Gackt - Black Stone
Már ténnyé vált az, hogy ha hátranéztem, a mosolyodat láttam ott
Mielőtt észrevettem volna a valóság hirtelen egy kedves emlékké vált
Ha lehunyom a szemem, még most is itt vagy, mosolyogsz
Mindig is több bátorságot adtál nekem, mint bárki más
FEKETE KŐ...
Váratlanul feltűntél, játszottad a hülyét
Azok a jelentéktelen dolgok
olyan kincsekké lettek, melyeket pénzen nem vehetsz meg; annak a napnak a valóságai
Ha lehunyom a szemem, még most is itt vagy, mosolyogsz
Mindig meggyógyítasz, ha megsérülök
A magányos időkben is mosolygok
Mert mellettem, igen
itt vagy te
Sosem tudnálak gyűlölni csak azért mert magányos voltál...
Ha lehunyom a szemem, még most is itt vagy, mosolyogsz
Mert hiszem, hogy egy nap biztosan újra találkozunk
mert megigértük
FEKETE KŐ....
Mielőtt észrevettem volna a valóság hirtelen egy kedves emlékké vált
Ha lehunyom a szemem, még most is itt vagy, mosolyogsz
Mindig is több bátorságot adtál nekem, mint bárki más
FEKETE KŐ...
Váratlanul feltűntél, játszottad a hülyét
Azok a jelentéktelen dolgok
olyan kincsekké lettek, melyeket pénzen nem vehetsz meg; annak a napnak a valóságai
Ha lehunyom a szemem, még most is itt vagy, mosolyogsz
Mindig meggyógyítasz, ha megsérülök
A magányos időkben is mosolygok
Mert mellettem, igen
itt vagy te
Sosem tudnálak gyűlölni csak azért mert magányos voltál...
Ha lehunyom a szemem, még most is itt vagy, mosolyogsz
Mert hiszem, hogy egy nap biztosan újra találkozunk
mert megigértük
FEKETE KŐ....