Elveszve-1. fejezet
Remélem tartani tudtam a színvonalat. bipk -nek.
Bétazta aszpik (walteralexandra )
Kezeink egymásba fonódnak és bátortalanul közelítünk a másikhoz…
Az éjszakai Tokió egész más, mint a nappali. Nagyobb, zajosabb, zsúfoltabb és részegebb. Randiztam már jó pár olyan lánnyal, és nem csak lánnyal, akik azt vallották, hogy nincs még egy nép a világon, akik többet készülődnek az estére és gyorsabban részegednének le, mint mi, japánok. Pontosítanám ezt. Még senkit nem láttam többet készülődni, és hamarabb berúgni, mint a japán idolokat. Csodálkozik még ezen valaki? Senki. Fantasztikus. Végül is az embernek nincs jobb dolga péntek este, mint, hogy részegre igya magát. Szánalmas. Pontosítsunk. Ők szánalmasak, nekem ehhez jogom van. Valljuk be nem is akármilyen, elvégre is Nishikido Ryo vagyok, a Johnny’s Entertainment legnagyobb sztárja. Őszintén most ehhez sincs kedvem, de ha ma már ellógtam egy próbát, nem biztos, hogy jól jönne, ha egy bulival is hasonlót tennék.
Szóval ezek után nem kell csodálkozni, hogy péntek este Pi társaságában a belváros felé robogunk, hogy hülyére vedeljük magunkat, és a világot. Pár perc múlva meg is érkezünk az épp legmenőbb helyre. Kezdődjön, hát az este!
Ismét a cigimmel. Lassan hozzám nő. Nem baj, élvezem, ahogy ez a káros anyag végigszáguld bennem. A cigi és a már elfogyasztott alkoholmennyiség egy új világot, egy szabadabbat hoz létre. Idilli az állapot, a klub előtt. Nincs itt senki más, csak én és a cigim. Tökéletes. Nem is hiányzik innen más, csak mondjuk még egy pohár pia.
- Ryo, itt vagy?
Francba. Mért hiányzom én mindig valakinek? Mért nem tudnak békén hagyni?
- Nem, nem vagyok itt. Ez csak a hologramom.
- Akkor kedves, csak hologram gyere táncizni egyet. Van két csaj odabent akik nagyon látni akarnak.
- Táncizni? Ez most komoly? Van olyan csaj a földön, aki ezek után nem rohan el ordítva, hogy meleg, meleg!?
- Fogd be, és gyere.
Kelletlenül mászok be utána. Most komolyan érdekel pár nyáladzó tinilány? Hát persze, hogy… igen.
***
Hé! Világ miért forogsz? És te fejem, miért szeretnél kettészakadni? Szombat van és dél. Eddig okés, de mi történt? Valamibe beleütközött a kezem. Ez a valami, mozog. Határozottan valaki. Egy csaj! Mit keres egy csaj az ágyamban? Hahó, agyacskám most légy nagyokos! Rémlik mintha táncoltunk volna, meg ittunk, meg ittunk. Igen, tényleg ittunk. De tuti, hogy nem vele. Ez egy másik. Nah jó, keltsük fel ezt a csajszit, mert két óra múlva jelenésem van, és így ki sem teszem a lábam a nagyvilágba. Nincs az az isten.
Fél óra nem is olyan rossz teljesítmény nem igaz? Így délben már nem láttam, hogy este mi volt benne a vonzó. Biztos nem a magas C hangja, vagy a hatalmas táskák a szeme alatt, és az agyi teljesítménye sem nyűgözhetett le. Mármint persze, ha akkor este nem voltam túl válogatós. Még zuhanyzás közben is feláll a hátamon a szőr. Hülye vagyok. Ez van. Még mindig szörnyen festek, így ki nem megyek az utcára. Holnap ezzel lennének tele az újságok, más sem kell nekem. Csak egy jó kis szaftos sztori. Imádnám. Bár… Nishikido Ryo nőcsábász, hmm, csak ne lenne bűn ronda a csaj. Valószínű, hogy nem az jönne ki belőle, amit szeretnék. Még mindig borzalmasan nézek ki. Nyúzott és sápadt vagyok. Kávéra vágyom. Kitántorgok a konyhába és feltúrom a konyhát. Nincs. Mért nincs? Kávét akarok!
Itt vagyok. Pont időben és kezdődik is. Szombat van az istenért. Legalább a tempóból visszavehetnénk! De a legidegesítőbb, hogy mire ropjuk már megint? Happy Birthday! Nincs több szám a koncerten csak ez? Mert akkor el se megyek. Zakatol a fejem, ólomsúlyúak a lábaim és valami nem stimmel idebent. Valami történt azon a bulin, de nem emlékszem rá, hogy mi. Akkor ugrott be valami, amikor kulcsra zártam az ajtót. Egy száj, ami nagyon közel van az enyémhez és a szájhoz tartozó arc, most összeszűkített szemekkel vizslat, hogy már megint mit rontottam el. Nem kellemes. Mármint a nézése, mert a teljes jelenetre nem emlékszem. De talán jobb is.
- Jól telt az estéd?
- Nem emlékszem, Pi. Csak egy baromi ronda csaj volt az ágyamban.
- Hasonló. Mit csináltunk mi, hogy így kiütöttük magunkat?
- Bulizni voltatok? Kettesben? -szól bele a beszélgetésbe Tegoshi -Miért?
- Pisisekkel nem szokás bulizni menni.
- Ryo! -hangzott fel egyszerre öt helyről.
- Hagyd, csak másnapos -nyugtatgatja Pi.
- Mindig másnapos?
- Nem, csak te idegesítesz mindig.
- Vissza! Próba!
Csak legyen már vége. Esküszöm, egy hétig mindenkihez kedves leszek, ha most azt mondja vége. Két hétig. Három. Mondja már, hogy vége, az isten verje meg! Rá akarok gyújtani! Egy hónap. Nincs más vágyam, csak elmenni innen. Elegem van. Nekünk is szükségünk van a pihenésre, nem veszik észre? Nekem és a fejemnek. Egy év és ez az utolsó ajánlatom.
- Vége!
- Mi? Nézz a lábad elé, taknyos - szólok oda egy juniornak és elégedett, mosollyal kisétálok. Nyugalom, jövök.
-Ryo, beszélhetnénk?
Nem! Nem! Nem!
- Igazából sietek, Yamapi.
- Gyors leszek, ígérem.
- Miről van szó?
- Nem kéne így bánnod a többiekkel. Egyenjogú csapattagok. Egyenlők vagyunk, nincs kivételezés. Már ez elején megbeszéltük, hogy nem lesz belőlünk KAT-TUN.
- Jaj, hagyd a szentbeszédet -legyintek, és épp megfordulok, hogy elmenjek, amikor utánam kap.
Hirtelen áramütés fut keresztül rajtam. Borzongás, de olyan istenem-de-jó érzésű. Egy pillanat az egész, de érzem, te is észrevetted. Elengedsz és anélkül, hogy szólnál valamit is, elmehetek.
Óriási robajjal csapódik be a bejárati ajtóm. Dühösen csörtetek be a zuhanyzóba, és úgy, ahogy vagyok, beállok alá, hideg vizet zúdítva a testemre. Rázkódok, de nem számít. Gondolkodni próbálok, emlékezni. Semmi sem történik ok nélkül, még az a kis borzongás sem. Még is mi volt ez? Mi történt tegnap este?
Gyűlölöm Tokiót.