HUN Ébredő álmok 1.
Nos...
Ezzel már rég lógtam. Ébredő álmok. Első írásom. Szívem csücske. Hosszú-hosszú ideje képtelen voltam hozzányúlni. Úgy tűnik, átestem a holtponton, és végre új fejezet van születőben, így úgy döntöttem, szép lassan elkezdem felpakolni a régieket (icipicit belejavítgatva, de inkább csak saját utó-bétázás szintjén...)
Mire elérek odáig, remélem készen lesznek az új fejezetek is.
Tudom, hogy sokan szeretitek, sokan máig hiányoljátok, és köszönöm nektek, mert nélkületek lehet, hogy szegény fiúk örökre félbe hagyva maradtak volna.
nos, akkor kezdjünk az első fejezettel :)
Szeretném minden volt, (és leendő) Ébr.Álm fangörlnek ajánlani.
köszönöm, hogy szeretitek. nélkületek nem született volna meg <3
írta: LittleBlackLily
cím: Ébredő álmok
rating: hm. slash/yaoi-fic. egyenlőre teljesen ártalmatlan. előbb utóbb R-18 lesz!
saját fandom
fülszöveg: Joseph egy nap arra eszmél, hogy legfőbb iskolai ellenlábasával fogadást kötött, hogy az iskolaév végéig bárkit elcsábít. És Tom ki mást jelölne ki számára, mint Zacket, csöndes visszahúzódó különc osztálytársát, akivel valaha gyerekkori barátok voltak, de azóta valahogy minden elromlott, és most szóba sem állnak. két és fél hónap. vajon mire elég?
1. fejezet
Balhé helyett fogadás
- Nézzétek, itt jön a főhercegnő meg az udvartartása! - mondta a folyosót kémlelve Tom, majd színpadiasan meghajtotta magát a közelgő csoport felé és gúnyosan vigyorgott. Legelöl nyúlánk, finoman rajzolt arcú fiú ment, zöld szemébe belehullott mézszőke hajának néhány kósza tincse, ahogy a folyosón menve is könyve fölé hajolt. Mögötte két barnahajú barátja vitatkozott, a langaléta, meg a kis bohóc, míg a kócos fekete unottan sétált mellette, és néha belerúgott egy elgurult almába, vagy a párkányon hagyott papírokból repülőt hajtogatva kidobálta őket a nyitott ablakon.
Tom két legjobb barátja, Pete és Greg, vele együtt vigyorgott, és mikor Joseph Kingsley, a diákelnök elhaladt mellettük, meghajtották magukat:
- Felség! - bókolt Pete
- Lady Josephine! Kedves hölgyeim, öröm önöket látni - tódította Greg földig hajolva.
Joz már annyira hozzászokott Tomék gúnyolódásához, hogy nem is nagyon vette észre, és csak egy unott oldalpillantásra méltatta „hódolóit” ami nem jelenti azt, hogy barátai is jól viselték a helyzetet. Brad, Rick és Abe szokás szerint azonnal ugrottak a piszkálódásra. Talán túlságosan is sok felesleges energiájuk volt, aminek a levezetésére igazán ideális egy jó kis verekedés…
- No nézd csak, már megint a nagyszájú banda. - kezdte a magas, kosaras Brad. Megállt, kisöpörte arcából elszabadult sötétbarna sörényét, és miközben kezével hajgumi után kotorászott a zsebében, lustán méregette a három fiút. - Akartok valamit? Mert akkor jobb, ha kibökitek most, vagy egyszerűen békén hagytok minket.
- Khm, kedves barátom úgy értette, hogy esetleg van-e valami amiben az önök szolgálatára lehetünk, nemes lovagok - kérdezte Abe, a mókamester gúnyosan viszonozva az előbbi meghajlást. Mogyoróbarna szeme, ami általában huncut arany szikrákat szórt, főleg ha lányok is tartózkodtak a közelben, most gunyorosan nézett végig a párkányt támasztó osztálytársaikon.
- Igazán kinyalhatnád Zelinsky - dünnyögte az orra alatt Pete.
- Most mondjátok meg fiúk, de őszintén. Miért jó nektek, hogy egy ilyen anyuci kisfiát követtek, mintha csak a vezéretek lenne? - kérdezte karját a mellén összefonva Tom.
- Egy szánalmas magológép - így Pete.
- Még barátnője se volt soha - mondta Greg.
- Az hagyján, de lefogadom, hogy még nem is volt egy normális randija se! - vigyorgott Tom.
- Fogd be a szád, Merton. Attól, hogy te nem tudsz róla, nem jelenti azt, hogy nincs most is egy bombázó a láthatáron… - vigyorgott Abe miközben elindult a másik három felé. Joz megfogta a vállát, és ránézett, ő meg csak legyintett és állva maradt.
- Na persze. Mond csak Josie, van barátnőd? - kérdezte a kis szőke kék szemű Pete gúnyosan.
- Nincs - válaszolt a fiú nyugodtan. - De semmi közöd hozzá azt hiszem.
- Csak azért mondod, mert képtelen vagy összeszedni valakit!
- Nem igaz! Nem is ismeritek! Akármit is mondotok Joz egy nagyon kedves ember, és igazán jól néz ki; bárkit magába tudna bolondítani, ha akarná! - fakadt ki Rick. Joz értetlenkedve bámult barátjára. És egy hajszálnyit el is pirult.
- És ezt most a két szép szemedért higgyem el Ricky fiú? - kérdezte gunyorosan a magas Greg. „Ricky” két szép kék szeme igencsak elsötétült, és karja ütésre lendült, de Joz hátulról elkapta a csuklóját. - Nincs értelme Rick. Hagyd.
- Ejnye Josie, nem veszed észre, hogy a te becsületedet védi ez a hős lovag, és még meg is alázod azzal, hogy mint anyuci helyreutasítod? - kérdezte Greg.
- Joz! Engedj! Hadd verjem meg, csak egyszer, kérlek - szűrte a lángoló szemű Rick a fogai között. Joz aggódva nézett barátjára, akinek csuklóját még mindig a kezében szorongatta. Igaz, hogy Rick keménykötésű izmos gyerek volt, de Greg egy fejjel volt magasabb nála, és ami ennél is nagyobb baj, hogy ha Rick dühös volt, előbukkant a féktelen spanyol vére, és teljességgel kiszámíthatatlanul, és meggondolatlanul viselkedett.
- Nem - mondta Joz, és a fiú csuklóját el sem engedve tovább indult. - Gyertek, menjünk! Rick olyan durcás arcot vágott, mint akitől elvették a húsvétot.
Brad és Abe egy utolsó megvető pillantást vetett a három fiúra, és két barátjuk után indultak. De nem tettek meg három lépésnél többet, amikor Tom mézes mázos hangon utánuk szólt.
- Szóval nincs barátnőd… De mond Josephine, barátod sincs?
Joz arcát elborította a vér, sarkon fordult, és ugyanakkor Rick kitépte a karját a kezéből. Ökle azzal a lendülettel Tom gyomrában landolt.
Tom az ütés erejétől összegörnyedve a földre esett, de onnan is győzedelmesen pillantott fel. Végre kihozta a sodrából a mintafiút?
- Rick hagyd abba. Ez az én dolgom. Engedj oda - hallotta a fölötte tornyosuló spanyol mögül a másik fiú metsző hangját. Rick vállat vont, és odébb állt.
- Állj fel Tom! Most - sziszegte neki a lányosarcú srác.
- Igenis mylady - mondta, miközben a gyomrát szorítva igyekezett felegyenesedni. A pofon kicsit váratlanul érte, és visszazökkent a fenekére.
- Merton igazán jobb lenne, ha leszállnál rólam - sziszegte Joz lángoló zöld szemekkel. Most valóban nem illett rá a főhercegnő elnevezés. Mint valami feldühített varázshatalmú lény úgy tornyosult a fekvő vörös fiú fölé, a háta mögül jövő napfény lángokba borította a haját, és csak zöld szeme villogott elő dühös arcából.
- Egyébként meg értelmesebbnek gondoltalak annál, hogy még egy fiút, meg egy lányt sem tudsz megkülönböztetni Merton - kezdett lehiggadni Joz, aminek Tom, ha soha nem is vallotta volna be, igazán örült. A diákelnök a kezét nyújtotta neki. Tom tétovázva elfogadta a segítséget, és másik kezével égő arcát tapogatva felállt.
- Lehet, hogy mégis inkább főherceg. A lányok nem ütnek így… - dünnyögte az orra alá.
- Akkor is egyedül fogsz megrohadni. Egy ilyen magológép nem kell senkinek! - köpte a szavakat Pete, miközben átkarolta barátját, és kicsit arrébb cipelte a veszélyes társaságtól. Most hogy Josie-t is kihozták a sodrából már túlerőben volt a másik csapat: ahol a szőke fiú eredetileg a többieket fékezte, most ő maga is villogó szemekkel tornyosult Pete-ék fölé.
- Peter Statner. Ne akard kihúzni a gyufát. Semmi közöd a magánéletemhez. Ha akarnám, igen egyszerűen belemehetnék olyan sekélyes és semmitmondó kapcsolatokba, mint a tieitek. Csak nem látom értelmét.
Rick a szemét forgatta. Ők is mindig ezt kapták magyarázatnak. „Túl sokat kell készülnöm a vizsgákra, és nem akarom a másikat elhanyagolni.” „Nem vagyok szórakoztató társaság.” És „Nem akarok sekélyes kapcsolatot csak azért hogy legyen.”
Abe hátulról megszólalt: - Tudjátok mitől olyan nehéz a táskája? Mert minden nap egy maréknyi rajongói levelet kap a csajoktól - mondta, és kacsintott.
- Akkor lehet hogy az a probléma, hogy nem a lányok érdeklik. Bár ezzel a csini pofival biztos találna magának fiút is… - közölte Pete.
Most Rick fogta meg a dühös Joz vállát, aki vett egy nagy levegőt, és sóhajtott egyet.
- És elárulnád, hogy ehhez neked mi közöd?
- Pete, hagyd abba - mondta fáradtan Tom is. - Nem látod, hogy túlerőben vannak, te eszetlen? Mivan ha Ricknek most támad kedve verekedni? Azt hiszem, nem lenne, aki megfékezze.
Rick szeme felcsillant az ötletre, de Joz rögtön elkapta a csuklóját, úgyhogy lemondóan visszatért a duzzogó arckifejezéshez.
- Akkor is bárkit fel tudna szedni - mondta dacosan.
- Hiszem, ha látom Ricky - válaszolt Greg a fiú elé állva, a biztonság kedvéért takarva két társát, akik közben elindultak a másik irányba.
- Fogd be Greg, vagy majd én megmutatom, amit látni akarsz… - mondta vészjóslóan a spanyol, próbált ijesztően kinézni, annak ellenére hogy barátja még mindig a csuklóját szorongatta, és valószínűleg még fogja is legalább addig, amíg a másik három el nem tűnt a láthatáron.
- Hé, Tom - kiáltott hirtelen utánuk Joz. - Iskola után várlak az irodámban. Beszélnünk kell.
*
Kicsengettek az utolsó óráról, és a fiúk villámsebesen pakolták el a nyelvtan cuccaikat. Micsoda kínzás… Utolsó óra és nyelvtan… Joz még az előző szünetben megkérte Abe-et és Bradet, hogy Ricket valami ürüggyel minél gyorsabban vigyék ki a suliból, nehogy megint összebalhézzon Gregékkel. Megbeszélték, hogy miután kicsit megmosta Tom fejét, a parkban találkoznak.
Miközben komótosan pakolt, átpillantott a válla felett az ablak felöli padsorba, ahol Amy és Sue vihorászott, mögöttük pedig három fiú dugta össze a fejét. Greg és Pete végül bólintott, hátranézve vetettek még egy megvető pillantást Jozra, majd táskájukat a vállukra vetve távoztak.
Tom illedelmesen vigyázba vágta magát Joz előtt. - Készen vagyok diákelnök úr. Majd egy hajszálnyi gúnnyal a hangjában előre engedte az ajtóban: - Csak ön után.
Joz dühösen pillantott a vörös fiúra, majd sóhajtott egyet, kilépett a teremből, és elindult az irodája felé, néha hátrapillantva, hogy követi-e vörös hajú osztálytársa. Csöndben haladtak végig a folyosókon. Miközben Joz a kulcsát keresete, és kinyitotta az ajtót, Tom egyik lábáról a másikra állt. - Miért hívtál ide Josie?
- Meg fogsz lepődni. Hidd el. Befelé. - Tom kissé elsápadt, ahogy felnézett a magasabb szőkére, de bemasírozott az ajtón, és leült az egyik fotelba az asztal mellé.
- Kérsz teát? - érdeklődött Joz, miközben vizet töltött a teafőzőbe, és kanalakat meg bögréket vett elő.
- Miért ne - sóhajtotta Tom. - Egyébként most olyat játszunk, hogy jó barátok vagyunk?
- Nem egészen - ült le Joz az asztal másik oldalára., és egy pillanatra behunyta a szemét, majd megdörzsölte a halántékát, és folytatta. - Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de már igazán nem vagyunk dedósok, és abba kéne hagynunk ezt a háborúskodást.
Tom meghökkenve nézett rá. - És ezt hogy gondolod? Szervezünk egy közös pizsipartit, és holnaptól mind puszipajtások vagyunk?
Joz mérgesen nézett fel. - Te is tudod, hogy nem így értettem. De például egy időre levegőnek nézhetnénk a másikat, és abbahagyhatnánk a piszkálódást. Megértem, hogy ezt ti nem fogjátok fel, de már nincs három hónap se, és itt a felvételi. Ha most egyfolytában egymást csesztetjük az iskolában, meg azon kívül is, hogy a francba fognak felvenni minket?
- Ó, már megint a tanulás?! Gondolhattam volna.
- Tom. Tedd meg azt a szívességet, hogy végighallgatsz. - Joz nem is hangzott annyira mérgesnek, mint inkább határozottnak.
Tom sóhajtott. - Rendben. - Joz felállt, és kitöltötte a teákat a két bögrébe. Az egyiket Tom elé tette az asztalra a cukortartóval együtt, és visszaült. A teáját kevergetve elgondolkodva folytatta.
- Tudod Tom, lehet, hogy úgy csinálsz, mintha téged nem érdekelne a tanulás, de azért tudom, hogy nagyon csalódott lennél ha nem vennének fel oda ahova menni szeretnél. Hova is? Kémiára jelentkeztél nem? Vegyészet vagy ilyesmi…
Tom bólintott, és a kezében tartott bögréje tartalmát szemlélte nagy figyelemmel. Tudta, hogy a másik fiúnak igaza van, de utálta volna beismerni.
- És ez még hagyján. Rick jegyei baromi sokat romlottak, mióta áll a bál, és Abe meg Brad is rontottak. Ha jól tudom Pete és Greg sem állnak újabban a helyzet magaslatán. Basszus legalább a barátainkért megtehetnénk, hogy nyárig elássuk a csatabárdot. Nem kell túl mélyre, ha nem akarod. Felőlem nyáron újra vígan gyilkolászhatjuk egymás idegeit, ha neked az felel meg.
- Hát, van benne valami. De tudod öregem a fiúk szimplán hülyének fognak nézni, ha most visszamegyek hozzájuk, és közlöm, hogy békét kötöttünk a tanulmányi eredményünk javítása érdekében… Habár… - Tom szeplős arca felderült.
Joz mosolygott. - Van valami ötleted?
Tom barna szemei izgatottan csillantak meg, és megeresztett egy fülig érő mosolyt. Joz kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát.
- Mit szólnál egy fogadáshoz?
Joz csak kérdőn nézett a másik srácra. - Hogy érted?
- Azt mondanánk, hogy kötöttünk egy fogadást, és a feltételek között benne volt, hogy békén hagyjuk egymást, amennyire lehet a suli ideje alatt.
- Rendben. De milyen fogadást vennének be?
- Például hogy fogadtam veled, hogy nem tudsz összeszedni valakit az év végéig.
- Tom!
- Ugyan már. Csak nem nagy ár ez egy kis nyugalomért? A mai veszekedésünk után meg nagyon is hihető.
- Legyen - sóhajtott Joz, bár rossz érzései voltak a dologgal kapcsolatban.
- Na jó, akkor a részletek… - mondta vigyorogva Tom, és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban. Joz kicsit meglepődött, de csak a szemöldökét húzta fel, és biccentett, ezzel jelezve a másiknak, hogy folytassa.
- Megmostad a fejem a folyosón való veszekedés miatt. Én az arcodba vágtam, hogy milyen elnök az, aki verekszik, erre te rám támadtál, amiért megint Josephine-nek neveztelek.
- És most is… - mondta vészjóslóan Joz. - Mondd, legalább élvezed?
Tom nevetett. - Meglehet… Szóval elkezdtünk újra veszekedni az örök témán, hogy egy magolós anyuci kedvence vagy - mér, most mi van mért nézel így rám? Nem hihető?
- De - sóhajtott Joz. - Nagyon is. Folytasd.
- Szóval végül kikötöttünk a „nincs barátnőd” témánál. És annyira feldühítettelek, hogy a végén fogadás lett belőle, hogy évvégéig úgysem tudsz összeszedni valakit. Erre te rávágtad, hogy akárkit, én pedig erre kijelöltem neked valakit. Mondjuk az osztályból - mondta álmodozó fejjel Tom.
- Hé álljunk meg. Még el sem dönthetem, hogy kit akarok felszedni?
- Nocsak, nocsak. Csak nem komolyan vetted a játékunkat Joz? - húzta fel a szemöldökét Tom, és arcán gonoszkás vigyor terült el.
- Szerinted elhinnék különben? És különben is elegem van a piszkálódásodból. Igenis képes vagyok emberi kapcsolatokra, akár hiszed akár nem - mondta Joz kissé haragosan fénylő szemekkel.
- Hát rendben. Akkor a fogadás áll. Mennyi legyen? 100 dolcsi?
- 100 dolcsi? Hülye vagy?
- Na mi van? Nem bízol a vonzerődben?
- Na jó. Rendben.
- Milyen nemes cselekedet, feláldozod magad a barátaid nyugalmáért.
- Tom!
- Oké, csak vicceltem. Szóval áll az alku?
- Igen. A vizsgákig. Az két és fél hónap.
Tom bólintott, és kezet ráztak.
- Tom?
- Igen?
- Ki az? - kérdezte kicsit félve Joz.
Tom arcán kísérteties vigyor jelent meg. Pár másodpercig kiélvezte a helyzetet, és csak utána szólalt meg. - Zack Malony.
Joz elsápadt. - Zack? - A hangja elcsuklott. Úristen. Most kezdte csak végiggondolni, hogy mibe ment bele. Egy darabig hallgatott, aztán csöndesen megkérdezte: - Mért nem egy lány?
- Josie, lehet hogy nem én vagyok a legokosabb az osztályban, mivelhogy ez hivatalosan is te volnál, de hülye azért nem vagyok… Mégis mit kezdenél te egy lánnyal?
Joz elpirult, de azért állta Tom tekintetét. Aztán lesütötte a szemét. - Honnan tudod? - kérdezte halkan.
- Hát… tippeltem. A suliból legalább száz lány bármikor rád mászna, tele vagy rajongókkal, és még sincs soha senkid. Na meg a tesiöltözőben mindig kurva nagy zavarban vagy - mosolyodott el a vörös.
Joz bólintott. - És hogy hogy nem használtad ki az alkalmat, hogy leégess mindenki előtt? - kérdezte, de a hangjában nem volt semmi gúny, csak kíváncsiság.
Tom vállat vont. - Úgy éreztem nem lenne fair. Egyébként meg célozgattam eleget nem gondolod, Josephine? - kacsintott. - Bár asszem ettől csak komolytalanabb lett az ötlet a többiek szemében.
Joz megrázta a fejét. - Tudod Tom, nem is vagy te olyan szörnyű, mint amilyennek néha mutatod magad.
Tom felnevetett - Hát… Elég furcsa egy beszélgetés ez. Nem ezt vártam. Egyébként meg… Az unokabátyám is meleg, és elég nagy mázlija van, mert a nagybátyámék eléggé elfogadóak ezzel a témával kapcsolatban, de amikor a sulijában kiderült még két éve, hónapokig pokol volt az élete.
- Kösz Tom. Rendes vagy. - mondta Joz komolyan. - De várj. Zack… Ő is? … Miért ő?
- Szerintem igen - vont vállat Tom. - Nem akarlak lehetetlen feladat elé állítani. Így is épp elég lesz ledolgozni a kettőtök közötti gyűlölködést. Ha jól vettem észre, őt még nálam is jobban utálod - vigyorgott a vörös.
- Ezt miből gondolod?
Tom csak a szemét forgatta válaszként. - Velem legalább szóba állsz.
- Na jó. De igazából… Ez egy hosszú történet.
- Mondd, hogy nem akarod elmesélni… Ha órákig itt ülünk, hogy jövünk elő az összevesztünk, balhéztunk, fogadtunk sztorival?
- Nem mintha elmondtam volna…- morgott Joz, miközben felállt, és a csap alá tette a két kiürült teásbögrét. - Azt ugye tudod Tom, hogy ettől még nem lettünk puszipajtások…
- Ezt reméltem is.
- Na tünés - mosolygott a szőke. - És szedd rendbe a haverjaidat. Nincs verekedés a folyosón.
- Igenis elnökasszony!
- Tünés!
- Neked is szép napot! - köszönt még vissza az ajtóból nevetve a vöröshajú.
Joz értetlenül megrázta a fejét, és vizet eresztett a bögrékbe.
Tom mosolyogva sétált végig a folyosón, és teljesen elfelejtette, hogy ő most hivatalosan fő ellenlábasa irodájából igyekszik kifelé egy kiadós veszekedés után. - Basszus Joz… Tulajdonképpen kár, hogy nem tudunk sűrűbben emberien elbeszélgetni. - morogta maga elé.
***
előre a 2. fejezethez ->
kritikáért/kommentért nem harapok :)
egyik naaagy szívfájdalmam, hogy az Ébr.álm. kritikáim eltűntek.
tudom, hogy sok mindenen átvittek akkor régen :)
Ezzel már rég lógtam. Ébredő álmok. Első írásom. Szívem csücske. Hosszú-hosszú ideje képtelen voltam hozzányúlni. Úgy tűnik, átestem a holtponton, és végre új fejezet van születőben, így úgy döntöttem, szép lassan elkezdem felpakolni a régieket (icipicit belejavítgatva, de inkább csak saját utó-bétázás szintjén...)
Mire elérek odáig, remélem készen lesznek az új fejezetek is.
Tudom, hogy sokan szeretitek, sokan máig hiányoljátok, és köszönöm nektek, mert nélkületek lehet, hogy szegény fiúk örökre félbe hagyva maradtak volna.
nos, akkor kezdjünk az első fejezettel :)
Szeretném minden volt, (és leendő) Ébr.Álm fangörlnek ajánlani.
köszönöm, hogy szeretitek. nélkületek nem született volna meg <3
írta: LittleBlackLily
cím: Ébredő álmok
rating: hm. slash/yaoi-fic. egyenlőre teljesen ártalmatlan. előbb utóbb R-18 lesz!
saját fandom
fülszöveg: Joseph egy nap arra eszmél, hogy legfőbb iskolai ellenlábasával fogadást kötött, hogy az iskolaév végéig bárkit elcsábít. És Tom ki mást jelölne ki számára, mint Zacket, csöndes visszahúzódó különc osztálytársát, akivel valaha gyerekkori barátok voltak, de azóta valahogy minden elromlott, és most szóba sem állnak. két és fél hónap. vajon mire elég?
1. fejezet
Balhé helyett fogadás
- Nézzétek, itt jön a főhercegnő meg az udvartartása! - mondta a folyosót kémlelve Tom, majd színpadiasan meghajtotta magát a közelgő csoport felé és gúnyosan vigyorgott. Legelöl nyúlánk, finoman rajzolt arcú fiú ment, zöld szemébe belehullott mézszőke hajának néhány kósza tincse, ahogy a folyosón menve is könyve fölé hajolt. Mögötte két barnahajú barátja vitatkozott, a langaléta, meg a kis bohóc, míg a kócos fekete unottan sétált mellette, és néha belerúgott egy elgurult almába, vagy a párkányon hagyott papírokból repülőt hajtogatva kidobálta őket a nyitott ablakon.
Tom két legjobb barátja, Pete és Greg, vele együtt vigyorgott, és mikor Joseph Kingsley, a diákelnök elhaladt mellettük, meghajtották magukat:
- Felség! - bókolt Pete
- Lady Josephine! Kedves hölgyeim, öröm önöket látni - tódította Greg földig hajolva.
Joz már annyira hozzászokott Tomék gúnyolódásához, hogy nem is nagyon vette észre, és csak egy unott oldalpillantásra méltatta „hódolóit” ami nem jelenti azt, hogy barátai is jól viselték a helyzetet. Brad, Rick és Abe szokás szerint azonnal ugrottak a piszkálódásra. Talán túlságosan is sok felesleges energiájuk volt, aminek a levezetésére igazán ideális egy jó kis verekedés…
- No nézd csak, már megint a nagyszájú banda. - kezdte a magas, kosaras Brad. Megállt, kisöpörte arcából elszabadult sötétbarna sörényét, és miközben kezével hajgumi után kotorászott a zsebében, lustán méregette a három fiút. - Akartok valamit? Mert akkor jobb, ha kibökitek most, vagy egyszerűen békén hagytok minket.
- Khm, kedves barátom úgy értette, hogy esetleg van-e valami amiben az önök szolgálatára lehetünk, nemes lovagok - kérdezte Abe, a mókamester gúnyosan viszonozva az előbbi meghajlást. Mogyoróbarna szeme, ami általában huncut arany szikrákat szórt, főleg ha lányok is tartózkodtak a közelben, most gunyorosan nézett végig a párkányt támasztó osztálytársaikon.
- Igazán kinyalhatnád Zelinsky - dünnyögte az orra alatt Pete.
- Most mondjátok meg fiúk, de őszintén. Miért jó nektek, hogy egy ilyen anyuci kisfiát követtek, mintha csak a vezéretek lenne? - kérdezte karját a mellén összefonva Tom.
- Egy szánalmas magológép - így Pete.
- Még barátnője se volt soha - mondta Greg.
- Az hagyján, de lefogadom, hogy még nem is volt egy normális randija se! - vigyorgott Tom.
- Fogd be a szád, Merton. Attól, hogy te nem tudsz róla, nem jelenti azt, hogy nincs most is egy bombázó a láthatáron… - vigyorgott Abe miközben elindult a másik három felé. Joz megfogta a vállát, és ránézett, ő meg csak legyintett és állva maradt.
- Na persze. Mond csak Josie, van barátnőd? - kérdezte a kis szőke kék szemű Pete gúnyosan.
- Nincs - válaszolt a fiú nyugodtan. - De semmi közöd hozzá azt hiszem.
- Csak azért mondod, mert képtelen vagy összeszedni valakit!
- Nem igaz! Nem is ismeritek! Akármit is mondotok Joz egy nagyon kedves ember, és igazán jól néz ki; bárkit magába tudna bolondítani, ha akarná! - fakadt ki Rick. Joz értetlenkedve bámult barátjára. És egy hajszálnyit el is pirult.
- És ezt most a két szép szemedért higgyem el Ricky fiú? - kérdezte gunyorosan a magas Greg. „Ricky” két szép kék szeme igencsak elsötétült, és karja ütésre lendült, de Joz hátulról elkapta a csuklóját. - Nincs értelme Rick. Hagyd.
- Ejnye Josie, nem veszed észre, hogy a te becsületedet védi ez a hős lovag, és még meg is alázod azzal, hogy mint anyuci helyreutasítod? - kérdezte Greg.
- Joz! Engedj! Hadd verjem meg, csak egyszer, kérlek - szűrte a lángoló szemű Rick a fogai között. Joz aggódva nézett barátjára, akinek csuklóját még mindig a kezében szorongatta. Igaz, hogy Rick keménykötésű izmos gyerek volt, de Greg egy fejjel volt magasabb nála, és ami ennél is nagyobb baj, hogy ha Rick dühös volt, előbukkant a féktelen spanyol vére, és teljességgel kiszámíthatatlanul, és meggondolatlanul viselkedett.
- Nem - mondta Joz, és a fiú csuklóját el sem engedve tovább indult. - Gyertek, menjünk! Rick olyan durcás arcot vágott, mint akitől elvették a húsvétot.
Brad és Abe egy utolsó megvető pillantást vetett a három fiúra, és két barátjuk után indultak. De nem tettek meg három lépésnél többet, amikor Tom mézes mázos hangon utánuk szólt.
- Szóval nincs barátnőd… De mond Josephine, barátod sincs?
Joz arcát elborította a vér, sarkon fordult, és ugyanakkor Rick kitépte a karját a kezéből. Ökle azzal a lendülettel Tom gyomrában landolt.
Tom az ütés erejétől összegörnyedve a földre esett, de onnan is győzedelmesen pillantott fel. Végre kihozta a sodrából a mintafiút?
- Rick hagyd abba. Ez az én dolgom. Engedj oda - hallotta a fölötte tornyosuló spanyol mögül a másik fiú metsző hangját. Rick vállat vont, és odébb állt.
- Állj fel Tom! Most - sziszegte neki a lányosarcú srác.
- Igenis mylady - mondta, miközben a gyomrát szorítva igyekezett felegyenesedni. A pofon kicsit váratlanul érte, és visszazökkent a fenekére.
- Merton igazán jobb lenne, ha leszállnál rólam - sziszegte Joz lángoló zöld szemekkel. Most valóban nem illett rá a főhercegnő elnevezés. Mint valami feldühített varázshatalmú lény úgy tornyosult a fekvő vörös fiú fölé, a háta mögül jövő napfény lángokba borította a haját, és csak zöld szeme villogott elő dühös arcából.
- Egyébként meg értelmesebbnek gondoltalak annál, hogy még egy fiút, meg egy lányt sem tudsz megkülönböztetni Merton - kezdett lehiggadni Joz, aminek Tom, ha soha nem is vallotta volna be, igazán örült. A diákelnök a kezét nyújtotta neki. Tom tétovázva elfogadta a segítséget, és másik kezével égő arcát tapogatva felállt.
- Lehet, hogy mégis inkább főherceg. A lányok nem ütnek így… - dünnyögte az orra alá.
- Akkor is egyedül fogsz megrohadni. Egy ilyen magológép nem kell senkinek! - köpte a szavakat Pete, miközben átkarolta barátját, és kicsit arrébb cipelte a veszélyes társaságtól. Most hogy Josie-t is kihozták a sodrából már túlerőben volt a másik csapat: ahol a szőke fiú eredetileg a többieket fékezte, most ő maga is villogó szemekkel tornyosult Pete-ék fölé.
- Peter Statner. Ne akard kihúzni a gyufát. Semmi közöd a magánéletemhez. Ha akarnám, igen egyszerűen belemehetnék olyan sekélyes és semmitmondó kapcsolatokba, mint a tieitek. Csak nem látom értelmét.
Rick a szemét forgatta. Ők is mindig ezt kapták magyarázatnak. „Túl sokat kell készülnöm a vizsgákra, és nem akarom a másikat elhanyagolni.” „Nem vagyok szórakoztató társaság.” És „Nem akarok sekélyes kapcsolatot csak azért hogy legyen.”
Abe hátulról megszólalt: - Tudjátok mitől olyan nehéz a táskája? Mert minden nap egy maréknyi rajongói levelet kap a csajoktól - mondta, és kacsintott.
- Akkor lehet hogy az a probléma, hogy nem a lányok érdeklik. Bár ezzel a csini pofival biztos találna magának fiút is… - közölte Pete.
Most Rick fogta meg a dühös Joz vállát, aki vett egy nagy levegőt, és sóhajtott egyet.
- És elárulnád, hogy ehhez neked mi közöd?
- Pete, hagyd abba - mondta fáradtan Tom is. - Nem látod, hogy túlerőben vannak, te eszetlen? Mivan ha Ricknek most támad kedve verekedni? Azt hiszem, nem lenne, aki megfékezze.
Rick szeme felcsillant az ötletre, de Joz rögtön elkapta a csuklóját, úgyhogy lemondóan visszatért a duzzogó arckifejezéshez.
- Akkor is bárkit fel tudna szedni - mondta dacosan.
- Hiszem, ha látom Ricky - válaszolt Greg a fiú elé állva, a biztonság kedvéért takarva két társát, akik közben elindultak a másik irányba.
- Fogd be Greg, vagy majd én megmutatom, amit látni akarsz… - mondta vészjóslóan a spanyol, próbált ijesztően kinézni, annak ellenére hogy barátja még mindig a csuklóját szorongatta, és valószínűleg még fogja is legalább addig, amíg a másik három el nem tűnt a láthatáron.
- Hé, Tom - kiáltott hirtelen utánuk Joz. - Iskola után várlak az irodámban. Beszélnünk kell.
*
Kicsengettek az utolsó óráról, és a fiúk villámsebesen pakolták el a nyelvtan cuccaikat. Micsoda kínzás… Utolsó óra és nyelvtan… Joz még az előző szünetben megkérte Abe-et és Bradet, hogy Ricket valami ürüggyel minél gyorsabban vigyék ki a suliból, nehogy megint összebalhézzon Gregékkel. Megbeszélték, hogy miután kicsit megmosta Tom fejét, a parkban találkoznak.
Miközben komótosan pakolt, átpillantott a válla felett az ablak felöli padsorba, ahol Amy és Sue vihorászott, mögöttük pedig három fiú dugta össze a fejét. Greg és Pete végül bólintott, hátranézve vetettek még egy megvető pillantást Jozra, majd táskájukat a vállukra vetve távoztak.
Tom illedelmesen vigyázba vágta magát Joz előtt. - Készen vagyok diákelnök úr. Majd egy hajszálnyi gúnnyal a hangjában előre engedte az ajtóban: - Csak ön után.
Joz dühösen pillantott a vörös fiúra, majd sóhajtott egyet, kilépett a teremből, és elindult az irodája felé, néha hátrapillantva, hogy követi-e vörös hajú osztálytársa. Csöndben haladtak végig a folyosókon. Miközben Joz a kulcsát keresete, és kinyitotta az ajtót, Tom egyik lábáról a másikra állt. - Miért hívtál ide Josie?
- Meg fogsz lepődni. Hidd el. Befelé. - Tom kissé elsápadt, ahogy felnézett a magasabb szőkére, de bemasírozott az ajtón, és leült az egyik fotelba az asztal mellé.
- Kérsz teát? - érdeklődött Joz, miközben vizet töltött a teafőzőbe, és kanalakat meg bögréket vett elő.
- Miért ne - sóhajtotta Tom. - Egyébként most olyat játszunk, hogy jó barátok vagyunk?
- Nem egészen - ült le Joz az asztal másik oldalára., és egy pillanatra behunyta a szemét, majd megdörzsölte a halántékát, és folytatta. - Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de már igazán nem vagyunk dedósok, és abba kéne hagynunk ezt a háborúskodást.
Tom meghökkenve nézett rá. - És ezt hogy gondolod? Szervezünk egy közös pizsipartit, és holnaptól mind puszipajtások vagyunk?
Joz mérgesen nézett fel. - Te is tudod, hogy nem így értettem. De például egy időre levegőnek nézhetnénk a másikat, és abbahagyhatnánk a piszkálódást. Megértem, hogy ezt ti nem fogjátok fel, de már nincs három hónap se, és itt a felvételi. Ha most egyfolytában egymást csesztetjük az iskolában, meg azon kívül is, hogy a francba fognak felvenni minket?
- Ó, már megint a tanulás?! Gondolhattam volna.
- Tom. Tedd meg azt a szívességet, hogy végighallgatsz. - Joz nem is hangzott annyira mérgesnek, mint inkább határozottnak.
Tom sóhajtott. - Rendben. - Joz felállt, és kitöltötte a teákat a két bögrébe. Az egyiket Tom elé tette az asztalra a cukortartóval együtt, és visszaült. A teáját kevergetve elgondolkodva folytatta.
- Tudod Tom, lehet, hogy úgy csinálsz, mintha téged nem érdekelne a tanulás, de azért tudom, hogy nagyon csalódott lennél ha nem vennének fel oda ahova menni szeretnél. Hova is? Kémiára jelentkeztél nem? Vegyészet vagy ilyesmi…
Tom bólintott, és a kezében tartott bögréje tartalmát szemlélte nagy figyelemmel. Tudta, hogy a másik fiúnak igaza van, de utálta volna beismerni.
- És ez még hagyján. Rick jegyei baromi sokat romlottak, mióta áll a bál, és Abe meg Brad is rontottak. Ha jól tudom Pete és Greg sem állnak újabban a helyzet magaslatán. Basszus legalább a barátainkért megtehetnénk, hogy nyárig elássuk a csatabárdot. Nem kell túl mélyre, ha nem akarod. Felőlem nyáron újra vígan gyilkolászhatjuk egymás idegeit, ha neked az felel meg.
- Hát, van benne valami. De tudod öregem a fiúk szimplán hülyének fognak nézni, ha most visszamegyek hozzájuk, és közlöm, hogy békét kötöttünk a tanulmányi eredményünk javítása érdekében… Habár… - Tom szeplős arca felderült.
Joz mosolygott. - Van valami ötleted?
Tom barna szemei izgatottan csillantak meg, és megeresztett egy fülig érő mosolyt. Joz kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát.
- Mit szólnál egy fogadáshoz?
Joz csak kérdőn nézett a másik srácra. - Hogy érted?
- Azt mondanánk, hogy kötöttünk egy fogadást, és a feltételek között benne volt, hogy békén hagyjuk egymást, amennyire lehet a suli ideje alatt.
- Rendben. De milyen fogadást vennének be?
- Például hogy fogadtam veled, hogy nem tudsz összeszedni valakit az év végéig.
- Tom!
- Ugyan már. Csak nem nagy ár ez egy kis nyugalomért? A mai veszekedésünk után meg nagyon is hihető.
- Legyen - sóhajtott Joz, bár rossz érzései voltak a dologgal kapcsolatban.
- Na jó, akkor a részletek… - mondta vigyorogva Tom, és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban. Joz kicsit meglepődött, de csak a szemöldökét húzta fel, és biccentett, ezzel jelezve a másiknak, hogy folytassa.
- Megmostad a fejem a folyosón való veszekedés miatt. Én az arcodba vágtam, hogy milyen elnök az, aki verekszik, erre te rám támadtál, amiért megint Josephine-nek neveztelek.
- És most is… - mondta vészjóslóan Joz. - Mondd, legalább élvezed?
Tom nevetett. - Meglehet… Szóval elkezdtünk újra veszekedni az örök témán, hogy egy magolós anyuci kedvence vagy - mér, most mi van mért nézel így rám? Nem hihető?
- De - sóhajtott Joz. - Nagyon is. Folytasd.
- Szóval végül kikötöttünk a „nincs barátnőd” témánál. És annyira feldühítettelek, hogy a végén fogadás lett belőle, hogy évvégéig úgysem tudsz összeszedni valakit. Erre te rávágtad, hogy akárkit, én pedig erre kijelöltem neked valakit. Mondjuk az osztályból - mondta álmodozó fejjel Tom.
- Hé álljunk meg. Még el sem dönthetem, hogy kit akarok felszedni?
- Nocsak, nocsak. Csak nem komolyan vetted a játékunkat Joz? - húzta fel a szemöldökét Tom, és arcán gonoszkás vigyor terült el.
- Szerinted elhinnék különben? És különben is elegem van a piszkálódásodból. Igenis képes vagyok emberi kapcsolatokra, akár hiszed akár nem - mondta Joz kissé haragosan fénylő szemekkel.
- Hát rendben. Akkor a fogadás áll. Mennyi legyen? 100 dolcsi?
- 100 dolcsi? Hülye vagy?
- Na mi van? Nem bízol a vonzerődben?
- Na jó. Rendben.
- Milyen nemes cselekedet, feláldozod magad a barátaid nyugalmáért.
- Tom!
- Oké, csak vicceltem. Szóval áll az alku?
- Igen. A vizsgákig. Az két és fél hónap.
Tom bólintott, és kezet ráztak.
- Tom?
- Igen?
- Ki az? - kérdezte kicsit félve Joz.
Tom arcán kísérteties vigyor jelent meg. Pár másodpercig kiélvezte a helyzetet, és csak utána szólalt meg. - Zack Malony.
Joz elsápadt. - Zack? - A hangja elcsuklott. Úristen. Most kezdte csak végiggondolni, hogy mibe ment bele. Egy darabig hallgatott, aztán csöndesen megkérdezte: - Mért nem egy lány?
- Josie, lehet hogy nem én vagyok a legokosabb az osztályban, mivelhogy ez hivatalosan is te volnál, de hülye azért nem vagyok… Mégis mit kezdenél te egy lánnyal?
Joz elpirult, de azért állta Tom tekintetét. Aztán lesütötte a szemét. - Honnan tudod? - kérdezte halkan.
- Hát… tippeltem. A suliból legalább száz lány bármikor rád mászna, tele vagy rajongókkal, és még sincs soha senkid. Na meg a tesiöltözőben mindig kurva nagy zavarban vagy - mosolyodott el a vörös.
Joz bólintott. - És hogy hogy nem használtad ki az alkalmat, hogy leégess mindenki előtt? - kérdezte, de a hangjában nem volt semmi gúny, csak kíváncsiság.
Tom vállat vont. - Úgy éreztem nem lenne fair. Egyébként meg célozgattam eleget nem gondolod, Josephine? - kacsintott. - Bár asszem ettől csak komolytalanabb lett az ötlet a többiek szemében.
Joz megrázta a fejét. - Tudod Tom, nem is vagy te olyan szörnyű, mint amilyennek néha mutatod magad.
Tom felnevetett - Hát… Elég furcsa egy beszélgetés ez. Nem ezt vártam. Egyébként meg… Az unokabátyám is meleg, és elég nagy mázlija van, mert a nagybátyámék eléggé elfogadóak ezzel a témával kapcsolatban, de amikor a sulijában kiderült még két éve, hónapokig pokol volt az élete.
- Kösz Tom. Rendes vagy. - mondta Joz komolyan. - De várj. Zack… Ő is? … Miért ő?
- Szerintem igen - vont vállat Tom. - Nem akarlak lehetetlen feladat elé állítani. Így is épp elég lesz ledolgozni a kettőtök közötti gyűlölködést. Ha jól vettem észre, őt még nálam is jobban utálod - vigyorgott a vörös.
- Ezt miből gondolod?
Tom csak a szemét forgatta válaszként. - Velem legalább szóba állsz.
- Na jó. De igazából… Ez egy hosszú történet.
- Mondd, hogy nem akarod elmesélni… Ha órákig itt ülünk, hogy jövünk elő az összevesztünk, balhéztunk, fogadtunk sztorival?
- Nem mintha elmondtam volna…- morgott Joz, miközben felállt, és a csap alá tette a két kiürült teásbögrét. - Azt ugye tudod Tom, hogy ettől még nem lettünk puszipajtások…
- Ezt reméltem is.
- Na tünés - mosolygott a szőke. - És szedd rendbe a haverjaidat. Nincs verekedés a folyosón.
- Igenis elnökasszony!
- Tünés!
- Neked is szép napot! - köszönt még vissza az ajtóból nevetve a vöröshajú.
Joz értetlenül megrázta a fejét, és vizet eresztett a bögrékbe.
Tom mosolyogva sétált végig a folyosón, és teljesen elfelejtette, hogy ő most hivatalosan fő ellenlábasa irodájából igyekszik kifelé egy kiadós veszekedés után. - Basszus Joz… Tulajdonképpen kár, hogy nem tudunk sűrűbben emberien elbeszélgetni. - morogta maga elé.
***
előre a 2. fejezethez ->
kritikáért/kommentért nem harapok :)
egyik naaagy szívfájdalmam, hogy az Ébr.álm. kritikáim eltűntek.
tudom, hogy sok mindenen átvittek akkor régen :)