Sírok a buszon, sírok az utcán, sírok a paplanom alatt. Egy családtagom sem veszi észre, hogy valami baj van velem, és emiatt lettem rosszul tegnap vásárlás közben is.

I hope my sister won't be mad at me for quoting her post, but she's much better at writing things like this than I am:

Aunt Claire,

you were such a nice person.
I'm glad I had the chance to meet you and have memories of you. I'll never forget how kind you were to all of us.
And how you recognized Hungarian people in Canada faster than us.
Even if it ( Read more... )

 Minden nap karácsony lehet, ha a szüleid találnak még a szekrényben Buffy-képregényeket, amiket elfelejtettek odaadni decemberben.

I decided that tomorrow will be a good day. At least as good as it can be with D being in Los Angeles until Tuesday and me not talking to my mother. (Long story, guys.)

Plans for tomorrow are:

ONE) Not doing anything I don't feel like doing.
TWO) Meet up with Buba if possible.
THREE) Drown my misery in a shopping spree. Of course I shouldn't be wasting ( Read more... )

Nem szeretem, hogy a családi ebédeken úgy érzem magam, mint Lorelai Gilmore a családi ebédeken.

Huszonnegyedikén eldöntöttem, hogy meglepem anyát és meglátogatom. Persze este már nem járt semmi, kocsi ugye nem volt, taxi se nagyon, de telefonon meg főleg nem lehet hívni. Nem mintha telefonunk lett volna... Úgyhogy elindultam gyalog az Örs vezér tere felé, gondoltam útközben csak találok taxit. Végül az Örsön találtam csak, onnan már azzal ( Read more... )

Képzeld el, hogy valaki felhívja A Bank Telefonos Ügyfélszolgálatát, ahol a géphang az anyád és a géphanggal veszekedő ügyfél is az anyád. Felettébb vicces, nekem már többször is volt ilyenben részem, ma is például.

Köszönöm szépen. De tényleg.

Annyira jó, hogy elmúltam 19 éves, de még mindig küzdenem kell a minden egyes darabka szabadságomért. (Igen, az elkényeztetett, "nehéz sorsú" lány szólal meg most.)

Annyira jó, hogy mindig ugyanazt a két érvet hozza fel amellett, hogy azt van joga nekem megtiltani, amihez csak kedve van:

1. Az "Én tartalak el, tehát én mondom ( Read more... )

Csodálatos napra ébredtem ma, konkrétan nem tudtam kikelni az ágyamból, fájt a torkom és hőemelkedésem volt. Nem sokkal később csatlakozott az agyszétrobbantó fejfájás is előbb felsorolt kis barátaihoz, innentől kezdve nem hogy az ágyból nem keltem ki, de még a fejemet sem voltam képes fölemelni ( Read more... )

Még mindig türelmesen türelmetlenül várom azt a csodálatos napot, amikor hazajövök, és nem adnak elő egy legalább 5 pontból álló listát a szüleim arról, hogy már megint mit csináltam rosszul szerintük legutóbbi találkozásunk óta. De úgy tényleg.

(Viszont hogy legyen valami vidámság is, megosztom veletek, hogy tegnap sokat csettintettem.)