Don't give me love... or something like this...
Ötperces sikítás-visítással kezdeném ezt a bejegyzést. Na, ha megvolt, akkor rátérek az okára. Kijöttek az Imaginaerum számai, igaz csak félperces előzetesek, ami elég rendesen visszafogja a gyönyörfaktort, de öcséééém... zene, igazi, hamisítatlan finn zene a legjobbaktól. Továbbra se vagyok hajlandó behódolni Tuomasnak és nem sikítanám félájultan a nevét koncerten se (a többi liba úgyis ezt fogja csinálni), de ismét letett valamit az asztalra. Csoda, hogy össze nem roskad.
Taikatalvi - nekem igazából tökmindegy, hogy finnül vagy angolul, esetleg svédül énekelnek-e, de nyilván régen volt már a Kuolema tekee taiteilijan és kellett már pótolni. Altatódal úgy Marcosan. Mondanám, hogy elaltathatna ezzel, ha nem hangzana túl perverzül tekintve, hogy hogyan tekintek a vén rókára. Pörög az egész és ámulatba ejtő, hogy mennyi finomság van ebben a pasiban.
Storytime - szeretem, tipikus Nightwish, de semmi extra. Gonosz leszek, de sajnálom, hogy Anette csak ennyire képes. Attól még nem átlagos, mert áll mögötte 4 nagyszerű pasi... najó, 3 és fél, mer Emppu olyan kicsi, hogy nem számít egy egésznek *hülyeköcsög*
Ghost River - kőkemény. Ennyi lenne egy szóban. De ezen nem is érdemes csodálkozni, a zene ijesztő és Marco is a legsátánibb hangján süvölt bele a mikrofonba. Újabb bizonyíték Tuomas határtalan perverzségére és zsenialitására az, hogy szembeállított egy gyerekkórust Marco hangjával. Cukik lehetnek a szőke kisfiúk, de én továbbra is a szőke vénembert vinném, köszönöm...
Slow Love Slow - Anette teljesen megnyert ezzel a számmal. Egyrészről kurva erotikus, másrészről meg mennyeien romantikus, dögös és aranyos, vörös és halványrózsaszín... tartok tőle, hogy ez lesz a kedvencem az albumról, hacsak Marco nagyon gyorsan nem lép valamit.
I Want My Tears Back - a hangzásvilága gyönyörű, Anette és Marco meg igazán nem tehetnek arról, hogy kurvára nincs kémiájuk. Olyan, mintha testvérek vagy jóbarátok sírnák el egymásnak a bánatukat, persze a pasi megint túlkiabálja a nőt, úgy, de úgy tudja sajnáltatni magát... és én úgy, de úgy felkínálnám a vállam Zámbó Jimmy örökzöldjét énekelve xD
Scaretale - Helena Bonham Carter, ha már egyszer úgyis teljesen be van skatulyázva szegény. Anette is egy boszorkány, tudtam én. Egyelőre nem vagyok oda a számért, de könyörgöm, ez Nightwish, nem marad ez így sokáig.
Arabesque - nem vágom mire volt jó pont egy instrumentális félpercet kivágni belőle, de, ha azért, hogy húzzák előttünk a mézesmadzagot, akkor kívánok nekik 3 napnyi kellemes hasmenést. Engem nagyon meg lehet venni az ilyennel, szinte már érzem a füstölők illatát meg látom azokat a gyönyörű áttetsző anyagból készült Jázmin-ruhákat, fasza lesz ez, csak Anette ne kornyikáljon úgy, mint a Saharában.
Turn Loose The Mermaids - most van egy olyan beteg ötletem, hogy mi lenne, ha összeeresztenék a Nightwist a Korpiklaanival? Marco tuti egyből beilleszkedne, de a többiek? Nagyon szép népies hangzás meg Anette kissé irritáló, de azért viszonylag kellemes hangocskája. Szép szám, csak sok lesz már a lassúból.
Rest Calm - annyira kurva átlagos dolog ez, de valahogy mégis megfogott. Ez se valami túl gyors és remélem Marco majd bele-beleüvölt, különben lassan, de biztosan elúszunk a nyálban meg a nagy romantikában.
The Crow, The Owl And The Dove - jajhát Tuomas egyem a végzetesen szentimentális szívedet, te hősszerelmes, te... egyébként pedig TÖKÉLETES!!!! Szerelmesek, Marco és Anette. Csak finoman, szinte takaréklángon, de sose az intenzíven lángoló dolgok tartanak sokáig, nem igaz? Azt hiszem kijelölhetem a kedvencemet az albumról.
Last Ride Of The Day - kis helyes tombolós, de Anette ebbe bele fog dögleni élőben, most mondom. Marco meg, amekkora faszkeksz rohadtul fogja élvezni a saját kristálytiszta üvöltéseit. De ez alighanem így van jól.
Song Of Myself - Anette tud azért kemény lány lenni. Nekem sok a kórus, elvégre nem Epica vagy Gregorian ez, de egyefene, nekik már szinte minden el van nézve. Ez lesz az új 'kapja be a világ' számom, érzem a csontjaimban xD
Imaginaerum - a következő Moondance? Van itt minden, kérem, harsonák, skót duda, felföld, birkák, duci meztelen angyalkák, giccsparádé a köbön. Igazából viszont neki van igaza. Amikor eljött az ideje, akkor le kell zárni, mindegy miről legyen szó.
És most azt kántálom magamban, hogy legyen már december másodika vagy szivárogjon ki, mert szinte fizikailag fáj, hogy nem kaphatom meg ebben a percben. Nagyon giccses, drámai, eltúlzott álom, képzelgés, akármi ez. De a koncepció tökéletes és Tuomast nem a semmiért tartják zseninek. Már most teljesen bele vagyok szeretve és elég közel áll ahhoz, hogy elvegye az első helyet a Once-tól a kedvenc Nightwish-albumom listán. Kiitos, lady and gentlemen!
Taikatalvi - nekem igazából tökmindegy, hogy finnül vagy angolul, esetleg svédül énekelnek-e, de nyilván régen volt már a Kuolema tekee taiteilijan és kellett már pótolni. Altatódal úgy Marcosan. Mondanám, hogy elaltathatna ezzel, ha nem hangzana túl perverzül tekintve, hogy hogyan tekintek a vén rókára. Pörög az egész és ámulatba ejtő, hogy mennyi finomság van ebben a pasiban.
Storytime - szeretem, tipikus Nightwish, de semmi extra. Gonosz leszek, de sajnálom, hogy Anette csak ennyire képes. Attól még nem átlagos, mert áll mögötte 4 nagyszerű pasi... najó, 3 és fél, mer Emppu olyan kicsi, hogy nem számít egy egésznek *hülyeköcsög*
Ghost River - kőkemény. Ennyi lenne egy szóban. De ezen nem is érdemes csodálkozni, a zene ijesztő és Marco is a legsátánibb hangján süvölt bele a mikrofonba. Újabb bizonyíték Tuomas határtalan perverzségére és zsenialitására az, hogy szembeállított egy gyerekkórust Marco hangjával. Cukik lehetnek a szőke kisfiúk, de én továbbra is a szőke vénembert vinném, köszönöm...
Slow Love Slow - Anette teljesen megnyert ezzel a számmal. Egyrészről kurva erotikus, másrészről meg mennyeien romantikus, dögös és aranyos, vörös és halványrózsaszín... tartok tőle, hogy ez lesz a kedvencem az albumról, hacsak Marco nagyon gyorsan nem lép valamit.
I Want My Tears Back - a hangzásvilága gyönyörű, Anette és Marco meg igazán nem tehetnek arról, hogy kurvára nincs kémiájuk. Olyan, mintha testvérek vagy jóbarátok sírnák el egymásnak a bánatukat, persze a pasi megint túlkiabálja a nőt, úgy, de úgy tudja sajnáltatni magát... és én úgy, de úgy felkínálnám a vállam Zámbó Jimmy örökzöldjét énekelve xD
Scaretale - Helena Bonham Carter, ha már egyszer úgyis teljesen be van skatulyázva szegény. Anette is egy boszorkány, tudtam én. Egyelőre nem vagyok oda a számért, de könyörgöm, ez Nightwish, nem marad ez így sokáig.
Arabesque - nem vágom mire volt jó pont egy instrumentális félpercet kivágni belőle, de, ha azért, hogy húzzák előttünk a mézesmadzagot, akkor kívánok nekik 3 napnyi kellemes hasmenést. Engem nagyon meg lehet venni az ilyennel, szinte már érzem a füstölők illatát meg látom azokat a gyönyörű áttetsző anyagból készült Jázmin-ruhákat, fasza lesz ez, csak Anette ne kornyikáljon úgy, mint a Saharában.
Turn Loose The Mermaids - most van egy olyan beteg ötletem, hogy mi lenne, ha összeeresztenék a Nightwist a Korpiklaanival? Marco tuti egyből beilleszkedne, de a többiek? Nagyon szép népies hangzás meg Anette kissé irritáló, de azért viszonylag kellemes hangocskája. Szép szám, csak sok lesz már a lassúból.
Rest Calm - annyira kurva átlagos dolog ez, de valahogy mégis megfogott. Ez se valami túl gyors és remélem Marco majd bele-beleüvölt, különben lassan, de biztosan elúszunk a nyálban meg a nagy romantikában.
The Crow, The Owl And The Dove - jajhát Tuomas egyem a végzetesen szentimentális szívedet, te hősszerelmes, te... egyébként pedig TÖKÉLETES!!!! Szerelmesek, Marco és Anette. Csak finoman, szinte takaréklángon, de sose az intenzíven lángoló dolgok tartanak sokáig, nem igaz? Azt hiszem kijelölhetem a kedvencemet az albumról.
Last Ride Of The Day - kis helyes tombolós, de Anette ebbe bele fog dögleni élőben, most mondom. Marco meg, amekkora faszkeksz rohadtul fogja élvezni a saját kristálytiszta üvöltéseit. De ez alighanem így van jól.
Song Of Myself - Anette tud azért kemény lány lenni. Nekem sok a kórus, elvégre nem Epica vagy Gregorian ez, de egyefene, nekik már szinte minden el van nézve. Ez lesz az új 'kapja be a világ' számom, érzem a csontjaimban xD
Imaginaerum - a következő Moondance? Van itt minden, kérem, harsonák, skót duda, felföld, birkák, duci meztelen angyalkák, giccsparádé a köbön. Igazából viszont neki van igaza. Amikor eljött az ideje, akkor le kell zárni, mindegy miről legyen szó.
És most azt kántálom magamban, hogy legyen már december másodika vagy szivárogjon ki, mert szinte fizikailag fáj, hogy nem kaphatom meg ebben a percben. Nagyon giccses, drámai, eltúlzott álom, képzelgés, akármi ez. De a koncepció tökéletes és Tuomast nem a semmiért tartják zseninek. Már most teljesen bele vagyok szeretve és elég közel áll ahhoz, hogy elvegye az első helyet a Once-tól a kedvenc Nightwish-albumom listán. Kiitos, lady and gentlemen!