Challenge_2
A pályázatról, az írásról szóló második bejegyzésem~
Kellemes olvasást ;)
Kicsit korábbra terveztem a friss bejegyzést, de remélem így is elfogadható időben vagyok.
A pályázat jelenlegi állásáról: hetek óta lázasan zajlik az előválogató. Az első rosta kemény, és kíméletlen; kétszáz műből százötven biztosan „nem” - et fog kapni. Nem személyesen, nem névre szólóan - ennyire ugyanis nem nyújtózhatna a terhelt lektorok, és béták ideje -, talán így még szívfacsaróbb megkapni az elutasítást. A magam részéről - nevezzetek negatívnak, én inkább az elővigyázatos kategóriába sorolnám magam - már borítékoltnak tekintem a „nemleges” eredményt. Nem azért, mert nem bízom az SM- ben, vagy kevés a hitem magamban, hanem PONT azért, mert tudom mivel, és mire jelentkeztem két és fél hónappal ezelőtt. Félreértés ne essék, nem az riaszt el, hogy napról-napra látom kik a kiemeltek (és egyben továbbjutottak), hanem - mint fentebb meg is írtam - tudom, hogy mit nyújtottam be Szilveszter éjjelén.
Február elején új történetbe kezdtem - itt most megint lehetne azzal vádolni, hogy gyáva vagyok, és már a jövő évi megmérettetésre készülök… nos, egyrészt igen, másrészt viszont veszettül jó érzés új világoz nyúlni, valami újat alkotni. A fanfiction mindannyiunk bölcsője, keresztanyja, ami elindított bennünket egy úton, én pedig áhítattal nézek fel például AgiVegára, akitől, Jézusom(!), még Harry Potter novellát olvastam! A fejemhez kapok, hogy itt kezdődött minden! A Harry Potter miatt szerettem bele az olvasásba, de a Harry Potter fanficek - és a nagyszerű AgiVega - miatt szerettem bele az írásba!!! Aztán megnyílt előttem az ázsiai, jpop fandom, ahonnan már nem volt megállás, jóllehet - s ezt most így utólag látom -, beszűkített egy bizonyos dobozba.
Nem mondom, kellemes, biztonságos volt ez a doboz, de az SM befejezésével, és a Meteoroidok végéhez közelítve már túl szűkösnek éreztem a dobozkám falait. Sokszor, sokatoknak elmondtam már, de az SM szerkesztése alatt is azt éreztem, hogy az a Jin és Kazuya, akikről írtam, akiket annyira szerettem, nem az a Jin és Kazuya voltak, akikért rajongok/rajongunk a hétköznapokban. Ők az enyéim voltak, és sajnálom, hogy egy olyan univerzumba szűkültek, amely nem jogtisztán a sajátom - még akkor is, ha AU univerzum volt, s még akkor is, ha a pályázat elküldése előtt minden lényeges nevet, és helyszínt megváltoztattam - és itt lett kicsit savanyú a szőlő.
Nem magamban, nem a történetben nem bízom, hanem abban, hogy tényleg ez a történetem emelkedhet-e a nagyok közé, ami eredetileg egy fanfictionnak indult, egy régen kedvelt fandomban…. Kicsit visszakanyarodva az új történethez (és ez itt most nem a reklám helye :D) azon belül, hogy a világ, az emberek, a nevek és a helyszínek az utolsó betűig a sajátjaim, új dolgokat, új módszereket próbáltam ki. Lássuk: eddig nem kedveltem az E/1 elbeszélést, de ennél a frissnél abban írok, mi több (!!!) egyenesen négy nézőpontból! Nagy kihívás, nagy megmérettetés ez nekem, de örömmel vágok neki, hiszen közben azt érzem: ez vagyok én! Megtaláltam önmagam! Megtaláltam a saját hangom.
Visszatérve hát a saját költői kérdésemre: lehet, hogy tényleg gyáva vagy pesszimista vagyok, amiért máris, az eredmény kimondása előtt új történetbe kezdtem, amit jövőre trenírozok, de nem bánom. Csodálatos írni; felemelő nem tétlenkedni a várakozás közben. Eszméletlen tudni, ha most nem is járok sikerrel van egy mankóm, egy kapaszkodóm, egy mentsváram, és hékás! Nem ez a hobbim? Nem ezt szeretem csinálni? Nem ezzel szeretnék még foglalkozni az elkövetkezendő 10-20 évben? Dehogynem. Sosem szabad abbahagyni, és ez a mai bejegyzés nem csak az én motoromba benzin, hanem a tiétekbe is! Szeretném megosztani veletek is, átcsorgatni kicsit a ti vénáitokba is, mert hiszem, hogy a lelkesedés visszhangja visszaütődik a falakról. Felerősödik, és másokhoz is elér.
A várakozás böjtje alatt - ami egyébként eszményien jól passzol a közelgő Húsvéthoz - igyekszem kihasználni az időmet, s mindazok kérdésére, akiket érdekel, hogy mivel tevékenykedem mostanában elmesélem, hogy ÍROK. Jegyzetelek, hibázok, javítok, korrigálok, ötleteket gyűjtök, s közben azon ügyködöm, hogy méltó lezárást adjak első gyermekemnek a testvéréhez, a Meteoroidokhoz.
Nektek is hasonló alkotókedvet, hasonló kitartást kívánok ezekre az esős, tavaszi napokra!
Szeretettel,
Hiroki
Kellemes olvasást ;)
Kicsit korábbra terveztem a friss bejegyzést, de remélem így is elfogadható időben vagyok.
A pályázat jelenlegi állásáról: hetek óta lázasan zajlik az előválogató. Az első rosta kemény, és kíméletlen; kétszáz műből százötven biztosan „nem” - et fog kapni. Nem személyesen, nem névre szólóan - ennyire ugyanis nem nyújtózhatna a terhelt lektorok, és béták ideje -, talán így még szívfacsaróbb megkapni az elutasítást. A magam részéről - nevezzetek negatívnak, én inkább az elővigyázatos kategóriába sorolnám magam - már borítékoltnak tekintem a „nemleges” eredményt. Nem azért, mert nem bízom az SM- ben, vagy kevés a hitem magamban, hanem PONT azért, mert tudom mivel, és mire jelentkeztem két és fél hónappal ezelőtt. Félreértés ne essék, nem az riaszt el, hogy napról-napra látom kik a kiemeltek (és egyben továbbjutottak), hanem - mint fentebb meg is írtam - tudom, hogy mit nyújtottam be Szilveszter éjjelén.
Február elején új történetbe kezdtem - itt most megint lehetne azzal vádolni, hogy gyáva vagyok, és már a jövő évi megmérettetésre készülök… nos, egyrészt igen, másrészt viszont veszettül jó érzés új világoz nyúlni, valami újat alkotni. A fanfiction mindannyiunk bölcsője, keresztanyja, ami elindított bennünket egy úton, én pedig áhítattal nézek fel például AgiVegára, akitől, Jézusom(!), még Harry Potter novellát olvastam! A fejemhez kapok, hogy itt kezdődött minden! A Harry Potter miatt szerettem bele az olvasásba, de a Harry Potter fanficek - és a nagyszerű AgiVega - miatt szerettem bele az írásba!!! Aztán megnyílt előttem az ázsiai, jpop fandom, ahonnan már nem volt megállás, jóllehet - s ezt most így utólag látom -, beszűkített egy bizonyos dobozba.
Nem mondom, kellemes, biztonságos volt ez a doboz, de az SM befejezésével, és a Meteoroidok végéhez közelítve már túl szűkösnek éreztem a dobozkám falait. Sokszor, sokatoknak elmondtam már, de az SM szerkesztése alatt is azt éreztem, hogy az a Jin és Kazuya, akikről írtam, akiket annyira szerettem, nem az a Jin és Kazuya voltak, akikért rajongok/rajongunk a hétköznapokban. Ők az enyéim voltak, és sajnálom, hogy egy olyan univerzumba szűkültek, amely nem jogtisztán a sajátom - még akkor is, ha AU univerzum volt, s még akkor is, ha a pályázat elküldése előtt minden lényeges nevet, és helyszínt megváltoztattam - és itt lett kicsit savanyú a szőlő.
Nem magamban, nem a történetben nem bízom, hanem abban, hogy tényleg ez a történetem emelkedhet-e a nagyok közé, ami eredetileg egy fanfictionnak indult, egy régen kedvelt fandomban…. Kicsit visszakanyarodva az új történethez (és ez itt most nem a reklám helye :D) azon belül, hogy a világ, az emberek, a nevek és a helyszínek az utolsó betűig a sajátjaim, új dolgokat, új módszereket próbáltam ki. Lássuk: eddig nem kedveltem az E/1 elbeszélést, de ennél a frissnél abban írok, mi több (!!!) egyenesen négy nézőpontból! Nagy kihívás, nagy megmérettetés ez nekem, de örömmel vágok neki, hiszen közben azt érzem: ez vagyok én! Megtaláltam önmagam! Megtaláltam a saját hangom.
Visszatérve hát a saját költői kérdésemre: lehet, hogy tényleg gyáva vagy pesszimista vagyok, amiért máris, az eredmény kimondása előtt új történetbe kezdtem, amit jövőre trenírozok, de nem bánom. Csodálatos írni; felemelő nem tétlenkedni a várakozás közben. Eszméletlen tudni, ha most nem is járok sikerrel van egy mankóm, egy kapaszkodóm, egy mentsváram, és hékás! Nem ez a hobbim? Nem ezt szeretem csinálni? Nem ezzel szeretnék még foglalkozni az elkövetkezendő 10-20 évben? Dehogynem. Sosem szabad abbahagyni, és ez a mai bejegyzés nem csak az én motoromba benzin, hanem a tiétekbe is! Szeretném megosztani veletek is, átcsorgatni kicsit a ti vénáitokba is, mert hiszem, hogy a lelkesedés visszhangja visszaütődik a falakról. Felerősödik, és másokhoz is elér.
A várakozás böjtje alatt - ami egyébként eszményien jól passzol a közelgő Húsvéthoz - igyekszem kihasználni az időmet, s mindazok kérdésére, akiket érdekel, hogy mivel tevékenykedem mostanában elmesélem, hogy ÍROK. Jegyzetelek, hibázok, javítok, korrigálok, ötleteket gyűjtök, s közben azon ügyködöm, hogy méltó lezárást adjak első gyermekemnek a testvéréhez, a Meteoroidokhoz.
Nektek is hasonló alkotókedvet, hasonló kitartást kívánok ezekre az esős, tavaszi napokra!
Szeretettel,
Hiroki