ff: Sodródj az árral
Cím: Sodródj az árral!
páros: Kyo x Uruha
Kyo pov - Hire (páros fejezetek)
Uruha pov - Mycacchiii (páratlan fejezetek)
besorolás: +18
( 1. fejezet )( 2. fejezet )( 3. fejezet )( 4. fejezet )( 5. fejezet )( 6. fejezet )( 7. fejezet )( 8. fejezet )
Nem akartam megzavarni őket. Nem ismerem, hogy eddig hogy viszonyultak egymáshoz, de látszólag nem tudnak a másik nélkül létezni. Még akkor is, ha Takanori egy rohadék. Biztos vagyok benne, hogy mélyen, legbelül azért ő is érez valamit Akira iránt. Kétlem, hogy ha csak játéknak tartaná, akkor bánná, ha Reita mással is... igen, biztos vagyok benne, hogy szereti őt.
Mikor már a lakás előtt állok, elkap valamilyen szorongó érzés. Örlődöm, hogy be kellene-e mennem, vagy esetleg keressek egy olcsó motelt. Még tíz percig toporgok a bejáratnál, végül egy nagy levegővétel után átlépem a küszöböt. A bőröndömet csak leteszem az ajtó mellé és elborzadva nézek körül az eddigi lakhelyemen. A hideg futkos rajtam. Egyrészt azért, mert még a vérnyomok tisztán kivehetőek mindenhol, másrészt a szobám miatt. Pár nappal ezelőttig úgy hittem, hogy az az én menedékem, a hely, ahol csak egy egyszerű ember vagyok. Egy olyan valaki, aki nem öl, nem fekszik le bárkivel, vagy nem kell a műtéteken gondolkoznia. Csak van, mint a legtöbb ember a világon. Oda bújtam el saját magam elől, most mégis elfog a hányinger, ahogy belépek oda. Remegő kezekkel húzom le az ágyneműt és vágom ki a kukába. A ruháimat kipakolom a szekrényből és mindent átviszek a vendégszobába. Többet nem akarok még a közelébe sem menni, nemhogy még ott aludni is.
Remegve ülök le a kanapéra és csak bámulok a semmibe. Nem vagyok elég erős ehhez, hogy még egyszer ezt az egészet átéljem. Gyűlölöm magam, ebben a pillanatban pedig jobban, mint bármikor. Olyan könnyű lenne csak kiszállni és feladni mindent. Ha meghalnék, mindenkinek csak könnyebb lenne, nem kellene holnap Tatsurou szeme elé állnom és mindent megmagyarázni, és akkor valószínűleg golyót sem kapnék a fejembe, mert szerintem az lesz a vége. Takanorit csak akkor engedi rá az ágyasaira, ha ki akarja csinálni őket. Ő nem mocskolná be velünk a kezét, és megértem. Teljes mértékben. De ha elmenekülök a problémák elől, akkor semmi sem lesz jobb. Holnap büszkén fogok a Főnök elé állni, legalább valamennyi méltóságom legyen, ha megdöglök végre. Mert büszke vagyok arra, aki vagyok, még akkor is, ha csak egy gyilkos és ribanc. De ebben legalább elértem valamit.
Telnek a napok és még mindig élek. Attól eltekintve, hogy most egyelőre szex közben női kuncsaftokat enged nekem - bár az fele annyit ér és bérgyilkosi melót is kapok, valamennyit sikerült törlesztenem. Négy nap alatt milliókat vesztett rajtam Tatsurou és mivel Takanori meg volt elégedve velem, életben hagyott.
Ma Tatsurou behívatott magához, hogy Sugizo szeretné a segítségünket kérni, és azt szeretné, hogy én vállaljam a munkát. Sugizo egy ügynök, aki egyszerre két térfélen játszik és a rokonai között szintén vannak yakuzák is - néha besegít a rendőrségnek is, ha nem a yakuzával kapcsolatos az ügy. Kedvelem azt az embert, mert nem köntörfalaz, nyíltan kimondja az elvárásait és igazán korrekt. A megbízás alapján egy túlbuzgó kis mitugrászt kéne eltennem láb alól, aki rendszerint feltöri a rendőrség rendszerét és olyan információkat lop le róla, amivel az ellenséges klánt segíti. Hajlandó érte öt millió yent fizetni, ha megölöm.
Mikor berúgom annak a mitugrásznak az ajtaját, meghallom, hogy zuhanyzik. Mikor előbújik a mosdóból, csak rávillantom a legszebb mosolyom, mire ő ijedten kapja magára a törölközőjét, amivel eddig a haját törölte.
- Te... te ki vagy? - kérdezi tőlem, és már most irritál ez a kölyök. Még a hangja is idegesítő.
- Az nem lényeg, hogy ki vagyok. Te vagy Miku, igaz?
- Igen.
Többet sem kellett mondani, megmarkolom a hajánál fogva, majd elkapom a nyakát és berángatom a nappaliba és rádobom a fehér perzsa szőnyegre. Mikor kiabálna segítségért, csak elég gonoszan ránéznem, és mint a kisangyal, engedelmeskedik és befogja a száját. Szeretek játszadozni az áldozataimmal. Kedvesen rámosolygok, majd előrántom az egyik késem és fél centire a feje mellé a padlóra döföm.
- Normális vagy? Majdnem kicsináltál! - kiabál rám.
- Nem csak majdnem. Ide nézz! - mikor felém fordítja a fejét, a második kést végighúzom az arcán, így felsértem vele a bőrét. Mélyen és kapkodva veszi a levegőt, ez pedig hangos nevetést csikar ki belőlem. Pont olyan, mint Takeru. Idegesítő. Nem tudom miért mindig én kapom az ilyen kis vakarcsokat melónak. Mikor már unom, hogy túl sok időmet pazaroltam el rá - kereken tíz percet az életemből - előrántom a hangtompítóval felszerelt fegyverem és egyenesen a homloka közepét célzom meg, majd mint aki jól végezte a dolgát, vidáman sétálok el a helyszínről.
Este nem tudom, hogy ki az, aki egyszerre tenyerel rá a csengőmre és kopog is, de amint magamhoz térek, kinyírom. Hagyjanak már békén! Mikor már tíz perce hallom a ricsajt és a szomszéd is dörömböl a falon, hajlandó vagyok kimászni az ágyból, majd szemeimet dörzsölgetve nyitok ajtót. Viszont amint meglátom, hogy ki áll ott, azonnal felébredek.
Önkényesen beengedi magát hozzám és egyből ajkaimra mar. Vadul, hevesen, én pedig képtelen vagyok ellenkezni vele. Titkon már vágytam rá. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de amióta fellöktem a folyosón, azóta egyfolytában ő jár az eszemben. Ha nem ismerném magam, azt mondanám, hogy szerelmes vagyok. De olyan, hogy szerelem nem létezik... van testi vonzalom és kötődés az emberek között, de ezt nem lehet más szóval megmagyarázni. A szívem mégis hevesebben ver a kelleténél, én pedig próbálom bemesélni magamnak, hogy csak azért van ez az egész, mert izgulok.
Fel sem tűnik, hogy lekerülnek rólam a ruhák, és már ő is meztelenül áll előttem, miközben tovább marcangolja a szájamat. Óvatosan dönt le a kanapéra, én pedig engedek a csábításnak. Kutakodó kezei végigsimítanak testemen, csak úgy, mint a nyelve is. Néha-néha felszisszenek a fájdalomtól, mikor sérült felülethez ér, ő pedig minden ilyen alkalommal sajnálattal a szemeiben néz le rám. Minden porcikám beleremeg az érintéseibe, és ettől megborzongok. Ez a férfi olyan akár az ördög. Elcsábít, és nem hagy lehetőséget a menekvésre. Bekebelez ez az érzés, és ha tovább ingerel, képes leszek azelőtt elélvezni, mielőtt bármi mást csinálna velem.
Erőt veszek magamon és fölé kerekedem, mire egy perverz vigyor jelenik meg arcán. Ujjaimal végigcirógatom oldalának vonalát, majd hirtelen megmarkolom, és először kezeimmel kezdem el kényeztetni, utána pedig végignyalok teljes hosszán és a számba veszem. El kell ismerni, nem sok ilyen vastag és nagy fasz volt a számban. A legjobb tudásom szerint csinálom és végre meghallom a sóhajait. Mikor beleélvez a számba, az utolsó cseppig lenyelem.
Felkelek a kanapéról és besétálok az "új" szobámba, ő pedig éhes tekintettel követ engem. Lefekszem az ágyra és felhúzom a lábaimat, ő pedig tágítani kezd. Felordítok a fájdalomtól, mivel Takanori jól elintézett és azóta örülök, ha ülni normálisan tudok. Még csak az első ujjánál tart, de én már könnyezem, annyira rossz.
- Még le tudok állni - néz rám kedvesen, én pedig csak megrázom a fejemet.
- Dugj már meg, az istenit!
Mikor teljesen kitágított, ami elég sokáig tartott mert párszor abba kellett hagyni miattam, végre megérzem magamban löktető férfiasságát és egyből mozogni kezd. Arcom a lila párnába fúrom, miközben nyakamat csókolgatja, nem szeretnék hangosan felnyögni. Egyre hevesebbek vagyunk, körmeimet hátába vájom, érzem, ahogy végigfolyik a vér az ujjaimon, és most még az sem érdekel, hogy felszakadt az egyik sebem és így a combomból is kiserken a vörös folyadék. Ingerlő, ahogy az izzadt testünk egymáshoz ér, az is, ahogy ujjaival lágyan cirógatja a felsőtestem miközben nyakamat harapdálja és egy-két helyen megszívja. Hátravetem a fejemet és élvezem, ahogy a kéj átjárja a testem. Csak azt akarom, hogy még... még többet adjon. A táncoló alakja olyan, mint a kísértés bukott angyala... az egész olyan, mint egy illúzió. Velem még soha nem törődött ennyit senki, és nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat.
Nem sokkal később teste megremeg és elélvez. Lassan kicsúszik belőlem, lágy csókot hint arcomra, utána pedig eltűnik a takaró alatt és megérzem vastag ajkait farkam körül. Ujjaimmal lágy szőke hajába túrok, próbálom ennél is vadabb tempóra sugallni, de megmakacsolja magát és azért sem enged. Egyre lassabban és lassabban csinálja, ezzel pedig az őrületbe kerget. Nem sokkal később végül én is elélvezek.
Megmutatom neki is hol a fürdőszoba, miután lefürdött én is követem. Mire visszatérek, már mélyen alszik elterülve az ágyon. Feledtébb aranyos látvány, ahogy a párnát egyik kezével magához szorítja, a másik hanyagul maga mellé van vetve, és így sikerül elfoglalnia az egész franciaágyat. Óvatosan arrébb teszem az apró testét, hogy én is elférjek, és befekszem mellé.
Próbálok elaludni, de nem megy. Csak nézem a hortyogó alakot mellettem, és még a nyugodt arcának látványa sem hoz álmot a szememre. Azon gondolkozom, hogy mégis mi lehet velem? Nem szoktam érezni. Mindenki egy érzéketlen bunkónak tart, az utóbbi pár nap pedig ennek teljesen az ellenkezőjét mutatja. A szívem is egyre hevesebben dobog, szinte kiszakad a helyéről ha a kis szőkeség látótávolságon belül van. Nem is ismerem, akkor mégis mi ez az egész? Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Kouyou...
Ijedten rándul meg a testem a hangjára... ébren volt? Vagy hangosan gondolkoztam és felébredt rá?
- Igen?
- Ne gondolkodj, aludj... - motyogja, én pedig felé fordulok és óvatosan átölelem, végül elalszok.
páros: Kyo x Uruha
Kyo pov - Hire (páros fejezetek)
Uruha pov - Mycacchiii (páratlan fejezetek)
besorolás: +18
( 1. fejezet )( 2. fejezet )( 3. fejezet )( 4. fejezet )( 5. fejezet )( 6. fejezet )( 7. fejezet )( 8. fejezet )
Nem akartam megzavarni őket. Nem ismerem, hogy eddig hogy viszonyultak egymáshoz, de látszólag nem tudnak a másik nélkül létezni. Még akkor is, ha Takanori egy rohadék. Biztos vagyok benne, hogy mélyen, legbelül azért ő is érez valamit Akira iránt. Kétlem, hogy ha csak játéknak tartaná, akkor bánná, ha Reita mással is... igen, biztos vagyok benne, hogy szereti őt.
Mikor már a lakás előtt állok, elkap valamilyen szorongó érzés. Örlődöm, hogy be kellene-e mennem, vagy esetleg keressek egy olcsó motelt. Még tíz percig toporgok a bejáratnál, végül egy nagy levegővétel után átlépem a küszöböt. A bőröndömet csak leteszem az ajtó mellé és elborzadva nézek körül az eddigi lakhelyemen. A hideg futkos rajtam. Egyrészt azért, mert még a vérnyomok tisztán kivehetőek mindenhol, másrészt a szobám miatt. Pár nappal ezelőttig úgy hittem, hogy az az én menedékem, a hely, ahol csak egy egyszerű ember vagyok. Egy olyan valaki, aki nem öl, nem fekszik le bárkivel, vagy nem kell a műtéteken gondolkoznia. Csak van, mint a legtöbb ember a világon. Oda bújtam el saját magam elől, most mégis elfog a hányinger, ahogy belépek oda. Remegő kezekkel húzom le az ágyneműt és vágom ki a kukába. A ruháimat kipakolom a szekrényből és mindent átviszek a vendégszobába. Többet nem akarok még a közelébe sem menni, nemhogy még ott aludni is.
Remegve ülök le a kanapéra és csak bámulok a semmibe. Nem vagyok elég erős ehhez, hogy még egyszer ezt az egészet átéljem. Gyűlölöm magam, ebben a pillanatban pedig jobban, mint bármikor. Olyan könnyű lenne csak kiszállni és feladni mindent. Ha meghalnék, mindenkinek csak könnyebb lenne, nem kellene holnap Tatsurou szeme elé állnom és mindent megmagyarázni, és akkor valószínűleg golyót sem kapnék a fejembe, mert szerintem az lesz a vége. Takanorit csak akkor engedi rá az ágyasaira, ha ki akarja csinálni őket. Ő nem mocskolná be velünk a kezét, és megértem. Teljes mértékben. De ha elmenekülök a problémák elől, akkor semmi sem lesz jobb. Holnap büszkén fogok a Főnök elé állni, legalább valamennyi méltóságom legyen, ha megdöglök végre. Mert büszke vagyok arra, aki vagyok, még akkor is, ha csak egy gyilkos és ribanc. De ebben legalább elértem valamit.
Telnek a napok és még mindig élek. Attól eltekintve, hogy most egyelőre szex közben női kuncsaftokat enged nekem - bár az fele annyit ér és bérgyilkosi melót is kapok, valamennyit sikerült törlesztenem. Négy nap alatt milliókat vesztett rajtam Tatsurou és mivel Takanori meg volt elégedve velem, életben hagyott.
Ma Tatsurou behívatott magához, hogy Sugizo szeretné a segítségünket kérni, és azt szeretné, hogy én vállaljam a munkát. Sugizo egy ügynök, aki egyszerre két térfélen játszik és a rokonai között szintén vannak yakuzák is - néha besegít a rendőrségnek is, ha nem a yakuzával kapcsolatos az ügy. Kedvelem azt az embert, mert nem köntörfalaz, nyíltan kimondja az elvárásait és igazán korrekt. A megbízás alapján egy túlbuzgó kis mitugrászt kéne eltennem láb alól, aki rendszerint feltöri a rendőrség rendszerét és olyan információkat lop le róla, amivel az ellenséges klánt segíti. Hajlandó érte öt millió yent fizetni, ha megölöm.
Mikor berúgom annak a mitugrásznak az ajtaját, meghallom, hogy zuhanyzik. Mikor előbújik a mosdóból, csak rávillantom a legszebb mosolyom, mire ő ijedten kapja magára a törölközőjét, amivel eddig a haját törölte.
- Te... te ki vagy? - kérdezi tőlem, és már most irritál ez a kölyök. Még a hangja is idegesítő.
- Az nem lényeg, hogy ki vagyok. Te vagy Miku, igaz?
- Igen.
Többet sem kellett mondani, megmarkolom a hajánál fogva, majd elkapom a nyakát és berángatom a nappaliba és rádobom a fehér perzsa szőnyegre. Mikor kiabálna segítségért, csak elég gonoszan ránéznem, és mint a kisangyal, engedelmeskedik és befogja a száját. Szeretek játszadozni az áldozataimmal. Kedvesen rámosolygok, majd előrántom az egyik késem és fél centire a feje mellé a padlóra döföm.
- Normális vagy? Majdnem kicsináltál! - kiabál rám.
- Nem csak majdnem. Ide nézz! - mikor felém fordítja a fejét, a második kést végighúzom az arcán, így felsértem vele a bőrét. Mélyen és kapkodva veszi a levegőt, ez pedig hangos nevetést csikar ki belőlem. Pont olyan, mint Takeru. Idegesítő. Nem tudom miért mindig én kapom az ilyen kis vakarcsokat melónak. Mikor már unom, hogy túl sok időmet pazaroltam el rá - kereken tíz percet az életemből - előrántom a hangtompítóval felszerelt fegyverem és egyenesen a homloka közepét célzom meg, majd mint aki jól végezte a dolgát, vidáman sétálok el a helyszínről.
Este nem tudom, hogy ki az, aki egyszerre tenyerel rá a csengőmre és kopog is, de amint magamhoz térek, kinyírom. Hagyjanak már békén! Mikor már tíz perce hallom a ricsajt és a szomszéd is dörömböl a falon, hajlandó vagyok kimászni az ágyból, majd szemeimet dörzsölgetve nyitok ajtót. Viszont amint meglátom, hogy ki áll ott, azonnal felébredek.
Önkényesen beengedi magát hozzám és egyből ajkaimra mar. Vadul, hevesen, én pedig képtelen vagyok ellenkezni vele. Titkon már vágytam rá. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de amióta fellöktem a folyosón, azóta egyfolytában ő jár az eszemben. Ha nem ismerném magam, azt mondanám, hogy szerelmes vagyok. De olyan, hogy szerelem nem létezik... van testi vonzalom és kötődés az emberek között, de ezt nem lehet más szóval megmagyarázni. A szívem mégis hevesebben ver a kelleténél, én pedig próbálom bemesélni magamnak, hogy csak azért van ez az egész, mert izgulok.
Fel sem tűnik, hogy lekerülnek rólam a ruhák, és már ő is meztelenül áll előttem, miközben tovább marcangolja a szájamat. Óvatosan dönt le a kanapéra, én pedig engedek a csábításnak. Kutakodó kezei végigsimítanak testemen, csak úgy, mint a nyelve is. Néha-néha felszisszenek a fájdalomtól, mikor sérült felülethez ér, ő pedig minden ilyen alkalommal sajnálattal a szemeiben néz le rám. Minden porcikám beleremeg az érintéseibe, és ettől megborzongok. Ez a férfi olyan akár az ördög. Elcsábít, és nem hagy lehetőséget a menekvésre. Bekebelez ez az érzés, és ha tovább ingerel, képes leszek azelőtt elélvezni, mielőtt bármi mást csinálna velem.
Erőt veszek magamon és fölé kerekedem, mire egy perverz vigyor jelenik meg arcán. Ujjaimal végigcirógatom oldalának vonalát, majd hirtelen megmarkolom, és először kezeimmel kezdem el kényeztetni, utána pedig végignyalok teljes hosszán és a számba veszem. El kell ismerni, nem sok ilyen vastag és nagy fasz volt a számban. A legjobb tudásom szerint csinálom és végre meghallom a sóhajait. Mikor beleélvez a számba, az utolsó cseppig lenyelem.
Felkelek a kanapéról és besétálok az "új" szobámba, ő pedig éhes tekintettel követ engem. Lefekszem az ágyra és felhúzom a lábaimat, ő pedig tágítani kezd. Felordítok a fájdalomtól, mivel Takanori jól elintézett és azóta örülök, ha ülni normálisan tudok. Még csak az első ujjánál tart, de én már könnyezem, annyira rossz.
- Még le tudok állni - néz rám kedvesen, én pedig csak megrázom a fejemet.
- Dugj már meg, az istenit!
Mikor teljesen kitágított, ami elég sokáig tartott mert párszor abba kellett hagyni miattam, végre megérzem magamban löktető férfiasságát és egyből mozogni kezd. Arcom a lila párnába fúrom, miközben nyakamat csókolgatja, nem szeretnék hangosan felnyögni. Egyre hevesebbek vagyunk, körmeimet hátába vájom, érzem, ahogy végigfolyik a vér az ujjaimon, és most még az sem érdekel, hogy felszakadt az egyik sebem és így a combomból is kiserken a vörös folyadék. Ingerlő, ahogy az izzadt testünk egymáshoz ér, az is, ahogy ujjaival lágyan cirógatja a felsőtestem miközben nyakamat harapdálja és egy-két helyen megszívja. Hátravetem a fejemet és élvezem, ahogy a kéj átjárja a testem. Csak azt akarom, hogy még... még többet adjon. A táncoló alakja olyan, mint a kísértés bukott angyala... az egész olyan, mint egy illúzió. Velem még soha nem törődött ennyit senki, és nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat.
Nem sokkal később teste megremeg és elélvez. Lassan kicsúszik belőlem, lágy csókot hint arcomra, utána pedig eltűnik a takaró alatt és megérzem vastag ajkait farkam körül. Ujjaimmal lágy szőke hajába túrok, próbálom ennél is vadabb tempóra sugallni, de megmakacsolja magát és azért sem enged. Egyre lassabban és lassabban csinálja, ezzel pedig az őrületbe kerget. Nem sokkal később végül én is elélvezek.
Megmutatom neki is hol a fürdőszoba, miután lefürdött én is követem. Mire visszatérek, már mélyen alszik elterülve az ágyon. Feledtébb aranyos látvány, ahogy a párnát egyik kezével magához szorítja, a másik hanyagul maga mellé van vetve, és így sikerül elfoglalnia az egész franciaágyat. Óvatosan arrébb teszem az apró testét, hogy én is elférjek, és befekszem mellé.
Próbálok elaludni, de nem megy. Csak nézem a hortyogó alakot mellettem, és még a nyugodt arcának látványa sem hoz álmot a szememre. Azon gondolkozom, hogy mégis mi lehet velem? Nem szoktam érezni. Mindenki egy érzéketlen bunkónak tart, az utóbbi pár nap pedig ennek teljesen az ellenkezőjét mutatja. A szívem is egyre hevesebben dobog, szinte kiszakad a helyéről ha a kis szőkeség látótávolságon belül van. Nem is ismerem, akkor mégis mi ez az egész? Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Kouyou...
Ijedten rándul meg a testem a hangjára... ébren volt? Vagy hangosan gondolkoztam és felébredt rá?
- Igen?
- Ne gondolkodj, aludj... - motyogja, én pedig felé fordulok és óvatosan átölelem, végül elalszok.