Boldog szülinapot!
Cím: Boldog szülinapot!
Részek: befejezett, oneshot
Fandom: Saját
Korhatár: 18
Téma: Yaoi
Megjegyzés: Egy újabb kis szösszenet. Nincs nagy mondanivalója.... Amolyan 'DURR BELE' feeeeling :D Szóval ne várjunk tőle nagy gondolkodtató jeleneteket. ^^.... Jó olvasást hozzá!
- Jajj, elnézést, ne haragudjon... Istenem, olyan ügyetlen vagyok! - árandozik a nőci. - Kifizetem az öltöny tisztítását! - hebegi, hisz éppen most öntötte le a csupán 'kisebb' vagyont érő öltönyömet, egy igazán márkás vörösborral.
- Ugyan, semmiség... Ne kerítsünk ennek akkora feneket. - mondom megnyugtatás képpen, hiszen fő az udvariasság.
- De kérem, tényleg kifizetem, ragaszkodom hozzá!
- Ha a következő táncát nekem adja, akkor el is felejthetjük az egészet...
- Oh... nos... legyen. - pirul el zavartan a hölgyike.
Majd több perces fárasztó táncikálás után végre le tudtam rázni. Ilyen nincs, mit meg nem kell tennem ilyen helyzetekben... Dehát csak a mai világban vannak ilyen nők... Vagy csak számomra ilyen nehéz esetek? Lehetséges...
A nevem Takamura Naoki. Egy híres Japán vállalat következő örököse vagyok, tehát az elit réteg tagja. Éppen ma van a 20. születésnapom, és ezért is vagyok most öltönyben... De most komolyan... a saját házamba kell viselnem öltönyt? Miért nem viselhetek a születésnapomon azt, amit akarok? Áh, ez a gazdagok világa. No de legalább nincs hiányom semmiben. A szüleimtől mindent megkaptam ebben az életben amit csak kértem. Legyen az az első autó, vagy a 'kis' nyaraló a tengerparton. Tyű, micsoda bulikat fogunk majd ott csapni a haverokkal nyáron. Már alíg várom... De térjünk vissza a szülinapi 'bulihoz'.
Á, ez a makacs folt. Nem mutat valami jól az öltönyön. Ráadásul emiatt mégazzal a rondasággal is táncolnom kellett. Kész rémálom... Kénytelen vagyok a msodóba kimenni, legalább valamicsként kiszedni ezt a szép kis vörösséget innen. Nem kis melóba kerül. Már negyed órája ezzel szenvedek, de semmiképpen sem akar kijönni a folt a textilből.... A nagy tisztítás közben meghallom, hogy valaki szintén bejött a mosdóba. Szőke haj, kék szem, kb 180 cm magas. Egy külföldi? De kicsoda Ő? Nem is ismerem... Biztos a cégtől van...
- Oh, elnézést...
- Ugyan semmi gond, csak próbálom ezt a micsodát lerendezni. - mutatok a ruhámra.
- Hűha, szép kis folt. Nem fog könnyen kijönni.
- Azt hiszem...
- Oh, egyénként Ryuzaki vagyok. Az apja cégénél dolgozom... - nyújta kezét.
- Örvendek. Naoki... - mutatkozom be én is illedelnmesen.
- Nagyszerű a parti... Gondolom ön is jól érzi magát.
- Hát... ami azt illeti... - kezdek merengeni magamban... Mi is a jó nekem most ebben az úgynevezett 'partiban'? Semmi érdekes nem törénik. Azon kívűl, hogy egy két szemrevaló hölgyecske is eljött. De azon kívül? Mindenki unalmas. Apám meg nem engedte, hogy az iskolából is hívjak meg haverokat. most, komoly.... apa az ilyen? Itt a társaság felét szinte nem is ismerem..
- Szóval... nem valami nagy szám... - mondom ki őszíntén.
- Oh... Úgy gondolja?
- Most komolyan, egy 20 éves ember nem éppen erre vágyik. Az apám ragaszkodott nagyon ehez a illedelmes fogadtatáshoz...
- Áh, értem.. Tehát nincs túlzottam megelégedve. Nagyon unalmas lehet...
- Ugye? Mintha csak én mondtam volna ezeket...
- Ez esetben... Megpróbálhatom egy kicsit felvidítani önt.
- Az nagyszerű lenne, de mivel is? - mondom érdeklődően. Ennél már csak jobb lehet a mai este... vagyis csak gondolom...
- Nos... ezzel.
Hirtelen magához von és mélyen, szenvedélyesen megcsókol. Hűha.... de... várjunk... hiszen ő egy férfi!! Miért csókol meg engem? De... nincs erőm ellenkezni. Nagyon hevesen csinálja, és nagyon jó érzés. Magával ragadott ez a szenvedély.
Percekeig csak egymás ajkát ízleljük, majd a levegőhiány választ szét minket. Ryuzaki egy pillanatig sem áll le. Elkezdi csókolgatni, ízlelgetni a bőrömet a nyakamnál kezdve. Mély sóhajokat csalogat ki belőlem, egy-egy kisebb szívásnák a bőrömön. Tetszik amit csinál, nem is tagadom...
Tovább folytatja, majd lesegíti rólam az öltönyömet, majd az ingen keresztül kezdi ingerelni mellbimbóimat. Az anyagon keresztül nyelvével is próbálja kényeztetni a kis részt, majd gombolgatja ingemet is. Mellkasomat csókolgatja, mellbimbóimat finoman harapdálja. Utobbinál apróbb nyögéseket is hallatok magamból. Ryuzaki csak mosolyogva folytatja tovább, majd egy pillanatt alatt le is tudja rólam nadrágomat, és alsómat is.
- Várj, ezt már... nem kéne... - mondom halkan, erőtlenül.
- Biztosan? Itt lent nem úgy látszik mintha nem tetszene. - mondja, majd el kezdi mereven álló férfiasságomat simogatni.
- Ah, ne... ah... - nyögdécselem. Ryuzaki felbátorodva folytatja tovább kényeztetésemet, majd kezeit megérzem hátul, a bejáratomnál ténykedni. Először csak finoman dörzsölgeti, majd egyik ujját belém vezeti. Egy apró fájdalmas nyögés el is hagyja ajkaimat, de rögtön magához fordít és egy mély csókkal már el is feledteti felem a fájdalmat. Az első ujjat követi a második, majd a harmadik is. Gondosan előkészít engem majd csipőmnél megragadva felkap, és a mosdóra rak engem.
- Gyönyörű látvány. - néz végig mezítelen testemen éhes szemeivel. - Nem bírom tovább Naoki...
Suttogja fülembe, majd hirtelen belémhatol. Olyan hirtelen történt, azt hittem szétszakadok. Fájdalmasan fel is nyögtem, de nemsokára élvezettel teli hangok hagyták el számat. Ryuzaki is mély sóhajokkal mutatja ki, hogy jó érzés neki. Hihetetlen... Sosem gondoltam volna, hogy egy férfival ilyen lehet ezt csinálni...
Nyögéseimmel egyre gyorsabb tempróra invitálom... Nemsokára hatalmas kiáltással el is élveztem... Majd pár lökés után Ő is követett engem a gyönyörbe.
Egy ideig csak kábultan pihegtünk egymást ölelve, majd Ryuzaki kicsusszanva belőlem lesegített a földre, és egy nedves törölközővel el kezdett rendbe tenni minket.
Nyilván nem ez volt neki az első alkalma. Odafigyelt mindenre...
- Nos... - kezd bele miközben mosdat. - Nem is tudom hol kezdjem...
- Jó kérdés... - mondom én is nem túl szellenesen. - De még is... köszönöm... - jelentem ki elpirulva.
Ryuzaki csak csodálkozva lenéz rám, majd hirtelen el mosolyodik~
- Hát... hogy is mondjam... talán.... - gondolkozik pár pilanatot, majd el kezd halkan kuncogni magában.
- Igen? - kezdek én is nevetni az ő vidámságán.
- Örülök, hogy sikerült felvidítanom! - jelenti kis még mindig kacagva.
Először ledöbbenek, majd én is el kezdek hangosabban nevetni ezen.... - Nos hát... igen... Köszönöm.
Miután rendbe szedtük magunkat és kissé alább hagyott a nevetésünk, Ryuzaki elhagyta a fűrdőt így elköszöntünk egymástól.
A partinak is hamarosan vége lett... Nem is bántam, a további időben már tényleg, nagyon unalmas volt minden... De ez a Ryuzakival eltöltött idő... Leirhatatlan...
Miután mindenki hazament, elvonultam a szobámba, majd fürödni mentem. A hajamat törölgetve próbáltam a nadrágomból kiszedni a dolgokat még mielött a szennyesbe dobná a cselédlányka...
Egy lapocskát is találtam a zsebembe, amit csodálkozva vettem ki, hiszen nem volt ott azelött...
Gondosabban szemügyre vettem a kis papírt, majd mosolyogva olvastam el a mindössze 2 sort...
''Boldog születésnapot!''
Fuwa Ryuzaki XX/XX-XXX-XXXX (telefonszám)
Részek: befejezett, oneshot
Fandom: Saját
Korhatár: 18
Téma: Yaoi
Megjegyzés: Egy újabb kis szösszenet. Nincs nagy mondanivalója.... Amolyan 'DURR BELE' feeeeling :D Szóval ne várjunk tőle nagy gondolkodtató jeleneteket. ^^.... Jó olvasást hozzá!
- Jajj, elnézést, ne haragudjon... Istenem, olyan ügyetlen vagyok! - árandozik a nőci. - Kifizetem az öltöny tisztítását! - hebegi, hisz éppen most öntötte le a csupán 'kisebb' vagyont érő öltönyömet, egy igazán márkás vörösborral.
- Ugyan, semmiség... Ne kerítsünk ennek akkora feneket. - mondom megnyugtatás képpen, hiszen fő az udvariasság.
- De kérem, tényleg kifizetem, ragaszkodom hozzá!
- Ha a következő táncát nekem adja, akkor el is felejthetjük az egészet...
- Oh... nos... legyen. - pirul el zavartan a hölgyike.
Majd több perces fárasztó táncikálás után végre le tudtam rázni. Ilyen nincs, mit meg nem kell tennem ilyen helyzetekben... Dehát csak a mai világban vannak ilyen nők... Vagy csak számomra ilyen nehéz esetek? Lehetséges...
A nevem Takamura Naoki. Egy híres Japán vállalat következő örököse vagyok, tehát az elit réteg tagja. Éppen ma van a 20. születésnapom, és ezért is vagyok most öltönyben... De most komolyan... a saját házamba kell viselnem öltönyt? Miért nem viselhetek a születésnapomon azt, amit akarok? Áh, ez a gazdagok világa. No de legalább nincs hiányom semmiben. A szüleimtől mindent megkaptam ebben az életben amit csak kértem. Legyen az az első autó, vagy a 'kis' nyaraló a tengerparton. Tyű, micsoda bulikat fogunk majd ott csapni a haverokkal nyáron. Már alíg várom... De térjünk vissza a szülinapi 'bulihoz'.
Á, ez a makacs folt. Nem mutat valami jól az öltönyön. Ráadásul emiatt mégazzal a rondasággal is táncolnom kellett. Kész rémálom... Kénytelen vagyok a msodóba kimenni, legalább valamicsként kiszedni ezt a szép kis vörösséget innen. Nem kis melóba kerül. Már negyed órája ezzel szenvedek, de semmiképpen sem akar kijönni a folt a textilből.... A nagy tisztítás közben meghallom, hogy valaki szintén bejött a mosdóba. Szőke haj, kék szem, kb 180 cm magas. Egy külföldi? De kicsoda Ő? Nem is ismerem... Biztos a cégtől van...
- Oh, elnézést...
- Ugyan semmi gond, csak próbálom ezt a micsodát lerendezni. - mutatok a ruhámra.
- Hűha, szép kis folt. Nem fog könnyen kijönni.
- Azt hiszem...
- Oh, egyénként Ryuzaki vagyok. Az apja cégénél dolgozom... - nyújta kezét.
- Örvendek. Naoki... - mutatkozom be én is illedelnmesen.
- Nagyszerű a parti... Gondolom ön is jól érzi magát.
- Hát... ami azt illeti... - kezdek merengeni magamban... Mi is a jó nekem most ebben az úgynevezett 'partiban'? Semmi érdekes nem törénik. Azon kívűl, hogy egy két szemrevaló hölgyecske is eljött. De azon kívül? Mindenki unalmas. Apám meg nem engedte, hogy az iskolából is hívjak meg haverokat. most, komoly.... apa az ilyen? Itt a társaság felét szinte nem is ismerem..
- Szóval... nem valami nagy szám... - mondom ki őszíntén.
- Oh... Úgy gondolja?
- Most komolyan, egy 20 éves ember nem éppen erre vágyik. Az apám ragaszkodott nagyon ehez a illedelmes fogadtatáshoz...
- Áh, értem.. Tehát nincs túlzottam megelégedve. Nagyon unalmas lehet...
- Ugye? Mintha csak én mondtam volna ezeket...
- Ez esetben... Megpróbálhatom egy kicsit felvidítani önt.
- Az nagyszerű lenne, de mivel is? - mondom érdeklődően. Ennél már csak jobb lehet a mai este... vagyis csak gondolom...
- Nos... ezzel.
Hirtelen magához von és mélyen, szenvedélyesen megcsókol. Hűha.... de... várjunk... hiszen ő egy férfi!! Miért csókol meg engem? De... nincs erőm ellenkezni. Nagyon hevesen csinálja, és nagyon jó érzés. Magával ragadott ez a szenvedély.
Percekeig csak egymás ajkát ízleljük, majd a levegőhiány választ szét minket. Ryuzaki egy pillanatig sem áll le. Elkezdi csókolgatni, ízlelgetni a bőrömet a nyakamnál kezdve. Mély sóhajokat csalogat ki belőlem, egy-egy kisebb szívásnák a bőrömön. Tetszik amit csinál, nem is tagadom...
Tovább folytatja, majd lesegíti rólam az öltönyömet, majd az ingen keresztül kezdi ingerelni mellbimbóimat. Az anyagon keresztül nyelvével is próbálja kényeztetni a kis részt, majd gombolgatja ingemet is. Mellkasomat csókolgatja, mellbimbóimat finoman harapdálja. Utobbinál apróbb nyögéseket is hallatok magamból. Ryuzaki csak mosolyogva folytatja tovább, majd egy pillanatt alatt le is tudja rólam nadrágomat, és alsómat is.
- Várj, ezt már... nem kéne... - mondom halkan, erőtlenül.
- Biztosan? Itt lent nem úgy látszik mintha nem tetszene. - mondja, majd el kezdi mereven álló férfiasságomat simogatni.
- Ah, ne... ah... - nyögdécselem. Ryuzaki felbátorodva folytatja tovább kényeztetésemet, majd kezeit megérzem hátul, a bejáratomnál ténykedni. Először csak finoman dörzsölgeti, majd egyik ujját belém vezeti. Egy apró fájdalmas nyögés el is hagyja ajkaimat, de rögtön magához fordít és egy mély csókkal már el is feledteti felem a fájdalmat. Az első ujjat követi a második, majd a harmadik is. Gondosan előkészít engem majd csipőmnél megragadva felkap, és a mosdóra rak engem.
- Gyönyörű látvány. - néz végig mezítelen testemen éhes szemeivel. - Nem bírom tovább Naoki...
Suttogja fülembe, majd hirtelen belémhatol. Olyan hirtelen történt, azt hittem szétszakadok. Fájdalmasan fel is nyögtem, de nemsokára élvezettel teli hangok hagyták el számat. Ryuzaki is mély sóhajokkal mutatja ki, hogy jó érzés neki. Hihetetlen... Sosem gondoltam volna, hogy egy férfival ilyen lehet ezt csinálni...
Nyögéseimmel egyre gyorsabb tempróra invitálom... Nemsokára hatalmas kiáltással el is élveztem... Majd pár lökés után Ő is követett engem a gyönyörbe.
Egy ideig csak kábultan pihegtünk egymást ölelve, majd Ryuzaki kicsusszanva belőlem lesegített a földre, és egy nedves törölközővel el kezdett rendbe tenni minket.
Nyilván nem ez volt neki az első alkalma. Odafigyelt mindenre...
- Nos... - kezd bele miközben mosdat. - Nem is tudom hol kezdjem...
- Jó kérdés... - mondom én is nem túl szellenesen. - De még is... köszönöm... - jelentem ki elpirulva.
Ryuzaki csak csodálkozva lenéz rám, majd hirtelen el mosolyodik~
- Hát... hogy is mondjam... talán.... - gondolkozik pár pilanatot, majd el kezd halkan kuncogni magában.
- Igen? - kezdek én is nevetni az ő vidámságán.
- Örülök, hogy sikerült felvidítanom! - jelenti kis még mindig kacagva.
Először ledöbbenek, majd én is el kezdek hangosabban nevetni ezen.... - Nos hát... igen... Köszönöm.
Miután rendbe szedtük magunkat és kissé alább hagyott a nevetésünk, Ryuzaki elhagyta a fűrdőt így elköszöntünk egymástól.
A partinak is hamarosan vége lett... Nem is bántam, a további időben már tényleg, nagyon unalmas volt minden... De ez a Ryuzakival eltöltött idő... Leirhatatlan...
Miután mindenki hazament, elvonultam a szobámba, majd fürödni mentem. A hajamat törölgetve próbáltam a nadrágomból kiszedni a dolgokat még mielött a szennyesbe dobná a cselédlányka...
Egy lapocskát is találtam a zsebembe, amit csodálkozva vettem ki, hiszen nem volt ott azelött...
Gondosabban szemügyre vettem a kis papírt, majd mosolyogva olvastam el a mindössze 2 sort...
''Boldog születésnapot!''
Fuwa Ryuzaki XX/XX-XXX-XXXX (telefonszám)