Fic: Az Úr egy angyala
Cím: Az Úr egy angyala
Szerző: Anaina/Anne Winchester
Fandom: Supernatural
Páros: Castiel/Dean
Figyelmeztetések/Korhatár: PWP, NC-17
Megyjegyzés: igen, igen ezt írtam… ne kövezzetek meg *elbújik* és én később kezdtem írni, tehát az első valódi ilyen párosú fic nem az enyém, de majd olvassátok úgyis
Mikor először ért földet, az nagy fájdalommal járt. Égetett jobban mint bármi. Addig nem ismert fájdalmat, az angyalok nem éreznek. Azonban amint beleszállt abba a testbe, onnantól kezdve tudta mit jelentenek az érzelmek. Vagyis először csak a fájdalom. Aztán mikor leszállt a pokolba Deanért, akkor már az együttérzést is megismerte. Később pedig azt, amit egy angyalnak sosem lett volna szabad megtapasztalnia. A szenvedélyt.
Igen, Castiel az első alkalom óta szinte függeni kezdett Deantől. Attól, hogy megérintse, hogy a bőrére sóhajtson. És hogy Dean az ő nevét nyögje. Ez istenibb muzsika volt számára mint az Úr hangja, vagy egy ima.
Már egy ideje megtanulta, hogy nem szólal meg az angyalok nyelvén, többek között azért, mert Dean úgysem érti, másrészről az a rengeteg kitört üvegszilánk még a végén komolyabb sérülést okozna számára.
Most éppen megint egy elhagyatott épületben várta Deant. Kicsit idegesítőnek tartotta, hogy ő, az Úr egy angyala, vár egy egyszerű emberre. De Deanről volt szó, ezért megenyhült amikor belépett az ajtón.
Nem szóltak egymáshoz, csak közelebb léptek. Hirtelen melegebb lett az épületben, és kisebb fények kezdtek cikázni, megvilágítva mindkét férfi arcát. Dean levette magáról a kabátját, Castiel pedig ugyanezt tette. Egy lépéssel megint csökkentették a távolságot, végül pedig mellkasuk egymásnak feszült. Castiel ezt szerette az emberi testben a legjobban, hogy így valóban érezte a másik férfi bőrét, sőt azt a szappanos, de édes illatot, ami mindig elkábította. Kapkodva vették le egymásról ingjeiket, aztán ujjaik felfedezőútra indultak egymás testén. Az angyal most is szinte megrészegült, ahogy ujjai a puha bőrt érintették. Ajka Dean nyakára tapadt, és apró harapásokkal haladt egészen válláig. És ekkor illesztette kezét oda, ahol akkor érintette meg, mikor a pokolból húzta ki. Deanből egy mély sóhaj szakadt ki, és beleomlott Castiel karjaiba, aki lassan fektette le a földre. Végigcsókolta mellkasát, a tetoválást külön figyelemben részesítette.
De Dean sem volt tétlen. Már Castiel nadrágját bontogatta, érezni akarta már minden porcikájával. Szüksége volt rá, jobban mint eddig bármire. Mohón simogatták és marták egymás bőrét, nem tudtak a másikkal betelni.
Az angyal már meg sem lepődött, hogy Deant nem kellett felkészíteni a szeretkezésre. Tudta nagyon jól, hogy ez mit jelent, hiszen a férfi mindig így jött hozzá. Úgy, hogy előtte Sam karjaiban feküdt. Sőt Castiel, azt is tudta, hogy azért nem csókolja meg, mert mézédes csókjait csak az öccsének tartogatja. Nem is bánta, mert így is kapott egy szeletet Deanből, akit maga az Úr választott ki a hatalmas feladatra. Egy elég nagy szeletet.
Mivel felkészítésre már nem volt szükség, hamarosan egyesülhettek is. Castielre még mindig hihetetlen hatással voltak az első pillanatok, még mindig rácsodálkozott, hogy ez ennyire fantasztikus, és semmihez sem fogható.
Szenvedélyes, de mégis gyengéd percek következtek. Valóban angyali gyönyört okozott Deannek, aki csak sóhajtott, és nyögött alatta. Castiel hol a nyakát csókolta, hol a tetoválást, miközben egyre közelebb sodorta magukat a gyönyörhöz.
Aztán elérkezett a pillanat. Valóban egyszerre érték el a csúcsot. Az angyal kezét újból Dean vállára tapasztotta, amitől az remegni kezdett, majd nagyot sóhajtott. Castiel izmai is megfeszültek. Villámlani kezdett, és abban a pillanatban mikor kiszakadt belőle a gyönyör, szárnyai pedig megjelentek. És most, mint mindig, mikor átélte ezt, nem az árnyéka azoknak, hanem a valódi szárnyai. Dean még utoljára végigfuttatta rajta ujjait, mielőtt eltűntek volna.
- Most visszamész hozzá mintha semmi nem történt volna - mondta Castiel öltözködés közben. - Mint mindig…
- Igen. De te választottad ezt - felelte egyszerűen Dean.
- De te is akarod…
- Így van, különben nem lennék itt…
- És nem érzel bűntudatot Dean? Az öcséd miatt, hogy ezt teszed vele? Hogy megcsalod?
- Igenis érzek. Ezt neked nagyon jól kellene tudnod. De mit tehetek én? Egy angyal érintésének nem tudok ellenállni.
Belopakodott a szobába, és bebújt az ágyba, vissza Sam mellé. Átölelte, és megcsókolta a homlokát. Hiába történt minden, most volt nyugodt, most volt talán boldog is, Samet ölelve.
Sam felnyitotta a szemét.
- Megint nem tudtál aludni? - kérdezte. Persze Dean igennel válaszolt, pedig öccse nagyon jól tudta, hogy hazudik. Akárcsak ő…
vége
Szerző: Anaina/Anne Winchester
Fandom: Supernatural
Páros: Castiel/Dean
Figyelmeztetések/Korhatár: PWP, NC-17
Megyjegyzés: igen, igen ezt írtam… ne kövezzetek meg *elbújik* és én később kezdtem írni, tehát az első valódi ilyen párosú fic nem az enyém, de majd olvassátok úgyis
Mikor először ért földet, az nagy fájdalommal járt. Égetett jobban mint bármi. Addig nem ismert fájdalmat, az angyalok nem éreznek. Azonban amint beleszállt abba a testbe, onnantól kezdve tudta mit jelentenek az érzelmek. Vagyis először csak a fájdalom. Aztán mikor leszállt a pokolba Deanért, akkor már az együttérzést is megismerte. Később pedig azt, amit egy angyalnak sosem lett volna szabad megtapasztalnia. A szenvedélyt.
Igen, Castiel az első alkalom óta szinte függeni kezdett Deantől. Attól, hogy megérintse, hogy a bőrére sóhajtson. És hogy Dean az ő nevét nyögje. Ez istenibb muzsika volt számára mint az Úr hangja, vagy egy ima.
Már egy ideje megtanulta, hogy nem szólal meg az angyalok nyelvén, többek között azért, mert Dean úgysem érti, másrészről az a rengeteg kitört üvegszilánk még a végén komolyabb sérülést okozna számára.
Most éppen megint egy elhagyatott épületben várta Deant. Kicsit idegesítőnek tartotta, hogy ő, az Úr egy angyala, vár egy egyszerű emberre. De Deanről volt szó, ezért megenyhült amikor belépett az ajtón.
Nem szóltak egymáshoz, csak közelebb léptek. Hirtelen melegebb lett az épületben, és kisebb fények kezdtek cikázni, megvilágítva mindkét férfi arcát. Dean levette magáról a kabátját, Castiel pedig ugyanezt tette. Egy lépéssel megint csökkentették a távolságot, végül pedig mellkasuk egymásnak feszült. Castiel ezt szerette az emberi testben a legjobban, hogy így valóban érezte a másik férfi bőrét, sőt azt a szappanos, de édes illatot, ami mindig elkábította. Kapkodva vették le egymásról ingjeiket, aztán ujjaik felfedezőútra indultak egymás testén. Az angyal most is szinte megrészegült, ahogy ujjai a puha bőrt érintették. Ajka Dean nyakára tapadt, és apró harapásokkal haladt egészen válláig. És ekkor illesztette kezét oda, ahol akkor érintette meg, mikor a pokolból húzta ki. Deanből egy mély sóhaj szakadt ki, és beleomlott Castiel karjaiba, aki lassan fektette le a földre. Végigcsókolta mellkasát, a tetoválást külön figyelemben részesítette.
De Dean sem volt tétlen. Már Castiel nadrágját bontogatta, érezni akarta már minden porcikájával. Szüksége volt rá, jobban mint eddig bármire. Mohón simogatták és marták egymás bőrét, nem tudtak a másikkal betelni.
Az angyal már meg sem lepődött, hogy Deant nem kellett felkészíteni a szeretkezésre. Tudta nagyon jól, hogy ez mit jelent, hiszen a férfi mindig így jött hozzá. Úgy, hogy előtte Sam karjaiban feküdt. Sőt Castiel, azt is tudta, hogy azért nem csókolja meg, mert mézédes csókjait csak az öccsének tartogatja. Nem is bánta, mert így is kapott egy szeletet Deanből, akit maga az Úr választott ki a hatalmas feladatra. Egy elég nagy szeletet.
Mivel felkészítésre már nem volt szükség, hamarosan egyesülhettek is. Castielre még mindig hihetetlen hatással voltak az első pillanatok, még mindig rácsodálkozott, hogy ez ennyire fantasztikus, és semmihez sem fogható.
Szenvedélyes, de mégis gyengéd percek következtek. Valóban angyali gyönyört okozott Deannek, aki csak sóhajtott, és nyögött alatta. Castiel hol a nyakát csókolta, hol a tetoválást, miközben egyre közelebb sodorta magukat a gyönyörhöz.
Aztán elérkezett a pillanat. Valóban egyszerre érték el a csúcsot. Az angyal kezét újból Dean vállára tapasztotta, amitől az remegni kezdett, majd nagyot sóhajtott. Castiel izmai is megfeszültek. Villámlani kezdett, és abban a pillanatban mikor kiszakadt belőle a gyönyör, szárnyai pedig megjelentek. És most, mint mindig, mikor átélte ezt, nem az árnyéka azoknak, hanem a valódi szárnyai. Dean még utoljára végigfuttatta rajta ujjait, mielőtt eltűntek volna.
- Most visszamész hozzá mintha semmi nem történt volna - mondta Castiel öltözködés közben. - Mint mindig…
- Igen. De te választottad ezt - felelte egyszerűen Dean.
- De te is akarod…
- Így van, különben nem lennék itt…
- És nem érzel bűntudatot Dean? Az öcséd miatt, hogy ezt teszed vele? Hogy megcsalod?
- Igenis érzek. Ezt neked nagyon jól kellene tudnod. De mit tehetek én? Egy angyal érintésének nem tudok ellenállni.
Belopakodott a szobába, és bebújt az ágyba, vissza Sam mellé. Átölelte, és megcsókolta a homlokát. Hiába történt minden, most volt nyugodt, most volt talán boldog is, Samet ölelve.
Sam felnyitotta a szemét.
- Megint nem tudtál aludni? - kérdezte. Persze Dean igennel válaszolt, pedig öccse nagyon jól tudta, hogy hazudik. Akárcsak ő…
vége