie, hogy megmozduljon, eliramodott a hálószoba felé, Ueda pedig mosolyogva figyelte.
Egyáltalán nem okozott gondot ott folytatniuk, ahol abbahagyták, mikor visszaért. Annyi változott, hogy a fiatalabb már az ablakon támaszkodva mutatta a hátát Tatsuyának, aki a türelme utolsó morzsáit felőrülve épp az egyik ujját csúsztatta a férfibe. Finoman megremegett a teste, de fájdalmat nem érzett, vágyakozva nyomta hátra a csípőjét, hogy minél előbb, minél többet kapjon.
Kivételesen nem kellett könyörögnie, Ueda szó nélkül folytatta két ujjal az előkészítést.
A szoba megtelt lihegés és halk nyögések hangjával, Tatsuya élvezettel figyelte az izmok játékát a majdnem sápadt fehér háton, és azt, ahogy Kame lehunyt szemmel, izzadtságtól csillogó arccal, ütemesen foltokat lehelt az üvegre, ami mögött ott világított nekik fél New York.
- Gyönyörű vagy - mormogta az idősebb. Alig várta, hogy magáévá tegye ezt a csodát, akit rajta kívül senki sem becsült annyira, mint kellett volna. Tatsuya már minden porcikáját, rossz szokását és kívánságát ismerte, és nem győzte minden alkalommal éppen eléggé kisajátítani magának a férfit. Az övé volt, és ha kellett, ezt akár minden nap éreztette vele és a környezetükkel is.
Nem volt alapvetően agresszív ember, de nem szerette kiengedni a kezei közül azokat a dolgokat, amiket már megkapott és túlzottan nagy becsben tartott.
Kamenashi Kazuya egy volt azon kincsei közül, amiket semmilyen pénzért sem cserélt volna el. Nem volt összeg, ami kiválthatta volna.
- Elég lesz - préselte ki magából nehézkesen. - Tatsuya, gyerünk-
Ueda nyomott egy csókot párja tarkójára, aztán eleget téve a kérésének kihúzta belőle az ujjait. Szórakozottan figyelte, amint Kame ösztönösen hátralökte a csípőjét, majd gyorsan felbontotta az óvszeres csomagot és magára gördítette a gumit.
Egyik kezével a fiatalabb csípőjére markolt, hogy egy helyben tartsa, a másikkal pedig saját merevedését vezette a másikba. Centiről centire haladt előre, mindketten felhördültek, mikor végre teljes hosszában a forró testben lüktetett, az ágyéka pedig tökéletesen nekisimult Kazuya hátsójának. Előrehajolt és lágy csókokat nyomott a férfi nyakára, mielőtt eljutott volna a füléhez, hogy belesuttogjon.
- Nem izgat fel a gondolat?
Kame sóhajtva ívbe feszítette a hátát, mikor megérezte párja ujjait a farkán.
- M-mégis micsoda? - kérdezte megreszketve.
- Az, hogy bárki megláthat - mormogta a fülébe Ueda, és az arcát nekinyomta annyira Kazuya arcához, hogy a férfi elfordítsa a fejét és kinézzen az ablakon. Autók és buszok, taxisok araszoltak odalent, mert az éjszakai időpont ellenére az utak még nem voltak kihaltak, hangyaméretű emberek sétafikáltak egyik szórakozóhelyről a másikra, az épületeken villongó reklámok váltakoztak egyik pillanatról a másikra, egy-két másik lakóépületben még több tucat villany égett.
Kame felnyögött a lehetőségre, hogy valami perverz éppen őket figyeli. Amint az ő teste szó szerint nekipréselődik az ablaküvegnek, amin áttetsző foltokat hagy a férfiassága tetején csillogó előnedv, miközben Tatsuya hátulról öleli és továbbra sem mozdítja meg a csípőjét, mert verbális szexuális zaklatással kínozza őt.
- Hogy mindenki láthatja, hogy az enyém vagy. - Végre valahára visszább húzódott, majd egyetlen erős lökéssel visszanyomult. Kame rekedten felnyögött. - Hogy senkinek sem lehet kétsége azzal kapcsolatban, kihez tartozol… ez a gyönyörűség kihez tartozik - sóhajtotta örömmel. Már két kézzel tartotta szerelmét és egy percnyi szünetet sem tartott két erősebb lökés között.
Legtöbbször szeretkeztek, de ez most színtiszta szex volt, ám egyikük sem panaszkodott.
Kazuya különösen nem, főleg, hogy pár percen belül egy hangos kiáltás kíséretében elélvezett, mikor már túl sok volt a merevedésén dolgozó masszírozás, a nyakát harapdáló fogak és a testében mozgó párja.
--
Reggel ő ébredt elsőként. Elfelejtették behúzni a függönyt még az éjjel, úgyhogy a napsugarak egyenesen az arcába tűztek. Hunyorogva fordult a hátára és nyúlt ki az éjjeli szekrény felé, amin ott pihent a gravírozott ezüst óra, amit még Uedától kapott.
A mutatók szerint nem sokkal múlt hét.
Lerakta a párnára a karórát, aztán visszafordult az idősebbhez. A férfi békés arca és kócos, szanaszét álló hajtincsei mosolyt csaltak az arcára.
Nem tudta megállni, hogy szájon ne csókolja. Úgy vélte, egy kevés reggeli leheletet még mindketten kibírnak. Afelől is biztos volt, hogy erre Tatsuya majd kinyitja a szemét, mert párja nem kelt ki az ágyból könnyen, viszont annál éberebb alvó volt.
- Hé - motyogta Ueda, mikor sikerült végre nyitva tartania a szemét.
- Jó reggelt - mosolygott rá Kazuya. - Mikorra kell dolgozni menned? - kérdezte halkan, miközben a kézfejével végigsimított a másik arcán.
- Tízre - ásította a választ. - Miért, késésben vagyok?
- Nem, van még időd - nyugtatta meg Kame, miközben közelebb húzódott hozzá a hatalmas takaró alatt. Szeretett úgy az izmos, kidolgozott testhez bújni, hogy egyikük sem viselt ruhát. Az egyik legerotikusabb dolog volt a világon az ő szótárában.
Ueda szusszantott egyet és lehunyta a szemét.
- Csak meg akartam köszönni - szólalt meg ismét a fiatalabb, mielőtt még a férfi vissza aludhatott volna. - A tegnapit.
- Azt nem kell - felelte könnyedén. - Tudod, hogy imádok veled szexelni.
Kame vállba vágta, mire Tatsuya csak felkuncogott.
- Azt, hogy törődtél velem, mikor szükségem volt rá. - Ueda végre megint kinyitotta a szemét. A barna íriszben gyengéd érzések táncoltak, miközben kinyújtotta a kezét, hogy beletúrjon Kame kócos tincseibe.
- Igyekszem jó pasid lenni.
- Értékelem a dolgot - mosolygott Kazuya. - Nagyon jól csinálod.
- Örülök, hogy így látod - vigyorodott el a másik. Erőt vett magán és miután megtámaszkodott szerelme feje mellett, sikerült fellöknie magát annyira, hogy a fiatalabb fölé kerüljön. Lehajolt és játékosan a fogai közé vette Kame alsó ajkát. - Bárminemű természetben fizetett ellenszolgáltatás szívesen fogadok, Mr. Kamenashi.
Kapott egy kuncogást és cirógató ujjakat a hátsófelére.
- Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében.
-- vége
Író: jarithka
Fandom: JE / KAT-TUN
Párosítás: Kazuya/Tatsuya
Típus: one-shot
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetések: nem mondanám, hogy porn without plot, inkább with plot, viszont kétségkívül porn XD;
Szószám: 3217
Történet: Kamenashi Kazuya stresszes munkakörben kénytelen dolgozni, és elérkezik egy újabb este, mikor megelégeli a dolgot. Párja tűréshatára sokkal magasabb, azonban vannak bizonyos dolgok, amiket nem tud elviselni: például, ha az életében legjobban szeretett személyt elkeseredve találja otthon egy átdolgozott nap után.
Ajánlás: Az én drága marlenemnek, születésnapja alkalmából ♥ Ne kérdezd, miért lett belőle pornó, egyszerűen ez jött, de büszke vagyok ám a minimális háttértörténetre is XD Mivel kézzel foghatót még nem tudok neked adni, itt van ez. Boldog születésnapot, édes ♥
Megjegyzés: Mindentől függetlenül büszke vagyok erre az egyfejezetesre. Plusz már fogalmam sincs, mikor írtam utoljára velük vagy egyáltalán bármilyen JE-ssel magyarul, úgyhogy~
Megkönnyebbült sóhajjal csukta össze az esernyőjét és rázta le néhányszor, mielőtt a hangtalanul félrecsúszó fotocellás ajtókon át belépett a jól ismert, magas épületbe. A hallban hangos visszhangot vert a cipője - túlságosan késő volt már ahhoz, hogy bárki más is lézengjen idelent a portást leszámítva.
A liftek melletti pulthoz sétált, aminek a tetején már mosolyogva könyökölt lakóhelyük őre.
- Jó estét, Mr. Ueda - biccentett a férfi. Megannyi ránc szaladt össze a szeme alatt a kedves mosolytól. Ueda sosem értette, miért olyasvalakit szerződtettek erre a munkára, aki nyilvánvalóan nem volt fizikailag elég erős ahhoz, hogy bárkit is eltántorítson a céljától, ha a tilalom ellenére akart volna felmenni a szobákhoz vagy bejönni magába az épületbe, de igazából nem bánta, hogy Charles kapta meg a munkát. Charles nagyon kedves ember volt.
- Inkább éjszakát, nem, Charles? - kérdezte, miután letette a lábához az aktatáskáját, és maga elé húzta a mappát, amiben alá kellett írnia, hogy megérkezett.
- Viszonyítás kérdése, uram - dörmögte vidáman az idős férfi, és már nyújtotta is a kezét a mágneskártyáért, amit Ueda éppen csak előtúrt a zsebéből. - Cudar idő van, nemde?
- Enyhe kifejezés. Még szerencse, hogy sikerült taxit fognom. - Megborzongott. Alig várta, hogy felérjen és ledobja magáról a vizes kabátot, majd vegyen egy forró fürdőt. Kis híján ott helyben felnyögött, a hall kellős közepén a gondolatra.
- Már ő is megérkezett - mondta sejtelmesen a portás. Ueda meglepetten emelte fel a fejét, és még meglepettebben látta a férfi tekintetét.
- Mi az?
- Úgy tűnt, nincs a legjobb hangulatban.
Már megint mi történhetett? - gondolta, és önkéntelenül vetett egy aggódó pillantást a liftek felé. Most, hogy tudta, valami bántja párját, szeretett volna minél előbb felérni. Az is bosszantotta, hogy elhúzódott az értekezlet, már másfél órával ezelőtt meg kellett volna érkeznie.
Ueda, amint visszakapta a kártyáját, a kezébe vette a padlón várakozó táskát, és biccentett egyet a mindentudó mosollyal figyelő Charlesnak. Ő volt, az 2342-esben lakó nő mellett, az egyetlen, aki pozitívan állt ahhoz, hogy a huszonharmadik emeleten egy meleg pár is lakik.
Nem mintha annyira érdekelte volna. Már nagyon rég nem foglalkozott azzal, mások mit gondolnak róla.
- Reggel találkozunk, jó éjszakát!
- Jó éjszakát, uram - köszönt el szórakozott fejcsóválás kíséretében a portás.
Mivel már majdnem éjfél volt, a liftajtó rögtön kinyílt neki, mert senki sem vette használatba, valószínűleg jó ideje. A legtöbben már vagy visszavonultak a szobájukba, vagy rég elmentek az éjszakai programjukra.
Az alapvetően nem hosszú út ezúttal mégis csigalassúsággal telt felfelé.
Utálta, mikor nem úgy jöttek ki a lépések, ahogy ő eltervezte azokat. Ennyire későn pedig pláne nem szeretett hazaérni.
Egész meglepődött, hogy mikor kinyitotta a lakás ajtaját, mindenhol fényt látott. Égett a villany a nappaliban és a konyhából is áradt a világosság - illetve annak a zaja, hogy valaki épp munkálkodott ott.
Ledobta a szekrényre a kulcsát, amit nemsokára követett a táskája, a fogasra pedig hamar felkerült a kabátja. Az esernyővel kapcsolatban egy ideig vacillált, végül elmenőben a fürdőszoba mellett behajította a kádba. Később majd kezd vele valamit.
Ahogy rálépett a küszöbre, meg is állt ott. Összefonta a mellkasa előtt a karjait, és nekidőlt az ajtófélfának, miközben hagyott egy halvány mosolyt az ajkaira kúszni. Párja háttal állt neki és láthatóan teljesen belemerült egy szakácskönyv olvasásába, miközben a tűzhelyen valami vidám bugyborékolással főtt. Ugyanazokat a ruhákat viselte, amikben reggel elment, még az öltönyét sem vette le.
Nem mintha rosszul állt volna neki a sötét öltöny és nadrág, egyáltalán nem erről volt szó, még a konyha sötétkék és tört fehér berendezéseihez is mentek színvilágilag, de a tény zavarta Uedát, hogy a fiatalabb még csak át sem öltözött. Vagy ő is nemrég esett csak haza, vagy tényleg komolyan nyomasztotta valami.
Ueda megcsóválta a fejét.
- Hé, Kame - mondta kedvesen.
Párja hátrakapta a fejét és félig meg is fordult, a hirtelen mozdulat közben viszont leverte az asztalról a könyvet. Káromkodva hajolt le érte és csapta fel a pultra. Egyértelműen idegesnek tűnt.
Ueda megkerülte az étkezőasztalt és rögtön odalépett hozzá. Egyetlen szó nélkül simította a kezét Kamenashi arcára, hüvelykujjával megcirógatta a szája szélét.
- Hé, mi van? Történt ma valami? - kérdezte párja pillantását keresve, aki viszont tüntetőleg mindenfelé pislogott, egyedül rá nem. Ez az egy viszont pillanatok alatt ki tudta hozni a sodrából. Próbált tapintatos lenni, elvégre a másikkal valami nem volt rendben, de ehhez komoly erőfeszítéseket kellett tennie. - Kazuya - mondta halkan, nyomatékosan. - Nézz rám, és mondd el, mi történt!
Az első kérés nem rögtön, ám teljesítve lett.
- Csak… az egész nap - mondta nehezen a férfi. Ueda már az arcélét is finoman simogatta, hogy megnyugtassa kicsit, másik karját pedig a derekára csúsztatta, hogy magához húzza. - Semmi sem úgy sikerült, ahogy akartam, és mindenért engem basztak le. Nem én tehetek róla, hogy a nagykövet titkára egy idióta, és még arra sem képes, hogy minimális angol tudást felszedjen. Mi a francért jön akkor Amerikába? - fakadt ki Kamenashi, jól érezhetően remegve az idegességtől.
Ueda nem tehetett róla, de megnyalta az alsó ajkát. Inkább nem szólt semmit egyelőre, mert nem volt benne biztos, hogy olyasmi jött volna ki a száján, amit jelen pillanatban szerelme értékelt volna. Inkább hátracsúsztatta az arcán lévő kezét a tarkójára és gyengéd cirógatással játszott a narancssárgás tincsekkel ott.
- Rohadtul nem én tehetek róla, hogy még azt a nyelvet sem érti, amire a fordítást kérte. - A düh már élénken és erősen csillogott a barna szemekben. - Ráadásul a nyakamba varrtak egy másik marhát is, aki miatt csak fél órája értem haza, és hiába ígértem meg neked a vacsorát, még azzal sem leszek kész, a fenébe is! - Elkeseredett sóhajba fúlt bele a mondat vége.
Az idősebb meg eddig bírta. Előrehajolt és egyáltalán nem ártatlan csókra invitálta a másikat. Belevigyorgott a csókjukba, amikor Kame hökkenten felnyögött, és örömmel használta ki a lehetőséget, hogy párja szájába csúsztassa a nyelvét. Remegő ujjak kapaszkodtak bele a vállába, és még remegőbb test préselődött az övéhez.
- Imádom, mikor dühöngsz - suttogta Ueda halvány mosollyal, alig távolodva el a másiktól. Érezte a száján Kazuya forró, egyenetlen légzését. - Elképesztően kívánatos vagy ilyenkor, tudsz róla? - érdeklődött, és az ajkai átsiklottak a puha arcbőrre, majd le a férfi állára. Boldogan nyomott oda is egy csókot, hogy aztán felfedezze magának az érintésért könyörgő nyakvonalat. Érezte rajta Kame kölnijének és tusfürdőjének halvány illatát - és cigarettáét. Az az undorító szokás, amiről még nem sikerült lebeszélnie szerelmét, bár dolgozott az ügyön.
- Sosem veszel komolyan - préselte ki magából Kame. - Utállak.
- Komolyan veszlek - ellenkezett Tatsuya, mielőtt finoman ráharapott a pontra, ahol a szépen ívelt nyak és a férfi válla találkoztak egymással. Kapott érte egy apró nyögést. - De neked nem kellene ezeket az idiótákat - mormogta Ueda, és az eddig nyugodtan pihenő karját, amivel a keskeny derekat ölelte át, megmozdította. Rámarkolt Kazuya seggére és úgy kényszerítette közelebb magához, hogy az ágyékuk összedörzsölődjön. Még nadrágon keresztül is érezte, hogy párja felizgult.
Elvigyorodott.
Főleg, amikor érezte, hogy rámarkolnak a hajára, hogy tincseinél fogva húzzák fel a fejét. Kame pillantása valósággal égette. Már eltűnt belőle az idegesség, sokkal inkább a vágy és a sóvárgás égett bennük.
Az újabb csók sokkal szenvedélyesebb volt. Több harc a dominanciáért, több fog és nyelv és lihegés.
Ueda gondolkodás nélkül fonta a karjait a férfi teste köré és kapta fel, aki még ennél is ösztönösebben kulcsolta a lábait a dereka közé. Nem foglalkozva vele, hogy a tűzhelyen lévő lábasban már hangosan forrt a víz, elindult kifelé a konyhából szerelmével.
Kazuya úgy csókolta, mintha nem lett volna holnap, az ujjai kétségbeesetten merültek újra és újra a rezes, mostanra igencsak kócossá vált lobboncba. Ez a módszer általában bevált. Ueda nem vitatta, hogy a fontos dolgokat nem lehetett mindig szexszel megoldani, azonban ameddig Kame ennyire feszült volt, úgy sem kezdhetett vele semmit. Ezen a lelkiállapoton viszont mindig segített a szex.
Ráadásul nem hazudott, a férfi iszonyatosan vonzó volt, mikor dühöngött. Parázslott a szeme az arcába hulló hajtincsei mögött, megfeszült minden izma, amitől még szélesebbnek tűntek a vállai, és egy idő után berekedt a hangja.
Ueda nagyon szerette azt a rekedt hangot, főleg mikor az ő nevét nyöszörögte a fülébe.
Alig ért át a nappaliba párjával, amikor egy pillanatra megtántorodott Kame hevességétől, és tett néhány lépést hátra. A falnál kötött ki, a lapockájával pont sikerült eltalálnia a villanykapcsolót, így az egész nappali sötétbe borult. Nem mintha különösebben szüksége lett volna fényre, pontosan ismerte a berendezések elhelyezkedését.
Felszisszent, mikor Kazuya ráharapott az alsó ajkára. Rászorított a férfi seggére.
- Finoman - mormogta, miközben elindult keresztül a szobán. - Tudod, hogy imádom, mikor vadóc vagy, de holnap dolgozom - suttogta. Az átkozott meló. Annyi dolgot tett volna Kaméval néhány éjszaka, ha nem kellett volna arra gondolnia, hogy emberek közé kell mennie másnap…
Bűntudatnak nyoma sem volt a fiatalabb szemében, de annyit megtett, hogy bocsánatkérően végignyalt Ueda száján.
Tatsuyából ez kiváltott egy agresszív morranást.
Záros időn belül a szemben lévő ablaknál kötöttek ki. Ez eredetileg is Ueda lakása volt, ő ragaszkodott ahhoz, hogy a másik ideköltözzön. Egyáltalán nem Kazuya otthona ellen volt kifogása, egyszerűen ez a lakás mindkettőjük munkahelyéhez relatíve közelebb fekszik földrajzilag, úgyhogy nem engedett a vitából és a visszakozással sem foglalkozott. Ahogy pedig Kame megfogalmazta, Ueda elfojthatatlan szeretetet érez minden olyan berendezési megoldás és tárgy iránt, ami grandiózus és szokatlan és elképesztően giccses.
Ennek köszönhetően a nappali egyik falának helyét egy hatalmas üvegablak töltötte ki. Padlótól plafonig, faltól falig ért, és lélegzetelállító látványt biztosított New York városára a huszonharmadik emeletről.
Különösen ilyenkor, éjszaka, amikor a pulzáló városi fények éltették az épületeket.
Kazuya élvezettel felnyögött, mikor a háta nekipréselődött az üvegnek, Ueda pedig odadörgölte magát az ágyékához.
- Utálom a munkám, Tatsuya - sóhajtotta a férfi hátravetett fejjel, miközben párja gondos figyelemben részesítette torkát és az ingjéből kikandikáló kulcscsontját. - Az egészet… Az összes faszkalapot.
- Mondtam már, hogy keress másik állást - felelte, mielőtt a fogai közé csippentette a fehér bőrt. A fájdalmas, meglepett nyögést egy csókkal honorálta az inzultált bőrrészre.
- De ez… ez jól fizet - mormogta, és szorosabban ölelte az idősebb nyakát, hogy legyen lehetősége kicsit megmozdítani a csípőjét. - Szükségem van a pénzre, tudod.
- Pénzt adhatnék én is neked.
Kame zoknis talpa zaj nélkül ütközött össze a padlóval, amikor elengedte Ueda derekát és a férfi is lejjebb eresztette őt Úgy meredt az idősebbre, mintha legszívesebben megütötte volna. Ez nem túlságosan állt messze a valóságtól.
Ueda sejtette, hogy rosszat mondott - megint. Ebben a témában nem bírtak megegyezni. Kazuya nem volt kimondottan gazdag, inkább csak megcsinálta a szerencséjét, mikor Amerikába jött, a keresetének nagyobb részét pedig hazaküldte a családjának. Annyit költött magára, amennyi feltétlen szükséges volt, plusz talán egy kicsit minden hónapban pluszban, hogy azért mégis jól érezze magát a bőrében. Az állása jól kereső volt, diplomataként dolgozott, és egyben fordító munkákat is vállalt, viszont ez az egész óriási stresszel és seggfej kollégákkal járt, Kame pedig ezt a kettőt mostanában nehezen viselte.
Ueda felajánlotta, hogy kisegíti anyagilag, de mikor ezt először felvetette, egy hétig nem szexeltek és párja úgy nézett rá napokig, mintha a macskáját és az anyját is megölte volna. Hiába magyarázta el neki, hogy nem a saját pénzével akar hivalkodni vagy Kame képességeit megkérdőjelezni, csak segíteni, de süket fülekre talált minden próbálkozása.
- Nem szóltam semmit - emelte fel mindkét kezét védekezően. - Ne lépj ki és húzd fel magad minden harmadik este továbbra is - biccentett előzékenyen.
A fiatalabb rosszallóan csücsörített.
- Nem vagyok hisztis.
- Egy szóval sem mondtam - mondta Ueda, és nem hazudott. Hangosan valóban nem mondta ki.
Kazuya felsóhajtott, majd idegesen átsöpörte kócos tincseit az ujjaival. Egyetlen szó nélkül kibújt az öltönye felső részéből és eldobta a kanapé felé. A padlón kötött ki, de nem foglalkozott vele, inkább újra Tatsuya nyaka köré kulcsolta a karját és összeérintette a homlokukat, mielőtt apró csókot lopott volna tőle.
- Hisztis vagyok - tört ki belőle, mire Ueda felnevetett. A testéhez ölelte a másikat, amit egy jóval mélyebb csók követett, miközben szabad kezével nekilátott, hogy kigombolja a férfi ingjét.
- Egy kicsit - ismerte be Kame füléhez vezetve az ajkait. Végignyalt párja fülcimpáján, aki ennek hatására megremegett a karjában. Valószínűleg az sem segített túl sokat, hogy közben már a mellkasát is simogatta. - De szeretlek így, és a te pártodon állok. Akarod, hogy szétrúgjam a seggüket? Mert tudod, hogy szétrúghatnám - susogta.
Kazuyának nagyot kellett nyelnie, ám bólintott. Pontosan tudta. Élete második legnagyobb véletlenének a kapcsolatát könyvelte el Ueda Tatsuyával, aki az egyik legnagyobb amerikai vállalat vezérigazgatója volt. Hatalma és pénze volt, kapcsolatai és befolyása. Ezt pedig az ötödik randevújukig egyáltalán nem tudta. Addig azt hitte a férfiről, hogy egyszerű könyvelő egy nevenincs irodában. Nem a pozíciója miatt szeretett bele, de tény és való, hogy olykor hasznos előnyt jelentett. Például mindig kaptak helyet az egyik legnevesebb és legjobb olasz étteremben a 39. utcában.
- Nem kell - válaszolta halkan, és kihívóan nézett a másikra. - Csak dugj meg, kérlek.
Ezt nem kellett kétszer kérni. Sikerült végre teljesen megszabadítani az ingtől, és Ueda már a nadrágja övén dolgozott, miközben ajkaival az egyik apró mellbimbóval játszott. Szerette Kame mellkasát, volt rajta mit csókolni és harapni, és imádta felfedezni azokat az igazán érzékeny pontokat rajta. Néha napján szentül hitte, hogy Kazuya erogén zónáinak hetven százaléka ide került, a mellkasára.
Amint eresztett a nadrág, nem habozott belesüllyeszteni a kezét, a boxert is félrelökte az útjából. A tenyere alatt már jól érezhetően félig merev volt a másik, a száján kiszökő nyögés pedig arra utalt, hogy vágyik a mielőbbi folytatásra is.
Rövid időn belül Kame bokája köré esett a nadrág, úgyhogy amíg ő abból kilépett és gyorsan megszabadult az alsónadrágtól, Tatsuya is nekilátott, hogy fogyasszon az őt takaró ruhák számán. Pillanatok alatt eltűnt róla az ing és már az övvel vacakolt, mikor a még mindig torka köré simuló nyakkendőt párja megragadta és közelebb rántotta magához.
Meglepett nyögéssel esett neki a már finoman izzadt mellkasnak. Kame fejének két oldalán támasztotta magát az ablakon és csillogó szemekkel figyelte szerelmét, aki az alsó ajkára harapva éppen azon dolgozott, hogy ne túl feltűnően, de azért meglehetősen jelentőségteljesen az idősebb combjához dörgölje magát.
Ueda elvigyorodott.
- Síkosító?
- Hálószoba - válaszolta szisszenve Kazuya, mikor a határozott szorítású ujjak visszakerültek a merevedésére, és lassú masszírozásba kezdtek rajta.
- Amíg idehozod, én levetkőzöm.
- Miért is nem mi megyünk oda? - vonta fel egyik tökéletesre szedett szemöldökét a férfi. Hördülve döntötte hátra a fejét, amikor Ueda hüvelykujja végigdörzsölte a makkját.
- Ne kérdezősködj, hanem csináld! - Eleresztette őt, így végre Kame levegőhöz jutott. Amint sikerült magát annyira összeszednie, hogy megmozduljon, eliramodott a hálószoba felé, Ueda pedig mosolyogva figyelte.
Egyáltalán nem okozott gondot ott folytatniuk, ahol abbahagyták, mikor visszaért. Annyi változott, hogy a fiatalabb már az ablakon támaszkodva mutatta a hátát Tatsuyának, aki a türelme utolsó morzsáit felőrülve épp az egyik ujját csúsztatta a férfibe. Finoman megremegett a teste, de fájdalmat nem érzett, vágyakozva nyomta hátra a csípőjét, hogy minél előbb, minél többet kapjon.
Kivételesen nem kellett könyörögnie, Ueda szó nélkül folytatta két ujjal az előkészítést.
A szoba megtelt lihegés és halk nyögések hangjával, Tatsuya élvezettel figyelte az izmok játékát a majdnem sápadt fehér háton, és azt, ahogy Kame lehunyt szemmel, izzadtságtól csillogó arccal, ütemesen foltokat lehelt az üvegre, ami mögött ott világított nekik fél New York.
- Gyönyörű vagy - mormogta az idősebb. Alig várta, hogy magáévá tegye ezt a csodát, akit rajta kívül senki sem becsült annyira, mint kellett volna. Tatsuya már minden porcikáját, rossz szokását és kívánságát ismerte, és nem győzte minden alkalommal éppen eléggé kisajátítani magának a férfit. Az övé volt, és ha kellett, ezt akár minden nap éreztette vele és a környezetükkel is.
Nem volt alapvetően agresszív ember, de nem szerette kiengedni a kezei közül azokat a dolgokat, amiket már megkapott és túlzottan nagy becsben tartott.
Kamenashi Kazuya egy volt azon kincsei közül, amiket semmilyen pénzért sem cserélt volna el. Nem volt összeg, ami kiválthatta volna.
- Elég lesz - préselte ki magából nehézkesen. - Tatsuya, gyerünk-
Ueda nyomott egy csókot párja tarkójára, aztán eleget téve a kérésének kihúzta belőle az ujjait. Szórakozottan figyelte, amint Kame ösztönösen hátralökte a csípőjét, majd gyorsan felbontotta az óvszeres csomagot és magára gördítette a gumit.
Egyik kezével a fiatalabb csípőjére markolt, hogy egy helyben tartsa, a másikkal pedig saját merevedését vezette a másikba. Centiről centire haladt előre, mindketten felhördültek, mikor végre teljes hosszában a forró testben lüktetett, az ágyéka pedig tökéletesen nekisimult Kazuya hátsójának. Előrehajolt és lágy csókokat nyomott a férfi nyakára, mielőtt eljutott volna a füléhez, hogy belesuttogjon.
- Nem izgat fel a gondolat?
Kame sóhajtva ívbe feszítette a hátát, mikor megérezte párja ujjait a farkán.
- M-mégis micsoda? - kérdezte megreszketve.
- Az, hogy bárki megláthat - mormogta a fülébe Ueda, és az arcát nekinyomta annyira Kazuya arcához, hogy a férfi elfordítsa a fejét és kinézzen az ablakon. Autók és buszok, taxisok araszoltak odalent, mert az éjszakai időpont ellenére az utak még nem voltak kihaltak, hangyaméretű emberek sétafikáltak egyik szórakozóhelyről a másikra, az épületeken villongó reklámok váltakoztak egyik pillanatról a másikra, egy-két másik lakóépületben még több tucat villany égett.
Kame felnyögött a lehetőségre, hogy valami perverz éppen őket figyeli. Amint az ő teste szó szerint nekipréselődik az ablaküvegnek, amin áttetsző foltokat hagy a férfiassága tetején csillogó előnedv, miközben Tatsuya hátulról öleli és továbbra sem mozdítja meg a csípőjét, mert verbális szexuális zaklatással kínozza őt.
- Hogy mindenki láthatja, hogy az enyém vagy. - Végre valahára visszább húzódott, majd egyetlen erős lökéssel visszanyomult. Kame rekedten felnyögött. - Hogy senkinek sem lehet kétsége azzal kapcsolatban, kihez tartozol… ez a gyönyörűség kihez tartozik - sóhajtotta örömmel. Már két kézzel tartotta szerelmét és egy percnyi szünetet sem tartott két erősebb lökés között.
Legtöbbször szeretkeztek, de ez most színtiszta szex volt, ám egyikük sem panaszkodott.
Kazuya különösen nem, főleg, hogy pár percen belül egy hangos kiáltás kíséretében elélvezett, mikor már túl sok volt a merevedésén dolgozó masszírozás, a nyakát harapdáló fogak és a testében mozgó párja.
--
Reggel ő ébredt elsőként. Elfelejtették behúzni a függönyt még az éjjel, úgyhogy a napsugarak egyenesen az arcába tűztek. Hunyorogva fordult a hátára és nyúlt ki az éjjeli szekrény felé, amin ott pihent a gravírozott ezüst óra, amit még Uedától kapott.
A mutatók szerint nem sokkal múlt hét.
Lerakta a párnára a karórát, aztán visszafordult az idősebbhez. A férfi békés arca és kócos, szanaszét álló hajtincsei mosolyt csaltak az arcára.
Nem tudta megállni, hogy szájon ne csókolja. Úgy vélte, egy kevés reggeli leheletet még mindketten kibírnak. Afelől is biztos volt, hogy erre Tatsuya majd kinyitja a szemét, mert párja nem kelt ki az ágyból könnyen, viszont annál éberebb alvó volt.
- Hé - motyogta Ueda, mikor sikerült végre nyitva tartania a szemét.
- Jó reggelt - mosolygott rá Kazuya. - Mikorra kell dolgozni menned? - kérdezte halkan, miközben a kézfejével végigsimított a másik arcán.
- Tízre - ásította a választ. - Miért, késésben vagyok?
- Nem, van még időd - nyugtatta meg Kame, miközben közelebb húzódott hozzá a hatalmas takaró alatt. Szeretett úgy az izmos, kidolgozott testhez bújni, hogy egyikük sem viselt ruhát. Az egyik legerotikusabb dolog volt a világon az ő szótárában.
Ueda szusszantott egyet és lehunyta a szemét.
- Csak meg akartam köszönni - szólalt meg ismét a fiatalabb, mielőtt még a férfi vissza aludhatott volna. - A tegnapit.
- Azt nem kell - felelte könnyedén. - Tudod, hogy imádok veled szexelni.
Kame vállba vágta, mire Tatsuya csak felkuncogott.
- Azt, hogy törődtél velem, mikor szükségem volt rá. - Ueda végre megint kinyitotta a szemét. A barna íriszben gyengéd érzések táncoltak, miközben kinyújtotta a kezét, hogy beletúrjon Kame kócos tincseibe.
- Igyekszem jó pasid lenni.
- Értékelem a dolgot - mosolygott Kazuya. - Nagyon jól csinálod.
- Örülök, hogy így látod - vigyorodott el a másik. Erőt vett magán és miután megtámaszkodott szerelme feje mellett, sikerült fellöknie magát annyira, hogy a fiatalabb fölé kerüljön. Lehajolt és játékosan a fogai közé vette Kame alsó ajkát. - Bárminemű természetben fizetett ellenszolgáltatás szívesen fogadok, Mr. Kamenashi.
Kapott egy kuncogást és cirógató ujjakat a hátsófelére.
- Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében.
-- vége