Aszcs titkok
Ja! És ide kerülnek az írásaimmal kapcsolatos hírek, gondolatmenetek, elvetett ötletek. Még az is lehet, hogy ide nyomatom fel a félig megírt dolgokat. Nem tudom, ez még csak egy új gondolatocska. =) Van nekem egy blogspotom is, azt sem kellene kihasználatlanul hagyni… XD
Mivel már az oldal tartalmaz Aszcs-vel kapcsolatos dolgokat, hát ez lesz a kezdete annak, amit most épp kipattintottam a fejemből. =)
Rengeteget gondolkodom a fandomon. Ki kivel mikor hogy miért meddig … Persze nagyon sok mindent egyszerűen nem árulhatok el, ha nem akarom lelőni a poénokat előre. =) Vannak olyan kapcsolatok, események, amik a harmadik, vagy a negyedik kötetben kerülnek a napvilágra. =) Nem ütnének akkorát, ha előre megmondanám, hogy… Ugye-ugye? =D
Kulisszatitkok következnek. =)
Az előszót a regény végén találtam ki. Eredetileg Különleges különóra címet viselte az iromány és egy pár oldalas one shotnak tűnt. Az alapsztoriban Viktor aznap, amikor indul a történet, megtudta volna, hogy Gábor meleg és persze azt is, hogy vonzódik hozzá, forró szeretkezés, aztán vége is. Ezzel szemben Viktor története elkezdett peregni a fejemben és rohadtul nem akart összejönni ez az one shot. XD Már megírtam majdnem az egészet, amikor elkezdtem gondolkodni a regény címén és alcímén. A szerelem csapdájában adta magát, hiszen elég hamar rájöttem, hogy a srác érzelmi élete olyan, mint egy tűzvihar - begyullad, irtózatosan forró lesz, aztán vagy mindent elporlaszt, felégeti maga mögött, amit csak lehet, vagy pedig lehiggad, és tartós, kandallóba való tűzzé válik. Az alcím már kifogott rajtam. Eldöntöttem, hogy végül januárban játszódik a sztori, s megihletődtem, asszem, egy tájkép kapcsán. Vagy film volt? Már nem tudom. O^.^O Lényegében meg akartam személyesíteni a januárt, így született meg az előszó. Sőt… a január lényegében Gábor és a szerelem is. „Ünnep és gyász egyszerre.” - hát nem olyan, mintha a szerelem lenne? =) Pedig ez csak a január. =D
Egyébként pont ezen a hármon gondolkodtam, míg megalkottam. Azon, hogy Gábor már rég tudja magáról, hogy szerelmes a kedvenc diákjába, néha lép felé, aztán meghátrál, azon, hogy a szerelem sem egy állandó dolog, hanem egy folyton változó állapot és a januáron magán. Ömm, meg hát ilyen volt abban az évben a január, amelyben írni kezdtem. =) Valahogy így rakódott össze az előszó. =)
Olvasom újra, hogy mit írtam le… „a január csak van és behálóz. Ha nem elég erős a lélek, elrántja a talajtól, hogy őrült utazásra vigye” - egyértelműen Viktor és Gábor kapcsolatára utal. =) Ez volt a negyedik szempont. Hogy az alcím tükrözze a regény hangulatát, cselekményét és dramaturgiáját. =) Én meg vagyok vele elégedve - pláne, hogy a Január előszava életem első előszava. =)
Karaktervázlatok következnek. =)
Szepesi Viktor - a történet főhőse, az ő szemszögéből látjuk, halljuk, gondoljuk és érezzük a világot.
18 éves (amit 2009. július 12-én tölt be). Rák srác, akiben férfias és nőies energia is megbújik, ugyanakkor jól bánik a kommunikációval, kíváncsi és kissé szeles is.
Fekete hajú, és világos szemű, inkább szürke, mint kék. Nem túl magas, vékony testalkatú. Kedveli a kényelmes ruhákat, nem egy divatdiktátor vagy -követő, azt veszi fel, amit éppen kedve van.
Egyenes jellemű, de túlbonyolító figura. Olyan, aki érez valamit, annak megfelelően cselekszik, majd elkezd agyalni, és már nem tudja, hogyan tegye elfogadhatóvá a tettét mások számára. Ami biztosan elmondható róla, hogy szereti a rockzenét, a húgát és az életet. Rettentő tüzes, megvannak a maga céljai és férfias.
Perlaky Gábor - a történetben felbukkanó első nagy szerelem, Viktor magyartanára, akivel kölcsönösen kedvelik és szeretik egymást.
37 éves (2009. szeptember 22-én fogja ünnepelni a 38. születésnapját). Igazi szűz férfi, kissé hideg, nagyon dolgos, precíz és szorgalmas, ezzel ellentétben nagyon rendben vannak az érzelmei, csak túlkontrollálja az életét. Nyugodt, békés, higgadt és céltudatos.
Kávébarna szemei vannak, szemüveget hord, mert rövidlátó és világosbarna haja van. Átlagos magasságú, nem túl izmos, de sportos, edzett testű férfi.
Öltözködése szövetnadrág, ing és általában bőrcipő, de sporthoz szabadidőruhát vesz fel és sportcipőt. Szereti a kényelmes, nem túl kiemelkedő eleganciát. Mindig ad a megjelenésére, makulátlan a szemüvege, vasalt az inge.
Férfias és higgadt, de szenvedélyes pasas, aki legjobban a munkáját szereti. Vagy mégsem? Az érzelmekkel kissé hadilábon áll, talán ezért is nyűgözi le a változékony, érzelmes és szeleburdi Viktor.
Egy fehér Opel Astra tulajdonosa.
Yello - a szerelmi háromszög másik lába, polgári nevén Horváth János. Az Alvilágban fontos szerepet tölt be, a mag része, egyébként programozó egy számítástechnikával foglalkozó cégnél.
34 éves (2009. szeptember 22-én tölti be a 35-öt, igen, egy napon Gáborral - mert a világ bizony kicsi). Szinte szöges ellentéte Gábornak, nem egy átlagos szűz, laza, nagyon érzelmes. Persze fontos számára a munkája, de inkább az alvilági, a programozás csak úgy van, akkor hajt rá, ha többletfizetést akar. Nem igazán szorgalmas, csak ha muszáj annak lennie, viszont ha valamit csinál, azt precízen, pontosan teszi.
Igazi vörös, dús, félhosszú haja van, amely külön életet él tőle, ehhez pedig csillogó zöld szemek társulnak. Elég izmos, széles hátú, erős vállú és karú fickó, vastag combokkal. A teste tele van régi sérülések nyomaival, a leglátványosabb az arcán húzódó, mély vágásnyom, amelyet jobb oldalon visel. Szeplős, egyébként fehér bőrű, az orra kissé hegyes.
A megjelenése nem mindennapi, de nem az öltözködése miatt, hanem ahogy viseli a testét. Általában bakancsot és farmergatyát hord. Megfordul rajta az ing és a sima póló is, vagy az ingpóló is akár. A nyakában egy fehérarany lánc lóg, amit féltve őriz, nagyon fontos a számára.
Barátságos, vonzó, vidám, mély érzésű. Tud komoly lenni, de jobban szeret viccelődni és lazulni. Szereti az alkoholt, főleg a sört, ritkán dohányzik. Ifjú kora óta alvilági, 16 évesen már elég komoly helye volt. No nem a magban, inkább csak nem piszkálták, elfogadták a jelenlétét és tudták a fiúk, hogy ha kibír még legalább két évet, akkor élete végéig az Alvilág része lesz.
Egy piros Ford és egy kényelmes kis kecó névleges tulajdonosa. Valójában mindkettő Apollóé, de Yello használja.
Nos… egyelőre ennyi. Vannak még dolgok, amiket újra kell gondolnom. =) Eddig nem tettem meg, mert a negyedik kötethez tartozik egy csomó minden. =) Na, majd…
Mivel már az oldal tartalmaz Aszcs-vel kapcsolatos dolgokat, hát ez lesz a kezdete annak, amit most épp kipattintottam a fejemből. =)
Rengeteget gondolkodom a fandomon. Ki kivel mikor hogy miért meddig … Persze nagyon sok mindent egyszerűen nem árulhatok el, ha nem akarom lelőni a poénokat előre. =) Vannak olyan kapcsolatok, események, amik a harmadik, vagy a negyedik kötetben kerülnek a napvilágra. =) Nem ütnének akkorát, ha előre megmondanám, hogy… Ugye-ugye? =D
Kulisszatitkok következnek. =)
Az előszót a regény végén találtam ki. Eredetileg Különleges különóra címet viselte az iromány és egy pár oldalas one shotnak tűnt. Az alapsztoriban Viktor aznap, amikor indul a történet, megtudta volna, hogy Gábor meleg és persze azt is, hogy vonzódik hozzá, forró szeretkezés, aztán vége is. Ezzel szemben Viktor története elkezdett peregni a fejemben és rohadtul nem akart összejönni ez az one shot. XD Már megírtam majdnem az egészet, amikor elkezdtem gondolkodni a regény címén és alcímén. A szerelem csapdájában adta magát, hiszen elég hamar rájöttem, hogy a srác érzelmi élete olyan, mint egy tűzvihar - begyullad, irtózatosan forró lesz, aztán vagy mindent elporlaszt, felégeti maga mögött, amit csak lehet, vagy pedig lehiggad, és tartós, kandallóba való tűzzé válik. Az alcím már kifogott rajtam. Eldöntöttem, hogy végül januárban játszódik a sztori, s megihletődtem, asszem, egy tájkép kapcsán. Vagy film volt? Már nem tudom. O^.^O Lényegében meg akartam személyesíteni a januárt, így született meg az előszó. Sőt… a január lényegében Gábor és a szerelem is. „Ünnep és gyász egyszerre.” - hát nem olyan, mintha a szerelem lenne? =) Pedig ez csak a január. =D
Egyébként pont ezen a hármon gondolkodtam, míg megalkottam. Azon, hogy Gábor már rég tudja magáról, hogy szerelmes a kedvenc diákjába, néha lép felé, aztán meghátrál, azon, hogy a szerelem sem egy állandó dolog, hanem egy folyton változó állapot és a januáron magán. Ömm, meg hát ilyen volt abban az évben a január, amelyben írni kezdtem. =) Valahogy így rakódott össze az előszó. =)
Olvasom újra, hogy mit írtam le… „a január csak van és behálóz. Ha nem elég erős a lélek, elrántja a talajtól, hogy őrült utazásra vigye” - egyértelműen Viktor és Gábor kapcsolatára utal. =) Ez volt a negyedik szempont. Hogy az alcím tükrözze a regény hangulatát, cselekményét és dramaturgiáját. =) Én meg vagyok vele elégedve - pláne, hogy a Január előszava életem első előszava. =)
Karaktervázlatok következnek. =)
Szepesi Viktor - a történet főhőse, az ő szemszögéből látjuk, halljuk, gondoljuk és érezzük a világot.
18 éves (amit 2009. július 12-én tölt be). Rák srác, akiben férfias és nőies energia is megbújik, ugyanakkor jól bánik a kommunikációval, kíváncsi és kissé szeles is.
Fekete hajú, és világos szemű, inkább szürke, mint kék. Nem túl magas, vékony testalkatú. Kedveli a kényelmes ruhákat, nem egy divatdiktátor vagy -követő, azt veszi fel, amit éppen kedve van.
Egyenes jellemű, de túlbonyolító figura. Olyan, aki érez valamit, annak megfelelően cselekszik, majd elkezd agyalni, és már nem tudja, hogyan tegye elfogadhatóvá a tettét mások számára. Ami biztosan elmondható róla, hogy szereti a rockzenét, a húgát és az életet. Rettentő tüzes, megvannak a maga céljai és férfias.
Perlaky Gábor - a történetben felbukkanó első nagy szerelem, Viktor magyartanára, akivel kölcsönösen kedvelik és szeretik egymást.
37 éves (2009. szeptember 22-én fogja ünnepelni a 38. születésnapját). Igazi szűz férfi, kissé hideg, nagyon dolgos, precíz és szorgalmas, ezzel ellentétben nagyon rendben vannak az érzelmei, csak túlkontrollálja az életét. Nyugodt, békés, higgadt és céltudatos.
Kávébarna szemei vannak, szemüveget hord, mert rövidlátó és világosbarna haja van. Átlagos magasságú, nem túl izmos, de sportos, edzett testű férfi.
Öltözködése szövetnadrág, ing és általában bőrcipő, de sporthoz szabadidőruhát vesz fel és sportcipőt. Szereti a kényelmes, nem túl kiemelkedő eleganciát. Mindig ad a megjelenésére, makulátlan a szemüvege, vasalt az inge.
Férfias és higgadt, de szenvedélyes pasas, aki legjobban a munkáját szereti. Vagy mégsem? Az érzelmekkel kissé hadilábon áll, talán ezért is nyűgözi le a változékony, érzelmes és szeleburdi Viktor.
Egy fehér Opel Astra tulajdonosa.
Yello - a szerelmi háromszög másik lába, polgári nevén Horváth János. Az Alvilágban fontos szerepet tölt be, a mag része, egyébként programozó egy számítástechnikával foglalkozó cégnél.
34 éves (2009. szeptember 22-én tölti be a 35-öt, igen, egy napon Gáborral - mert a világ bizony kicsi). Szinte szöges ellentéte Gábornak, nem egy átlagos szűz, laza, nagyon érzelmes. Persze fontos számára a munkája, de inkább az alvilági, a programozás csak úgy van, akkor hajt rá, ha többletfizetést akar. Nem igazán szorgalmas, csak ha muszáj annak lennie, viszont ha valamit csinál, azt precízen, pontosan teszi.
Igazi vörös, dús, félhosszú haja van, amely külön életet él tőle, ehhez pedig csillogó zöld szemek társulnak. Elég izmos, széles hátú, erős vállú és karú fickó, vastag combokkal. A teste tele van régi sérülések nyomaival, a leglátványosabb az arcán húzódó, mély vágásnyom, amelyet jobb oldalon visel. Szeplős, egyébként fehér bőrű, az orra kissé hegyes.
A megjelenése nem mindennapi, de nem az öltözködése miatt, hanem ahogy viseli a testét. Általában bakancsot és farmergatyát hord. Megfordul rajta az ing és a sima póló is, vagy az ingpóló is akár. A nyakában egy fehérarany lánc lóg, amit féltve őriz, nagyon fontos a számára.
Barátságos, vonzó, vidám, mély érzésű. Tud komoly lenni, de jobban szeret viccelődni és lazulni. Szereti az alkoholt, főleg a sört, ritkán dohányzik. Ifjú kora óta alvilági, 16 évesen már elég komoly helye volt. No nem a magban, inkább csak nem piszkálták, elfogadták a jelenlétét és tudták a fiúk, hogy ha kibír még legalább két évet, akkor élete végéig az Alvilág része lesz.
Egy piros Ford és egy kényelmes kis kecó névleges tulajdonosa. Valójában mindkettő Apollóé, de Yello használja.
Nos… egyelőre ennyi. Vannak még dolgok, amiket újra kell gondolnom. =) Eddig nem tettem meg, mert a negyedik kötethez tartozik egy csomó minden. =) Na, majd…