< RyoPi > Asa
Cím: Asa
Páros: RyoPi
Korhatár: 12+
Megjegyzés: Marcsi, ha nem találtam el a jellemüket, akkor bocsika... de Pi-re mondtad azt, hogy olyan ragaszkodó, meg szüksége van valakire mindig maga mellett és azért esett most rájuk a választásom. Úgy éreztem, hogy a KAT-TUN-osok közül egyik párossal sem tudom ezt így megírni. Na és ennyit arról, hogy nem fogok több NEWS ficet írni. :D
Asa
Ryo lassan kinyitotta a szemét. A szobában félhomály volt, mert a redőny félig le volt eresztve és a drapéria is össze volt húzva. De nem is ezt vette észre először, hanem szerelme arcát, ami közel volt az övéhez. Szorosan ölelték egymást és rájött, hogy egész éjjel ugyanabban a pózban aludtak, az oldalukon. Ezen elmosolyodott, majd sóhajtott egyet. Megpróbált kibontakozni az ölelésből, de mintha Pi álmában is megérezte volna, szorosabbra fonta Ryo dereka körül a kezét. Ryo sóhajtott egyet és lágyan Pi fülébe suttogta, hátha meghallja:
- Csak kimegyek a fürdőbe, máris jövök, jó?
Lehet, hogy PI már nem is aludt, mert bólintott egy rövidet és elengedte Ryot. A srác pedig kómásan kiszállt az ágyból és álmos szemekkel kitántorgott a fürdőbe. Az ágyban maradt pedig belefúrta az arcát a párnájába, hogy érezze a másik illatát, amíg nincs mellette.
Ryo öt perc múlva tért vissza, megmosta az arcát és fogat mosott. Boldogan bújt vissza a meleg takaró alá és óvatosan visszabújt a másik ölelésébe is.
- Ohayou - mondta rekedten Yamapi.
- Mégis fent vagy? - kérdezte halkan Ryo és adott a másik feje búbjára egy apró puszit.
- Ühüm - volt a felelet, majd a srác felemelte a fejét és még mindig csukott szemekkel csücsörített a szájával. Egy puszit kért és Ryo ezt tudta, így lehajolt hozzá és adott neki egyet. Mindketten elmosolyodtak mikor szétváltak. - Szeretem az ilyen reggeleket.
- Igen, én is.
Az ilyen reggelek békések voltak, meghittek és melegek. Pi jobban befészkelte magát Ryo mellkasához, hogy jobban érezze a meleget és a másik jellegzetes illatát. Szerette azt az érzést, hogy a fiú ott van közvetlenül mellette, szinte eggyé váltak, ahogyan ölelték egymást, de nem volt kényelmetlen egyikük számára sem. Ryo szerelme fejére tette az állát és behunyta a szemét.
- Ne, Ryo~
- Hm?
- Meddig lehetünk még ágyban?
- Ha jól emlékszem, akkor ma szabadunk van.
- Hm, az jó. Akkor sokáig, ugye?
- Aha.
- Ugye használhatlak párnának?
- Tessék?!
- Feküdj hanyatt, te buta - mondta Pi és hanyatt döntötte kedvesét. - Na így már jobb - vigyorgott egyet és mielőtt még Ryo mellkasára hajtotta volna fejét, az ajkait vette birtokba. Először csak összeértette az ajkaikat, majd puhán csókolni kezdte azokat, végül meg is nyalta, de nem volt benne semmi hevesség vagy vágy, csupán lassú kényeztetés.
- Mi lesz már? - türelmetlenkedett Ryo, amire Pi csak kuncogni tudott.
Harapdálni kezdte az alsó ajkát, majd a felsőt, végül engedve a szelíd „erőszaknak” nyelvével behatolt Ryo szájába. Lassan birtokba vett mindent, érezte a fogpaszta ízét és elmosolyodott. Ryo hümmögött egyet, de nem sokáig, mert Pi rátalált a nyelvére és a két izom összefonódott. Lassan ízlelték egymást, nem akartak sietni, hisz a reggel is olyan békés volt. Pi megtámaszkodott Ryo feje mellett, míg a fiú a másik hátát ölelte és simogatta. Csókjuk pár perc múlva véget ért, de amint levegőhöz jutottak már folytatták is. Pi személy szerint szerette az ilyen lágy csókokat és habár Ryo nem vallotta be, de ő is. Ilyenkor úgy érezték mintha mindenhol béke lenne, nem dúlna háború, viszály, vetélkedés, csak nyugalom, nyugalom és nyugalom.
Pi végül megtörte a csókot és hátrébb húzta a fejét. Szemével Ryoéba nézett, aki ismét kiolvasta belőle a szeretetet, a ragaszkodást, a törődést, a szeretetéhséget, a félelmet. Pi még az ilyen békés pillanatokban sem tudott teljesen megnyugodni, mert félt attól, hogy ez az egész egyszer hirtelen és durván véget ér és ő megint csak egyedül marad, teljesen egyedül. A gondolataival, az érzéseivel, a fájdalmával és a kimondatlan szavakkal. Ryo ezt mind tudta és habár már sokszor megnyugtatta szerelmét, hogy ilyen nem fog megtörténni, mégis a fiú mindig arra vágyott, hogy ő újra és újra elmondja neki, mint egy kisgyermeknek, aki mindig a szülei lábába csimpaszkodik, hogy nem hagyja őt ott, nem engedi el, mert szereti őt. Ryo mindig törődött vele, neki ki tudta mutatni az érzéseit, így megcirógatta az arcát és kedvesen elmosolyodott.
- Ne nézz így, hisz itt vagyok. És itt is leszek, rendben? Megígérem.
- Biztos?
- Persze.
Látta, hogy Pi szemében felenged a szorongás és a fiú ráhajtja fejét a mellkasára és a bal kezével átöleli a derekát.
- Aludjunk még egy keveset?
- Ühüm - válaszolta és jobban hozzábújt.
Ryo rátette a kezét az övére, majd összekulcsolták az ujjaikat a hasán. Másik kezével Pi kócos haját simogatta és arra gondolt, hogy más nem is kell a tökéletes élethez. Nagyon szerette a karjában nyugvó fiút, habár nem szokta nyíltan kimondani, hogy szereti őt, de a megnyugtató szavai, a tettei mind azt mutatták és Pinek ez elég volt. Míg a másik mellette van nem is volt szüksége semmire. Ahogy erre gondolt nyugalom öntötte el és hamarosan elaludt. Ryo nézte egy kicsit, majd behunyta a szemét és ő is visszaaludt.
Páros: RyoPi
Korhatár: 12+
Megjegyzés: Marcsi, ha nem találtam el a jellemüket, akkor bocsika... de Pi-re mondtad azt, hogy olyan ragaszkodó, meg szüksége van valakire mindig maga mellett és azért esett most rájuk a választásom. Úgy éreztem, hogy a KAT-TUN-osok közül egyik párossal sem tudom ezt így megírni. Na és ennyit arról, hogy nem fogok több NEWS ficet írni. :D
Asa
Ryo lassan kinyitotta a szemét. A szobában félhomály volt, mert a redőny félig le volt eresztve és a drapéria is össze volt húzva. De nem is ezt vette észre először, hanem szerelme arcát, ami közel volt az övéhez. Szorosan ölelték egymást és rájött, hogy egész éjjel ugyanabban a pózban aludtak, az oldalukon. Ezen elmosolyodott, majd sóhajtott egyet. Megpróbált kibontakozni az ölelésből, de mintha Pi álmában is megérezte volna, szorosabbra fonta Ryo dereka körül a kezét. Ryo sóhajtott egyet és lágyan Pi fülébe suttogta, hátha meghallja:
- Csak kimegyek a fürdőbe, máris jövök, jó?
Lehet, hogy PI már nem is aludt, mert bólintott egy rövidet és elengedte Ryot. A srác pedig kómásan kiszállt az ágyból és álmos szemekkel kitántorgott a fürdőbe. Az ágyban maradt pedig belefúrta az arcát a párnájába, hogy érezze a másik illatát, amíg nincs mellette.
Ryo öt perc múlva tért vissza, megmosta az arcát és fogat mosott. Boldogan bújt vissza a meleg takaró alá és óvatosan visszabújt a másik ölelésébe is.
- Ohayou - mondta rekedten Yamapi.
- Mégis fent vagy? - kérdezte halkan Ryo és adott a másik feje búbjára egy apró puszit.
- Ühüm - volt a felelet, majd a srác felemelte a fejét és még mindig csukott szemekkel csücsörített a szájával. Egy puszit kért és Ryo ezt tudta, így lehajolt hozzá és adott neki egyet. Mindketten elmosolyodtak mikor szétváltak. - Szeretem az ilyen reggeleket.
- Igen, én is.
Az ilyen reggelek békések voltak, meghittek és melegek. Pi jobban befészkelte magát Ryo mellkasához, hogy jobban érezze a meleget és a másik jellegzetes illatát. Szerette azt az érzést, hogy a fiú ott van közvetlenül mellette, szinte eggyé váltak, ahogyan ölelték egymást, de nem volt kényelmetlen egyikük számára sem. Ryo szerelme fejére tette az állát és behunyta a szemét.
- Ne, Ryo~
- Hm?
- Meddig lehetünk még ágyban?
- Ha jól emlékszem, akkor ma szabadunk van.
- Hm, az jó. Akkor sokáig, ugye?
- Aha.
- Ugye használhatlak párnának?
- Tessék?!
- Feküdj hanyatt, te buta - mondta Pi és hanyatt döntötte kedvesét. - Na így már jobb - vigyorgott egyet és mielőtt még Ryo mellkasára hajtotta volna fejét, az ajkait vette birtokba. Először csak összeértette az ajkaikat, majd puhán csókolni kezdte azokat, végül meg is nyalta, de nem volt benne semmi hevesség vagy vágy, csupán lassú kényeztetés.
- Mi lesz már? - türelmetlenkedett Ryo, amire Pi csak kuncogni tudott.
Harapdálni kezdte az alsó ajkát, majd a felsőt, végül engedve a szelíd „erőszaknak” nyelvével behatolt Ryo szájába. Lassan birtokba vett mindent, érezte a fogpaszta ízét és elmosolyodott. Ryo hümmögött egyet, de nem sokáig, mert Pi rátalált a nyelvére és a két izom összefonódott. Lassan ízlelték egymást, nem akartak sietni, hisz a reggel is olyan békés volt. Pi megtámaszkodott Ryo feje mellett, míg a fiú a másik hátát ölelte és simogatta. Csókjuk pár perc múlva véget ért, de amint levegőhöz jutottak már folytatták is. Pi személy szerint szerette az ilyen lágy csókokat és habár Ryo nem vallotta be, de ő is. Ilyenkor úgy érezték mintha mindenhol béke lenne, nem dúlna háború, viszály, vetélkedés, csak nyugalom, nyugalom és nyugalom.
Pi végül megtörte a csókot és hátrébb húzta a fejét. Szemével Ryoéba nézett, aki ismét kiolvasta belőle a szeretetet, a ragaszkodást, a törődést, a szeretetéhséget, a félelmet. Pi még az ilyen békés pillanatokban sem tudott teljesen megnyugodni, mert félt attól, hogy ez az egész egyszer hirtelen és durván véget ér és ő megint csak egyedül marad, teljesen egyedül. A gondolataival, az érzéseivel, a fájdalmával és a kimondatlan szavakkal. Ryo ezt mind tudta és habár már sokszor megnyugtatta szerelmét, hogy ilyen nem fog megtörténni, mégis a fiú mindig arra vágyott, hogy ő újra és újra elmondja neki, mint egy kisgyermeknek, aki mindig a szülei lábába csimpaszkodik, hogy nem hagyja őt ott, nem engedi el, mert szereti őt. Ryo mindig törődött vele, neki ki tudta mutatni az érzéseit, így megcirógatta az arcát és kedvesen elmosolyodott.
- Ne nézz így, hisz itt vagyok. És itt is leszek, rendben? Megígérem.
- Biztos?
- Persze.
Látta, hogy Pi szemében felenged a szorongás és a fiú ráhajtja fejét a mellkasára és a bal kezével átöleli a derekát.
- Aludjunk még egy keveset?
- Ühüm - válaszolta és jobban hozzábújt.
Ryo rátette a kezét az övére, majd összekulcsolták az ujjaikat a hasán. Másik kezével Pi kócos haját simogatta és arra gondolt, hogy más nem is kell a tökéletes élethez. Nagyon szerette a karjában nyugvó fiút, habár nem szokta nyíltan kimondani, hogy szereti őt, de a megnyugtató szavai, a tettei mind azt mutatták és Pinek ez elég volt. Míg a másik mellette van nem is volt szüksége semmire. Ahogy erre gondolt nyugalom öntötte el és hamarosan elaludt. Ryo nézte egy kicsit, majd behunyta a szemét és ő is visszaaludt.