(no subject)
Parallel hatások
Fandom :Torchwood
Rating:M ,Adult
Karakterek:Jack/Ianto
4.rész
- Édesem, biztos vagyok benne, hogy nincs semmi komoly baj, de gyertek ide, a doki megnézi a kis tündéreket... hát persze szerelmem, várlak. Phuuu... Tímea a férjem lehozza a gyerekeket. Megnéznéd őket? Rhys azt mondja, teli vannak kiütéssel.
- Persze, bár gyerekgyógyászatot nem sokáig gyakoroltam, de biztos meg tudom oldani - mosolygott Gwenre Torchwood legújabb tagja.
Egy átvirrasztott éjszaka után úgy döntött elvállalja a munkát, otthagyja a biztonságos kórházat és belevág élete legnagyobb kalandjába. Csak remélni tudta, hogy nem döntött rosszul.
A fogaskerekű ajtó vijjogására mindkét nő felkapta a fejét. Ianto bicegett be rajta Jack támogatásával, maguk elé engedve egy fiatal, sápadt nőt.
- Gwen öt perc múlva a tárgyalóba, vidd magaddal őt is - mutatott Llianre - útközben ismerkedhettek. Doki megnéznéd Yan lábát, találkozott egy lánctalpas állattal. Azzal fordult volna, hogy elrohanjon, lemosni magáról a vért és hogy átöltözzön, de még egy lépést sem tehetett, mert egy szigorú hang megállította.
- Uram, egy pillanat, úgy látom komolyan megsérült, azonnal meg kell hogy vizsgáljam és ellássam a sebét.
- Miatta nem kell aggódnod, szívem - nyugtatta meg Gwen a fiatal nőt - Harkness egy roppant speciális eset, majd később te is megtapasztalod.
- Oké egy újabb X-akta - mormogta, majd hirtelen villámló szemekkel nézett a férfira - Azt azért leszögezném Mr Rettenthetetlen, hogy ha azt szeretnétek, hogy tartós munkakapcsolatban maradjunk, elvárom, hogy tiszteletben tartsátok az orvosi döntéseimet, mert ha nem tévedek azért szerződtettek, hogy gyógyítsak. És ha van valami, amiről feltétlen tudnom kellene, elvárom, hogy közöljétek, mert ha nem így lesz... Akkor cseszd meg az egészet URAM!!
Hirtelen síri csend támadt, majd Jack felkacagva átölelte a doktornő vállát.
- Imádom a határozott nőket - mondta - Nézd! Később mindent megmagyarázok, de most egy intergalaktikus bűnözőt kell elkapnom, ha azon túl vagyok, készséggel elmagyarázom, miért nem szorulok orvosi ellátásra. Megegyeztünk?
Tímea elgondolkodva bólintott
- Oké, fegyverszünet az ügy lezárásáig - rázta meg a felé nyújtott béke jobbot.
- És még valami - kérte a kapitány - Ne szólíts uramnak, így csak Ianto hív, ő is csak akkor...
- Jack - kiáltott fel figyelmeztetően a fiatalember.
- Oké oké! Akkor gyerekek, mindenki a dolgára!
Félórával később, a tárgyalóban ülve komor hangulatukon csak az tudott enyhíteni, hogy a megrendelt pizza megérkezett és mellé kaptak Ianto fantasztikus kávéjából egy bögrével.
A halhatatlan jóllakottan felsóhajtott, majd a vele szemben helyet foglaló Llianre nézett.
- Egyértelmű, hogy nem véletlenül sétált be Dillen pont abba a pubba, ahol mi ültünk, az is biztos, hogy nem követett bennünket, mert akkor látnia kellet volna Iantot. Tehát nem engedte volna meg, hogy a hátába kerüljön, már elkapta volna a bárpultnál. Így egy lehetőség maradt, valaki a te köreidből súg neki. Valaki, aki tud minden lépésedről, figyel és jelent neki.
Látta, ahogy a felismerés szikrája felcsillan a nő szemében egy pillanatra, hogy aztán át adja helyét a dühnek.
- Igen, azt hiszem, tudom ki az a mocsok, Tod az az alávaló féreg, egyedül ő tudta, hogy ma találkozunk - sziszegte a fogai között - ha elkapom a nyakát..
- Várj még azzal egy kicsit, először próbáljuk meg a javunkra fordítani, amire rájöttünk, talán még hasznunkra is válhat. Ha abban a hiszemben van, hogy nem lepleződött le úgy mozgathatjuk, ahogy nekünk tetszik és végül ő adja kezünkre a rossz fiút. Azonban lenne itt még valami. Szeretnék tisztán látni, mi az amit visszakövetel rajtad az a vadállat.
- Fogalmam sincs miről beszélt! - mondta határozottan.
- Llian!
- Tényleg nekem...
- Llian!
- De most komolyan...
- Elég volt ezt most fejezd be - Harkness hangja vészjósló volt - nem tűröm el, hogy a történtek után hazudj nekem!
Alsó ajkát rágcsálva, bíborló arccal ült előtte a fiatal nő. Látszott rajta, hogy nehezére esik beszélni, de végül mégis hozzá kezdet.
- Amikor Roan visszajött, elmondta, hogy Jeff lebonyolított már több üzletet is mire sikerült ártalmatlanná tennünk. Ne kérdezd hogyan szedte ki belőle, nem mondta, és én nem kérdeztem. De azt tudom, hogy a rejtekhelyén, itteni viszonylatban mérve egy valódi vagyont gyűjtött össze.
A párhuzamos világokba áttelepülő családoknak új egzisztenciát teremteni nem volt olcsó mulatság. De a kormányunk korlátozta, komoly feltételekhez kötötte a nemes fémek át hozatalát, azzal érveltek hogy nem hívhatják fel a figyelmet magukra az új világba. Persze volt, aki megszegte az előírásokat és nagyobb mennyiséget halmozott fel, de ha elkapták őket, elkobozták a vagyonukat és minimális összeggel kellett boldogulniuk. Két héttel ezelőtt, nagy nehezen sikerült kicsempésznem a két bőröndnyi nemes fémet, megkerestem több ékszerészt és készpénzre váltottam. Nem volt egyszerű de sikerült. Abból a pénzből fedezni tudtunk pár hirtelen jött kellemetlenséget. Ennyi, nem vagyok hajlandó vissza adni Dillennek azt, ami soha nem volt az övé.
- Oké, rendben van, bár tartok tőle ez a dolog azért nem annyira egyszerű és nemes célú. Azt hiszem az lesz a legokosabb ha elmész Tod barátodhoz és elmeséled neki, hogy megfenyegettek és elejtesz pár megjegyzést a pénzről is! Hátha bekapják a horgot, kapkodni kezdenek, hibáznak és mi lecsaphatunk rájuk végre.
Egy pillanatra csend telepedet közéjük, majd a kapitány Llianhez hajolva megkérdezte:
- Megnézhetem? - mutatott a nő nyakában láncra fűzött gyűrűre. A fiatal nő egy mozdulattal lecsatolta a nyakéket és a férfi kezébe csúsztatta róla az ékszert.
- Roantól kaptam, ez volt a jegygyűrűnk - suttogta a lány.
- Hmm...régen láttam ilyen tökéletesen csiszolt darabot - finoman forgatta hosszú ujjai között, majd gyorsan visszaadta.
- Még egy kérdésem lenne - nézet Llianra a halhatatlan - a pubban, Jeff azt hitte, hogy én vagyok Brawn, ez azt jelenti ...
- Igen ez azt jelenti, hogy a férjem a tökéletes hasonmása vagy..
A döbbenet csendje ereszkedett közéjük, melyet pár perc múlva a fogaskerekű ajtó szirénája tört meg.
- Hahó szívem megjöttünk - kiáltotta egy mélyen zengő Walesi bariton, túlkiabálva a behatolási riasztást.
Jack vigyorogva sétált le, hogy ölbe kapja keresztfiát.
- Helló Rhys, hogy vagy? Hé mi van kisöreg, mit etetett meg veled a papa? - kérdezte a nyakába kapaszkodó kacarászó gyerkőctől.
- Angel! - kiáltott fel Llian mikor meglátta, a mackós külsejű férfi mellet álló, szőke, fürtös hajú kislányt.
A gyerek szinte repült a karjaiba, fullasztó szorosan ölelte a nő nyakát, pici karjaival.
- Jól vagy kicsim? - kérdezte, miközben aggódva simogatta gyerek hátát.
- Majd mindjárt kiderül. Kapitány lehozná a bébit az öbölbe, gyere te is gyönyörűm - mondta Tímea és kinyújtotta a kezét a kislány felé. Az egy pillanatra felnézet Llianra és mikor az helyeslően bólintott megfogta a doktornő kezét. A két Jones a korlátnak támaszkodva figyelte, ahogy Jack a pufók babát fel fel dobja a levegőbe, s ezzel gyöngyöző kacajt csal ki a kisfiúból. Mikor felfedezte, hogy két lenyűgözött, csodálkozó szempár figyeli, feléjük villantotta boka remegtető, lehengerlő mosolyát.
Ianto elgondolkodva fordult a mellette álló nő felé, majd megjegyezte.
- Nehéz lehet neked őt látni így, amint él és egészséges, miközben a férjed... szóval sajnálom.
- Hát igen a párhuzamos világok bája, Roan úgy nézett ki mint, ő úgy nevetett mint ő, a mozgása, a tekintete... - nagyot sóhajtva elhallgatott. Érezte, hogy a fiatalember tenyere egy másodpercre megpihent a karján. Ebben az apró mozdulatban benne volt minden, a megértés és az együttérzés, a részvét.
- Most mennem kell, holnap lesz egy megemlékezés a halottaink tiszteletére, még el kell intéznem pár dolgot. Remélem a barátaid tudnak még vigyázni egy párnapig az angyalkára, köszönd meg nekik a helyemben - elmorzsolt egy könnycseppet a kézfejével és szinte kirohant az ajtón.
Ianto szomorúan nézet utána, majd rossz hangulatából gyorsan kizökkentette a kiabálás, majd az azt követő derültség az orvosi öbölből.
- Rhys Williams nem hiszem el, hogy ezt művelted, hogy tömhetted tele a gyerekeket szamócával? És csodálkozunk, hogy teli van a kis testük kiütéssel? - kiabált felháborodottan Gwen, meghalva Tímea diagnózisát.
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Hozzásimult a férfi oldalához, nehezen viselte a hiányát egész nap, de most itt volt, fejét a vállára hajtva végre megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Helló! - súgta a hajába egy rekedt hang.
- Nem akartalak felébreszteni.
- Nem is tetted, fent voltam. Egész nap erre a pillanatra vártam - azzal szorosan magához ölelte a fiatal nőt - Hiányoztál!
- Te is nekem, el sem tudod képzelni menyire! Miközben, az új munkahely után kutattam, a sok unalmas bürokratával és iroda kukaccal találkoztam, csak az járt a fejemben hogy egy szexi pasi... - csók - kórházi hálóingben... - csók - az ágyán... - csók - elnyújtózva... - csók - csak rám vár! - mondta. Ujjai lassan babrálták a férfi haját.
- Amiről tegnap beszéltünk, szeretném, ha átgondolnád! A dokival már mindent letárgyaltam, csak rá kellene bólintanod. Nem biztos, hogy lesz rá más esély és Ő tökéletes lenne.
- Nem - mondta határozottan a férfi - ilyen áron semmiképp.
A nő lemondó sóhajjal bólintott. Nem vették észre, hogy egy magas férfi, a nyitott ajtó résén át figyeli őket és minden szavukat hallotta.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
- Tímea, nyugodtan menj haza, úgy látom kegyes hozzánk a Rift és legalább ma este lesz egy kis nyugtunk. Láttad valahol Iantót?
- Azt hiszem, az archívumban van. Akkor, jó éjszakát főnők.
- Jack, csak Jack, rendben - kérte a férfi és a nő kis mosollyal bólintott.
- Jó éjt... Jack!
- Jó éjt doki!
- Még mindig dolgozol, gyere, haza akarok menni - nyafogta kedvesének a kapitány.
A fiatalember felnézett, volt valami a társa hangjába, ami felkeltette a figyelmét.
- Hé, mi a baj, történt valami? - kérdezte aggódva.
- Fontos információk birtokába jutottam... azt hiszem nem fog tetszeni, amit kiderítettem - felsóhajtott, hátát a falnak támasztotta és belekezdett. Halkan beszélt, közönyösen, mintha nem lett volna érintve az ügyben, részletesen elmesélt mindent, amire az este során rájött. Figyelte szerelme arcát, látta, ahogy az első döbbenetet a harag váltja fel, ismerte ezt a elsötétülő tekintetet, tudta, hogy a szenvtelennek látszó álarc mögött most nagy érzelmi vihar dúl.
Mikor befejezte a beszámolót két percbe is beletelt mikorra Ianto megtudott szólalni.
- Mit fogunk csinálni, ezt... én... a pokolba Jack, legszívesebben.... - hirtelen elhallgatott, nagy szemeit lehunyva, remegő ajkakkal állt. Majd kézen fogta a Kapitányt és szomorú arcán egy fáradt mosollyal elindult a kijárat felé.
- Gyere, menjünk haza, ma éjjel én szeretnék vigyázni rád.
Társa szótlanul követte.
Igazán csak most örültek annak, hogy ilyen hogy közel laktak a HUB-hoz, percek alatt haza értek.
Mikor becsukódott mögöttük a lakás ajtó, Ianto szembe fordult szerelmével, ajkai puhán megízlelték fülcimpáját.
- Pár nappal ezelőtt, valami meglepetésről beszéltél? Megmutatod mi az? - kérdezte dorombolva, miközben apró csókokkal borította be az arcát és a nyakát. Jack teljesen elveszett a kényeztetésben, de a kérdésre felkapta a fejét.
- Ó, erről teljesen megfeledkeztem! Gyere - ezzel elkezdte húzni kedvesét a terasz felé, közben folyamatosan beszélt - Biztos nem készültek el vele még teljesen, mondták hogy beletelik pár napba, de... - döbbenten elhallgatott, mert a munkások bizony elkészültek és a hátsó kert közepén ott terpeszkedett egy feszített víztükrű, ovális úszómedence - Kicsit elszámítottam magam - vakarta a fejét a kapitány - Persze, hogy kész van hisz napok óta nem voltunk itthon. Hogy őszinte legyek először egy bőrnadrágot néztem ki neked, hozzá illő szegecses övvel, de aztán úgy gondoltam azt majd megkapod karácsonyra - felkuncogott, halva társa elszörnyedt hördülését. Kíváncsian pislogott a fiatalember felé:
- Tetszik... mármint a medence?
- Először is nem emlékszem, hogy megbeszéltük volna, hogy feldúljuk a kertünk biológiai egyensúlyát, másodszor ennek az... izének a színe, hát tudod!? - azzal meg akart fordulni, hogy elinduljon a ház felé.
- A biológiai mi a francot... - kapott a karja után Jack - Miről beszélsz? Azt hittem... - de nem tudta folytatni, mert Ianto eddig bírta és most már kirobbant belőle a nevetés.
- Istenem az arcod... ne haragudj, ez minden pénzt megért - mondta kacagva, majd látva a kapitány elborult tekintetét felkiáltott - Ne! Jack, ne csináld, ez a kedvenc öltönyöm - sikoltotta, mikor a férfi a derekánál fogva felkapva, egy lépéssel a medence mellé lépett és belehajította a langyos vízbe. Prüszkölve levegőért kapkodva bukkant a felszínre, felnézet a parton guggoló vigyorgó alakra, hirtelen felnyúlt megragadta a gallérját és maga mellé rántotta.
- Még jó hogy a kabátodat bent levetted, egy daruval tudtuk volna csak kihúzni - mondta mosolyogva a fiatalember.
Kisebb és kisebb köröket leírva egyre közelebb úsztak egymáshoz. Pár pillanat múlva az átázott levetett ruháik szanaszét hevertek a fűben. A nyári éjszaka kellemes melegében nem fáztak. Bár meg-meg remegtek az nem a tenger felől fújdogáló lágy szellőnek volt köszönhető, egymás közelsége, illata, érintése volt az, ami megborzongatta őket. A víz puhán körülölelte őket, a kapitány nem is érezte szerelme súlyát, mikor az a dereka köré fonta a lábait. Lustán szeretkeztek, élvezték a pillanat varázsát, ahogy a többnapos feszültség kienged a testükből, átadva helyét a gyönyörnek majd a nyugalomnak.
Ianto légvételei lassan csillapodtak, az átélt, mindent elsöprő extázis után,fejét szerelme vállára ejtve, halkan belemotyogta a nyakába:
- Azt hiszem, nem tudok lábra állni! Hagyj csak itt, kerti vízköpőnek leszek már csak jó, azért néha kapard le rólam a vízkövet.
Jack felkacagott.
- Nekem más terveim vannak, kapaszkodj - azzal könnyedén besétált vele a házba. Mire a kandalló előtti vastag, puha szőnyegre fektette párját, az már aludt. Magukra kanyarított egy takarót hozzá simult a meleg, szeretett testhez és ő is rögtön álomba merült.
Pár óra múlva kellemes zongorajátékra ébredt. Átnézett a nappali másik végébe és látta, hogy kedvese bűvöli a billentyűket. Lassan oda sétált és leült mellé.
- Nem tudtál aludni? - csókolt a nyakába a fiatalembernek.
- Folyton az jár a fejemben, amit az este mondtál és mindenfélét álmodtam, aztán úgy gondoltam, ha leülök a zongorához és játszok egy kicsit talán enyhül a feszültség. Sajnálom, ha felébresztettelek.
- Ne sajnáld! Tudok egy sokkal jobb módszert, hogy levezesd a fölös energiáidat.
- Gondolom, abba tervbe a zongora nem szerepel?
Az idősebb férfi pillantását látva megkérdezte.
- Vagy mégis? Valami ilyesmire gondoltál? - és lassan felült a hangszer tetejére.
Jack vágytól párás tekintettel figyelte kedvesét, felállt és lesimogatta róla a köpenyt és elgondolkodva nézte, hogy párja eltávolította a szorító kötést a válláról.
- Mégsem kellett volna tegnap bedobnom téged a medencébe, átázott a kötésed.
- Ne törődj vele, majd a doki holnap újra körbebugyolál. Mit csinálsz, leltározol? - kérdezte mosolyogva, látván, hogy Jack már a combján lévő kéttenyérnyi sötétlila foltot vizsgálja.
- Nem de, nagyon unom már, hogy ha az a kanárisárga dzsungel idióta megjelenik, te megsérülsz! Először a telepen, aztán a Pubban, de elég volt, most már véget fogok ennek vetni. Furcsa. Észre vetted már, hogy az idegen életformákkal, sokkal hatékonyabban eltudunk bánni, mint az emberekkel
Ráhajolt a fájdalmas zúzódásra és milliméterről-milliméterre körbecsókolta azt, kezei finoman simogatták a fiatalember csípőjén a puha bőrt, elégedetten nyugtázta, hogy ténykedését, halk nyöszörgés kíséri. Érezte, ahogy meleg test vonaglik, majd megborzong a keze alatt, egy forró tenyér rá simult a hátára. Felemelte a fejét, belenézett a vágytól csillogó kék szempárba és egy pillanatra elveszett bennük. Ianto hirtelen belemarkolt a hajába és szinte durván rántotta magához egy fullasztó csókra. Nyelvük minden áron felé akart kerekedni a másiknak, vadul vívták táncukat felfedezve a másik szájának legapróbb szegletét is. Kifulladva szakadtak el egymástól, arcuk kipirult, ágyékuk fájdalmasan feszült. A fiatalember keze végigsimított társa lüktető merevedésén, majd rámarkolt arra. A kapitány felnyögött, fejét hátra vetve felkínálta nyakát a ráhajoló buja szájnak. És az, mint egy éhes vámpír, aki már hosszú ideje nem ízlelt vért, szívta, nyalogatta és harapdálta az érzékeny bőrét.
- Hmm... Ez finom - zümmögte miközben nyelvével további felfedezéseket tett a formás fülkagylón, majd az az mögötti vékony bőrön ott hagyva ténykedésének nedves lenyomatát. Kedvese reszketett a karjaiban. Hogy tovább fokozza élvezetét, miközben erős keze fel-le mozgatta a duzzadó férfiasságon, csuklójával apró csavaró mozdulatokat tett.
- Ianto én mindjárt... - nyögte a kapitány. Majd hangos kiáltással, egy utolsó vad rándulással elélvezett - Ezt nem igazán így terveztem - mondta szuszogva, kicsit később, mikor már szóhoz tudott jutni, fejét szerelme vállán pihentetve.
- Nem mondtad, hogy terved is van - nézett rá ártatlan szemekkel a társa, miközben köntösével lassan tisztogatta meg magukat - legközelebb tájékoztass időben.
Jack figyelmét nem kerülte el a huncut mosoly a szája szegletében.
- Tájékoztató kell - mondta mű felháborodottan - hát itt van a tájékoztató. A hasadra fordítalak, és úgy kiporolom a formás Walesi hátsódat, hogy a végén kegyelemért fogsz könyörögni.
- Komolyan - nézett sóvárogva a kapitányra a fiatalember.
- Nem - látta, hogy a másik teljesen elszontyolodik - majd ha tejesen felgyógyultál, akkor lehet róla szó, de addig is valami mással elmúlathatjuk az időt.
- Ígéretek, mindig csak az ígéretek - motyogta durcásan.
A kapitány két keze közé fogta a kipirult arcot, s miközben hüvelykujjával lassan simogatta a járomcsontját, ráhajolt a hívogató puha ajkakra.
Ianto belenyögött a csókba, ágyéka rettenetesen feszült már, de nem akart kapkodni. Egy időre szeretett volna elfelejteni minden szörnyűséget, ami volt és ami majd holnap vár rájuk,most csak ez a pillanat létezett Jackkel. Behunyta a szemét és belefelejtkezve a csókba, teljesen rábízta magát kedvesére. Fogalma sem volt honnan vehette elő, de mikor megszakítva a csókot óvatosan hanyatt fektette a zongorán, a kapitány már egy tubus síkosító tartott a kezében. Miközben egy száj a bokáját kényeztette gyengéd ujjak óvatosan köröztek a bejárata körül. Bár nem sok dolguk volt, hisz a pár órával ezelőtti szeretkezésük után még elég laza volt, de figyelmes szeretője semmiképpen nem akart sérülést okozni neki. Mikor belé hatolt egy pillanatra elakadt mindkettőjük lélegzete. Leírhatatlan érzés volt a fájdalom és a gyönyör keveréke egyszerre, kis idő múlva már csak a tompa kicsit feszítő érzés maradt, majd a rendkívüli borzongató kéj. Minden egyes lökéssel közelebb kerültek a beteljesüléshez. Ianto hangosan nyögdécselt, ujjaival erősen markolta kedvese karját, körmei apró félholdakat vájtak puha húsába.
Jack lehajolt ajkuk összeforrt, tenyerét alácsúsztatta társa fenekének és megemelte a csípőjét. Ezzel az új szöggel elérte, hogy minden egyes mozdulatával még erőteljesebben súrolja annak prosztatáját és az őrület határára sodorja a fiatalembert. Az amennyire csak tudta szorosan magához ölelte a kapitányt és érezte, hogy már nem bírja tovább, még a kezét sem kellett használni összeérő testűk közé szorult férfiasságának pont elég volt ennyi súrlódás, hogy hátát ívben megfeszítse a mindent elsöprő orgazmusa. A kapitány egy pillanatig tudott csak gyönyörködni szerelme kéjtől elvarázsolt arcában, mert a következő másodpercben, az ő testén is végigszáguldott az ájulásig fokozott mámor. Zihálva, dübörgő mellkassal, egymásra omolva feküdtek.
Ianto meglepetten hallotta, hogy kedvese halkan kuncog.
- Mi az? - kérdezte.
- Csak az jutott eszembe, hogy ha ezek után vendégeket hívunk és leül valaki zongorázni, mindig az fog eszembe jutni, hogy milyen fergetegeset szeretkeztünk rajta. Mi egész más hangokat tudtunk elővarázsolni belőle. Felkönyökölve homlokon csókolta kedvesét.
- Gyere, menjünk, egy gyors zuhany után még tudunk aludni is egy kicsi reggelig.
Később a hálószobában figyelte a fiatalembert, ahogy kis mosollyal az arcán alszik. Annyi minden kavargott a lelkében, de elég volt a békésen hozzá gömbölyödő szerelmére néznie és gondjai már nem is tűntek olyan szörnyűnek.
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Fandom :Torchwood
Rating:M ,Adult
Karakterek:Jack/Ianto
4.rész
- Édesem, biztos vagyok benne, hogy nincs semmi komoly baj, de gyertek ide, a doki megnézi a kis tündéreket... hát persze szerelmem, várlak. Phuuu... Tímea a férjem lehozza a gyerekeket. Megnéznéd őket? Rhys azt mondja, teli vannak kiütéssel.
- Persze, bár gyerekgyógyászatot nem sokáig gyakoroltam, de biztos meg tudom oldani - mosolygott Gwenre Torchwood legújabb tagja.
Egy átvirrasztott éjszaka után úgy döntött elvállalja a munkát, otthagyja a biztonságos kórházat és belevág élete legnagyobb kalandjába. Csak remélni tudta, hogy nem döntött rosszul.
A fogaskerekű ajtó vijjogására mindkét nő felkapta a fejét. Ianto bicegett be rajta Jack támogatásával, maguk elé engedve egy fiatal, sápadt nőt.
- Gwen öt perc múlva a tárgyalóba, vidd magaddal őt is - mutatott Llianre - útközben ismerkedhettek. Doki megnéznéd Yan lábát, találkozott egy lánctalpas állattal. Azzal fordult volna, hogy elrohanjon, lemosni magáról a vért és hogy átöltözzön, de még egy lépést sem tehetett, mert egy szigorú hang megállította.
- Uram, egy pillanat, úgy látom komolyan megsérült, azonnal meg kell hogy vizsgáljam és ellássam a sebét.
- Miatta nem kell aggódnod, szívem - nyugtatta meg Gwen a fiatal nőt - Harkness egy roppant speciális eset, majd később te is megtapasztalod.
- Oké egy újabb X-akta - mormogta, majd hirtelen villámló szemekkel nézett a férfira - Azt azért leszögezném Mr Rettenthetetlen, hogy ha azt szeretnétek, hogy tartós munkakapcsolatban maradjunk, elvárom, hogy tiszteletben tartsátok az orvosi döntéseimet, mert ha nem tévedek azért szerződtettek, hogy gyógyítsak. És ha van valami, amiről feltétlen tudnom kellene, elvárom, hogy közöljétek, mert ha nem így lesz... Akkor cseszd meg az egészet URAM!!
Hirtelen síri csend támadt, majd Jack felkacagva átölelte a doktornő vállát.
- Imádom a határozott nőket - mondta - Nézd! Később mindent megmagyarázok, de most egy intergalaktikus bűnözőt kell elkapnom, ha azon túl vagyok, készséggel elmagyarázom, miért nem szorulok orvosi ellátásra. Megegyeztünk?
Tímea elgondolkodva bólintott
- Oké, fegyverszünet az ügy lezárásáig - rázta meg a felé nyújtott béke jobbot.
- És még valami - kérte a kapitány - Ne szólíts uramnak, így csak Ianto hív, ő is csak akkor...
- Jack - kiáltott fel figyelmeztetően a fiatalember.
- Oké oké! Akkor gyerekek, mindenki a dolgára!
Félórával később, a tárgyalóban ülve komor hangulatukon csak az tudott enyhíteni, hogy a megrendelt pizza megérkezett és mellé kaptak Ianto fantasztikus kávéjából egy bögrével.
A halhatatlan jóllakottan felsóhajtott, majd a vele szemben helyet foglaló Llianre nézett.
- Egyértelmű, hogy nem véletlenül sétált be Dillen pont abba a pubba, ahol mi ültünk, az is biztos, hogy nem követett bennünket, mert akkor látnia kellet volna Iantot. Tehát nem engedte volna meg, hogy a hátába kerüljön, már elkapta volna a bárpultnál. Így egy lehetőség maradt, valaki a te köreidből súg neki. Valaki, aki tud minden lépésedről, figyel és jelent neki.
Látta, ahogy a felismerés szikrája felcsillan a nő szemében egy pillanatra, hogy aztán át adja helyét a dühnek.
- Igen, azt hiszem, tudom ki az a mocsok, Tod az az alávaló féreg, egyedül ő tudta, hogy ma találkozunk - sziszegte a fogai között - ha elkapom a nyakát..
- Várj még azzal egy kicsit, először próbáljuk meg a javunkra fordítani, amire rájöttünk, talán még hasznunkra is válhat. Ha abban a hiszemben van, hogy nem lepleződött le úgy mozgathatjuk, ahogy nekünk tetszik és végül ő adja kezünkre a rossz fiút. Azonban lenne itt még valami. Szeretnék tisztán látni, mi az amit visszakövetel rajtad az a vadállat.
- Fogalmam sincs miről beszélt! - mondta határozottan.
- Llian!
- Tényleg nekem...
- Llian!
- De most komolyan...
- Elég volt ezt most fejezd be - Harkness hangja vészjósló volt - nem tűröm el, hogy a történtek után hazudj nekem!
Alsó ajkát rágcsálva, bíborló arccal ült előtte a fiatal nő. Látszott rajta, hogy nehezére esik beszélni, de végül mégis hozzá kezdet.
- Amikor Roan visszajött, elmondta, hogy Jeff lebonyolított már több üzletet is mire sikerült ártalmatlanná tennünk. Ne kérdezd hogyan szedte ki belőle, nem mondta, és én nem kérdeztem. De azt tudom, hogy a rejtekhelyén, itteni viszonylatban mérve egy valódi vagyont gyűjtött össze.
A párhuzamos világokba áttelepülő családoknak új egzisztenciát teremteni nem volt olcsó mulatság. De a kormányunk korlátozta, komoly feltételekhez kötötte a nemes fémek át hozatalát, azzal érveltek hogy nem hívhatják fel a figyelmet magukra az új világba. Persze volt, aki megszegte az előírásokat és nagyobb mennyiséget halmozott fel, de ha elkapták őket, elkobozták a vagyonukat és minimális összeggel kellett boldogulniuk. Két héttel ezelőtt, nagy nehezen sikerült kicsempésznem a két bőröndnyi nemes fémet, megkerestem több ékszerészt és készpénzre váltottam. Nem volt egyszerű de sikerült. Abból a pénzből fedezni tudtunk pár hirtelen jött kellemetlenséget. Ennyi, nem vagyok hajlandó vissza adni Dillennek azt, ami soha nem volt az övé.
- Oké, rendben van, bár tartok tőle ez a dolog azért nem annyira egyszerű és nemes célú. Azt hiszem az lesz a legokosabb ha elmész Tod barátodhoz és elmeséled neki, hogy megfenyegettek és elejtesz pár megjegyzést a pénzről is! Hátha bekapják a horgot, kapkodni kezdenek, hibáznak és mi lecsaphatunk rájuk végre.
Egy pillanatra csend telepedet közéjük, majd a kapitány Llianhez hajolva megkérdezte:
- Megnézhetem? - mutatott a nő nyakában láncra fűzött gyűrűre. A fiatal nő egy mozdulattal lecsatolta a nyakéket és a férfi kezébe csúsztatta róla az ékszert.
- Roantól kaptam, ez volt a jegygyűrűnk - suttogta a lány.
- Hmm...régen láttam ilyen tökéletesen csiszolt darabot - finoman forgatta hosszú ujjai között, majd gyorsan visszaadta.
- Még egy kérdésem lenne - nézet Llianra a halhatatlan - a pubban, Jeff azt hitte, hogy én vagyok Brawn, ez azt jelenti ...
- Igen ez azt jelenti, hogy a férjem a tökéletes hasonmása vagy..
A döbbenet csendje ereszkedett közéjük, melyet pár perc múlva a fogaskerekű ajtó szirénája tört meg.
- Hahó szívem megjöttünk - kiáltotta egy mélyen zengő Walesi bariton, túlkiabálva a behatolási riasztást.
Jack vigyorogva sétált le, hogy ölbe kapja keresztfiát.
- Helló Rhys, hogy vagy? Hé mi van kisöreg, mit etetett meg veled a papa? - kérdezte a nyakába kapaszkodó kacarászó gyerkőctől.
- Angel! - kiáltott fel Llian mikor meglátta, a mackós külsejű férfi mellet álló, szőke, fürtös hajú kislányt.
A gyerek szinte repült a karjaiba, fullasztó szorosan ölelte a nő nyakát, pici karjaival.
- Jól vagy kicsim? - kérdezte, miközben aggódva simogatta gyerek hátát.
- Majd mindjárt kiderül. Kapitány lehozná a bébit az öbölbe, gyere te is gyönyörűm - mondta Tímea és kinyújtotta a kezét a kislány felé. Az egy pillanatra felnézet Llianra és mikor az helyeslően bólintott megfogta a doktornő kezét. A két Jones a korlátnak támaszkodva figyelte, ahogy Jack a pufók babát fel fel dobja a levegőbe, s ezzel gyöngyöző kacajt csal ki a kisfiúból. Mikor felfedezte, hogy két lenyűgözött, csodálkozó szempár figyeli, feléjük villantotta boka remegtető, lehengerlő mosolyát.
Ianto elgondolkodva fordult a mellette álló nő felé, majd megjegyezte.
- Nehéz lehet neked őt látni így, amint él és egészséges, miközben a férjed... szóval sajnálom.
- Hát igen a párhuzamos világok bája, Roan úgy nézett ki mint, ő úgy nevetett mint ő, a mozgása, a tekintete... - nagyot sóhajtva elhallgatott. Érezte, hogy a fiatalember tenyere egy másodpercre megpihent a karján. Ebben az apró mozdulatban benne volt minden, a megértés és az együttérzés, a részvét.
- Most mennem kell, holnap lesz egy megemlékezés a halottaink tiszteletére, még el kell intéznem pár dolgot. Remélem a barátaid tudnak még vigyázni egy párnapig az angyalkára, köszönd meg nekik a helyemben - elmorzsolt egy könnycseppet a kézfejével és szinte kirohant az ajtón.
Ianto szomorúan nézet utána, majd rossz hangulatából gyorsan kizökkentette a kiabálás, majd az azt követő derültség az orvosi öbölből.
- Rhys Williams nem hiszem el, hogy ezt művelted, hogy tömhetted tele a gyerekeket szamócával? És csodálkozunk, hogy teli van a kis testük kiütéssel? - kiabált felháborodottan Gwen, meghalva Tímea diagnózisát.
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Hozzásimult a férfi oldalához, nehezen viselte a hiányát egész nap, de most itt volt, fejét a vállára hajtva végre megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Helló! - súgta a hajába egy rekedt hang.
- Nem akartalak felébreszteni.
- Nem is tetted, fent voltam. Egész nap erre a pillanatra vártam - azzal szorosan magához ölelte a fiatal nőt - Hiányoztál!
- Te is nekem, el sem tudod képzelni menyire! Miközben, az új munkahely után kutattam, a sok unalmas bürokratával és iroda kukaccal találkoztam, csak az járt a fejemben hogy egy szexi pasi... - csók - kórházi hálóingben... - csók - az ágyán... - csók - elnyújtózva... - csók - csak rám vár! - mondta. Ujjai lassan babrálták a férfi haját.
- Amiről tegnap beszéltünk, szeretném, ha átgondolnád! A dokival már mindent letárgyaltam, csak rá kellene bólintanod. Nem biztos, hogy lesz rá más esély és Ő tökéletes lenne.
- Nem - mondta határozottan a férfi - ilyen áron semmiképp.
A nő lemondó sóhajjal bólintott. Nem vették észre, hogy egy magas férfi, a nyitott ajtó résén át figyeli őket és minden szavukat hallotta.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
- Tímea, nyugodtan menj haza, úgy látom kegyes hozzánk a Rift és legalább ma este lesz egy kis nyugtunk. Láttad valahol Iantót?
- Azt hiszem, az archívumban van. Akkor, jó éjszakát főnők.
- Jack, csak Jack, rendben - kérte a férfi és a nő kis mosollyal bólintott.
- Jó éjt... Jack!
- Jó éjt doki!
- Még mindig dolgozol, gyere, haza akarok menni - nyafogta kedvesének a kapitány.
A fiatalember felnézett, volt valami a társa hangjába, ami felkeltette a figyelmét.
- Hé, mi a baj, történt valami? - kérdezte aggódva.
- Fontos információk birtokába jutottam... azt hiszem nem fog tetszeni, amit kiderítettem - felsóhajtott, hátát a falnak támasztotta és belekezdett. Halkan beszélt, közönyösen, mintha nem lett volna érintve az ügyben, részletesen elmesélt mindent, amire az este során rájött. Figyelte szerelme arcát, látta, ahogy az első döbbenetet a harag váltja fel, ismerte ezt a elsötétülő tekintetet, tudta, hogy a szenvtelennek látszó álarc mögött most nagy érzelmi vihar dúl.
Mikor befejezte a beszámolót két percbe is beletelt mikorra Ianto megtudott szólalni.
- Mit fogunk csinálni, ezt... én... a pokolba Jack, legszívesebben.... - hirtelen elhallgatott, nagy szemeit lehunyva, remegő ajkakkal állt. Majd kézen fogta a Kapitányt és szomorú arcán egy fáradt mosollyal elindult a kijárat felé.
- Gyere, menjünk haza, ma éjjel én szeretnék vigyázni rád.
Társa szótlanul követte.
Igazán csak most örültek annak, hogy ilyen hogy közel laktak a HUB-hoz, percek alatt haza értek.
Mikor becsukódott mögöttük a lakás ajtó, Ianto szembe fordult szerelmével, ajkai puhán megízlelték fülcimpáját.
- Pár nappal ezelőtt, valami meglepetésről beszéltél? Megmutatod mi az? - kérdezte dorombolva, miközben apró csókokkal borította be az arcát és a nyakát. Jack teljesen elveszett a kényeztetésben, de a kérdésre felkapta a fejét.
- Ó, erről teljesen megfeledkeztem! Gyere - ezzel elkezdte húzni kedvesét a terasz felé, közben folyamatosan beszélt - Biztos nem készültek el vele még teljesen, mondták hogy beletelik pár napba, de... - döbbenten elhallgatott, mert a munkások bizony elkészültek és a hátsó kert közepén ott terpeszkedett egy feszített víztükrű, ovális úszómedence - Kicsit elszámítottam magam - vakarta a fejét a kapitány - Persze, hogy kész van hisz napok óta nem voltunk itthon. Hogy őszinte legyek először egy bőrnadrágot néztem ki neked, hozzá illő szegecses övvel, de aztán úgy gondoltam azt majd megkapod karácsonyra - felkuncogott, halva társa elszörnyedt hördülését. Kíváncsian pislogott a fiatalember felé:
- Tetszik... mármint a medence?
- Először is nem emlékszem, hogy megbeszéltük volna, hogy feldúljuk a kertünk biológiai egyensúlyát, másodszor ennek az... izének a színe, hát tudod!? - azzal meg akart fordulni, hogy elinduljon a ház felé.
- A biológiai mi a francot... - kapott a karja után Jack - Miről beszélsz? Azt hittem... - de nem tudta folytatni, mert Ianto eddig bírta és most már kirobbant belőle a nevetés.
- Istenem az arcod... ne haragudj, ez minden pénzt megért - mondta kacagva, majd látva a kapitány elborult tekintetét felkiáltott - Ne! Jack, ne csináld, ez a kedvenc öltönyöm - sikoltotta, mikor a férfi a derekánál fogva felkapva, egy lépéssel a medence mellé lépett és belehajította a langyos vízbe. Prüszkölve levegőért kapkodva bukkant a felszínre, felnézet a parton guggoló vigyorgó alakra, hirtelen felnyúlt megragadta a gallérját és maga mellé rántotta.
- Még jó hogy a kabátodat bent levetted, egy daruval tudtuk volna csak kihúzni - mondta mosolyogva a fiatalember.
Kisebb és kisebb köröket leírva egyre közelebb úsztak egymáshoz. Pár pillanat múlva az átázott levetett ruháik szanaszét hevertek a fűben. A nyári éjszaka kellemes melegében nem fáztak. Bár meg-meg remegtek az nem a tenger felől fújdogáló lágy szellőnek volt köszönhető, egymás közelsége, illata, érintése volt az, ami megborzongatta őket. A víz puhán körülölelte őket, a kapitány nem is érezte szerelme súlyát, mikor az a dereka köré fonta a lábait. Lustán szeretkeztek, élvezték a pillanat varázsát, ahogy a többnapos feszültség kienged a testükből, átadva helyét a gyönyörnek majd a nyugalomnak.
Ianto légvételei lassan csillapodtak, az átélt, mindent elsöprő extázis után,fejét szerelme vállára ejtve, halkan belemotyogta a nyakába:
- Azt hiszem, nem tudok lábra állni! Hagyj csak itt, kerti vízköpőnek leszek már csak jó, azért néha kapard le rólam a vízkövet.
Jack felkacagott.
- Nekem más terveim vannak, kapaszkodj - azzal könnyedén besétált vele a házba. Mire a kandalló előtti vastag, puha szőnyegre fektette párját, az már aludt. Magukra kanyarított egy takarót hozzá simult a meleg, szeretett testhez és ő is rögtön álomba merült.
Pár óra múlva kellemes zongorajátékra ébredt. Átnézett a nappali másik végébe és látta, hogy kedvese bűvöli a billentyűket. Lassan oda sétált és leült mellé.
- Nem tudtál aludni? - csókolt a nyakába a fiatalembernek.
- Folyton az jár a fejemben, amit az este mondtál és mindenfélét álmodtam, aztán úgy gondoltam, ha leülök a zongorához és játszok egy kicsit talán enyhül a feszültség. Sajnálom, ha felébresztettelek.
- Ne sajnáld! Tudok egy sokkal jobb módszert, hogy levezesd a fölös energiáidat.
- Gondolom, abba tervbe a zongora nem szerepel?
Az idősebb férfi pillantását látva megkérdezte.
- Vagy mégis? Valami ilyesmire gondoltál? - és lassan felült a hangszer tetejére.
Jack vágytól párás tekintettel figyelte kedvesét, felállt és lesimogatta róla a köpenyt és elgondolkodva nézte, hogy párja eltávolította a szorító kötést a válláról.
- Mégsem kellett volna tegnap bedobnom téged a medencébe, átázott a kötésed.
- Ne törődj vele, majd a doki holnap újra körbebugyolál. Mit csinálsz, leltározol? - kérdezte mosolyogva, látván, hogy Jack már a combján lévő kéttenyérnyi sötétlila foltot vizsgálja.
- Nem de, nagyon unom már, hogy ha az a kanárisárga dzsungel idióta megjelenik, te megsérülsz! Először a telepen, aztán a Pubban, de elég volt, most már véget fogok ennek vetni. Furcsa. Észre vetted már, hogy az idegen életformákkal, sokkal hatékonyabban eltudunk bánni, mint az emberekkel
Ráhajolt a fájdalmas zúzódásra és milliméterről-milliméterre körbecsókolta azt, kezei finoman simogatták a fiatalember csípőjén a puha bőrt, elégedetten nyugtázta, hogy ténykedését, halk nyöszörgés kíséri. Érezte, ahogy meleg test vonaglik, majd megborzong a keze alatt, egy forró tenyér rá simult a hátára. Felemelte a fejét, belenézett a vágytól csillogó kék szempárba és egy pillanatra elveszett bennük. Ianto hirtelen belemarkolt a hajába és szinte durván rántotta magához egy fullasztó csókra. Nyelvük minden áron felé akart kerekedni a másiknak, vadul vívták táncukat felfedezve a másik szájának legapróbb szegletét is. Kifulladva szakadtak el egymástól, arcuk kipirult, ágyékuk fájdalmasan feszült. A fiatalember keze végigsimított társa lüktető merevedésén, majd rámarkolt arra. A kapitány felnyögött, fejét hátra vetve felkínálta nyakát a ráhajoló buja szájnak. És az, mint egy éhes vámpír, aki már hosszú ideje nem ízlelt vért, szívta, nyalogatta és harapdálta az érzékeny bőrét.
- Hmm... Ez finom - zümmögte miközben nyelvével további felfedezéseket tett a formás fülkagylón, majd az az mögötti vékony bőrön ott hagyva ténykedésének nedves lenyomatát. Kedvese reszketett a karjaiban. Hogy tovább fokozza élvezetét, miközben erős keze fel-le mozgatta a duzzadó férfiasságon, csuklójával apró csavaró mozdulatokat tett.
- Ianto én mindjárt... - nyögte a kapitány. Majd hangos kiáltással, egy utolsó vad rándulással elélvezett - Ezt nem igazán így terveztem - mondta szuszogva, kicsit később, mikor már szóhoz tudott jutni, fejét szerelme vállán pihentetve.
- Nem mondtad, hogy terved is van - nézett rá ártatlan szemekkel a társa, miközben köntösével lassan tisztogatta meg magukat - legközelebb tájékoztass időben.
Jack figyelmét nem kerülte el a huncut mosoly a szája szegletében.
- Tájékoztató kell - mondta mű felháborodottan - hát itt van a tájékoztató. A hasadra fordítalak, és úgy kiporolom a formás Walesi hátsódat, hogy a végén kegyelemért fogsz könyörögni.
- Komolyan - nézett sóvárogva a kapitányra a fiatalember.
- Nem - látta, hogy a másik teljesen elszontyolodik - majd ha tejesen felgyógyultál, akkor lehet róla szó, de addig is valami mással elmúlathatjuk az időt.
- Ígéretek, mindig csak az ígéretek - motyogta durcásan.
A kapitány két keze közé fogta a kipirult arcot, s miközben hüvelykujjával lassan simogatta a járomcsontját, ráhajolt a hívogató puha ajkakra.
Ianto belenyögött a csókba, ágyéka rettenetesen feszült már, de nem akart kapkodni. Egy időre szeretett volna elfelejteni minden szörnyűséget, ami volt és ami majd holnap vár rájuk,most csak ez a pillanat létezett Jackkel. Behunyta a szemét és belefelejtkezve a csókba, teljesen rábízta magát kedvesére. Fogalma sem volt honnan vehette elő, de mikor megszakítva a csókot óvatosan hanyatt fektette a zongorán, a kapitány már egy tubus síkosító tartott a kezében. Miközben egy száj a bokáját kényeztette gyengéd ujjak óvatosan köröztek a bejárata körül. Bár nem sok dolguk volt, hisz a pár órával ezelőtti szeretkezésük után még elég laza volt, de figyelmes szeretője semmiképpen nem akart sérülést okozni neki. Mikor belé hatolt egy pillanatra elakadt mindkettőjük lélegzete. Leírhatatlan érzés volt a fájdalom és a gyönyör keveréke egyszerre, kis idő múlva már csak a tompa kicsit feszítő érzés maradt, majd a rendkívüli borzongató kéj. Minden egyes lökéssel közelebb kerültek a beteljesüléshez. Ianto hangosan nyögdécselt, ujjaival erősen markolta kedvese karját, körmei apró félholdakat vájtak puha húsába.
Jack lehajolt ajkuk összeforrt, tenyerét alácsúsztatta társa fenekének és megemelte a csípőjét. Ezzel az új szöggel elérte, hogy minden egyes mozdulatával még erőteljesebben súrolja annak prosztatáját és az őrület határára sodorja a fiatalembert. Az amennyire csak tudta szorosan magához ölelte a kapitányt és érezte, hogy már nem bírja tovább, még a kezét sem kellett használni összeérő testűk közé szorult férfiasságának pont elég volt ennyi súrlódás, hogy hátát ívben megfeszítse a mindent elsöprő orgazmusa. A kapitány egy pillanatig tudott csak gyönyörködni szerelme kéjtől elvarázsolt arcában, mert a következő másodpercben, az ő testén is végigszáguldott az ájulásig fokozott mámor. Zihálva, dübörgő mellkassal, egymásra omolva feküdtek.
Ianto meglepetten hallotta, hogy kedvese halkan kuncog.
- Mi az? - kérdezte.
- Csak az jutott eszembe, hogy ha ezek után vendégeket hívunk és leül valaki zongorázni, mindig az fog eszembe jutni, hogy milyen fergetegeset szeretkeztünk rajta. Mi egész más hangokat tudtunk elővarázsolni belőle. Felkönyökölve homlokon csókolta kedvesét.
- Gyere, menjünk, egy gyors zuhany után még tudunk aludni is egy kicsi reggelig.
Később a hálószobában figyelte a fiatalembert, ahogy kis mosollyal az arcán alszik. Annyi minden kavargott a lelkében, de elég volt a békésen hozzá gömbölyödő szerelmére néznie és gondjai már nem is tűntek olyan szörnyűnek.
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++