Harry Potter - Páratlan vakáció - 9. fejezet: 2. rész

[lutienlovemagic]

Írta: Luthien Lovemagic és Tanin

Cím: Páratlan vakáció

Csapat: Abandon Team

Párosítás: Drarry, meglepetés

Korhatár: erősen NC-17

Műfaj: regény, humor, akció/kaland, fantasy, romantikus

Figyelmeztetések: slash, threesome, csoportosszex, mpreg, bestiality, nemváltoztatás, creaturefic, chan, OOC karakterek, AU

Megjegyzés: Készült az V. Jubileumi Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, az Abandon csapatban, a huncutság kulcsszó felhasználásával

Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából
Tartalom: Öt fáradt varázsló, egy bájitalmester és egy bájital. Ennyi kell a legemlékezetesebb vakációhoz… meg persze a múlt, egy híres kastély, egy legendás király, és persze öt, szexuálisan túlfűtött fiatal… meg egy halom lovag… Vajon mibe keveredett már megint az öt egykori roxforti diák?



- Nos, mindjárt meglátod! - vigyorogta Draco, majd harci állásba helyezkedett, várt egy pár pillanatig, majd megrohamozta a sárkányt. Mozgása villámgyors, csapásai hihetetlenül precízek voltak, s a támadás végén Ajándék pikkelyei közül kiserkent a sárkány vörös vére.

Ajándék meglepetésében felkiáltott, és hátrahőkölt, majd gyorsan vissza is tért.

- MEGLEPTÉL KISEMBER. MEGCSIKLANDOZTÁL, DE AZT HISZEM, IDEJE VISSZAADNI A KÖLCSÖNT.

A sárkány, testtömegétől függetlenül, hihetetlen sebességgel mozdult, és egy villámgyors mozdulattal jobb mellső végtagjának egyik karmával megsebezte a fiatal férfit.

Blaise mindeközben, mikor látta, hogy a sárkány és Draco egymásnak esnek, beosont a sárkány barlangjába.

Kemény csata alakult ki a sárkány és Draco között. A szőke férfi, bevetve némi mágiát is mozgása gyorsítására, villámként csapott le a sárkányra, csapásai nyomán pikkelyek repkedtek, és véres csíkok jelentek meg Ajándék testén. Ám komoly sérülést nem okozott a sárkánynak. Ajándék karmaival és fogaival kapkodott a villámgyors ember után, és bár amaz jóval gyorsabb volt, azért még így is be tudott vinni egy-két csapást, bár karcolásokon kívül ő sem okozott komolyabb károsodást.

Nagyjából fél óra múlva a harcoló felek megálltak, hogy szusszanjanak egyet.

- AZT HISZEM, KEDVELLEK, KICSI EMBER - lihegte a sárkány. - RÉGEN VOLT RÉSZEM ILYEN JÓ KIS TESTMOZGÁSBAN.

- Azt hiszem, én is kedvellek, Ajándék - szuszogta Draco. - Még sosem találkoztam olyan sárkánnyal, aki nemcsak, hogy beszél, de még modora is van.

A sárkány elvigyorodott, újfent kivillantva hófehér fogait, aztán körülnézett, és feltűnt neki, hogy Blaise sehol sincs.

- MONDD CSAK, KICSI EMBER. HOL VAN A TÁRSAD? - tette fel a kérdést, ám mielőtt Draco válaszolhatott volna, Blaise kibotorkált a barlangból egy nagy marék kinccsel, és egy különleges formájú, smaragdokkal és más drágakövekkel ékített tőrrel.

- NÉZZENEK ODA, KIS TOLVAJ! MIT KERESTÉL TE ODABENN?

- Csak kíváncsi voltam, hogy mit tartasz odabent, Ajándék - felelte Blaise.

- ÉS TALÁLTÁL BÁRMIT, AMI MEGTETSZETT?

- Ó, csak egy pár csecse-becsét, meg egy szép kis tőrt. Remélem, nem baj, ha megtartom őket, neked úgy is van még rengeteg.

- NOS, MIVEL MÁR ELLOPTAD ŐKET, ÍGY AZOK MÁR NEM AZ ENYÉMEK. DE JOBB, HA TŐLEM TUDOD, AZON A TŐRÖN ÁTOK ÜL.

- Átok? - hőkölt vissza Blaise, és már adta is volna vissza a tőrt.

- NEM ÚGY MEGY AZ, KIS TOLVAJ! MIVEL MÁR ELLOPTAD, VISSZA NEM ADHATOD, EL NEM VESZTHETED. CSAK AKKOR SZABADULSZ MEG TŐLE, HA VALAKI ELLOPJA TŐLED. DE NE IJEDJ MEG, AZ ÁTOK NEM GONOSZ. A TŐR TULAJDONOSA MINDENT MEGTALÁLHAT, AMIT CSAK KERES, LEGYEN AZ TÁRGY, SZEMÉLY, VAGY HELY.

- Köszönöm! - nevetett Blaise. - Azt hiszem - tette hozzá, mintegy mellékesen.

Ajándék Dracóhoz fordult, és oldalra billentette a fejét.

- NOS, MIVEL TÁRSAD MÁR KISZOLGÁLTA MAGÁT, EZÉRT ÚGY TARTOM IGAZSÁGOSNAK, HA TÉGED IS MEGAJÁNDÉKOZLAK VALAMIVEL.

Ajándék kinyitotta a száját, és egy apró fogat halászott ki belőle, amit Dracónak adott.

- FOGD HÁT. VISELD A NYAKADBAN, S KARD VAGY ÁTOK SOSEM FOG RAJTAD. HALANDÓ EMBER FEGYVERE MEG NEM ÖLHET.

Draco elfogadta a fogat, mely akkora volt, mint a tulajdon tenyere.

- VAN MÉG VALAMI, AMIT TUDNOD KELL. AZZAL, HOGY ELFOGADTAD AZ AJÁNDÉKOMAT, KICSI EMBER, MAGADRA VESZED A SÁRKÁNYOK NÉHÁNY TULAJDONSÁGÁT IS - tette hozzá Ajándék. - TE VAGY A LEGSZERENCSÉSEBB HALANDÓ AZ EGÉSZ VILÁGON. - Ezzel a sárkány visszabújt odújába, és hamarosan már csak hangos horkolása hallatszódott odabentről.

- Ezzel meg mi a csodát akart mondani? - kérdezte Blaise.

- Fogalmam sincs - mondta Draco, még mindig a kezében lévő fogat vizsgálva.

Blaise is vállat vont, majd leporolta a barlangban rárakódott port a ruhájáról. Draco, amint elérte a porfelhő, tüsszentett egyet, minek nyomában tűz lövellt ki a száján, megperzselve a földet a lába előtt.

- Mi a…? - nézett nagyot a szőke fiatal.

- Azt hiszem, erre gondolhatott. Sárkánytulajdonságok… gondolod, hogy pikkelyeket is növesztesz?

Draco nem válaszolt, csak fújt egyet, minek hatására újabb tűzcsóva hagyta el a száját, megperzselve Blaise ruhájának ujját.

- Oké - csapkodott Blaise. - Nem húzzuk fel a sárkányt!

Draco összeszűkült szemmel nézett rá, majd elindult a fák felé, ahol Hagrimore és Damodin már vártak rájuk.

***

Eközben Camelotban Neville immár méretes pocakkal csoszogott be szállásuk nappalijába.

- Úgy érzem magam, mint egy bálna! - siránkozta, majd lerogyott a kanapéra, ahol Dean ült. - Mégis hogy viselik ezt el a nők? Alig tudok mozogni, feldagadt a bokám, és egyfolytában pisilni kell! - nyafogta.

- Pokollá teszik a férfiak életét - jegyezte meg Dean, mire Neville zokogni kezdett.

- Utállak titeket! - bömbölte a várandós mágus.

Dean elég rosszul érezte magát, amiért megint megríkatta Neville-t, és átkozta a többieket, amiért egyedül hagyták a folyamatos hangulatváltozásokkal küzdő, terhes mágussal.

- Gyere, dőlj ide - sóhajtott Dean, miután egy párnát tett Neville háta mögé. - Megmasszírozom a lábadat.

Neville nyafogva dőlt hátra, de hamar ellazult, miután Dean elkezdte masszírozni elgyötört lábait. Bár Merlin varázslata óta még csak pár nap telt el, Neville terhessége már most ott tartott, mintha a hetedik hónapban lenne.

- Örülj neki, hogy Merlin felgyorsította a terhességed, különben hónapokig kéne elviselned ezt az egészet.

- Gondolod, hogy ez megnyugtat? - vágott vissza Neville. - Különben is, a többiek miért nincsenek itt? Draco és Blaise sárkányra vadásznak! Harry meg lovagokkal játszadozik! Miért nekem kell szenvednem?

- Mintha csak te szenvednél - gondolta magában Dean. - És én mégis mit csinálok?

De a békesség fenntartása végett inkább semmit sem mondott. Jobb nem kivívni egy terhes mágus haragját.

- Utállak titeket! - nyafogta újfent Neville. - Óóó… Ez nagyon jól esik…

- Tudom - válaszolta Dean, és folytatta a masszírozást, minek következtében Neville hamarosan elaludt, Dean pedig felsóhajtott, hogy legalább egy kis ideig nyugta lett.

- Rohadjatok meg mindannyian! - sziszegte halkan, a többi három varázslóra gondolva.

***

Mindeközben Blaise és Draco, valamint a többi lovag már visszafele tartott Camelotba. Az őket kísérő lovagok mind a sárkánnyal való harcról beszélgettek, és találgatták, hogy mégis mily módon sikerült a két fiatalnak, akik egyáltalán nem tartoztak a lovagok közé, ép bőrrel megúsznia a bestiával való találkozást. Valamint szóba került a szőke fiatal új képessége is.

Draco és Blaise egymás mellett haladtak lovaikkal, a fekete fiú pedig gondolkodva forgatta a sárkánytól szerzett tőrt.

- Azért az az átkozott sárkány elmondhatta volna, hogy is működik ez a rohadt tőr - méltatlankodott Blaise.

Arra nem gondoltál, hogy engem kérdezz meg?

- Mit mondtál? - nézett Blaise, Dracóra.

- Éd, ad égadda világod sebbit - jött a válasz. Dracónak olyan hangja volt, mint aki megfázott, hiszen a lovak patája által felkavart portól védte magát köpenyével. A ló, amint Draco ült már nem egyszer megismerkedett Draco új képességével, hiszen sörénye jó pár helyen megperzselődött.

- Gondolkodtál már azon, hogy megszabadulsz a fogtól? - kérdezte Sir Hagrimore.

- Igen, megpróbáltam odaadni Blaise-nek, de semmi haszna nem volt.

- Talán egy nap, majd meg tanulod uralni a képességedet - mondta Blaise. - Ajándék pedig biztos úgy gondolta, hogy ez előnyös tulajdonság. Legalább nem lesz szükségünk többé gyufára, vagy tűzbűbájra. - Az utolsó szót már suttogva tette hozzá, hogy a lovagok ne hallják.

***

A szállásukon csatlakoztak Deanhez és Neville-hez, majd elmesélték, hogy mi is történt a kalandjukon. Dean végig alig bírta visszafojtani a nevetést, viszont Neville egyáltalán nem tartóztatta magát, és hatalmas nevetésben tört ki.

- Ez sokkal jobb, mint amit én csináltam volna veletek bosszúból!

- Vigyázz magadra, mert megpörköllek! - vágta rá Draco, akinek aztán semmi kedve sem volt ahhoz, hogy a várandós mágus rajta röhögjön.

- Gyere csak! Próbáld meg - vágott vissza Neville. - Úgy is van egy jó kis belső-eső varázsom, amit ki akarok próbálni!

- Neville - szólt rá Dean. - Merlin azt mondta, hogy nincs varázsolgatás, amíg a gyermek meg nem születik.

- Affene… - morogta Neville.

Blaise végigmérte Neville-t.

- Szépen kikerekedtél, amíg távol voltunk, Neville - jegyezte meg.

- Kövérnek nevezel?

- Nem! Egyáltalán nem! - emelte fel védekezően a kezét a fekete fiú.

- Mi van, most már a kövér fiúkra buksz?

Blaise kérdőn, szinte könyörgőn nézett Deanre.

- Segíts?

Dean mélyet sóhajtott, majd odahajolt Blaise-hez.

- Egy kicsit most érzékeny - súgta neki. - Masszírozd meg a bokáját és a talpát, és máris megenyhül.

Blaise bólintott, majd tette, amit egyik párja mondott. Neville-ből pillanatokon belül doromboló macska lett, Blaise pedig fellélegzett.

Draco érdeklődve nézett körül, majd Deanhez fordult.

- Harry visszajött már? - kérdezte.

- Még nem. A lovagok szerint nagyjából csak egy hét múlva érnek vissza.

Draco mélyet sóhajtott. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy bosszankodjon amiatt, hogy Harry nincs ott vele, vagy használja ki az alkalmat, és lovagoljon ki eléje.

- Kicsit tartok attól, hogy nem ér vissza a szülésig - jegyezte meg Dean. - Pedig azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy ő is itt legyen… az talán megenyhíti Nev haragját.

- Ugye most csak hülyéskedsz? - kérdezett vissza Draco. - Egy szobában lenni egy dühös, vajúdó mágussal? Én már most féltem az életem!

- Magára csak nem hagyhatjuk. Gyakorlatilag mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ilyen helyzetbe került - vágott vissza Dean.

Blaise kivételesen meg sem szólalt, csak Neville lábát masszírozta, és örült neki, hogy a terhes varázsló annyira ellazult, hogy a beszélgetésük töredékét sem hallotta.

- Amúgy nem tudom, miért vagy úgy oda - szólalt meg végül Blaise is, miután biztosra vette, hogy Neville nem figyel a beszélgetésre. - Neked ott a sárkányfog! Halhatatlan vagy! Akkor meg mit parázol?

- Halhatatlanság egy dolog. De Ajándék nem mondott semmit arról, hogy mi történik, ha lefejeznek, vagy levágják valamelyik végtagomat.

- Mit szólnátok, ha felfüggesztenénk ezt a beszélgetést, és kivárnánk, hogy mi lesz?

A többiek bólintottak, és az elkövetkezendő hét többé-kevésbé eseménytelenül telt, majd végre visszatértek a lovagok, köztük Harry is. Ő, Percival és a többi lovag, akik velük tartottak pont vacsorára értek vissza, Draco nem kis örömére. Amint meglátta kedvesét, felugrott az asztaltól, és a tetőtől talpig páncélba öltözött Harry karjai közé vetette magát.

- Végre itt vagy! - kiáltotta. - Már azt hittem, hogy megőrülök!

- Megőrülsz? Miért? - kérdezett vissza Harry, aki láthatólag nem értette, hogy miről is van szó.

- Most komolyan! Egy helységben lenni egy terhes, vérmes mágussal; elviselni, ahogy Blaise és Dean próbálnak a kedvében járni; az átkozott sárkány miatt pikkelyeket növeszteni és tüzet okádni…

Harry a pikkelyek és a sárkánytűz után döntött úgy, hogy ideje befogni a szőkeség száját, így jó alaposan megcsókolta, jóformán belefojtotta Dracóba a szót. Percekig álltak ott, egymáshoz tapadva, Harry egyik kesztyűs keze pedig Draco inge alá csúszott, és végigkúszott a szőke férfi hátán. Még a kesztyűn keresztül is érezte a pikkelyek különleges tapintását.

Végre mindkettejük tüdejéből elfogyott a levegő, így kénytelenek voltak elválni egymástól. Draco szeme vágytól égett, nem kevésbé, mint Harryé.

- Sárkánypikkelyek? - kérdezte nagy sokára a fekete hajú varázsló-lovag. Draco csak bólintani tudott. - Nos, mi lenne, ha felmennénk, és ellenőrizném azokat a pikkelyeket?

Draco ismét csak bólintott, és kettesben megindultak a szobájuk felé. Sir Percival azonban észrevette, hogy a tornán legjobban szereplő lovag elsunnyog.

- Várj, Sir Harry! - kiáltott utána.

- Mi a baj, Sir Percival? - fordult vissza Harry.

- Hát nem maradsz köztünk, és osztod meg hősi győzelmeidet a többiekkel, akik nem látták a csatáidat?

- Nálam te sokkal jobb mesélő vagy, Sir Percival - válaszolt Harry. - Oszd meg hát te, a győzelmek történetét a többiekkel. Nekem pillanatnyilag fontosabb dolgom van.

Azzal visszafordult Dracóhoz, és ketten sietve távoztak a teremből.

Percival csak a fejét rázta, majd belekezdett tapasztalataik mesélésébe, és persze ki nem hagyhatta, hogy Harry milyen leleményesen alázta meg a nagyszájú, francia kutyákat.

***

Ahogy Harry és Draco elhagyták a termet, szinte futva tértek vissza a szállásukra, ahol szerencséjük volt, mert a többiek éppen nem voltak otthon. Még Neville se, amiért mindketten rettenetesen hálásak voltak.

Harry bevonszolta Dracót a szobájukba, és egy mozdulattal megszabadította a szőke férfit az ingétől.

Dracónak nehezebb dolga volt, hiszen a páncél ugyancsak fifikásan volt rögzítve, és eltartott egy darabig, mire kihámozta kedvesét a nehéz vasakból.

- Mit szólnál egy forró fürdőhöz? - kérdezte kajánul Draco.

- Az minden vágyam, meg egy kis fürdőolaj - mondta vágytól mély hangon. És a kádhoz vezette Dracót. A víz tiszta volt, ám jéghideg, és Harry már azon volt, hogy lefújja az egész fürdőzést és az ágyban használja fel az olajat, amikor Draco megfordult, és rálehelt a fémkádra.

A szájából kitörő tűzcsóva pillanatok alatt felforrósította a kádnyi vizet, ami hamarosan gőzölögve várta őket.

Harry egy pillanatig ledöbbenve állt, aztán megrázta a fejét, a szőke férfira nézett, majd megfogta a kezét, és bemászott a kádnyi forró vízbe. Mindketten mélyen sóhajtottak, majd egymásnak estek. Harry ott csókolta Dracót, ahol csak érte. A száján, a nyakán, majd egyre lejjebb a kulcscsontját, a mellbimbóit, aztán ugyanazon az útvonalon visszafelé, miközben kezével a másik férfi hátát simogatta, különös tekintettel a Draco gerincén és lapockáján elterülő pikkelyekre. Harry fogta a fürdőolajat, és végigcsorgatta Draco hátán, majd elkezdte belemasszírozni az érintésre puha, mégis hatalmas erőt elbíró pikkelyekbe, végig Draco nyakán, majd lapockáján, egészen a gerince mentén, a fenekéig.

Draco mindeközben úgy dorombolt, mint egy macska.

- Vajon meddig terjednek a pikkelyeid? - kérdezte, miközben olajos kezével egyre közelebb került Draco vágatához.

- Miért nem deríted ki? - kérdezett vissza Draco.

***

A szállásra visszatérő Blaise, Dean és Neville pancsolás hangját hallotta, majd nyögéseket.

- Hé! Ezek ellopták az ötletünket! - méltatlankodott Blaise. - Gyerünk mi is a fürdőkádba!

- Azt már nem! - vágta rá Neville. - Még csak az kéne, hogy megint hozzám érjetek! Hát nem látjátok, mit műveltetek már így is velem?

- Ugyan már, Nev! Meddig akarod még felhánytorgatni ezt? - kérdezett vissza Blaise.

- Blaise-nek igaza van - helyeselt Dean is. - Ami megtörtént, megtörtént. A kicsi úgy is hamar megszületik már. Egyébként meg - vigyorodott el. - A szex bizonyítottan képes beindítani a szülést a terhesség utolsó szakaszában. És ahogy elnézlek, már mindenórás lehetsz.

Neville egy darabig gondolkodott, majd ránézett két szeretőjére.

- Ez biztos?

- Elvileg - vont vállat Dean -, de nem veszthetünk vele semmit.

Neville végre ráállt a dologra, és követte a két másikat a fürdőbe, akiknek volt annyi eszük, hogy mielőtt lementek volna vacsorázni, tüzet raktak saját kádjuk alatt, így a víz már jó meleg volt, mire felértek.

***

Másnap reggel a szállás mind az öt lakója elégedetten ébredt, és végre valahára nem akarták megölni egymást.

Draco éppen a nappaliban ücsörgött a katanáját tisztogatva, Harry pedig mellette ült, és éppen a mellvértjét fényesítette, amikor Neville kitántorgott a szobájából, arca fájdalmasan rándult össze.

- Nev, jól vagy? - kérdezte Harry, szemében látható aggodalommal.

- Úgy nézek ki? - vágott vissza Neville, majd kétrét görnyedt.

Harry felpattan a helyéről, és a terhes mágushoz sietett, majd a kanapéhoz vezette és leültette.

- Mi a baj? - kérdezte Draco is.

- Azt hiszem, itt az idő - nyögte Neville. Dean és Blaise pont ekkor lépett be a szállásra.

- Mi folyik itt? - kérdezte Dean.

- Neville szerint itt az idő - válaszolta Harry.

- Milyen idő? Megyünk haza? - kérdezte Blaise.

Harry homlokon vágta magát a fekete férfi hülyeségén, ám nem kellett sokáig aggódnia, hiszen Dean egy jólirányzott ütéssel torolta meg Blaise beszólását.

- Nem, te nagyon hülye! - förmedt rá. - Nemsokára meg lesz a gyerek!

- Akkor ezek szerint a szex és a meginduló szülés legendája mégis igaz!

A többiek válaszra sem méltatták.

- AÚ!!!! - jajongott Neville. - Csináljatok már valamit!

- Mégis mit? - kérdezett vissza Dean. - Még sosem láttam szülést! Honnan tudjam, hogy mit kell csinálni?

Harry mélyet sóhajtott.

- Megyek és idehozom Merlint - közölte, és kiment a szobából.

Tovább>>