Mindennapok
Az utóbbi időben úgy érzem kicsit elhatárolódtam mindenkitől, kivétel azoktól, akikkel mindennap találkozok. Sajnálom, tényleg, de azt hiszem most élem ezen korszakom. Talán két év múlva újra a régi leszek. De addig..., addig megpróbálok így is boldog lenni.
Nesze nekem szerelem. Én is tudom, hogy mikor és kibe kell beleszeretni. Sosem fogom elfelejteni, mikor este felhívott. G <3
Szeretnék írni, valami mást, valami silányat, hogy aztán valami jobbat és jobbat írhassak. De... nem tudok, csak olyat ami az iskolába kell, vagy az újságba. Szabadon akarok fogalmazni, játszani a karaktereimmel, különleges szavakat adni az olvasóknak. Hiányzik. Manapság csak ilyen apróságokra futja tőlem:
"Sírni.... mindig csak sírni...
Az emberek mindig csak sírnak.
De sír az ég is a könnyű zápor súlyától elnehezülve a fuldokló égszakadásig.
A hangszerek vonyítva küszködnek, hogy visszatartsák könnyeiket.
De végül... mindannyian csak sírni tudunk.""Vércseppek és véráztatta hófehér tollpihék szállnak alá - angyalok harcolnak fent a végtelenben."
"Hát nem látjátok? Csak hazug mosolyokkal ámít titeket!"
"Fáj, fáj, fáj, fáj! Hát nem hallod a halál hörgéseimet?"
"Ha egyvalamit kívánhatnék az élettől, azt kérném, hogy angyalszárnyakon szállhassak az égszínkék égbolton. Mert semmi mást nem szeretnék jobban, mint egyre feljebb szállni, de... a zuhanórepülés elkerülhetetlen."
"Magadba roskadva állsz az esőben, majd felcsuklasz, karodat felemelve a homlokodra támasztod és felnézel. A cseppek arcodat cirógatják aztán rájössz. Rájössz, hogy neked nem itt a helyed, mert hiába hiszel benne, ez nem igaz."
Nesze nekem szerelem. Én is tudom, hogy mikor és kibe kell beleszeretni. Sosem fogom elfelejteni, mikor este felhívott. G <3
Szeretnék írni, valami mást, valami silányat, hogy aztán valami jobbat és jobbat írhassak. De... nem tudok, csak olyat ami az iskolába kell, vagy az újságba. Szabadon akarok fogalmazni, játszani a karaktereimmel, különleges szavakat adni az olvasóknak. Hiányzik. Manapság csak ilyen apróságokra futja tőlem:
"Sírni.... mindig csak sírni...
Az emberek mindig csak sírnak.
De sír az ég is a könnyű zápor súlyától elnehezülve a fuldokló égszakadásig.
A hangszerek vonyítva küszködnek, hogy visszatartsák könnyeiket.
De végül... mindannyian csak sírni tudunk.""Vércseppek és véráztatta hófehér tollpihék szállnak alá - angyalok harcolnak fent a végtelenben."
"Hát nem látjátok? Csak hazug mosolyokkal ámít titeket!"
"Fáj, fáj, fáj, fáj! Hát nem hallod a halál hörgéseimet?"
"Ha egyvalamit kívánhatnék az élettől, azt kérném, hogy angyalszárnyakon szállhassak az égszínkék égbolton. Mert semmi mást nem szeretnék jobban, mint egyre feljebb szállni, de... a zuhanórepülés elkerülhetetlen."
"Magadba roskadva állsz az esőben, majd felcsuklasz, karodat felemelve a homlokodra támasztod és felnézel. A cseppek arcodat cirógatják aztán rájössz. Rájössz, hogy neked nem itt a helyed, mert hiába hiszel benne, ez nem igaz."