Alvás helyett Sherlock BBC drabble-gyártás iz heppöning
Csak ahogy a címben is leírtam.
Százszavasok nagy mennyiségben, ömlesztve, cím nélkül.
Kocsikázás nagy, fekete kormányautóval, titokzatos sofőrrel.
Elhagyott raktárépület.
Ami Johnt később halálosan felidegesítette, Lestrade-et teljesen elbűvölte. Fürdőzött a saját fontosságának tudatában. Ha valaki, hát ő aztán tisztelte a hatalmat, és szerette, ha a hatalom is megtiszteli őt.
- Az öcsém megkereste magát.
Valahogy így kezdődött.
Az egyiknek az agya, a másiknak az ágya. Szabad felhasználásra.
Mycroft Holmes ismerte az emberek árát. A gyenge pontjukat.
A sajátját meg szerette magához közel tartani.
Kocsikázás nagy, fekete kormányautóval, egy sofőrrel, aki tud titkot tartani.
Drága de jellegtelen szállodaszobák.
Azért a jegygyűrűiket soha nem vették le.
Ahogy az egész, a befejezés is törvényszerű volt.
… és vártam.
Na, várni azt tudott. Mesterlövész, vagy mi - napokon keresztül egy helyben, mozdulatlanul,tessék, a tökéletes pillanat Tiszta célpont. Meghúzod a ravaszt. Hazamész. Vársz a következő megbízásra.
Rázta a hideg. Várni, hogy vége legyen. Várni az újabb adagra.
Várni a jelre.
Várni, hogy hívjon.
Szaros kütyü, most az ágya mellett tartotta.
Úgy tenni, mintha nem lenne fontos.
Mintha nem múlna rajta valami.
Jim néha hónapokra is eltűnt, aztán egy hétig ki sem engedte az ágyból.
Ült egy olcsó kocsmában, rosszarcú, szeszszagú emberek között. Mindegyiküknek több vesztenivalója volt, mint neki.
Várni arra, hogy ismét várhass.
Mindenki függ valamitől.
Szeplők.
Egy ember, akinek a nyakkendője illik az esernyőjéhez, és akinek a neve meg Anglia kormánya között egyenlőségjelet lehetne írni, az bizonyára meg tudná tiltani, hogy a napfény halván pöttyöket fessen az arcára. Meg a vállára.
A ráncokat meg egyszerűen kitilthatná a szeme sarkából.
Plusz kilók ezek után már nem mernének megjelenni.
- Hagyd abba.
- Sajnálom... de nem bírok betelni velük. Csúfoltak gyerekkorodban?
- Szerinted? Vörös voltam és antiszociális.
- Meg szemüveges.
- Soha nem voltam szemüveges.
- Kár. A szemüveg vonzó.
- Szerintem nem, de most már elengedhetnél.
Az ing finom szövete alatt kettőjük privát kis titka volt.
(Az Életemhez csináltam agyonhasznált magyar slágerekből soundtracket, és érdekes módon írtam rá drabble-t. VAJON MELYIK KETTŐ LEHET AZ, JAJ NEKEM... mellesleg az utolsó egy szerelmi vallomás Mark Gatiss vállaihoz. Ennél lejjebb más csak a lábszőrhöz írt óda van. Köszönöm. *meghajol*)
Százszavasok nagy mennyiségben, ömlesztve, cím nélkül.
Kocsikázás nagy, fekete kormányautóval, titokzatos sofőrrel.
Elhagyott raktárépület.
Ami Johnt később halálosan felidegesítette, Lestrade-et teljesen elbűvölte. Fürdőzött a saját fontosságának tudatában. Ha valaki, hát ő aztán tisztelte a hatalmat, és szerette, ha a hatalom is megtiszteli őt.
- Az öcsém megkereste magát.
Valahogy így kezdődött.
Az egyiknek az agya, a másiknak az ágya. Szabad felhasználásra.
Mycroft Holmes ismerte az emberek árát. A gyenge pontjukat.
A sajátját meg szerette magához közel tartani.
Kocsikázás nagy, fekete kormányautóval, egy sofőrrel, aki tud titkot tartani.
Drága de jellegtelen szállodaszobák.
Azért a jegygyűrűiket soha nem vették le.
Ahogy az egész, a befejezés is törvényszerű volt.
… és vártam.
Na, várni azt tudott. Mesterlövész, vagy mi - napokon keresztül egy helyben, mozdulatlanul,tessék, a tökéletes pillanat Tiszta célpont. Meghúzod a ravaszt. Hazamész. Vársz a következő megbízásra.
Rázta a hideg. Várni, hogy vége legyen. Várni az újabb adagra.
Várni a jelre.
Várni, hogy hívjon.
Szaros kütyü, most az ágya mellett tartotta.
Úgy tenni, mintha nem lenne fontos.
Mintha nem múlna rajta valami.
Jim néha hónapokra is eltűnt, aztán egy hétig ki sem engedte az ágyból.
Ült egy olcsó kocsmában, rosszarcú, szeszszagú emberek között. Mindegyiküknek több vesztenivalója volt, mint neki.
Várni arra, hogy ismét várhass.
Mindenki függ valamitől.
Szeplők.
Egy ember, akinek a nyakkendője illik az esernyőjéhez, és akinek a neve meg Anglia kormánya között egyenlőségjelet lehetne írni, az bizonyára meg tudná tiltani, hogy a napfény halván pöttyöket fessen az arcára. Meg a vállára.
A ráncokat meg egyszerűen kitilthatná a szeme sarkából.
Plusz kilók ezek után már nem mernének megjelenni.
- Hagyd abba.
- Sajnálom... de nem bírok betelni velük. Csúfoltak gyerekkorodban?
- Szerinted? Vörös voltam és antiszociális.
- Meg szemüveges.
- Soha nem voltam szemüveges.
- Kár. A szemüveg vonzó.
- Szerintem nem, de most már elengedhetnél.
Az ing finom szövete alatt kettőjük privát kis titka volt.
(Az Életemhez csináltam agyonhasznált magyar slágerekből soundtracket, és érdekes módon írtam rá drabble-t. VAJON MELYIK KETTŐ LEHET AZ, JAJ NEKEM... mellesleg az utolsó egy szerelmi vallomás Mark Gatiss vállaihoz. Ennél lejjebb más csak a lábszőrhöz írt óda van. Köszönöm. *meghajol*)