Gackt - Ever
Meddig alszol még
számolva a felszáradt földre lehullot könnyeidet?
Mégha sírsz is, magaddal hordozod a kitörölhetetlen sebeket,
senki sem tud meggyógyítani
Ha mosolyogni tudsz a fájdalmadon és képes vagy felállni
az eddigi gyengeséged is el fog tűnni, oh
Mégha könnyeket is ejtesz, megvagy megréműlve az egyedülléttől,
senki sem menthet meg téged
Örökké...
harcolj tovább, amíg el nem korhadsz
emeld fel a két öklöd
Akármit is mondanak, soha ne változtass az utadon!
Nyilt sebeid a hulló könnyeidben fürösztöd
a kitörölhetetlen fájdalmad cseréld le egy mosolyra
Mégha...senki sem menthet meg senkit
egy új nap végül biztosan eljön
Ha eltudod rejteni a könnyeid az éppen kezdődő esőben
akkor már nincs szűkséged a vígasztaló szavakra
Mégha elveszted a mosolyod az egyedüllét szélén
hagyd, hogy a szíved lángoljon olyannyira, hogy senki se tudja kioltani
Örökké...
harcolj tovább, amíg el nem korhadsz
emeld fel a két öklöd
Senki nem szabadíthad fel a fájdalmaid alól!
Ha mindenkinek az a sorsa, hogy egy nap eltűnjön
szárnyalj magasabbra és magasabbra, amíg semmivé égsz
mégha mindent el is veszítesz, ennek a világnak a végén
van egy válasz, amit senki más nem láthat
Örökké...
Ezért harcolj tovább, amíg el nem korhadsz
egy nap oda fogsz érni
Akármit mondanak, sose változtass utadon!