Tegami 3. fejezet - Uruha szemszög
Korhatár: PG
Páros: Hiroto x Uruha
Állapot: WIP
lovelessmiyu - Hiroto
mycacchiii - Uruha
Bocsi a késésért, de remélem megérte - már ha olvassa majd valaki. Az idézet pedig a KAT-TUN - Rhodesia számából lett kölcsön véve, szerintem pont a történetbe vágó.
Ha tudná, hogy igenis, van itt valaki. Azt, hogy én itt vagyok, vajon mit tenne? Gondolatok tömkelege cikázik elmémben, hogy vajon érdemes lenne-e felfednem magam előtte, vagy maradjak csak egy múló emlék számára. Hiszen előbb-utóbb elfeljtik az embert. A nagy elmélkedésem közben valaki csenget, Hiroto meg kimegy ajtót nyitni.
- Oh, Shou! Gyere beljebb! - milyen őszintén mosolyog rá. Rám soha nem mosolygott. Mondjuk megértem, hiszen ott tettem kereszbe neki, ahol csak lehetett. Ha még élnék, biztosan mindent másképp csinálnék.
Shou éppen mellém ül le. Valamiért soha nem volt szimpatikus nekem, hiába kedvelte mindenki. Engem egyszerűen kirázott a hideg tőle. Főleg a mosolyától. Nem tudom, de ahogy mindig rám nézett... undorodott tőlem, és ez kölcsönös is volt. Persze valószínű, hogy csak azért viselkedett velem így - mert mindenki mással közvetlen volt -, mert minden adandó alkalmat megragadtam rá, hogy az apró gitárost bosszantsam, vagy fájdalmat okozzak neki. Végül úgy döntök, hogy nem maradok velük a nappaliban, hanem önkényesen beköltözök Hiroto szobájába. Tudom, hogy ez pofátlanság, de amit nem tud, az nem fáj.
Mikor hallom, hogy az a busaszájú elhagyja a házat, Hiroto nyomába szegülök. Ki akarom élvezni minden pillanatát, hogy most gond nélkül vele vagyok. Most nincs esélyem bántani, egyszerűen csak nézni szeretném.
Mikor a fürdőbe vonul, nem tudok ellent mondani a kísértésnek, követem oda is. Éhezem a látványra, mikor lassú mozdulatokkal megválik ruháitól, majd belép a zuhanykabinba. Élvezet nézni, ahogy minden árva vízcsepp utat tör magának a törékeny testén, ahogy a zuhanyból zubogó víz lefolyik a bőrén, egyszerűen gyönyörű. Akira volt az egyetlen, akinek elmondtam, hogy kedvelem az Alice Nine gitárosát. Ő soha nem tudta megérteni, hogy mi is tetszhetett meg benne, hiszen valóban nem a legszebb ember volt. Találhattam volna nála sokkal különbet is a szavaival élve, de nekem nem kellett más. Ebben az apró emberben van valami, ami magához vonzza az embert, valami olyan dolog, amit nem lehet megmagyarázni.
Mialatt szemeimbe beitta magát a látvány, erőt vettem magamon, és azon kezdtem el agyalni, hogy mégis hogy adhatnám tudtára, hogy habár meghaltam, még midnig itt vagyok vele. De nem csak neki kellene ezt elmagyaráznom, hanem úgy hiszem, hogy a volt bandám is megérdemelni. Kiváltképp Reita, hiszen ezer éve ismertük egymást, a legjobb barátom volt. Tartozom neki ennyivel.
"Ez a keserű világ nevet rajtad, téged kísért
Azt mondja, hogy ne bízz meg senkiben, utáld az igazságot"
Jobb ötlet híján csak ezt a két sort hagytam a párás tükörre írva, remélem megérti azt, hogy mit szeretnék üzenni vele. Mert tényleg nem kellene mindenkiben megbíznia. Én tudom, hogy nem véletlen baleset volt a halálom, és azt is tudom, hogy ki tette. De nem árulhatom még el neki, magának kell rájönnie. Akármennyire is fájni fog.
Nem várom meg, hogy mi lesz erre a reakciója, fogom magam és elindulok Akira lakása felé. Nem tudom, hogy mit tegyek, mit fogok tenni és azt sem, hogy mit kellene. Nem szeretnék mindenkire ráijeszteni...
Páros: Hiroto x Uruha
Állapot: WIP
lovelessmiyu - Hiroto
mycacchiii - Uruha
Bocsi a késésért, de remélem megérte - már ha olvassa majd valaki. Az idézet pedig a KAT-TUN - Rhodesia számából lett kölcsön véve, szerintem pont a történetbe vágó.
Ha tudná, hogy igenis, van itt valaki. Azt, hogy én itt vagyok, vajon mit tenne? Gondolatok tömkelege cikázik elmémben, hogy vajon érdemes lenne-e felfednem magam előtte, vagy maradjak csak egy múló emlék számára. Hiszen előbb-utóbb elfeljtik az embert. A nagy elmélkedésem közben valaki csenget, Hiroto meg kimegy ajtót nyitni.
- Oh, Shou! Gyere beljebb! - milyen őszintén mosolyog rá. Rám soha nem mosolygott. Mondjuk megértem, hiszen ott tettem kereszbe neki, ahol csak lehetett. Ha még élnék, biztosan mindent másképp csinálnék.
Shou éppen mellém ül le. Valamiért soha nem volt szimpatikus nekem, hiába kedvelte mindenki. Engem egyszerűen kirázott a hideg tőle. Főleg a mosolyától. Nem tudom, de ahogy mindig rám nézett... undorodott tőlem, és ez kölcsönös is volt. Persze valószínű, hogy csak azért viselkedett velem így - mert mindenki mással közvetlen volt -, mert minden adandó alkalmat megragadtam rá, hogy az apró gitárost bosszantsam, vagy fájdalmat okozzak neki. Végül úgy döntök, hogy nem maradok velük a nappaliban, hanem önkényesen beköltözök Hiroto szobájába. Tudom, hogy ez pofátlanság, de amit nem tud, az nem fáj.
Mikor hallom, hogy az a busaszájú elhagyja a házat, Hiroto nyomába szegülök. Ki akarom élvezni minden pillanatát, hogy most gond nélkül vele vagyok. Most nincs esélyem bántani, egyszerűen csak nézni szeretném.
Mikor a fürdőbe vonul, nem tudok ellent mondani a kísértésnek, követem oda is. Éhezem a látványra, mikor lassú mozdulatokkal megválik ruháitól, majd belép a zuhanykabinba. Élvezet nézni, ahogy minden árva vízcsepp utat tör magának a törékeny testén, ahogy a zuhanyból zubogó víz lefolyik a bőrén, egyszerűen gyönyörű. Akira volt az egyetlen, akinek elmondtam, hogy kedvelem az Alice Nine gitárosát. Ő soha nem tudta megérteni, hogy mi is tetszhetett meg benne, hiszen valóban nem a legszebb ember volt. Találhattam volna nála sokkal különbet is a szavaival élve, de nekem nem kellett más. Ebben az apró emberben van valami, ami magához vonzza az embert, valami olyan dolog, amit nem lehet megmagyarázni.
Mialatt szemeimbe beitta magát a látvány, erőt vettem magamon, és azon kezdtem el agyalni, hogy mégis hogy adhatnám tudtára, hogy habár meghaltam, még midnig itt vagyok vele. De nem csak neki kellene ezt elmagyaráznom, hanem úgy hiszem, hogy a volt bandám is megérdemelni. Kiváltképp Reita, hiszen ezer éve ismertük egymást, a legjobb barátom volt. Tartozom neki ennyivel.
"Ez a keserű világ nevet rajtad, téged kísért
Azt mondja, hogy ne bízz meg senkiben, utáld az igazságot"
Jobb ötlet híján csak ezt a két sort hagytam a párás tükörre írva, remélem megérti azt, hogy mit szeretnék üzenni vele. Mert tényleg nem kellene mindenkiben megbíznia. Én tudom, hogy nem véletlen baleset volt a halálom, és azt is tudom, hogy ki tette. De nem árulhatom még el neki, magának kell rájönnie. Akármennyire is fájni fog.
Nem várom meg, hogy mi lesz erre a reakciója, fogom magam és elindulok Akira lakása felé. Nem tudom, hogy mit tegyek, mit fogok tenni és azt sem, hogy mit kellene. Nem szeretnék mindenkire ráijeszteni...