Mindennapok

[yoshikomatsuo]

Az utóbbi időben úgy érzem kicsit elhatárolódtam mindenkitől, kivétel azoktól, akikkel mindennap találkozok. Sajnálom, tényleg, de azt hiszem most élem ezen korszakom. Talán két év múlva újra a régi leszek. De addig..., addig megpróbálok így is boldog lenni

Comments

[jarithka]

Miért vádolnálak? Sem okom nincs, sem jogom, hogy vádoljalak, mert most még annyira sem vagyok az életed része, mint korábban, és semmilyen háttérinformációt nem tudok arról, miért határolódtál most így el az emberektől vagy miért nem megy az írás :)

Kis lépésekben előre. Tudod, szerintem mindenkinél vannak ilyen időszakok. Nekem is volt. És tudom, hogy ez most nagyon ijesztő. "Mi lesz, ha sosem fog újra menni?" Az én fejemben is sokszor megfordult ez. De hidd el, túl leszel rajta. Csak van, mikor az írói léleknél is betelik a pohár és egyszerűen nem megy... De aztán majd teljesen váratlanul újra dőlni fognak belőled a szavak. Csak próbálkozz - mint most. Ezzel a szalagavatós beszéddel vagy a forgatókönyvvel :)

*Ölel* Ne tessék sírni :) Ha tudok, tényleg segítek.
Igen, ez valahol érződött rajtuk. Mondom, nem mintha baj lenne, csak egyelőre látszik rajtuk, hogy az írói válságos időszakodban vagy. Hidd el, meg fog törni a jég előbb-utóbb.
Foglalkozol velük, mikor már úgy érzed, hogy tudsz :) Néha kell egy kis más... emiatt ne érezd úgy, hogy cserben hagytad őket. Várni fognak.

Szerintem csak nem ésszel kellene irányítanod az érzelmi oldaladat. A szívedet. Szerintem a legnagyobb gond az, hogy mindenkinek meg akarsz felelni és ez az árral úszás sem teljesen kontroll nélküli, hanem valahol tudatos... Egyszerűen csak hagyni kell, az eszed gondolkozzon és a szívedé legyenek az érzések :)

Nincsen mit <3