Szoba építési projekt... avagy a fekete lyukak tömörítő természete
A húgom barátja (kellemesen hallgatag fazon) hozzánk költözik a nyárra, ami azért eléggé gázos, mivel Sardsu és én egy szobán osztozunk.
Mit tesz ilyenkor egy rendes nővér? Elkezdi sorra venni a padlást, a garást, a műhelyt és a nyárikonyhát, hátha valamelyikből tudna szobát kialakítani magának, hogy a fiatalok turbékolhassanak nyugodtan. (Na meg mert még életében nem volt saját szobálya és nagyon szeretne egyet. )
Végül megszületett az elhatározás, és kiötöltük, hogy a nyárikonyhából ki lehetne alakítani egy egész stramm kis zugot, ahova ha más nem is, de legalább az ágyam befér majd.
Megkerestem beltéri építészetben jártas hím ivarú rokonainkat és feltettem nekik a tízezer dolláros kérdést, hogy vajon hogy lehetne megoldani a dolgot.
Hárman háromféle dolgot mondtak, majd egymás ötleteit is körbehurrogták. Amit én mondtam, az persze egyből rossz volt, mert hát ugye én csak egy gyönge nő vagyok, semmit sem érthetek a festéshez, meg a padlóburkoláshoz... és egyébként, meg hogyan képzeltem, hogy a húgommal kettecskén is ki tudjuk vinni a gáztűzhelyeket... blablabla...
A vége az egésznek természetesen az lett, hogy életemben sokadszorra a jó fenébe kívántam el a mindent túlbonyolító, okoskodó férfiakat. Me ők mindent jobban tudnak mi?
Van egy hírem! ÉN SOKKAL JOBBAN TUDOM! FITYISZ A LÖTTYEDT VALAGATOKBA!
XD Azt hiszem ebből sejthető, hogy Sardsuval kettecskén nekiugrottunk a nyárikonyhának és két nap alatt úgy szét kaptuk, hogy a tulajdon anyja sem ismert volna rá.
1. Nap: Kipakoltunk mindent. A helyiséget most már pár éve csak raktárnak használtuk, de véleményem szerint beépített gravitációs anomáliák húzódhattak meg a sarkokban, mert nincs az az isten, hogy egy alig három lépésnyi szobába egy komplett konyhabútort, egy sütőt, két egész gáztűzhelyet, és vagy egy tonnányi nem használt limlomot be lehet pakolászni.
Aztán felvertük a csempét... kiderült, hogy nagy fekete vadászpókok laknak alatta, akik némi unszolásra mérget fecskendeznek a potrohukból, valamint hogy az egérszar legalább olyan szapora, mint tinédzser fején a pörsenés... ha nem jobban.
Még éjszaka le gletteltük a falakat, ami a rajta lévő hatalmas lyukak miatt leginkább restaurálásnak tűnt.
2. Nap: Kifestettünk. Kiderült, hogy a tapéta ami fenn van a falon alig pár évvel fiatalabb nálam, úgyhogy a kellemes tapéta átfestési projekt helyett le kellett kapnunk az egészet.
Lila helyett minden halvány almazöld lett. A csupasz falak láttán pedig természetesen elkapott a hippikre oly jellemző virágfestési lelkesedés, úgyhogy a falam jelenleg büszkélkedhet két hatalmas pillangóval, nappal holddal, virágokkal, egy méretes Koi hallal és három virágzó cseresznyefával (hogy a hatalmas békejelem már ne is említsem)
3. Nap: Padlókészítési projekt... legyen elég annyi, hogy soha többé nem csinálok ilyesmit.
4. Nap: A könyveim beköltöztetése... XD Annyi könyvet kellett átválogatnom és ide oda cipelnem a lakásban, hogy tulajdonképpen reggeltől estig azt csináltam. Szeretem, hogy több mint kétezer kötetünk van, de költözködéseknél vagy hasonlónál hihetetlenül idegesítő cipelni őket.
Na jó... igazából az bosszant, hogy nem lehet mind nálam. Legszívesebben egy könyvtárban laknék.
Jelenleg ott tartunk, hogy Sardsu és én, magasan verjük a lakás átépítő műsorokat, valamint, hogy egyikünk sem olyan gyönge nő, mint amilyennek hisznek minket.
Hogy hogyan nézett volna ki, ha ezt pasik csinálják meg nekünk?
Beszédelegtek volna tíz óra körül, délig cigiznek, aztán ebédelnek, majd két sörszünettel este hétig dolgoznak... közben pedig folyton járatták volna a szájukat, tulajdon fensőbbségérzetük megerősítése érdekében.
Tutira kicikiztek volna a pillangók miatt, és a baldachin ötleteim miatt.
Röviden: Úgy felbosszantottak volna, hogy mire enyém lehetne a szoba, már elvből tojnék az egészre.
Így, hogy mi csináltuk meg, minden kis hibája ellenére elégedett vagyok. XD jobb mint a szex...
A Borosta utolsó fejezete holnap eljut drága Anagramma kezei közé, úgyhogy nemsoká olvashatjátok. Most pedig megyek és kimosom a festéket a hajamból :D
Van még mit pakolnom...
Mit tesz ilyenkor egy rendes nővér? Elkezdi sorra venni a padlást, a garást, a műhelyt és a nyárikonyhát, hátha valamelyikből tudna szobát kialakítani magának, hogy a fiatalok turbékolhassanak nyugodtan. (Na meg mert még életében nem volt saját szobálya és nagyon szeretne egyet. )
Végül megszületett az elhatározás, és kiötöltük, hogy a nyárikonyhából ki lehetne alakítani egy egész stramm kis zugot, ahova ha más nem is, de legalább az ágyam befér majd.
Megkerestem beltéri építészetben jártas hím ivarú rokonainkat és feltettem nekik a tízezer dolláros kérdést, hogy vajon hogy lehetne megoldani a dolgot.
Hárman háromféle dolgot mondtak, majd egymás ötleteit is körbehurrogták. Amit én mondtam, az persze egyből rossz volt, mert hát ugye én csak egy gyönge nő vagyok, semmit sem érthetek a festéshez, meg a padlóburkoláshoz... és egyébként, meg hogyan képzeltem, hogy a húgommal kettecskén is ki tudjuk vinni a gáztűzhelyeket... blablabla...
A vége az egésznek természetesen az lett, hogy életemben sokadszorra a jó fenébe kívántam el a mindent túlbonyolító, okoskodó férfiakat. Me ők mindent jobban tudnak mi?
Van egy hírem! ÉN SOKKAL JOBBAN TUDOM! FITYISZ A LÖTTYEDT VALAGATOKBA!
XD Azt hiszem ebből sejthető, hogy Sardsuval kettecskén nekiugrottunk a nyárikonyhának és két nap alatt úgy szét kaptuk, hogy a tulajdon anyja sem ismert volna rá.
1. Nap: Kipakoltunk mindent. A helyiséget most már pár éve csak raktárnak használtuk, de véleményem szerint beépített gravitációs anomáliák húzódhattak meg a sarkokban, mert nincs az az isten, hogy egy alig három lépésnyi szobába egy komplett konyhabútort, egy sütőt, két egész gáztűzhelyet, és vagy egy tonnányi nem használt limlomot be lehet pakolászni.
Aztán felvertük a csempét... kiderült, hogy nagy fekete vadászpókok laknak alatta, akik némi unszolásra mérget fecskendeznek a potrohukból, valamint hogy az egérszar legalább olyan szapora, mint tinédzser fején a pörsenés... ha nem jobban.
Még éjszaka le gletteltük a falakat, ami a rajta lévő hatalmas lyukak miatt leginkább restaurálásnak tűnt.
2. Nap: Kifestettünk. Kiderült, hogy a tapéta ami fenn van a falon alig pár évvel fiatalabb nálam, úgyhogy a kellemes tapéta átfestési projekt helyett le kellett kapnunk az egészet.
Lila helyett minden halvány almazöld lett. A csupasz falak láttán pedig természetesen elkapott a hippikre oly jellemző virágfestési lelkesedés, úgyhogy a falam jelenleg büszkélkedhet két hatalmas pillangóval, nappal holddal, virágokkal, egy méretes Koi hallal és három virágzó cseresznyefával (hogy a hatalmas békejelem már ne is említsem)
3. Nap: Padlókészítési projekt... legyen elég annyi, hogy soha többé nem csinálok ilyesmit.
4. Nap: A könyveim beköltöztetése... XD Annyi könyvet kellett átválogatnom és ide oda cipelnem a lakásban, hogy tulajdonképpen reggeltől estig azt csináltam. Szeretem, hogy több mint kétezer kötetünk van, de költözködéseknél vagy hasonlónál hihetetlenül idegesítő cipelni őket.
Na jó... igazából az bosszant, hogy nem lehet mind nálam. Legszívesebben egy könyvtárban laknék.
Jelenleg ott tartunk, hogy Sardsu és én, magasan verjük a lakás átépítő műsorokat, valamint, hogy egyikünk sem olyan gyönge nő, mint amilyennek hisznek minket.
Hogy hogyan nézett volna ki, ha ezt pasik csinálják meg nekünk?
Beszédelegtek volna tíz óra körül, délig cigiznek, aztán ebédelnek, majd két sörszünettel este hétig dolgoznak... közben pedig folyton járatták volna a szájukat, tulajdon fensőbbségérzetük megerősítése érdekében.
Tutira kicikiztek volna a pillangók miatt, és a baldachin ötleteim miatt.
Röviden: Úgy felbosszantottak volna, hogy mire enyém lehetne a szoba, már elvből tojnék az egészre.
Így, hogy mi csináltuk meg, minden kis hibája ellenére elégedett vagyok. XD jobb mint a szex...
A Borosta utolsó fejezete holnap eljut drága Anagramma kezei közé, úgyhogy nemsoká olvashatjátok. Most pedig megyek és kimosom a festéket a hajamból :D
Van még mit pakolnom...