It's a Crazy Love - 1.fejezet
Cím: It's a Crazy Love
Részek: folyamatban
Fandom: Saját
Korhatár: ebben a fejezetben nincs (későbbiekben 16-18 is lesz)
Téma: Yaoi, Dráma, Shounen-ai
Megjegyzés: Volt egy nulladik fejezet is... Aki nem olvasta el, az >>ITT<< megteheti. Jó olvasást! ^.^ Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Már 1 hónap eltelt azóta, hogy Akira elköltözött Kaitól, és kilépett az életéből. Mivel volt spórolt pénze, szerencsére el tudott menni albérletbe. Bár pár hét telt csak el... az üres lakás amiben volt, szinte folytogatta őt. Hiába is próbálta tagadni, rettenetesen hiányzott neki Kai, annak ellenére is, ahogy viselkedett vele. Folyton csak az jár a fejében, hogy nem így kellett volna tennie... nem ez lett volna a megoldás. Csak hallgatnia kellett volna, és örülnie, hogy vele lehet. Még is, meglépte azt, hogy otthagyja, abban bízva: 'Így helyes.'
A napok csak teltek-múltak. Akira próbált a barátai és a munkatársai elött normálisnak mutatkozni, de nem tudta teljesen elrejteni azt a kínt és szomorúságot, amit Kai elhagyása okozott. Mindenki tudta Akiráról, hogy meleg, még is nagyon szerették őt, tudták hogy arany szíve van, és bár néha gyerekes, egy nagyszerű és kedves srác, aki soha senkinek nem árthat. De ők is tudták, hogy Kaival lennie nem lesz jó. Tudták hogy a férfi csak 'használja' és semmi különösebb érzelem nem köti hozzá. De nem szóltak bele ebbe a kapcsolatba, hiszen nem tudták volna lebeszélni Akirát... szerelmes volt Kaiba, és a mai napig sem változott ez az érzés.
Persze, Kai azóta sem kereste, és ez Akirának még jobban fájt. Gondolta, hogy legalább felhívja őt, hiszen még is csak hirtelen eltűnt... de nem így lett. Még egy SMS-t sem írt neki. De Akira mindig csak a telefonját bámúlta, hátha még is csoda történik... de mind hiába várta, az nem jött el.
Egyre depressziósabb lett, minden este sírt, álmatlan éjszakákkal küzdött, és ez a munkájára is kihatott. A főnöke kérte, hogy vegyen ki néhány nap szabadságot, kifizeti neki hogy ne legyen probléma, de Akira sosem egyezett bele. Nem akart még ennél is többet gondolni Kaira... minnél kevesebbet akart egymagában szomorkodni. Gondolta a munka valamicsként feledteti a bánatában.
Egyik este Hiro, Akira legjobb barátja és egyben munkatársa, felhívta őt, hogy egy kicsit felélénkítse~
- Nem lenne kedved eljönni holnap délután? Jönne Tomo is, meg 1-2 jó arc... ja és egy új srác is, Ryu a neve, rendes srác, szerintem kedvelni fogod.
- Nem tudom Hiro... nem igazán van kedvem most ismerkedni.
- Naaa, legalább a kedvemért. Legalább kicsit kikapcsolódsz... elmegyünk karaokezni meg inni valamit... ha nem érzed jól magad, haza is kisérlek ha akarod..
- *sóhaj* Jó, legyen...
- Hurrá, 4-kor a kávézó elött találkozunk, oké? Ne késs...
- Rendben, ott leszek...
- Okés, akkor holnap, szia!
- Szia... ja és Hiro... köszi, hogy gondolsz rám..
- Ugyan, erre vannak a barátok, na Jó éjt!
- Neked is Hiro... neked is...
Kicsit elgondolkodott Akira, hogy vajon helyesen döntött-e, hogy holnap elmegy szórakozni. De ideje egy kicsit rendbe raknia magát, nem áll meg az élet. 'Szedd össze magad Akira, annyi pasi van a világban...'.
Csakhogy mondani könnyebb, mint elfogadni...
Az a bizonyos másnap délután 4 óra hamarabb eljött, mint ahogy Akira remélte volna. Túlzottan nem fújta nagyra a dolgot, gondolta, hogy csak legyen túl rajta, és tudjon egy kicsit kikapcsolódni.
A kávézó elött már ott volt Hiro, Tomo és egy ismeretlen arc is... nyilván ő volt Ryu.
- Szia Akira, hát itt vagy végre! - köszönti Hiro.
- Sziasztok... - mondja halkan Akira.
- Bemutatom Ryut. Ryu, ő itt Akira.
- Nagyon örvendek, Akira. - nyújta a kezét Ryu.
- Részemről a szerencse.
Miután illően üdvözölte egymást mindenki, megjelent a csoport többi tagja is. Ők is köszöntek, majd miután mindenki jelen volt, elindultak Karaokezni.
Már egy órája csak nevetgéltek egymáson, amikor Ryu látta, hogy Akira cseppet sem olyan vidám. Először gondolta nem kiváncsiskodik, de végülis, megszólította... Hiába akarta tirkolni, kiváncsi volt a fiúra.
- Mi ez a búskomorság? - nyújt egy italt Akirának.
- Hogy? Jah, semmi... csak gondolkoztam.
- Értem... az jó. Elmélkedni is kell néha.
- Ha te mondod... Hé Hiro, énekelhetek én is valamit? -tereli a szót Akira.
- Persze, már épp kérni akartunk. - nevet Hiro.
- Akkor add a füzetet. Lássuk mi a választék. - próbált magára erőltetni egy mosoly féleséget.
Akira el kezdi a szám listát olvasni. Egyre jobban kezd a keze remegni, de a végén kiválaszt egy számot.
Az akkordok megkezdődnek, majd egy érzelmekkel teli számot kezd énekelni. Mindenki csak hallgatja őt... teljesen le vannak többenve... hiszen Akira teljes beleéléssel énekel. A dal arról szól, hogy a viszonzatlan szerelem mennyira mardossa a szívet, de az illető akkor sem képes feladni. Majd az utolsó mondatnál Akira lehajtja a fejét.... 'It's a Crazy Love...'
- Azta, Akira... eszméletlen hangod van. hihetetlen, Igazi tehetség!!!! - mondja mindenki Akirának, de ő továbbra is csak lehajtott fejjel mered lefele, mintha valami érdekes lenne a padlón. Végül a többiek szemébe néz. Ám arcán könnycseppek halomjai folynak végig. Nem telik bele sok időbe, el kezd keservesen sírni.
- Sajnálom srácok... nem akartam elrontani a bulit. - mondja szipogva Akira. - Nem baj, ha most haza megyek?
A többiek megértően vigasztalják Akirát, majd Hiro tanácsolja, hogy valakinek haza kellene kisérnie. Ryu felajánlja, hogy el megy vele, hiszen éppen útba esik neki. A többiek csak helyeslően bólogatnak, majd utukra engedik őket.
Egész úton némán mentek egymás mellett. Nem szóltak egymáshoz, csak Ryu nézett néha Akirára, mintha agódna érte. Nem is tagadta, tényleg nagyon sajnálta őt. Mikor megérkeztek Akira otthonához, Ryu gyorsan elköszönt, majd indult is volna már, mikor Akira megragadta a karjánál, így maradásra bírva.
- Kö...köszönöm, hogy hazakísértél. - mondja kicsit zavartan Akira.
- Ugyan, nem tesz semmit.
- Ha beszélsz Hiroékkal, megmondanád nekik mégegyszer, hogy sajnálom? Nagyon szégyellem magamat... miattam lett elszúrva a jó hangulat.
- Ugyan, nem tehetsz semmiről. Mindenkinek lehet rossz napja.
- Kösz, hogy megértesz. Rendes srác vagy, tényleg. Hiro most az egyszer nem mondott hülyeséget. - mosolyodott el halványan.
- Hát... lehetséges - vakarja a fejét Ryu, mintha kicsit zavarban lenne, majd el kezd kacagni. - Örülök, hogy megismertelek Akira. Itt a telefonszámom, ha bármire szükséged lenne. Hívj bátran.
- Köszi...
- Ugyan. Akkor, további szép estét neked. - nyújta a kezét.
- Neked is. - viszonozza Akira, ám ekkor hirtelen Ryu magához vonja őt, és szorosan megöleli.
- Ne sírj többet egyedül, Akira... - súgja a fülébe. Erre Akira szemében már is megjelennek a következő könnycseppek. Végül Ryu egy puszit ad a homlokára és útnak indul.
Miután Akira bement a lakásba, tovább potyogtatta a könnyeit. Nem értette, hogy ez a srác, akit pár órája ismert csak, hogy tudott belőle ilyen érzéseket kihozni. Tényleg nagyon kedvesnek tartotta őt, nem volt tolakodó,nem kérdezősködött.
- Mi volt ez a 'Ne sírj egyedül' szöveg? Nem értem... De én... olyan jól esett, ahogy megölelt.... De nem... Csak egy baráti gesztus. És én amúgy sem akarok senkit.... senkit... senkit... - morgolódik magában Akira, majd ismét el kezd sírni.
- NEM! Nem fogok sírni többet! - ütögeti meg arcát. - Inkább aludjunk!
Végül elment lezuhanyozni, majd úgy ahogy volt, törölközővel körbevonva, lefeküdt az ágyra... és mielött még feleszmélhetett volna, el is nyomta az álom..... Ez volt az első nyugodt éjszakája, mióta elköltözött Kai-tól...
Reggel madárcsicsergésre kelt... Akira úgy érezte, mintha valami ez alatt az egy ájszaka alatt megváltozott volna... Mintha egy másik ember lenne... Nem volt olyan feszült mint elötte... Teljesen nyugodt volt, és vidámnak nézet a nap elé.
Mindezt az érzést úgy mutatta ki, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondolta... Ideje újítani. Így hát nem folalkozva semmivel, új ruhákat vásárolt, fodrászhoz ment, és még egy piercinget is csináltatott magának a nyelvébe. Egy teljesen új ember áltt a kávézó elött. Ám, amikor annak ajtaja kinyilt, Akirát sokként érte a felismerés, hogy ki is jön vele épp szembe.
Kai volt az, egy ismeretlen sráccal az oldalán, akit vígan ölelget. Egyre közelebb és közelebb értek egymáshoz, de mikor Kai ránézett Akirára, semmit sem reagált. Nem is csoda, hogy nem ismerte fel, hiszen épp most volt fodrásznál, még a haját is befestette.
Miután Kai és az oldalán lévő fiú elmentek, Akira térdre rogyott az idegeségtől. A sírás kerülgette őt, hiszen több hete nem látta Őt, és most szembesítették még azzal is, hogy nem is érdekelte Kait az, hogy elhagyta.
Már percek óta a földön ült Akira, amikor valaki a vállára tette kezét.Mikor hátrafordult, egy döbbent szempárral találta szembe magát. Ryu volt az~
- A...AKIRA???? Te vagy az?? - kerekednek ki szemei.
- Ryu! Mit keresel it??
- Én épp csak.. erre volt dolgom, de... mi ez az új külső? Meg... várjunk csak, nyújtsd ki a nyelved... Jesszus, Akira, mi történt veled???
- Semmi különös. Csak egy kicsit beújítottam...
- Veszem észre, de miért kell a földön fetrengeni?
- Hát.... - komorodik el a hanga... - Én... Kai...
- *sóhaj* Gyere, majd a kávézóban elmondod. - húzza fel a földről Akirát, majd leporolja őt.
A kávézóban Akira mindent elmesélt Ryunak... Hogy Kai volt a szerelme, hogy elhagyta őt mert nem bírta tovább és ez volt az oka, hogy így maga alatt volt. Valamint, hogy éppen mielött Ryuvalösszefutott volna, akkor látta Kait egy másik sráccal~
- Még csak fel sem hívott... egy rohadt SMS-t sem írt... Mintha nem is léteztem volna....
- Ez kegyetlen...
- De én... tényleg szerettem őt... Mi volt a baj? Mit rontottam el....?
- Te semmit. Az az állat volt, aki mindent elszúrt. Nem tudom a gondolkodását felfogni...
- ... - Hajtja a fejét Akira az asztalra. - Én már semmit sem értek... Nem is tudom mit gondolok... ez... egyre rosszabb...
- Nem a te hibád volt.... Hanem azé a fickóé, aki nem vette észre, mit dob el magától...
- Eldobni? Heh... ez jó szó erre... Hagytam magamat, hogy játszon velem, mint egy labdával, aztán pedig ha eleget használt, eldob mint egy jó gyerek... Milyen irónikus, nem?
- Én nem így értettem... Nem fogta fel mennyire értékes vagy...
- Értékes? Ugyan miért lennék az?
- Minden embernek megvannak a saját belső és külső 'értékei'.
- Lehet benne valami... de én mégsem érzem magamban ezeket...
- De más lehet hogy érzi.
- Például? - kérdezi gúnyosan Akira
Pár perc hallgatás után, Ryu a fejére tette a kezét, és nyugtatgatta őt. Akirát pedig melegség járta át. Ezek az apró gesztusok... többet jelentettek neki mindennél... Még sosem törődött vele így senki sem...
Szinte egész délután csak beszélgettek. Akira, maga sem érti miért, de ennek az embernek, akit alig ismert, teljesen kiöntötte a szívét... Miért? Nem értette...
Estére járt már, mikor elváltak útjaik... Akira még barangolt egy kicsit az utcán egymagában, mikor feleszmélt, hogy sötét van, így elég későre járhat...
- Hogy szalad az idő - gondolja magában Akira.
Sietősebbre vette a lépteit... Nem szeretett este mászkálni magában, így gondolta jobb minnél hamarabb hazaérni.
Ám Akira arra nem gondolt... hogy valaki a távolból, árgus szemekkel figyelte őt egészen mostanáig, és most is éppen őt követi... ....feleszmélni sincs ideje..... .körülötte a világ megszűnik, és egyre csak sötétűl minden...
- Ki... vagy... te...? - mondja még utolsó erejéből, a lámpafényben feltűnő alaknak...
- Hamarosan megtudod...
Akira elájult, a körülötte folyó dolgokról már nem volt tudomása. Semmit sem érzékelt a környezetéből...
- Megbánod ezt az egy hónapot... Akira...
Az idegen felkapta őt, és eltünt vele az éjszaka sötétségében...
2.fejezet (folytatás)...
Részek: folyamatban
Fandom: Saját
Korhatár: ebben a fejezetben nincs (későbbiekben 16-18 is lesz)
Téma: Yaoi, Dráma, Shounen-ai
Megjegyzés: Volt egy nulladik fejezet is... Aki nem olvasta el, az >>ITT<< megteheti. Jó olvasást! ^.^ Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Már 1 hónap eltelt azóta, hogy Akira elköltözött Kaitól, és kilépett az életéből. Mivel volt spórolt pénze, szerencsére el tudott menni albérletbe. Bár pár hét telt csak el... az üres lakás amiben volt, szinte folytogatta őt. Hiába is próbálta tagadni, rettenetesen hiányzott neki Kai, annak ellenére is, ahogy viselkedett vele. Folyton csak az jár a fejében, hogy nem így kellett volna tennie... nem ez lett volna a megoldás. Csak hallgatnia kellett volna, és örülnie, hogy vele lehet. Még is, meglépte azt, hogy otthagyja, abban bízva: 'Így helyes.'
A napok csak teltek-múltak. Akira próbált a barátai és a munkatársai elött normálisnak mutatkozni, de nem tudta teljesen elrejteni azt a kínt és szomorúságot, amit Kai elhagyása okozott. Mindenki tudta Akiráról, hogy meleg, még is nagyon szerették őt, tudták hogy arany szíve van, és bár néha gyerekes, egy nagyszerű és kedves srác, aki soha senkinek nem árthat. De ők is tudták, hogy Kaival lennie nem lesz jó. Tudták hogy a férfi csak 'használja' és semmi különösebb érzelem nem köti hozzá. De nem szóltak bele ebbe a kapcsolatba, hiszen nem tudták volna lebeszélni Akirát... szerelmes volt Kaiba, és a mai napig sem változott ez az érzés.
Persze, Kai azóta sem kereste, és ez Akirának még jobban fájt. Gondolta, hogy legalább felhívja őt, hiszen még is csak hirtelen eltűnt... de nem így lett. Még egy SMS-t sem írt neki. De Akira mindig csak a telefonját bámúlta, hátha még is csoda történik... de mind hiába várta, az nem jött el.
Egyre depressziósabb lett, minden este sírt, álmatlan éjszakákkal küzdött, és ez a munkájára is kihatott. A főnöke kérte, hogy vegyen ki néhány nap szabadságot, kifizeti neki hogy ne legyen probléma, de Akira sosem egyezett bele. Nem akart még ennél is többet gondolni Kaira... minnél kevesebbet akart egymagában szomorkodni. Gondolta a munka valamicsként feledteti a bánatában.
Egyik este Hiro, Akira legjobb barátja és egyben munkatársa, felhívta őt, hogy egy kicsit felélénkítse~
- Nem lenne kedved eljönni holnap délután? Jönne Tomo is, meg 1-2 jó arc... ja és egy új srác is, Ryu a neve, rendes srác, szerintem kedvelni fogod.
- Nem tudom Hiro... nem igazán van kedvem most ismerkedni.
- Naaa, legalább a kedvemért. Legalább kicsit kikapcsolódsz... elmegyünk karaokezni meg inni valamit... ha nem érzed jól magad, haza is kisérlek ha akarod..
- *sóhaj* Jó, legyen...
- Hurrá, 4-kor a kávézó elött találkozunk, oké? Ne késs...
- Rendben, ott leszek...
- Okés, akkor holnap, szia!
- Szia... ja és Hiro... köszi, hogy gondolsz rám..
- Ugyan, erre vannak a barátok, na Jó éjt!
- Neked is Hiro... neked is...
Kicsit elgondolkodott Akira, hogy vajon helyesen döntött-e, hogy holnap elmegy szórakozni. De ideje egy kicsit rendbe raknia magát, nem áll meg az élet. 'Szedd össze magad Akira, annyi pasi van a világban...'.
Csakhogy mondani könnyebb, mint elfogadni...
Az a bizonyos másnap délután 4 óra hamarabb eljött, mint ahogy Akira remélte volna. Túlzottan nem fújta nagyra a dolgot, gondolta, hogy csak legyen túl rajta, és tudjon egy kicsit kikapcsolódni.
A kávézó elött már ott volt Hiro, Tomo és egy ismeretlen arc is... nyilván ő volt Ryu.
- Szia Akira, hát itt vagy végre! - köszönti Hiro.
- Sziasztok... - mondja halkan Akira.
- Bemutatom Ryut. Ryu, ő itt Akira.
- Nagyon örvendek, Akira. - nyújta a kezét Ryu.
- Részemről a szerencse.
Miután illően üdvözölte egymást mindenki, megjelent a csoport többi tagja is. Ők is köszöntek, majd miután mindenki jelen volt, elindultak Karaokezni.
Már egy órája csak nevetgéltek egymáson, amikor Ryu látta, hogy Akira cseppet sem olyan vidám. Először gondolta nem kiváncsiskodik, de végülis, megszólította... Hiába akarta tirkolni, kiváncsi volt a fiúra.
- Mi ez a búskomorság? - nyújt egy italt Akirának.
- Hogy? Jah, semmi... csak gondolkoztam.
- Értem... az jó. Elmélkedni is kell néha.
- Ha te mondod... Hé Hiro, énekelhetek én is valamit? -tereli a szót Akira.
- Persze, már épp kérni akartunk. - nevet Hiro.
- Akkor add a füzetet. Lássuk mi a választék. - próbált magára erőltetni egy mosoly féleséget.
Akira el kezdi a szám listát olvasni. Egyre jobban kezd a keze remegni, de a végén kiválaszt egy számot.
Az akkordok megkezdődnek, majd egy érzelmekkel teli számot kezd énekelni. Mindenki csak hallgatja őt... teljesen le vannak többenve... hiszen Akira teljes beleéléssel énekel. A dal arról szól, hogy a viszonzatlan szerelem mennyira mardossa a szívet, de az illető akkor sem képes feladni. Majd az utolsó mondatnál Akira lehajtja a fejét.... 'It's a Crazy Love...'
- Azta, Akira... eszméletlen hangod van. hihetetlen, Igazi tehetség!!!! - mondja mindenki Akirának, de ő továbbra is csak lehajtott fejjel mered lefele, mintha valami érdekes lenne a padlón. Végül a többiek szemébe néz. Ám arcán könnycseppek halomjai folynak végig. Nem telik bele sok időbe, el kezd keservesen sírni.
- Sajnálom srácok... nem akartam elrontani a bulit. - mondja szipogva Akira. - Nem baj, ha most haza megyek?
A többiek megértően vigasztalják Akirát, majd Hiro tanácsolja, hogy valakinek haza kellene kisérnie. Ryu felajánlja, hogy el megy vele, hiszen éppen útba esik neki. A többiek csak helyeslően bólogatnak, majd utukra engedik őket.
Egész úton némán mentek egymás mellett. Nem szóltak egymáshoz, csak Ryu nézett néha Akirára, mintha agódna érte. Nem is tagadta, tényleg nagyon sajnálta őt. Mikor megérkeztek Akira otthonához, Ryu gyorsan elköszönt, majd indult is volna már, mikor Akira megragadta a karjánál, így maradásra bírva.
- Kö...köszönöm, hogy hazakísértél. - mondja kicsit zavartan Akira.
- Ugyan, nem tesz semmit.
- Ha beszélsz Hiroékkal, megmondanád nekik mégegyszer, hogy sajnálom? Nagyon szégyellem magamat... miattam lett elszúrva a jó hangulat.
- Ugyan, nem tehetsz semmiről. Mindenkinek lehet rossz napja.
- Kösz, hogy megértesz. Rendes srác vagy, tényleg. Hiro most az egyszer nem mondott hülyeséget. - mosolyodott el halványan.
- Hát... lehetséges - vakarja a fejét Ryu, mintha kicsit zavarban lenne, majd el kezd kacagni. - Örülök, hogy megismertelek Akira. Itt a telefonszámom, ha bármire szükséged lenne. Hívj bátran.
- Köszi...
- Ugyan. Akkor, további szép estét neked. - nyújta a kezét.
- Neked is. - viszonozza Akira, ám ekkor hirtelen Ryu magához vonja őt, és szorosan megöleli.
- Ne sírj többet egyedül, Akira... - súgja a fülébe. Erre Akira szemében már is megjelennek a következő könnycseppek. Végül Ryu egy puszit ad a homlokára és útnak indul.
Miután Akira bement a lakásba, tovább potyogtatta a könnyeit. Nem értette, hogy ez a srác, akit pár órája ismert csak, hogy tudott belőle ilyen érzéseket kihozni. Tényleg nagyon kedvesnek tartotta őt, nem volt tolakodó,nem kérdezősködött.
- Mi volt ez a 'Ne sírj egyedül' szöveg? Nem értem... De én... olyan jól esett, ahogy megölelt.... De nem... Csak egy baráti gesztus. És én amúgy sem akarok senkit.... senkit... senkit... - morgolódik magában Akira, majd ismét el kezd sírni.
- NEM! Nem fogok sírni többet! - ütögeti meg arcát. - Inkább aludjunk!
Végül elment lezuhanyozni, majd úgy ahogy volt, törölközővel körbevonva, lefeküdt az ágyra... és mielött még feleszmélhetett volna, el is nyomta az álom..... Ez volt az első nyugodt éjszakája, mióta elköltözött Kai-tól...
Reggel madárcsicsergésre kelt... Akira úgy érezte, mintha valami ez alatt az egy ájszaka alatt megváltozott volna... Mintha egy másik ember lenne... Nem volt olyan feszült mint elötte... Teljesen nyugodt volt, és vidámnak nézet a nap elé.
Mindezt az érzést úgy mutatta ki, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondolta... Ideje újítani. Így hát nem folalkozva semmivel, új ruhákat vásárolt, fodrászhoz ment, és még egy piercinget is csináltatott magának a nyelvébe. Egy teljesen új ember áltt a kávézó elött. Ám, amikor annak ajtaja kinyilt, Akirát sokként érte a felismerés, hogy ki is jön vele épp szembe.
Kai volt az, egy ismeretlen sráccal az oldalán, akit vígan ölelget. Egyre közelebb és közelebb értek egymáshoz, de mikor Kai ránézett Akirára, semmit sem reagált. Nem is csoda, hogy nem ismerte fel, hiszen épp most volt fodrásznál, még a haját is befestette.
Miután Kai és az oldalán lévő fiú elmentek, Akira térdre rogyott az idegeségtől. A sírás kerülgette őt, hiszen több hete nem látta Őt, és most szembesítették még azzal is, hogy nem is érdekelte Kait az, hogy elhagyta.
Már percek óta a földön ült Akira, amikor valaki a vállára tette kezét.Mikor hátrafordult, egy döbbent szempárral találta szembe magát. Ryu volt az~
- A...AKIRA???? Te vagy az?? - kerekednek ki szemei.
- Ryu! Mit keresel it??
- Én épp csak.. erre volt dolgom, de... mi ez az új külső? Meg... várjunk csak, nyújtsd ki a nyelved... Jesszus, Akira, mi történt veled???
- Semmi különös. Csak egy kicsit beújítottam...
- Veszem észre, de miért kell a földön fetrengeni?
- Hát.... - komorodik el a hanga... - Én... Kai...
- *sóhaj* Gyere, majd a kávézóban elmondod. - húzza fel a földről Akirát, majd leporolja őt.
A kávézóban Akira mindent elmesélt Ryunak... Hogy Kai volt a szerelme, hogy elhagyta őt mert nem bírta tovább és ez volt az oka, hogy így maga alatt volt. Valamint, hogy éppen mielött Ryuvalösszefutott volna, akkor látta Kait egy másik sráccal~
- Még csak fel sem hívott... egy rohadt SMS-t sem írt... Mintha nem is léteztem volna....
- Ez kegyetlen...
- De én... tényleg szerettem őt... Mi volt a baj? Mit rontottam el....?
- Te semmit. Az az állat volt, aki mindent elszúrt. Nem tudom a gondolkodását felfogni...
- ... - Hajtja a fejét Akira az asztalra. - Én már semmit sem értek... Nem is tudom mit gondolok... ez... egyre rosszabb...
- Nem a te hibád volt.... Hanem azé a fickóé, aki nem vette észre, mit dob el magától...
- Eldobni? Heh... ez jó szó erre... Hagytam magamat, hogy játszon velem, mint egy labdával, aztán pedig ha eleget használt, eldob mint egy jó gyerek... Milyen irónikus, nem?
- Én nem így értettem... Nem fogta fel mennyire értékes vagy...
- Értékes? Ugyan miért lennék az?
- Minden embernek megvannak a saját belső és külső 'értékei'.
- Lehet benne valami... de én mégsem érzem magamban ezeket...
- De más lehet hogy érzi.
- Például? - kérdezi gúnyosan Akira
Pár perc hallgatás után, Ryu a fejére tette a kezét, és nyugtatgatta őt. Akirát pedig melegség járta át. Ezek az apró gesztusok... többet jelentettek neki mindennél... Még sosem törődött vele így senki sem...
Szinte egész délután csak beszélgettek. Akira, maga sem érti miért, de ennek az embernek, akit alig ismert, teljesen kiöntötte a szívét... Miért? Nem értette...
Estére járt már, mikor elváltak útjaik... Akira még barangolt egy kicsit az utcán egymagában, mikor feleszmélt, hogy sötét van, így elég későre járhat...
- Hogy szalad az idő - gondolja magában Akira.
Sietősebbre vette a lépteit... Nem szeretett este mászkálni magában, így gondolta jobb minnél hamarabb hazaérni.
Ám Akira arra nem gondolt... hogy valaki a távolból, árgus szemekkel figyelte őt egészen mostanáig, és most is éppen őt követi... ....feleszmélni sincs ideje..... .körülötte a világ megszűnik, és egyre csak sötétűl minden...
- Ki... vagy... te...? - mondja még utolsó erejéből, a lámpafényben feltűnő alaknak...
- Hamarosan megtudod...
Akira elájult, a körülötte folyó dolgokról már nem volt tudomása. Semmit sem érzékelt a környezetéből...
- Megbánod ezt az egy hónapot... Akira...
Az idegen felkapta őt, és eltünt vele az éjszaka sötétségében...
2.fejezet (folytatás)...